4 minute read

2. sz. melléklet: METU Alapkompetencia-háló

METU ALAPKOMPETENCIA-HÁLÓ

Kommunikáció:

Advertisement

f az egyéni gondolatok kifejezése és értelmezése szóban és írásban; f az egyéni érzések kifejezése és értelmezése szóban és írásban; f az egyéni vélemények kifejezése és értelmezése szóban és írásban; f eltérő szövegek megkülönböztetése és felhasználása; f információ keresése, összegyűjtése és feldolgozása; f szóbeli és írásbeli érvek a helyzetnek megfelelő módon történő, meggyőző megfogalmazása és kifejezése; f kritikus és építő jellegű párbeszédre való attitűd; f az esztétikai minőség tisztelete, és az erre irányuló törekvés; f a másokkal fennálló kapcsolat iránti érdeklődés; f a szóbeli üzenetek megértése; f beszélgetések kezdeményezése, folytatása és lezárása; f az egyén igényeinek megfelelő szövegek olvasása; f az egyén igényeinek megfelelő szövegek megértése; f az egyén igényeinek megfelelő szövegek előállítása; f a kulturális sokféleség tisztelete; f a nyelvek és az interkulturális kommunikáció iránti érdeklődés.

Önismeret és önfejlesztés:

f érzelmek tudatossága – érzelmeink pontos tudatosítása; f önállóság, autonómia; f identitás, hitelesség; f a területek kiválasztása és a sikerkritériumok meghatározása; f a jelenlegi helyzet átgondolása; f személyes célok összehangolása; f fejlődési célok meghatározása; f kockázatvállalás; f a tapasztalatok elemzése; f visszajelzés és támogatás kérése; f a fejlődési folyamat értékelése; f a következő lépések megtervezése.

Kreativitás:

f divergens (széttartó) gondolkodás fejlesztése; f egy probléma több oldalról való megközelítése; f olyan elemek összekapcsolása, amelyek rendszerint egymástól függetlenek vagy össze nem illők; f kifejező kreativitás – a hallgatók tudásukat, véleményüket, érzésvilágukat különféle tevékenységi formákban mutatják meg;

f produktív kreativitás – az elsajátított ismeretek alkalmazásának igénye és képessége, kreatív jellegű produktum előállítása; f feltaláló (inventív) kreativitás – a kitalálás és felfedezés, az új és szokatlan kapcsolatok meglátása az előzőleg még össze nem függő részek között; f újító (innovatív) kreativitás – a hallgatók a meglévő produktumba újat visznek, új módon oldanak meg feladatokat, problémákat; f teremtő kreativitás – alapjaiban teljesen új elv vagy feltevés keletkezik; f szenzitivitás: problémára való érzékenység; f fluencia (könnyedség) – nagyszámú ötlet kitalálása; f originalitás (eredetiség) – eredeti, mások megoldásaitól különböző válaszok a problémákra; f flexibilitás (rugalmasság) – változatos megközelítésmódok alkalmazása, és különböző ötletek, megoldási technikák létrehozása; f szintetizálás – a hallgatók nagyobb és teljesebb gondolati körökbe rendezik gondolataikat; f elaboráció (kidolgozottság) – a részletek kidolgozása, adott információk összerendezése, struktúra összeállítása; f analízis – a struktúrák újraelemzése, újak alkotása; f redefiniálás (újradefiniálás) – a tárgyak szokásostól eltérő észlelése, az eltérő észlelés következtében a tárgy vagy egy részének új, eddig nem ismert módon történő alkalmazása; f komplexitás – a hallgató sok, egymással összefüggő gondolattal tud dolgozni, az összefüggéseket másfajta viszonylatban tudja értelmezni; f értékelés – a hallgatók a visszajelzésekhez kritikával viszonyulnak, és könnyen meghatározzák az új ötletek értékét.

Komplex problémamegoldás:

f A problémamegoldás az egyén képessége arra, hogy kognitív eljárásokat használjon, amikor a megoldáshoz vezető út nem válik azonnal nyilvánvalóvá; f Az egyén arra való képessége, hogy kognitív eljárásokat tudjon használni valós, a tudományterületeket átfogó helyzetekben; f analízis; f szintézis; f összehasonlítás; f általánosítás; f konkretizálás; f olyan tudás kialakítása, amelyet új helyzetekben is lehet alkalmazni; f hallgatói döntéshozatal, az alternatívák végiggondolása, a variációk sokoldalú alkalmazása; f kockázatvállalás, az értékelés, az érvelés és a legjobb lehetőségek kiválasztása; f problémaazonosítás; f megértés és reprezentáció; f a megoldás és az eredmények kommunikálása.

f törődés, tekintettel lenni másokra; f tolerancia, nyitottság, véleményelfogadás, bizalom; f énhatékonyság-érzés; f pozitív önértékelés – optimista érzések önmagunkkal kapcsolatban; f egészséges önbizalom, belső kontroll; f információkezelés – információgyűjtés, információk rendszerezése, információfeldolgozás; f problémakezelés, problémaazonosítás, reális célkitűzés, problémamegoldás; f kritikai gondolkodás – értékelés, önértékelés; f szabályalkotás, szabálykövetés; f kreativitás, nyitottság, rugalmasság; f véleményalkotás, vitakészség; f konfliktuskezelés; f segítségkérés; f visszautasítás; f csoporthoz tartozás, szociális érzékenység, szolidaritás, feladatvállalás, önkéntesség, civil kezdeményezőkészség.

Digitális kompetencia:

f az információs és kommunikációs technológiák (IKT) magabiztos és kritikus használata; f számítógép használata; f információ visszakeresése, értékelése, tárolása, előállítása, bemutatása és cseréje; f kommunikáció, és az együttműködő hálózatokban való részvétel; f szövegszerkesztés; f adattáblázatok, adatbázisok, információtárolás és -kezelés; f az internet által kínált lehetőségek és esetleges veszélyek megértése; f elektronikus média útján történő kommunikáció (e-mail, hálózati eszközök); f az információ megosztása és együttműködő hálózatépítés; f az információ megkeresésének, összegyűjtésének és feldolgozásának képessége, kritikus és szisztematikus alkalmazása; f eszközök alkalmazása a komplex információ előállítására, bemutatására és megértésére; f internetalapú szolgáltatások elérése, velük való kutatás és használat; f az IKT alkalmazása a kritikus gondolkodás, kreativitás és innováció támogatása érdekében; f az elérhető információ és az interaktív média felelősségteljes használata; f a kulturális, társadalmi és/vagy szakmai célokat szolgáló közösségekben és hálózatokban való részvétel iránti érdeklődés.

Kritikus gondolkodás:

f aktív, értelmes fogalomalkotás; f a fogalmak értékelése; f logikus, világos, pontos gondolkodás; f célirányos megközelítés;

f releváns információkra történő összpontosítás; f felismerés; f érvanyag mérlegelése; f következtetés.

Döntéshozatal:

f alternatívák közötti célirányos választás, előre rögzített kritériumok szerint, valamilyen stratégiával; f a döntési helyzet felismerése, helyzetelemzés; f információk összegyűjtése és elsődleges csoportosítása; f mutatók számítása, statisztikai számítás; f programozott döntés; f nem programozott döntés; f célkitűzés, döntési kritériumok meghatározása; f cselekvési változatok összehasonlítása és sorrend felállítása; f cselekvési változatok kimunkálása; f a cselekvési változatok értékelése; f végrehajtás; f ellenőrzés; f visszacsatolás; f empirikus, intuitív – egyéni döntés tapasztalat alapján; f algoritmikus – számszerűsíthető problémák esetén; f heurisztikus – logikai következtetés alapján; f modellek alkalmazása; f felelősség; f egyéni döntéshozatal; f csoportos döntéshozatal.