A hónap témája:Tanítás és / vagy Nevelés? 4. oldal
Iskola a határon - a borsi oktatás jelene és jövője „Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni amit csinálunk és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.” (Szentgyörgyi A.) A magyar nyelvű oktatásban egyre érzékenyebb téma azoknak a Nagyvárad közeli falvak iskoláinak a jövője, ahol veszélybe kerül az oktatás jövője. Diák az lenne, csak a szülők elviszik a megyeközpont iskoláiba, azt gondolva, hogy csak így tudja a minőségi oktatást biztosítani a gyerekének. Rosszabbnak tartják annak a közösségnek az oktatási intézményét, ahol végül is szabad akaratukból laknak, inkább hajnalban ingázásra kényszerítik már a kisiskolást is. Bors községben adott az infrastruktúra, anyagi háttér, képzett pedagógusok, mégis, már az alapoktatás jövője is bizonytalan. Hogyan lehet népszerűsíteni egy vidéki iskolát, akkor, amikor a városi magyar oktatási intézmények is versengenek a diáklétszámért, mik az eredmények és a jövőbeli tervek egy változatos hátterű diáksággal dolgozó iskolában, - erről beszélgettünk NagyMáté Enikővel, a borsi Tamási Áron iskolacsoport igazgatónőjével. Ha visszaemlékszik „egykori iskolájára” (a községben működik egy ilyen nevű alapítvány is) - milyen pozitívum jutna eszébe, amit szívesen megvalósítana a borsi iskolában, és mi az, amit el szeretne kerülni? N.M.E.: Kolozsvárott végeztem a mostani Báthory István középiskolában, és még most is kellemes emlékeim vannak arról a mozgalmas diákéletről, aminek részese voltam. Szerveztek művelődési köröket, költői esteket, képzőművészeti kiállítást a diákok alkotásaiból, volt iskola-újságunk. Természetesen tanultunk, sokkal többet mint a mai diákok többsége. Sok tanárt kedveltünk, én például az osztályfőnököm hatására választottam a fizika szakot, de nagyon szerettem az irodalmat is, - sőt a filozófia is érdekelt. Az egykori iskola és volt tanáraim mindig példák maradnak számomra. A tanítás mellett mi is próbáljuk vonzóvá tenni a különböző korú diákok számára a diákéletet. Például van időszakosan megjelenő iskolaújságunk, vannak kreativitást fejlesztő foglalkozások, iskolanap, kirándulások, vetélkedők,
filmklub, és a diákok által szervezett rendezvények. Negatívumként csak az akkor divatos miniszoknya tiltását éltük meg, és az uniformis viselését. Hétvégeken, pedig közmunkára kellett mennünk. Több városi iskola visszatért az egyenruha viseléséhez, de Borson ezt egyelőre
nem tervezzük, mivel a több gyereket iskoláztató szülőknek komoly terhet jelentene az egyenruha megvásárlása. Viszont, szeretnénk egy nyakkendőt, amit ünnepi alkalmakkor viselhetnének diákjaink. Milyen iskolaként jellemezné a borsi iskolát: mint tudásnövelő intézményt, vagy egy olyat, ahol megtanítják a diákot, hogy kevesebbel hogyan kell boldogulni? N.M.E.: Mindkettő jellemző. Diákjaink közel 50 százaléka szociális problémákkal küszködő, vagy éppen csonka családból származik. Nem túlzok, mikor azt mondom, hogy az iskolának sok esetben a családot kell pótolnia. Ugyanakkor azok is megfelelő oktatásban részesülnek, akik valamiben tehetségesek. Évek óta követjük volt diákjaink további sorsát, előmenetelét, a nálunk sikeres diákok új iskoláikban is az élen járnak. Az utóbbi öt - tíz évben végzett nyolcadikosok között vannak, akik mérnöki szakon folytatják tanulmányaikat, mások tanítóképző főiskolát végeztek, van tehetséges operaénekes- énektanárunk, teológusunk, joghallgatónk, informatikusunk, fizikusunk, matematikusunk, testnevelő tanárunk, és a sor korántsem teljes. A borsi iskolában aki akart, az tudott, tud tanulni. Ugyanakkor figyelünk a segít-
ségre szorulókra, vagyunk.
befogadó
iskola
Ebből adódik a kérdés, hogy ön szerint Borson mennyire tudnak eredményesen együttműködni a szülőkkel: milyen mértékben hagyják rá a „nevelést” az iskolára, vagy ellenkezőleg: menynyire követelik meg a szigorúságot, a szabályokat? N.M.E.: A szülőkkel való közreműködés nélkül szélmalomharc lenne az iskolai nevelői munkánk. Néha a szülők nincsenek tisztában a törvény adta lehetőségekkel az oktatás terén, ezért is szükséges az állandó kapcsolattartás. Sajnos, vannak családok, akik teljes mértékben az iskolára bízzák, nem csak az oktatást, de a nevelést is, egyáltalán nem érdekli őket, hogy mi történik a gyerekeikkel az iskolában. Másrészt a szülőknek bízniuk kell a pedagógusokban, hiszen ők rendelkeznek a gyerek megfelelő oktatásáhozneveléséhez szükséges ismerettel. A szülők szigorúság iránti elvárása változó. Az iskolai szabályzatot a tantestület dolgozza ki, és az iskola vezetősége hagyja jóvá. Az iskolai szülőbizottságnak is lehetősége van véleményezni a dokumentumot. Végleges formájában diákratanárra egyaránt kötelezővé válik. Kiemelném a fontosságát a szülők számára havonta kötelező iskolai kapcsolattartásnak. Sok problémát könnyebben megoldanánk, ha a szülők igénybe vennék a pedagógusok fogadóóráit vagy legalább telefonon érdeklődnének az iskolában gyerekeik után. A Nagyvárad közeli községek, falvak iskoláknak számolni kell azzal, hogy a szülők elviszik a gyerekeiket az eredményesebbnek gondolt nagyvárosi iskolákba. Úgy látom, hogy Bors nem a sikeres tevékenységeinek reklámozásával hívja fel magára a figyelmet, inkább a sikertelen érettségi eredmények kaptak nagyobb médiafigyelmet. Milyen vonzó tevékenységeket tudna felsorolni, ami alternatívát tudna nyújtani a népszerű iskolákkal szemben?