KOVÁCS BRIGITTA EFI
A halál a végleges megsemmisülés, vagy csupán egy kapu? Mécslő márványházikók Súlyos márványkövek, arannyal cirkalmasra kanyarított, hurkolt betűk! Azt hiszitek, képesek vagytok a lélek könnyűségének ott hont adni? Hogy az, ki volt, attól marad élő, hogy földi holtában nevét még évszázadokig őrzitek? Mily balgák vagytok! Balgaságtok elfeledi, hogy az emlék nem hozzátok, de nem is holmi dátumhoz kötődik.
Novemberben, az ősz végéhez közeledve egyre csökken körülöttünk a fény és egyre hosszabbak az éjszakák. Talán nem véletlen, hogy Földünk északi féltekéjének nagy részén épp ilyenkor emlékeznek meg az elhunytakról. A halálról, ill. a túlvilágról azonban kultúráról kultúrára másképp vélekednek. Fehér gyász - régi magyar hagyomány
Élőnél élőbben van jelen a mozdulatokban, a receptekben, a kedvencekben, a színekben, a formákban, az arcon rajzolódó árkocskákban, a zenében, a versben, a tekintetben, szokásokban, szokatlanságukban, az anekdotákban, melyek élőnél élőbben őrzik a lángot, s tudják,
“A mi gyászunk fehér gyász volt, hófehér gyász. A mi öregségünk az fehér ruházatot hozott. Az Ormánságban maradt meg a legtovább az öregembernek, az öregasszonynak a fehér viselete. Csuda látni őket, ahogy jönnek haza a határból és csupa fehér minden rajtuk (bőrük, bajszuk, hajuk is): ké72 CsPM
mi meglépjük a lépéseket, meghozzuk a döntéseket, melyeket jussként kapunk, hogy örökrészül ne hagyjunk mást hátra, mint miriádnyi fénylő csillagot.
