Micsoda cirkusz lesz itt

Decemberben, és ez év elején – amikor beszéltünk – aktívan festettél, otthon edzettél a covid-időszak zártságában. Hogyan telt az az időszak és azóta a feloldás utáni szakasz?

A házkörüli gyaloglás hozott 1000 kilométert, és elvitt párezer kalóriát. Aztán váltottam: OTO chilin térdelek, hasizmot és más izmokat erősítve, 4 kilós súlyzóimmal kondizok, és az összes ízületet ropogtató egyméteres, két gömbben végződő eszközömmel mozgatom magam. Közben a Netről lementett tudósok előadásait nézem, vagy filmeket, nagyinterjúkat, szóval a fizikális mellett a szellemi kondizás is folyik. Fitt test, fitt agy.

Mikor jutott időd a festésre?

Nyár elejéig napközben, volt, hogy estébe nyúlóan. A nyarat kihagytam, az olvasásra hagytam még több időt, közben természetesen írtam is. Főként verseket, hisz tavaly áprilistól idén júniusig csináltuk a Bandó és Gvendolin a vers-sarokban címen futott, Facebookra és Youtubera posztolt ötperces csokrokba szedett verseléseinket. A képeimet a www.bando.hu oldalamon láthatják a kíváncsiak, és amíg nem találkozunk a kiállításaimon, itt találnak rám a nem létező mecénások.

Lesz esetleg kiállítás, tárlat a képeidből?

Sopronkövesden volt az első. Most Pécsre is készülök, jövő májusban pedig Orfűn, a Faluházban lesz. Hogy közben még mi történik, tudhatatlan.

A tőled megszokott közéleti jelenlét, publicisztikák, megszólalások is várhatók?

Mondjuk úgy, hogy lélekben fölhangosodtam, azaz izgatottá és néha bosszússá tett egy rakás történés és megszólalás, de aktivitásban elcsöndesültem, mert úgy láttam, s látom ma is, hogy akkora falat, cinikus pajzsot tart maga előtt a hatalom, melyről nemcsak a „ráhányt borsó”, de a jó szavak és logikus, érthető érvek is úgy pattognak le, mint golyóálló mel-

lényről a kamikaze szúnyogok. Az irodalom menedékházában ezerszer több opció kínálkozik. Amikor kérdeztek, megfogalmaztam a karakteres véleményem, de pillanatemberekre és hatalmi pénzmániákusokra nem pazarolom az egyre drágább időmet.

Páratlan páros

Milyen változásokat látsz a társadalomban? Tanultunk ebből a covid-időszak alatt?

Az érdekembereket a változatlanság gyönyörködteti, ebből profitálnak, tehetség és tudás, kockázat és fantázia nélkül válnak milliomossá, milliárdossá, és ami a legőrületesebb: a nyomába se lépnek (se lábuk, se agyuk hozzá) a Legnagyobb Magyarnak, aki a jövedelméből Akadémiát és hidat építtetett. És minél kitömöttebbek, annál inkább vesztik el a szolidaritás képességét, mely talán előtte sem volt meg bennük. Volt már, hogy elképzeltem, mire fordítanám egy lottó ötös nyereményét, pedig az töredéke egy gázszerelő (barátjának) a „jövedelmének”, és eszembe se jutott, hogy rózsadombi kastélyt vegyek vagy építsek. Tudod, abból a magasságból, ahova a páncélszekrényt beemelő daruskocsi is csak nehezen jut föl, nem látni azokat, akik nagyon lent élnek.

Hogy érzed, megrengette az emberek bizalmát összességében a nagy tudásban, a szakértői tudásban, az orvosi, akadémikus bölcsességben ez a félretájékoztatásoktól sem mentes, ellentmondásokba ütköző, sokszor érdekeket kiszolgáló információ-cunami, ami a lezárások idején érte őket? Esetleg segítette ez a kritikus gondolkodás megerősödését?

Amikor még az is hazugságlabirintusban tévelyeg, aki a tutit mondhatná, hogy találjon ki egy egyenes, sötét alagútból az, aki rá hagyatkozik? Harmincezernél is több halottunk, és ebből következően, saccom szerint minimum háromszázezer gyászolónk volt. Tízezernél dobtam föl: kéne egy gyásznap, egy kis szerény, harangkondulásos megemlékezés. Semmi sem lett belőle, és a harmincezernél több covidáldozat után sem. Hát érdemes itt a jót akarni? Más sem történt, csak időjáráselőrejelzés-szerűen mondogatta az ájtatos Mamó, hogy hány halott várható holnapra, és mennyi volt ma. Ennyit ér egy kisvárosnyi emberi erőforrás.

Kettesben a vers-sarokban

Akik a vers-sarkot keresik a Facebook profilon, nem találnak újabb videós anyagokat. Elmondod, hogy miért állítottad le, és hogy később lesz-e folytatás bármilyen módon?

Tavaly áprilistól idén júniusig 70 alkalommal posztoltunk ki öt-hatperces verscsokrokat, ez uszkve hétórányi gyermekirodalom, örömszer-

zésre szakosodva. Maradt még elmondatlan versem, de a karanténmentes nyarat lazábban akartuk megélni. Szeptembertől már ötödikes Gvendolin, más a tanulás tempója, mellette a megkezdett röplabdázás heti háromszor, úgy gondoltuk, egyelőre ennyi volt, pont. Viszont: akik megnézik és -hallgatják a „régieket”, újra élhetik ezt az időszakot, akik pedig eddig nem nézték meg, mindegyiket megtalálják a Bandó és Gvendolin a vers-sarokban című oldalunkon. Én se mondom soha, hogy soha, hátha egyszer, ha másképp is, de folytatjuk.

Számíthatunk mostanában újabb Bandó kötetre?

Beszélgettünk korábban arról, hogy a felkérések – természetesen indokoltan – elmaradtak az elmúlt másfél évben. Mozdul a kulturális piac, érkeznek felkérések hozzád fellépésre, interjúkra?

Tavaly mindössze hat föllépés volt, de nem panaszkodtam, mint a garázskoncertekért hajtó popzenészek, ez van, ennyi volt, kész. Amit sajnálok: hogy az április első napjaiig háromszor előadott Meglepem e kávéházi szegleten című verses estem, benne Babits Mihály Jónás könyvével és klasszikusaink imádott verseivel nem juthatott el a szerveződő turnéig, és ahogy nézem, a ma népművelői nem is erre toborozzák a településeik népét, hanem a baromi drágán megszerezhető slágerözönre, meg az övön alul nagyon ütős feltörekvő, úgynevezett „humoristákra”. (A Bödőcs és Kőhalmi névre hallgató igazi utódokról majd külön mondok őszinte dicséretet.)

És veled milyen rendezvényeken találkozhatnak?

Beszélgetésünk napjaiban, október derekán már nyomják a Micsoda cirkusz! című gyermekkönyvemet, melyben a cirkuszművészeket mutatom be végtelenül kedves és derűs versekben, s hogy teljes legyen a kép, a záró blokkban a cirkusz történetét is elmesélem prózában. A kötetet Bodrogi Éva grafikusművész illusztrálta, s bízom benne, hogy a cirkusz barátainak kedvence lesz.

Jobbára egész estét betöltő, talkshow jellegű esteket vállalok, ahol szóba elegyedhetek a közönséggel, eszmét cserélhetünk, kérdés-feleletet játszhatunk, és közben előkaphatom azokat az írásaimat, kabarészámaimat, melyek mindmáig aktuálisak maradtak. Természetesen örömmel vállalok kabaréesteket is, az Egyedül állok című műsorom az adott 4-5 órás „készletemből” kerül színre, némi aktuális töltettel spékelve. Azt próbálom elérni, hogy ne egy Karácsonyig 30%-os akcióban a weboldalon: www.bando.hu (vásárlásért klikk a linkre)

És mit kapunk tőled mi, felnőttek? Tudom, hogy jövőre egy szép, még nem kerek, ám annál is méltóságteljesebb életkort töltesz be: 75 éves leszel. Szerintem nem te lennél, ha már nem gondoltál volna ki valami nagyon személyeset, amit magadból adhatsz

Két éve íródnak az egyoldalasaim, mindegyik pontosan 25-soros, immár úgy 450 kész. Ez egyrészt a Biblia teremtéstörténetére, másrészt a Darwin-féle fejlődéstörténetre épülő „mindenség-összegzés”, mozaikokból egybefűzött „világkép”, melybe beleillesztődik az én történetem, benne azokkal, akik változtattak az életemen, hozzátettek a tudásomhoz, meg akiken én segítettem, és akiknek adhattam magamból valamit. Ezen fölül még négy tétel lesz olvasható: sorsomhoz kapcsolódó verseim, egy óriási csokor haiku, egy prózai fejezet, és a záró blokk, egy versben megfogalmazott, morbid és szarkasztikus humorral megírt sorstörténet. Nem életrajz és mégis az, nem életműzáró, de 75 évet lezáró „beszélgetés” egy ismeretlennel.

Akik a Te korosztályod, 47-esek, hogyan élhetik meg jól és bölcsen azt a világot, ami körülöttünk jelenleg van? Természetesen min-

Tanácsot? Legfönnebb a tapasztalásaimból egy picurit. Elsőként: bánjanak óvatosan minden percükkel, egyet sem vesztegethetnek el. Aztán: kövessék a „jó papot”: tanuljanak, vagy „ezentúl is”, vagy „folytassák tovább, ha eddig is így tették”. Amíg jól látnak, olvassanak minél többet, ez szellemi frissességet ad, és értékes élményeket. És még: legyen fontos számukra a saját testük is, sok múlik azon, hogy edzettek és egészségesek tudnak-e maradni. Tűzzenek ki célokat, még ha aprókat is, melyeket adott időre akarnak teljesíteni és/vagy elérni. Töltsenek minél több időt szeretteikkel, legfőképp a kisebbekkel, ifjabbakkal, egyrészt, hogy tanuljanak tőlük, másrészt, hogy nyomot hagyjanak bennük – magukból. Azt az időt, amit orvosnál, kórházban vagy klinikán kéne eltölteniük, töltsék inkább a szabadban, erdőben, patakparton, mezőn, hegyi ösvényeken. Végezetül pedig ne váljanak fösvénnyé, zsugorivá, mert az utolsó ösvényre úgyis csak üres zsebbel indulhatnak.

Könyv úton lévőknek

Elisabeth Haich: Beavatás - Óegyiptomi misztériumok

Talán elfért volna egy kis bemelegítés, de úgy döntöttem, rögtön egy fajsúlyos regénynyel kezdek, mivel még mindig a hatása alatt állok. Életem első olyan könyve, melyet egymás után háromszor olvastam végig, és bár nem szeretnék túlozni, de legszívesebben életem végéig olvasnám, hogy a benne fellelhető megszámlálhatatlanul sok réteget sorra felfejtsem magamnak. Mint minden esszenciális mű, ez is olyan, mintha mindig épp a kötetet olvasóhoz szólna, az ő épp aktuális élethelyzetének megfelelően. A regényt olvasva talán ezért is tapasztalhatnak az olvasók egyfajta bizsergető lúdbőrzést. S bár rendkívül nehéz erről a könyvről írni, azt meg végképp nehéz megfogalmazni, hogy miről szól. Röviden úgy mondanám, a földi létről. Még rövidebben: mindenről. Most azonban teszek egy próbát, és körvonalazom, mire is számíthat, aki úgy dönt, alámerül a könyv világába.

A múlt században élt, magyar származású Elisabeth Haich könyve sok gondolkodó szellem számára jelent útmutatást. Amikor az írónő jógastúdióját a kormány Magyarországon bezáratta, Svájcba, Zürichbe költözött, és ott alapított jógaiskolát.

A regény cselekménye történet a történetben. A szerző önéletrajzi keretbe foglalja egy óegyiptomi beavatás történetét, amelyről Elisabeth Haich egyik tanítványának tolmácsolása révén értesülhetnek az olvasók. A nőt szellemi és fizikai síkon történő utazásai során tudásvágya hajtotta mind előrébb, rendületlen: “Tudni szeretném, mi az élet értelme a Földön. Látni szeretném annak értelmét, hogy megszületünk, sok nehézség árán gyerekből felnőtté válunk, megházasodunk, gyerekeink születnek, akik épp annyi megpróbáltatásnak lesznek kitéve a felnőtté érés során, szintén házasságra lépnek, újból gyerekeket nemzenek, majd megöregedvén elvesztik nagy fáradsággal elsajátított tudásukat, és meghalnak.”

Rendkívül izgalmas, ahogy a történet mesélése során az álomból valóság, a valóságból álom kerekedik, és ha úgy tetszik, minden a mostban zajlik, legyen szó akár egy ősi vagy egy jelenkori eseményről. Mindezt a fiatal papnő-jelölt beavatása teszi lehetővé, ami a mű egyik fő tartópillére. “Csak és kizárólag a beavatásra vágyom, semmi más nem érdekel... Csak az tesz boldoggá, ami bennem van, ami azonos velem, és nem rajtam kívül áll. Ez pedig csak belső élmény lehet, amelyen keresztül a földi burkom ellenére megismerhetem a végső igazságokat.”

A regényben az egyiptomi kultúrán túl nemcsak a reinkarnáció során megtapasztalt életek-

Csak arról hisszük, hogy nem szeretjük, amit még nem ismertünk fel önmagunkban!

be, korokba nyerhetünk betekintést, de képet kapunk különféle szellemi gyakorlatok, mint pl. a meditáció elvégzésének módjáról és jelentőségéről. Az írónő életrajzi eseményeit feltárva megmutatja a különféle jelenségek eltérő síkokon történő megnyilvánulását, úgy, ahogy mindezt megtapasztalta. Ezen kívül konkrét, gyakorlati útmutatást is ad az önismeret, a személyiségfejlesztés mikéntjéhez azáltal, hogy részletesen végigkísérhetjük a fiatal, leendő egyiptomi papnő testi, lelki, szellemi felkészülését a beavatásra. “Hoszszas gyakorlás után az ember ráébred, állandóan csak beképzelte magának, hogy oka van arra, hogy “szomorú”, “vidám”, “lehangolt” vagy éppen ”hajrá hangulatú” legyen... Ugyanaz az esemény valakit nevetésre, egy másik embert sírásra késztet, míg egy harmadikat teljesen közömbösen hagy. Ugyanis mindenki a saját belső hozzáállását képezi le a külső körülményeire, és csak ez a belső hozzáállás vált ki belőlünk valamilyen hangulatot, nem a külső történések.”

Mindemellett könnyen érthető módon még a szakrális geometria számos összefüggését is megismerhetjük. Fény derül a „varázspálca” és a „frigyláda” titkára, s ráébredhetünk többek között arra is, miért érzünk ismerős szimpátiát vagy adott esetben kifejezett antipátiát egy-egy számunkra teljesen ismeretlen emberrel kapcsolatban.

A regény egyik fő szála annak fontosságára hívja fel a figyelmet, hogy a földi tapasztalatok teljes skáláját megéljük. Ha nem viszünk magunkon végig egy adott tapasztalást, nem engedjük bele magunkat mélyen, akkor hiába gondoljuk, hogy már nem hat ránk, hogy felül tudunk rajta kerekedni, hiszen amíg nem másztunk meg minden lépcsőt, nem hagyhatjuk magunk mögött. Az ebből az energiából származó önkontroll, önmegtartóztatás csak holmi elméleti dologként jelenhet meg, hiszen nincs mögötte mélység, nincs súlya.

Számomra rengeteg tanulsággal szolgált ez a könyv, s itt most csak néhányat említenék meg közülük. Megerősített abban, hogy a bennünk élő isteni erőt nemhogy mindannyian tudjuk használni, de életünk egyik legfontosabb feladata, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel. Tudatunkkal, szellemünkkel sokkal többre vagyunk képesek, mint Elisabeth Haich

gondolnánk. Az idő csak a földi síkon létezik, itt van csupán jelentősége. Soha nem vagyunk egyedül. Egyikünk sem azonos sem a testével, sem az érzelmeivel, sem pedig a gondolataival. Minden összefügg mindennel, még ha a jelen pillanatban nem is vagyunk képesek ezen összefüggések meglátására. Épp ezért életünk minden történésének helye van a kozmikus egészben. A próbák kiállása újabb és újabb próbákhoz vezet, egészen addig, míg végül célt nem érünk. S hogy mi a cél? Hagyom, hogy ezt a kérdést mindenki maga válaszolja meg önmaga számára.

Lehetünk szkeptikusak a regény igazságtartalmát illetően, hiszen nem tudni, vajon tényleg megtörtént-e mindez, vagy csupán hangzatos kitaláció. Ez azonban szerintem teljesen lényegtelen, hiszen ahogy Pablo Picasso is megfogalmazta, “a művészet hazugság, amely segít felismerni az igazságot.” A könyv rengeteg témát ölel fel, s bár vannak könnyebben, ill. nehezebben emészthető részei, de bárki, aki hívást érez e kötet elolvasására, az egészen biztosan számtalan kincset fog benne találni, melyet jelenlegi, földi útja során bármikor segítségül hívhat.