Reformátusok Lapja 2022/25. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Különleges

egyházközség JEONG CHAE HWA, A BUDAPESTI KOREAI GYÜLEKEZET LELKÉSZE ÉS FELESÉGE, HYE YUNG JUNG

LXVI. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM, 2022. JÚNIUS 19. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 500 FT

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1146 Budapest Abonyi u. 21. Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám:

OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP

Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Illényi Éva.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Hurta Hajnalka

ELEINK FOHÁSZAI

Ó, áldott Szent Lélek Isten, ki a három bölcseket vezérelted útjukban s a csillag által mind Betlehemig, vezérelj engemet is a te vezérlő kegyelmed által mindaddig, ameddig odajutok, hová igyekszem, hogy a te kegyelmed által oda jutván, teneked őriző s vezérlő Istenemnek hálaadással megköszönhessem. Ó, Uram, oltalmazz engem gonosz igyekezettől és gonosz társaságtól. Ámen.  SZŐNYI NAGY ISTVÁN (1632–1709)

INTERJÚ • 6. Nem csak apák napja kellene | Szarka Miklós az apa családban betöltött szerepéről és a biblikus apákról

EGYSÉGNAP • 8. Ünnepeljük a magyar szabadságot? | Ablonczy Bálint értekezése a magyar függetlenség napjáról

REFORMÁTUS ÉLET • 10. Isten nem szkafanderes keresztyéneket szeretne | Tettre kész, vendégszerető gyülekezetet ismertünk meg Körmenden

INTERJÚ • 13. Nem korfüggő | Szabóné László Lillával arról beszélgettünk, hogyan fejlődik az emberekben a hit az évek múlásával

GONDOLATOK • 21. Támadás keresztyének ellen | T. Németh László gondolatait olvashatják a pünkösdkor elkövetett nigériai tömeggyilkosságról

INTERJÚ• 22. Istenhegyre fel! | Zsindelyné Tüdős Klára kalandos életútjáról írt regényt Bódis Kriszta, aki személyes indíttatásból dolgozta fel a református nőszövetség megszervezőjének történetét

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK: szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

VI. 19. VASÁRNAP

VI. 20. HÉTFŐ

SOMOGYINÉ FICSOR

(9) „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne…” (1Jn 3,1–12) János apostol eddig hosszan írt a levelében arról, hogy mennyi ajándékunk van az Úrtól. Mi, Krisztusban hívők milyen hatalmas kincseket kaptunk! Mi következik mindebből? Annyi a dolgunk, hogy elfogadjuk? Milyen sokan utasítják vissza Isten kegyelmét! Még többre hív minket Urunk! Legyen az a következmény, hogy egyre tudatosabb döntéssel, engedelmességgel az igazság útján akarunk járni. Mert azzal, hogy megszabadított bennünket, az a célja, hogy megtisztíthasson. Vagy az igazság, vagy a bűn útján járunk. Nem az a kérdés, hogy az ördög megkísért-e bennünket. Vonz a világ útjára sokszor testünk csábításai vagy a környezetünk hatása által. Azonban az a kérdés: hagyjuk-e, vagy megmérjük-e azt a vonzást Krisztussal közösségben? Ha valamire rámutat Jézus a számunkra, engedünk-e neki? Az a kérdés, akarom-e akkor is követni Uramat, ha ezzel máshogy élek, mint a környezetem. Amikor elvet az ember egy magot, tudja, mit vetett és mi kel ki belőle. A tavasszal elvetett dáliahagymából nem kaktusz kel ki. A Krisztusban kapott új életből nem kelhet ki a gonoszság. Teremjetek krisztusi gyümölcsöket! Józs 22,1–8  81. zsoltár

(14) „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket…” (1Jn 3,13–17)

A tegnapi Igében olvashattunk arról, hogy keresztyén embernek lenni nemcsak annyit jelent, hogy elfogadom, amivel megajándékoz Isten, hanem hogy én is odaszánom magam a neki engedelmes életre! A krisztusi ember ismertetőjele a szeretet. „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35) A világban is használják a szeretet szavát, de csak emberi módokon. Szeretem azt, aki engem is szeret. Szeretem, amíg nem tesz nekem rosszat. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten – tartja a közmondás. Teljesen más az a szeretet, amelyről itt szó van. Jézus akkor szeretett minket, amikor mi ellenségei voltunk. Krisztus adott először, hogy mi arra válaszolhassunk. És még a válaszban is segítségünkre van. A Szentháromság Isten mindent odaadott, hogy felépüljön a híd Isten és ember, ember és ember között. Ezért mehettünk mi is át a halálból az életbe, és mentő szeretettel lehet fordulni a sokszor taszító állapotú felebarátaink felé. Mi olyan sokat kaptunk Urunktól, hogy a tartozásunkat soha nem adhatjuk meg neki, de a mellettünk élők részére törleszthetjük. Adhatjuk a lelki odafordulásunkat és az anyagi segítségünket is. Hiszen kitől kaptuk, ha több van nekünk?

Józs 22,9–34 141. zsoltár

VI. 21. KEDD

(20) „hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.” (1Jn 3,18–24) Nagy kérdés: akarunk-e tanulni a mi Urunktól igazán szeretni? Vagy úgy gondoljuk, hogy tudjuk, hiszen szeretünk. Aztán kapunk a szívünkben apró jelzéseket. Talán én mondtam rosszul? Talán én tettem rosszul? Talán az én hatásomra szomorú most a másik ember arca? Mi történhet ezután? Elnyomom ezt az a halk és szelíd hangot. Különben is annyi zaj van körülöttem, amely sokkal erősebb! Vagy hallgatok rá, és imádságban Isten elé viszem. Uram, hogyan látod? Jogosan jelez a szívem, vagy hamis önvád szól bennem? Ha Urunk akar figyelmeztetni, nevelni, akkor olyan csodálatos átélni, hogy ő nem elítél, hanem megújít. Az ő kegyelme, szeretete, szabadítása nagyobb a mi szívünknél, bűneinknél, indulatainknál. Ő ad új szívet, új utakat nekünk, ha kérjük. Megújít a szeretetével. Jobban ismer bennünket, mint mi magunk! Jézus Krisztus halála által legyőzte a bennünk uralkodó bűnt, haragot, szeretetlenséget. Nélküle csak odáig jutunk el, hogy beszélünk a szeretetről. Vele a cselekedeteink és a szavaink is erről tesznek bizonyságot. A Szentlélek munkája által nem válogat a szeretetem. Vele tudok akkor is jót adni, ha nem azt kaptam.

Józs 23  240. dicséret

VI. 22. SZERDA

(1) „Szeretteim, … vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.” (1Jn 4,1–6)

Ma már az emberek többsége megvizsgálja, mennyire egészséges, amit eszik. Meggondolja, hogyan élhet tudatosan és tarthatja karban a testét, mi a jó óvodai, iskolai program a gyermekei számára. Ugyanígy legyünk tudatosak a különböző tanításokkal kapcsolatban. Hatalmas a kínálat a könyvesboltokban, interneten elérhető előadásokban. Vizsgáljuk meg, mielőtt rááldozzuk a drága időnket és befolyása alá kerülünk! A mi Urunk személy. Atya, Fiú, Szentlélek. Személyes Szentlélek. Aki személyes kapcsolatban tud és akar lenni velünk. Nem személytelen erő tehát. Annyi tanítás indul ki ebből, hogy a világban egy személytelen erő munkálkodik! Nem tudjuk, ki az, bárhogy nevezhetjük. A mi Urunk mindig bemutatkozik, megnevezi magát. A legnagyobb név pedig, aki által közel jött hozzánk: Jézus Krisztus. Aki őt Urának vallja, követi, azt a Szentlélek tanítja a helyes útra. Különben

pedig tele van a világunk magukat istenítő utakkal és tanításokkal, melyek Krisztus nélkül és helyett megváltást akarnak kínálni, megoldásokat adni. Azonban Krisztusnál nincs nagyobb, és Jézus elég. Az Atyának a legtöbb volt, ezért mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,17) Józs 24,1–15  100. zsoltár

(7) „…a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született…” (1Jn 4,7–21) János visszatér a legfontosabb témához, amelyről felismerik Krisztus tanítványait. Ha jól megfigyeljük, kedvence. Azonban ebben a szakaszban nem csak a szeretetről van hangsúlyosan szó, szerintem az egész Bibliában itt olvassuk a legtöbbször: Isten a Szeretet. A nagybetűs szeretet forrása. A valódi szeretet bemutatása. Milyen csodálatos, hogy bennünk, közöttünk végzi bemutató tanítását a Szentháromság Isten a szeretetről! Mi vagyunk szeretetének élvezői. Nem tudunk magunkból többet kihozni vagy a magunk lehetőségein túllépni, csak ha egyre mélyebben megismerjük Atyánkat, aki Lelke által megújít, betölt a szeretetével. Urunk nemcsak beszél a szeretetről, hanem kinyilvánítja. Kifejezi. Ad, ajándékoz nekünk. Mégpedig a legnagyobbat, az egyszülött Fiát! Olyan ajándékot ad benne, amelyre éppen szükségünk van. Mert Urunk ismer minket, és úgy szeret. Éppen abban segít, amiben a szükségünk van. Nemcsak Jézus Krisztust adja oda nekünk és értünk, hanem a Lelkét is. A lehető legközelebb akar lenni hozzánk, minket önmagával betölteni. Ismerjük és hisszük mindezt?

Józs 24,16–33  65. zsoltár

(3) „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1Jn 5,1–5)

Ma az emberek többsége, amikor elgondolkozik rajta, hogy valamit megtegyen, az érzései szerint dönt. Nekem mi a jó. Mire vágyom, mit szeretnék. Sokszor az sem fontos, hogy azzal másoknak, a mellettem élőknek mit okozok. Az érzelmi hullámverések miatt nagy viharok lehetnek életünk tengerén. Világítótorony, amelyhez lehet igazodni, vagy bója, amelyhez ki lehet kötni a hajót, ennek látom az Isten parancsolatait. Főleg életünk viharaiban, a mindennapok hajózásában egyik parttól a másikig, és életünk érzelmi hullámveréseiben. Van biztos pont. Ezt Urunk határozta meg, és már a világ teremtése óta kiállta a próbákat. Isten parancsolatai. Naponta lehet döntést hozni, hogy ehhez igazodom. Azonban nekem olyan lehetetlen! – állapítjuk meg néha. Igen, egyedül nekünk az. Azonban Isten nem teljesítménytúrára hív minket. Egyedül Jézus Krisztus tudta tökéletesen, teljesen betölteni a törvényt. Ha Krisztusban van az életem, és ő énbennem, akkor Lelke által lehetséges lesz a lehetetlen. Ha az édesapa felemeli a kisgyermekkel a csomagot, akkor az nem nehéz a számára. Uram, tölts be önmagaddal engem!

Ezsd 1  89. zsoltár

(7) „Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek…” (1Jn 5,6–12)

A tegnapi szakaszban arról ír János, hogy tartsuk meg az Úr parancsolatait, itt pedig Jézus Krisztusra irányítja a figyelmünket. Mennyire figyelt Urunk a földi élete során az Atyának minden rendelkezésére! A mózesi törvény szerint (5Móz 17,6) két vagy három tanú vallomása volt elfogadható. Íme, három különleges pecsét is van Isten Fia szolgálatán. A 7. vers későbbi kéziratokban hosszabb: „Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben: az Atya, az Ige, a Szentlélek, és az a három egy, és hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön: a Lélek, a víz és a vér, és e három egy.” Csodálatos elemezni, hogy az evangéliumi történetekben hányszor ott van a három tanú pecsétje! A vízről Jézus megkeresztelkedése jut eszünkbe. Ott az Atya, Keresztelő János és a Lélek tanúságtételét olvassuk. Amikor minket kereszteltek, ott volt a víz, amely Jézus Krisztus vérét jelképezi, és elpecsételt a Lélek. Víz és vér jött ki Jézus oldalából, amikor dárdával megszúrták, így teljesítette be a próféciát, hogy nem törik meg a lábszárcsontját. Milyen nagy hatással volt ez János apostolra, amikor a keresztnél mindennek szemtanúja lehetett! Maga Jézus még a földi életében megmondta, hogy az Atya elküldi a Lelket, aki majd róla fog bizonyságot tenni. János legfőbb célja bizonyítani: Jézus a Krisztus, mert megváltoztatta az életét. Aki nincs őbenne, az élet sincs meg benne.

Ezsd 2,1–35  495. dicséret

VI. 23. CSÜTÖRTÖK

VI. 24. PÉNTEK

VI. 25. SZOMBAT

nézve a gyermek születése utáni első három évben nagyobb az anya szerepe, de utána ahogy a gyermek növekszik, úgy lesz egyre nagyobb jelentőségű ugyanezen szempontból az apa. Mindemellett az is igaz, hogy az apa és az anya szerepe szétválaszthatatlan egymástól.

Hogyan változott az apa szerepe az elmúlt időben?

A helyzet az, hogy nem is annyira az apa, mint inkább az anya szerepe változott sokat. Az anyákat az elmúlt 40-50 évben kiemelték a családból, és pénzkeresővé tették, „két műszak” terhelte őket. Ez a nőt, pontosabban az anyát mindenképpen – értsük jól – férfiasította. A nő kicsit maszkulin lett, ennek következtében változott az apák szerepe is. Túlzón hangzik, de az apák mintha kicsit feminizálódtak volna, mintha kicsit elvesztettek volna valamit abból a dinamikából, abból az erőből, amit férfierőnek nevezünk. Az anya közelsége, az anyaöl melege és biztonsága meghosszabbítja az újszülött vagy a pici baba számára a pszichológiai anyában létet. Az apa az a gyermek kezét megfogó, őt az otthonból a világba kivezető személy, aki nemes értelemben megtanítja a gyermeket harcolni, küzdeni, szabályszerűen játszani, és így vezeti be az életbe. Tehát mindkettejük szerepe rendkívül fontos.

NEM CSAK APÁK NAPJA KELLENE

Milyen apákkal találkozhatunk a Bibliában, kik a legismertebb apák a Szentírásban?

Június harmadik vasárnapján az apákat ünnepeljük. Apák napjáról, az apa szerepéről és a biblikus apákról kérdeztük Szarka Miklós református lelkipásztort, családterapeutát, aki a rendszerváltás után megszervezte a Református Házasság- és Családsegítő Szolgálatot. Szerinte nemcsak az anyákat és az apákat kellene ünnepelnünk, hanem szükség lenne „szüleink napjára” is.

HEGEDŰS BENCE

Szükség van-e arra, hogy az anyákhoz hasonlóan az apákat is megünnepeljük?

Terápiás munkám és szakmai tapasztalataim egyaránt azt mondatják velem, hogy rendkívül fontos az anyák napja mellett az apák napja is. Jó jel, hogy kezd népszerűvé válni Magyarországon. Ez viszont azt sejteti, hogy a gyermekek bizonyos apahiányt élnek át, és ez a személyiségfejlődésben hiányként érzékelhető. A jelenség nem ismeretlen a gyermekpszichológiában sem, létezik is erre kifejezés: vaterlose Gesellschaft, azaz apátlan társadalom. Az apák napja erősödése is jelzi: valamit kellene tenni annak érdekében, hogy az apa közelebb legyen a gyermekeihez. Persze kérdés, hogy ezt egy évben egy nap mennyire segíti elő. Amikor ma reggel ezen gondolkodtam, az fogalmazódott meg bennem, hogy még érdekesebb lenne ugyanazon a napon a szüleink napját ünnepelni. Annál is inkább, mert ha a család és kapcsolati dinamikák szempontjából nézem, akkor az apának és az anyának egyforma a jelentősége. Igaz persze, hogy a biológiai és személyiségfejlődést

A legismertebb József, aki szinte idealizált apa a köztudatban, miközben Józseftől egyetlen szót, egyetlen hangot nem hallunk, ő a Szentírás egyik legnémább szereplője és ezen belül a legnémább apa szereplője. Ő sem hibátlan, mint ahogy a Biblia emberei általában: nem tökéletes Ábrahám, Jákób vagy Ézsau, akik a maguk belső ellentmondásaival élik az életüket, harcolják a harcaikat. Ebből adódóan vannak negatív, meg pozitív apák is, ugyanakkor nincsenek tökéletes apák a Bibliában sem.

Ad-e iránymutatást az apasághoz a Biblia?

Most hirtelen nagyot lépek „felfelé”. Van a mennyei Atya, aki rendelkezik férfi vonásokkal, de rendelkezik gyengéd, szeretetteljes vonásokkal is. Ami érthető is, hiszen amikor Isten megteremti az embert a maga képmására, férfivá és asszonnyá teremti őket, ami annyit jelent, hogy Isten természetében vannak férfi és női vonások is. Emellett a Bibliában is vannak szeretetre méltó, szeretetteljes apák is. Isten mennyei Atyaként a Biblián keresztül átad valamit a férfinek az apaszerep szépségéből, és felkínálja a keresztyén fejlődés lehetőségét.  FOTÓ: REFLAP-ARCHÍVUM

AZ APÁK NAPJÁRÓL

Közel egy időben született meg a 20. század elején az anyák és az apák napja, de míg előbbi gyorsabban elterjedt a világban, addig az apák napja csak mintegy száz évvel később vált széles körben ismertté Európában és így Magyarországon is, ahol az apákat június harmadik vasárnapján ünnepeljük.

A szerző a Biai Egyházközség presbitere, újságíró

JOÓ ISTVÁN

Presbiterek frontvonala

Június 19. a presbiterek vasárnapja. Korábban nem dobbant volna meg rá a szívem. Nem az a fajta presbiter vagyok, aki nyomban teljesen átláttam, hogy kenyérkereső foglalkozásomnál is fontosabb benne lenni református gyülekezetem vezetőségében. Valaha az ifjúsági szolgálat irányításának jelentőségére hamarabb ráéreztem. „Elemi kapcsolattartás a fiatalokkal – mi lehet ehhez képest az állandó ülésezés?” – gondoltam. De aztán csak presbiter lettem, idősödvén pedig biztosan tudom, életbe vágóan fontos a presbiterség, számonkérnek az ítéletnapon, ha nem szorítom ki a kellő helyét a mindennapjaimban.

Több tárgyalás, szavazás, ülés, igen, mégis hasonlít az ifivezetői hivatásra. Emlékszem, annak idején ifimunkás társammal a nyári ifitá-

„Mennyi presbitériumi viszály megelőzhető lenne, ha a presbiterek mindenekelőtt azon munkálkodnának, hogy hittestvéri közösségre jussanak egymással és így igazi lelki egyháztagokká, »élő kövekké« válhassanak!”

borokban mennyire lelkesítettük egymást, hogy igeszolgálatok, kiscsoportos beszélgetések után vagy között, a kevés alvástól kóvályogva se vonuljunk vissza pihenni a fiataloktól, hanem vegyüljünk közéjük még a csendes pihenőn is, keresve, kinek van igénye négyszemközti lelki beszélgetésre.

Kell ez a fajta ifjúi, ifimunkási hevület a „véneknek” is. A presbiter, ahogy a lelkész is, ajándékba kapta a teljes gyülekezetet, hogy meglássa, ki szomjas Isten megtalálására, ki a bátorítandó félelmes szívű (1Thessz 5,14), ki vonandó be bármilyen szolgálatra – hogy egyszer talán presbiter is legyen –, egyáltalán: keresi, hogyan járulhat hozzá, hogy a gyülekezeti közösségnek egészséges vérkeringése legyen.

A presbiter a gyülekezeti ügyek vitele közepette talán nem mindig tartja szem előtt, menynyire ajándékba kapta már csak a presbitertársait is. Pedig óriási a jelentősége, hozzájárul-e mindenekelőtt a szolgáló testvérei épüléséhez, amelybe a hitfejlődésük, megszentelődésük éppúgy beletartozik, mint az alázatos bölcsességkeresés, illetve az egységre hangolódás készségének a létrejötte.

Mennyi presbitériumi viszály megelőzhető lenne, ha a presbiterek mindenekelőtt azon munkálkodnának, hogy hittestvéri közösségre jussanak egymással és így igazi lelki egyháztagokká, „élő kövekké” válhassanak! Mert kikerülhetetlenül újra és újra eljön a kényes döntések ideje egy-egy gyülekezeti jelenség megítélésében, személyi kérdésekben, intézményfenntartási vagy éppen renoválási-fejlesztési dilemmákban, és nem mindegy, tudnak-e egy test tagjaiként funkcionálni.

Mégis mennyire gyakori, hogy a presbitérium tagjai inkább civakodnak, mintsem leképeznék a jó gyülekezeti rendet. Egy régi-régi egyházmegyei presbiteri képzésen (de kellenek az ilyenek!) az előadó emlékezeteset mondott: ne gondoljuk, hogy a lelkészben minden kegyelmi ajándék egyformán megvan, támogassuk, egészítsük ki a lelkészt, szeretgessük őt, és ha kell, „szeressük ki a hibáiból”. De mit gondoljon az egyházközség életébe kukucskáló világ vagy a gyülekezetbe újonnan járó Isten-kereső, ha azt látja, egyik-másik presbiter ellentábort gyűjt a lelkipásztor ellen? Ha nem a hibáiból szeretné ki, hanem a gyülekezetből űzné el? Kisarjadhat-e ott a szívekben ilyen tekintélyrombolás híre mellett az Ige magja a vasárnapi istentiszteleten?

Népegyház vagyunk, történelmi patinával, ami vonzhatja azokat, akik „biztos, kipróbált céget” keresnek ahhoz, hogy végre megvizsgálják, ki is az a Jézus Krisztus, illetve akik azért erre tapogatóznának az üdvösség felé, mert innen valók a gyökereik. Hogy ne csalódjanak, illetve hogy önhibájukon kívül se haljanak szomjan a forrás mellett, fontos a pásztori lelkületű, egyfelé húzó szolgálók hálózata mint gyülekezeti vázrendszer. A helyén lévő, élő hitű presbiter mégis „hiányszakma”, különösen a munkaképes korúaknál. Szent ügy, hogy jövőre, a református egyház tisztújításakor rendelkezésre álljanak és megválasztassanak az alkalmas presbiterek. Ez részben most dől el, kiben úgy, hogy korábban esküt tett presbiterként felismeri, hogy alázattal el kell mélyülnie ebbéli hivatásában, kiben pedig úgy, hogy méltóvá lesz a 2023-as jelölésre.

„Kérünk titeket, atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket. Munkájukért nagyon becsüljétek és szeressétek őket!” (1Thessz 5,12–13a)

A frontvonalban működő presbitereknek erre az erőforrásra nagyon is szükségük van! 

Ünnepeljük a magyar szabadságot?

Az ember azt becsüli meg a legjobban, amiből a legkevesebb adatik meg neki. Ha ez a közhelyesnek tűnő igazság érvényes egy ember életében, akkor talán egy nemzet életére is lehet vonatkoztatni. Nem olyan nehéz eltalálni, miből volt a legkevesebb a modern magyar történelemben. Alighanem a függetlenség és a szabadság az a két eszme, amely leginkább hiányzott elődeinknek, amelyek megszerzéséért olyan sokan és sokat áldoztak fel. A magyar függetlenség június 16-án megült ünnepe alighanem a legismeretlenebb emléknapunk. Ez a tény önmagában jelzi, mennyire hajlamosak vagyunk

ABLONCZY BÁLINT

a holtak, az élők és a még meg sem születettek közössége, akkor június 16-án azok érdemelnek meg elsősorban néhány gondolatot, akik az életüket áldozták azért a sokat emlegetett függetlenségért és szabadságért – például 1956-ban. Kedves íróm, a Krisztusát a sárospataki református temetőben fiatalon elhunyt nagyapám közvetlen közelében váró Cs. Szabó László egyszer felidézte a forradalom és szabadságharc hősei előtti egyik legmegrendítőbb tiszteletadást. Az angliai emigrációban élő esszéista közvetlen brit főnöke a BBC rádióadásánál 1956. november 5-én összehívta a magyar osztály aggodalomtól, keserűségtől és tehetetlenségtől fulladozó munkatársait. Így

Vajon tudunk-e bánni a kivívott szabadsággal?

Élünk-e kisebb és nagyobb közösségeinkben a méltányosság és a türelem szabadságával?

Emlékeztetjük-e magunkat elégszer arra, hogy hatvan évvel ezelőtt nem a másik iránt érzett gyűlölet szabadságáért keltek fel a magyarok?

magától értetődőnek tekinteni azt, ami korábban annyira hiányzott. Harmincegy évvel ezelőtt ezen a napon hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarországot. Silov szovjet altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka Záhony–Csap határátkelőhelyen átguruló Volgája egy korszak végét jelképezte. Először fordult elő ugyanis az 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállás óta, hogy Magyarországon immár nem állomásozott idegen megszálló hadsereg.

A magyar függetlenség napja elsősorban az emlékezésé. Emlékezés azokra, akiknek a ma természetesnek érzett szabadságot köszönhetjük, s akik már nem érhették meg az általunk magától értetődőnek tartott létállapotot. Ha a nemzet

emlékezett Cs. Szabó László: „Gregory Macdonald talán az egyik legmélyebben érző ember volt, akivel valaha találkoztam. Bejött az osztályra, köréje gyűltünk, de soha nem derült ki, mit akart mondani, mert a harmadik vagy negyedik szónál elcsuklott a hangja, és szótlanul sírva otthagyott minket. Számomra a legszebb zászlóhajtás volt a Budapest utcáin heverő, fiatal holtak előtt.”

E zászlóhajtásra rímel Széchenyi István egyik, a szabadság fontosságáról szóló gondolata: „Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki” – írta egyszer. Ki tagadhatná a legnagyobb magyar igazát? De vajon becsüljük-e

eléggé szabadságunkat, amelyért oly sokan életüket áldozták a pesti utcákon vagy szürke hajnalokon, magas falakkal és szögesdróttal körbevett börtönudvarokra állított bitófákon? Vajon tudunk-e bánni a kivívott szabadsággal? Élünk-e kisebb és nagyobb közösségeinkben a méltányosság és a türelem szabadságával? Emlékeztetjük-e magunkat elégszer arra, hogy hatvan évvel ezelőtt nem a másik iránt érzett gyűlölet szabadságáért keltek fel a magyarok? Tudjuk-e feltételezni a másikról a jó szándékot, azt, hogy a velünk nem azonosan gondolkodók is akarhatják szolgálni e közös hazát? Csak legfeljebb másként képzelik el a már említett, rajtunk túlnövő célig vezető utat. Képesek vagyunk köz- és magánéletünkben e szabadságot együtt gyakorolni az Ige által is tanított megbocsátás, könyörületesség és legfőképpen: a szeretet erényével?

Minket, magyarokat sokszor vádolnak azzal, hogy vereségeinket ünnepeljük, s még Himnuszunk is úgymond pesszimista. Pedig ahogy a szépen melankolikus őszi magyar táj rozsdabarna és sárga színeiben is megláthatjuk a Teremtés harmóniáját, úgy a levert szabadságküzdelmeink, függetlenségi harcaink gyásza, nemzeti imádságunk Jeremiás próféta könyörgését idéző sorai mögött is felfedezhetjük az újrakezdésre, a munkára, a közösségépítésre és az összefogásra biztató üzenetet. S ezt az üzenetet talán legélesebben 1848 és 1956 közvetíti nekünk. Mert ezek a forradalmak magyar csodák, a szabadságvágy csodái voltak. Nagy, közös, erőt adó és a világ által máig bámult teljesítmények, amelyeknek szinte az egész nemzet a része volt. Ha csak az 1956-os forradalomra tekintünk, eszünkbe juthat Nagy Imre, aki meggyőződéses kommunista létére sem fordult szembe az antikommunista forradalommal, és a halált választotta elvei megtagadása helyett. Része a nagy közös történetnek Bibó István, aki a törvényes magyar kormány képviselőjeként a parlamentet körbevevő szovjet páncélosokkal a szellem erejét és a nyilatkozatot szerkesztve írógépének magányos kopogását szegezte szembe november 4-én. E magyar csodának része Mindszenty József bíboros is, aki első nyilatkozatában a megalázó per, a kínzások, a börtönévek és a háziőrizet ellenére államférfiúi visszafogottságról tett tanúbizonyságot. És része volt e csodának Ravasz László, a mi református anyaszentegyházunk, amely az Ige iránti hűség és a magyar szabadság iránti vágy hamu alatt parázsló lángját fellobantva egy perc alatt elsöpörte az emberellenes rendszert kiszolgáló kollaboráns vezetését. 1956 magyar csodájából hogyan is felejthetnénk ki az éhezéssel fenyegetett Budapestnek élelmet szállító parasztembereket, a gyárakat kézbe vevő, önmagukat megszervező munkásokat, a világ legerősebb hadseregével vakmerően szembeszálló pesti

srácokat! És ennek a csodának egyik legfontosabb része a hosszú börtönbüntetés alatt sem megtörő, 1956 örökségét a kádárizmus gyilkos, majd nihilista csendje idején is ébren tartó forradalmárok gerincessége.

Legyünk azonban önkritikusak is, küzdelmeinket nem mindig választjuk meg jól. Nagyhatalmi megtipratásaink okán néha azt gondoljuk, hogy a világban mindenki ellenünk fenekedik, barátok és szövetségesek keresése helyett hajlamosak vagyunk ellenségeink létszámát szaporítani. Mi, magyarok azt sem mindig értjük meg, hogy igazunk, a számunkra oly fontos függetlenség és szabadság gondolatát más eszközökkel kell képviselni a nemzetközi színtéren. Hogy a számunkra kézenfekvő történelmi (ön)igazolások, kudarcok és győzelmek határainkon kívül teljesen más jelentéssel bírnak, vagy éppen érdektelenek. Sokszor azzal sem vagyunk tisztában, a hozzánk hasonló sorsú és múltú közép-keleteurópai országok történetével mennyi a párhuzam. Rajtunk kívül még tucatnyi kisebb-nagyobb ország gondolja azt magáról, hogy a kereszténység védőbástyája volt az oszmán hódítás ellen, s hogy nagyhatalmi alkuk áldozata lett a huszadik században.

Érdekérvényesítésünket az sem könnyíti meg, hogy a nemzeti-közösségi célkitűzéseket gyakran helyettesítjük a helyben járást elfedő szólamokkal, a komoly munkát pótcselekvéssel, a tisztázó és előremutató beszédet szócsépléssel. Ezek a tényezők legalább annyit ártottak már a magyar szabadság és függetlenség gondolatának, mint idegen hatalmak mesterkedései. Jól látta ezt például Bánffy Miklós is, akinek külügyminiszterként oroszlánrésze volt abban, hogy a győztes nagyhatalmak engedélyével 1921 decemberében Sopron és környékén népszavazást rendezhettek, amelynek eredményeképpen „a leghűségesebb város” megmaradhatott Magyarországon. Ám Bánffy a sikeres akció kapcsán is jól látta az érzelmi politizálás korlátait – szavait ma is érdemes megfontolnunk. „Szenvedélyt fölidézni néha kell és szükséges, de csak akkor, mikor közvetlenül valami cselekvés is követheti. Így tettünk a burgenlandi ügy küszöbén. Állandóvá tenni azonban a legnagyobb hiba. A közvélemény, ha berögződik különösen a gyűlöletbe, megköti az ország politikáját, és lehetetlenné válik minden olyan politikai mozdulat, ami alkalomadtán hasznos és célirányos volna. (…) Minálunk, magyaroknál az a folytonos agitálás és közvéleménymérgezés különösen veszélyes.” Ha azonban „a folytonos agitálás és közvélemény-mérgezés” csapdáit elkerüljük, függetlenségünk és szabadságunk érdekében csodákra vagyunk képesek – erre bizonyíték 1848, 1956. És persze 1989, a vértelen forradalom, amely visszaadta nekünk az oly sokáig nélkülözött szabadságot. 

FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

Nyitott, de nem csodaváró a körmendi református gyülekezet, ahol nagy hagyománya van a vendéglátásnak. A Rába-parti város reformátusai tettre készek, és missziós lehetőséget látnak azokban a kulturális programokban, amelyeket szervezni szoktak. Így készülnek június harmadik vasárnapjára is, amikor 11 év után újra a körmendi református templomból szól majd Isten Igéje a Kossuth rádió hullámhosszán.

ISTEN NEM SZKAFANDERES

HARMINCÖT ÉV

HEGEDŰS BENCE

Az osztrák határ mellett fekvő, tizenkétezer lakosú Körmenden még mindig érződik az ellenreformáció hatása. A legutolsó népszámlálási adatok szerint a lakosság közel hatvan százaléka római katolikus, a magukat reformátusnak vallók aránya nem éri el a hat százalékot. Pedig nem volt mindig így. A reformáció viszonylag hamar, már az 1550-es években elérte Körmendet, erősödését mi sem mutatja jobban, hogy számos zsinatot is tartottak a városban, itt alakult meg 1612-ben a Dunántúli Református Egyházkerület is.

A megreformált vallást a Batthyány család is magáévá tette, az elemi iskola mellé protestáns főiskola létrehozását is tervezték. Körmenden avatták be a Dunántúli Református Egyházkerület első püspökét, Beythe Istvánt, utána pedig Kanizsai Pálfi János németújvári prédikátort. Kanizsai volt annak a Batthyány Ádámnak a tanítója, aki 1633-ban áttért a katolikus hitre, majd üldözni kezdte a reformátusokat, igen hatékonyan. De a reformátusok nem tűntek el végleg Körmendről. Igaz, több mint száz évnek kellett eltelnie, hogy a megmaradt gyülekezet felépíthesse a ma is használatban lévő templomát a város szélén, azt is torony nélkül, megfelelve II. József türelmi rendeletének. A lassú növekedésnek a kommunista diktatúra vetett véget, ekkor államosították a gyülekezet iskoláját is, amelynek épületében kisegítő iskola működött a rendszerváltásig.

Szabadi István lelkipásztorral a gondosan ápolt templomkertben találkozunk először. Vidáman köszönt bennünket, majd együtt sétálunk át a kárpótlásként visszakapott iskolaépületben kialakított gyülekezeti központba. Közben elmondja, hogy a körmendi református gyülekezet a város szívében mintegy egyhektáros területen él, amelynek rendben tartásából a közösség tagjai is aktívan kiveszik a részüket, akárcsak ő.

Közben többen is megérkeznek a presbitériumból, lefő a kávé, pogácsa kerül a megterített asztalra, és beszélgetni kezdünk. Hamar kiderül, hogy Szabadi István már harmincöt éve lelkésze a körmendi egyházközségnek, előtte Csőszön és Nagykőrösön szolgált. A helyi gyülekezet mellett tizennégy évig a harminc kilométerre lévő kicsi szentgotthárdi gyülekezet pásztori feladata is rá hárult. Nagy áldásnak tartja, hogy Isten kegyelméből templomot építhetett az ottani gyarapodó közösségnek.

Körmendi szolgálatának első éveiben, a rendszerváltás után a gyermek- és ifjúsági munkára helyezte a hangsúlyt: órarendben kezdték el a város iskoláiban a hittanoktatást, rendszeressé váltak a nyári bibliatáborok a hatalmas templomkertben, a fiatalokkal pedig közös kirándulásokat szerveztek, sokszor az országhatáron túlra.

– Most öt iskolában huszonhat csoportban tartunk hittanórákat – mondja Szabadi István. Ez első hallásra kiemelkedően hangzik, ám a lelkész rögvest hozzá is teszi: ötvenkilenc gyermeknek. Ez azt jelenti, hogy több olyan órarendi hittanórát is tartanak, amelyeken rendre egy-két gyermek vesz részt. – A húsz évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva, amikor közel száz hittanosa volt Körmendnek, alig van gyerek – jelenti ki Szabadi István. Szerinte nincs megtartó ereje a városnak, amely már akkor is tizenkétezer fős volt, amikor 35 évvel ezelőtt megkezdte itt a szolgálatát.

– A tősgyökeres körmendiek sajnos kihalnak, az Őrség falvai pedig elnéptelenednek, mert az ott élők beköltöznek a városba – ad magyarázatot a három évtizedes stagnálásra a lelkipásztor, aki szerint hiába sok a beköltöző, református alig akad közöttük. Aki mégis református, az pedig nem keresi a gyülekezetet. De Szabadi István ebben a lehetőséget látja: – Utánuk kell mennünk, és hívogatnunk kell őket.

BIBLIATÁBOR ÚJRA

Szabadi István felidézi, hogy 1994-ben dunántúli fehér hollóként indult el a körmendi bibliatábor, amelyet tizenhét éven keresztül minden nyáron megtartottak. – Ez még a mobilmentes világ volt, azóta már teljesen másként telnek a fiatalok mindennapjai, nehezebb őket megszólítani, aktivizálni – sóhajt fel a lelkész.

EGYRE KEVESEBB A FIATAL

Szabadi István: „Igyekszünk nyitottak lenni, mert szerintünk Isten nem szkafanderes keresztyéneket akar, de tudjuk azt is, hogy az adventi vásárra hozzánk betérők még nem lesznek tanítványok.”

Mihályné Kati: „Az Úristen ad erőt, hogy bármilyen akadállyal szembesüljünk is, azt tudásunkhoz mérten a lehető legjobban hárítsuk el, és hittel tegyük a dolgunkat.”

SZKAFANDERES KERESZTYÉNEKET SZERETNE

Felidézi azért azt a számára jóleső pillanatot, amikor az egyik volt táborozó húsz év után saját gyermekének keresztelőjekor megjegyezte neki, hogy a táborban tanult egyik ifjúsági éneket énekelve altatja el a babát.

– Idén nyáron újra szeretnénk bibliatábort tartani a 6–12 éves korosztálynak – jelenti ki Szabadi István. – Ehhez olyan segítők kellenek, akik itt vannak velünk, közel vannak az Úr Jézus Krisztushoz, és akiknek szívügyük a tábor – teszi hozzá. A szervezés alatt álló tábort a gyülekezettel kapcsolatban álló fiatal felnőttek, egyetemisták vezetnék.

TETTRE KÉSZ GYÜLEKEZET

Marton Miklóst május végén választották meg a gyülekezet gondnokának, miután elődje munkája miatt nem tudott annyi időt szánni a presbitérium irányítására, mint amennyit szeretett volna. A korábban kereskedelmi vezetőként dolgozó, ma már nyugdíjas Marton Miklós szerint a körmendi gyülekezet olyan tagokból áll, akikre mindig lehet számítani, bármilyen tennivaló van. – Munka nem marad elvégezetlenül – mondja.

A tízfős presbitériumban mindenkinek van saját területe, amelyért felel. Mihályné Kati például a nőket fogja össze. Az ő és a gyülekezet nőtagjainak érdeme, hogy a templomkert mindig gondozott, a templomban és a gyülekezeti házban tisztaság van, friss virág illatozik az úrasztalán, és senki sem marad éhen egy gyülekezeti rendezvényen sem, le-

gyenek azon tízen, százan vagy éppen több ezren. Utóbbira is volt példa néhány éve, amikor a Dunántúli Egyházkerület születésének 400. évfordulóját ünnepelték. Az akkori vendéglátás olyan jól sikerült, hogy azóta számos megyei és kerületi találkozó házigazdája is volt a gyülekezet. Legutóbb tavaly tavasszal tartottak nagyszabású ünnepséget, amikor Szabadi Istvánt az Őrségi Református Egyházmegye esperesének választották.

A beiktatási ünnepségen szintén Mihályné Kati felelt a vendéglátásért. – Rengeteg vendégünk volt, de minden olajozottan működött. Az Úristen ad erőt, hogy bármilyen akadállyal szembesüljünk is, azt tudásunkhoz mérten a lehető legjobban hárítsuk el, és hittel tegyük a dolgunkat – vallja.

SZKAFANDERES KERESZTYÉNSÉG

Ha éppen nem az egyházkerület vagy az egyházmegye kéri fel a gyülekezetet egy-egy nagyobb rendezvény megszervezésére, akkor a körmendiek maguk szerveznek egyet. Ilyen például az adventi vásár, amelyet először 2018-ban rendeztek meg a templomkertben, majd hagyománnyá vált. A nagyközönség előtt is nyitott vásár missziós terület, amit igyekeznek is kihasználni. Szabadi István visszaemlékezése szerint az első alkalommal több mint nyolcszázan fordultak meg a templomkertben. – A vásárral az is volt a célunk, hogy embereket hívjunk be az utcáról a templomba és a templomkertbe, hogy

megmutassuk magunkat, és hogy megismerhessenek bennünket azok is, akik még sosem jártak nálunk – mondja az esperes. A református adventi vásár istentisztelettel kezdődik, előtte gyermekek adnak koncertet. A kézműves portékák közötti válogatás közben református és keresztyén énekek szólnak a háttérben. – Itt is minden az Ige körül forog – jelenti ki Sesták Klára, a szervezésben oroszlánrészt vállaló presbiter. Ő is ott van a kézműves árusok között, mézeskalácsokat árul, amelyekből sokszor a gyülekezet tagjai is kapnak egy-egy Igével felírt, művészi darabot nagyobb ünnepeken, de készít mézeskalács könyveket a konfirmandusoknak, és elkészítette már a körmendi református templom makettjét is.

– Igyekszünk nyitottak lenni, mert szerintünk Isten nem szkafanderes keresztyéneket akar, de tudjuk azt is, hogy a hozzánk betérők ettől még nem lesznek tanítványok. Éppen ezért igyekszünk nem behúzódni a magunk kuckójába, hanem megmutatni, hogy itt vagyunk. Ezt szolgálják azok az orgonakoncertek és más kulturális rendezvények is, amelyeket szervezni szoktunk.

POSZT-COVID

Mint a legtöbb gyülekezet életét, a körmendi reformátusokét is jelentősen befolyásolta a koronavírus-járvány és az azzal járó járványügyi intézkedések. Elmaradtak a bibliaórák, az istentisztelet az online térbe költözött.

– Tíz gyermekem közül három informatikus, segítettek összeállítani az internetes istentisztelethez szükséges anyagot. De nem a hagyományos értelemben vett online közvetítés volt, mert én nem akartam üres padoknak prédikálni – ismeri el Szabadi István. Elmondja azt is, hogy amint lehetett, vissza is tértek a templomba. – Magunkénak éreztük Balog Zoltán püspök gondolatait, aki szerint az emberek a boltba is elmennek kenyérért, mi is elmehetünk lelki kenyérért a templomba. Azoknak, akik a bezárás alatt nem tudták az interneten követni az istentiszteleteket, a prédikációkat legépelve eljuttatták a postaládájukba. A következő hullámok alatt már be sem zárták a templomot. – Tudtuk, hogy nagy veszteséggel járna, így kurucok módjára ellenálltunk. Mi az online úrvacsorát sem gyakoroltuk, én személy szerint nem is értek vele egyet. Kiskelyhes úrvacsorát tartottunk azoknak, akik el mertek jönni a templomba –ismeri el az esperes. – A pandémia mindenkiben mély nyomot hagyott. Most is vannak idősebb testvéreink, akik még mindig nem mernek eljönni. Persze máshová mindenhova elmennek, de szerintük a templom még mindig „veszélyes” – teszi hozzá.

FRESKÓS TEMPLOM

Mi azért bemerészkedünk a templomba, amely a maga nemében egyedülálló Magyarországon. Nem azért, mert 1784–1786 között építették klasszicista stílusban II. József türelmi rendeletének idején, vagy mert a tornyot csak mintegy negyven évvel később építettek hozzá, nem is a két, 820 és 562 kilogrammos, 1825-ben és 1923 készült harangja miatt, hanem mert a szószék mögötti falat teljes egészében Haranghy Jenő festménye fedi be. Az 1948ban készült festmény két zsoltárt jelenít meg: bal oldalon a 42. zsoltárból ismert jelenet látható, ahogy a szarvasok igyekeznek a folyóhoz, jobb oldalon pedig a 23. zsoltár bárányai tartanak a „csendes vizek” felé, ahová a pásztor terelgeti őket.

Haranghy Jenő a debreceni Kossuth utcai református templom falait is kifestette bibliai motívumokkal, de ő tervezte a debreceni református egyetemi templom üvegablakait is. A legismertebb munkája talán a budapesti Hősök terén álló Műcsarnok timpanonjának mozaikja. A körmendi falfestmény hetvenéves kora ellenére remek állapotban van, aki most látja először, könnyen hiheti

azt, hogy csak néhány éve készült. A freskó turistákat is vonz, ha a lelkész ideje engedi, szívesen tart tárlatvezetést. Ha ő nem ér rá, a gyülekezet tagjai is örömmel megteszik. 2012-ben, a Dunántúli Egyházkerület jubileumi ünnepsége alatt szintén nagy volt az érdeklődés a templom és a freskók iránt, akkor az idegenvezetést Nagy Péter presbiter vállalta magára.

KÖRMEND A KOSSUTHON

Bár akkora készülődés nincs a körmendi gyülekezetben, mint tíz éve a jubileumi ünnepségen volt, mégis várják június harmadik vasárnapját, amikor 10 órától Szabadi István prédikációját hangzik a Kossuth rádió hullámhosszán. Nem először közvetít Körmendről református istentiszteletet a rádió, tizenegy évvel ezelőtt szintén a Rába-parti városból szólt Isten Igéje az éteren keresztül. Szabadi István akkor a napi Ige alapján prédikált, most viszont az egyik kedvenc bibliai Igéjét magyarázza majd a hallgatóságnak. – A vérfolyásos asszony történetét hozom majd a gyülekezetbe úgy, ahogy Isten hozta elém. Az Ige szerint ma is arra van szükség, hogy Jézust hittel megérinthessük.  FOTÓ: HURTA HAJNALKA

ÖTÖDSZÖR

Története során immár ötödször ad esperest Körmend az Őrségi Református Egyházmegyének, amelyet egykor Körmendi Egyházmegyének hívtak. Szabadi István az 1546-ban alapított egyházközség huszonhatodik lelkipásztora. Jelmondata: „Az Úr gondoskodik!” (1Móz 22,14)

Különbözik teológiai értelemben a gyermekek és a felnőttek hitvilága?

A hitet a Szentlélektől kapjuk. Kálvin azzal érvel a gyermekkeresztség mellett, hogy amikor megkeresztelünk egy gyermeket, már munkálkodhat benne a Szentlélek, bár még nem gondolkodik Istenről. Ezért fontos gyülekezetbe vinni őket, hogy részesei legyenek a szövetségnek, mert a Szentlélek ugyanazzal a hittel ajándékozza meg a kicsiket is, mint a nagyokat. Teológiai értelemben nincs különbség.

Gondolat szintjén?

NEM korfüggő

Református teológiánk szerint a Szentlélektől ugyanazt a hitet kapják a gyermekek, mint a felnőttek, gondolkodásunk különbözik csupán. Szabóné László Lilla lelkipásztor, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának adjunktusa szerint hitünknek hetvenévesen is van hova fejlődnie, hiszen Isten végtelen.

időt nekik. Előfordulhat, hogy gyermekem lecserélte képzeletében a botot egy másik védekező tárgyra.

DÓKA VIKTÓRIA

Hogyan vélekedik az Atya azokról az istenképekről, amelyekben tíz-, negyven-, hetvenévesen élünk? Lehet erre következtetni teológiai ismeretek alapján?

Attól függően tudunk gondolkodni valamiről, hogy milyen szinten vagyunk szociális és erkölcsi ítélőképességünkben, kognitív és érzelmi fejlettségünkben. Ez idővel változik, egyre differenciáltabbá válik, így istenkapcsolatunk is egyre gazdagabb lesz.

Az, amiben a gyermek él, mondható valóságos hitnek?

Neki az a valóság. Saját szavaival imádkozva olyanokat is megfogalmaz, ami teológiailag nem állja meg a helyét, mégis a személyes istenkapcsolatából beszél. Évekkel ezelőtt egyik gyerkőcünk megkérdezte, hogy van-e Istennek botja? Azt gondolta, azzal kellene megvédenie őt a gonosztól. Ha szülőként korrigálni szeretnénk teológiailag a gyermeket, figyeljünk oda fejlettségi szintjére is. Én azt válaszoltam: olyan Istenünk van, akinek még bot sem kell ahhoz, hogy megvédjen téged. Nem baj, ha nem egészében értik meg a korrigálást, hagyjunk

A Szentírást olvasva azt tapasztalom, Jézus mindenkit a maga valóságában lát, abban a világban közelített a gyerekekhez, a felnőttekhez, amelyben éltek. Egyszer karon ülő csecsemőket vittek hozzá, a tanítványok viszont igyekeztek elzavarni őket, nem értették, mi köze a gyermekeknek Jézushoz, aki így reagált: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.” Átölelte, megérintette és megáldotta őket, nem történeteket kezdett mesélni Márk evangéliuma szerint. A gyermek a testi, taktilis közelség által éli meg a biztonságot. Pont úgy, ahogy Jézus kommunikált velük.

Isten mindig a saját nyelvünkön szól hozzánk?

Többféleképpen éljük meg a szeretetet, ahogy Gary Chapman is írja. Sokszor tapasztalom, Isten úgy közelít felénk, ahogyan szeretjük, ha szeretnek, akár minőségi időn, ajándékon keresztül. Nem azért, mintha minden rólunk szólna, és nekünk kéne Isten munkájának középpontjában lenni. Kálvin szerint Isten azért alkalmazkodik hozzánk, mert nagyon szeretne velünk közösségbe, kapcsolatba kerülni, így azokon az utakon keres bennünket, ahol járunk.

A személyiségfejlődésünk szakaszaiban többféle kérdést is meg kell felelnünk. Például hogy kik vagyunk. Hitünk periódusaiban is vannak életkérdések, amelyekre meg kell találnunk saját válaszainkat?

A spiritualitásban életkérdéseink valódi válaszra lelhetnek. Nem a hitünk periódusainak vannak plusz kérdései. A spiritualitás olyan, mint egy keret a különféle életszakaszokban, ahol Isten előtt hordozhatjuk életkérdéseinket.

Hogyan fejlődik az ember hite?

Fontos a korai gyermekkorban, hogy olyan istenkép alakuljon ki, amelynek a bizalom és a szeretet az alapja. Ezután jön az óvodáskor, amelyben intuitíven gondolkodik a gyerek, ez a hitvilágában is megjelenik. Mivel függésben él, elsődlegesen a szüleitől, nyitottá válik a transzcendens irányába is. Információkból, hallott gondolatokból rakja össze mozaikszerű hitvilágát, a hiányzó részeket intuitíven egészíti ki. Egy keresztyén családban bibliai történetekből, fogalmakból építgeti. Ha nem kap „keretezett vallást”, akkor mesékből, rajzfilmekből, óvodában elkapott szavakból rakja össze, nem vallásosan nevelve is Istent keresi. Ez a hit még csak az apa és az anya képéből építkezik.

Mikor válik szüleink, tanáraink hite sajátunkká?

mert csak az által juthat a gyermek saját hitre. Így az belső választásból, saját istenkapcsolatból születik újjá. Az Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei, tőle közvetlenül kapjuk a hitet.

Mi jön ezután az ember és az Isten kapcsolatában?

Az identitáskeresés időszakában elkezdi keresni az ember saját útját az Úrhoz, a személyes kapcsolódást. Némelyeknél könnyebben megy, már fiatalon megkapják Istentől a hit ajándékát, míg mások éveken át küzdenek azzal, hogy megpróbálják összeilleszteni a kultúránk Istent sokszor erősen megkérdőjelező üzeneteit mindazzal, amit gyerekként kaptak hittanórán vagy szüleiktől. Ez az emberi út, de Isten az, aki kijelentheti magát.

Van hova fejlődni a hitünkben nyolcvan-, százéves korunkig?

NÉVJEGY

Szabóné László Lilla református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara (KRE-HTK) Valláspedagógia és Pasztorálpszichológia Tanszékének adjunktusa. 1979-ben született Sepsiszentgyörgyön, Erdélyben. 2016-ban a KRE-HTK Doktori Iskolájában szerzett doktori fokozatot. Három gyermek édesanyja.

Kisiskoláskorban a gyermek elkezd nagyobb egységekben is gondolkodni. Bibliai történetekből, a szülők elmondásaiból arról, hogyan tapasztalták meg Isten kegyelmét, miért így vagy úgy döntöttek egy élethelyzetben, formálódik tovább az istenkép. Ez még antropomorf, az Atyát úgy képzeli el, mintha ő is tenne-venne, jönne-menne, beleszólna a dolgokba. Aztán tizenkét-tizennégy éves korban szintetizálja a személyes kegyességét.

Ekkor teszik fel magukban a kérdést, hogy létezik-e az Úr?

Elkezd kialakulni az absztrakt, elvont gondolkodás, az Atya ekkor már nem ember alakú, elvont kép alakul ki róla, ezzel együtt elérkezik a kétely korszaka. Valóban létezik, vagy fantáziánk szüleménye csupán?

Mi a teendő szülőként, ha a gyermek ilyen aggályokkal küzd?

A fiatal nem mindig tálalja kedvesen ellenérveit. Nehéz ez a korszak a katekétáknak, a szülőknek, sokan meg is ijednek az Isten-ellenes dactól. Éljük eléjük hitünket, legyen ez bizonyságtétel, miközben szabadságot adunk a kételkedésnek. Reiner Oberthür német valláspedagógus hangsúlyozza, ebben az időszakban a hitoktatásban teret kell engedni a kételynek,

Van, hiszen Isten kiismerhetetlen, végtelen. Újabb ismereteket róla sokszor életünk fájdalmas vagy épp örömteli tapasztalataiból szerzünk.

James W. Fowler amerikai teológus úgy véli, olyan hit a cél, amelyben megbékélnek egymással a földi életben lévő ellenpólusok, elválasztó vonalak, akár az etnikai, vallásbeli, felekezeti különbségek. Amikor már látjuk, hogy Atyánk szeretete jóval tágabb, mint korábban elképzeltük, könnyebben kapcsolódunk olyanokkal, akiktől az identitáskeresés időszakában eltávolodtunk, mert úgy gondoljuk, az által tudom az identitásomat megélni, ha azt is tudom, kihez nem tartozom.

Megkelne a kovász?

Ahogy haladunk a korban, elfogadóbbak, megértőbbek leszünk, jelei ezek a bölcsességnek is. A földi viszonyokat egyre inkább Isten szemszögéből szemléljük. Idős lelkészekkel, szépkorú hívő asszonyokkal beszélgetve rácsodálkozhatunk, milyen mély bölcsesség alakulhat ki abból az Isten-szeretetből, ahogyan az ő közelében Igét olvasva, hitüket gyakorolva élték életüket.

Így növekedne a mustármagnyi hit?

Abban látom a növekedést, ahogy a mi emberi lehetőségeink között és ellenére Isten cselekszik, és ezáltal bennünk egyre több minden megváltozik. Átalakul a látásmódunk, a szeretetünk, ahogyan az igazságról gondolkodunk. Másképp kezdjük el megítélni a környezetünket, és sokkal inkább az Istenben való bizalom határozza meg másokhoz, magunkhoz és Istenhez való kapcsolatunkat.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

Adiabolosz

szót az ördög szóval adja elénk mind a régi, mind az új fordítású magyar bibliánk. Lehet csúfolódni ezen a kicsit mesealak-hangulatot idéző elnevezésen, mégis ezt használjuk, mert nincs alkalmasabb, és a világi, irodalmi művekben is ezen a néven szerepel. A diabolosz a héber sátán szó görögös formája, azt jelenti: vádoló, rágalmazó, ellentmondó. Igehirdetők mindent szétdobáló erőként is magyarázzák. „Az Ószövetségben úgy jelenik meg, mint kísértő és vádló. A korai zsidóságban már Isten ellenfele, különösen az intertestamentális és a kumráni iratokban. Az Újszövetségben a démonok fejedelme (Mt 9,34), János evangéliumában a világ fejedelme néven is szerepel.” (Bolyki János)

Az ősi ellenség Isten szép rendjét összezavarja, az ember hitét kételyekkel kísérti, békességét felborítja, és nyugtalanságot okoz. Műve legtöbbször nehezen érhető tetten. A gonoszság nem látható, csak a következménye tapasztalható. Néha kedves szélhámos alakjában jön, és nem konkrét rosszat ajánl. Csöndben aláássa a tiszta és egyértelmű gondolatokat, világos döntéseket, nemes cselekedeteket. Bujtogat. Nem mindjárt gyilkosságra, csak ítélkezésre, haragra és gyűlöletre. Nem lopásra, csak az irigység és önzés csapdájába csal, ahonnan nincs visszaút. A bűn zsákutcájába vezet és otthagy. Hatása a félelem, szorongás, szégyen, erőszak szóval vagy tettel, állandó sértettség, kétségbeesés, önbizalomhiány, kisebbrendűségi érzés…

Az efézusi levél végén olvassuk a biztatást, hogy öltsük magunkra Isten Lelkének fegyverzetét, hogy ne érjen védtelenül az ördög mesterkedése. „Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Ef 6,12) Nem a test a bűnös, nem csak saját ösztöneink ellen kell küzdenünk, mert az igazi csaták lelki-szellemi síkon folynak, ott, ahol Isten országa épül. Világos a helyzet, ha hús-vér ellenségünk van, akivel meg kell küzdenünk, vagy el is menekülhetünk előle. De nehezebb, ha váratlanul a saját lelkünk sötét, tudattalan rétegeiből támad a gonoszság, vagy szeretteink szirénhangján hízeleg és provokál, eltérít Isten akaratától. Emberi erőkkel nem lehet és nem érdemes fölvenni a harcot ellene. Isten segítségére, a Szentlélek fegyverzetére van szükségünk. A harcot nem nekünk kell megvívni, nekünk csak ellenállni kell. Felvehetjük a Lélek védőöltözékét, amikor támad. „Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.” (1Ján 3,8b) A harcot ő vívja. 

IMÁDKOZZUNK!

IGÉDDEL Uram, te igéből fonsz nekem bölcsőt, és igéddel növelsz, nevelsz. Tanítasz, munkára bírsz, és igéddel

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

támaszt is adsz végül mindig nekem. Igéddel, megtartó Uram, végigvezetsz az életen.

AZ OLTÁRÉPÍTÉSRŐL

Józsué könyve szerint Izráel szinte mindig példás összhangban harcolt. Egy népként járták körbe Jerikót, így küzdöttek kánaáni királyokkal, vereségüket is együtt szenvedték el. A könyv végén, a 22. fejezetben azonban olvasunk egy történetet a harmónia átmeneti megbomlásáról.

A botrány egy oltár felépítése miatt tört ki. A jeruzsálemi templomépítés előtti időszakról szóló bibliai történetekben gyakran találkozunk oltárépítésről tudósító elbeszélésekkel, Mózes második könyve pedig rögzítette az oltárok megépítésének legfontosabb szabályait is (2Móz 20,24–26). Idővel aztán kimondtak egy másik fontos alapelvet is: áldozni csak egy helyen szabad! (5Móz 12)

A korai korszakban még nem találtak különösebb kivetnivalót egy-egy oltár felépítésében. Jákób többször is így járt el (1Móz 31,45), épített oltárt Gedeon (Bír 6,24), és amálék harcosainak legyőzését is oltárépítés követte (2Móz 17,15). Illés a hosszú szárazság vége felé helyreállította az Úr korábbi oltárát a Karmel-hegyen, itt mutatta be híres áldozatát (1Kir 18,30–32); Naamán pedig földet vitt magával Arám földjére, amikor fogadalmat tett, hogy nem készít többé sem égő- sem véresáldozatot az Úron kívül más istennek (2Kir 5,17). Mindezekben az esetekben az oltárépítés egy-egy nagy isteni beavatkozáshoz, szabaduláshoz, gyógyuláshoz, katonai sikerhez kapcsolódott, a régiek így emlékeztettek az Úr jelenlétére. Áldoztak ezeken? Lehet, de ez részletkérdés.

Történetünkben Izráel két és fél, keleten letelepedő törzse épített egy nagy, látványos oltárt a Jordán partján. A többiek nem értették, mi a céljuk ezzel. Talán áldozni akarnak? Úgy érezték, ezt nem engedhetik. Fineás vezette küldöttségük végül megnyugtató hírrel tért vissza: az oltár emlékeztetőül szolgál, célja, hogy senki ne vitathassa a keleti törzsek Isten népéhez tartozását, és ők se feledjék el testvéreiket.  HO -

DOSSY-TAKÁCS ELŐD

ÁMEN  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A KERESZTYÉNSÉG LETT A FEJLŐDÉS MOTORJA

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

Korea példája a keresztyénség terjedésének történetében ritkaság, hiszen míg a legtöbb országban misszionáriusok munkája nyomán jöttek létre az első keresztyén közösségek, addig Koreában a helyi lakosság terjesztette az evangéliumot, és rövid időn belül széles körben ismertté vált a félsziget egész területén. Magyarországon keveset tudunk Dél-Korea keresztyén vallási közösségeiről, pedig számos különleges, egyedi vonást hordoznak. A Fülöp-szigeteket leszámítva egyetlen ázsiai ország sem fogadta akkora lelkesedéssel a keresztyén hitet, mint a négy évezredes pogány vallási és kulturális hagyományokkal rendelkező Korea.

Koreában az első missziós törekvések a 16–17. században jelentek meg Japán és Kína irányából, de nem jártak sikerrel. A 18. században, a Csoszon dinasztia alatt tűnt fel a konfucianizmusnak egy reformirányzata, a nyugati műveltséget propagáló Silhak-mozgalom, amely gyorsan terjedt az értelmiségiek körében. Fontosnak tartották az európai csillagászati, tudományos és filozófiai elméletek megismerését, beleértve a Biblia tanulmányozását is. A tudósok közül sokan találkoztak közvetett módon a keresztyénséggel a jezsuiták művein keresztül, akik közül legismertebb az olasz misszionárius, Matteo Ricci, a kínai jezsuita misszió egyik megalapítója.

Az első magvetés 1784-ben történt, amikor a koreai arisztokrata, Yi Seung-hun komoly politikai tisztséget viselő apja

PROTESTÁNS MISSZIÓI STRATÉGIA

Már az 1880-as évtől sokan szorgalmazták Koreában a nyugati érdekeltségek, üzleti vállalkozások meghívását és támogatását, remélve, hogy egy harmadik külföldi befolyás térnyerésével ellensúlyozhatják Japánt és háttérbe szoríthatják Kína nyilvánvalóan csökkenő hatalmát. Nyitottak voltak a nyugati oktatási rendszerekre és a nagy számban érkező misszionáriusok befogadására. A protestáns misszió három területre koncentrált: evangélizáció, oktatás, orvoslás.

Az evangélizáció – a gyülekezetek alapítása, a helyi lelkészek és vezetők képzése – mindig elsődleges cél volt. 1901ben a presbiteriánus egyház megalapította a Presbiteriánus Teológiai Szemináriumot, hat évvel később felavatták az első koreai lelkészeket. Ettől kezdve a gyülekezeteket már saját lelkészeik vezették.

Kiemelten foglalkoztak az írás-olvasás oktatásával, hogy a keresztyén hívők el tudják olvasni a Bibliát, ezért a templomokkal együtt általános iskolákat is indítottak. Hamarosan középiskolákat is alapítottak, amelyeknek tantervében a természettudományok, a világtörténelem és az angol nyelv oktatása is szerepelt. Egy idő után kialakult

társaságában hivatalos ügyben Pekingbe látogatott, ahol találkozott egy francia jezsuita pappal. Megkeresztelkedett és Bibliával, továbbá egyéb vallásos iratokkal tért vissza Koreába. Nyomában a keresztyénség gyorsan terjedni kezdett, elsősorban szomszédai és barátai körében, és hamarosan létrehozták az első katolikus közösséget Myeongdongban. Ezt az eseményt tekintik a koreai katolikus egyház megszületésének. A koreai kormány azonban nem nézte jó szemmel a furcsa, új vallás terjedését, amely elutasította a hagyományos konfuciánus szertartásokat. 1785-ben rendeletet adtak ki a közösség visszaszorítására, majd megkezdődtek a letartóztatások. Az első nagy keresztyénüldözés 1801-ben tört ki, amelyet több hullám követett.

a keresztyén iskolákból álló hálózat, amely általában koreai keresztyén vezetéssel működött a kialakulóban lévő gyarmati oktatási rendszer alternatívájaként. A keresztyén felsőoktatási intézményekben célul tűzték ki, hogy a diplomások ne csak az egyházban, hanem az üzleti és a társadalmi élet más területein is vezető pozíciókat töltsenek be. A színvonalas oktatás számos nem keresztyén diákot is vonzott, akik közül sokan jutottak hitre, mialatt az oktatási intézményben tanultak.

A harmadik terület az orvostudomány, amely Jézus gyógyító szolgálatát képviselte. Az első protestáns misszionárius, Horace Allen, aki 1884-ben érkezett Koreába, végzettségét tekintve orvos volt. Az ő nevéhez fűződik Korea első modern egészségügyi létesítményének megalapítása, amely a mai Yonsei Egyetem Severance Kórházának és Orvosi Egyetemének az elődje. A kórházak a modern tudományt képviselték, és a modern gyógyszerek, a biológiai és anatómiai tanulmányok, valamint a biztonságos anya- és gyermekegészségügyi intézkedések óriási tiszteletet keltettek, ezek eredményeként a keresztyénséget a modernitással azonosították.

Az első protestáns közösségeket is maguk a koreaiak hozták létre. 1872-ben a skót presbiteriánus egyház Északkelet-Kínába, a koreai határ közelébe küldte John Ross misszionáriust, aki útja során koreai kereskedőkkel ismerkedett meg és elhatározta, hogy elkészíti az Újszövetség koreai fordítását. A határ közelében élő koreai ifjak voltak a segítségére, akik a fordítási munka közben hitre jutottak, és az 1887-ben elkészült Újszövetséget Koreába vitték és szétosztották. Nyomukban létesültek az első protestáns közösségek, amelyek már léteztek, amikor a külföldi misszionáriusok a félszigetre léptek. A keresztyénség terjedésének másik kiindulási pontja a nyugati parton fekvő Sorae volt, ahová Suh Sang-ryun, az egyik első protestáns evangélista vitte el Lukács evangéliumának koreai fordítását, és kezdte pásztorolni a hívők egy csoportját. Ezt a közösséget tekintik ma a koreai protestáns keresztyénség bölcsőjének.

Az 1880-as évektől nyugatról, főként Észak-Amerikából érkező protestáns misszionáriusok hulláma érte el Koreát, éppen akkor, amikor az ország komoly válságba sodródott. A Japán Császárság 1905-ben protektorátusi rendszert vezetett be a Koreai-félszigeten, majd 1910-re az ország formálisan a Japán Birodalom részévé vált. Emiatt rengeteg koreai partizánnak állt, és az ellenállási mozgalomba a keresztyének is bekapcsolódtak. A megszállás alatt a keresztyénség a Japán- és a sintóellenesség nemzeti szimbólumává vált. 1925től azonban megkövetelték a sintó szentélyek szertartásain

ÖNIGAZGATÁS

Az autonómia a koreai missziói munka stratégiai tervének szintén kulcsfontosságú eleme, olyan fejlesztési terv, amelyben a koreai keresztyének külföldi támogatástól függetlenül növekedtek, az önfinanszírozás teljes felelősségével. Emellett a nyugati protestáns misszionáriusok tudatosan vagy tudattalanul közvetítették a demokratikus intézményrendszer elméletét és gyakorlatát, ugyanis a gyülekezetek választott képviselők útján kormányozták önmagukat. A lelkészek a presbiterek ellenőrzése alatt álltak, és mindannyian a választott küldöttekből álló presbiteriánus gyűlésnek voltak alárendelve. Következésképpen a protestáns keresztyénséget a demokratikus gyakorlattal és az autonómiával tekintették egyenlőnek.

KULCSSZEREPBEN

A nők a kezdetektől fogva a koreai keresztyénség kulcsszereplői. Mary F. Scranton 1886-ban alapította az Ewha Lányiskolát, és bár az oktatást egyetlen kicsi gyermekkel indította, a következő évek mégis nem várt, elsöprő sikert hoztak. Iskolája, az Ewha Womans University ma Dél-Korea egyik legrangosabb egyeteme, jelenleg a világ egyik legnagyobb nők számára fenntartott oktatási intézménye.

való részvételt és a keresztyén vallást bálványimádásnak minősítették. 1938-ban rákényszerítették a presbiteriánus egyházat, hogy az általános zsinaton határozatot hozzon arról, hogy a sintoizmus nincs ellentétben a keresztyén hittel. Az ellenálló protestánsokat letartóztatták, közülük sokan vértanúhalált haltak. A II. világháború végén Japán vereséget szenvedett, és így 1945. augusztus 15-én Korea felszabadult a közel negyven éven át tartó gyarmati uralom alól. Az öröm azonban nem tarthatott sokáig, mivel a 38. szélességi fok mentén az országot kettéosztották, Észak-Korea szovjet befolyási övezetbe került, sok keresztyén menekült innen délre.

Miközben a háború utáni időszakban a keresztyének ruhaés ételosztásokat szerveztek, árvaházakat alapítottak, részt vettek a sürgősségi orvosi ellátásban és segítettek a menekültek szállításában, a hívek száma folyamatosan emelkedett, de a lakosság 3 százalékát nem haladta meg. Az 1960as években a fokozott evangélizációnak köszönhetően gyors fellendülés kezdődött, majd az 1980-as években a növekedés üteme hatalmas méreteket öltött, ám az 1990-es években lelassult. A Hankook Research 2020 novemberi felmérése szerint a lakosság 28 százaléka keresztyén: 20 százalék protestáns, 8 százalék katolikus. Összehasonlításképpen Japánban a lakosságnak mindössze 1,5 százaléka keresztyén, Kínában 2,5 százalék, Tajvanon pedig 3,9 százalék. A Dél-Koreában élő keresztyének aránya meghaladja az országban fellelhető többi vallás követőinek számát együttvéve.  FOTÓ: GETTYIMAGES

Különleges egyházközség

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

Annak ellenére, hogy Dél-Korea népessége mindössze hatoda az Egyesült Államok lakosságának, mégis szorosan a kontinensnyi ország mögött áll kiküldött misszionáriusainak számát tekintve. A Koreai Világmissziós Szövetség szerint 2021-ben több mint húszezer

Hogyan és miért határozta el, hogy missziói szolgálatot vállal Magyarországon?

1990 januárjában jártam itt először, hatvan napot töltöttem Budapesten, és felfedeztem az ország más régióit is. Néhány évvel később csatlakoztam a bécsi koreai gyülekezethez, ahol a vezetőség megkért, mérlegeljem, hogy vállalnám-e a missziói szolgálatot Magyarországon. Sokat imádkoztam Isten vezetésének megértéséért, közben Dél-Koreában befejeztem a teológiai tanulmányaimat missziológia szakirányon. Megházasodtam és a feleségemmel, Hye Yung Junggal úgy láttuk, Isten Szentlelke ránk bízta az itteni missziós munkát, amit 2003-ban kezdtünk meg, 2009 óta vagyok vezető lelkész. Két lányunk és egy fiunk született. Bécsi tartózkodásom alatt többször is átjöttem a határon, és sok hajléktalannal, valamint roma testvérrel találkoztam. Ennek a két rászoruló embercsoportnak az élethelyzete miatt jöttem Magyarországra.

Hol kezdődött a gyülekezetépítés?

1998-ban a kelenföldi református gyülekezetben Takaró Károly mellett szolgáltam, legelőször ők fogadtak be minket. Három és fél éven keresztül felváltva tartottuk az istentiszteleteinket. A megnövekedett létszámunk miatt költöztünk a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) épületébe 2011-ben. Népes közösségünk tagjai főként fiatalok, a legtöbben az orvosi egyetemen, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanulnak, illetve különböző cégeknél, például a Samsungnál dolgoznak.

Hogyan találják meg a diákokat?

Vonzó a számukra, hogy egy Dél-Koreában is ismert egyházzal, a Magyarországi

koreai misszionárius szolgált szerte a világon. Közéjük tartozik Jeong Chae Hwa, a budapesti koreai presbiteriánus gyülekezet lelkésze, a Koreai Presbiteriánus Egyház (PCK) magyarországi missziói munkatársa: „A koreaiak teljes örömmel adják tovább az örömhírt, hiszen az evangélium hatására lettünk a Han folyó csodája.”

Református Egyházzal vagyunk kapcsolatban, és már úgy érkeznek ide, hogy ismerik a nevünket. Rengeteget imádkozunk a fiatalokért. Mindegyiket személyesen ismerem, és nagyon büszke vagyok rájuk. Minden péntek este 7-től 9-ig énekelünk és imádkozunk velük. Vasárnaponként, az istentisztelet után mindegyikük a saját, kis létszámú csoportjával Bibliát olvas és imádkozik. A koronavírus-járvány alatt persze nagyon nehéz volt a kapcsolattartás, sokat küszködtünk. Nálunk a gyülekezetben még most is mindenki maszkot hord. A folyamatos imádkozást azonban nem szüneteltettük. Ha vasárnap eljön közénk egy érdeklődő diák vagy dolgozó felnőtt, akkor igyekszünk szeretettel körülvenni, ahogy Jézus szeretett minket. Persze az igazán nagy feladat megtartani ezeket a kereső embereket, ezért szükséges a folyamatos imádság. Külön nekik tartok olyan sorozatot, amelyen megismerhetik a keresztyénség alapjait.

Milyen munkát végeznek a romák és hajléktalanok között?

Évente néhányszor elmegyünk Heves megyébe roma iskolákba, főként karácsony-

kor és húsvétkor. A gyülekezetünk minden diáknak és tanárnak készít ajándékot, Bibliát is osztunk közöttük. A roma diákok műsorral készülnek, énekelnek, verset mondanak. Tudok több olyan esetről, amikor az evangélium hatására megtértek és életmódot is változtattak. Az országos cigánymissziós imanapon is részt veszünk. A másik területünk a hajléktalanok segítése a Református Szeretetszolgálaton keresztül. Legtöbbször háztartási gépeket, ruhákat, élelmiszereket viszünk, valamint minden évben egyszer Bibliát osztunk. Létrehoztunk egy ösztöndíjprogramot, három vagy négy roma, illetve mélyszegénységben élő diákot segítünk. Ezenkívül hét teológus diák ösztöndíjához járulunk hozzá, továbbá támogatunk három lelkészt és egy roma gyülekezetet. Mi elsősorban a közösségünk nevében segítünk, hiszen mi is ingyen kaptuk, ingyen adjuk tovább. Korea az evangélium nélkül rendkívül szegény ország volt, de az örömhír által újjászülettünk. Ezért úgy gondoljuk, nekünk az adakozás kiváltság.

Szorosan együttműködnek a Magyarországi Református Egyházzal.

A Magyarországi Református Egyházzal való kapcsolatunk többéves múltra tekint vissza. A Koreai Presbiteriánus Egyház (PCK) zsinata, amely 120 gyülekezet szövetsége, több mint hárommillió tagot számlál. 2006-ban kötött kétoldalú testvéri megállapodást az MRE és a PCK. A kooperáció kiváló példája a helyi gyülekezetek szintjén a Debrecen-Nagytemplomi Egyházközség és a szöuli Myungsung Presbiteriánus Gyülekezet között született megállapodás. A mi szempontunkból kiemelkedő esemény, hogy 2012-ben a Zsinat befogadta a Magyarországi Református Egyházba (MRE) a gyülekezetünket, így a közösségünk annak különleges státusszal rendelkező, terület nélküli egyházközössége lett. Áprilisban pedig a Koreai Diakónia, valamint a PCK magas rangú tisztségviselőiből álló küldöttsége együttműködési nyilatkozatot írt alá a Református Szeretetszolgálattal a háború sújtotta Ukrajna érdekében. A teológusaink találkozására és továbbképzésére is van számtalan példa, így a Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a szöuli teológia megállapodása, illetve a „HUN-HAN Fórum”. A „hun” kifejezés a magyar őstörténetre, a „han” szó pedig az ősi koreai népnévre utal.

„A pandémia és az ukrajnai helyzet átalakította missziói gondolkodásunkat. A koreai egyház folyamatosan imádkozik Ukrajnáért" – emelte ki Bo Hyun Kim, a Koreai Presbiteriánus Egyház főtitkára, aki nemrég hazánkban járt egyházának küldöttségével.

1997-ben jöttem Magyarországra először, amikor meghívtak Debrecenbe, az MRE zsinati ülésére. Akkoriban még újságíró-

BO HYUN KIM

2021-ben választották öt évre a Koreai Presbiteriánus Egyház (PCK) főtitkárává. Református lelkészként a PCK több gyülekezetében is szolgált, 2013-tól misszionáriusként vezette a bristoli koreai gyülekezetet az Egyesült Királyságban, amely az angliai United Reformed Church gyülekezeteként biztosítja a helyi koreai diaszpóra lelkigondozását, hasonlóan a budapesti koreai gyülekezethez.

ként dolgoztam a PCK hetilapjának. Rendkívül sok egyházzal állunk kapcsolatban, de az egyik legerősebb szál a Magyarországi Református Egyházhoz fűz bennünket. Ebben szerepet játszik lelkipásztorunk, Jeong Chae Hwa, aki nemcsak hihetetlen odaszánással végzi a munkáját a gyülekezetben, de hidat is képez közöttünk és a református egyház között, amelytől mindig maximális támogatást kapunk. Most az ukrajnai há-

ború miatt nagyon összetett és fájdalmas helyzet alakult ki, amelyben igyekszünk segíteni. Itt helyben látjuk, hogyan fogadják be a menekülteket, nemcsak rövid időre, de hosszú távra is. Öt koreai családdal tartjuk a kapcsolatot Ukrajnában, de ők csak arról tudnak beszámolni, amit maguk körül látnak. Nekünk a nagyobb, átfogóbb képet is meg kell értenünk, hallani a tapasztalatokat, a javaslatokat, véleményeket, ezért látogattunk el Csehországba, Szlovákiába és Magyarországra, hogy megtaláljuk a közös munka lehetőségeit.

Megrendítő, mennyire át tudják érezni az ukrajnai háború szörnyűségeit és a magyarok helyzetét Kárpátalján.

A koreai háború utáni második generációhoz tartozom. A háború szünetel ugyan, de nem ért véget. 1953-ban szakadt ketté a Koreai-félsziget, és a harcokban több mint ötmillió ember megsebesült, illetve meghalt. Szüntelenül azért imádkozunk, hogy megtörténjen a két országrész egyesülése és a megbékélés. Gyermekeink számára ezek a történelmi események lassan elhalványulnak, és az egyházaink újraegyesítését nem tekintik sürgető feladatnak. Mégis megértik, ha a mienkhez hasonló esemény történik.  FOTÓ: HURTA HAJNALKA

Jeong Chae Hwa, a budapesti koreai presbiteriánus gyülekezet lelkésze, a PCK magyarországi missziói munkatársa 2003-ban érkezett hazánkba családjával. 2009 óta a budapesti koreai presbiteriánus gyülekezet vezető lelkésze. A gyülekezetet 2012-ben ismerte el az MRE tagjaként a Zsinat. Hwa lelkészi szolgálata mellett vezető szerepet vállal az MRE és PCK közötti kapcsolattartásban és a cigánymisszió támogatásában.

FIZESSEN ELŐ hetilapunkra!

REFORMÁTUSOK LAPJA

Apamesék

Kedvenc apukám Szebeni István televíziós újságíró, aki olyan érzelmekkel tud a kisfiáról mesélni, hogy az irányt tévesztett ember egy pillanat alatt rájöhet, mi a lényeg ezen a világon. Szükség van a hozzá hasonló útjelző póznákra, mert nagyon gyakran elveszünk, eltévedünk, és ebben a világkerülő tévelygésben éppen azok kerülnek a sor végére, akiknek mindig is az első helyen kellene lenniük.

Nem tudok mit kezdeni az apák napjával; a legjobb, ha mindennap az van. Nemrég, amikor szóba került, kisfiam hitetlenkedve nézett rám: ilyen is van? Furcsállta ugyan, de azt hiszem, tetszett neki, és még egy apát ábrázoló rajzot is megígért.

Különleges egyházközség

JEONG CHAE HWA, A BUDAPESTI KOREAI GYÜLEKEZET LELKÉSZE ÉS FELESÉGE, HYE YUNG JUNG

További információ:

LAPJA

MEGRENDELŐLAP

Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Nemrég meg akartam mutatni neki a gyermekkori, patakparti játszások helyszínét. Már a saját egykori mintakertünkön alig bírtunk átvágni a derékig érő gyomokon, ahol az apai kéz hiánya miatt már semmi sem ugyanaz. A kertek alatt hiába indultunk volna tovább, az újgazdag tulajdonosok kerítései lezárták az utat. A vasúti töltésre nagy nehezen kapaszkodtunk fel a mindent ellepő, minden talpalatnyi helyet sűrűn behálózó aljnövényzeten keresztül.

A sínek mentén eltűnt az ösvény; mintha sűrű, csípős, szúrós dzsungelbe pottyantunk volna. Megállapíthattam, hogy az évek múltával a gyermekkori vakmerőségem is elhagyott, mert a sínek talpfáin nem mertem a kisfiammal haladni. Miközben mi a romániai kommunizmus utolsó éveiben naphosszat a vasút mellett játszadoztunk, várva a nemzetközi vonatokat, hogy lelkes integetésünk nyomán cukorkaeső hulljon ránk a jólelkű lengyel, csehszlovák és magyar utasok kezéből.

Szóval nehezen haladtunk. Sehol egy ösvény, csak a két sínpár. Többször is a visszafordulás gondolata környékezett. De aztán összeszorítottam a fogam, és mentünk előre. Hiszen megígértem...

Végre nagy nehezen átvágtunk valahol a töltést övező bokrokon, és találtunk egy traktornyomot, amit követhettünk, a patak irányába. Aztán, amikor azt hittem, már semmi sem állhatja utunk, egy bekerített gyümölcsös és főleg egy haragosan csaholó, megtermett kutya végleg megfutamított.

A sírás kerülgetett.

Név:

Cím:

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ...................................................................................

Miközben, mint valami vert sereg, haladtunk visszafelé, összeszorított foggal, a ruhánkba ragadt sok száz farkasfoggal, tüskéktől felhasított lábbal, azon tűnődtem: egyszer és mindenkorra be kellett látnom, hogy bárhonnan közelítem, a gyermekkorom egykori helyszíneit már nem tudom megmutatni. Csak mesélni tudok róluk. Ezek a történetek az utolsó vékony szálak, amelyek még összekötnek a múlttal.

A nagyszülők, amíg köztünk voltak, elmondták nekünk a saját történeteiket. Utánuk anyánk mesélt tovább. Most pedig rádöbbentem, hogy én következem. Én mesélek tovább a gyermekemnek.  FÁBIÁN TIBOR

A szerző presbiter, történész, újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa

Támadás keresztyének ellen

„Ki kell jelentenünk: a pünkösdi ünnepi szentmisén elkövetett támadás a keresztény hívők ellen irányult. A tömeges gyilkosság nem magyarázható a földművelő népesség és a nomád állattartók közötti konfliktussal” – hangsúlyozta Hölvényi György magyar képviselő az Európai Parlament (EP) ülésén, miután Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság alelnöke az ünnepet követő szerdán a következőket mondta az MTI tudósítása szerint: „Nigériában már több éve egyre romlik a biztonsági helyzet, az erőszak azonban nem a vallási ellentétekben gyökerezik, hanem abban, hogy az ott élők a szűkös erőforrások miatt rivalizálnak.”

Ez nyilvánult meg a bizottsági alelnök mondatában is. A nyugati ember egyre kevésbé vállalja hagyományos értékeit, és Európában folyamatosan csökken a Krisztust követő közösségek száma. Ezzel szemben az afrikai ország keresztyénei továbbra is kitartanak hitük mellett. A tavaly – a Kálvin Kiadó gondozásában – megjelent A kereszténység történeti atlasza című nívós kiadványban például azt olvashatjuk, hogy becslések szerint 2050-re éppen Nigéria lesz az az állam, ahol a legtöbb keresztyén él majd.

A fegyveres támadást megelőzte egy másik incidens: Obangede település plébániáján a hívők hiába várták lelkészüket a pünkösdvasárnapi misére, ezért a keresésére indultak. A parókiát feldúlva, az ablakokat és ajtókat betörve találták, a papot pedig valakik elhurcolták. „Már csak Istenben bízunk, ami a biztonságunkat illeti, mert a kormány ismételten kudarcot vallott azon felelősségét illetően, hogy megvédje az emberek életét és tulajdonát” – írta az illetékes egyházmegye.

Pontosan mi is történt az afrikai országban? Az AP amerikai hírügynökség számolt be róla, hogy több tucatnyian meghaltak az Owo város katolikus templomában történt terrortámadásban Nigéria délnyugati részén pünkösdvasárnap. Helyi információk szerint a legalább ötven halott között sok gyermek is volt.

Hölvényi György az eset után közölte, hogy a keresztyén közösségeknek évek óta hasonló támadásokat kell elszenvedniük Nigériában, ahol 2015 és 2020 között mintegy tizenkétezer keresztyént öltek meg a hitük miatt. Mint mondta, a sorozatos brutális támadások miatt az Open Doors nevű nemzetközi keresztyén emberi jogi szervezet a hetedik legveszélyesebb helynek nyilvánította Nigériát a keresztyének számára.

„Minden EP-képviselőnek azért kell dolgoznia, hogy az emberi jogokra gyakran hivatkozó EP képes legyen elismerni és elítélni a nyílt és erőszakos keresztényüldözést” – hangsúlyozta Hölvényi, és ezzel lényeges kérdésre tapintott rá. A nemzetközi szervezetek ugyanis nem ismerik el a vallási üldözést, hanem csupán emberi jogi kérdésként kezelik a keresztyének sérelmére elkövetett fegyveres támadásokat.

A magyar kormány azonban lépett: elítélte a terrortámadást, és gyorssegélyt ajánlott fel a tragédiában érintett közösségnek. A fegyveres támadás másnapján Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bejelentette, hogy a Hungary Helps programban hazánk 10 millió forintos felajánlást küld a helyi egyházmegyének, amelyet „a kenyérkereső nélkül maradt családtagok, árvák ellátására és kórházi kezelésekre fordítanak”. Ha belegondolunk, a Magyarországon élőkre vetítve ez személyenként 1 forintnyi segítséget jelent a keresztyén egyház születésének ünnepén bajba kerülteknek.

„Ma már Európában csökken a keresztények száma, Afrikában pedig annak ellenére is növekszik, hogy némelyik államban üldözik őket. Beszélhettem ottani egyházi vezetőkkel, akik azt vallják, hogy a veszélyekkel együtt is tanúságot kell tenniük Krisztusról” – fogalmazott a Szabad Föld hetilap pünkösdi hétvégére megjelent számában Fischl Vilmos. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára a vele készült interjúban azt is megemlítette, hogy a világban ma a vallásüldözések 80 százaléka keresztyének ellen irányul, és naponta tucatnyi ember hal meg azért, mert Krisztust követi. És miben bízhatunk mindeközben, bármelyik keresztyén felekezethez tartozzunk is? Amint a MEÖT-főtitkár is fogalmazott, abban mindenképpen, hogy a Szentlélek hatására változás következhet be az életünkben. 

Fotó: Facebook/ Catholic Diocese of Ondo

T. NÉMETH LÁSZLÓ

ISTENHEGYRE FEL!

Könnyed nyári olvasmánynak, de gondolatébresztő, mélyen átélhető műnek is szánta könyvét Bódis Kriszta író, pszichológus, dokumentumfilm-rendező, aki Zsindelyné Tüdős Klára kalandos életútjáról készít háromkötetes regényfolyamot. A nemrég megjelent első kötet, az Istenhegy I. – Kisasszonyképző nem keresztyén könyv, regényként fikciót is tartalmaz, a szerző szándéka mégis az, hogy a kötetek az első női filmrendező, a jelmez- és divattervező, miniszterfeleség és egyben a református nőszövetség megszervezője, Zsindelyné Tüdős Klára életének nagy pálfordulására mutassanak.

Akár pszichológusként, akár dokumentum-filmrendezőként, íróként vagy éppen szociális aktivistaként rengeteg emberi életúttal találkozott már. Miért éppen Zsindelyné Tüdős Klára élettörténete ragadta meg annyira, hogy regénytrilógiát szenteljen neki?

Személyes oka van. A Gyulai Pál utcai gyülekezetben növekedtem fel, édesapám, majd az egyébként görögkatolikus papdinasztiából származó édesanyám is oda járt. Nagymamám jó barátságot ápolt Tüdős Klára nénivel, aki élete végén szintén ennek a közösségnek volt tagja. Gyerekként csak annyi tűnt fel, mennyire tisztelik Klára nénit a körülötte lévők. Nem ismertem különösebben a múltját, azt azonban tudtam, hogy nagymamám valószínűleg azért is vonzódik hozzá, mert hasonló életpályát futottak be. Nagymamám is úri középosztálybeli asszony volt, férje egy nagykereskedelmi cég vezérigazgatója, akit a háború után a szovjetek megöltek, így három gyereket nevelt fel egyedül. Klára néniéket pedig kitelepítették, annak ellenére, hogy később a világ igaza elismerésben is részesült, hiszen zsidókat mentett a világháború alatt. Egészen 1963-ig el sem hagyhatta azt a helyet, ahova kitelepítették. Csak ezután került a Gyulai Pál utcai gyülekezetbe, ahol Farkas Jóska bácsi volt a lelkész, később pedig Karsay Eszter, aki az első női lelkipásztorok közé tartozik Magyarországon. Én magam máig részint a Gyulai Pál utcai gyülekezetbe, részint pedig a Hold utcai gyülekezet hitmélyítő csoportjába járok.

A személyes kötődés adott volt. De miért éppen most készül ez a háromkötetes sorozat?

Az ötlet két és fél évvel ezelőtt született, miután édesanyám kezébe akadt Tüdős Klára Csizma az asztalon című könyve, tömör

önéletrajzi munka, amelyet elsősorban református szemszögből írt. Édesanyám felhívott, hogy milyen fantasztikus életrajz a Klára nénié, feltétlenül olvassam el. Valahogy én is azt éreztem, hogy nekem ehhez közöm van, és elolvastam. Először az jutott eszembe, hogy ez a történet filmre kívánkozik, ezért azt szerettem volna belőle készíteni. Aztán a folyamat elakadt. Egy játékfilm készítése sokkal körülményesebb és több nehézséggel jár, mint egy könyv kiadása. Végül is örülök annak, hogy megírhatom ezt a nagy trilógiát. Merthogy trilógiát kíván ez a 20. századot átölelő, egészen különleges élettörténet, amelyben a szegénységtől a gazdagságig, az árvaságtól, egyedülléttől a nagy társas életig, a kudarcoktól a sikerekig minden benne van. Nem

BALOGH-ZILA TEODÓRA

beszélve a történelem viharairól, amelyben nem akárhogyan állt helyt ez a nő. Teljesen belemerültem a történetébe: mindent elolvastam, amit írt, és amit a környezetében élők írtak, mondtak róla. Rengeteg rokonságot találtam a saját életem, saját kérdéseim és az ő története között. Elképesztően időszerű, mind a hitélettel, mind a női léttel, mind az alkotói léttel kapcsolatban.

A június elsején rendezett kötetbemutatóra rengetegen voltak kíváncsiak, a Hadik Kávézó különterme zsúfolásig megtelt. Az akkori beszélgetés során utaltak is arra, milyen sokféle társadalmi rétegű, korosztályú és szemléletmódú embert vonz ez az élettörténet. Amikor ezt az első kötetet írta, elképzelte, ki fogja majd olvasni?

Nem láttam magam előtt ilyesfajta ideális olvasót. Inkább az foglalkoztatott az írás és a műfaj, a nyelv, a hang megtalálása közben, hogy többrétegű legyen a szöveg. Nem szerettem volna fölösleges akadályokat gördíteni az olvasó elé, de azt szerettem volna, hogy legyen több és mélyebb rétege a kötetnek. Az is élvezze, aki csak egyszerűen kíváncsi mondjuk a kulturális, történeti környezetre vagy konkrétan a főhős történetére, de az is örömmel olvassa, aki szeretne elmélyülni és elgondolkodni egy-egy soron, egy-egy gondolaton vagy akár az egész életművön. Mélyen hiszek abban, hogy a művészetnek – így az irodalomnak – társadalmi szerepe van. Talán ezért is nehéz volt úgy írnom, hogy ne didaktikus vagy propaganda jellegű mű szülessen, és a fontos

üzenetek, gondolatok ne szájbarágósan vagy dogmatikusan jelenjenek meg. Mélyen hiszem és tapasztalom is, hogy lehetséges megjeleníteni, átsugározni olyan értékeket és gondolatokat, amelyek egyszerre tudnak sok emberhez szólni. Mondtam is a könyvbemutatón, hogy szó szerint többfedelű ez a könyv, hiszen ha ránézünk, a külseje és a címe (Kisasszonyképző) könnyednek tűnik. Szecessziós képet látunk a táncoló Tüdős Kláráról. Viszont amikor leszedjük a borítót, mögötte nagyon puritán, visszafogott bézs fedelet találunk. Ez kicsit jelképezi is, hogy ebben a könyvben több réteg van jelen.

Az Istenhegy trilógia most megjelent, első kötete a jómódú családban nevelkedő Tüdős Klára fiatalkorát öleli fel. Az események legfőbb helyszíne Debrecen. Amikor a Dóczy-gimnáziumban nevelkedő, lázadó lányról olvasunk, óhatatlanul eszünkbe jut Szabó Magda. Mennyire jogos ez a társítás?

Természetesen én is felidéztem a Szabó-féle olvasmányélményeket, de ha például az Abigélre gondolunk, teljesen más időszakban játszódik ez a regény, mint az. Éppen Tüdős Klára taníttatásának idején alakul ki az intézményi leánynevelés. Föltárul előttünk a polgárosodó Debrecen is. Ebben a századfordulós korszakban a világ épp rohamos átalakulásban van, minden gyorsulni kezd, az emberiség egyre inkább habzsolja, amit kapott. Egyébként ennek a rohanásnak ma már inkább a levét isszuk, de akkor még virágzó és dinamikus hangulata volt. Ilyen korba születik bele Klára, egykeként, anyai ágon kálvinista reformátor felmenőkkel. Apai nagyapja pe-

dig a Dóczyban tanított, Móricz róla mintázta „vín bakáját”. Ide születik ez a senkire nem hasonlító, már gyerekkorában is rebellisként viselkedő, sehova sem beillő lány, és ez már magában foglalja a nem hétköznapi életutat.

Klára anyja fogalmaz úgy a regény derekán Debrecenről, hogy ez egy „mereven reformátor” város, ahol a regényben impulzívan igazságkereső kislányként bemutatott Klára felkeveri az állóvizet.

A megújulás és merevség, a dogmatizmus és szabadság, a hit és a vallásosság kettősségével végig igyekeztem dolgozni a könyvben. Ez az egyik alapfeszültsége, motívuma a regénynek, hiszen az egész Tüdős-élettörténetet meg lehet innen ragadni. A munka során az is izgalmas volt, hogy a valóság és a fikció hogyan kerül játékba, és egyáltalán, hogyan születik meg egy olyan mű, amely minden ízében hiteles, és ragaszkodik Tüdős Klára kiterjedt írott életművéhez a divat- és jelmeztervezéseitől a filmrendezésén át egészen az írott hagyatékáig. Úgy képzelem, hogy egy könyvespolcon Tüdős írott művei mellé odaférne az én könyvem is, noha regényről beszélünk. Úgy érzem, az írói gondolatot és látást erősíti és hitelessé teszi a valódi életrajz és Tüdős gondolkodása.

Ezért is tett szó szerinti idézeteket a könyvbe? Ez regényeknél szokatlan megoldás. Igen. A játékos kedvű, elmélyülni vágyó olvasó a regény végén szószedetet talál, amelyben azokat a mondatokat, kifejezéseket soroltam fel, amelyeket szó szerint használtam a

Tüdős-életrajzból. Egy regényben persze érzékenyen kell bánni az életrajzzal, hiszen nem hozhatok a fikcióba olyat, ami nagyot torzítana. Például nem írhatnám, hogy az első házassága kényszerházasság volt, ha nem így lett volna. Ha ezt én találtam volna ki, az torzítás lenne. De például behozhatok egy másik szerelmi szálat a történetbe, amelyet ötvöztem egyéb, körülötte forgolódó fiatalemberekből. Itt nem történik más, mint hogy egy karakterbe sűrítek többet, ezt már nem nevezném torzításnak egy regény esetében. Ezeket a játékokat akár ki is lehet következtetni, ha valaki jobban belemélyed az életrajz és a regény összevetésébe.

Tüdős Klára írott életműve leginkább a személyes Istenre találás élménye után született. Tehát amikor saját életéről írt, visszamenőleg is mindent a megtérés, a hitre jutás felől értelmezett. A Kisasszonyképző viszont nagyvilági, lázadó fiatal nőt és vagyonos, a kor élvezeteit kiaknázó családot mutat be, tehát nem a hitre jutás szempontjából közelít. Mégis úgy látja, hogy odaillik arra a képzeletbeli könyvespolcra ez a kötet? Valóban, én megfordítom a nézőpontot, így ha időrendben nézzük, a könyvespolc elejére helyezhetnénk ezt a könyvet. A további kötetekben egyébként el fogunk jutni a megtérés folyamatához, a hitre jutás szempontjához is, amelyen keresztül az olvasó vissza tud nézni ennek a könyvnek a cselekményére. Tüdős Klára az említett írásait hetvenéves kora körül jegyezte le. A Csizma az asztalon, az Isten markában és a 60-as évek után született munkái kifejezetten tanító jellegű írások, rengeteg életrajzi elemmel. Mini prédikációknak szoktam nevezni őket. Az összes visszaemlékezése egyúttal analízis is: szembenéz önmagával, és feldolgozza azokat a – nevezzük így – bűneit, amelyeket úgy érez, hogy meg kell bánnia, amelyekkel dolga van. Írásaiban a bűnbánat már-már átcsap önostorozásba. Ebben a könyvben ettől a nézőponttól elszakadok, mondhatnám, fölszabadítom a regényben, hiszen önmagára talán túl kritikus szemmel tekint, én pedig kívülről nézem és értékelem az életét. Ezt tudatosan teszem.

A Kisasszonyképző fejlődéstörténeti vagy pszichológiai regény lenne tehát?

Se nem pszichológiai regény, se nem történelmi mű. Az viszont igaz, hogy történelemhű, és tudatosan megjelenik benne a pszichológiai szemszög is. Egyszerűen arról van szó, hogy pszichológus vagyok, és használom a tudásomat. Például számomra izgalmas volt, hogy milyen az a család, amelyben Tüdős Klára felnő, és mennyire támogatja ezt a kicsit eltérő személyiséget, amelyből később sokoldalú tehetség bontakozik ki.

Az életutat felölelő trilógia címe Istenhegy, pedig Zsindelyné Tüdős Klára élete nem Istenhegyi úti gyönyörű villájában ér véget, a szocializmus korszakában számkivetetté válik. Jól értem a metaforát, a három regény mégiscsak az Istenre találás, a nagyvilági nő életének különleges átalakulása körül forog?

A kép egyértelmű. Elindult Jézus után, és fölért a hegyre, ahol találkozott Istennel. Lehet, hogy a Kisasszonyképzőben ezt még nem érezzük, a megtérés élete későbbi szakaszában történt, mégis már ebben a könyvben fel lehet fedezni azokat a nyomokat, amelyek aztán felvezették őt a „hegyre”. Úgy gondolom, a megtérés folyamat. Szeretettek vagyunk kezdetektől fogva, de a mi saját Istenhez fordulásunk mindig út. Az ő története teljes mértékben az Istenhegyre feljutás története, a rettenetes szakadékokkal és árkokkal együtt. Azért ragadott meg ez a kifejezés, mert szó szerint az utcán heverő motívum: Zsindelyné Tüdős Klára villája az Istenhegyi úton épült fel. Kezdetben ez a villa a pompát szolgálta, azt sugározta: erős vagyok, megmutatom magam, meg tudom keresni a pénzt még erre az épületre is, aztán egyszerűen menedékké vált. A háború viharában az Istenhegyi úti villa fölött ment át a front, így végül – bár több tucat embert bújtattak a házban – mindenki megmenekült. Keresve se találnánk tökéletesebb kötetcímet. Azért is fontos, hogy átfogja egy ilyen cím a három könyvet, mert a trilógia építkezés: ki kell várnunk, hogy valaki megtalálja az útját Isten felé.

Mikorra várhatják az olvasók a folytatást?

Mondanám, hogy először olvassák el az első kötetet. Egyébként már dolgozom a másodikon, ez az 1919 és 1941 közötti életszakaszról szóló rész is körülbelül ötszáz oldalas lesz, most nagyjából kétszáz oldal van meg belőle. 

FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

ZSINDELYNÉ TÜDŐS KLÁRA (1895–1980) debreceni származású ruha- és jelmeztervező, filmrendező, néprajzkutató. Vagyonos, szabadelvű családban nevelkedett, a Dóczy Leánynevelő Intézetben, majd Svájcban és Angliában tanult. Hadi ápolóként szolgált Lembergben, később az Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, emellett néprajzot és táncművészetet is tanult. Rövid ideig házasságban élt Szunyogh Rudolf debreceni huszár főhadnaggyal, majd Budapestre kerülve az Operaház jelmeztervezője lett, divatszalont nyitott. A harmincas évek végén házasságot kötött Zsindely Ferenc későbbi miniszterrel. Egyszer édesanyja kívánságára elhívta Bereczky Albert Pozsonyi úti lelkipásztort látogatóba, ekkor fordult meg élete: a nagyvilági asszonyból rendszeres templomlátogató lett. 1943-ban Ravasz László püspök felkérésére az újjáéledő Református Nőszövetség vezetőjévé vált. A nőszövetség rendezvényeit és rászoruló tagjait is Istenhegyi úti otthonába fogadta. Budapest ostroma alatt villájában hetvenkét menekültet bújtatott, köztük volt például Apró Antal felesége és két lánya is. 1949-ben eltiltották a nőszövetségi munkától, majd férjével együtt Balatonlellére telepítették ki házmesternek. Patkányjárta lellei otthonuk zarándokhellyé vált. 1963-ban megözvegyült, csupán ekkor kapott lakhatást Budapesten. Élete végén számos lelki írást szerzett, 1980-ban hunyt el.

ANYANYELVI KAPUŐR A sajtón „keresztül”

Elsősorban hely- és időhatározó kifejezésére való a keresztül névutónk. Szófajként jelentheti ezt: ’valamely anyagon, felületen, résen át’; ’valamely terület, település érintésével’; ’valamely időszakon át’. Időhatározói szerepében nyomatékosít is: az „egész életén keresztül” hangsúlyosabb kifejezés, mint az „egész életében” vagy az „egész életén át”. Hibátlanul használják a szót pl. ezek a közlések: „Ha idehaza a hegyi út alján kapott el az eső, lehúztam a cipőmet, és úgy gázoltam keresztül a sáron, vízen, lefelé hömpölygő csatornapocsolyán” (Szabó Magda); „Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tengerhez ment a Tízváros vidékén keresztül” (Mk 7, 31); „De nem lehet mindent egy életen keresztül hurcolni, ráadásul magányos hősként, eltaszítva a társad kezét” (Jókai Anna).

Ám gyakran szószaporításnak minősül az alkalmazása. Például amikor elvont, mód- határozói szerepben használják: „a sajtón keresztül értesült az eseményekről”; „anyján keresztül tudta meg az igazságot”. Ilyenkor elég ennyi: a sajtóból értesült, anyjától tudta meg.

Nemegyszer tartalmasabb szóval helyettesítendő. Kerülendő elvont, eszközhatározói alkalmazása is: „egy ismerősén keresztül szerezte meg a ruha eredeti terveit”; az „alapítványon keresztül támogatja a régiókat”. Világosabb, színesebb ez: egy ismerőse segítségével (vagy: révén) szerezte meg; az alapítvány közvetítésével (vagy útján) támogatja.

Ráadásnak két mulatságos példa: „Alfonsine és anyja egy apácán keresztül tartja a kapcsolatot a császárpártiakkal”; „szeretnénk megmozdítani a lakosságot a hölgyeken keresztül, hogy jöjjenek el rendezvényeinkre”. Szabatosan: egy apáca révén (ő közvetít a két fél között, ő továbbítja az információt); a hölgyek segítségével

E cikkel, e cikk útján, által (nem pedig: e cikken keresztül) üzenjük: mint a keresztül példája is mutatja, elkerülhető a névutók fölösleges, magyartalan használata.

 ARANY LAJOS

G. Sárdy Anna De jó! című szonettjéből idézünk két sort.

Vízszintes: 1. Horony, német eredetű szóval. 5. Az idézet első sora (E, Y, S, N, C). 13. Francia folyó. 14. Alacsony vízszintű. 15. Háziállat. 17. Német nagyváros. 19. Világ- és olimpiai bajnok jamaicai futó (Usain). 20. Tan betűi keverve. 21. Az alaphangsor 3. és 4. hangja. 23. Manu Dibango kameruni dzsesszzenész „Makossa Man” c. 1974-es albumának 2. száma (WEYA). 25. Folyadék. 26. Énekesnő, dalszerző (Ibolya). 27. Női becenév. 29. Frank Herbert fantasztikus homokvilága. 31. Suzuki-típus. 33. Bécsi nagynéni! 35. DLB. 37. Húz. 38. Európai vulkán. 39. Ifjúsági író (Mihály). 41. Cigi egynemű betűi. 42. Patet …, laoszi mozgalom. 43. Dúr jellegű, hétfokú hangsor. 44. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet görög eredetű rövid neve. 45. Jászai László színész monogramja. 46. Szlovénia második legnagyobb városa. 47. BKV ügyfele. 48. Kisragadozó. 49. Tolna megyei település. 50. Madridi menny! 51. Háromlábú földmérő jel. 54. Segítő. 56. Hazai vonatokat üzemeltet. 57. El. 58. …40, brit reggae együttes. 60. Francia nagyváros. 62. Kettőzve: gyermekverés. 63. … Gardner amerikai színésznő. 64. Heves megye székhelye. 66. Optikailag átlátszatlan. 68. Végh Antal író, szociográfus névbetűi. 69. Irgalmas. 71. Mutató névmás.

Függőleges: 1. Liechtensteini autójel. 2. Atom egynemű betűi. 3. Galiba része! 4. Londoni varjú! 5. Régi zeneiskola. 6. Nitrogén és kén vegyjele. 7. Részben megebédel! 8. Juhszállás. 9. Szemeszter. 10. Román folyó. 11. Kettős betű. 12. Áldozati asztal. 16. Az idézet második sora (M, Ö, Á, V, A). 18. Légylárva. 20. Angol férfinév. 22. Ifjú. 24. Meprobamát hatóanyagú nyugtatószer volt. 26. Dugi …, horvát sziget az Adrián. 28. … Domini, az Úr esztendejében. 30. Kihajíttat. 32. Heves megyei község. 34. Tantál vegyjele. 36. Egy időben két helyen jelenik meg. 39. Pirománia kezdete! 40. Végső nyughely. 41. Família. 43. Mesebeli lény. 44. Hasonlóképpen, latinul. 46. A budapesti Művészetek Palotájának új neve. 47. Utóirat, röv. 48. Hindu istenség. 50. Veszprém megyei település Balatonfüred mellett. 52. Az állatvilág legnépesebb osztályába tartozó egyed. 53. Rejtené. 55. Kínából származó japán súlyegység (RYO). 59. Felzárkózik. 61. Még jó! 64. Princípium. 65. Erezet egynemű betűi. 67. Kenőcs páratlan betűi. 69. Előadó, röv. 70. Vissza: lánygyermek férje. 72. Belül nyit! Előző rejtvényünk megfejtése: „Fényözön árad az igazra és öröm a tiszta szívűekre.” (Zsolt 97,11)

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Állatok a Bibliában

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Ezen a héten a bárányok történetét folytatjuk.

MINDIG CSAK A SZALMA!

Margaréta unottan rágcsálta az árpaszalmát az istállóban. Felicián, a kis bikaborjú megállás nélkül ugrándozott körülötte.

– Jaj, mama! Mamikám! Mikor mehetünk már ki? – bökdöste meg az anyja oldalát busa fejével, amelyen már ott virítottak a kis szarvkezdemények. Ha már nagy, felnőtt bika lesz, neki is ugyanolyan hatalmas szarva lesz, mint Bogomír papának. Felicián alig néhány hónapja született, de a feje már kemény volt, és ha abba belevett valamit, nem volt egyszerű eltántorítani.

– Mamiiii! Én ki akarok menni! Ki a mezőre! A rétre! – dobbantott nagyot első lábával, s mivel az anyja nem válaszolt, egyre dühösebben toporzékolt. Mert Feliciánt, mint minden bikát, elég könnyen fel lehetett dühíteni.

– Ki akarok menni! Nem érted?! Ki akarok!

Margaréta mama álmosan nézett le rá.

– Ugyan Felicián Miért búúúújnánk ki a jó meleg akolból? Odakint hideg szél fúj, és élelem sem igen akad. Idebent meleg van, és vár a jó szalma.

– De én unom a szalmát! Nem érted?! Unoooom!

– És mit ennél, bocikám? – kérdezte Margaréta mama.

– Hááát – bizonytalanodott el a kisbika, mert nem nagyon ismert más ételt, mint az anyja tejét meg a szalmát, amit a gazda rakott mindennap eléjük. De azért ügyesen kivágta magát a bajból:

– A múltkor azt mesélted, hogy odakint széles mezők vannak, tele friss fűvel. Meg széles folyók tele friss vízzel. Friss füvet akarok enni! Folyóvizet akarok inni! – kezdte a toporzékolást újra Felicián.

– Hát, arra még várnod kell… – kezdte volna Margaréta mama, de Felicián nem akart várni.

– Most akarom! Most! Most! Most!

– Hát jó – szólt egykedvűen az anyja – akkor menj és keress friss füvet.

Felicián a nyugodt szóra abbahagyta a toporzékolást.

– Csak az a baj – folytatta az anyja –, hogy tavaszig úgysem találsz. Viszont a medve, a farkas rád találhat… És ki tudja, nem kóborol-e itt, Júda vidékén akár oroszlán is, vagy nem ereszkedik-e le Hebrón lejtőiről egy-egy párduc.

– Egy pár… micsoda? – kérdezte Felicián, mert bizony még annyira kicsi volt, hogy nem hallotta hírét ezeknek az állatoknak.

– Vérengző vadállatok – szólt félelemtől elkerekedett szemmel Margaréta mama. – Leginkább a bárányok, kecskék vannak veszélyben tőlük, de a vigyázatlan kisborjakat is könnyen kiragadják a nyájból. Ősellenségeink! De majd, ha eljön a Messiás, már nem lesz ilyen gondunk.

– Miért nem? – kérdezte csodálkozva Felicián. – Akkor már nem lesznek többé vérengző vadállatok?

– De lesznek – válaszolta Margaréta mama –, ám a Messiás elhozza a békesség idejét. Akkor majd a farkas a bárán ynyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. De addig vigyázni kell neked is. Nem csavaroghatsz egyedül, odakint mezőn, mert nem biztonságos.  MIKLYA LUZSÁNYI

MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

Képzés

A Biblia Szövetség Egyesület a 2022–23. tanévben is elindítja péceli kétéves bibliaiskolai képzését, jelentkezni június 30-ig lehet az alábbi elérhetőségeken.

A képzés főbb célkitűzései: alapfokú ismeretet nyújtani az Ó- és Újszövetség könyveinek tartalmáról, megismertetni a Szentírás magyarázatának egyszerű, de nélkülözhetetlen szabályait, ami segíti helyesen érteni a Biblia üzenetét, segíti a Jézus Krisztusba vetett hitben való meggyökerezést és növekedést, a gyülekezeti közösségbe történő bekapcsolódást és aktív részvételt.

A tanfolyam helyszíne az egyesület péceli székháza, szeptembertől májusig havonta egy szombati napon, évnyitó és első tanítási nap: 2022. szeptember 17.

Részletes tájékoztatás található a www.bibliaszov.hu honlapon, de kérhető e-mailben: bsz@bibliaszov.hu, munkaidőben telefonon: 06-28-452-334, levélben: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b.

Szeretettel hívjuk leendő hallgatóinkat!

A Biblia Szövetség lelkipásztorok, presbiterek és hitoktatók számára konferenciát szervez 2022. június 27–30. között péceli székházában. Délelőtti program: Krisztus Lelke, gyülekezete és maga, Krisztus az Ószövetségben; a délutáni előadások összefoglaló címe: Egyházunk a világban.

Részletes tájékoztató a www.bibliaszov.hu egyesületi honlapon található.

Szeretettel várjuk az érdeklődőket, akiktől előzetes jelentkezést a bsz@bibliaszov.hu címen vagy a 06-28-452334 telefonszámon várunk.

FELHÍVÁS

a 2022. évi hittanoktatói kitüntetésre történő felterjesztésre

A Magyarországi Református Egyház Zsinata 2022. április 7-én a hitre nevelés és a magyar református keresztyén értékrend átültetése területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó, maradandót alkotó református hittanoktatók részére megalapította a Molnár Miklós-díjat.

A díj adományozásának feltételei: legalább 10 éves hittanoktatói tevékenység, kiemelkedő szakmai munka (foglalkoztatási formától függetlenül), valamint példamutató emberi-hitbeli magatartás.

A díj adományozásának rendje: a díj évente két hittanoktatónak adományozható.

A díj átadása: a díj átadására a református hittanoktatók országos konferenciáján, 2022. október 15-én kerül sor.

A kitüntetésre történő felterjesztéseket 2022. június 30-ig az MRE Zsinati Oktatási Iroda címére (1427 Budapest, Pf. 643.) kell eljuttatni. A jelölésekhez csatolni kell a felterjesztő egyházközség részletes indoklását, a hittanoktató szakmai életútját bemutató laudációt.

Budapest, 2022. június 10.

MRE Zsinati Oktatási Iroda

ÉVZÁRÓ PÁPÁN

A Pápai Református Teológiai Akadémia 2022. június 25-én, szombaton 10 órakor tartja tanévzáró ünnepi közgyűlését a pápai református Ótemplomban (Pápa, Fő utca 6–8.). A közgyűlésen kerül sor a végzős hallgatók diplomaosztójára és az akadémiai kitüntetések átadására. Igét hirdet Máté László, a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője. Minden érdeklődőt tisztelettel és szeretettel várunk.

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

Kapros zöldbableves hidegen

MEGHÍVÓ

30. JUBILEUMI HÁLAADÓ ISTENTISZTELETRE

„Jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100,5)

Szeretettel hívjuk és várjuk a Tiszta Forrás Alapítvány 30 éves jubileumi hálaadó istentiszteletére 2022. június 26-án vasárnap 10 órakor a kispest-rózsatéri református templomba (Bp. XIX. Jahn Ferenc u. 108.). Igét hirdet: Márkus Mihály a Dunántúli Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke.

Visszatekintés az elmúlt 30 évre: Márkus Gábor nyugalmazott református lelkész, kuratóriumi elnök.

Az istentiszteletet követően szeretetvendégségre kerül sor a Tiszta Forrás Alapítvány nappali melegedőjében (1181 Budapest, Üllői út 375.). Adományaikkal az Alapítvány munkáját segítik!

APRÓHIRDETÉSEK

Régi kipróbált receptem ez. Az alapja nagymamám hideg kapros zöldbablevese, én már csak picit finomítottam rajta. Nagy nyári kedvenc, a vendégeim mindenütt szerették. A betét változhat, de a sült kolbásztól a grillezett sajtig minden jól áll neki.

HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE: 80 dkg zöldbab, 20 dkg vöröshagyma, 20 dkg főzőburgonya, 5 dkg vaj, 5 dl tej, 0,2 dl zöldségalaplé, 1 csokor kapor, borecet vagy verjus, cukor, só, bors.

ELKÉSZÍTÉS: A zöldbabot blansírozzuk, majd az egyharmadát felaprítjuk. A vaj felén megpároljuk az apróra vágott hagymát és a burgonyát, és felöntjük egy kevés zöldségalaplével. Amikor kész, hozzákeverjük a felaprított zöldbabot és a tejet, majd felfőzzük. Ízesítjük sóval, borssal, cukorral, borecettel vagy verjus-vel és a friss kapor egy részével. Ezután turmixoljuk vagy pürésítjük, és átszűrjük. Tálalásig hűtőben tartjuk. A maradék zöldbabot vajon megpirítjuk és kihűtjük, ezzel tálaljuk. Kis kaporágakkal díszíthetjük.

TANÁRI ÁLLÁSOK

A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium (2600 Vác, Brusznyai Árpád u. 6.) református vallástanárt keres gimnáziumi és technikumi osztályokban történő oktatásra. Az önéletrajzot és a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri.vac@reformatus.hu címre várjuk.

A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Művészeti Szakgimnáziuma és Diákotthona pedagógus munkatársakat keres 2022. augusztus 15-ei munkakezdéssel az alábbi szakokon: matematika–bármely, férfi kollégiumi nevelő, vallástanár végzettség előnyt jelent. Szolgálati lakást tudunk biztosítani. Érdeklődni az igazgato@refi-papa.hu címen vagy a 06-30-327-3214-es telefonszámon lehet.

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Szállás  Zamárdiban kiadó hittantáborok, gyülekezeti csoportok, családok részére az egyházi épületben 11 férőhely, az udvaron faházakban 9 férőhely. Konyha használata teljes felszereléssel, parkolás az udvarban megoldott. Érdeklődni az apostolanna838@gmail. com címen vagy a 06-30-691-5615-ös telefonszámon lehet.

Egyéb  HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-728-8161, info@harangontode.hu.

A Székesfehérvár-Belvárosi Református Egyházközség intézményi lelkipásztori (óvoda és általános iskola) és gyülekezeti szolgálatra beosztott lelkipásztori állásra várja lelkipásztorok jelentkezését.

Az állások betöltése a hatályban levő egyházi törvények szerint történik. Érdeklődés, jelentkezés: 06-30-506-4674, szaszoli@gmail.com. A jelentkezés határideje: 2022. június 26.

Mióta szolgál Nyüveden?

2018-ban végeztem a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, még abban az évben meghívott a nyüvedi gyülekezet, de mivel kezdő lelkész voltam, csak kihelyezés útján iktathattak be. A gyülekezet pedig kijárta ezt a Bihar megyei esperesnél.

Milyen tervekkel érkezett a gyülekezetbe?

Buzogány Dezső professzor a teológián egyszer azt mondta, hogy „azon múlik, hogy jól érzitek-e majd magatokat, vagy nem, hogy milyen elvárásokkal mentek a gyülekezetbe”. Én ezt megjegyeztem magamnak, és nem voltak elvárásaim, így terveim sem. Meg kellett ismernem a közösséget, hogy lássam, hol kell nagyobb, több energiát befektetni a munkába.

Azóta eltelt négy év.

Mély vízben éreztem magam. Nagyon sok mindent nem tudtam, mivel nem voltam segédlelkész. Itt most nem a lelki munkára, hanem inkább adminisztrációs, közigazgatási, gazdasági dolgokra gondolok. De nehéz helyzet volt a gyülekezetben is: viszályok, pártszakadások, nekem pedig még nem volt tapasztalatom abban, hogyan kezeljem. Abból a szempontból is nehéz volt, hogy ott az emberben a bizonyítási vágy, meg hogy nem akar elrontani dolgokat az elején, és hogy az ilyen kényes helyzetben hogyan mozduljon úgy, hogy ne törjön össze valamit.

Mi hozott megoldást?

REFORMÁTUS

NÉVJEGY

KÁLLAI BENEDEK 29 éves, nős. 2018-ban végzett a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. Hobbija az egyháztörténelem, de ha ideje engedi, barátaival és feleségével szívesen társasjátékozik. Szerinte játék közben jobban megismerhetjük egymást, szembenézhetünk a hibáinkkal és megtanulhatjuk kezelni a vereséget.

Az imádságnak nagy ereje van. Ezekre a helyzetekre is mindig úgy próbáltam reagálni, hogy előtte a Bibliából táplálkoztam, tanácsokat kértem és kaptam is. Most úgy gondolom, ezek a problémák megoldódtak, a viszályok elcsitultak, a gyülekezetben nyugodt a hangulat. Szerintem mind fizikailag, mind lelkileg jó úton haladunk.

Máskor is kéri Isten tanácsát és keres útmutatást a Bibliában?

Az Újszövetség meg az Ószövetség között a Bibliában van egy üres, fehér lap, amelyik elválasztja a kettőt. A Biblia többek között arról szól, hogy az Isten hogyan szólítja meg az embereket, hogyan dolgozik velük, hogyan van jelen az életükben. Éppen ezért vettem a bátorságot magamnak, és erre az üres lapra – ceruzával – felírtam olyan konkrét eseteket, amikor világos választ kaptam az Úristentől az imában feltett kérdéseimre, amikor útmutatást kértem és kaptam egy döntéshez vagy bármihez. A bejegyzésekben szerepel a dátum, a helyzet és az Ige, amit válaszul kaptam.

Betelt már a lap?

Az egyik oldala igen, a másik fele még nem. De nem írok le minden apró mozzanatot. Ezt elsősorban magamnak szánom, hogy amikor nehéz helyzetben vagyok vagy csüggedek, lássam, hogy ő minden helyzetben tovább vitt. Isten beszélget velünk. Lehet, hogy

most nem próféta vagy angyal által szól. Van, hogy a Biblia szavain keresztül, vagy küld valakit, aki mond egy olyan mondatot, amit hallanom kell, és amilyet soha máskor nem mondott.

Miért lett lelkész?

Mert nem lehettem honvéd. Kettős állampolgárok nem lehetnek katonák a magyar hadseregben. Csalódás volt. Majd édesapám és a lelkipásztorunk kérdezték, miért nem megyek a teológiára, mert úgy látják, ott lenne a helyem. Úgy gondoltam, megpróbálom. Akkor még nem azzal a szándékkal iratkoztam be, hogy én lelkész akarok lenni. Elsőéves teológus voltam, amikor az egyetemi lelkész azt mondta: „Jöhet valaki úgy ide, hogy nincs elhívása, de anélkül nem mehet ki a teológiáról.”

Ezek szerint kapott elhívást a teológiai évek alatt?

Másodéves koromban éreztem az elhívást, addig csak „küldetésem” volt: otthonról küldtek. Nem volt olyan konkrét, mint Pál apostolnak a damaszkuszi út, inkább Péter vagy Mózes elhívásához tudnám hasonlítani. Főleg Mózeséhez, mert ő először ellenkezik. Nem akar a kijelölt úton menni, de azután szépen rájön, hogy neki azon az úton kell járnia.

Lelkészi munkája mellett a tanulást sem hagyta abba, doktori disszertációt ír Vásárhelyi János református püspök életéről, mellette pedig Nyüved és a helyi gyülekezet történetét is kutatja.

A történelem és a kutatás mindig is érdekelt, de igazság szerint doktori iskolába sem akartam menni. Ez is isteni sugallat volt. Ha visszanézem az eddigi életem, világosan látom, hogy túl sok döntést nem kellett magamtól meghozzak, az Úristen egyengette az utamat.  HEGEDŰS BENCE

Kállai Benedek