Hogyan loptak eleink?
Fortepan/Fortepan
Járvány, krach, vasútpanama – gazdagodás és bukás a Monarchia éveiben
Az Osztrák–Magyar Monarchia 1867-es létrejöttekor frissen összeült parlament pénzéhes képviselői elárasztották a hiányos alaptőkével „gründolt” cégek vezetőségeit és a közigazgatás csúcspozícióit. A politikusok mellékállásai jól fizettek, de az 1873-as tőzsdekrach után a korrupt szisztéma bedőlt. Bankok tucatjai csődöltek be, az állam pedig a fizetésképtelenség szélére jutott. A százezrek halálát okozó kolerajárvány és az emiatt elrendelt piaclezárások tragikussá tették a helyzetet: a modern tőzsdekrízis a hagyományos agrárgazdaság válságával párosult.
Képviselőink-politikusaink mostani gazdagodása nem példátlan a történelmünkben. Az sem kivételes, hogy politikusok vagyonosodása egy gazdasági válsággal kombinált járványba fut bele. Az 1873-as kolerajárvány miatt elrendelt egészségügyi lezárások megbénították a magyar gazdaság tradicionális szektorait, a vidéki kereskedelmet és az agráriumot. A modern szektorokat pedig a tőzsdekrach omlasztotta össze: a pesti tőzsdén 144 •
jegyzett értékpapírok kapitalizációja (aktuális árfolyamon számított értéke) több mint 50 százalékkal, 55 millió ezüstforinttal esett, ami az állami költségvetés egyötödének felelt meg Korányi G. Tamás, a tőzsde történetét kutató történész-újságíró szerint. Az Osztrák–Magyar Monarchia 1867-es megalakulását követően hirtelen meggazdagodó politikusok, illetve a válság és a kolera miatt terjedő szegénység óriási feszültségeket keltett 1873 után. Nem véletlen, hogy az addig stabilan kormányzó Deák-párt bomlásnak indult, majd 1875-ben gyakorlatilag befejezte „pályafutását”. A kiegyezés utáni nyolc év legnagyobb ellenzéki pártja, a Tisza Kálmán-féle Balközép Párt honatyája, Csernátony Lajos így fogalmazott: a minisztereknek „nem szabad legkevesebb okot avagy csak ürügyet is szolgáltatni arra, hogy akárki, bármi indokkal és bármely célra rájuk mutathasson, mint az országos elszegényedés közepette is gazdagulókra”.
Tisza István
2021. június
