Page 1

Bors község időszakosan megjelenő lapja - 37. szám

2018. július, augusztus, szeptember híreivel

XII. Borsi Káposztafesztivál

Új helyszínen, de töretlen sikerrel és sok színes programmal várták vasárnap a borsi Káposztafesztiválra kilátogatókat. A minőségi programok mellett, a finom ételek is hozzájárultak a rendezvény sikeréhez.

Ízléses káposztafejekkel teli, őszi dekoráció és „Isten hozott a Káposztafesztiválon!” feliratú tábla fogadta a kilátogatókat. A szépen feldíszített rengőn pedig, sokan helyet foglaltak egy-egy fénykép, vagy selfie erejéig. Bár új helyszínen, a sportpálya mögötti üres területen rendezték meg a XII. Borsi Káposztafesztivált, de ez a változtatás nem okozott csalódást senkinek, sőt sokaknak tetszett. De nem csak a hely választás volt újdonság, hanem egy újabb kisérőprogram is helyett kapott, még pedig a Kápsztakupa elnevezésű focibajnokság a gyerekek számára. Ahogy az lenni szokott a községben működő állami és civil szervezetek, valamint művészeti csoportok főzőversenye már dél körül kezdetét vette. Alágyújtottak az üstöknek és nagy sürgés-forgással nekiláttak a standok díszítésének. Évről-évre ötletesebb dekorációval készülnek a csapatok, akik közül a legtöbben állandó résztvevői a fesztiválnak. A kultúrális programok előtt, a focibajnokság résztvevőit díjazták, minden csapat kupát kapott és minden játékos éremmel a nyakában hagyta el a színpadot. Fél háromkor aztán megkezdődtek a meghirdetett programok, a konferanszié pedig idén Lorán Barnabás, azaz a stand-up-os Trabarna volt. Elsőként a biharszentjánosi Szentjánosbogár néptáncegyüttest hívta a színpadra, akik remek előadásukkal megörvendeztették a közönséget. A folytatásban sapka és sál szépségvernyre került sor, amire sokan jelentkeztek. Bár a rendezvény idejekor kellemes volt az idő, e két ruhanemű viselete a hirtelen időváltozás miatt lassan majdnem aktuálissá vált. Az esemény egyik legjobban várt momentuma a főzőcsapatok bemutatkozása volt. A zsűrit most is népes tömeg kísérte. Élvezettel álltak meg a csapa-

tok standja előtt, pontozták a legjobb bemutatkozást, a legszebb dekorációt, a humoros uniformisokat, a legmodernebb-, a leghagyományosabb-, és a legfinomabb káposztás ételeket is. Meg kell említsem, hogy feladat volt az is, hogy a bemutatkozást énekelniük kellett a csapatoknak, beépítve nótájukba a következő szavakat: alakreform, ködlámpa, C vitamin, generátor és szúnyogháló. Bár a feladat nem volt egyszerű, mindegyik csapat vette az akadályt, mégpedig kitűnően. Míg az értékelő bírák félre vonultak egyeztetni és megbeszélni a látotakat, akit megmérettetek a káposztatermelők. Versenybe szálltak a legnagyobb, azaz az óriás káposzták díjáért és “a legfinomabb savanyúkáposzta” elismerésért. Az elsőt a mérleg “döntötte el”, az óriás káposzta díját pedig Dávid Edit borsi gazda vihette haza, míg a legfinomabb savanyúkáposzta nyertese, az ítészek szerint Bakó Gyöngyi, szintén helyi őstermelő volt. Ismét a táncé volt a főszerep, a borsi Galagonya Gyermeknéptánc csoport előadása következett, amit táncoktatással is “megfűszereztek”. Táncba vitték a közönséget, akik boldogan fogadták el ezt a felkérést. De az interaktív bohócműsor produkciójához is sokan örömmel aszisztáltak. Amíg ezek a rendezvények folytak a zsűri is meghozta döntését és nem sokkal hat óra előtt megkezdődött a Vándorkötény díjátadó. Hat kategóriában hirdettek nyerteseket: A Humosor uniformis díjat a Tamási Áron iskola csapata nyerte, a legszebb dekoráció kitüntetettjei a Pro Bors Öregek Otthona lett, a legjobb bemutatkozó vers nyertese a Mesevár Bőlcsőde csoportja volt, a legmodernebb ízvilágú káposztás étel elimseréséért az Egykori Iskolámért Alapítványt és

a bihari HACS csapatát hívták a színpadra. A leghagyományosabb káposztás ételt a borsi református presbitérium készítette, míg a legfinomabbnak, azaz a Vándorkötény díjasának a Galagonya és Cserebingó néptánccsoport közösen nevezett csapatát kiálltották ki. A díj átadás után Lorán Barna, Trabarna műsora következett, aki bizony nagyon megnevetetette a nagyérdeműt. Ütős poénjai, szabados szófordulatai, a védjegyévé vált Trabant motorhang utánozó képessége minden korosztálynak nagyon tetszett. De Donkó Annamária és Donkó Imre operett előadása is nagy sikert aratott. A debreceni színház előadói ők, akik nem először léptek már fel a borsi közönség előtt és akiket mindig szívesen fogadnak a helyiek, hiszen a hölgy Bors község szülötte. Bár a közönség lassan fogyatkozni látszott, a Tűzzsonglőrshowt azért még sokan megvárták. A legkitartóbbak pedig szabadtéri mulatozásba kezdtek Szőcs Lőrincz prímással és népi zenekarával. Amint megtudtam, az összes csapat üres üsttel távozott, minden adag töltöttkáposzta elfogyott. Ugyanakkor a kísérő programok is sikerrel zárultak, sokan vettek részt a Ciróka-marókán, élvezték a gyerekek a motorozási lehetőséget és a népi játszótér különleges fajátékait is sokan kipróbálták. Zsibongás volt a kirakodóvás körül és a kézműves standok környékén is. A szervezők pedig, BajgyikBaranyi Emma és Opre Zsuzsa, kicsit fáradtan, de örömmel és köszönettel zárták a rendezvényt, kifejezve hálájukat mindazoknak, akik bármiben, bármilyen formában is, de segítségükkel hozzájárultak a XII. Káposztafesztivál sikeréhez.


2

Borsi Községi Figyelő - 37. szám

Hogyan születnek a mesék? Mesedélelőttöt tartottak Nagyszántón a református Lelkészi Hivatal szervezésében, melyre egy igazi meseírót is meghívtak Schönberg Éva személyében. A könyvtáros, írónő állatmeséinek szereplőit ismertette meg a résztvevő gyermekekkel, szülőkkel és nagyszülőkkel, míg lánya, az illusztrációkat készítő Gréti, a rajzok születéséről mesélt. Bevezető szavaiban Fábián Tibor lelkipásztor arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy bármilyen célt is tűzzenek ki, az álmokért, így akár a mesék megszületéséért is, naponta tennünk kell valamit, hogy azok végül megvalósuljanak. A tartalmas, vetítőké-

pes és interaktív előadás során Schönberg Éva a meseírás rejtelmeibe is beavatta a kis olvasókat. Aki nyitott szemmel jár, egy kis fantáziával bármiben képes meglátni a mesét, a történet lehetőségét. Akik helyes válaszokat adtak a kötetekben szereplő állatok jellemzőivel kapcsolatban, egy-egy ajándékkiadvánnyal térhettek haza. A mesedélelőtt egy-egy meserészlet felolvasásával teljesedett ki: részletek hangzottak el a Totya, a városi galamb és Az öreg tölgy meséi című mesekönyvekből, amelyek tartalmilag, az illusztrációk és a nyomdai kivitelezés alapján is színvonalas kiadványok.

Nagyszántói örömünnep

Merészet gondolt Nagyszántó, Bors község legkisebb településének gyülekezete és meghívta a 2012-es Csillag születik vetélkedő győztesét, Mészáros János Elek református presbitert, magánénekest, hogy dalaival örvendeztesse meg a kicsiny közösséget.

Hamar megtelt a nagyszántói templom, a helybeliek mellett hat másik településről (Nagyvárad, Kisszántó, Bors, Bihar, Szentjobb, Hegyközpályi), valamint a helyi idősek otthonából érkeztek vendégek. Az ezt követő másfél óra feledhetetlen élményként marad meg minden résztvevő emlékezetében. A fellépő csodálatos hangja és a templom akusztikája egymásra talált, a gyülekezet pedig rendkívüli módon vastapssal jutalmazta az énekes szolgálatát. Fábián Tibor nagyszántói lelkipásztor köszöntőjében szándékosan nem koncertnek, hanem zenés istentiszteletnek nevezte az eseményt, hiszen az ének és zene Isten dicső-

ítésének eszköze és lehetősége. Az alkalom elején elhangzott a 133. és 134. zsoltár, majd Bertalan Katalin a Kataning Egyesület tevékenységét ismertette röviden. Ezt követően ének és próza váltotta egymást, Mészáros János Elek előadásában, a hallgatóság pedig sokszor könnyek között hallgatta az Egy rózsaszál szebben beszél, a Hazám, hazám és a más ismert, szeretett dallamokat, köztük a református dicséreteket. Az előadó a dalok közötti összekötő szövegében beszélt hitéről, életútjáról, a nevezetes vetélkedőről, melyet meg is nyert 2012-ben. Mondandójának középpontjában az állt, hogy Istennel ma is jobb, szebb és

könnyebb lehet a életünk. Hamar elrepült a másfél óra, a gyülekezet állva fejezte ki köszönetét a feledhetetlen élményért, majd sokan köszöntötték és váltottak pár szót az énekessel. A helyi lelkipásztor köszönetet mondott a szervezésben segítséget nyújtó gyülekezeti tagoknak és Zatykó István szentjobbi borász elismert borát, valamint Kupán Árpád, Nagyszántóról írt monográfiáját nyújtotta át a művésznek. Zárszóként Bátori Géza, a község polgármestere köszönte meg a közösség nevében Mészáros János Elek fellépését. Az elismert művészt remélhetőleg hamarosan újra köszönthetjük a község valamely eseményén.

tanácsos karolta fel idén is, a táncokat pedig Tóth Antónia és Gulyás Kinga tanította, három héten keresztül. Az esti bálban és természetesen a nap folyamán végig, a Westlife együttes zenélt, fáradhatatlanul gondoskodva a talpalávalóról. Este 11 órakor a népviseletbe öltözött táncosok báli táncukat mutatták be, amit a nagyérdemű hálásan és örömmel

fogadott és hosszú tapssal jutalmazott. Majd tánccal és szórakozással folytatódott az este és tombola sorsolással, amit mindenki nagyon várt. Hogy ki bírta legtovább, ki volt az utolsó bálozó?.... azt nem tudom. De hiszem, hogy mindenki a viszontlátás reményével és a bálban szerzett kellemes emlékekkel búcsúzott a 2018-as nagyszántói szüretibáltól.

Szüreti Bál Nagyszántón

A hagyományokat megőrízve idén, szeptember 8.-án tartották a Szüretibált Nagyszántón. Ahogy az lenni szokott, déli 12 órakor, istentisztelettel kezdődött a rendezvény a nagyszántói református templomban. Ezután kezdetét vette a hívogatás. A táncosok először szülőfalujuk utcáit járták körbe megörvendeztetve a falubelieket

ügyes táncukkal. Majd szekerekre ülve Kissztántón és Borson is hívogatták az embereket az esti bálba, természetesen több helyen megálltak egy kis ízelítőt mutatva az utcára sereglett községbelieknek. A három falut is megjárt táncosokat odahaza, Nagyszántón, finom vacsorával várták. A rendezvényt Bocsárdi Ernő, helyi

Kiadja a Borsi Polgármesteri Hivatal - Szerkesztőség: Bors Nr. 200. email: borsifigyelo@gmail.com #Felelős kiadó: Bátori Géza, #Főszerkesztő: Csiger Krisztina, #Tördelés, design: Major Zsigmond #Cikkek: Csiger Krisztina. A régebbi lapszámok online is megtekinthetőek honlapunkon: www.primariabors.ro vagy https://issuu.com/primariabors


2018. július, augusztus, szeptember

3

V. Hagyományőrző Alkotótábor Nagyszántón

Immár ötödik éve, hogy évről évre hagyományőrző alkotótábort szerveznek Nagyszántón. A hagyományainkat és népi kultúránkat tovább örökítő táborban, népi iparművészek vezetésével tanulhattak a gyerekek olyan mesterségekről, amelyeket ma már kevesen űznek.

A nagyszántói Hagyományőrző Alkotótábor Bátori Judit, könyvtárosnő vezetésével kerül megrendezésre évről-évre. Ő volt az, aki meglátta azt, hogy milyen fontos, hogy a kicsik, a fiatalok megtanulják, azokat a mesterségeket, amelyeket elődeink otthon, a családtól sajátítottak el, s amelyek ismerete ma már keveseknek adatik csak meg. Hajdan a közösségi életet színtere a fonó volt, ahol nem csak az alkotás öröméért gyűltek össze az emberek, hanem ez volt az a hely, ahol a fiatalok találkozhattak, ahol barátságok, szerelmek alakultak ki és ahol egyáltalán közösségi életet lehetett élni. Természetesen a Hagyományőrző Alkotótábor, csupán csak hasonlata az egykori fonóknak, de itt is szövődtek barátságok, családias volt a hangulat és a munka mellett jutott idő a kellemes beszélgetésekre, a táncra, a játékra és a szórakozásra is. Idén nyolc műhely működött, nyolc fajta mesterségbe kóstólhattak bele a táborozó gyerekek. Szabó Enikő Anna nagyváradi iparművésztől a pirogravirozást és az üvegfestést tanulhatták meg az érdeklődők, Szabó Zoltán székelyföldi fafaragó a faragás, a vésés technikáját mutatta meg a gyerekeknek. Szőllősi Imréné derecskei népi iparművész a szövés-fonás rejtelmeibe vezette be a táborozókat, míg Szegény Erzsébet a komádi

hímzés jellegzeteségeit, motívumait ismertette a gyerekekkel és együtt varrták, hímezték a terítőket, mobiltelefon tartókat. Tolnai Irén Belényesújlakról érkezett, akitől a szalma és csuhé fonás fogásait sajátíthatták el a táborozó gyerekek. Kupás Ágnes tanítónőtől és Ónodi Bányai Andrea édesanyától a mézeskalács készítés és díszítés fortélyait leshették el kicsik és nagyok, ami bizony egyik kedvenc műhelyfoglalkozásuk volt, sokszor meg se várták, hogy megszilárduljon a cukormáz, még melegében elfogyasztották a finomságot. A nyolcadik foglalkozás színhelye a konyha volt, amit nem csak a lányok, de a nagyon ügyes fiúk is kedveltek. Minden nap más-más finomságot készítettek, amit aztán közösen fogyasztottak el a táborozók. Itt a felügyelelet és az oktatást a Probors Idősek Otthona konyhásai, és egy-két nagymama vállalta. Első nap csőröge volt, aztán tepertős pogácsa, amit a gyerekek szaggatak ki, nagy élvezettel, de a szerdai rahátos fonott kalács is mind elfogyott. Csütörtökön pedig a nagyszántói kultúrház udvarán nem rég elkészült kinti kemencébe is begyújtottak és kenyér lángost sütöttek. Bocsárdi Ernő, helyi tanácsos is besegített, de még így is alíg győzték a konyhások, mert olyan finomra sikeredett, hogy akkor is elfogyott volna, ha kétszer annyi adagot

sütöttek volna belőle. Pénteken pedig a fánk került terítékre, ami minden gyerek nagy kedvence volt. A péntek délutáni záró alkalomra megtelt a nagyszántói kultúrotthon, az itt táborozó gyerekek szüleikkel együtt csodálhatták meg saját alkotásaikat és a többiekét is. Bátori Judit köszöntőjében a legnagyobb hangsúlyt a hála és a köszönet kapta, mert ahogy mondta, „ez a tábor egy csapatmunka”. Köszönetét fejezte ki a népi iparművészeknek, a Borsi Polgármesteri Hivatalnak, a résztvevő szülőknek, a pedagógusoknak valamint a résztvevő konyhai segítőknek. Elmondta, hogy naponta több mint 100 gyerek vett részt, sokszor egy-egy műhelynél 20 gyerekkel is kellett foglalkozni. Minden reggel busz hozta a gyerekeket Borsról és Kisszántóról, de volt két lányka Arad megyéből a szorványból és magyarországi részvevők is voltak. Két leány, Babodi Boglárka és Kanczel Bíborka, mindenap citerával, énekszóval és népi játékokkal is szórakoztatta táborozó társait és a pénteki záró eseményen is színesítették a rendezvényt előadásukkal. Majd fénykép vetítés keretei között újra felelevenítették az elmúlt napok eseményeit, mindenkinek kiosztották az emléklapot és a közös csoportkép elkészítése után ölelkezve búcsúzkodtak a résztvevők.


4

Borsi Községi Figyelő - 37. szám

21. Borsi Községi Napok

Bors község több testvértelepülési kapcsolatot is ápol, ezért az idei Községi Napok programjának sokaságába Testvérvárosi Találkozó címen egy Európai Unios pályázati program is színesítette a rendezvényt. Füzesgyarmat és Bors Község közös pályázata ez, amely az Európa a polgárokért – Demokratikus szerepvállalás és polgári részvétel – Tetsvérvárosi program – „Európa jövőjének megvitatása” címet kapta. E program helyszínét a Tamási Áron szakközépiskola aulája biztosította, ahol 14 órai kezdéssel több előadás is elhangzott. A konferenciát Bátori Géza, Bors község polgármester nyitotta meg, aki köszöntötte a vendégeket és örömét fejezte ki, hogy a sok szórakoztató program mellett egy kultúrális rendezvény is része a 21. Borsi Napoknak. Ezután a meghívott előadók folytatták a következő témák bemutatását: elsőként Winkler Gyula Európai Parlamenti képviselő „Az Európai Unió vivmányai” címmel tartott előadást. Őt Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke, parlamenti képviselő követte, prezentációjának címe „Egy demokratikusabb Európai Unió létrehozásának módjai” volt. Nagy-Máté Enikő, a Tamási

Áron Mezőgazdasági és Ipari szakképző iskola igazgatónője felszólalásában a romániai szakképzés rendszeréről beszélt. Őt, Bacsa Zsolt a szeghalmi Szigeti Endre Szakgimnázium és szakközépiskola szakmai tanára követte, aki a magyarosrszági szakképzés rendszerét mutatta be a jelenlévőknek. A füzesgyarmati Európai Uniós beruházásokat Mata Zoltán, Füzesgyarmati Polgármesteri Hivatal műszaki előadója mutatta be, míg a borsi beruházásokról Bátori Géza polgármester számolt be. A rendezvény ezen része itt befejeződött, s majd kicsivel később a borsi sportpályán folytatódott, ahol a hivatalos megnyitóra került sor. Községünk polgármestere köszöntötte a megjelenteket, beszédében felidézte az elmúlt éveket és megnyitotta a mostmár mindenképp „nagykorúvá” vált 21. Borsi Községi Napokat. (az Egyesült Államok bizonyos országaiban a 21. életévüket betöltőket tekintik nagykorúnak. - Szerk. megj.) De más előjárók is köszöntötték a sokaságot, úgy mint, Winkler Gyula, Szabó Ödön és Derzsi Ákos is. Mindannyian elismeréssel beszéltek a Borsi Községi Napokról, és elárulták, hogy mindig szívesen és örömmel jönnek rendezvényeinkre.


2018. július, augusztus, szeptember

5

a kultúra, az oktatás és a minőségi szórakozás jegyében

Ezután kezdetét vette a szórakozás, első fellépők a többszörös díjjal és elimeréssel rendelkező biharszentjánosi Margaréta mazsorett csoport volt, akiket a Füzesgyarmati Mazsorett Együttes követett. Az elmúlt évekből már jól ismert fúvószenekar következett, akik a Francisc Hubic Művészeti Iskola növendékei, Deé Róbert vezetésével ismét kitűnő produkcióval örvendeztették meg a nagyérdeműt. Nemcsak klasszikusok, hanem mai modern dalok feldolgozásai is szerepeltek repertoárjukban. Az Ort Iki Báb- és Utcaszínház műsora következett. A Debrecenből érkezett csapat az utcai, vásári báb-, illetve színjátszás hagyományait követik, a játszók és nézők tere között előadásaik során nincs éles határ és azt vallják, hogy a több száz éve megfogalmazott szövegek ma is érthetőek még a legkisebbek számára is. A következő fellépők szintén Debrecenből érkeztek, ők már a tánc műfaját képviselték. A Lesz Dance tánccsoport társasági, hip-hop és showtáncokat mutattak be. A Sunshine Dance neve nem ismeretlen a Bors községbelieknek, de hiszem, hogy megyeszerte sokan hallotak már róluk. A sportgimnasztikai elemekkel tűzdelt előadásaik sokakat elkápráztatnak, és tudni kell róluk, hogy nem csak nagyváradi, hanem helyi gyerekek is tagjai

a csapatnak. Talán épp ezért tapsoltak olyan sokan nekik előadásuk alkalmával. Az estébe nyúló előadások sorában egy újabb váltás következett, amikor is a Jam zenekar lépett a színpadra. Repertoárjuk több műfajt is képviselt, amit a közönség elimsréssel díjazott. Ismert slágerekkel, dzsessz nótákkal, sőt még mulatós zenével is megajándékozták a hallgatóságot. A szombati este, első sztárvendége Szűcs Judit volt, akinek hajdan is híres slágereit, most is sokan vele énekeltek. Ilyen volt a Táncolj még, a Mond, mit tegyek, hogy érezd, de a líraibb hangvételűbb Elbúcsúzom című dal is és természetesen sok más ismert és kedvelt énekszám is elhangzott. A következő sztárfellépő a fiatalabb generáció igen kedvelt alakja, Varga Viktor volt. A magyarországi Csillag születik tehetségkutató műsorban feltünt fiatalembert sokan várták, extravagáns megjelenésével, közvetlen viselkedésével hamar elnyerte a közönség szimpátiáját. Közben a nézősereg több ezerfőre duzzadt, aki nem a nézőtéren szórakozott, az behúzódhatott a lacikonyhák sátrai alá, vagy a vidámpark kínálta lehetőségek közül válogathatott. A szombat esti program idén is hajnalig tartó diszkóval zárult.


6

Borsi Községi Figyelő - 37. szám

Színes program sorozat

a 21. Borsi Községi Napok záró napján

Hagyományörzés, helyi értékek bemutatása és egyéb színes programok kínálkoztak a szórakozni vágyó közönség számára a 21. Borsi Községi Napok záró napján, vasárnap. A délutáni program kavalkád tüzijátékkal zárult. A vasárnapi program a társpályázókkal közösen kezdődött egy községi túrával, ahol a magyarországi vendégek is megtekinthették azokat a beruházásokat, amelyek az Európai Unió által finanszírozott pályázatokkal valósítottak meg. Ilyen volt a Nagyszántón létesült napelempark, az Idősek Otthona és a Borson működő Mesevár bölcsőde is. De a közelről és távolról érkezett vendégek számára egy nagyváradi kirándulást is szerveztek, szintén olyan helyszinekre, amelyek valamilyen pályázati forrás által szépültek meg. A borsi sportpályán vasárnap is 17 órától kezdődtek a kinti programok. Az első fellépő a magyarországi Békésről érkezett Zsombok Réka volt, Zséka művésznévvel. Repetroárjával kicsiket és nagyokat is szorakozatott, ismert slágereket és mesefilmek betétdalait előadva. Bár ekkor még kevés látogatót lehetett a hatalmas pályán látni, de akik kint voltak élvezettel hallgatták az előadást. A következő előadónak könnyebb dolga akadt, hisz bűvészként sok nézelődőt a színpad elé „varázsolt”, mivel ekkora már folyamatosan érkeztek az érkedlődők. Így Cripto bűvész bemutatójára lelkes társaság gyűlt össze. De a hazai előadók mégiscsak nagyobb sikert arattak, hiszen a majd egy órás néptánc előadáson a szentjánosi Szentjánosbogarak és a borsi Galagonya Néptánccsoport szórakoztatta a nagyérdeműt. A Szentjánosbogarak szilágysági táncokat adtak elő, a kicsi Galagonya dél-dunántúli, míg a nagyok kalotaszegi táncokkat mutattak be. Létay Alexandra sóvidéki népdalokkal lépett a színpadra, majd a két tánccsoport közös előadásával zárták ezt a blokkot. A következő fellépők sokszor megfordultak már a Borsi Községi Napok színpadán, táncukkal, előadásukkal, színes ruháikkal mindig sikert aratva . Ők a 23 éves székelyhídi Tini Dance Center, akiknek

egykori fellépői már felnőttek, most az új generációval és új csoportokkal szórakoztatták a közönséget. Visszakanyarodva az előző műfajhoz a Füzesgyarmati Népdalkör előadása következett, akik betyár dalokkal és más népdalokkal fűszerezték meg előadásukat. Ezen a jeles napon, helyet kaptak a község más műfaját üző büszkeségei is, hiszen a borsi Viitorul Sportklub judó szakosztályának sportolóit itt díjazták. Ezek a nagyon ügyes helyi gyerekek országos versenyeken dobogós eredményeket értek el, ezért jelezve feléjük a község elimerését Bátori Géza polgármester díjakat adott át nekik. A következő előadók is helyi gyerekek, helyi lányok voltak, akik szintén számos megmérettetésen vettek már részt, sok érmet és dicsőséget szerezve községünknek, ők szentjánosi Margaréta Majorett csoport, kiknek előadása most is sikeresnek bizonyult. Majd rövid szünet után, a zenei előadások vették kezdetét. Elsőnek az érmihályfalvi Play Time együttes kezdett. Ez az öt tagú zenekar a rock műfaját képviselte sokak örömére, több ismert rock nótát adtak elő, de átkomponált pop dalok is elhangzottak. Őket a magyarországi Dér Heni és akusztikus zenekara követett. A vajdasági énekesnő a Megasztár 2003-as szériájában tűnt fel, tagja volt a Sugarloaf zenekarnak, most pedig szóló karrierbe kezdett. Közvetlen és vagány stílusával remek hangulatott teremtett, rajongói sorban álltak az autógramért és egy közös fotóért. Az esti fellépők másik magyarországi híressége Pál Dénes volt, aki a 2013-as The Voice – Magyarország hangja című tehetségkutatóját nyerte meg. Ismert slágereket és saját dalokat is előadott Borson lelkes közönsége nagy örömére. Koncertje után, rövid visszaszámlálást követően, a várva várt tüzijáték hangos pukkanásai zárták a 21. Borsi Községi Napokat. A közönség elimerő tapsa után sokan haza indultak, de akadtak olyan fáradhatatlan diszkózni vágyók is, akik számára hajnalig tartott a buli.


2018. július, augusztus, szeptember

7

Horvátországi útinapló

A Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskola betlehemezői (Borsszem csapat), Borsi Gyöngyi vallástanár és Szabó Andrea magyartanár vezetésével ismét résztvettek a Székelykapuk- Zöldkapuk nemzetközi versenyen. A versenyben elért kiváló helyezésüknek köszönhetően, immár harmadik alkalommal tölthették nyarukat a meseszép Adrián.

Kiránduló csoportunk ismét nagy izgalommal indult neki ennek az eseménydús utazásnak (13 diák és 6 felnőtt, köztük Izuka tanító néni és a férje). Tűkön ülve vártuk augusztus 8-át, szerdát, az indulás napját. Délután 17 óra körül már egyre izgatottabbak voltunk, hisz az autóbusz kisebb késéssel gurult be az iskola elé. Ez alkalommal 2 csapat már előttünk felszállt, így már nem nekünk maradt a nagy kilátás a buszablakból. 16 órát nehéz egy helyen ülve utazni, ígyhát mi sem bírtunk magunkkal. A buszon nagyon jó volt a hangulat, sokat beszélgettünk, nevettünk, helyet cseréltünk, zenét hallgattunk. De amit igazán szerettünk, azok a kisebb megállók voltak. Ez idő alatt tudtunk ismerkedni a többi csapat tagjaival (Marosvásárhely, Kolozsvár, Érsemjén) és kicsit megmozgatni elzsibbadt lábainkat. A buszon az alvás nem könnyű, persze ha a lányoknak be nem áll a szájuk és van miről beszélni. A sofőrök szerettek volna könnyíteni a tanárok dolgán, így egy filmet nézhettünk, ami elálmosított. Végül álommanó hozzánk is betért. Reggel 8 körül ébredezett a busz, és kezdtünk türelmetlenek lenni: mikor érünk már oda? Számolgattuk vajon melyik alagút lehet az utolsó, s egyszercsak megpillantottuk a tengert. Így érkeztünk meg Basko Poljéra, ahol már várt ránk a betlehemezős verseny és a tengerparti jutalomtáborok szervezője, dr. Varga – Berta József, azaz Józsi bácsi. Ő vezetett le bennünket a fenyőfákkal övezett tengerpartra. Itt szabad program következett. Fagyiztunk, beszélgettünk, hűsöltünk a tenger meleg vizében. Sokan búvárkodtunk és csodáltuk a vízalatti világ szépségét. Ugráltunk a vízbe (ami nagy élmény volt) sétágattunk a parton, valamint „úszó tanfolyamok” is indultak a csapatunkon belül. Aki akart aludhatott egyet a parton a fák hűvösében vagy akár napozhatott is.. A nap végén kifáradva érkeztünk meg a buszhoz és alig vártuk a jól ismert finom, meleg vacsorát Imre bácsitól. Józsi bácsi, a szervező, akinek ezt az egészet köszönhetjük megismertette velünk a tábor szabályait, a hét programjait. Elfoglaltuk szálláshelyeinket. A borsi fiúk 6-an egy helyre kerültek, a már jól ismert

kuckójukat, a barlangnak nevezett helységet foglalták el. Mi lányok a manzárdban aludtunk, de nagy meglepetésünkre a földszintre az oszi és férje került. A fürdőszobába pedig rajtuk keresztül vezetett az út. Vacsora után a „táborvillanynál” gyülekeztünk minden este. Józsi bácsi mesélt az alapítványról, célkitűzéseiről, arról, hogyan legyünk hagyományőrző és -ápoló, környezettudatos fiatalok. Európai nemzetek tagjaiként tartsunk össze, őrizzük és adjuk át értékeinket, nyissunk más kultúrák felé, legyünk befogadók, tele hittel, egymás iránti tisztelettel és szeretettel. „Rakjuk le székely kapuinkat” oda ahol élünk, nyissuk meg, és hívjunk be másokat. Minden este más – más kapu nyílt ki a résztvevő csapatok 20 perces előadásaival. Az előadások után még lehetőségünk volt ismerkedni. Így első este valamikor éjfél után kerültünk lassan ágyba. Második nap igen meggyült a bajunk a korán keléssel, de a tanárnőnek mindig megvoltak a módszerei az ébredéshez. Reggeli után egyből indultunk a buszhoz és Makarska felé vettük az irányt, ahol komppal 1 óra alatt az elbűvölő Brač szigetére érkeztünk. Olyan volt mint valami álom. A tenger szépen kéklett, s le lehetett látni az aljára. A szigetre érve gyalog indultunk el, és siettünk elfoglalni a jól ismert kis árnyékos helyünket. Mivel gyönyörű a táj, sok képet csináltunk, így évek múlva is emlékezhetünk erre a szép napra. Sokat fürödtünk, labdáztunk valamint úsztunk. Mivel nagyon meleg volt, a vizet nagyon nehezen akartunk elhagyni, de indulni kellett. Az út hosszabbra sikerült, mint gondoltuk, így egy kicsit futnunk kellett a kompig, hogy ott ne maradjunk. Mi azonban már kezdtünk fantáziálni, hogy mennyi mindent csinálhatnánk, ha a felnőttek lemaradnak. (de nem jött össze). A harmadik napunk zsúfolt volt. Először Omisba mentünk a homok beachre, ahol felmászhattunk a kalózvárba. Meredek volt az út és rendkívül magas, de megérte a fáradtságot. Fentről eszméletlen volt a kilátás. Természetesen sok képet csináltunk itt is, hogy megörökíthessük életünk egyik legszebb élményét, barátaink társaságában a csodaszép, felejthetetlen panorámát. Majd motorcsónakáztunk a Cetina kanyonban,

mely tölcsértorkolattal ömlik az Adriai-tengerbe. Itt volt a leghidegebb a víz. Útközben vízicsatát terveztünk a másik hajón lévő csapatok ellen. Csakhogy a végére a saját hajónkon volt a nagy vízicsata, kevés ember maradt szárazon. Visszatérve a homok beachre még egy kicsit fürdőzhettünk. Tovább folytattuk utunkat Splitbe, ahol Diocletiánusz császár palotájának maradványait nézhettük meg. Este fáradtan, sok élménnyel a tarsolyunkban értünk a táborhelyre. A negyedik napon elmentünk BoszniaHercegovinába. Először Medjugorjébe látogattunk, a csodák városába, a milliók által látogatott zarándokhelyre. Rengeteg imádkozó, hívő embert láttunk, a helynek a szelleme, a hit ereje bennünk is mély nyomot hagyott. Innen Mostar óvárosába mentünk, ahol a magyar hidászok által újjáépített Öreg hídon mentünk át és gyönyörködtünk a szebbnél szebb látnivalókban, a tornyokban, a török bazárban, a kézműves portékákban. Ezután jöhetett a hihetetlen Kravica-vízesés. Életünkben nem láttunk még ilyet: 13 vízesés folyt le a sziklákon 30 méter magasból. Beúsztunk a vízesésig és még alá is ültünk, mintha dzsakuzziban lazultunk volna. Ez a hely is káprázatosan szép volt és talán ez volt sokunk kedvence, igaz nem a víz miatt, mert sokat nem tudtunk benne lenni olyan hideg volt. Itt sem maradhatott ki a fényképeszkedés. Még az újdonsült barátainkkal is sikerült megörökítenünk egy jó pár emlékezetes pillanatot. Visszafele úton sokan aludtak a mozgalmas nap után. Bevallottan nem is bántuk, mert csak azt vártuk, hogy este legyen újra és leülhessünk beszélgetni a kialakult baráti társasággal, vagy az ez idő alatt összejött szerelmespárok ismét egymás karjaiban lehessenek. A legszebb születésnapja gondolom Csongornak volt, hisz itt-tartózkodásunk idejére esett. Láttuk szemében a meghatódottságot, az örömöt, a könnyeket, melyeket titkolni szeretett volna, amikor közös éneklésünkkel felköszöntöttük. Ötödik nap egy új helyet látogattunk meg, Dubrovnikot. Az út odáig a megszokotthoz képest hosszabb volt, de viszonylag hamar eltelt. Itt a tanárok szerették volna, ha több városnézésben lesz részünk, de

mi a nagy meleg miatt csak a tengerpartot óhajtottuk. Sokat ültünk a vízben, ezért hamar eltelt az idő. A visszaút a buszhoz egy örökkévalóságnak számított. Felülve a buszra megint csend volt a táborba érkezésig. Ezen az estén sokáig kint maradtunk. Beszélgettünk, játszottunk, de volt, hogy csendben ültünk egymás társaságában. Nagyon jól összeszoktunk a többiekkel, és nehéz volt belegondolni, hogy ez az utolsó együtt töltött éjszakánk. Minden percet igyekeztünk maximálisan kihasználni. A következő reggel fáradtan s szomorúan kelt mindenki, tudtuk, hogy este indulunk haza. Nem volt mit csinálni, el kellett fogadni. Reggel ismét elindultunk a varázslatos Makarszkára. Itt jól éreztük magunkat, fürödtünk, úszkáltunk, finomakat ettünk, Józsi bácsinak minden városban volt „fagyizója”, ahol kedvezményesen jó nagy adag finom kézműves fagyikat kóstolhattunk. Az idő sajnos megzavarta a felhőtlen időtöltésünket. Négy óra körül nagy vihar jött, mely felzavart a partról. A társaság egy része örült, mert ez azt jelentette, hogy több időnk van együtt lenni és bepakolni. Az utolsó perceket is kihasználtuk. Kedden este mindent megköszönve vettünk búcsút vendéglátóinktól, és indultunk haza. Reggel már Zamárdin ébredtünk, a Balaton-parton. Itt egy kis pihenőt tartottunk: reggeliztünk, sétáltunk. Hamar eltelt ez a néhány órás megálló. Utolsó megállónk, Bors következett, ahol könnyes búcsút vettünk az új barátainktól / szerelmeinktől, mert egy tábor alatt kötődnek olyan barátságok, amelyek nagy része életre szóló. Nemcsak a jókedv volt útitársunk egész héten, hanem a jó idő is. Isten áldása kísért utunkon, ott volt velünk Ő, az, aki vigyázott ránk a hosszú út során. Hálával és köszönettel tartozunk mindazoknak, akik bíztak bennünk és támogattak, akár ajánlásaikkal is. KÖSZÖNJÜK !!! Laczikó Anett, VIII. osztályos és Kupás Nóra, Fülöp Barbara, Szabó Dorka, Szabó Alexandra VII. osztályos diákok.


8

Borsi Községi Figyelő - 37. szám

Vakációs Bibliahét Borson

Az idei év során ismét a borsi egyházközség gyülekezeti termében került megrendezésre a vakációs bibliahét, mely az „Állati küldetés!” címet kapta. A cím jelzője két dologra is utalt: Állati, mivel minden nap egy-egy olyan történetet dolgoztunk fel, amiben egy állat is szerepelt, és állati, ami a szlengből beszivárgott a hétköznapi beszédbe, és azt jelenti, hogy valami nagyon jó.

A Vakációs Bibliahéten nem állattá hanem Isten küldöttjévé kellett változni. Gyermekeinknek is az a küldetése, hogy Krisztus megváltó és megtartó szeretetét befogadják, ezért Őt dicsőitsék, és jó hírét továbbadják, mint egyetlen igaz életlehetőséget, életcélt és életformát! A Keresztyén Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alapitvány (KOEN) idei programját a dunántúli munkacsoport dolgozta ki, akik olyan témákat helyeztek a program középpontjába, mint a segitségnyújtás, az Istenre való ráhagyatkozás, a szófogadásra való

hajlandóság, az öröm közös megélése, valamint az embertársaink és Atyával való kapcsolataink megőrzése, újragondolása. Az idei év fő aranymondása Józsué könyvében található: „Légy erős és bátor”(Józs. 1, 9. ) A Szentírás alapvető tanítása, hogy Isten számára nincs jó és jobb. Mindnyájan egyformák vagyunk: egyaránt elszakadtunk Istentől, egyformán kegyelemre szorulunk, egyformán szeretve vagyunk, egyformán nyújtja Krisztus az ő kegyelmét. A program célja az erre való felbátorítás és felbátorodás, ami a Vakációs

Bibliahét napi történetein keresztül mehetett végbe. A gyerekeknek minden napra volt egy-egy küldetésük: Segits, mert ő megsegit!, Hagyatkozz rá!, Fogadj szót!, Hozd helyre kapcsolataidat!, Örülj az örülőkkel!. A közös délelötti áhitat után, a kicsikkel az óvodában, mig a nagyobbakkal a református gyülekezeti teremben folytattuk a foglalkozást. A történetek megismerését ének tanulás és kézműves tevékenység követte, de mindezekből nem maradt ki a szórakozás a jó kedv sem. Ezek a kedves és meghitt alkalmak év-

Nagyszántói Gyülekezeti Hírek Nyár végi székelyföldi gyülekezeti kirándulásunkon csodálatos élményekkel gazdagodtunk. Első nap egy Ditró melletti Orotvát látogattuk meg, Bajkó Imre gyülekezeti tagunk szülőfaluját. Délután a Gyilkos-tó és a Békás-szoros szépségeiben gyönyörködtünk. Másnap az ezeréves határon fekvő Rákóczi - várról tekintettünk körbe, majd megízleltük a hidegségi Puliszka fesztivál finomságait. Egyházközségünk idei kiemelkedő munkálata a parókiatető felújítása volt. Ezzel szűk egy esztendő lefor-

gása alatt megtörtént a templom, a gazdasági épületek és a parókia tetőcseréje. Ezúton is köszönjük Bátori Géza polgármester úr és a Borsi Önkormányzat anyagi támogatását, és az Adeco Art Kft lelkiismeretes munkáját. Szeretettel gratulálunk Szilágyi Irén testvérünknek, aki kézműipari munkájával elnyerte a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara „Magyar Kézműves Remek” címét. Szeptember 30-án, az istentiszteleten idős testvéreinket köszöntöttük.

ről évre népszerűbbek és nem csak azért mert van valami szórakozási lehetősége a gyerekeknek, hanem valóban épülésüket szolgálják ezek a tanitások. Idén nagyon sok gyerek vett részt a Bibliahéten volt, olyan nap, amikor segitőkkel együtt 85-is voltunk. E sorokon keresztül szeretnénk hálát adni Istennek, kifejezni köszönetünket a gyernekmunkára elhívott fiataljainknak. Hisszük, hogy amit Isten megáld, az szolgálja javát gyermekeinknek. Borsi Gyöngyi, Kupás Ágnes, Hegyesi Imola

Mindannyiukat egy-egy emléklappal ajándékoztuk meg. Szintén aznap szeretett gyülekezeti tagunkra, Szilágyi Ilona testvérünkre emlékeztünk. A tetőfelújítás utáni törmeléket takarítottuk el több testvérünkkel, október elején. Isten áldását kérjük a jókedvű és szorgos segítőkre! Október 6-án az ifjakkal mécseseket helyeztünk el a templom előtti 48-as kopjafánál, másnap pedig a gyülekezet közösségében tisztelegtünk az aradi tizenhármak emléke előtt. Fábián Tibor, nagyszántói lelkipásztor


2018. július, augusztus, szeptember

Magyar – brit hét Kisszántón

9

Egy híres könyvcím szerint A férfiak a Marsról, míg a nők a Vénuszról származnak. Egy másik könyvcím szerint A férfiak Izráelből, míg a nők Moábból származnak. De talán nem lenne túlzás az, ha a szavakkal játszadozva egy olyan könyvcímet alkotnánk miszerint A közép-keleteurópaiak a Földről, míg a nyugat-európaiak a Holdról származnak vagy fordítva.

Az utóbbi pár év európai eseményei már szinte azt sejtetik, hogy óriási gondolkodásbeli és világnézetbeli különbségek vannak a Nyugat és a Közép-Kelet Európában élők között. Sokszor talán a hallgatónak és a szemlélőnek az az érzése, mintha két külön földrészről beszélnénk. Sokan vagy mélyíteni akarják ezt a szakadékot vagy nemlétezőnek nyilvánítják. Mégis, talán éppen ezért fontos minden olyan alkalmat megragadni, amely révén Kelet és Nyugat őshonos népei találkozhatnak, beszélgethetnek, egymás arcába nézhetnek és egymás harcába kóstolhatnak. Ekként került sor egy újabb hídépítő alkalomra Kelet és Nyugat között a Bors községi Kisszántón. Nagy-Britannia észak-ír tartományából tizenegy fiatal érkezett Kisszántóra július 8-án, kilenc brit és két ír nemzetiségű. Hétfőtől péntekig délelőttönként a gyermekekkel és a magyar fiatalokkal találkozhattak a gyermekbibliahét alkalmain. Délutánonként angolórákat

tartottak a kisszántói kultúrotthonban. A délutánok második felében a csapat egyik része a templomtéren gyakorlati munkát végzett, míg a másik része, a helybéli lelkipásztor vezetésével, családokat látogatott meg. Esténként pedig a magyar fiatalokkal volt lehetőségük még többet találkozni. Szerda este, a falu szinte teljes területén játszódó zászlórablás játék szurkolótáborába még imitt amott felnőttek is bekapcsolódtak. A péntek esti kultúrest egy újabb alkalmat biztosított arra, hogy úgy magyarok, mint brittek és írek bemutassák kultúrájuk egy-egy szeletét. A vendégek a Finn McCool kelta óriásról szóló bemutatót követően egy táncot mutattak be, majd egy ú.n. rézfurulya kíséretében énekeltek. Magyar részről a borsi Galagonya néptáncegyüttes fergeteges fellépése koronázta meg az alkalom ünnepélyességét. Ezen kultúrest ritka és feledhetetlen lehetőséget nyújtott úgy a házigazdáknak, mind a vendégek-

nek arra, hogy élőben ízleljék meg ritmusban és rigmusban, hogy mit jelent magyarnak, illetve britnek és írnek lenni. A gyülekezet nőszövetségének elnöknője, Szabó Viola vezetésével, a nőszövetségi tagok kaláccsal kínálták a jelenlévőket, míg a helybeli ifjúsági csoport lánytagjai teát főztek erre az alkalomra. Az est végén a kisszántói ifjúsági csoport a Méltó a Bárány c. ének eléneklésével mutatott Arra, Aki méltó hálánkra. A másik felemelő pillanat akkor érkezett el, amikor az ének éneklésébe mindenki bekapcsolódott. Péntek délelőtt, Hegyesi Imola Emőke óvónő vezetésével, Ciroka-Maróka foglalkozásra is sor kerül kisbabák és kismamák számára. Vasárnap a kétnyelvű istentisztelet keretén belül mutatkozott be a vendégcsapat, a gyermekek pedig bizonyságot tettek mindarról, ami számukra maradandó volt az elmúlt hét bibliai bemutatóiból. Vasárnap délután Nagyvárad impozáns történelmi központját ismerhették meg a

vendégek. Hadd illesse köszönet ezen hét létrejöttéért a brit Exodus szervezetet, Bors község polgármesteri hivatalát, a borsi Tamási Áron Ipari és Mezőgazdasági Szakképző Iskola vezetőségét, azt a tizennyolc kisszántói hölgyet, akik ízletesebbnél-ízletesebb ennivalókat főztek a vendégek számára, azokat a kedves kisszántói magyar embereket, akik palacsintával, fánkkal, sós kiflivel, zöldségekkel, szilvával, családlátogatáskor terített asztallal, ajtójavítással, minden gyermeknek adott csokis szelettel, vendégeknek hozott csokival, jószóval fejezték ki azt ami a magyar emberek mély adottsága, éspedig a vendégszeretet. A szívét - lelkét vendégszeretetben is odaadó magyar emberek „turáni” áldást osztogattak nyugat-európai fiataloknak egy egész héten. Ez által erős hidak is épültek. Érdemes tehát építő nemzeti jellemvonásainkat mélyíteni, erősíteni. Nt. Dr. Zabán Bálint Károly kisszántói ev. ref. lp.


10

Borsi Községi Figyelő - 37. szám

Hagyományt őrizni nemes feladat

Egész napos programmal és hajnalig tartó bállal ünnepelték a hagyományos Szüreti bált Biharszentjánoson. Kicsik és nagyok népviseletbe öltözve járták végig a falu utcáit.

Reggel 10 órakor a református templomban ünnepi istentisztelettel kezdődött a rendezvény. Csomay Árpád lelkipásztor Lukács evangéliumának 20 részéből 9-től 18-ig terjedő versei által hirdette Isten igéjét. A szőlőt ültető gazda történetét ismertetve a fiatalokkal, arra hívta fel a figyelmüket, hogy soha ne feledjék, hogy egyszer el kell számoljanak az Úr előtt. Ezért hát végezzék tisztességgel a rájuk bízott feladatot, legyenek olyan tagjai közösségüknek, akik megélnek a jég hátán is, olyanok akik jó példával járnak társaik előtt és akik emelt fővel tudják megőrizni hagyományainkat. A hálaadó istentisztelet után elkészítették az ilyankor szokásos csoportképet, majd kezdetét vette a hívogatás. Szekerekre ülve, a délelőtti órákban Borsa mentek át hívogatni. A szeles idő ellenére, a fiatalok vidáman, énekelve érkeztek meg a szomszéd településre, ahol több háznál is várták őket, finomságokkal kínálva a táncosokat. Déli egy órára értek vissza Biharszentjánosra, ahol finom ebéd várta őket. Kicsik, nagyok, zenészek és a lovasok közösen fogyasztot-

ták el ebédjüket, majd elindultak hívogatni a faluban. Közel 20 helyen megálltak és bemutatták hívogató táncukat, ami előtt minden alkalommal elhangzott a kisdobos bálba csalogató verse. Csak egy sorát idézem: „a hagyományt ápolni nemes feladat, segítségül hívtuk a legszebb lányokat”, s valóban a táncosok örömmel és büszkeséggel öltötték fel népviseleti ruhájukat és bizony sokan közülük több éve már, hogy részesei ennek a nemes elhivatottságnak. Elkötelezettségük e hagyomány megőrzése kapcsán a négy hetes felkészülési idő alatt is meglátszott. Alázattál, sokszor pedig egymást segítve próbáltak és készültek a szeptember végi bálra. Természetesen nem csak ők, de a falubeliek is hozzájárultak, hogy igazi ünnep legyen ez a nap. Bármerre jártak mindehol örömmel és egy kis vendégséggel várták a fiatalokat. Este pedig sokan eljöttek a bálba, nem csak a táncosok családjai, hanem a rokonok, barátok és sok szórakozni vágyó is egyaránt. A szépen feldíszített kultúrház már 20 órától „kitárta kapuit”, de az táncosok

előadására 11 óráig várni kellett. Addig is szólt a zene és szabad volt a tánc, amivel a bálozók örömmel éltek. Az esti programot, Csiger László Róbert, Bors község alpolgármestere nyitotta meg. Üdvözölte a bálozókat, megköszönte a táncosok kitartását és azt az összefogást, amivel oly sokan hozzájárultak a rendezvény sikerességéhez. Közben felsorakoztak a kicsik és a rövid beszédek után megkezdődött az előadásuk. Két koreográfiát is megtanultak erre az alkalomra, amit nagy lelkesedéssel és ügyesen mutattak be. Sikerük bizonyítéka a sok-sok taps és elismerő tekintet, amit a lelkes közönségtől kaptak. A szokásokhoz hűen, fellépésüket a nagyok táncai követtek. Igaz a táncosok között többen is tanultak fiatalon néptáncot, de mégsem profi előadók ők, de ilyenkor nem is ez a legfontosabb. Örömmel, és elszántan ropták a táncot, igyekeztek megmutatni tudásuk legjavát. A közönség pedig akarva-akaratlanul megérezte mindezt, együtt énekeltek a fiatalokkal, ezzel is fokazva a teremben a jókedvet és ezzel is biztatva és méltányolva a szüreti táncosok munkáját. Az előadás záró részében a táncosok a közönséget is táncba vitték, majd pedig átadták a táncparketett a mulatni vágyó sokaságnak. A bál aztán kivilágos virradatig tartott, ahol a Happy End zenekar folyamatosan biztosította a jobbál-jobb zenéket. S, amint megtudtam, hajnalban a táncosok zárták a bált , a „jövőre veled ugyanitt” szlogenjével! A szüreti bált idén is a Borsi Polgármesteri Hivatal, s biharszentjánosi RMDSZ és a helyi RMDSZ Nőszervezet támogatta. Média témogató a Bihari Napló volt. A szervezők pedig ezuton is köszönik támogatást, de illese köszönet azokat a szülőket is, akik segítségükkel is hozzájárultak a rendezvényhez.

Amikor a borsi diák az óceánig jut

Amikor más diák még a vakáció utolsó napjait élvezte, négy borsi tanuló már épp nagy izgalommal készülődött az agrár sulik legnagyobb megmérettetésére, amit Európában csak megrendezhetnek: a 3. AgrOlimpiára, aminek rendező országa az idén Portugália volt augusztus 30.-szeptember 1. között.

A verseny 18 gyakorlati feladatból áll és ezúttal tizenkilenc csapat szállt harcba a hőn áhított győzelemért, Európa minden szegletéből. Az EUROPEA International nevű szervezet Európában az agrár szektorban tevékenykedő szakoktatást hivatott összekovácsolni, szaktanárok részére szemináriumokat szerveznek és immár harmadik alkalommal az ő védnökségük alatt került megrendezésre az AgrOlimpia. A mi négy diákunk, Iancu Valér (Nagyszántó), Kelemen Szabolcs (Síter), Kis Sándor (Érkeserű) és Sajti Norbert (Félegyháza) nemcsak a mi iskolánkat képviselte, de az országot is, hiszen egyedüli résztvevők voltunk

Romániából. Miből áll egy ilyen verseny? A legkülönbözőbb feledatokat kell minél gyorsabban, pontosabban, szigorú szabályokat betartva végrehajtani: mint például traktor vezetői ügyességi feladat, tolatás szlalom pályán utánfutóval, súlybecslés, vetőmag felismerés, villanypásztor építés, hogy csak egy párat említsek. A feladatok nagy részét modern gépekkel kell végrehajtani, amikkel a mi iskolánk nem feltétlenül rendelkezik, de gyakorlati partnereknél módjukban áll ilyen vagy hasonló eszközöket használni. Mekkora élmény egy vidéki srác számára, amikor életében először emelkedik magasba a repülőgépe, amikor

ennyi nemzet diákjával találkozik és rájön, hogy ők is pontosan ugyan olyanok mint ő, amikor elhiszi, hogy ő is helyt tud állni, amikor megpillantja az óceánt… Kísérő tanárként pedig látni a csillogó szemeket : jutalom. A versenyben az idén a borsi iskola csapata, vagyis a román csapat, a 12. helyezést érte el, megelőzve a holland, a dán, az osztrák vagy a finn csapatokat. Igazából pedig úgy éltük meg, hogy NYERTÜNK! Sok sok élményt, pozitív megerősítést és tapasztalatot. Jövőre Lengyelország ad otthont az AgrOlipiai játékoknak. Szeretnénk újra ott lenni. Krizsán Tünde, mérnök-tanár

Borsi Községi Figyelő - 37. lapszám  
Borsi Községi Figyelő - 37. lapszám  
Advertisement