Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM,

20. SZÁM,

2020. MÁJUS 17.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Felelősséggel egymásért 9 771419 856007

VIDÉKEN MEGNYITHATJÁK A TEMPLOMOKAT, A FŐVÁROSBAN ÉS KÖRNYÉKÉN MÉG TÜRELEMRE VAN SZÜKSÉG

20020


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Gyomlálj ki, Seregeknek Ura, közülük minden gyűlölséget, irigységet, haragtartást, árulást, bosszúállásra gerjedező indulatokat, és öntsd a szívükbe az igaz isteni és atyafiúi szeretetnek, egyességnek, békességnek és istenfélelemnek Lelkét, hogy a te szent parancsolatod szerint élhessenek nagy egyességben, békességben, szeretetben, és egyenlő akaratból vigyázhassanak és forgolódhassanak azokban, melyek szent nevednek tisztességére, romlott hazánknak, maroknyi nemzetünknek megmaradására szolgálnak.  MELOTAI NYILAS ISTVÁN (1571–1623)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Sebestyén László

8

12

16

18

AKTUÁLIS • 8. Felelősséggel egymásért | Vidéken megnyithatják kapuikat a temp-

lomok

INTERJÚ • 12. Református ragtime | Domschy Mercédesz és Péntek Attila szokatlan stílusban dolgozta fel lelki énekeinket AKTUÁLIS • 16. Egy gyülekezet sem marad magára | Számíthatnak egyházmegyéjükre az anyagi gondokkal küzdő református közösségek AKTUÁLIS • 18. Tízezer arcpajzzsal segít a Szeretetszolgálat | Egészségmegóvó eszközöket kaptak a magyarországi és határon túli református egészségügyi és szociális intézmények dolgozói RE-KONSTRUKCIÓ • 20. A járvány után | Köntös László rovata PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Sájevicsné Sápi Johanna újpalotai presbitert kérdeztük

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala a koronavírus-járvány miatt ezekben a hetekben ügyeleti rendben dolgozik. Személyes ügyfélszolgálatunk szünetel, ez idő alatt telefonon és e-mailben érnek el bennünket.

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). 2020. május 17.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

V. 17. VASÁRNAP

V. 18. HÉTFŐ

V. 19. KEDD

V. 20. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(5) „Amikor imádkoztok…” (Máté 6,5–15) Jézus nem azt mondja, hogy a nyilvános imádság képmutatás. Az öncélúan magamutogató, farizeusi kirakatkegyesség a képmutató. A nyilvános imádság fontos és szükséges, mert hitvallásunk része, tesszük nem szégyellve hitünket, kegyességünket (5). A nyilvános imádság egyik formája a közös imádság: hangosan azért imádkozunk, hogy együtt, egymás hite által épülve álljunk meg az Úr előtt. Ezt szűk testvéri szeretetközösségben gyakorolhatjuk. Nem mindenkor, nem mindenhol, nem mindenkivel közösségben kapjuk a közös imádság lehetőségét. Senkit nem kényszeríthetünk erre. Mi magunk sem mindig vagyunk alkalmasak rá. Jézus arra is figyelmeztet, hogy az imádság ne legyen bőbeszédű (7), hiszen tudja a mi Urunk, mire van szükségünk (8). Mi sokszor nem tudjuk. Vágyaink többnyire nem a mi javunkat szolgálják. Az imádság ne legyen bőbeszédű, a harsogó világban különösképpen ne legyen az, mert az imádság mindig Isten beszédének, Igéjének befogadására készít fel. Vannak olyan imatémák, amelyeket senkivel sem oszthatunk meg, mert azok csakis az Úrra tartoznak. A „belső szoba” csendjében elmondott imádságok mindig a legszentebbek (6), a leghitelesebbek, ahol az ember kiöntheti szívét (JSir 2,19), megszabadulhat terheitől, megtisztulhat, és olyan üres edénnyé lehet, amelyet az Úr Lelke tölt meg az Isten országának kincseivel. 1Mózes 17  66. zsoltár (24) „Senki sem szolgálhat két úrnak…” (Máté 6,16–24) A mammon: vagyon, tulajdon, gazdagság. Ravasz László szerint „miniatűr mindenhatóság”. Amíg Isten uralma alá nem kerülünk, a mammon ural bennünket. Addig az ember mindenáron meg akarja szerezni, aztán meg akarja tartani, és még többet akar belőle. Olyan, mint a kábítószer: ha megszoktuk, nem tudunk létezni nélküle, és mindenre képesek vagyunk, hogy megszerezzük. A mammon a földi kincs (19–20), és minden, ami ehhez kapcsolódik: hírnév, csalás, jószág, test, világ. Rettenetes dolgok történnek a földi kincsek körül. Ne a világ maffiahálózatára gondoljunk, hanem saját konfliktusainkra, álkincseink önző védelmére. A Lear király foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy meddig mehet el az emberi aljasság saját kincseinek, igazságainak markolászásában. Hogy vagyunk ezzel mi, az egyházban? Pedig a földi kincs mulandó: az idő megemészti, a tolvaj ellopja. Ez persze így közhely, de Jézus ajkáról elhangozva isteni kijelentés. Azonnal megértjük igazságát, amikor betegek leszünk és a halál árnyékának völgyében járunk. 1Mózes 18  136. dicséret (25) „…ne aggódjatok…” (Máté 6,25–34) Az emberlét része a gond, annak minden fajtája. Heidegger, a neves filozófus írja, hogy az ember élete halál felé tartó lét, ezért része a szorongás. Mi lesz velünk és a szeretteinkkel? Mit hoz a holnap, a közeli és a távoli jövő? Mi lesz velünk, ha már nem leszünk? Megélünk, meddig élünk, élünk? (25) A gond nem hitetlenségből fakad, hanem éppen ellenkezőleg: a felelős élet gondoskodó élet, ezért vállalja a problémákat, másokért is. Aki túlzottan nyugodt, és nem teszi ezt, az hitetlen és felelőtlen. Jézus tudja, hogy a gond az emberlét része. Nem is erről beszél, amikor arra inti tanítványait, hogy ne aggodalmaskodjanak (25). Az aggodalom nyomorúsága az, amikor a földi kincseinkbe és gondjainkba beleveszünk, nem tudjuk azokat letenni az Úr gondviselő kezébe. Az aggodalmaskodó ember a mindenhatóságában gondviselő és megváltó Isten helyére akarna ülni: „Minden megcsal, amiben bíztam, miközben nem bíztam abban az egyben, aki nem csal meg.” (Ravasz László) Jézus arra biztat, hogy gondoskodj, vállald a gondokat, de ne vessz bele azokba, vagyis ne aggodalmaskodj, hanem velük együtt hagyatkozz az Úrra, az ő megtartó erejére, kegyelmes igazságára. 1Mózes 19  38. zsoltár (1) „Ne ítéljetek…” (Máté 7,1–6) Az ítéletre szükség van. Az ítélet nem más, mint az érvényben lévő rend keretei között megkülönböztetni egymástól a dolgokat, majd ez alapján egyértelműen dönteni és cselekedni. Amikor Jézus óv bennünket az ítélettől, akkor emberi gyarlóságunkra mutat rá. Szedjünk néhányat csokorba! Mi nem az isteni, örökkévaló rend alapján mérlegelünk és ítélünk, hanem a saját magunk érdekei szerint létrehozott törvények alapján. Ha változik az uralkodó érdekcsoport összetétele, változnak a törvények is. Az emberi ítélet mindig a másikban látja meg a rosszat, a szálkát (3), miközben az ő életében ugyanaz a bűn gerenda nagyságú, de az

Reformátusok Lapja 2020. május 17.


| AZ IGE MELLETT |

nem számít (4). Sokszor paragrafusok közé bújtatva képviseljük a saját önző érdekeinket, miközben azt láttatjuk, hogy mi csakis a rend és a törvény őrei vagyunk. Az ítélkezés lelketlen képmutatása helyett a mi Urunk, Jézus Krisztus minket, a másik felett örökké ítélkezőket saját bűneink megvallására hív (4–5). Áldott legyen az Isten, hogy ő nem olyan mértékkel mért nekünk, amilyennel mi mértünk másoknak (2). Ez a kegyelem. 1Mózes 20  295. dicséret (13) „Menjetek be a szoros kapun!” (Máté 7,7–14) A szoros kapun áthaladva magunkat megalázva le kell hajolni. Előtte lassítani kell, el kell hagyni minden önhittséget, mert csúnyán megüthetjük magunkat. Nem lehet sok poggyászt átvinni rajta: le kell tenni minden felesleges terhet, amellyel tele van a kezünk, a szívünk, az életünk. Mögötte keskeny az út, de biztos az irány, mert aki legelöl jár, az bizton vezet előre, kifelé, hazafelé. A szoros kaput és a keskeny utat kevesen találják meg. Az a vonzó, ami széles, tágas, az az izgalmas, ahol sokan vannak. Mi a számok bűvöletében élünk: arra vágyunk, hogy sokan legyünk, és akkor a számok majd igazolják a létjogosultságunkat. Márpedig Jézus kijelentése szerint a sokaság a tágas kapun és a széles úton jár, amely a kárhozatba visz. Sokan arra vágyunk, hogy tágas, élvezetes legyen ez az élet, miközben nem látjuk be, hogy szűk barlangban lakunk, ahol éppen találtunk egy nagyobb termet, amely bármikor megtelhet vízzel, és mielőbb menekülni kellene azon a szűk kijáraton, amelyet csak a szakavatott barlangász ismer. A szoros kapu és a keskeny út az életre visz. Mögötte az örök élet mennyei tágassága vár, mint amikor a szűk barlangjáratból kiérünk végre a szabadba. Jézus Krisztus az egyetlen barlangász, aki ismeri a kifelé vezető utat. 1Mózes 21  239. dicséret (16) „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Máté 7,15–23) Ki a hamis próféta? A hamis próféta az érdekeinek megfelelően láttat és cselekszik. Neki semmi sem drága és szent, mindenkit és mindent beszennyez, hogy célját elérje. Az ilyen a saját önző ügyében is Istenre hivatkozik. Ezért nevezi ezeket Jézus báránybőrbe bújt farkasoknak. Hamis próféta minden provokátor, önhitt és öncélú bajkeverő, zavarkeltő (15). A próféta mércéje a hitelessége. Az Isten által küldött, igaz próféta élete, minden nyomorúsága ellenére is, olyan gyümölcsöt terem, amely másokat is táplál. Szava bátorít és gyógyít, még a határozott intésben is. Cselekvése Istent dicsérve segít ott, ahol éppen jelen van, adott helyzetben úgy is, hogy nem rombol, nem bánt, nem okoz kárt. A próféta soha nem köt hűtlen kompromisszumot, de a küldő Úrhoz kapcsolódó hűség nem egyenlő a durvasággal, az agresszivitással, a tapintatlansággal. Ha valaki ilyen, az pontosan a hamis prófétaság jele. A jó fa jó gyümölcsöt terem (16–20). Az igaz prófétában kiformálódik a Krisztus (Gal 4,19). A hamis prófétákat számonkéri az Úr! (21–23) 1Mózes 22  218. dicséret (24) „…aki kősziklára építette a házát.” (Máté 7,24–29) Az életviharok olyan próbatételek, amelyek kiderítik, hogy életünk háza milyen alapokon áll (25–27). Az alap nem látszik, mert a földben van, de biztos fundamentum nélkül ingataggá lesz a ház. Persze nem mindegy, hogy miből készült és milyen mélyre hatol le, a vasbeton alap is megrendülhet. Jézus Krisztus azonban kősziklát említ, olyan fundamentumot, amelyet nem emberkéz készített. Ez túlmutat az emberen, ez az Isten által készített alap: maga Jézus Krisztus. Más alapot senki sem vethet (1Kor 3,11). Ezek szerint a Jézust követő, őbenne bízó ember nem omolhat össze? A hívő ember is ember: teste, lelke, idegrendszere van, és bizony összeomolhat. De a feltámadott Úr összetört életünket is kezében tartja, azaz nem engedi teljesen elpusztulni: nem enged elveszni (27). Ugyanakkor Jézus Krisztus hatalma elvégzi azt is, hogy őrá alapozva ne rendüljünk meg felettébb (Zsolt 62,3), és erőnk az ő erejével megáldva megújulhasson, amíg csak itt élünk (Ézs 40,30–31). Aki Jézus Krisztus szavát hallja és cselekszi, az hasonló a kősziklára építkező emberhez (24). Akinek Jézus Krisztus a kősziklája, az hallja és éli is az Isten szavát. Az ilyen ember minden tökéletlensége ellenére Jézust követő ember. 1Mózes 23  318. dicséret

V. 21. CSÜTÖRTÖK

A mennybemenetel ünnepe

V. 22. PÉNTEK

V. 23. SZOMBAT

2020. május 17.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Más tekintetben is érintette vagy fogja érinteni a beruházásokat a járvány? Sok helyen idősebb műszaki ellenőrrel dolgozunk, akik veszélyeztetett korúaknak számítanak. Minden óvintézkedést megtettünk: a legszükségesebb egyeztetések szabad levegőn folynak, ha szükséges, a résztvevők maszkot viselnek, és a munkálatok helyszínén is figyelnek a higiéniai előírásokra, kéz­ fertőtlenítők biztosítására. Az építkezéseink egyi­ kéről sem jelentettek megbetegedést. Májusra több hálaadó alkalmat is terveztek – ezek értelemszerűen elmaradnak, ősszel tartják meg az ünnepségeket a gyülekezetek. A gazdasági válság a későbbiekben még sok építkezést érinthet: fel kell készülnünk a munkák és a fizetések átütemezésére. Van több olyan építkezésünk, ahol csak csökkentett programot tudtunk megvalósítani, ezeknél a teljes befejezés későbbre marad.

Hidak a szolgálathoz Van, ahol leállt a templom bővítése, máshol éppen a koronavírus-járvány idején fejezték be az építkezést – a veszélyhelyzet más-más módon érintette a Dunamelléki HEGEDŰS MÁRK Református Egyházkerület hetven futó beruházását. Veres Sándor főgondnok szerint az új épületek új lehetőségeket jelentenek az egyháznak, amelyekkel élni kell. Mennyire érinti a koronavírus-járvány, illetve az ezt kísérő gazdasági válság az építkezéseiket? Volt, ahol folyamatosan zajlott az építkezés, több helyen azonban néhány napra leállt a munka, de gyakoribb volt, hogy valamilyen munkafolyamatot inkább átütemeztek a kivitelezők. Összességében jelentős fennakadás eddig nem volt az építkezéseinkben. Egyetlen helyszínen, a Cegléd-Felszegi Református Egyházközség gyülekezeti termének kialakításánál jelezte a vállalkozó, hogy nem tudják folytatni a munkát, így itt kivitelezőt cserélünk. Ez okoz némi csúszást, de a támogatás felhasználásának végső határidejéig elkészülhet az építkezés első üteme. Egyébként gyülekezeti házakat és parókiákat újítunk fel – van, ahol bővítünk is –, továbbá óvodákat és templomokat építünk. Templomépítés van folyamatban Diósdon és Budaörsön, Csömörön pedig a korlátozó intézkedések időszaka alatt készült el a hajlék. 6

Reformátusok Lapja 2020. május 17.

Mikorra készülhet el az új Ráday utcai kollégium? A tavaly januárban kiégett épület kilencven százalékát már elbontották. Ezt a beruházást a koronavírus nem befolyásolta, itt más gondjaink akadtak. Azért álltunk le, mert nem akartunk nyitott területet hagyni, mivel tudtuk: az építkezést csak minden szükséges engedély birtokában kezdhetjük meg. Összesen tizenhét különböző szakági engedélyt kell beszerezni. Az építkezés időközben kiemelt beruházás lett, ami ugyan felgyorsította az engedélyek jóváhagyását, ugyanakkor emiatt ismét be kellett mutatni a teljes dokumentációt, és újabb kérdések merültek fel. Az építkezés több szempontból érdekesnek ígérkezik. Említenék egy példát: hogy ne kelljen hosszú ideig lezárni a Köztelek utcát, két toronydarut telepítenek az udvarra, amelyekkel megépítik az új kollégium vasbeton szerkezetét, és segítik a meglévő épület tetőfelújítási munkáit. A munka befejeztével egy harmadik daru emeli majd ki a másik két darut az udvarból. A munkálatok június közepén folytatódhatnak. A teljes beruházással 2021 decemberére, legkésőbb 2022 februárjára kell elkészülniük a kivitelezőknek. Miért fontos építeni, felújítani? Ezek a beruházások a fizikai építkezésnél többről szólnak. Imádkozom, hogy ezzel a sok lehetőséggel, az új épületekkel, terekkel tudjunk is majd élni. A szép, új terekbe meghívhatjuk a körülöttünk élőket is, hidakká válhatnak a keresztyénség elérésében. Ahol a parókia újul meg, ott a lelkész és a családjának élete, pihenése lesz méltóbb a szolgálathoz. Remélem, ezek mindegyike hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyülekezeteink erősödjenek, gyarapodjanak, jól tudva: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” (Zsolt 127,1)  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KORPOS ORSOLYA

Zsoltárokban mérem az időt A szerző a svábhe­gyi gyülekezet beosztott lelkipásztora

„Miért álltok itt az ég felé nézve?” Jézus tanítványai döbbenten, tehetetlenül néztek távolodó mesterük után, akit épphogy csak visszakaptak a halálból. A hirtelen jött öröm egy szempillantás alatt szertefoszlott. A terveiket, a vágyaikat Jézussal együtt felhő takarta el. Mi lesz velük? Ki fogja tanítani, pásztorolni, vigasztalni őket? Nem tudták, hogyan tovább, és bár jött a biztató angyali szó, vele együtt maradt a bizonytalanság és talán a félelem is. Nem széledtek szét, együtt maradtak, de bezárkóztak. Ahhoz, hogy ennél többet tegyenek, még hiányzott az erő.

„Isten jelen van. Ha még nincsenek is egyértelmű válaszok, ha nincs magyarázat mindenre, ez az egy biztos, és ez elég.”

Két hónappal ezelőtt én is így álltam a tanítványokéhoz hasonló döbbenettel, tehetetlenül nézve az ég felé. Néztem a távolodó személyes találkozások, a meghiúsuló gyülekezeti alkalmak, a szertefoszló tervek és vágyak után. Olyasmi történt, amire nem számítottam, amire nem voltam felkészülve, amihez nem volt erőm. Be kellett zárkóznom, távol az enyéimtől. Mi maradt hát nekem, mi maradt hát nekünk? A tanítványok erőtlenségükben imádkozni kezdtek – egy szobában, igaz, de hiszem, nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy egy szívvel, egy lélekkel. És ez nekünk is adott, legyen bármekkora is a fizikai távolság. Leborulni Isten előtt, kitartóan imádkozni, távol egymástól, de egy szívvel és egy lélekkel. Erőért, bölcsességért, vigasztalásért, isteni szóért. Imádkozhatunk magyarázatért is, hogy megértsük, mi ennek a helyzetnek az oka vagy célja. De biztos, hogy ez a legfontosabb? Biztos, hogy az visz minket előre, ha minél előbb magyarázattal tudunk szolgálni? Miért és kinek akarunk megmagyarázni valamit, esetleg magyarázkodni? Magunknak, egymásnak, a világnak, a kísértőnek? Vajon József magyarázatért könyörgött a kút mélyén, rabszolgaként vagy elfeledve a börtönben? Nem az volt a döntő hányattatásai során mindvégig, hogy

bármi történt is, „az Úr Józseffel volt”? Számunkra is lehetne ez a döntő, a legfontosabb, hogy bármi történik is, Isten velünk legyen és mi ővele. Amikor Jézus visszatért az Atyához, a tanítványok életében új időszámítás kezdődött. Két hónappal ezelőtt az én életemben is. Zsoltárokban mérem az időt. Minden napra egy zsoltár. Ebben az új időszámításban megéltem azóta mélységet és magasságot, volt elkeseredés és lelkesedés, aggodalom és megkönnyebbülés, bűn és megbocsátás, hit és hitetlenség, szeretet és harag, siker és kudarc, öröm és bánat, nevetés és könny. De bármit éltem is át ezek közül, mindvégig az volt a legfontosabb a zsoltárok világában, a saját világomban, hogy jelen volt Úr. Isten jelen van. Ha még nincsenek is egyértelmű válaszok, ha nincs magyarázat mindenre, ez az egy biztos, és ez elég. Valóban? Elég nekem az Isten jelenléte, az ő közössége? Elég a tudat, hogy akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget? Elég, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál? Vagy nagyon alacsonyra teszi a mércét az, aki beéri „csak” ennyivel? Nem könnyű erre őszintén válaszolni. Különösen nehéz azoknak, akik ezekben a napokban sokat veszítettek. Nemcsak emberi közösséget, de munkát, egzisztenciát, jövőképet, egészséget, családtagot is. Nehéz ezekre a kérdésekre válaszolni, amikor az ember egy kicsit önmagát is elveszíti. Amikor mintha önmaga után nézne földbe gyökerezett lábbal, a céljai, a vágyai, a tervei, a békessége, a kiegyensúlyozottsága után. Van-e út visszafelé? Vissza az élethez, amelyet eddig éltem? Vissza eddigi önmagamhoz? És biztos, hogy ugyanoda kell visszatalálnom, ahonnan elindultam, ahonnan egy vírus – ha ugyan a vírus – kizökkentett? A tanítványok akkor találtak önmagukra, amikor kapták a Lélek ajándékát. Ez a mi egyetlen lehetőségünk is, ez a reménységünk arra, hogy önmagunkra, krisztusi önmagunkra találjunk ebben a zavaros időben. Kérni Isten Szentlelkét, és hagyni, hogy végezze a maga munkáját bennünk. Hogy a végén elmondhassuk, bármit terveztek is ellenünk, Isten azt jóra fordította. Mert velünk volt, mert velünk van.  2020. május 17.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Nyissák meg a templomokat vidéken – ezt javasolja a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa. A testület május 11-i ülésén hozott állásfoglalása szerint „hogyha a közösségi kapcsolattartás biztonságát az illetékes hatóságok nem szigorítják, akkor az egyházközségek elnökségének felelős döntése szerint, az előírt higiéniai és biztonsági szabályok betartásával, tartsanak istentiszteleteket Budapest és Pest megye kivételével. Ahol zsúfoltság várható, lehetőleg külön istentiszteletet szervezzenek a 65 éven felülieknek.” Az Elnökségi Tanács kéri, hogy a tervezett nyári táborokat, konferenciákat, találkozókat – a testület korábbi útmutatásai értelmében – ne szervezzék meg!

HEGEDŰS BENCE

HEGEDŰS MÁRK

Két hónapja tart a járványügyi veszélyhelyzet Magyarországon, március közepétől a református templomok zárva tartottak, a hitéleti alkalmak az online térbe költöztek, a gyülekezetekben pedig egyre inkább nőtt az igény a személyes találkozásokra. Az Elnökségi Tanács május 11-i ülésén hozott állásfoglalásában azt kérte, nyissák meg a vidéki templomokat. Utánajártunk az eddigi tapasztalatoknak és a kapcsolattartási módoknak – vidéken és Budapesten egyaránt.

Április végén a kormány új védelmi intézkedéseket vezetett be a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban, amelyek érintették az egyházak, köztük a Magyarországi Református Egyház és gyülekezeteinek működését is. Az új rendelet említést tesz arról, hogy megtarthatók a vallási közösségek szertartásai, ha biztosítják a résztvevők közötti védőtávolságot. Erre reagálva Zsinatunk Elnökségi Tanácsa is azt javasolta a vidéki gyülekezeteknek, hogy az előírások betartásával nyissák meg templomaikat – így két hónap után végre személyesen is találkozhatnak a közösségek.

A JÓZANSÁG LELKE – Ez a járvány nemcsak arról szól, hogy én elkaphatom, hanem hogy tovább is adhatom a betegséget – hangsúlyozta Bogárdi Szabó István, emlékeztetve: felelősek vagyunk mindenki egészségéért, nem csak önmagunkért, ezért továbbra is nagyon fontosak a biztonsági intézkedések mind vidéken, mind pedig Pest megyében és Budapesten. A Zsinat lelkészi elnöke erről úgy nyilatkozott: lehetett volna még várni a vidéki templomok megnyitásával, de mivel az utóbbi időben ezeken a településeken számtalan könnyítés lé-

Felelősséggel 8

Reformátusok Lapja 2020. május 17.


| AKTUÁLIS |

pett életbe, nem tűnt bölcsnek azt mondani, hogy épp a templomokban nem lehetnek együtt a közösségek. – Nagy volt már az igény a gyülekezeti tagok és a lelkipásztorok részéről az újbóli találkozásra, emellett úgy láttuk, a hatóságok kellőképpen kommunikálták a szabályokat, a tapasztalatok alapján ezeket a többség meg is tanulta – foglalta össze Bogárdi Szabó István. Hozzátette: a biztonsági szabályozásra oda kell figyelnie a gyülekezeteknek, a tervek szerint a kerületek azok betartását segítő útmutatót készítenek. A jelenlegi szabályozás szerint Pest megyében és Budapesten a nagy létszámra való tekintettel még nem lazítanak a szabályozáson, a Zsinat Elnökségi Tanácsa ezt is figyelembe vette döntésénél. – Reméljük, a Dunamelléki Református Egyházkerület elnöksége hamarosan javasolhatja azt is, hogy a biztonsági szabályok betartásával a fővárosban és környékén is újra tarthassanak istentiszteleti alkalmakat – tette hozzá a dunamelléki püspök. Bár az elmúlt két hónap teljesen új helyzet elé állította a gyülekezeteket, Bogárdi Szabó István szerint nagyon sok a pozitív tapasztalat: – Sok lelkész, presbiter, hitoktató, gyülekezeti munkatárs értette meg tökéletesen a felelős-

ségét, és igyekezett azt közössége érdekében érvényre juttatni. A korlátozások közepette sokan keresték és találták meg a kapcsolattartás, a kommunikáció módját, így juttatták el az üzenetet a gyülekezeti tagokhoz. A tanulságokat a járvány elmúltával érdemes levonnunk, de az igyekezet és a szándék személy szerint minden várakozásomat felülmúlta.

AUTÓS ISTENTISZTELET A TEMPLOMKERTBEN Néhány hete beszámoltunk arról, hogy a Budai Református Egyházközség lelkésze az őrmezői P+R parkolóban tartott autós istentiszteletet. Végül ez adott lökést annak, hogy ilyen istentiszteletre hívja tagjait a Szank-Kiskunmajsa-Móricgátpuszta-Jászszentlászlói Református Egyházközség is. Ezen a héten a megfelelő előírások betartásával már a templom falai között is találkozhatnak, erre készülve megkérdeztük, hogyan teltek az elmúlt vasárnapok – a tapasztalatok pedig azt igazolják, valóban nagyon vágyott már közösségbe a gyülekezet. – Nagy változásokat hozott a gyülekezetünk életébe a járványhelyzet. Nagyon furcsa volt, hogy szünetel az a kialakult, hagyománytisztelő, szinte ösztönös szokás, hogy vasárnap templomba megyünk, én készülök az igehirdetésre, a hívek pedig ott ülnek a padokban – ehelyett az interneten kell igehirdetést keresni – emlékezett vissza Kósa István, a missziói

egymásért 2020. május 17.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS | A korlátozások közepette sokan keresték és találták meg a kapcsolattartás, a kommunikáció új módját, többségük az online térben juttatta el az üzenetet a gyülekezeti tagokhoz.

egyházközség lelkipásztora. Felidézte, hogy miközben a zsinati ajánlásnak megfelelően online istentiszteletet tartott, már azon gondolkodott, hogyan lehetne legalább szabadtéren ös�szegyülekezniük. – Négy gyülekezet tartozik hozzánk, és mind a négy helyen szép, parkosított udvarunk van, közte két kézilabdapálya méretű parkolóval. Kiülhetnénk a madárcsicsergésbe, a napsütésbe padokra, lócákra, és a természet templomában hallgatnánk az Igét. De nem tudtuk még, mit és hogyan tehetünk. Ám miután tudomást szereztek az őrmezői parkolóban tartott autós istentiszteletről, attól kezdve csak két napba került megszervezni egy hasonló alkalmat a kiskunmajsai református templom udvarán. – Nagyon jó volt végre gyülekezet előtt prédikálni, Igét hirdetni és istentiszteletet tartani, látni a híveinket, akik nagyon hiányoztak, és hiányzott a találkozás is. Ellenben különös volt autóknak prédikálni. A szélvédőn keresztül nem lehet őket olyan jól látni, nem lehet hallani az éneklésüket, az imádságukat – mondta a lelkipásztor. Kósa István szerint komoly érdeklődés mutatkozott a közösségi alkalom iránt, az eddig megtartott szabadtéri istentiszteletekre kétszer annyian jöttek el a négy településről, mint ahányan egy átlagos vasárnapon szoktak. – Van néhány környező település, ahol nincs rendszeres református hitélet, de ott is élnek reformátusok, akik érdekes módon erre a különleges alkalomra eljöttek – osztotta meg észrevételét a lelkész.

A GYÜLEKEZETEK FELELŐSSÉGE A jelenlegi szabályozás szerint Budapesten még nem találkozhatnak személyesen a gyülekezetek tagjai, ezért közösségi alkalmaikat továbbra is az online térben tartják meg. Bár a közel kétezer tagot számláló Budapest-Kelenföldi Református Egyházközség is fontolgatta már a templomnyitást, az egymás iránti felelősségtudatuk erősebbnek bizonyult. – Különösen húsvétkor merült fel, hogy az egészségügyi előírásokat biztosítva mégiscsak találkozzunk és úrvacsorázzunk, mert ez a digitális gyülekezeti lét csak pótléknak jó – emlékezett vissza Takaró János Lajos, a gyülekezet vezető lelkipásztora. – Én nem hiszek a digitális gyülekezetben, ez nem jövőkép. Nem mondhatunk le a személyes találkozásról – tette hozzá. Elmondása szerint végül azért maradt zárva a hatszáz férőhelyes templom ajtaja, mert felelőtlenség más életét kockáztatni. – Azzal lehet az embereket leginkább motiválni, hogyha azt mondjuk: „Vigyázz, mit csinálsz, mert a szeretteid fizethetnek érte!” Ennek elképesztő ereje van. Ezt látjuk az egész világban és a gyülekezetekben is. A kelenföldi gyülekezet döntésében közrejátszott az is, hogy hiába a nyitott templom, a hatvanöt év feletti tagok nem jöhettek volna el az istentiszteletekre. Ők ugyanúgy kimaradtak volna belőle, mint ahogy ők maradnak ki leginkább az online közvetítésekből is, mert kevésbé mozognak otthonosan a digitális térben. 10 Reformátusok Lapja

2020. május 17.


| AKTUÁLIS |

NEM MARAD ÍGY ÖRÖKKÉ Takaró János Lajos elmondta azt is, hogy több idős gyülekezeti tagnak biztosítottak olyan eszközt, amellyel követni tudják a vasárnapi istentisztelet-közvetítéseket, illetve aki kérte, annak a fiatalabb gyülekezeti tagok vagy valamelyik rokona megmutatta, hogyan lehet telefonon vagy számítógépen nézni a vasárnapi alkalmat. Kiderült az is, hogy a kelenföldi gyülekezet már évek óta közvetíti az interneten a vasárnapi istentiszteletet, így nem a nulláról kellett felépíteniük a digitális szolgálatukat, amely most már nem csak a vasárnapi istentisztelet közvetítéséből áll.

„Tudakoljuk Istentől, mire való ez az időszak, és szeretnénk megtalálni, mi az, amit most kényszerűségből el kell hagyni, mit kell minden áron megtartani, és mit lehet végre átgondolni.” (Takaró János Lajos) – Indítottunk egy sorozatot is a YouTube-csatornánkon, ahová minden reggel hétkor felteszünk egy reggeli rövid áhítatot, valamint kedden és szerdán élőben közvetítjük a bibliaórákat is – mondta Takaró János Lajos. – Tudakoljuk Istentől, mire való ez az időszak, és szeretnénk megtalálni, mi az, amit most kényszerűségből el kell hagyni, mit kell mindenáron megtartani, és mit lehet végre átgondolni. Érdekes annak az elképzelése is, hogy milyen lesz az új „normális”. Ha ilyen járványos jövő vár ránk, vagy csak hosszabban, például az év végéig elhúzódik a járványhelyzet, akkor nem lesz elegendő az, hogy virtuálisan találkozunk. Meg kell találnunk annak módját, ahogy a lehető legkevesebbet kockáztatva, de az emberi közösséget megtartva gyakorolhatjuk a hitünket – jelentette ki a lelkipásztor. – Biztos vagyok benne, hogy ha ez a helyzet hosszú távon megmarad, akkor a szükséges óvintézkedések mellett újra tudunk és fogunk istentiszteleteket tartani.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2020. május 17.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Református ragtime

Húsvétkor az egyik legnagyobb közösségi oldalon többen is megosztották a meglepő videót: két fiatal ragtime stílusban énekli egyik jól ismert gyülekezeti énekünket. Az eset egy héttel később megismétlődött a Magyar Református Énekeskönyv 236. dicséretével. Honnan ez a mindent átragyogó frissesség, ez a zenei hagyományokat tisztelő, de más stílussal kreatívan ötvöző bátorság? Péntek Attila kolozsvári zongoraművész-kántorral és Domschy Mercédesz énekesnővel beszélgettünk.

12 Reformátusok Lapja

2020. május 17.


| INTERJÚ |

Hogyan merült fel önökben e két műfaj egymásba oltásának gondolata? PÉNTEK ATTILA: A kolozsvári Kakasos templom, azaz a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség kántoraként, valamint korábban az otthoni gyülekezetemben, a Marosvásárhelyi Szabadság Úti Református Egyházközségben helyettes kántorként szolgálva lassan három éve játszom ezeket a gyülekezeti énekeket. Azonban a megszokás helyett bensőséges viszonyom alakult ki velük, és ezt elmélyítették a klas�szikus zenei ismereteim is. Ezekben a zsoltárokban és dicséretekben óriási lehetőség van – miközben abban a formában, amelyben énekeljük őket egy-egy istentiszteleten, tökéletesen megállnak a mai napig. Sok vita zajlik egyházi énekeink megújításának kérdéseiről, azonban én ebbe nem szeretnék beleavatkozni.

kaptuk, végül kötélnek álltam. Miért ne legyen másokat megszólító keresztyén tartalom a Facebookon? A Siessetek, hamar lejár kezdetű éneket vettem elő a Magyar református énekeskönyvből. Először gitáron kezdtem az ütemeket vizsgálni, próbálgatni, aztán addig nem engedett el a zongora, amíg meg nem találtam ezt a ragtime-hangzást. Ez elsőre olyan meghökkentőnek tűnt, annyira egyszerinek és megismételhetetlennek, hogy videót készítettünk belőle. Hitetlenkedve figyeltük a megosztási mutatót: néhány nap alatt tizenegyezer embert ért el. Ha klasszikus zongoristaként azt a kényelmes megoldást választom, hogy előveszek egy darabot a repertoáromból, az biztosan nem kelt ilyen érdeklődést. Az Isten Igéje azonban utat talált magának. MERCÉDESZ: Ezen felbuzdulva döntöttünk úgy, hogy érdemes ezt a műfaji párosítást tovább tesztelni. Megnézni, mi

„Nincs könnyű dolgunk, amikor Isten üzenetét szeretnénk átadni, de mindig azt kérjük tőle, hogy úgy tudjuk közvetíteni, ahogy az neki a legkedvesebb.” (Péntek Attila) DOMSCHY MERCÉDESZ: Gyülekezeti ifjúsági munkásként szolgálva azt vettem észre, hogy a kamaszok és a rétegalkalmakra járó helyi egyetemisták hamar megbarátkoznak az ifjúsági énekekkel, de amikor a gyülekezeti énekeskönyv kerül elő, szinte semmilyen módon nem tudnak kapcsolódni az abban található énekekhez. Nem ismerik, de nem is vágynak megismerni azokat. Attila is jelen van ezeken az alkalmakon, és önkéntelenül is keresni kezdte valamiféle feloldását ennek a kettősségnek. ATTILA: Az ötletem az volt, hogy az énekek zenei és gondolati tartalmát megőrizve találjunk olyan műfaji hatást, amellyel felkelthetjük az érdeklődést, kapcsolódási pontot kínálhatunk nekik. Az egyházi énekekben megvan a lehetőség arra, hogy egész nap a fejünkben pörögjenek, szükség esetén előjöjjenek. Csupán akkor nem tud ez megtörténni, ha valaki nem ismeri azokat. Ha ezek a fiatalok a száznál is több zenei nyelvezet közül már otthonosan léteznek három-négyben, én pedig jövök az orgonával, akkor automatikusan eltávolítanak maguktól. A ragtime-mal olyan műfajhoz nyúltam, amely a könnyűzenei szcénából emelkedett fel a komolyzenéhez, újabb klasszikus műfajokat generálva. Fülbemászó. Ha ezáltal megismerik a református énekeket, akkor egy istentiszteleten meghallva azokat, merőben más élményben lesz részük. Ismerősként tekintenek rájuk idegenkedés helyett, a tudás örömével a tudatlanság eltávolító érzése helyett.  Miként öltött formát a gondolat, és miért éppen most? ATTILA: A járvány miatti korlátozások kezdetén indított dicsőítő kihívás adta az aktualitást. Nem szeretem a közösségi médiában zajló kihívásokat, de mivel ez dicsőítő énekek megosztásáról szólt, és a felkérést egy kedves ismerősünktől

minden rejlik még benne. Másodikként az MRÉ 236. dicséretére, a Krisztus feltámadott kezdetű énekre esett a választásunk, és ez is hasonló utat járt be, mint az első nekifutásunk. Szeretnénk ebben az irányban folytatni a kísérletezést, mert úgy tapasztaljuk, van rá igény. ATTILA: Nagyobb erőt látok abban, ahol olyasféle műfaji keveredés van, mint a ragtime és az egyházzene, mint amikor műfajilag igazából meghatározhatatlan keresztyén könnyűzenei feldolgozások sorakoznak egymás után csupán azzal az indoklással, hogy ne orgonakísérettel énekeljünk. Amíg szól az örömüzenet, addig ezek a már kipróbált zenei formák megállják a helyüket egyházzenei belső reformációként. „Nagy ereje van az igaz ember buzgó könyörgésének”, és az együtt zenélésüknek is. Hogyan találtak egymásra? ATTILA: Én a történet racionális, pragmatikus oldalára emlékszem, Merci meg a másik, érzelmi oldalról közelít, így egészítjük ki – ebben is – egymást. Egy közös zenélés által ismerkedtünk meg, amikor még egyetemistákként a kolozsvári református egyetemi gyülekezet zenekarában, a FIKE Bandben játszottunk. MERCÉDESZ: Ehhez az is hozzátartozik, hogy Isten úgy alakította a körülményeket, hogy mindketten az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégiumban lakhattunk Kolozsváron. Előtte egy hónapig állami bentlakásban éltem, és amikor végre felszabadult egy hely az Apafiban, nagyon megörültem neki. Ott találkoztunk először, annyit tudtam csak Attiláról, hogy zongorista. ATTILA: Attól kezdve, hogy mi egy párt alkottunk, számunkra soha véget nem érő projektbe kezdtünk bele: az együtt zenélésbe. Először egy karácsonyi koncertet adtunk a Koffer könyves kávézóban Kolozsváron, ahol a felkéréshez híven a megszokott populáris keresztyén dalokat játszottuk, de azért 2020. május 17.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

igyekeztünk becsempészni az előadásba olyan újragondolt klasszikusokat is, mint az Aranyszárnyú angyal, Egy éjszaka árnya és a Csendes éj. Kezdetben ifjúsági dalokat dolgoztunk fel, azután keresztyén énekekhez készítettünk népzenei ihletésű feldolgozásokat. Erre épül zenekarunk, a Pulzus is. Az egyre szaporodó fellépések között az volt a vízválasztó, amikor tavalyelőtt meghívtak a Hangolóra, a Várom az Urat Adventi Keresztyén Zenefesztivál előkészítőjére. Mi változott meg? MERCÉDESZ: Amikor aznap a dicsőítés előtt imádkoztunk, azért az alkalomért könyörögtünk, de azóta bebizonyosodott, hogy Isten nemcsak azt adta meg, amit ígért, hanem elkezdte mindazt valóra váltani, amit addig a lelkünk legmélyebb zugai­ ban őrizgettünk csupán.

egy szakmabeli ismerőséhez irányított. Miután letettük a telefont, sírtam. Ez volt az első alkalom, hogy valaki azt mondta, tehetséges vagyok. Zenepedagógia szakon kezdtem el az egyetemet, majd tanulmányaimat megszakítva Londonban, egy magániskolában tanultam kortárs éneklést. Isten annyira ismeri az övéit, tudta azt is, hogy én milyen vagyok, és úgy vezetett, hogy végül megértsem őt. Az érzelmeimet is felhasználta a formálásomra: nem csak zeneileg fejlesztett külföldön, de megtört valamit bennem, és újjáépítve hozott haza. ATTILA: Ha nem hinnék Istenben, azt mondanám, hogy a véletlen folytán. Az én családomban nincs egyetlen zenész sem, senki sem művészi beállítottságú. Az általános iskola első osztályát a helyi művészeti szaklíceum tanulójaként kezdtem meg. Az első hét év keservesen telt, mert az akkori zongoratanárommal nem igazán jöttünk ki egymással. A nyolcadik év

„Isten annyira ismeri az övéit, tudta azt is, hogy én milyen vagyok, és úgy vezetett, hogy végül megértsem őt. Az érzelmeimet is felhasználta a formálásomra.” (Domschy Mercédesz) ATTILA: Nem tudtuk, merre vezet az Úr tovább, ezért nem is aggódtunk azért, hogy mi lesz velünk. Tavaly márciusban a Dinamit konferenciára kaptunk meghívást, így a marosvásárhelyi Kultúrpalotában játszhattunk, majd fokozatosan, egyre nagyobb közönség előtt: előbb a Békés-Bánáti Református Találkozón ezer, majd Nick Vujicic látogatásakor a Kolozsvár Arénában a református egyház képviselőjeként csaknem tízezer ember előtt zenélhettünk. Ezek az események mind azt erősítették bennünk, hogy komolyan foglalkozzunk azzal, hogy ne pusztán valamilyen popzenei műfajban alkossunk. Nincs könnyű dolgunk, amikor Isten üzenetét szeretnénk átadni, de mindig azt kérjük tőle, hogy úgy tudjuk közvetíteni, ahogy az neki a legkedvesebb. Így tud áldássá lenni, amikor fellépünk, de az is, amikor csak otthon játszunk. Hogyan kerültek a zene közelébe? MERCÉDESZ: Nem volt egyszerű. Temesváron, ahonnan származom, sajnos csak román zeneiskola van. Édesanyám, aki maga is zeneiskolát végzett, ragaszkodott ahhoz, hogy magyar iskolába járjak, ezért a zenei oktatásom váratott magára. Sokáig nem tűnt fel senkinek, hogy merre irányul az érdeklődésem. Idővel néptáncolni, citerázni kezdtem, így a népzene által szerettem meg ezt a világot. Gimnazista koromban kezdtem megismerni Istent, és emlékszem, mennyire dacoltam vele, mert akkorra már iszonyatos erejű vágy és szeretet hajtott a zene felé, de mégsem tudtam művelni. Jellemző volt rám, hogy egyik napról a másikra meg akartam tanulni valami újat, így egy nap felhívtam jó barátomat, Hindrich Sándort, a temesvár-belvárosi gyülekezet kántorát, akiről tudtam, hogy évekig hegedült, és megkérdeztem tőle, túl késő-e nekem is megtanulnom. Azt mondta: „Merci, hagyd a hegedűt, gyönyörű hangod van” – és 14 Reformátusok Lapja

2020. május 17.

kezdetére úgy gondoltam, abbahagyom ezt az egészet, ekkor azonban új tanárnőt kaptam. Elképesztő volt a meglepődésem, amikor Ávéd Silló Éva tanárnő azt mondta, tehetséges vagyok, és nagy kár lenne, ha elhagynám ezt a pályát. Engem teljesen összezavart ez a két, egymástól gyökeresen eltérő vélemény, de a tanárnő jó pedagógusként finoman nyitogatta a szemem: nem erőltette rám a véleményét, csak szép fokozatosan megmutatta, mi is lehetne belőlem. Versenyekre jártunk, ami feltornázta az önbecsülésemet a megfelelő szintre, Isten megmutatta számomra, hogy értékes vagyok. Így következett aztán az egyetem Kolozsváron: négy év alapképzés a Gheorghe Dima Zeneakadémián, majd két év mesterképzés. Mindkettőjük történetéből az domborodik ki, hogy mennyire fontos szerepe van a művészvilágban a jó mentornak, aki biztat, építő kritikát mond, őszinte visszajelzést ad. Találkoztak még ilyen személlyel az útjuk során? ATTILA: Az egyetemen ifjabb Csíky Boldizsár tanár úr személyében kaptam ilyen útmutatót, aki érdekes vagy éppen nem véletlen módon szintén Ávéd tanárnő tanítványaként végezte el annak idején a líceumot. Neki köszönhető az, hogy ilyen elköteleződéssel folytattam ezt az utat, és az is, hogy Kolozsváron maradtam. Elismert zongoraművészként a világon gyakorlatilag bárhol játszhatna, mégis úgy döntött, itt marad. Ő az a példa az életemben, aki megmutatta, hogy milyen árral szemben úszni, hinni akkor is, amikor látszólag minden a hitetlenségre mutat. Mercivel mi ketten sem világmegváltó gondolatokkal a fejünkben dolgozunk, hanem szeretnénk azt a környezetet formálni, amelyre hatással lehetünk. A videóink által Isten megadta, hogy bár a közvetlen környezetünknek készítettük, most sok ezer embert elérhetünk általa.  BÁLINT ESZTER


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Mellékszereplő volt Hágár, az egyiptomi rabszolganő, akinek sorsáról Ábrahám és Sára döntött. Magukkal hozták őt az Ígéret földjére, amely számára idegen föld volt. Ők kapták az elhívást és az ígéretet Istentől, hogy gyermekük születik, akiből nagy nép lesz. De annak már tíz éve. Az akkor nem volt idegen gondolat, sőt törvényesített szokás volt Babilóniában, hogy ha a feleségnek nem született gyermeke, a férfi ágyast vehetett magához, hogy fennmaradjon a neve. Sára gondolatára előveszik Hágárt, szüljön ő úrnője nevében fiút, akit aztán adoptálhatnak. Nekünk ma már elítélendő, kegyetlen és istentelen megoldás tárgyiasítani a hatalmukban lévő embert, hogy helyettesítse Isten ígéretének megvalósulását. Mindez azért, mert nem hittek Isten cselekedetében, nem tudtak már tovább várni. Siettették, maguk akarták megszerezni, amit Isten elfelejtett megadni. Így néz ki, amikor Istentől elszakadva a saját kezünkbe vesszük az életünket, és magunk akarjuk alakítani a jövőnket. A konfliktus borítékolható: a meddő asszony féltékeny lesz a gyermeket váró szolgára. Az pedig anyaságára készülve szereptévesztésbe esik, mintha most már ő lenne a választott, lenézi úrnőjét. Kettejük vetekedéséből tragédia lesz. Sára rosszul bánik Hágárral, az pedig megszökik, haza akar menni. Isten angyala állítja meg a veszélyes úton, és szembesíti a helyzetével: „Honnan jössz, és hová mész?” (1Móz 16,8) Istennek gondja van a menekülő idegen szolgálóra, mert utánanyúl, és megállítja a kérdéssel. Sokszor menekülünk mi is, szökünk a körülményeinkből, Isten elől azonban nem lehet megszökni. Ő megállít, és fölteszi a személyes, örök és egyetemes kérdést: honnan jössz, és hová mész? Válaszolnunk kell. Egyéni sorsunk mindig úgy alakul, hogy beleszövődik mások életébe. Nem lehetünk függetlenek egymástól. Nem mindegy, hogy kivel és hol és milyen kapcsolatba kerülünk. Isten üdvtörténetében néha főszerepet kapunk, máskor statiszták vagyunk. Ábrahám is úgy viselkedik, mintha csak bábként mozgatná a két vetélkedő nő. Mintha kívülálló maradhatna az eseményekben. Hallgat felesége szavára, jóváhagyja furfangos ötletét, kemény magatartását, nincs más véleményen, de ezzel is befolyásolja a történetet. Nehéz eldönteni, mikor kell alázattal elfogadni a tragikusan alakuló kapcsolatainkat, és mikor kell lázadni, nem bonyolítva tovább kilépni a megoldhatatlan helyzetből. Isten vezet ebben a kérdésben. Vállaljuk az okos tanácsot: „Ítéljen ügyünkben az Úr!” (1Móz 16,5) Engedjük, hogy nálunk ő legyen a főszereplő! 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, az emberi kapcsolataink határozzák meg életünk minőségét, mégis ezekre fordítjuk a legkevesebb energiát. Sokan érzik ezt, ezért állandó lelkiismeretfurdalásban élve telnek napjaik, és kényszerű pótcselekvések tarkítják a boldogságra vágyó életüket. És egyre fáradtabbak, kimerültebbek, mert nincs valódi békességük, boldogságuk, csak gyűlnek a „ki mit tett vagy nem tett meg a kapcsolatért” típusú üres, önigazoló mondatok. Uram, értük imádkozom most! Nincs sablon vagy csodapirula, amelyet odaadhatnánk nekik, te mégis beszéltél valós boldogságról, sőt boldogmondásokkal kezdtél tanítani itt, a földön. Uram, hiszem, hogy mindenkinek van esélye megtapasztalni szavaid valóságát, de ehhez el kell köteleződnie a te követésedben, amelyben az egyetlen mértékadó az, hogy cselekedeteink dicsőséget hoznak-e nevedre. Te vagy a mérce, nem a másik ember vagy az én tetteim. Világosítsd meg a sok megfáradt életet! Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Akéda

Ábrahám életének egyik legfájdalmasabb és legmegrázóbb történetét olvassuk a héten, amikor Isten azt kéri tőle, hogy áldozza fel egyetlen fiát, Izsákot (1Móz 22). A fejezetet megelőzően Sára arra veszi rá Ábrahámot, hogy a szolgálólányt, Hágárt és a tőle született fiút, Izmaelt kergesse el. Ábrahám nehéz szívvel tesz eleget felesége kérésének. Ezután szólítja meg Isten Ábrahámot, próbára téve őt: „Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!” (1Móz 22,2) Micsoda megdöbbentő és szívet facsaró kérés ez! Áldozza fel azt a fiút, akit vénségében kapott, és akivel kapcsolatban azt ígérte Isten: „Nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat” (1Móz 17,6)? Ábrahámnak Hágár és Izmael elmenetelét végig kell néznie, a Sárától született egyetlen fiút, az ígéret gyermekét pedig saját kezével kell megkötöznie az oltáron. Egyedül készít elő mindent, korán reggel szó nélkül indul el, majd a szolgákat a hegy lábánál hagyva, egyedül Izsákkal megy tovább. A fiú hiányolja az áldozati állatot, és talán sejti, hogy mire készül apja. Amikor megkötözi, néma marad, nem ellenkezik. Isten azonban nem kéri az egyetlen fiú életét, hanem közbeavatkozik angyala által: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.” (1Móz 22,12) A hagyomány szerint akédának, azaz a megkötözés történetének nevezik az elbeszélést, mivel a gyermek feláldozása nem történt meg. Isten az egyszülött, bűntelen Fiú, Jézus Krisztus életét nem kímélte, hanem mindannyiunkért odaadta, hogy harmadnapon feltámassza a halálból, és miután felment a mennybe, jobbjára ültette, hogy közbenjárjon értünk.  SZETEY SZABOLCS 2020. május 17.

Reformátusok Lapja 15


| AKTUÁLIS |

Utalhatunk gyülekezetünk bankszámlájára, félre is tehetjük a hetente perselyadományra szánt összeget, az autós istentiszteleteken pedig van persely is

Egy gyülekezet sem marad magára FARKAS ZSUZSANNA

FEKE GYÖRGY

Ezernégyszáz református gyülekezet mindennapjai alakultak át az elmúlt két hónapban és bár a vidéki közösségek vasárnaptól újra találkozhatnak templomaikban, a felajánlások továbbra is fontosak maradnak. Az eddigi tapasztalatok alapján működik az online befizetés rendszere, akik pedig mégis anyagi gonddal küzdenek, az illetékes egyházmegyéhez fordulhatnak.

– Oktatási és szociális intézményeink gazdasági helyzete a járvány alatt is biztosított, hiszen normatív támogatásban részesülnek, amelyet most is megkapnak. A gyülekezetek már sokkal összetettebb helyzetben vannak – emlékeztetett az április 5-ei lapszámunkban megjelent interjúnkban Pásztor Dániel tiszáninneni püspökhelyettes. – Habár nincsenek isten­tiszteletek, a gyülekezeteknek vannak költségeik: rezsi, il­letve lelkészi és más javadalmak – hangsúlyozta akkor a Zsinat Gazdasági Bizottságának elnöke. – Az esperesek elkezdték felmérni a közösségek helyzetét, emellett az elnökség külön is kérte az egyházmegyéket, hogy kérjék be a gyülekezeteik anyagi állapotára vonatkozó adatokat. Ahonnan ezek alapján jelzést kapnak arról, hogy segítségre lenne szükség, oda egyházmegyei, egyházkerületi tartalékból küldünk támogatást – számolt be az azóta hozott intézkedésekről Bogárdi Szabó István püspök. A Zsinat lelkészi elnöke arra kérte a kisebb és a nagyobb gyülekezetek tagjait, presbitereit és gondnokait, hogy átutalással juttassák el felajánlásaikat, egyházfenntartói járulékaikat. – Ha ezt sikerül megvalósítani, reményeink szerint nem lesz gond – azonban egy gyülekezet sem marad magára – tette hozzá. 16 Reformátusok Lapja

2020. május 17.

VAN TARTALÉK Andrási Károlyné Tóth Franciska Ilona lábodi református lelkipásztor négy gyülekezetben szolgál. Elmondása szerint három településen talpon tud maradni a közösség, hiszen biztos bevételük van az ingatlanjáradékokból. – A Lábod-Hosszúfaluban lévő gyülekezet viszont már a járvány kirobbanása előtt is nehezen tudott gazdálkodni, ezért nem lehet megjósolni, hogy a következő időszakban mi lesz a közösséggel – nyilatkozta a lelkész a Somogy Online-nak a veszélyhelyzet kihirdetése után. – Mindenkinek van némi tartaléka – egészítette ki Nagy Csaba, a Somogyi Református Egyházmegye esperese. A hozzá tartozó gyülekezetek záró számadásai, beszámolói alapján nagy részük akár egy évig is képes bevétel nélkül működni. – Később azonban lehetnek gondok – tette hozzá. A Dunántúli Református Egyházkerület jó példával jár elöl: úgy döntöttek, hogy idén nem rendezik meg háromnapos fesztiváljukat, a REND-et, az arra szánt összeget pedig a koronavírus következményei miatt nehéz helyzetbe került egyházközségek támogatására létrehozott válságalapba forgatják.


| AKTUÁLIS |

„Kérem a lelkészeket, gondnokokat, ha nehézségük lenne, jelezzék az egyházmegyéknek, egyházkerületeknek, meg fogjuk találni a lehetőséget a rendkívüli segítségnyújtásra.” (Pásztor Dániel) ELMARADÓ PERSELYPÉNZEK A kis gyülekezetekben a perselypénzből származó bevétel sok esetben meghaladja az egyházfenntartói járulékból beszedett összeget, és ez számít az első számú bevételi forrásnak. Andrási Károlyné Tóth Franciska Ilona szerencsésnek érzi magát, hiszen adakozó emberek veszik körül. A lábodi anyaegyháznak mindig is volt tartaléka, baj esetén ki tudta segíteni a nehezebb helyzetben lévő gyülekezeteket. Egyházkerületeink főgondnokai közös levélben kérték a gondnokokat és a presbitereket: biztassák gyülekezeteik tagjait, hogy e kényszerű távollét idején is keressék és találják meg az adakozás lehetőségét: – A mi egyházunkat nekünk kell fenntartanunk. Mi adjuk össze lelkipásztoraink javadalmát, a felmerülő kiadásokat, így többek között a templom és a parókia rezsijét is – fogalmaztak az elöljárók. A nyilatkozó egyházi vezetők mind azt tanácsolták: a gyülekezet bankszámlájára akár otthonról is utalhatnak támogatást a gyülekezeti tagok, de az is megoldás lehet, ha valaki otthon félreteszi azt az összeget, amelyet hetente a perselyadományra szán, és amikor Isten újra engedi, hogy istentiszteleteket tartsunk, akkor teszi be az összegyűjtött pénzt a perselybe.

LELKÉSZI JÁRULÉKOK – Egyetlen gyülekezet sem kerülhet olyan anyagi helyzetbe, hogy ne tudja kifizetni a lelkipásztor javadalmát. Kérem a lelkészeket, gondnokokat, ha nehézségük lenne, jelezzék az egyházmegyéknek, egyházkerületeknek, meg fogjuk találni a lehetőséget a rendkívüli segítségnyújtásra – hangsúlyozta Pásztor Dániel. Bogárdi Szabó István hozzátette: a Nyugdíjintézet adatai alapján nagyobbnak tűnik az aggodalom, mint a valódi gond, a lelkipásztorok rendre befizetik járulékaikat, ez egyelőre a veszélyhelyzet alatt sem okozott nehézséget – ez alapján a gyülekezetek többségében tudják biztosítani a lelkészi javadalmakat. – Az elnökség arról is döntést hozott, hogy a járulékok befizetésének elmaradása esetén a Nyugdíjintézet mindenképp haladékot ad – ezt azonban kérni kell. Emellett a lelkipásztorok folyamatosan megkapják a februári csoportbeosztás szerinti hittanpénzt, a díjlevél-kiegészítést, a közlekedési és a kistelepülési támogatást is – foglalta össze a Zsinat lelkészi elnöke.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ, REFLAP

„Az esperesek elkezdték felmérni a közösségek helyzetét, emellett az elnökség külön is kérte az egyházmegyéket, hogy kérjék be a gyülekezeteik anyagi állapotára vonatkozó adatokat. Ahonnan ezek alapján jelzést kapnak arról, hogy segítségre lenne szükség, oda egyházmegyei, egyházkerületi tartalékból küldünk támogatást.” (Bogárdi Szabó István) 2020. május 17.

Reformátusok Lapja 17


| AKTUÁLIS |

Tízezer arcvédő pajzzsal segít a Szeretetszolgálat

A Bethesda Gyermekkórház, a Diakóniai Iroda, a magyarországi, kárpátaljai, valamint erdélyi református egészségügyi és szociális intézmények koronavírus elleni védekezését támogatja a Magyar Református Szeretetszolgálat. A fertőzésveszélynek fokozottan kitett szakemberek egészségének megóvását segítő eszközből a másik öt nagy hazai karitatív szervezet számára is jut.

A Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány a veszélyhelyzet kihirdetése óta segíti a koronavírus

miatt nehéz helyzetbe került családokat, szociális intézményeket. Mindemellett kiemelt figyelmet fordít az egészségügyben és a szociális szférában tevékenykedő dolgozók védelmének támogatására is. Ennek érdekében tízezer darab arcvédő pajzsot gyártott és szerzett be az alapítvány. Az arcpajzs hasznossága abban rejlik, hogy a maszk elé felvéve plusz védelmet ad a cseppfertőzéssel szemben, például ha egy beteg orvosa előtt vagy egy ellátott szociális gondozója előtte köhögne. Védi az egész arcot és a fület is, meggátolja a szájmaszk külső átnedvesedését, valamint megakadályozza, hogy az ember óhatatlanul hozzáérjen az arcához vagy szeméhez. A Magyar Református Szeretetszolgálat az elkészült arcpajzsokkal a Bethesda Gyermekkórházat, a Diakóniai Irodát, hazai egészségügyi és szociális intézményeket, valamint erdélyi és kárpátaljai intézményeket is támogat.

18 Reformátusok Lapja

2020. május 17.


| AKTUÁLIS |

„A jelenlegi rendkívüli helyzet csak összefogással kezelhető hatékonyan, ezért Szeretetszolgálatunk a

többi hazai karitatív szervezet – a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, a Baptista Szeretetszolgálat, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász és a Magyar Vöröskereszt – számára felajánl ötszáz-ötszáz darab arcvédő pajzsot, hogy ők is segíthessék a látókörükben lévő intézményeket, dolgozókat” – jelentette be Juhász Márton, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója a Bethesda udvarán tartott sajtótájékoztatón.

Mint ahogy arról már beszámoltunk: a Magyar Református Szeretetszolgálat március 18-án krízisalapot ho-

zott létre, amelybe továbbra is várja az adományokat az adomany.jobbadni.hu felületen vagy a CIB 10702019-8500889851100005 bankszámlaszámon (közlemény: „Összefogás az újrakezdésért”). Emellett csatlakozott a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács közös adománygyűjtő felhívásához is: a 1357-es Nemzeti Összefogás Vonalának tárcsázásával mindenki ötszáz forinttal járul hozzá a hat nagy karitatív szervezet veszélyhelyzetben végzett munkájához, míg a tárgyi adományokat, az önkéntes munkával, szolgáltatásokkal kapcsolatos felajánlásokat a segitunkegymasnak.hu oldalon lehet megtenni.

A most bejelentett adomány összértéke meghaladja a hárommillió forintot. Az arcpajzsok gyártásának lehetőségét részben a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács támogatása tette lehetővé a Szeretetszolgálat számára. „Reméljük, hogy ezek az arcvédő eszközök további hasznos segítséget jelentenek a koronavírus elleni védekezésben. Fontos, hogy ezeket a maszkokat magyar munkahelyeken, magyar munkavállalók készítették, ezzel is támogatva hazánk gazdaságát” – hangsúlyozta Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, a tanács elnöke.  2020. május 17.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

A járvány után Mennek a spekulációk a jövőről. Vannak, akik úgy látják, hogy ez a történet a vírussal választóvonal lesz, mert mindenki számára nyilvánvalóvá tette az emberi élet törékenységét. Itt az ideje tehát a változtatásnak, valamiféle egyetemes fordulatnak, amelynek az a lényege, hogy az ember magába száll, elgondolkodik létének alapvető kérdésein, újraszervezi, más alapokra helyezi az életét. Ebben a hirtelen jött megvilágosodásban, miszerint „nem mehetnek úgy a dolgok, mint eddig”, semmi újdonság nincs. Mondhatni, már unalmas. A történelem folyamán menetrendszerűen felbukkannak a világ „megjavításának” naiv eszméi, amelyek törvényszerűen arra a feltételezésre

„A világ az ember által nem változtatható meg, és ezért teljeséggel reménytelen abban reménykedni, hogy eljön majd a korszak, amikor „minden másképp lesz”.

épülnek, hogy a világ tulajdonképpen olyan hely, amely ugyan még nem tökéletes, de a hibái kijavíthatók. Eljön majd a fordulat, amely maga mögött hagyja a történelem sok terhét és szenvedését. Nem tudni, ezek az álmok miféle emberismereten alapulnak. Valószínűleg azon az eszmén, hogy az ember voltaképpen jó, a rossz egyetemes jelenléte leküzdhető, az emberi természet megváltoztatható, és a világ a boldogság örök helyszínévé alakítható. Továbbá az a tévhit is táptalajul szolgálhat ilyen elképzeléseknek, hogy az ember helyzete a világban kiismerhető, eljön majd a végleges tudás ideje, amikor nem kell állandó fenyegetettségben élni az ismeretlennel szemben. Érdekes módon ez a járvány okozta sokk újra felelevenített ilyen utópisztikus váradalmakat, és sokan vannak, akik tényleg elhiszik, hogy ha véget ér ez a megrázkódtatás, akkor az ember „kijózanodik”, elgondolkodik azon, hogy eddig mit csinált rosszul, és valami újba kezd. Nos, lényegileg semmi nem fog változni, hiszen az ember mindig ugyanaz. Ez nem azt jelenti, hogy a történelemben nincsenek változások, de azt igen, hogy az ember helyzete a világban mégiscsak változatlan. A világ ember általi át20 Reformátusok Lapja

2020. május 17.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

alakítása valamiféle utópisztikus eszme mentén lehetetlen. Az ember soha nem tudja meghaladni önmagát. Ahogy az Ige mondja: „A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.” (Róm 8,20–21) Kemény üzenet ez. Kíméletlen és rideg kritikája minden világmegváltó eszmének, hiszen a világot átmenetiségében látja, szemben minden olyan ábránddal, amely azt gondolja, hogy az ember a végső boldogulását ebben a világban találja meg. Nem véletlen, hogy a keresztyénséget gyakran megpróbálták beemelni a világjobbító törekvések sorába, és úgy értelmezni, mintha a keresztyéneknek az lenne a dolga, hogy megváltoztassák a világot. Így lett a keresztyénségből sokak szemében valamiféle vallási színezetű humanizmus, amely együtt küzd másokkal azért, hogy ezt a világot paradicsommá alakítsa át. De ez tévedés. Látni kell, hogy a keresztyénségben semmiféle ilyen naiv forradalmi hevület nincs. A világ az ember által nem változtatható meg, és ezért teljeséggel hiábavaló abban reménykedni, hogy eljön majd a korszak, amikor „minden másképp lesz”. Elhihetjük: lényegileg a járvány után sem fog változni semmi sem. Ez bizony eléggé csüggesztő. A reménység mégis az, hogy lehet a világot nem önmagában, hanem Istennel összefüggésben látni. A keresztyén üzenetben az a valódi mélység, hogy kíméletlen realizmussal látja a világ átmenetiségét és menthetetlenségét, ezért nem dől be semmiféle illúziónak, ugyanakkor a világot Isten örök jövőjébe helyezi. Ha van olyan üzenet, amely szem­ bemegy ennek a világnak a naiv illúzióival, mégis reménységet ad, akkor a keresztyén üzenet az. 


| GONDOLATOK |

ABLONCZY BÁLINT

Példás egységben

A szerző újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: REFLAP

Huszáros volt a hajrá: a múlt csütörtök éjféli határ­ időig a szükséges egymilliónál jóval többen írták alá a nemzeti régiók védelméről szóló európai polgári kezdeményezést. Ezzel együtt – első nekifutásra legalábbis – a Magyarországon a székely autonómia támogatásaként „lefordított” kezdeményezés sikertelen volt. A szabályok ugyanis nem pusztán az aláírások számát határozzák meg, hanem azt is, hogy azokat legalább hét uniós tagállamból kell összegyűjteni. További akadály, hogy országonként népességarányosan bizonyos számú szignóra van

szükség. Ez volt az a pont, ahol a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése elbukott, hiszen csak három uniós tagállamban sikerült teljesíteni az előírást. Magyarország döbbenetesen jól szerepelt, hiszen tizenötezer szignó helyett közel nyolcszázezer gyűlt össze az interneten és még körülbelül százezer papíron. Átugrotta a lécet Románia és Szlovákia: Erdélyben százhetvenezren online, százötvenezren hagyományosan írták alá, Szlovákiában huszonhét­ ezren látták el digitális kézjegyükkel a felhívást. A Magyarországi Református Egyház által is támogatott kezdeményezés célja olyan uniós jogszabály elfogadtatása, amelynek nyomán az EU támogatási politikája kiterjedne a nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságokkal rendelkező régiókra. Kevésbé bürokratául: a Székelyföld kaphatna közvetlenül is uniós forrásokat anélkül, hogy Bukarest megcsapolhatná vagy eltéríthetné azokat. Noha lapzártánkkor még bizonytalan, hogy az Európai Bizottság engedélyezi-e a koronavírus miatt megakasztott aláírásgyűjtés meghosszabbítását, két eredményt máris elkönyvelhetünk.

Az egyik az európai politikával kapcsolatos. Az EU egyik legjobban őrzött titka, hogy a fontos döntéseket nem bürokraták, hanem a tagállamok demokratikusan megválasztott politikusai hozzák. A stratégiai irányokról az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács dönt. Az Ursula von der Leyen által vezetett Európai Bizottság egyetlen jogszabálytervezetéből sem lehet valóság, amíg arra a tagállamok szakminisztereit tömörítő Tanács és az általunk választott Európai Parlament rá nem bólint. Márpedig a tagállamok egy csoportja számára az őshonos kisebbségek jogainak kiterjesztése tabu. Ezt a politikai nyomást semmilyen fulmináns vezércikk vagy magyar elhagyatottságról szóló siránkozás nem ellensúlyozhatja – kizárólag a hasonló politikai nyomásgyakorlás. És mi lehetne erősebb, mint a választópolgárok hangja? Ezt ismerték fel nemcsak a mostani régiós aláírás kezdeményezői, hanem a Minority Safe Pack európai polgári kezdeményezést sikerre vivők is. A szintén a magyar nemzetpolitikától kiinduló javaslatcsomag összesen tizenöt intézkedést ajánlott az EU számára nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben. A 2018 tavaszán lezárult kampány nemcsak az egymilliós aláíráshatárt ugrotta át magabiztosan, de a hétországos kvótát is teljesítette. Idén februárban a kezdeményezők le is tették jogszabályjavaslataikat a Bizottság asztalára. Nincs garancia a sikerre, de az tény, hogy az eddig mindössze öt sikeres európai polgári kezdeményezés egyike, a Minority Safe Pack európai politikai szinten is megkerülhetetlenné teszi az őshonos kisebbségek ügyét. Ezt a folyamatot erősíti a nemzeti régiós aláírásgyűjtés. A kezdeményezés másik nagy eredménye hazai. Noha az éles vita a sokszínű politikai élet természetes velejárója, közéletünk ellenfelet dehumanizáló légköre sokak számára nehezen viselhető. Most mégis példás egység született: Budapest főpolgármestere éppúgy aláírásra buzdított, mint az igazságügyi miniszter, kormánypárti és ellenzéki képviselők, meg egymást különben ki nem álló tehetséges színházi emberek. Elég ritka dolog ez ahhoz, hogy kellően értékeljük. Egy nemzet ugyanis nem akkor sikeres, ha egyik része megpróbálja legyőzni a másikat; az inkább a gyengeség jele. A valódi erő abból származik, ha a világról mást gondoló emberek képesek egy cél érdekében összefogni.  2020. május 17.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Egy „gang” dicsérete

LXIV. ÉVFOLYAM,

20. SZÁM,

2020. MÁJUS 17.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Nyáron lesz éppen huszonkét esztendeje annak, hogy a „református Budapest” szívébe, egy 1904-ben épült belső-ferencvárosi Feszty-házba költöztünk. Csaknem két panellakói évtized után sokáig nem tudtam betelni a nemes épület szépségeivel. Ahová néztem, csodaszámba menő részleteket láthattam: egy zöld és egy égetettcukor-barna színű kályhát, az utcai szobákban aranyalmás, angyalfejes és girlandos stukkókat, és legfőképpen egy gyönyörű, a szívemnek oly kedves londoni Maida Vale kerületre emlékeztető ablakfülkét. Ennek angol nevét, a „bay-window”-t gyorsan „öböl-ablak”ra magyarítottam. Van azonban a lakásnak egy része, amelyet kezdetben, „zsenge” negyvenhét évesként még csak enyhe bosszúsággal, fanyalogva fogadtam el, később, öregedvén azonban egyre inkább füstölögve és nyűglődve miatta. Ez a „nemszeretem”, vagy legfeljebb csak egy-egy nyári, kiülős olvasás erejéig kedvelt birtokocskánk pedig nem egyéb, mint a külső és belső bejárati ajtónk közé eső, saját folyosórészlet, „gang”, a nagy, közös körfolyosók kisebb testvére. Amely, természetesen, rákényszerít bennünket arra, hogy az év tizenkét hónapjából legalább hatban kabátot húzva nyissunk ajtót a hozzánk becsöngetőknek. Ha pedig álmunkból riaszt fel valaki, az vagy várakozik, vagy távozik. A 2020-as év tavaszán a koronavírus jócskán átrendezte ezt a házi értékrendet. Most éppen ez a szerény kis „gang” lett hétköznapjaink egyik kulcsfontosságú szereplője. Itt sétálunk föl-alá, jómagam arra a távoli márciusra emlékezve, amikor egy kétoldali, vírusos tüdőgyulladásból lábadozva ugyanilyen távon tanultam újra járni, nagyapám karján, az ő meséit hallgatva. De ugyanez a helyszíne a napi térdhajlítgatás-gyakorlatoknak is, bordásfal híján kis magánfolyosónk rácsába vagy vasajtónk kockáiba kapaszkodva. És ugyanitt tudjuk akár napokig tárolni a szomszédos kert levegőjében megfürdetve az élelmiszer-, gyógyszer- és postai küldeményeket. Végül, de nem utolsósorban: itt láthatunk friss pázsitot, százszorszépeket, a kék vagy szürke eget, a felhőket, egy mókás madárijesztőt, a tavaszt nagyon váró, hatalmas fügefát, s az ég madarait, „akik” egy-egy langyosabb hajnalon már énekelnek nekünk. Egyszóval: ez az eddig nem túl nagy becsben tartott terület valósággal szűk keretek közé zárt életünk egyik kincsévé vált. Ide kilépve hálatelt szívvel újra és újra felidézem magamban a Mt 20,16 szavait: „Ekképpen lesznek az utolsók az elsők és az elsők az utolsók.” (Károli-fordítás) Nehéz időket élünk, ugyanakkor ez a korszak elhozta nekünk a kicsinységükben is nagy értékű vigaszok, az igazabb értékrendek felismerésének esélyét. Eközben jusson az eszünkbe a jelenkorunk fölényével naivnak ítélt, de ezekben a napokban gyógyító erejű Eleanor Porter-regény, Az élet játéka is. Merjünk Polyannák lenni!  PETRŐCZI ÉVA

ÁRA: 400 FT

Felelősséggel egymásért 9 771419 856007

VIDÉKEN MEGNYITHATJÁK A TEMPLOMOKAT, A FŐVÁROSBAN ÉS KÖRNYÉKÉN MÉG TÜRELEMRE VAN SZÜKSÉG

20020

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| AJÁNLÓ |

Film, amely a Könyvről gondolkodtat Az Éli könyve (The Book of Eli, 2010) nem jó film, noha a szereposztás alapján még akár az is lehetne (Denzel Washington, Gary Oldman, Mila Kunis, Ray Stevenson és Jennifer Beals). Tipikus hollywoodi alkotás – moziban nem is néztem meg, feltehetően éppen az előítéleteim miatt, amelyek most, hogy véletlenül láttam egy mozicsatornán, be is igazolódtak. De egy film – és ez benne az izgalmas – több egyszerű mozgóképnél, a nézővel együttműködve élménnyé válhat. És most éppen ez történt meg velem is. Maga a történet eléggé sablonos: a nukleáris világégés után Éli (Denzel Washington) saját megszabott útján vándorol a kiégett világban, és leküzdve minden akadályt, a rossz szándékú emberek cselszövése fölé kerekedve jut el céljáig. Csupán egyetlen olyan momentum van, amely kicsit más, mint egy újabb Mad Max-epizód, ez pedig féltett kincse, amelyet el akar juttatni nyugatra, egy Biblia. Mint a párbeszédekből kiderül, a világ összes Bibliája elpusztult, illetve elpusztították, mert rájöttek, hogy ez a könyv hatalmat ad az emberek felett. Ezért is próbálja megszerezni magának a zsarnok (Gary Oldman), hogy ne csupán a fegyverek és az erőszak tartsák hatalmon, mert ez a hatalom félelmen nyugszik, és emiatt ingatag. Ha viszont az embereket a Biblia segítségével, Istenre hivatkozva győzi meg a hatalmáról, az megszilárdíthatja zsarnoki uralmát. Külön csavar a történetben, hogy amikor a zsarnok végre megkaparintja a könyvet főhősünktől, akkor kinyitva azt, döbbenten konstatálja, hogy Braille-írással van szedve. (Ha egy képet szabad megosztanom: az Isten Igéjére vak világ képtelen elolvasni még azt is, ami vakok számára van írva.) Végül Éli kimerülve, megsebezve eljut nyugatra, a tengerpartra, pontosabban Alcatrazba. Az egykori börtön helyén ugyanis most a tudás bárkája horgonyoz. Egy túlélő

csoport ide próbálja meg összegyűjteni az emberi kultúra maradványait. Mondanom sem kell, Bibliájuk éppen nincs. Mivel pedig főhősünktől is már elvették, így egyetlen megoldás kínálkozik, fejből felidézi annak minden szavát és lediktálja. Majd meghal. Mitől válhatott élménnyé számomra ez a film? Vélhetően azért kapaszkodott belém, mert a karantén hatása alatt állok. És ebben a helyzetben én is megtapasztalom, hogy a korábban esetleg értéktelen most értékessé válik. Felmerülnek bennem kérdések az alkotás kapcsán. Hívőként, sőt mi több, a reformátori Sola Scriptura örököseként át tudom-e érezni a mindennapokban, mekkora hatalom Isten írott Igéje? Mit tennék meg azért, hogy megmentsem az utolsó példányt? És végül a legfontosabb talán: amikor megszűnt annak a lehetősége, hogy közösségben éljük meg keresztyén hitünket, hiszen a templomaink zárva vannak, mire fókuszálunk? Pontosabban a Bibliára fókuszálunk-e? Olvassuk-e lelkesen naponként? Az Éli könyve nem jó film, mégis sikerült átlépnie azt a határt, amely után már élményként gondolok rá. Sikerült ráirányítania a figyelmemet saját belső világomra, kapcsolatomra a Bibliával. Ez pedig nagy ajándék a karantén idején.  KÓKAI NAGY VIKTOR, FOTÓ: M.BLOG.HU

2020. május 17.

Reformátusok Lapja 23


| REFORMÁTUS ÉLET |

Online ballagás, valós búcsú a debreceni Nagytemplomban A koronavírus-járvány és a megfékezése érdekében bevezetett korlátozó intézkedések az elmúlt hetekben szinte mindenki életét megnehezítették. Bármely korKOCSIS JULIANNA osztály vagy foglalkozás szempontjából nézzük is, mindenkitől rugalmasságot és fegyelmezettséget kívánt és kíván meg a helyzet. Azonban megkockáztatjuk, hogy talán a legtöbb kérdés és kétség az oktatásban bármilyen módon érintetteket övezte. Közülük is kiemelkedtek az idén érettségiző diákok, akik tanáraikkal együtt a vizsgák előtti utolsó hajrában kényszerültek teljesen új tanulási formába ebben az amúgy is stresszes, fárasztó időszakban. A járványhelyzet elhúzódása miatt pedig azzal a ténnyel is szembe kellett nézniük, hogy nem zárhatják le középiskolai tanulmányaikat úgy, ahogyan elődeik: ballagással, szerenáddal, utolsó csengővel – öleléssel. Minden intézmény a maga módján próbálta meg kezelni a helyzetet, hogy mégse maradjon ki teljesen ez a fontos mérföldkő a gyerekek életéből. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona tanári kara az online búcsú mellett döntött: május 1-jén a ballagó diákok családjaikkal és társaikkal együtt otthonaikból követhették a Nagytemplom és a gimnázium közösségi oldalain élőben közvetített istentiszteletet. – Az osztályfőnökök ötlete volt, hogy készítsünk a növenA végzősök egy kisfilm dékeinknek kisfilmet, amely segítségével virtuálisan járhatták emlék lehet. Aztán eszünkbe be az üres iskolaépületet, jutott, hogy a Nagytemplom technikailag jól fel van szerelaz osztálytermeket, az internátust, ve, minden adott az élő adás és hallhatták a Kollégium megvalósításához, és ezt kár csengőjének elbocsátó hangjait. lenne nem kihasználni. Arra jutottunk, hogy megtartjuk a ballagási istentiszteletet – idézi fel a körülményeket Győri József, az iskola igazgatója. A vallástanárokon és az intézmény vezetőin kívül csak az osztályfőnökök voltak személyesen jelen, ők élőben mondták el üzenetüket a diákoknak. A végzősök egy kisfilm segítségével virtuálisan járhatták be az üres iskolaépületet, az osztálytermeket, az internátust, és hallhatták a Kollégium 24 Reformátusok Lapja

2020. május 17.


| REFORMÁTUS ÉLET |

csengőjének elbocsátó hangjait. Meglepetés is várta őket: diáktársaik szerte a Kárpát-medencében, saját templomuk előtt állva mondták videóra a Szózat egy-egy részletét, az ebből készített klipet az ünnepség végén láthatták a ballagók. A programnak volt még egy csúcspontja: a Kollégiumi Kántus egyik korábbi felvételén jelenlegi és egykori tagok – köztük Fekete Károly püspök – együtt énekeltek a Nagytemplomban. Mindez jól jelképezte a debreceni diákság nemzedékeken átívelő összetartozását – véli Győri József. A különleges közvetítést a diákokon kívül még sok érdeklődő figyelte. Az intézmény Facebook-oldalán megtekinthető felvételt a ballagás napja óta már több ezren megnézték. A diákokhoz hasonlóan az igazgatónak is különleges mérföldkő ez a rendhagyó tanévzáró: Győri József ebben az esztendőben nyugdíjba vonul. – Nem így képzeltem el, kicsit furcsa ez a befejezés. Ugyanakkor bizonyos értelemben segít lezárni a mögöttem lévő, huszonnégy éves korszakot – vélekedik az iskolavezető, aki szerint pedagógustársaival együtt igyekeztek mindent megtenni azért, hogy a rájuk bízott nebulók ne érezzék tragédiának a koronavírus okozta helyzetet, és ne is kerüljenek miatta hátrányba. – Ezt teljes mértékben nyilván nem sikerült elérni. De az érettségi vizsgák nyugodtan mentek végbe – talán még gördülékenyebben, mint egyébként. Egyészt nem voltak előrehozott érettségik, másrészt az egész épület üres volt, nem volt „zavaró körülmény” – az általános iskola, az udvar teljesen csendes volt, ráadásul kevesen voltak a termekben. Persze a maszk és a fertőtlenítés kicsit bonyolultabbá tette a helyzetet, de a diákok rendkívül fegyelmezetten viselkedtek – mondja Győri József. Az igazgató szerint a furcsa helyzet ellenére a diákok kissé fel is oldódtak, hiszen ahogy fogalmaz: „bármi jobb, mint a bizonytalanság”. – Nálunk volt még egy speciális dolog is, a határon túliak kérdése: több kárpátaljai, erdélyi és felvidéki végzős diákunk van. Esetükben nagy volt a feszültség, hogy a vizsgákra átengedik-e őket a határon, és azután vissza tudnak-e menni. Végül kisebb-nagyobb zavarokkal, de működött a határátlépés, mindenki meg tudott jelenni, mindenkit külön szobában szállásoltunk el a kollégiumban, és megoldottuk az étkeztetést is. Senki sem lépett vissza, mind a kilencvenhárom végzős diák levizsgázott – összegzi Győri József, aki azt is megjegyzi, jó volt, hogy megszervezték az érettségit, és nem megajánlott jegyet kaptak a diákok. – Így legalább találkoztak, és mégiscsak el tudtak búcsúzni egymástól és tanáraiktól.  FOTÓ: MTI/CZEGLÉDI ZSOLT

2020. május 17.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ÁLLÁS

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Baranyai Református Egyházmegye pályázatot hirdet iskolalelkészi–vallástanári munkakör betöltésére. Szolgálati hely: Pécsi Református Kollégium Gimnáziuma (7630 Pécs, Engel János József u. 15.). A munkakörbe tartozó lényeges feladatok: az intézményegység hitéletének szervezése, koordinálása, szolgálatok elvégzése, hit- és erkölcstan tantárgy oktatása, a tanulók és pedagógusok lelkigondozása. Illetmény a Kjt. (pedagógus-bértábla) szerint, a lakhatásban szükség esetén az egyházmegye segítséget tud nyújtani. Pályázati feltételek: református lelkészi oklevél, (lehetőség szerint) vallástanári oklevél, büntetlen előélet. Előny a területen szerzett gyakorlat, a nyelvtudás és a szakmai ajánlás. Benyújtandó dokumentumok: fényképes szakmai önéletrajz, motivációs levél, oklevelek másolata, hatvan napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány, nyilatkozat arról, hogy a pályázati anyagban foglalt személyes adatainak pályázati eljárással összefüggő kezeléséhez hozzájárul. A pályázat benyújtásának határideje: 2020. június 15., elbírálási határidő: 2020. június 30. Az álláshely betölthető: 2020. augusztus 16-tól. A pályázat benyújtható postai úton a Baranyai Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának (7630 Pécs, Engel János József u. 11.) címezve. A borítékon kérik feltüntetni: iskolalelkészi pályázat. A pályázati dokumentációt elektronikusan is kérik megküldeni Győrfi Bálint esperesnek címezve a baranyai.em@reformatus. hu címre. További információt Kovách Péter intézményi lelkipásztortól lehet kérni a kovach.peter@refipecs.hu címen.

A zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (T, E, T, E). 13. Káléb harmadik fia „A krónikák első könyvéből. 14. Álomba ringat. 15. II. Rákóczi Ferenc parasztgenerálisa (Tamás). 16. … Kimball Wilkins, az USA Wyoming államában a képviselőház első női elnöke (EDNESS). 18. … ördög, kihalófélben lévő erszényes állat. 20. A kedélyek lehiggasztására használt szó. 21. Szent, olasz nevekben. 23. A lengyel ország�gyűlés. 24. Az USA Florida államának harmadik legnagyobb városa. 26. Angol prepozíció. 28. Kihalt újzélandi futómadár. 30. Betegségből felépül. 32. Némán átférő! 34. Udvarias Katalin. 35. Szlovák. 36. Patet …, a laoszi függetlenségért küzdő mozgalom volt. 38. Aján Tamás. 39. Öves állat. 40. … Bikila, olimpiai bajnok etióp futó. 41. Dán író (Martin Andersen). 43. Amerikai hírügynökség névbetűi. 44. Maró folyadék. 46. Kérdés tárgyra. 48. Ismeretlen névbetűi. 49. Szövegben – rendszerint zárójelben – a betű szerinti hűségre figyelmeztet. 51. Pápai palota Rómában. 54. Lift eleje! 55. Hitellevélben van! 57. Népszerű művelődési ház a fővárosban. 59. Kesernyés ital. 61. Kaluga folyója. 63. Jordániai király, a jelenlegi uralkodó nagyapja. 65. Weber operája. 67. Kis Teréz. 68. Afrikai ország, angol térképen. 69. Olimpiai bajnok német úszó (Kornelia). 72. Probléma. Függőleges: 1. Zsáner része! 2. Előkelő hölgy, idegen szóval. 3. Lengyel női név. 4. Kossuth- és Liszt-díjas rockegyüttes. 5. A hét vezér egyike. 6. Kétell! 7. Európai vulkán. 8. Gallium vegyjele. 9. Fordított kettőzött kettős betű. 10. Hoci! 11. Köztudott. 12. Arcrész. 17. Fiatal miskolci színésznő (Katalin). 19. Sic itur ad …, így jutunk a csillagokig. 20. Az idézet második része (E, Í, T, I, G). 21. Iráni uralkodó. 22. Nemzeti Adó- és Vámhivatal, röviden. 25. Különleges bűnesetek gyűjteménye. 27. … korlát, női tornaszer. 29. Zsiráfféle állat. 31. A kezdetektől. 33. Mohai Tamás zenekara. 35. Zuhany. 37. Zúdít. 42. Gondtalan. 45. Orosz gépkocsimárka. 47. Szociáldemokrata párt Haitin (INITE). 50. Cinke. 52. Vissza: tüzet szüntet. 53. Arc betűi keverve. 54. Molnár Ferenc színműve. 56. Ausztriai tartomány. 58. Zenében: nagyon lassú tempó. 60. Fúvós hangszer. 62. A hét egyik napja. 64. Bányajárat. 66. Genus. 67. Trombitahang. 70. Nádasdy Ádám. 71. Einsteinium vegyjele. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Zengjetek az Úrnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét!

26 Reformátusok Lapja

2020. május 17.


| GYERMEKEKNEK |

A hercegnő fia  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Az évek gyorsan szaladtak, Mózes lassan férfivá serdült. De nem is csoda, hogy elfutottak az évek, hiszen megvolt mindene, amit szeme-szája megkívánt. A fáraó palotájában nőtt fel, ugyanolyan jogai voltak, mintha maga is a királyi családhoz tartozott volna, hiszen a hercegnő, akit anyjának szólított, fiává fogadta őt, amikor a vér szerinti anyja visszavitte a palotába. Úgy is nevelték, mintha herceg volna. Megtanult írni, olvasni, tanult matematikát, csillagászatot, kitanulta az egyiptomiak minden tudományát. Jól értett a kardforgatáshoz, a lándzsahajításhoz és a kocsihajtáshoz is. Kedvelték is a palotában, boldog életet élt. Mindent megkapott, amire csak szüksége volt, és azt is, amire nem. Mégsem volt igazán boldog. A hercegnő, akit az anyjának nevezett, sohasem tagadta, hogy Mózes nem a saját gyermeke. – De akkor honnan jöttem? Hova tartozom? – Az istenek ajándéka vagy te, Mózes – válaszolta ilyenkor a hercegnő. – A Nílus hullámain ér-

keztél. Ki tudja, ki az anyád, ki az apád? Talán valamelyik isten. Vagy épp egy hercegnő. De az is lehet, hogy csak egy héber rabszolga. Ettől kezdve Mózesnek nem volt ma­ radása többé a palotában. Hiába hívták a többiek vadászni, hiába szólt a muzsika, Mózest már nem érdekelte a palotában folyó élet. Először a tudományokba vetette bele magát, de akármerre nézett, mindenütt egyiptomi istenekre bukkant. A betegségeket démonok okozták, és a különböző istenek gyógyították meg. A bolygók járását, de még a Nílus áradását is az istenek intézték, akik ott voltak mindenütt, hol ilyen, hol olyan alakban. Persze minden istennek voltak külön papjai és hatalmas templomai, és minden pap meg volt győződve arról, hogy az ő istene a legerősebb és a leghatalmasabb. De Mózes valahogy nem tudott már hinni ezekben az istenekben. Kisgyerekként rettegett, ha meglátta Széth, a sivatag és pusztítás istenének szobrát. Emberalakja volt, de a testén valami furcsa, meghatározhatatlan állat fejét viselte. Félt elmenni még a szobra mellett is. Ám egy napon tanúja volt annak, hogy két másik herceg, Hori és Unasz hogyan gúnyolja ki Széth szobrát. A fiúk viccelődtek Széth hatalmával, és Mózes azt hitte, forgószél kerekedik abban a pillanatban, megelevenedik a szobor, és Széth azonnal felfalja a szemtelen ifjakat. De nem történt semmi. A szobor ugyanolyan rendületlenül állt, és azt is némán tűrte, hogy a fiúk egy vörös virágú hibiszkuszt tűzzenek a füle mögé. Ettől kezdve kétkedve hallgatta az egyiptomi papok szavait az istenekről, és egyre inkább megbizonyosodott róla, hogy ezeknek a szobroknak nincs semmi erejük. – Nem istenek ezek, csak fa- meg kődarabok – gondolta magában. Így a tudományoktól meg a papok bölcsességétől is elment a kedve. A lelke mélyén mégis nyugtalan volt. Valamit keresett, de maga sem tudta, hogy mit. 

2020. május 17.

Reformátusok Lapja 27


| AKTUÁLIS |

Bölcsődével gyarapodnak a lévai reformátusok A végéhez közelít a református bölcsőde építése a felvidéki Léván. A magyar kormány Kárpát-medencei óvodafejlesztési programjának támogatásával épülő intézmény alapkövét két évvel ezelőtt, a helyi református kollégium átadásával egy időben tették le. A reformata.sk beszámolója alapján a munkálatok tavaly márciusban kezdődtek. Az eredeti tervek szerint idén tavasszal már el kellett volna készülnie a beruházásnak, néhány külső tényező miatt azonban a befejezés még várat magára. – Télen derült ki, hogy az épületben felszerelt fűtőtestek a legtöbb helyiséget nem fűtötték megfelelően – sajnos a tervező nem mérte fel jól a rendelkezésére álló adatokat. Kénytelenek voltunk a kívánt hőfok elérése érdekében megnövelni a fűtőtestek térfogatát – magyarázza Kassai Gyula helyi lelkipásztor a csúszás egyik okát. Nem könnyítette meg helyzetüket a koronavírus-járvány sem: hiába rendelte meg idejében a kivitelező az osztálytermek és a folyosó padlózatát, a beszállító cég csak húsvét után tudta azt biztosítani, emiatt pedig határidőre elkészült ajtókat sem lehetett a helyükre tenni. A konyha is félkész állapotban van még. – A működéshez szükséges belső berendezések megvétele előtt állunk. A bölcsőde külső része szinte teljesen elkészült. A második ütem, amely az udvar kialakítását és a tereprendezést foglalja magába, később valósul meg. Ehhez még el kell bontanunk egy melléképületet, amelynek a törmelékével feltöltjük az udvart. Ki kell alakítanunk a járdákat, a játszóteret és a parkolóhelyeket is – még sok feladat van előttünk – összegezi a gyülekezet lelkipásztora. Hozzáteszi: reméli, hogy az év második felében átadhatják a bölcsődét.  FOTÓ: KASSAI GYULA APRÓHIRDETÉSEK

A HÉT KÉPE

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo. hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György). EGYÉB Az Egerszalóki Református Szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon. 28 Reformátusok Lapja

2020. május 17.

Pálinkás Gyula és felesége, Pálinkásné Balogi Beáta három kis szatmári településen: Milotán, Magosligeten és Uszkán szolgálnak. A veszélyhelyzet ideje alatt gyermekeikkel együtt énekszóval bátorítják a hozzájuk tartozó közösségeket. A felvételek a Milotai Református Egyházközség YouTubecsatornáján tekinthetők meg.  FOTÓ: REFORMATUS.HU


| GONDOLATOK |

Vágyódás a kertbe Karantén idején nagy kincs a kert. A természetes környezet és a kert kevésbé hiányzik, hogyha az életközegünk, viszont ha nem mehetünk ki a szabadba, észrevesszük annak hiányát. A kert, a természet közelsége ma is mély belső vágyunkhoz tartozik. A bezártságban még nagyobb vágy élhet bennünk, hogy kimenjünk, levegőhöz és fényhez jussunk, gyönyörködjünk a természetben, megteljen a lelkünk valami széppel és jóval, ami boldogságot, harmóniát, feltöltekezést nyújt. A Biblia nagy történetét is végigkísérik a kertek, az emberi emlékezet előtti idő hitvallásaként a bibliai őstörténet a világ megteremtése után az Édenkertre („a derű kertje”) irányítja figyelmünket, a Szentírás utolsó fejezeteiben pedig a Jelenések könyvében az új Jeruzsálem mennyei víziója jelenik meg, amelyben a paradicsom kertjének közepén az élet fája áll. A kert kifejezése az Isten eredeti szándéka szerinti harmóniának. Kálvin a teremtett világot Isten dicsősége színházának nevezi. Számára ez a kép az ógörög drámák világát idézi, amelyben úgy jelenik meg Isten, mint aki a színdarab főszereplője. A természet, teremtett világ a díszlet, a teremtett lények az emberrel együtt pedig a kórus, amely visszhangozza Isten dicsőségét. Ebben a kórusban együtt vagyunk minden élőlénnyel. A világ formálásában, a kert gondozásában az embernek társszerepet adott Isten: adjon nevet az állatoknak, művelje és őrizze a teremtett világot. Ha továbbgondoljuk ezt a képet, az ember egyrészt kórustag, ugyanakkor a „díszletek” karbantartásában is van feladata. Az ember kezdetektől szorosan együtt élt a természettel, léte egybeforrt az őt körülvevő környezettel. Igaz, a küzdelem a természet erőivel és a kiszolgáltatottság is végigkíséri az emberiség életét, ugyanakkor a teremtett világ a gyönyörködés, a boldogság forrása is volt. A kertben a szemlélődés és a munka egyaránt megvalósulhat, néha akár egyszerre is. A

Biblia nem idealizálja a föld művelését, hiszen benne van a verejték, a szenvedés és az elmúlás, de benne van a várakozás és a gyümölcstermés is. A keresztyén életgyakorlatban sokszor elfelejtjük, de az egyszerűség és az egyszerű jelenlét fontos része lehet a hit megélésének. Néha talán túlbonyolítjuk a dolgainkat a kegyesség formáinak keresésében is annyira, hogy közben nem feltétlenül vesszük észre a kézenfekvőt. A szemlélődés és hálaadás, a mindennapi csodák észrevétele, a kis dolgok miatti öröm – bár látszólag nem jelentős, hiszen nem nagy cselekedetek végrehajtásáról és embert próbáló ügyek vállalásáról van itt szó – fontos része lehet az Istennel megélt kapcsolatnak és „nulladik lépése” lehet a teremtett világért tett felelős lépéseknek. Az elmúlással együtt a reménység helye is lehet a kert, hiszen emlékeztethet bennünket arra, hogy a „nagy Kertész” számunkra is helyet készít, olyan várost és kertet, ahol már nem lesz szenvedés: „….maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent.” (Jel 21,3–5) Töredékes voltában a kertek és a természet adhat előízt abból a boldogságból, amelyet Isten készített az őt szeretőknek. A kis kertben benne lehet egy mozaikdarabja annak a nagy képnek, amelyet most még nem láthatunk. Ez a várakozás új megvilágításba helyezheti a teremtett világhoz és benne a saját magunkhoz való viszonyunkat is. A szabadítás mellett a teremtés sem lezárt történet, egyrészt mert Isten teremtő munkája a jelenben sem szűnt meg, Isten életet ad és a Szentlélek által minket is nap mint nap újjáteremthet, harmadrészt pedig várjuk Krisztus visszajövetelében a mennyei vízió beteljesülését. A történet tehát folytatódik.  SIBA BALÁZS, FOTÓ: REFLAP

2020. május 17.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Sájevicsné Sápi Johannával, az Újpalotai Református Egyházközség presbiterével beszélgettünk.

Sájevicsné Sápi Johanna az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karának adjunktusa, az oktatás mellett mérnöki-orvosi határterületen kutat, a daganatos betegségek optimális automatizált kezelésének kifejlesztésén dolgozik.

1

Hívő családban nevelkedett, milyen volt már gyermekként megtapasztalni az élő hitet? Erre a kérdésre csak úgy tudok válaszolni, ahogy arra szoktam, ha megkérdezik, hogy milyen érzés, hogy van ikertestvérem: milyen az, ha nincs ikertestvéred? Milyen érzés hitetlen családban felnőni? Nem tudom. Számomra a hit ugyanolyan magától értetődő valóság volt, mint minden más: hogy magyar vagyok, hogy lány vagyok, hogy iskolába kell járni. Inkább az volt a furcsa, hogy nem minden ember ilyen. Azonban egyre világosabbá vált számomra, hogy a családom és a gyülekezetünk hite védőháló, amely biztonságot teremt. De nem lehet a végtelenségig ebben a biztonságban maradni: személyesen kell elköteleződni Isten mellett.

2

Hétéves korában tért meg. Történt-e azóta olyan, ami megingatta vagy megerősítette hitében? Ezt sokan kétkedve fogadják, hiszen kisgyermek voltam. És valóban, az élet szinte egyetlen területén sem tudtam még nagyjából semmit – a hit kivétel. Nem véletlenül mondja Jézus, hogy „engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket” (Mk 10,13). Tizenéves korom elejétől azonban a rendezett, precíz oldalam mellett egyre dominánsabban fejlődött a szabályokat megszegő énem. Hívő közegben felnőve egyszer csak elementáris erejű 30 Reformátusok Lapja

2020. május 17.

csata közepén találjuk magunkat: az eszemmel és a szívemmel tudom, hogy mit kellene csinálnom, de a gondolataim és a barátok, kulturális hatások mind azt harsogják, hogy ez bolondság, miért kötnéd meg magad, most vagy fiatal. A gimnázium közepén-végén már súlyos lelki teherként nehezedett rám, hogy amit más velem egykorú kön�nyű szívvel megtesz, az nekem miért okoz komoly lelkiismereti kérdést. Még odáig is eljutottam, hogy meg akartam próbálni úgy tenni, mintha nem lennék keresztyén. De Isten valóságát nem lehet letagadni magunknak sem, amiért soha nem lehetünk eléggé hálásak. Így tehát minden óemberi törekvés megingat a hitben – legalábbis elsőre így érzem, de később rájövök, hogy csak a magamba vetett bizalomban. A felismerés, hogy csak Istennél van erre megoldás, mindig megerősít a valódi hitben.

3

Mióta presbiter és milyen feladatokat vállal az újpalotai gyülekezetben? 2017 óta vagyok presbiter, és próbálok minden olyan szolgálatban részt venni, amelyben segíteni tudok. Leginkább a szervezési és technikai feladatokban vállalok szerepet, ami a gyülekezeti honlap és a Facebook-oldal szerkesztését, illetve az alkalmak megszervezését és a vetítések elkészítését jelenti, de a gyermekek közötti és a zenei szolgálatban is szívesen veszek részt.

4

Melyik bibliai ige jellemzi önt a leginkább, és miért? A keresztelésemkor kaptam a következő igét: „Úgy ragyogjon a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16) Szeretném ezt valóságként megélni.

5

Van hobbija, hogyan tud kikapcsolódni? Amikor a férjemnek felolvastam ezt a kérdést, viccesen megkérdezte, el fogom-e mondani, hogy nem tudok kikapcsolni. Sajnos valóban nem adok magamnak sok időt erre, de sok dolog érdekel.  HEGEDŰS BENCE


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/20. szám