Ügyvédek Lapja 2024/2

Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna

kúriai bíró:

A házassági vagyonjogi szerződés igen sok vitára adhat alkalmat.

Ezek megelőzése nagy körültekintést igényel.

LXIII. évfolyam 2. szám

2024 március–április

BALESET? BETEGSÉG?

VAN KÉT JÓ VÁLASZUNK

A baj bárkivel megtörténhet, ezt mi pontosan tudjuk. Akár velünk vagy családtagjainkkal is.

A MÜBSE PERFEKT PRO Ügyvédi Balesetbiztosítás nem előzi meg a bajt, de nagyon nagy segítséget jelent.

Otthoni, közelekedési vagy sportbaleset? A biztosítás választható csomagokat (gyermek csomaggal is), széleskörű fedezetet és magas szolgáltatási összegeket kínál, rendkívül kedvező díj ellenében.

Még többet szeretne?

Válassza az exkluzív MÜBSE PERFEKT PRO MED Ügyvédi Egészségbiztosítást, amellyel járóbeteg-szakorvosi ellátásokat, labor- és diagnosztikai vizsgálatokat, ambuláns és egynapos műtéteket, nagyértékű diagnosztikai eljárásokat vehet igénybe – hosszú várakozás nélkül. És ha ez nem elég, non-stop orvosi tanácsadást nyújtunk és prevenciós kiegészítő szolgáltatásokat is választhat.

Részletek: www.mubse.hu

Tartalom

2 Az ügyvédi tevékenység sajátosságai a XXI. század első harmadában

Dr. Havasi Dezső

6 Az ügyvédi kamara és a kockázatmentes ügyvédi letétkezelési tevékenység

Dr. Becker Tibor

12 A Magyar Ügyvédi Kamara Oktatási és Akkreditációs

Bizottságának első öt éve

Dr. Cserba Lajos

13 A képzés összeköti a kamarai tagságot

Dr. Károlyi Attila

14 Nők a büntetőügyekben

Prof. Dr. Czine Ágnes

18 A negatív nyomok üzenetei a védőügyvédeknek

Dr. Fenyvesi Csaba

25 A házassági vagyonjog fontos részletei – Beszélgetés

dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna kúriai bíróval

Dr. Gerő Tamás

32 Hogyan fakasszon vizet a csapból az új tulajdonos?

Dr. Hidasi Gábor

34 A közkereseti társaság (vagy bt.) tagjának halála

Dr. Szabó Kálmán

37 AI – mi történt az elmúlt egy évben, és mit várjunk a jövőtől?

Dr. Homoki Péter

40 Jegyzet az AI Act margójára

Dr. Czirják­ Nagy Ágota

43 A generatív mesterséges intelligencia jogi munkavégzés során történő felhasználásáról

Dr. Horváth Kristóf

Kedves Olvasóink!

Mint minden évben, szokásos évi közgyűlésüket a területi kamarák idén is a tavaszi hónapokban tartják. Erre a fontos eseményre – ha kapunk meghívást – igyekszünk eljutni, hogy az Ügyvédek Lapjában első kézből tudósíthassuk a hazai ügyvédtársadalmat a helyi fontos történésekről. Eddigi tapasztalataink szerint igen színes csokor szokott összeállni ezekből a megyei híradásainkból. Idén is erre törekszünk. Annyi változtatással, hogy megpróbáljuk egy lapszámban közzétenni a területi kamarai közgyűlési beszámolókat, hogy még érdekesebb legyen az összkép. Ezért szíves türelmét kérjük azon kamaráknak, akik már koratavasszal megrendezték közgyűlésüket és amelyen mi is ott lehettünk: hamarosan, lapunk 2024/3 lapszámban, a többi kamarai tudósítással együtt olvashatják beszámolónkat. Kérjük szíves megértésüket és türelmüket. – Szerkesztőség

Az „új” ügyvéd

Az ész feladata, hogy megszüntetésük érdekében közvetítsen az ellentétek között. Ez az egyszerű, egyben bonyolult hegeli gondolat jellemzi az ügyvédi tevékenységet akkor is, ha az ügyvédnek éppenséggel nem a klasszikus értelemben vett ellentéttel van dolga. Konszenzusok körében is ellentétekkel foglalkozunk, a konfliktusokról nem is beszélve.

A Magyar Ügyvédi Kamara elnökének, dr. Havasi Dezsőnek jelen lapszámunkban cikként megjelenő, a kaposvári Jogi Beszélgetések során elhangzott előadását azért ajánlom az olvasó figyelmébe, mert nagy kitekintéssel foglalja össze tevékenységünk formai és tartalmi sajátosságait. Jól érzékelteti, milyen új kihívások állnak előttünk, milyen hatalmas segítséget nyújt a digitalizáció; milyen új keretek között kell végeznünk munkánkat. Összehasonlításképpen visszavisz minket az indigók, másolati papírok és zakatoló írógépek korába is.

Évezredek alatt formálódtunk. A megtett út azonban nem változtatott azon a lényegen, hogy az ügyvéd az eszéből és a tudásából él, ezzel teremt hasznos értékeket, ügyfeleinek erre van szüksége. A tudásfölény az igazi tartalom. Ehhez képest minden más csak forma és eszköz. Ez az, amit a hardver/szoftver arzenál sem képes pótolni. A digitalizáció nem a kreativitást, a jó taktikai és stratégia érzéket, a lényeglátást, a soha nem gépiesíthető tisztességet és lelkiismeretet szorítja ki, hanem csupán munkánkat könnyíti úgy, hogy kényelmesebbé, biztonságosabbá teszi, szervezi, gyorsítja a feladatmegoldást és az ügyintézést, csökkenti mindezek kockázatát.

Nyilvánvaló, hogy a digitalizáció a jogkeresők tájékozódását, kényelmét és biztonságát is fokozza. Egyszerűbb, mechanikus intézkedéseket igénylő ügyekben akár mellőzhetővé is tesz minket. Ideig-óráig keltheti azt az érzést, hogy szükségtelen ránk költeni. A kockázatosabb, bonyolultabb, összetettebb jogi tevékenységet igénylő ügyekben azonban a jövőben is nélkülözhetetlenek leszünk, mert ügyvéd nélkül nem megy.

A jogait érvényesítő, bajba jutott, védtelen, tanácstalan embernek mindig szüksége volt és lesz ránk. Lehetséges, hogy ilyen­olyan színvonalú tanácsot egy „mesterséges ügyvédtől” is tud kapni. Védelmet vagy képviseletet, bonyolultabb gazdasági műveleteinek, családjogi ügyeinek jogi biztonságát azonban csak egy igazitól.

A változások egyik irányból könnyítést hoznak, a másikból azt, hogy feladataink elnehezülnek. Az ügyfelek által önállóan is végezhető ügyintézések helyébe a bonyolultabb, megterhelőbb, nagyobb felkészültséget és felkészülést igénylő, kockázatosabb és időigényesebb ügyek lépnek. A társadalmi szervezettség és szabályozottság fokozódása miatt mindez digitalizáció nélkül is bekövetkezik. Ebben nincs semmi meglepő. Ehhez digitalizáció hiányában is növelni kellene az emberi és szakmai színvonalat. Tesszük is. Ezzel a képességünkkel őrizzük a közbizalmat néhányezer éve. Napjainkban pedig azért küzdünk, hogy el ne veszítsük.

Többezer éve igaz az is, hogy az maradhat ügyvéd, akinek ügyfele van. Az ügyfélszerzés és megtartás hagyományos jellemzői azonban lassan eltűnnek. A teatralitás, a verbális lenyűgözés, a hírnév, a befolyás, az irodai pompa az ügyvédmúzeumba kerülnek. Velünk marad viszont a tanulás, a tudás, a felelősség, a határozottság, a szorgalom, a tisztesség, az alázat, a lelkiismeretesség, az illem és a kulturált megjelenés.

Ügyvédek Lapja A Magyar Ügyvédi Kamara hivatalos lapja Megjelenik: kéthavonta Példányszám: 15 300 Főszer­kesz­tő: Dr. Havasi Dezső

Főmunkatárs: Dr. Hidasi Gábor Rovatvezető: Dr. Bálint Szilvia, Dr. Becker

Tibor Munkatárs: Dr. Kaszás Beáta A szer­kesz­tő­ség cí­me: Magyar Ügyvédi Kamara, 1054 Budapest, Szemere u. 8. Kiadja: PanPress Kft. Fe­le­lős kiadó: a Panpress Kft. vezetője. Lap­igaz­ga­tó: Komlós Attila Szerkesztőség: ugyvedeklapja@panpress.hu Telefon: (+36­1) 6333366 Fax: (+36­1) 700­1987 Lap­nyil­ván­tar­tás­ba vé­te­li szám: 163/0594­1/2007 (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) ISSN 1216­9102 Hir­de­tés­fel­adás: www.panpress.hu/hirdetes

Fotók: Panpress, archív és Adobe Stock

Az „új” ügyvédnek azonban még ez is kevés. Ki kell egészítenie készségeit a digitális felkészültséggel is, mert az ügyfél figyelme erre is kiterjed. Még a régi ügyvéd régi ügyfele is elvárja, hogy ügye nehogy digitális malőr miatt kapjon gellert. A forma tehát ekként alakul át, válik működésünk tartalmi összetevőjévé.

Ne tévesszük tehát össze az ügyvédi tevékenység digitalizációját a digitális ügyvéddel. Soha nem leszünk digitális robotok. Hús-vér ügyvédként leszünk urai digitális eszközeinknek. A társadalom ezt várja el.

Tehát elnökünk, Havasi Dezső megállapítása arról, hogy „az emberi tényező egyelőre nem pótolható, a mesterséges intelligencia szolgál minket, nem pedig fenyeget, és nem veszi el a kenyerünket” akkor igaz, ha nap mint nap teszünk is ezért.

Dr. Hidasi Gábor

Az ügyvédi tevékenység sajátosságai

a XXI. század első harmadában

A cím talán magyarázatra szorul. No nem a sajátosságai szó, hanem az ügyvédi tevékenység szókapcsolat, továbbá az, hogy miért éppen új évszázadunk első harmadát veszem górcső alá, miért nem tekintek hoszszabb távlatokra, ha már témaválasztásommal nem maradok az ügyvédi lét napi aktualitásainál. Nos, a válasz egyszerű: az ügyvédi hivatás múltjának méltatására a Jogi beszélgetések keretében méltóbb alkalom lesz 2025, amikor az ügyvédség ünnepélyes keretek között emlékezhet meg a modern kori ügyvédi rendtartás és kamarai rendszer kereteit meghatározó 1874. évi XXXIV. törvénycikk hatálybalépésének 150. évfordulójáról. Természetesen boldogan megteszem én is, ha a Jóisten éltet, és a tisztelt szervezők jövőre is előadásra érdemesítenek.

Dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke

Evezzünk mélyebb vizekre

A jövőbe látás képességének a realitások szabnak gátat és intenek óvatosságra, hiszen elég visszagondolnunk csak az elmúlt öt-tíz évben bekövetkező jogszabályi, technikai és társadalmi változásokra, máris elegendő, sőt akár merész vállalkozásnak tűnik előre látni a század első harmadából hátralévő kilenc évben várható társadalmi-gazdasági folyamatokat és az abból adódó, ránk váró feladatokat.

Természetesen nem vagyok sem jövőkutató, sem a társadalomlélektan avatott elemzője, de még csak a fenntartható fejlődés felkent szószólója sem, legfeljebb mérsékelten lelkes drukkere. Ezért a suszter maradjon a kaptafánál, az ügyvédi vezető pedig induljon ki az elmúlt három évtizedben megtapasztalt – történelmileg nem értékelhető, de bizonyos következtetések levonására alkalmas – élményeiből, pozitív és negatív tapasztalataiból. Ehhez tegye hozzá a jelenlegi megbízatása keretében rázúduló feladatokból, elvárásokból átszűrődő érzéseit, majd mindezt helyezze mikro- és makrogazdasági, valamint hazai és geopolitikai kontextusba. Így kialakult intuíciói alapján – feltuningolva némi infotechnológiai kitekintéssel – megkísérelhet egy beszélgetést a középiskolásokkal vagy aggódó szüleikkel arról, hogy érdemes-e egyáltalán jogi egyetemre menni, vagy úgyis mindent átvesz a mesterséges intelligencia.

ménye, de ez már a személyi számítógépek szélesebb körű elterjedésével jelent meg, a kilencvenes évek közepén.

De most, a századforduló, sőt ezredforduló környékéről kiindulva menjünk egy kicsit a mélyére a dolgoknak hivatásunk helyzetértékelése keretében.

Technikai körkép

Akik nem ma kezdtük az ügyvédi, ügyészi, bírói pályát, jól emlékszünk még az újságpapírra nyomott Magyar Közlönyre, a piros kötetekből álló jogszabályok gyűjteményére, a feketébe kötött Ptk.-, Btk.-, Pp.-, Be.- stb. kommentárokra, ja és természetesen minden jogász elmaradhatatlan segédeszközére, a mérete és színe alapján kis szürkének nevezett jogszabálysorozatra. Évekig éltünk ezekkel az adatbázisokkal, a gondosabbak kézzel beleírták vagy belefűzték a ritka módosítások szövegeit. A még gondosabb kollégáknak regiszteres füzetük volt, amelyben betűrendben feltüntetve gyűjtötték a munkájukhoz szükséges jogszabályok, bírósági határozatok számát és elérhetőségét. Ez volt a mai jogtárak manuális előfutára. Nagy előrelépés volt a KJK-Kerszöv CD-lemezen terjesztett jogszabálygyűjte-

Ezt megelőzően azonban a holdra lépéssel megegyező jelentőségű volt a memóriával rendelkező írógépek és szövegszerkesztők megjelenése. Ez megszüntette a leírók rémálmát, teljes gépelt oldalak szövegjavítás keretében történő újraírását. Emlékszem, 1990-ben vettem meg az első szövegszerkesztő masinát egy nyomtatóval egybeépített Philips gépírószerkezet formájában. Még a külföldiek is csodájára jártak, mert elfért egy közepes sporttáskában. Winchestere még nem volt, a szerkesztőprogramot és a leírt szöveget egy bedugható floppy disc tárolta. Előnye volt még, hogy a képernyő be volt építve, és az elmentett szöveget kézi lapadagolással a szintén beépített nyomtatóval azonnal ki lehetett nyomtatni. Egy kiváló, hordozható munkaállomás volt, amelyet aztán felváltottak az asztali számítógépek – igaz, a táblagépek megjelenéséig a helyhez kötöttség hátrányával. A PC belső memóriája azonban rohamosan bővült, így óriásit fejlődött a lementett dokumentumok tárolása és visszakereshetősége, valamint az iratsablonok kialakítási lehetősége. Megjelentek az ügyvédi munkát (is) megkönnyítő irodai programcsomagok, például a Windows, az Excel stb.

Az EU­ban, nálunk sem, az ügyvédség státuszáról az alaptörvények nem rendelkeznek. Alkotmánybíróságunk azonban több határozatában értelmezte az ügyvédség alkotmányos helyzetét.

Generációmnak egyáltalán nem volt egyszerű az átállás, főleg a büntetővédelemre specializálódott kollégák számára, mert a védelem ellátása nagyon kevés írásbeli munkát igényelt. Az okiratszerkesztésben, a perbeli beadványok írása terén azonban az irodatechnikai változások óriási segítséget nyújtottak.

Infokommunikációs téren az ezredforduló forradalmi változást hozott a mobil-

telefonok, telefaxok megjelenésével. A kilencvenes években európai viszonylatban is óriási lemaradásban voltunk a vezetékes telefonok területén.

A „bunkofonnak” csúfolt mobiltelefonok robbanásszerű elterjedését éppen ez a hiányhelyzet segítette elő. A versenyhelyzetben lévő szolgáltatók elárasztották az országot készülékeikkel, és a hálózati lefedettség is gyorsan kiépült.

dését. Először 2008. július 1-jétől vált kötelezővé az elektronikus cégeljárás, amit követett a közjegyzői fizetési meghagyási eljárás, majd a közigazgatási és bírósági, végrehajtási eljárások döntő mértékben elektronikus felületre telepítése. Ezek elsajátítása folyamatos kihívást jelentett és jelent az ügyvédi tevékenységet gyakorlóknak. A folyamat nem áll meg, idén elindul az elektronikus ingatlan-nyilvántartási eljárás, amelyet hamarosan követ az egységes jogi személy nyilvántartási rendszerének teljes digitalizációja. A legnagyobb probléma, hogy a különböző eljárásmódok nem egységes, hanem önálló fejlesztések révén jöttek létre, nem vagy kezdetlegesen működik az interoperabilitás, a rendszerek összekapcsolása. A jogharmonizációs törekvések ellenére alacsony szinten van az Európai Unión belüli elektronikus azonosítási és aláírási módszerek öszszehangolása, ami a külföldi ügyfelekkel létrejövő jogügyletek során okoz nehézséget. Remélhetőleg a most kifejlesztett Digitális Állampolgársági Program keretében a fent említett anomáliák jelentős része kiküszöbölhető lesz.

Az ügyvédi tevékenység humán oldala Most pedig, a száraz technikai ismertető után térjünk rá az ügyvédi tevékenység humán oldalára. Nézzük meg, hogy az elmúlt évtizedekben milyen jogi és szervezeti környezetben teljesítette hivatását az ügyvédség, és ebben milyen változások várhatók a következő évtizedben.

Talán szükségtelennek tűnik ez a technikai körkép, de mégis rávilágít az ügyvédi munka feltételeinek sokszínűségére, változékonyságára, amelyekhez az alkalmazkodás a piacon maradás alapfeltétele volt és maradt.

A jogi munkába beszűrődő elektronikus eljárások

A változékonyság körében feltétlenül meg kell említenem – részletesebb kifejtés nélkül – a jogi munkába beszűrődő elektronikus eljárások egyre szélesebb körű elterje-

A szövegtovábbítás a kilencvenes évekig táviratok és telexek formájában történt. A telefaxkészülékek megjelenése lehetővé tette a gyakorlatilag fekete-fehér fénymásolat formában történő irattovábbítást. Elvétve még ma is találkozhatunk faxon továbbított küldeményekkel.

Az EU tagállamainak túlnyomó többségében az ügyvédség státuszáról az alkotmányok, alaptörvények nem rendelkeznek, mint ahogy a magyar Alapörvényben sincsenek erre vonatkozó cikkelyek. Szerencsére az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte az ügyvédség, az ügyvédi tevékenység alkotmányos helyzetét, rendeltetését. Mi több, az AB korábbi elnöke, jelenlegi köztársasági elnökünk Sulyok Tamás egykori ügyvéd 2013-ban az ügyvédi hivatás alkotmányjogi helyzetéről írta PhD-disszertációját.

Ennek segítségével foglalom össze a XXI. század első harmadára is érvényes ügyvédi státusz ontológiai jellemzőit. Tőle idézek:

„Az ügyvédi hivatás egyik legjellemzőbb karaktere a kétarcúság, egy sajátos dichotómia. Ez a helyzet első látásra abból

Dr. Havasi Dezső

(Foto: Lang Róbert)

adódik, hogy az ügyvédnek egyszerre kell képviselnie a közhatalom által alkotott és alkalmazott jogot, illetve a partikuláris megbízói érdekeket. Ebből következően az ügyvédnek hivatása során egyszerre kellene érvényre juttatnia a közjót és az egyéni javakat. Ezt a jelenséget az ügyvédi hivatás funkcionális dichotómiájának nevezzük, amely az ügyvédi hivatásnak az európai történelem során kialakult sajátos alapvonásait van hivatva kifejezni. Az ügyvéd részt vesz a közhatalom részeként működő igazságszolgáltatás tevékenységében, és ezzel a közhatalom gyakorlásának egy funkciójával közvetlen kapcsolatban is áll, ugyanakkor a közhatalom tárgyaként is megjelenő egyéni, partikuláris érdekek és akaratok képviseletét is ellátja a megbízói érdekképviselet révén. Az ügyvédeknek az igazságszolgáltatásban való részvétele egyrészt történelmi hagyomány, másrészt azonban, s az ügyvédség alkotmányjogi relevanciája szempontjából ennek van döntő jelentősége: a jogállam egyik alap-

Az ügyvédség alapjogvédelmi funkciója Hazánkban az ügyvédség jogállami alkotmányjogi helyzetét, illetve az ügyvédségre vonatkozó jogi szabályozás alkotmányjogi relevanciáját a rendszerváltást követően az Alkotmánybíróság az ügyvédség alapjogvédelmi funkciója alapján határozta meg. Ennek középpontjában a tisztességes eljárás alapjoga, ezen belül is a védelemhez való jog, illetve a bírósághoz fordulás joga állott. Ezen alapjogok érvényesülésében az ügyvédség kulcsszerepet játszik, mivel szakszerű és független védelem, jogi képviselet, illetve jogi tanácsadás nélkül a fenti alapjogok nem érvényesülnek.

Így a magyar ügyvédség alkotmányjogi helyzete alkotmányos expressis verbis rendelkezések nélkül is, az Alkotmánybíróság esetjogi gyakorlata alapján alkotmányjogi relevanciát kapott. (Sulyok Tamás i. m. 55. old.)

Tételes jogilag a jelenleg hatályos Üttv. az ügyvédi hivatás fogalmát a következőképpen határozza meg:

Az ügyvédi hivatás függetlensége, önkormányzati jogosultsága ugyan deklarált, de a gyakorlatban az önigazgatási normáknak sokkal jobban kell igazodniuk a piaci szabályokhoz, mint korábban.

követelménye és alapcélja, nevezetesen a jogegyenlőség tényleges biztosítása az, amely az ügyvédség intézményének alkotmányos relevanciát biztosít. Ez az alapvető relevancia ontológiai jellegű, hiszen az ügyvédi intézmény léte önmagában kiinduló feltétele a jogegyenlőség alkotmányos követelményének. Ügyvédi intézmény nélkül nincs fegyveregyenlőség, nincs védelemhez való jog és nincs tisztességes eljárás, tehát nincs jogállami igazságszolgáltatás.”

A nemzetközi gyakorlatban ennek a funkcionális dichotómiának szintén kétarcú jogszabályi és intézményi feloldása ismert, közjogi és magánjogi szabályok alkotásával, sőt az ügyvédségen belüli szerepmegosztással, például angol jogterületen a közjogi jellegű barrister és a magánjogi kapcsolatot biztosító solicitor tevékenységi elkülönítéssel, amikor tartja a kapcsolatot az ügyféllel, és artikulálja személyes érdekét, míg a barrister a solicitor közvetítésével készíti elő az érdekérvényesítést, és képviseli a közhatalmi eljárásban.

„1. § (1) Az ügyvédi hivatás – jogi szakértelemmel, törvényes eszközökkel és módon, a közhatalmi szervektől függetlenül – az ügyfél jogai és jogos érdekei érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének elősegítésére, az ellenérdekű felek közötti jogvita – lehetőség szerinti –megegyezéssel történő lezárására irányuló tevékenység, amely tevékenység magában foglalja az igazságszolgáltatásban való közreműködést.

(2) Az ügyvédi tevékenység az ügyfél és az ügyvédi tevékenységet gyakorló közötti bizalmon alapul, amelyet mindenki köteles tiszteletben tartani.”

Minden szónak jelentősége van, azonban már ez a definíció is azt a tendenciát tükrözi, ami hangsúlyeltolódást jelent az ügyvédi foglalkozás közjogias felfogásától a magánjogi érdekérvényesítés irányába.

Jelentős változás: 2004-es csatlakozásunk az EU-hoz Az ügyvédség helyzetére ugyanis jelentős változást hozott hazánk 2004-es csatla -

kozása az Európai Unióhoz. Ennek következtében az uniós jog vagy közvetlenül érvényesül a magyarországi jogalkalmazásban, vagy a hazai jogalkotásba történő kötelező implementációja által. Így az uniós alapelvek, mint például a szolgáltatások szabad áramlása, a letelepedés szabadsága mint az alapszerződésben rögzített jogok – különösen egyes jogterületek, mint például a versenyjog vagy a fogyasztóvédelem – elsődlegesek a tagállami jogalkotás felett, még bizonyos alkotmányos jogok tekintetében is.

Ebből ered az a tendencia – amely jelenleg is tart, és várhatóan a belátható jövőben is folytatódni fog –, hogy az európai jog az ügyvédi tevékenységnek elsődlegesen nem közjogi jelentőséget tulajdonít, hanem egyfajta vállalkozásnak tekinti, amely szabad foglalkozás keretében jogszolgáltatást teljesít, így rá is vonatkoznak a szabadpiaci rendelkezések, sőt a fogyasztóvédelmi előírások is. Tekintve, hogy a versenyjogi szabályozás egyértelműen közösségi kompetencia, az ügyvédi hivatás függetlensége, önkormányzati jogosultsága ugyan deklarált, de a gyakorlatban az önigazgatási normáknak sokkal jobban kell igazodniuk a piaci szabályokhoz, mint korábban. Gondolok például a reklámtevékenységet korlátozó kamarai belső szabályokra vagy az ügyvédi munkadíj meghatározásának lehetőségére. Egy kellően át nem gondolt kamarai szabályozás azonnal kiválthatja a versenyjogi hatóság retorziós intézkedését.

Fenntartani az ügyvédség közbizalmon alapuló, méltó helyét

Nagy szerep vár tehát a tagállami kamarákra és nemzetközi szervezeteikre, hogy a társadalmi, gazdasági elvek kollíziójában is fenntartsák az ügyvédség közbizalmon alapuló, méltó helyét az alapvető emberi jogok, az ügyfél jogai és jogos érdekei érvényesítésében.

Az ügyvédi hivatáson belül talán csak a büntetővédelem a leginkább intakt ezen alapjogok tekintetében, ahol az eljárásokban közjogi értelemben is érvényesülnie kell a fegyveregyenlőség elvének és az ügyvédi titok abszolút sérthetetlenségének.

Nem ilyen egyértelmű a helyzet más jogágakban, bár a perképviselet során általánosnak mondható ügyvédkényszer még

annak állami elismerése, hogy alkotmányossági szempontból az eredményes jogérvényesítés feltétele az ügyvédi közreműködés.

A XXI. század első harmadának vége felé azonban számolni kell azzal, hogy fokozódni fog a nyomás az ügyvédi tevékenység nem kizárólag ügyvédekből álló társasági formában, valóban gazdasági vállalkozásban történő folytatására. Erre már vannak nyugat-európai kezdeményezések.

Számolni kell azzal is, hogy szigorodni fognak a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megakadályozását célzó rendelkezések, így például meghatározott ügytípusoknál – például ingatlanforgalmazás, cégalapítás, bizalmi vagyonkezelés – a fokozott ügyfélátvilágítást, a gyanús körülmények bejelentésének elmulasztását drasztikus szankciókkal fogják fenyegetni.

Ezek az előírások gyakran szembemennek a másik sláger jogterület, az adatvédelem (GDPR) szabályaival, sok esetben nehezen feloldható helyzetbe hozva a jogalkalmazókat.

Ha az ügyvédi lét jellemzői állandók is, az elmúlt években jelentősnek mondható szervezeti és működési változások történtek hivatásrendünkön belül is, szemben a nyolcvanas évekkel, amikor az országban a korlátozott számú ügyvéd kizárólag ügyvédi munkaközösségekbe szervezve működött. A működési forma ügyvéd vagy ügyvédjelölt volt, mivel az akkori ügyvédi törvény szerint csak ezek a praxisformák működhettek. Jelentős változást hozott az 1991-es első jogtanácsosi integráció, ami több mint megduplázta az ügyvédi létszámot.

Formagazdagság

Ezzel szemben a 2018. január 1-jétől hatályos Üttv. nyolc státuszt nevesít ügyvédi tevékenységet gyakorló természetes személyként, nevezetesen: ügyvéd, kamarai jogtanácsos, alkalmazott ügyvéd, európai közösségi jogász, külföldi jogi tanácsadó, alkalmazott európai közösségi jogász, ügyvédjelölt, jogi előadó. Ügyvédi tevékenység jogi szervezeti formában csak ügyvédi iroda keretében gyakorolható.

Anélkül, hogy részletesen elemeznénk a formagazdagság eredetét és indokoltságát, megemlítem, hogy csak három – megbízáson alapuló – tevékenységi forma jár kamarai tagsággal: ügyvéd, alkalmazott ügyvéd és európai közösségi jogász. A munkaviszonyban ellátható többi tevékenységet gyakorlók nem tagjai, hanem nyilvántartottjai az ügyvédi kamaráknak.

A felsorolt nem klasszikus ügyvédi tevékenységi formák közül a kamarákon belül a kamarai jogtanácsosok száma a legmagasabb, a kamarai összlétszámon belül – területi kamaránként differenciáltan –húsz-harminc százalékot képviselnek.

A kamarai jogtanácsos mint ügyvédi tevékenységi kategória létrejötte a 2017. évi LXXVIII. tv. (Üttv.), vagyis időben a XXI. század második évtizedének eredménye. Jogpolitikai indoka az volt, hogy a vállalati és közszférában munkaviszonyban, illetve közszolgálati jogviszonyban dolgozó azon jogászok, akik ellenjegyzésre és perképviseletre jogosultak, kamarai szervezettség, ellenőrzés és támogatás mellett végezhessék társadalmi feladataikat. A külföldi állampolgár jogászok hazai működését az EU-csatlakozás következtében alkalmazandó közösségi jog teszi lehetővé törvényileg korlátozott jogkörökkel.

Milyen hatást gyakorol a mesterséges intelligencia az ügyvédi munkára?

Úgy gondolom, nem fejezhetem be előadásomat anélkül, hogy nem ejtek szót egy platinalemezes témáról, arról, hogy milyen hatással van, illetve lesz a mesterséges intelligencia az ügyvédi munkára.

A rutinválasz erre az, hogy az emberi tényező egyelőre nem pótolható, a mesterséges intelligencia minket szolgál, nem fenyeget, és nem veszi el a kenyerünket. Ezt annak tudatában mondjuk, hogy hosszú évek óta találkozunk a mesterséges intelligencia különböző megjelenési formáival, a jogtárakkal, a fordítóprogramokkal, a GPS-szel, a hang- és képfelismerővel.

Az ügyvédi tevékenységek közül elsőként a klasszikus jogi tanácsadás veszített a jelentőségéből, miután minden ügyfél először az interneten böngészve keres választ jogi problémájára.

Áttörés akkor lesz, amikor a döntéshozatal is meghatározott algoritmusokon felépülő programok által történik, precedensek százait kielemezve és a tényállásra adaptálva. A jogászi emberismeret, empatikus képesség, intuíció azonban talán sohasem lesz helyettesíthető. Vagy ha igen, akkor végképp nem beszélhetünk igazságszolgáltatásról, de még jogszolgáltatásról sem az alkotmányos elvek szempontjából.

Önképzés és szervezeti-funkcionális függetlenség

Ezért is fontos az ügyvédség állandó önképzése, valamint szervezeti és funkcionális függetlenségének megóvása. Csak ebben, az alkotmányos jogszabályokkal megalkotott és az ügyvédek személyes képességein alapuló, de önkorlátozásra is képes belső tartásán jön létre az a burok, amelyet közbizalomnak hívunk, ami hivatásunk legfőbb értéke és attribútuma.

Ennek birtokában nem csak e század harmadáig, 2033-ig, hanem sokkal tovább lesz ügyvédség, talán más eszközökkel és formában, de változatlan célokkal. De erről már utódaim fognak beszámolni. 

(A Jogi beszélgetések című konferencián, Kaposváron elhangzott előadás szerkesztett változata.)

Megérett a változásra a jelenlegi szabályzat

Az ügyvédi kamara és a kockázatmentes ügyvédi letétkezelési tevékenység

A jelenleg hatályos, ám minden jel szerint immár megújításra szoruló ügyvédi letétkezelési szabályzat módosításának érdekében– miként arról már előző lapszámunk szerkesztőségi jegyzetében is utaltunk – dr. Havasi Dezső, a MÜK elnöke még 2023-ban elnöki határozatot hozott, amellyel egy ad hoc tanácsadó bizottságot kért fel a szabályzat szükséges változásának előkészítésére. A bizottság munkájának koncepcionális felügyeletére dr. Becker Tibort, a Komárom Vármegyei Ügyvédi Kamara elnökét, a MÜK egyik elnökhelyettesét, operatív irányítására dr. Holczer Ferencet, a MÜK főtitkárát, a szakmai koordinátori feladatok ellátására pedig dr. Réti László bizottsági tagot jelölte ki. Az elnöki indoklásból idézünk: „Az elmúlt évek tapasztalatai figyelembevételével szükségessé vált az ügyvédi letétre vonatkozó előírások és gyakorlat felülvizsgálata. A letétkezelés elemzését szükségessé teszi továbbá a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elkerülésére irányuló európai és hazai előírások, illetve ellenőrzések szigorítása is. Erre tekintettel indokolt, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara reális képpel rendelkezzen a letétkezelési előírások hatályosulásáról, és szükség szerint tegye meg a szükséges lépéseket a továbbfejlesztésre. Célszerű annak megvizsgálása is, hogy az ügyvédi letétkezelés újraszabályozása teremthet-e kiegészítő bevételi forrást a MÜK számára törvényi feladatai ellátásához.” Az újraszabályozás szükségességét indokolja továbbá, a letéti összegek – értékhatártól független – visszafizetésének garantálása. Az egyik bank néhány évvel ezelőtti csődje ugyanis rávilágított arra a joghézagra, ami a biztosított betétek és az ügyvédi letét, mint „idegen pénz” szabályozása körében felmerült, és csak eseti törvényalkotással volt rendezhető. Az ügyvédi letéti összegek azonnali és teljes kifizetése nélkül nincs közbizalom az intézmény iránt. (Az 5/2023. [XII. 19.] számú elnöki határozat teljes szövege fontos további részletekkel a MÜK honlapján olvasható. Munkájukkal több lépcsőben összességében május 15-ig kell elkészülniük.)

Dr. Becker Tibor, a MÜK elnökhelyettese, a Komárom-Esztergom Vármegyei Ügyvédi Kamara elnöke

I. AZ ÜGYVÉDI LETÉTKEZELÉSSEL

KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK A HATÁLYOS SZABÁLYOZÁS TÜKRÉBEN

1. Az ügyvédi letétkezelési tevékenység alapvetése

Az ügyvédi letét kezelése kiemelkedő jelentőségű, egyben magas kockázattal járó, bizonyos megbízások megfelelő teljesítéséhez azonban szükségszerűen kapcsolódó ügyvédi tevékenység. A letétkezelést végző ügyvéd számára komoly felelősséggel jár, és több járulékos terhet is kell viselnie vele összefüggésben. Olyan terheket, amelyek a letéti szerződésre vonatkozó jogszabályi és kamarai szabályzatban meghatározott, kötelező tartalom megtartása mellett adminisztratív feladatokat telepítenek a letétkezelő ügyvédre, egyebek mellett a pénzmosás megelőzésére vonatkozó kötelezettségek teljesítését. A már említett felelősség a szabályok megsértése

esetén a letétkezelő kártérítési, fegyelmi, sőt akár büntetőjogi felelősségét jelentheti. Mindezt minek fejében? A letétkezelés többletterheit megfelelő díjazás formájában a letétkezelések többségénél vajon át tudjuk-e hárítani a megbízóra? A tapasztalatok szerint nem feltétlenül.

Beszédes az alapvető jogok biztosának az ügyvédi letétkezeléssel összefüggésben készített jelentésében olvasható sommás összefoglalás: Az ügyvédi letét „többletteher, megnövekedett felelősség, ugyanakkor nincs megfizetve, és lehetőséget ad a visszaélésre”.1

Bár sokan ódzkodnak az ügyvédi letét kezelésétől éppen a többletteher miatt, számtalan megbízás nem teljesíthető megfelelően letétkezelés nélkül. Emiatt a versenyképességét fenntartani szándékozó ügyvéd nem engedheti meg magának, hogy kategorikusan elutasítsa a letétkezelési tevékenység folytatását, hiszen ezzel az ügyvédi működés jelentős területein versenyhátrányba kerül a többi ügyvéddel szemben.

Kijelenthető tehát, hogy az ügyvédi letétkezelési tevékenység fontos és megőrzendő ügyvédi feladat, amelyet sokszor szükségszerűségből vállalunk. Az ügyvédek igénye a letétkezelés körében határozott: a letét kezelésével kapcsolatos nagyobb biztonság, ezzel együtt pedig a kapcsolódó többletterhek és a felelősség miatti kockázat csökkentése és korrekt mértékű díjazás érvényesítése.

Nem hanyagolható el azonban az ügyvédi letétkezelés másik oldalán elhelyezkedő megbízók helyzetének vizsgálata sem. A megbízók számára szintén kockázatot jelenthet az ügyvédi letét, különösen abban az esetben, ha a letétkezelő ügyvéd megsérti a letét kezelésére vonatkozó szabályokat. A szabályok megsértésének legdurvább formája, ha az ügyvéd nem tud elszámolni megbízója felé a letéttel, ami bár ritkának mondható a letéti ügyletek számához képest, az ettől való félelem miatt – amit erősít a letétkezeléssel kapcsolatos sikkasztások jelentősnek mondható sajtóvisszhangja – az ügyfelek sokszor a valósnál kockázatosabbnak ítélik az ügyvédi letétet. Éppen ezért szem előtt kell tartanunk, hogy az ügyvédi letétkezelés rendszere oly módon kerüljön kialakításra és működtetésre, hogy a megbízók mint potenciális letevők körében erősítse e jogintézménnyel kapcsolatos bizalmat.

2. Az ügyvédi letétkezelési tevékenység jelenleg hatályos főbb szabályai

Az ügyvédi letét kezelése az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 2. § (1) bekezdésének g) pontja szerinti ügyvédi tevékenység. Az ügyvédi letét kezelésével kapcsolatos tartalmi megkötés, hogy arra az ügyvéd kizárólag az Üttv. 2. § (1) bekezdésének a)–(f) pontjában meghatározott ügyvédi tevékenységgel összefüggésben jogosult.

Az ügyvédi tevékenység gyakorlói közül az Üttv. 47. § (1) bekezdése szerint az ügyvéd, ügyvédi iroda és az európai közösségi jogász (a letéttel kapcsolatos Üttv.-beli rendelkezések alkalmazásában a továbbiakban együtt: ügyvéd) jogosult ügyvédi letét kezelésére.

zösség egészét érintő, az ügyvédi hivatás presztízsével kapcsolatos kockázatottal.

3.1. A letétkezeléssel összefüggő ügyvédi kockázatok

A Magyar Ügyvédek Kölcsönös Biztosító Egyesülete (MÜBSE) által közzétett szakmai anyagok közül (https://mubse.hu/ mubse/szakmaianyagok.aspx) külön dokumentum foglalkozik az ügyvédi letét kezelése körében elkövetett műhibákkal.2 A MÜBSE szakmai anyaga tipizálja a letétkezeléssel kapcsolatban bejelentett kárügyeket, csoportosítva őket jellegük alapján. Így az ügyvédi letét kezelésével összefüggő legfontosabb kárfelelősségi kockázatok a letétkezelő ügyvéd oldaláról az alábbiak szerint tipizálhatók annak hangsúlyozása mellett, hogy

Az ügyvédi letétkezelés rendszerét oly módon kell kialakítani és működtetni, hogy a megbízók mint potenciális letevők körében erősítse e jogintézménnyel kapcsolatos bizalmat.

Az Üttv. rögzíti az ügyvédi letét fajtáit, amelyek a következők:

a) a megbízás teljesítéseként irányuló letétkezelés (teljesítési letét),

b) a megbízáshoz kapcsolódó eljárási cselekmények költségének teljesítésére irányuló letétkezelés (költségletét), c) a megbízáshoz kapcsolódóan megőrzésre irányuló letétkezelés (őrzési letét).

Az ügyvédi letét tárgya pénz, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, utalvány, értékpapírt vagy más okirat.

Az ügyvédi letétkezelési tevékenységre alkalmazandó jogi és szakmai szabályok különösen:

- a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:360–365. §: A letéti szerződés általános szabályai; - az Üttv. ügyvédi letétre vonatkozó rendelkezései, így különösen: Üttv. 47–51. §; - a letét- és pénzkezelés, valamint a letétnyilvántartás részletes szabályairól szóló 7/2018. (III. 26.) MÜK-szabályzat (a továbbiakban: letétkezelési szabályzat).

3. A letétkezelés kockázatai Feljebb utaltunk azokra a jelentősebb kockázatokra, amelyek a letétkezelő ügyvéd és a megbízó (letevő) oldalán merülnek fel. Mindezeket megtoldhatjuk az ügyvédi kö-

az Üttv. 47. § (5) bekezdése tiltja a letétkezelési tevékenység keretében a felelősségvállalás korlátozását vagy kizárását.

1. A letéti szerződés letét kiadására vonatkozó feltételeinek nem kellően alapos megfogalmazása, illetve a letét kiadására vonatkozó feltételek megsértése. Ilyen különösen a MÜBSE gyakorlata szerint, ha a letétet kezelő ügyvéd anélkül szolgáltatja ki a letét tárgyát, hogy ennek feltétele bekövetkezett volna. Ezen – általában gondatlanságból elkövetett – esetek jellemzője, hogy az ügyvéd nem tanúsít kellő körültekintést a letét kiszolgáltatása során.

2. A letét kezelésére, őrzésére vonatkozó fokozott gondossági kötelezettség megsértése. A szerződésszegéssel okozott károkra vonatkozó felelősség általános szabálya szerint3 aki a másik félnek kárt okoz a szerződés megszegésével, köteles megtéríteni. A felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Az elvárhatóság körében az ügyvédi letét kezelése esetén értékelni kell, hogy a letéti szerződésből fakadó őrzési kötelezettség milyen magatartást kíván meg a letéteményestől. A szerződésszegéssel okozott kárért való szigorított felelősség szabályaitól is eltérő, még szigo-

rúbb felelősségi következményei vannak, ha a letéteményes jogosulatlanul használja, hasznosítja, alletétbe adja vagy harmadik személynek átadja a letét tárgyát.

Idesorolható az az eset is, amikor az ügyvéd azért nem tudja visszaszolgáltatni a letétet, mert az – az ügyvéd hivatkozása szerint – valamilyen külső ok miatt kikerül a rendelkezése alól.

3. A letéti szerződés tartalmára vonatkozó előírások megsértése. Több olyan eset is előfordult a MÜBSE kárrendezési gyakorlatában, amikor a letéti szerződés csak megnevezésében minősült annak, valós tartalma szerint kölcsön- vagy befektetési céllal adták át a pénzt az ügyvédnek.

4. A letétkezelés körében bűncselekmény elkövetése a letétkezelő ügyvéd részéről. A büntetőjogi felelősséget is érintő kárigények bejelentésének oka a MÜBSE tájékoztató szakmai anyaga szerint az, hogy az ügyvéd a nála letétbe helyezett összeggel sajátjaként rendelkezik, nem számol el vele ügyfele felé, nem szolgáltatja ki a kedvezményezett részére a letéti összeget, és a letevő felé sem számol el. Rögzíteni kell tehát a büntetőjogi felelősség kockázatát is. A fenti, elsősorban a megbízók oldaláról kártérítési igények érvényesítését jelentő felelősségi kockázatok kiegészítendők az alább felsorolt, további kockázati tényezőkkel, amelyekkel a letétkezelő ügyvédnek szintén számolnia kell:

5. Az ügyvédi letét kezelésére vonatkozó jogszabályok és szakmai szabályok megsértéséből eredő, elsősorban fegyelmi felelősség. Ide sorolható minden, a letét kezelésével összefüggésben felmerülő bejelentési, tájékoztatási és egyéb adminisztratív jellegű kötelezettség megsértése miatti fegyelmi felelősség. Ez a felelősség abban az esetben is terheli a letétkezelő ügyvédet, ha a károkozás a megbízó terhére egyébként nem állapítható meg.

6. Az ügyvédi letétkezeléssel kapcsolatos, pénzmosás megelőzésére irányuló kötelezettségek teljesítéséből (vagy inkább megsértéséből) fakadó kockázatok. A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvényben és az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló 2017. évi LII. törvényben meghatározott kötelezettségek teljesítéséről szóló 10/2019. (VI. 24.) MÜK-szabályzat

(a továbbiakban: MÜK pénzmosási szabályzat) 4. pontja külön rögzíti a letéttel kapcsolatos magas kockázati tényezőket az alábbiak szerint:

– a letét észszerű indok nélkül készpénzben való elhelyezése, amennyiben nem bankszámláról vették fel;

– a letétkezelést megalapozó ügyvédi megbízás észszerűségének hiánya;

– a letétből felszabadított pénzösszeg engedményezése kívülálló részére minden észszerű indok nélkül;

– a letevő vagy a jogosult olyan országban honos vagy rendelkezik lakcímmel, amely (i) kiemelt kockázatot jelentő harmadik országnak minősül; (ii) állampolgáraival szemben pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések vannak hatályban; (iii) polgárháború sújtotta övezetben található; vagy (iv) szerepel az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékén;

– a letevő a pénzletétet nem a honosság vagy lakcím szerinti országból, hanem harmadik, különösen OECD-n kívüli országból biztosítja, anélkül hogy annak észszerű indokát adná.

A pénzmosási szabályzat szerinti kockázati tényezők tehát külön felelősséget telepítenek az ügyvédre már a letétre irányuló megbízás elvállalását megelőzően, sőt még a megbízás visszautasításának esetére is, ami akár büntetőjogi felelősségre vonást is jelenthet.

3.2. A letétkezeléssel kapcsolatos ügyfélkockázatok

Az első helyen vitathatatlanul a megbízók körében tapasztalható legnagyobb félelem áll: mi történik, ha az ügyvéd „lenyúlja a letétet”. E megbízói félelem egyenesen arányos a társadalom által az ügyvédség felé tanúsított közbizalom nagyságával: minél nagyobb a bizalom az ügyvédek felé, annál kevésbé érzékelhető az egyes ügyvédi letétkezelés szintjén.

Meg kell említeni az alapvető jogok biztosának már hivatkozott jelentését az ügyvédi letétkezeléssel összefüggésben. A jelentés annak rögzítésével indít, hogy az utóbbi években több panasz érkezett a biztos hivatalába az ügyvédi letétkezeléssel kapcsolatban keletkezett problémák miatt, amelyekben a beadványozók a – sokszor igen jelentős – kárukat hangsúlyozták.

Szükségesnek látjuk éppen ezért a jelentés egy részét szó szerint idézni, mert rámutat arra, hogy a letétkezelés milyen érzékeny pontja az ügyvéd-ügyfél kapcsolatnak:

„A letéti összeg a panaszos ügyek többségében – a beadványok tartalma szerint –bűncselekmény folytán nem jutott el (vagy vissza) a jogosulthoz. Ezekben az esetekben döntően a letéteményes büntetőjogi felelőssége merült fel. Az egyedi ügyekben a rám vonatkozó jogszabályi előírások miatt nincs hatásköröm eljárni, ugyanakkor nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy a letétkezelés hosszú idő óta rendkívül érzékeny pontja az ügyvéd/ügyfél kapcsolatnak. Ebben az összefüggésben a letétkezelés problematikája kihat a jogügyletekbe és a vállalt kötelezettségek teljesítésébe vetett bizalomra. Mindez visszás helyzethez vezethet a jogbiztonsághoz fűződő joggal összefüggésben.”4

Kijelenthető tehát, hogy ügyféli oldalon a legnagyobb kockázat a kezelt letét eltűnése.

3.3. A letétkezeléssel kapcsolatos szakmai presztízst érintő kockázatok

Az ügyvédi közösség oldalán felmerülő, az ügyvédi hivatás presztízsével kapcsolatos kockázat leginkább a 3.2. pontban taglalt megbízói kockázathoz kapcsolódik. Akár egyetlen, a letéttel összefüggő ügyvédi sikkasztás kellő publicitás mellett nagyon nehezen helyrehozható sérelmet okozhat az összügyvédi presztízsben, rombolva az ügyvédségbe vetett közbizalmat. Amennyiben egy, a helyi közösség körében, sőt különösen országos szinten is ismert és széles körben elismert ügyvédhez kapcsolódik a letétkezeléssel kapcsolatos bűncselekmény, még évekig érezhető az utóhatása a közbizalom szintjének csökkenésében.

4. Az ügyvédi letétkezeléssel kapcsolatos jelentősebb ügyvédi kötelezettségek megjelölése

A jogszabályok és a letétkezelési szabályzat egyes rendelkezéseit követve – röviden áttekintve – az alábbiakban megjelöljük a letétkezelő ügyvédet a letétkezelés körében terhelő főbb kötelezettségeket.

1. A letéteményes köteles a letétet saját vagyonától – és más letevő által letett dologtól – elkülönítve őrizni és nyilvántartani. Az ügyvéd a pénzt, illetve a dematerializált értékpapírt minden más pénzeszközétől és értékpapírjától elkülönítve, letéti számláján, illetve értékpapírszámláján kezeli. (Ptk. 6: 361. § (1) bek., Üttv. 49. § (1) bek.)

2. Az ügyvéd a letevő erre irányuló kérelme esetén a letevő költéségére kezeli csak a pénzt, illetve a dematerializált értékpapírt elkülönített alszámlán, és szintén csak a letevő erre irányuló kérelme esetén biztosítja, hogy a letevő ezen alszámla egyenlegéről a számlavezetőtől közvetlenül tájékoztatást kapjon.

3. Az ügyvéd a letétkezelés céljából átvett pénzt egy – külföldön átvett pénz esetében három – munkanapon belül ügyvédi letéti számláján helyezi el. (Üttv. 49. § (2) bek.)

lan hozzáférést megakadályozó módon köteles őrizni. (Üttv. 48. § (1) bek.)

11. A letéteményes a letett dolgot nem használhatja, nem hasznosíthatja, más személy birtokába vagy őrizetébe nem adhatja, kivéve, ha ez a letevő károsodásától való megóvás érdekében szükséges. Az ügyvéd a letett pénzt lekötheti. (Ptk. 6:361. §(3) bek., Üttv. 48. § (2) bek.)

12. Az ügyvéd gondoskodik arról, hogy helyettes ügyvédje, illetve kijelölése esetén

A jogszabályokat és a letétkezelési szabályzatot illetően az országos és területi ügyvédi kamaráknak hét alapvető kötelezettsége van.

4. Az ügyvéd pénzletétet csak akkor vehet át, ha valamennyi letéti számlája és alszámlája számát bejelenti a területi ügyvédi kamarának. (Letétkezelési szabályzat 6.3.)

5. A letéti szerződést írásba kell foglalni és az Üttv. és a letétkezelési szabályzatban meghatározott tartalommal kell megkötni. (Üttv. 47. § (2) bek., 49. § (5) bek., 50. §.)

6. A letéti számla vezetőjének, illetve a széfszolgáltatás nyújtójának körültekintő kiválasztása. (Üttv. 50. § (4) bek.)

7. A kötelező legkisebb munkabér havi összegének kétszeresét elérő letétek adatait és azok változását a letétkezelés biztonsága és a letétkezelésre vonatkozó szabályok hatékony ellenőrizhetősége érdekében a területi ügyvédi kamarák által működtetett elektronikus letéti nyilvántartásban az ügyvéd köteles rögzíteni az előírt tartalommal, és köteles az adatok változásának bejelentéséről is gondoskodni a felületen keresztül. (Üttv. 51. §.)

8. A pénzletét bejelentését tanúsító területi kamarai igazolás másolatát az ügyvéd – az ügyfél kérésére – köteles a letevőnek késedelem nélkül kiadni. (Letétkezelési szabályzat 7.3.)

9. Köteles – a nyilvántartási rendszerbe történő bejelentésen felül – olyan nyilvántartást vezetni, amelyből biztosítható az alábbi adatok visszakereshetősége: a letét tárgya, a letét típusa, a letéti szerződés megkötésének, módosításának dátuma, a letéti szerződés megszűnésére vonatkozó adatok, a letét őrző szervezetnél elhelyezése esetén az őrző szervezet neve és székhelye, bírói letétbe helyezés esetén ennek ténye és időpontja, a letét teljesítésével kapcsolatos adatok.

10. Az ügyvéd a letétet a letéti szerződés feltételei szerint, biztonságosan, jogosulat-

az irodagondnok a 7.4. pont szerinti adatokat az ügyvéd akadályoztatása esetén is megismerhesse. (Letétkezelési szabályzat 7.5.)

13. Az ügyvéd gondoskodik arról, hogy az ügyvédi kamarai nyilvántartásba ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosult helyettes ügyvédje be legyen jegyezve, és szerződést köt a helyettes ügyvéddel arra is kiterjedően, hogy akadályoztatása esetén a helyettes ügyvéd rendelkezési jogot nyer a letéttel kapcsolatban.

14. Az ügyvéd megbízója javára harmadik személytől átvett pénzről átvételi elismervényt ad, nyilvántartja az átvétel időpontját, az átvett pénz összegét, valamint az átvétel jogcímét. (Letétkezelési szabályzat 9.1.)

15. Az ügyvéd együttműködni köteles a letéti ellenőrzést folytató területi kamarai letétellenőrző vizsgálóbiztossal. (Letétkezelési szabályzat 10.2.)

16. A fentiek mellett az ügyvéd természetesen a letétkezelés kapcsán köteles minden egyéb, a működését meghatározó normatív előírást megtartani (így például különösen az ügyvédi titoktartási kötelezettséget).

5. Az ügyvédi kamara főbb feladatai az ügyvédi letétkezeléssel összefüggésben Tekintsük át azt is, hogy a jogszabályok és a letétkezelési szabályzat egyes rendelkezéseit követve melyek az – országos és területi – ügyvédi kamara főbb kötelezettségei a letétkezelés körében.

1. A MÜK Küldöttgyűlése szabályzatban rendelkezik a letét- és pénzkezelés, valamint a letétnyilvántartás részletes szabályairól és az ügyvédi letéti tevékenység kamarai hatósági ellenőrzése során a számlavezető megkere-

sése során alkalmazandó elektronikus űrlapról. (Üttv. 158. § (1) bek. 14. és 31. pont.)

2. A területi ügyvédi kamara kamarai hatósági ellenőrzés körében ellenőrzi az ügyvéd letétkezelését, a letétkezelésre vonatkozó valamennyi szabály megtartását. Ennek körében az ügyvédi letétkezelés ellenőrzése céljából jogosult az ügyvéd letétkezelésre használt számláját vezető számlavezető nevét, a letéti számla számát, egyenlegét, valamint a kamarai hatósági ellenőrzés kezdőnapját megelőző tízévi forgalmát megismerni. A számlavezető az ellenőrzött letéti számlájára vonatkozó, e bekezdésben meghatározott adatokat kamarai szabályzatban meghatározott formanyomtatványon vagy űrlapon előterjesztett megkeresés közlésétől számított három napon belül a területi kamara rendelkezésére bocsátja. (Üttv. 187. § (2) bek.)

3. Ha a kamarai hatósági ellenőrzés eredményeként az ügyvéd letétkezelési tevékenységével összefüggésben bűncselekmény elkövetésére utaló adat merül fel, a területi kamara feljelentést tesz az eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szervnél. (Üttv. 188. § (7) bek.)

4. A területi kamarák elektronikus letéti nyilvántartást működtetnek, abból bizonyos feltételek esetén bizonyos személy(ek) részére adatok szolgáltatnak. (Letétkezelő Nyilvántartási Rendszer, www.e-letet.hu – LNY.)

5. A területi kamara befogadja a bejelentő letéteményes ügyvédek letéti számlákra vonatkozó bejelentéseit, és a letéti számlák és alszámlák adatait elkülönítetten kezeli (nem a Letétkezelő Nyilvántartási Rendszerben).

6. A területi kamara biztosítja, hogy az irodagondnok és a helyettes ügyvéd feladatai teljesítése érdekében az elektronikus letéti nyilvántartás adatait megismerhesse, valamint kötelezettségeit az elektronikus letéti nyilvántartás kapcsán teljesíthesse. (Letétkezelési szabályzat 8.4.)

7. Az Üttv. 187. § (2) bekezdése szerinti közzéteszi a formanyomtatványt a Magyar Ügyvédi Kamara honlapján. (Letétkezelési szabályzat 10.1.)

6. A területi kamarák által működtetett Letétkezelő Nyilvántartási Rendszer

Az LNY az ügyvédi pénzletétek elektronikus nyilvántartásának célját szolgáló informatikai nyilvántartás. A területi ügyvédi kamarák az ügyvédi pénzletétek elektronikus nyilvántartásával kapcsolatos egységes adatfeldolgozói feladatok ellátására a Ma-

gyar Ügyvédi Kamarát bízták meg, a MÜK pedig az LNY technikai működtetési és támogatási feladatainak ellátására egy informatikai szolgáltatóval szerződött (Zalaszám Kft., 8900 Zalaegerszeg, Mártírok útja 53.).

Az LNY-t azért hozták létre, hogy elősegítse az ügyvédek által kezelt pénzletétek biztonságos kezelését és a letétkezelésre vonatkozó szabályok hatékony ellenőrzését.

Az LNY-ben az ügyvéd az alábbi adatokat tartozik rögzíteni, amire tekintettel az LNY az ügyvédi letétekkel összefüggésben az alábbi adatokat tartalmazza:

a) a letétkezelő ügyvéd nevét és kamarai azonosítószámát,

b) a letéti szerződés ügyazonosítóját,

c) a letét típusát,

d) a letét tárgyát,

e) ha a letétkezelő ügyvéd a letétet alszámlán helyezi el, az alszámla számát, f) pénzletét esetén a ténylegesen letétben levő pénz összegét és devizanemét, g) a letéti szerződés megkötésének, módosításának, illetve megszűnésének dátumát, h) az adatok letéti nyilvántartásban való rögzítésének, illetve a rögzített adatok módosításának dátumát.

Az LNY nem tartalmazza tehát a letéti számla számát, így a letéti számlát vezető bank neve sem kereshető.

Az elektronikus nyilvántartás a letéthez annak bejelentését követően három munkaórán belül egyedi azonosítószámot rendel, és elektronikusan visszaigazolja a letéteményes ügyvédnek.

Az elektronikus letéti nyilvántartás a letéti szerződés megszűnését követő tíz évig tartalmazza a kezelt adatokat.

A területi elnök adhat jogosultságot bizonyos személyek részére a nyilvántartott adatok megtekintésére és a keresőfunkciók használatára: így a fegyelmi eljárást lefolytatók, ellenőrzést végzők, irodagondnokok, területi adminisztrátorok, illetve az adott ügyvédet helyettesítő ügyvéd lehet feljogosítva ezeknek a funkcióknak a használatára teljes vagy korlátozott mértékben.

A területi kamara elnöke (általa engedélyezett adminisztrátor) így az alábbi tevékenységeket tudja elvégezni az LNY rendszerében:

- a felhasználók karbantartása (új felhasználó felvitele, adatok módosítása),

- ellenőrök beállítása (az ellenőrzött ügyvéddel összerendelve),

- fegyelmi eljárást végzők beállítása (az ellenőrzött ügyvéddel összerendelve),

- irodagondnok beállítása (a gondnokolt ügyvéddel összerendelve),

- helyettes ügyvéd beállítása,

- területi adminisztrátorok beállítása,

- bejelentés küldése az üzemeltetőnek,

- letéti adatok megtekintése a területi kamara ügyvédei körében,

- lekérdezések indítása (lezáratlan letétek, ügyvéd letéti adatai adott napon, letéti állományok összértékének lekérdezése adott napon, naplóadatok lekérdezése, ami lehetővé teszi a területi kamara elnökének, hogy különböző szempontok szerint megnézze a rendszerben végrehajtott felhasználói műveleteket, tehát nyomon tudja követni, hogy az adott kamarához tartozóan ki milyen szerepkörrel mikor mit csinált a rendszerben; továbbá rugalmas lekérdezések megtekintése), - tíz évnél régebbi letétek törlése.

Az LNY lehetőséget biztosít a letétkezeléssel kapcsolatos kamarai ellenőrzés elvégzésére, de inkább hatékony előkészítésére. Az LNY-ben szereplő adatok alapján ugyanis az egyes letétek kezelésére vonatkozó többletinformációk kérhetők be az érintett ügyvédtől, illetve bizonyos szempontok szerinti keresés esetén lehetőség nyílik a fokozottabb kockázatú letétek kiszűrésére és ellenőrzésére. Az LNY útján beazonosíthatók az egy ügyvédhez köthető letéti ügyletek, ami a pénzmosási szabályzatban meghatározott kockázati besorolást is segíti.

Az LNY rendszerében a területi kamara elnöke rendelkezik egyfajta adminjogosultsággal a területi kamara tagjai által bejelentett és nyilvántartott letétek vonatkozásában. Ez a jogosultság a területi kamarai elnök személyéhez kötött, így az ő azonosított belépése után a profilja a saját letéti bejelentések mellett az adminfunkciók ellátására is alkalmas.

Az LNY előrelépés volt az egységes letéti nyilvántartás nélküli állapothoz képest, bevezetése pedig egyben reakció a MÜK részéről az alapvető jogok biztosának az ügyvédi letétek kezeléséről szóló, már hivatkozott jelentésében foglaltakra. Megoldja és egységesíti a területi kamarai letétnyilvántartást, megkönnyíti a letétekkel kapcsolatos kamarai ellenőrzést.

Nem alkalmas azonban a letétkezeléssel kapcsolatos visszaélések hatékony kezelésére, és nem eredményezi a letétkezelő ügyvé-

dek többletterheinek csökkentését, nem csökkenti továbbá a felelősség mértékét sem.

Az LNY csupán egy nyilvántartó alkalmazás, és nem egy olyan szervezet, amely a letét kiadásának feltételeit ellenőrzi, ezért nem teszi biztonságosabbá a kétkedő ügyfelek számára az ügyvédi letétkezelést, nem ad támogatást a letétkezelő ügyvédek számára a letétkiadás feltételeinek megítélése kapcsán, így nem képes kiváltani a letétkezeléshez szükséges közbizalom szintjének jelentős növelését.

Az LNY lényegét a Magyar Ügyvédi Kamara elnökségének 2019. szeptember 9. napján tartott ülésén több elnökségi tag pótcselekvésként határozta meg: „Jelenlegi formájában az egész kamarai letéti nyilvántartás egy demonstráció az ügyvédi kamara részéről arra irányulóan, hogy az ügyvédi visszaéléseket kiszűrjük, azonban erre nem alkalmas. Valójában a rosszhiszemű ügyvédi eljárással szemben ez alig jelent védelmet, hiszen ha bűncselekményt kíván az ügyvéd elkövetni, akkor nem fogja a kamarában bejelenteni.”5

II. Az ügyvédi letétkezelés rendszerének felülvizsgálata – célok és feladatok

7. A hatályos letétkezelési szabályozás átalakításának célja

Látható, hogy az ügyvédi letétkezelés fontos és szükségszerű része az ügyvédi tevékenységnek, az ehhez fűződő jogosultság megtartása elemi ügyvédi érdek.

Látható az is, hogy a jelenlegi letétkezelési rendszer jelentős módosításra szorul, elsősorban az alábbi, fentebb részletezett problémák kezelése céljából:

- az ügyvédi többletterhek, felelősség csökkentése,

- a megbízók biztonságának növelése,

- az ügyvédség presztízsének megőrzése, a közbizalom erősítése,

- a pénzmosás megelőzésével kapcsolatos kötelezettségek teljesítése ügyvédi és kamarai oldalon egyaránt, egyben az ügyvédi titok védelmének biztosítása e keretek között,

- az LNY által biztosított lehetőségek erőteljes megnövelése.

A jelenlegi állapot sokszor átláthatatlan, az ügyvédi letéti számlák bejelentése, a bejelentett számlák nyilvántartása több esetben problematikus.

8. A MÜK és a területi ügyvédi kamarák feladatai az ügyvédi letétkezelés kapcsán

A feljebb meghatározott okokból és céllal a MÜK és a területi ügyvédi kamarák cselekvési kényszerhelyzetben vannak. Éppen ezért először fel kell mérni a letétkezelés anomáliáit, meg kell határozni a megoldás érdekében intézendő feladatokat, és ki kell jelölni célként a széttagolt letétkezelési rendszer egységesítését.

A feladatokat rövid, közép- és hosszú távon megoldandó feladatokra, akciókra bontottuk.

o Milyen gyakran vizsgálja a területi kamara elnöke az LNY-ben az idegen letétek kezelését? Hetente? Havonta? Évente?

o Hány személy és milyen okokból kapott az elnök részéről lekérdezési jogot az LNY felületén?

o Hol és miként tartja nyilván a letétkezelő ügyvédek részéről bejelentett letéti számlák számlaszámait a területi ügyvédi kamara? Vizsgálja-e a kamara, hogy valamennyi ügyvédi letétet kezelő ügyvéd bejelentette-e a

Célunk: rávilágítani a jelenleg hatályos letétkezelési rendszer kockázataira a közbizalom szintjén, majd ezáltal rámutatni az elodázhatatlan változtatás szükségességére.

A MÜK és a területi ügyvédi kamarák előtt álló, haladéktalanul elindítandó akciók:

- A területi ügyvédi kamarák tagjait érintő LNY-adatok naprakész aktualizálása, a hatálytalan adatok módosítása, törlése. Ezt a területi kamarai elnökök, illetve az általa kijelölt adminisztrátorok tudják elvégezni, szükség esetén soron kívüli ellenőrzések lefolytatásával.

- A letéti nyilvántartásban szereplő ügyvédek letéti számlaszámainak bekérése, kereshető és naprakész nyilvántartás felállítása az ügyvédek által használt bankszámlákról.

- A területi kamarák útján az ügyvédek nyilatkoztatása a letétkezeléssel, ellenőrzéssel kapcsolatos kérdésekről, elvárásokról, vágyakról, általános díjazási szokásokról, így:

o Milyen gyakran ellenőrzi letétkezelését a területi kamara? Kapott-e letétkezelésre is kiterjedő ellenőrzést, és legutóbb mikor?

o Milyen gyakran fordul elő a praxisában letétkezelés, és milyen típusú letétek (évente átlagosan hány letét, ebből mennyi teljesítési, költség-, illetve őrzési letét)?

o Jelenleg hány letétet kezel?

o Milyen díjat köt ki jellemzően a letétkezelésért?

o Mit várna a letétkezelés kamarai megújításától, miben lehetne a legnagyobb segítségére?

- A területi kamarák nyilatkoztatása az alábbiakról:

o Hány letéti ellenőrzést végzett a területi ügyvédi kamara az előző évben?

letéti számlaszámokat?

- Ügyvédek tájékoztatása, vitaindítás letétkezelésügyben (Ügyvédek Lapja, MÜKhírlevelek, MÜK-Facebook-oldal, valamint területi kamarák útján direkt elérési csatornák).

A MÜK előtt álló középtávú feladatok:

- Az LNY adattartalmának kiegészíttetése az Üttv. 51. § (2) bekezdésének kiegészítésével (Üttv.-módosítás kezdeményezése): „Az elektronikus letéti nyilvántartásban rögzíteni kell (…) i) pénzletét esetében a letéti számla (alszámla) számát és a számlavezető bank nevét.”

- A letétkezelési szabályzat szükséges módosítása az Üttv.-módosítás fenti javaslatának elfogadása esetén és egyéb szükséges anomáliák megszüntetése érdekében.

- A kérdőívekből szerzett tapasztalatok alapján kötelezően teljesítendő kamarai továbbképzés szervezése az ügyvédeket a letétkezelés körében terhelő kötelezettségekről.

- A letétkezeléssel kapcsolatos egységes rendszer (letéti szolgáltató) kérdésének felvetése, tájékoztatások a tagság és a kormányzat felé, hatásvizsgálat és szabályozási háttér kialakítása a pénzmosás elleni koncepcióba ágyazottan, egyeztetések, előkészítés stb. (külön dokumentumban meghatározott feladatok).

A MÜK előtt álló hosszú távú feladat: - Megújult egységes ügyvédi letétkezelési rendszer elindítása az ehhez szükséges jogszabályi és szabályzati környezet kialakításával.

Összegzés

A MÜK elnöki tanácsadó bizottságának az elnök által felkért tagjai: dr. Aszalós Dániel, dr. Baranyi Bertold, dr. Baracsi Anita, dr. Becker Tibor, dr. Hidasi Gábor, dr. Kajdi József, dr. Kun Péter és dr. Réti László ügyvéd, valamint dr. Holczer Ferenc, a MÜK főtitkára.

A bizottság számára előkészített munkaanyag nyilvánosságra hozatalának célja részben arra rávilágítani, hogy a jelenleg hatályos ügyvédi letétkezelési rendszer milyen kockázatokat rejt magában ügyvédi, ügyféli és az ügyvédi közbizalom szintjén.

Fontos ezáltal rámutatni a változtatás szükségességére, ezt pedig elfogadtatni valamennyi ügyvéd kollégával, bízva a bizottsági javaslatok széles körű támogatásában.

Végül szükséges meghatározni a célt: milyen letétkezelési rendszert tartunk megfelelőnek a magyar ügyvédség és a megbízók számára hosszú távon? Ehhez ki kell jelölnünk a legfontosabb feladatokat.

A bizottság tagjai abban bíznak, hogy a jelenlegi rendszer hibáinak pontos feltárása, az ügyvédi és ügyfélérdekek pontos ismerete a munka alapját képezheti.

Ezzel együtt szem előtt kell tartanunk a magyar állam és a különböző nemzetközi szervezetek által a pénzmosás megelőzése körében előírt követelményeknek való megfelelést is, hiszen az új és egységes letétkezelési rendszernek ennek a szolgálatára is alkalmasnak kell lennie, hatékonyan kiszűrve az aggályos letétkezeléseket, akár önmagában rettentve el az ügyvédi letéttől azokat, akik rendeltetésellenesen szándékoznak használni.

Az egységes letétkezelési rendszer bevezetése az, amit feljebb a MÜK hosszú távú feladataként határoztunk meg. Kérdés, hogy a hosszú távú megoldás hónapokban vagy években lesz-e mérhető… 

Jegyzetek

1 Az alapvető jogok biztosának jelentése az AJB-3106/2012 számú ügyben.

2 MÜBSE. Szerkesztők: dr. Kománovics Ibolya, dr. Szűcs Brigitta. Lektor: dr. Baranyi Bertold.

3 Ptk. 6:142. §.

4 Az alapvető jogok biztosának jelentése az AJB-3106/2012 számú ügyben, 4. oldal.

5 Dr. Kovács Kázmér, dr. Szecskay András, majd többen is az elnökség tagjai közül.

A Magyar Ügyvédi Kamara

Oktatási és Akkreditációs

Bizottságának első öt éve

Ahogy a címből kiderül, a törvény által megjelölt időpont végén érdemes és szükséges is visszatekinteni arra, hogyan kezdődött és hogyan folyt a magyar ügyvédség továbbképzésének első időszaka.

Dr. Cserba Lajos, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Ügyvédi Kamara elnöke, Miskolc

Kezdjük az alapoknál.

Mint ahogy lenni szokott, kezdetben azokat a koncepcionális alapvetéseket kellett rögzítenünk, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy biztosítsák a mintegy 15-18 000 jogász folyamatos és jó színvonalú posztgraduális képzését.

Az egyik elképzelés az volt, hogy egy oktatási központból, mintegy intézményesült hivatalból legyen meghatározva minden oktatási feladat, számonkérés és nyilvántartás. Ennek megfelelő infrastruktúrára, így épületre, igazgatási feladatokat ellátó adminisztratív állományra és technikai háttérre kell alapozni a képzést. Ehhez azonban nem állt rendelkezésre az előbb említett három feltétel közül egy sem. Ez az elképzelés az Ügyvédek Lapja hasábjain is felvetődött, de megvalósulni nem tudott. Ez tulajdonképpen egy centralizált képzési rendszer lett volna, amelynek költségeit alapvetően a Magyar Ügyvédi Kamara viselte volna, ami feltételezte, hogy a későbbiekben a képzésben részt vevő alanyok biztosítják a költségeit.

Ezzel szemben már ekkor körvonalazódott egy másik elképzelés is, amely alapvetően a decentralizációra és a digitalizáció adta lehetőségekre építette föl a teljes folyamatot. Ez azt jelenti, hogy a magyar ügyvédség választás útján létrehoz egy grémiumot, amelynek tagjai lehetőleg azok legyenek, akik a jogi oktatásban ugyanúgy szerepet vállalnak/vállaltak, mint az ügyvédi tevékenység gyakorlásában. Ezenfelül képviseletet kell kapnia az alkalmazott ügyvédségnek ugyanúgy, mint a kamarai jogtanácsosi tagozatnak.

Ez kevés költségbefektetést igényel a Magyar Ügyvédi Kamara részéről, minimális a helyiség-, infrastruktúra- és pénzigénye, az alapvető feladatok közül a grémium a precíz

nyilvántartásért, az oktatás színvonalának garantálásáért, első fokon az akkreditációval, a képzési események nyilvántartásba vételével és mentességekkel kapcsolatos vitás ügyekben történő állásfoglalásért tartozik felelősséggel. Az elképzelt rendszer fontos részének kell lennie a területi kamarák oktatási szuverenitásának lehetővé tétele, az egyes illetékességi területek és szakok (büntető-, civiljogi, közigazgatási) egyensúlyának biztosítása, valamint az aktuális jogalkotási tartalmak megjelenítése az oktatásban. Meg kellett állapodni abban is, hogy legyen-e, és ha igen, kikből álljon az a kör, amely ingyenesen vagy kedvezményesen juthat akkreditációhoz. Ez utóbbi vonatkozásában elvárás volt az is, hogy meglehetősen szűk körű legyen, mert az oktatás meglehetősen költségigényes tevékenység, amelyet végső soron a magyar ügyvédség visel majd. Fenn kellett tartani a Magyar Ügyvédi Kamara számára azt a lehetőséget is, hogy időnként kötelező témaköröket emeljen be a tanrendbe, amelynek megismerését elvárja a tagjaitól. Ki kellett munkálni azt a szankciórendszert, amely arra vonatkozik, hogy egyénenként kik és milyen hátrányt szenvedjenek, ha nem teljesítik a szabályzatban előírt penzumot, illetve ki kellett dolgozni azt is, hogy az oktatási ciklus, azaz az ötödik év végén a nem teljesítők milyen módon pótolhatják a mulasztást. Ez utóbbinak a pontosítása még a Magyar Ügyvédi Kamara elnökségének és küldöttgyűlésének döntésére vár. Meg kell jegyeznünk, hogy a régi és a megújult Oktatási és Akkreditációs Bizottság munkaterhe folyamatos, napi, heti elfoglaltságot jelent tagjai számára, hiszen minősítenie kell az egyes akkreditációs helyek ajánlataiból az alkalmas, illetve alkalmatlan témákat, témaköröket.

Az első ciklus idején a két alapkoncepció ütközése intenzív szakmai vitába torkollott. Ennek lezárása után a bizottság új elnökének megválasztásával – a titkár koordinációs munkájának köszönhetően – normális mederben folytatódhatott a feladat teljesítése, a munka mind a mai napig harmonikusan folyik.

Meg kell jegyeznünk, hogy az Oktatási és Akkreditációs Bizottság munkája arra az eredményre vezetett, hogy ez a Magyar Ügyvédi Kamara egyetlen bizottsága, amely hoz bevételt, nem visz.

Hozzá kell tennünk, hogy a jövőben az ingatlan-nyilvántartási rendszer átfogó reformja új feladat elé fogja állítani nemcsak az Oktatási és Akkreditációs Bizottságot, hanem a teljes magyar ügyvédséget is. Az ezzel kapcsolatos képzést és számonkérést előkészítő munka jelenleg is folyamatban van.

Ennek a feladatnak a bonyolultságát jelzi, hogy a jogalkotó több alkalommal elhalasztotta a jogszabály hatálybaléptetését. Oktatni azonban már csak lezárt, teljesen megjelenített jogi textus alapján lesz mód, mert ahhoz kell majd kidolgoznunk valamennyi, jelenleg még függőben lévő feladatsort és a vizsga elméleti és gyakorlati feltételeit, hiszen maga a jogosítvány részben szűkíti majd azt a személyi kört, akik részt vehetnek a megvalósításban, másrészt nyilvánvaló technikai és jogszabályismereti többletigényt fogalmaz meg az akkreditált személyek (ügyvédek, jogtanácsosok) vonatkozásában. 

A MÜK-OAB első öt évének hozadéka

A képzés összeköti a kamarai tagságot

Már 2018 tavaszán, amikor a találgatásokból bizonyosság lett – tudniillik abból, hogy intézményesült formát fog ölteni az ügyvédek szakmai alapon szervezett továbbképzése –, rémisztőnek tűnő jövőt vizionáltam: hogyan lehetséges közel húszezer ügyvéd színvonalas továbbképzését megszervezni, kivitelezni, az eredményét nyilvántartani úgy, hogy hiteles és megtámadhatatlan legyen.

Dr. Károlyi Attila ügyvéd, Nagykanizsa

Néhány kollégával osztottam meg a gondolataimat – azokkal, akikkel több évtizedes tapasztalatokra tettünk szert a jelöltoktatásban –, majd több személyes megbeszélésre is sor került. Dr. Cserba Lajossal Siófokon találkoztam e célból, dr. Réczei Gézával kiegészülve hárman Budapesten értekeztünk az alakuló ügyvédi továbbképzésről.

Megtisztelőnek tartom a felkérést arra, hogy a magyar ügyvédség Oktatási és Akkreditációs Bizottságának tagjaként mondhatom el a gondolataim az ügyvédi továbbképzés megszületése utáni öt évről. A továbbképzést – a jogszabályi szigorú direktívák mellett – alapvetően morális kötelezettségnek fogom fel.

Meg kellett alkotni azt a szabályzatot – tulajdonképpen a semmiből –, amely bár számtalan módosítás árán, de kiállta az idő próbáját.

Abban biztosak voltunk, hogy a képzés csak élőszavas formában kivitelezhetetlen; fizikai képtelenség Budapesten nyolcezer ügyvédet terembe ültetni, a vidéki kamaráknál pedig anyagi forrás sem állt rendelkezésre erre a célra.

Számomra a legnagyobb kihívás a jogszabály volt. Meg kellett alkotni azt a szabályzatot – tulajdonképpen a semmiből –, amely a mai napig hatályos, és úgy gondolom, hogy bár számtalan módosítás árán, de kiállta az idő próbáját.

A MÜK Elnöksége által elfogadott tervezet lett a kiindulópont. Betűről betűre rágtuk végig minden sorát. A vita során a jóindulat és a féltő szándék nem egy esetben súrolta a személyeskedés határát, de megérte: a továbbképzésnek lett jogszabályi alapja, 2020. január 1-jén elindult a képzés.

Az öt év alatt a gyakorlat számtalan paragrafus hatályon kívül helyezését, de ugyanannyi új beemelését is indukálta.

Ügyvédnek lenni szívbéli dolog, e foglalkozás többet jelent az egyetemi diploma megszerzése adta lehetőségnél; olyan kötelezettség, amely az ügyvédnek nemcsak az ügyfele, de hivatásbéli társai irányában is fennáll.

Ahogy figyelem az utolsó év döbbent tekinteteit, sajnos sok kolléga most jön rá arra, hogy nagy hiba volt teljesen kivonnia magát a kamarai tagság adta kötelezettségek alól, a törvény egyértelmű, a kizárás megkerülhetetlen.

Az OAB a közelmúltban javaslatot tett arra a MÜK Elnökségének, hogy – nem kiskapuként, de – méltányos lehetőségként értékelni lehessen az igyekezetet, amely az aktuális oktatási időszakban elmulasztott kreditpontok megszerzésére irányul.

Abban reménykedtem – és ezért az élőszavas továbbképzés megmaradásának is harcosa voltam –, hogy a képzés összeköti a kamarai tagságot, olyan lehetőség, ahol nemcsak a tudományra és a gyakorlat válto-

zásaira, de egymás arcára is vethetünk egy pillantást.

Nem csalódtam. Immár sokkal nagyobb bizakodással tekintek az újabb nagy kihívásra, az új elektronikus ingatlan-nyilvántartás bevezetésével kapcsolatos tengernyi teendőnk ellátására. A kérésünk csupán az, hogy kísérjétek nagy figyelemmel azokat az útmutatásokat, amelyeket a MÜK honlapján és az aktuális vármegyei honlapokon közzéteszünk, és persze lelkiismeretesen vegyetek részt az új tudás elsajátításában és megfelelő gyakorlati alkalmazásában. 

Nők a büntetőügyekben

Ami ellen nincs védelem: a szerelmi téboly...

„Minő csodás kevercse rossz s nemesnek/ A nő, méregből s mézből összeszűrve.”1 Madáchnak igaza van, mert a nők képesek rendkívül nemes tettekre és szörnyű bűnök elkövetésére. Ugyanúgy, mint a férfiak.

Prof. Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró

Ismert és elismert nők

Először azokat a nőket említem, akik példát mutattak, és Arany János szavával élve, „dicső hírük s nevük fennmaradt örökre”. A történelemben, a művészetben, az irodalomban az oktatásban, a tudományos életben, a közéletben, a sportban és a karitatív tevékenységben számos kiemelkedő magyar nőt ismerünk. Kétségtelen, hogy a történelem eleinte nem kedvezett annak, hogy képességeiket kibontakoztassák és főleg a családi hátteret biztosították a neves történelemi személyiségeknek. Mi sem mutatja a nők történelmi szerepét jobban, mint az a tény, hogy ezer év alatt uralkodó 53 királyunk közül saját jogán mindössze két nő lépett trónra: Mária királynő, Nagy Lajos leánya, aki a XIV. században lett királynő, nagyon rövid ideig, és Mária Terézia, aki viszont 1740-től negyven évig uralkodott Ausztriában és Magyarországon.

Kevés felemelkedési lehetőség volt tehát a nők számára egészen a XIX. századig, amikor Európában és Észak-Amerikában az emancipációs mozgalmak fellángoltak. Magyarország nem maradt le a nyugati nőmozgalmak mögött, hazánkban is ebben a században kerültek széles nyilvánosság előtt megvitatásra olyan kérdések, mint a nők hivatása, a nők férfiakéhoz viszonyított jogai, a nők művelődése és oktatása-nevelése, vagy éppen a nők közéleti szerepe és a hagyományos női szerepekből való kilépés lehetőségei.

A XIX. század végén ugyanis a gazdasági és a technikai fejlődés , és összetett társadalmi problémák egyre több nőt kényszerítettek, indítottak arra, hogy munkába álljon. A korabeli statisztikák ezt hűen tükrözik, ugyanis a fizikai és a szellemi munkavégzés területén a nők aránya megnőtt. A szellemi foglalkozások közül a nők körében a fizikai munka mellett Magyarorszá-

Az irodalom is bővelkedett fontos, szép gondolatokat és mély érzéseket megfogalmazó író- és költőnőkben Dukai Takách Judit, Kaffka Margit, Nemes Nagy Ágnes, Janikovszky Éva Szabó Magda, hogy csak néhány nevet említsek az utóbbi kétszáz év irodalmából.

Kiemelkedő személyiség volt Schlachta Margit, akit 1920. február 26.-án nemzetgyűlési képviselővé választottak, és aki Magyarországon az első nemzetgyűlési képviselőnő volt, egyben a keresztény nő-

gon a gyorsírói és gépírói munka terjedt el először, mivel a bankok, ügyvédi irodák, gyárak, üzletek, majd a bíróságok és a közigazgatási hatóságok óriási számban kezdték foglalkoztatni ezen a területen a nőket. Először Wlassics Gyula miniszter tette lehetővé 1895-ben a nők számára, hogy beiratkozhassanak a budapesti, illetve a kolozsvári egyetemre orvosi, gyógyszerészeti és bölcsészeti tanulmányokra, azonban az egyetemek bizonyos karai továbbra is zárva maradtak a nők előtt.

A nők tanulása elé állított korlátok ellenére azonban léteztek olyan területek, ahol a nők mégis jelentőset alkottak. A művészetekben számos nő bizonyította tehetségét és rátermettségét, gondoljunk csak nagy színésznőinkre: Déryné Széppataki Róza, Blaha Lujza, Jászai Mari, Bajor Gizi, Tolnay Klári, és még sorolhatnám a számtalan színésznőt, aki alakításával maradandó színpadi élményt nyújtott a nemzet számára.

védelem és a katolikus szociális munka élharcosa lett. 1946. évben a Nemzetgyűlés képviselője, s ekkor Parragi György képviselőtársa így méltatta: „Egyetlen férfi a Nemzetgyűlésben”...

Az utóbbi évszázadokban is sok nő mutathatta meg tehetségét és elhivatottságát és alkotott maradandót.

Az első magyar női Nobel díjas Karikó Katalin, akire méltán büszkék a nők és természetesen a férfiak is.

Női bűnözők

Ugyanakkor tényként lehet megállapítani, hogy a nők is képesek olyan bűncselekmények elkövetésére, ahol a férfiak sértetté, áldozattá válnak.

A KSH adatai szerint a népesség nemek szerinti megoszlása alapján 2023. január 1-jén a következőképpen alakult: 4 millió 641 ezer férfi és 5 millió 37 ezer nő élt Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy nagyjá-

ból a lakosság fele (52%-a) nő. Ez az arány 1949 óta lényegesen nem változott.

A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia adatai szerint 2022-ben 160 820 bűncselekményt regisztráltak. A bűncselekmények nagyjából fele évente vagyon elleni deliktum, vagyis lényegében évente 80 ezer személy elleni bűncselekményt követnek el Magyarországon. Ami a nemek arányát illeti az összbűnözésben: 2012-ig a nők által elkövetett bűncselekmények száma enyhén növekedett, de csak a 18%-ot érte el. Vagyis a férfi elkövetők száma évtizedek óta négyszer annyi, mint a női bűnözőké. Látható, hogy a női bűnözés lényegesen alacsonyabb, mint az erősebb nem által képviselt arány.

Ranschburg Jenő pszichológus is foglalkozott a női bűnelkövetők sajátos személyiségjegyeivel, agresszivitásuk megjelenési sajátosságaival. Véleménye szerint semmiféle tudományos bizonyíték nincs arra nézve, hogy a nő biológiai felépítése kevésbé agresszív lenne, mint a férfié. A női személyiségtől éppúgy nem idegen az indulat, a bosszú, az erőszak, mint a férfi karakterétől. A nő azonban nem azért tartózkodik az ütésektől, mert „gyávább”, hanem mert eltérő fizikai adottságai arra késztetik, hogy „kerülő úton” vezesse le támadó indulatait. Ranschburg Jenő másik megfigyelése szerint nem az elkövető, hanem az áldozat neme határozza meg az erőszak nagyságát, erősségét. A férfi vagy női elkövető minden esetben egyaránt agresszívabban lép fel, ha az áldozata férfi.

Bizonyos erőszakos megnyilvánulások tekintetében azonban a nők felülmúlják a férfiakat. Egy 2002-es amerikai felmérés szerint a női elkövetők gyakrabban, az esetek 38 százalékában inkább lökdösik a férfiakat, mint fordítva, 20 százalékban harapják és rúgják, szemben a férfiaknál mért 1 százalékkal, 22 százalékban pedig pofozzák az áldozatukat, míg a férfiak mindössze 6 százaléka teszi ugyanezt. A női elkövetők 16 százaléka hajít valamilyen tárgyat a másik felé, vagy önti le folyadékkal az áldozatot, illetve borít valamit a partnerére, szemben az ugyanezen bűnözési kategóriában lévő férfiak 1 százalékos arányával. Ezzel szemben a férfiaknak 47, míg a nőknek 40 százaléka tör-zúz, és mindössze 6 százalékuk kényszeríti közösülésre társát, szemben az érthető biológiai okokból mért női 1 százalékkal.

Kriminológiai és kriminalisztikai felmérések szerint a testi erőszakot illetően a nők általában a kezük ügyébe eső konyhakést használják a lakás konyhájában. De azért akad példa más sérülés okozására és élet kioltására alkalmas eszközök, például balta, korábban nyújtófa használatára is. A támadás általában egyetlen szúrásban kimerül, de előfordulnak intenzív bántalmazások is. Az esetek többségében a nők tagadják bűnösségüket, jogos védelmi helyzetre, gondatlanságra, a sértett elháríthatatlan magatartására hivatkoznak, nem bánják meg tettüket. A férfi sértettek az elkövetők bocsá-

A bíróságtól balra, a régi esküdtszék két hosszú padjában vagy húsz újságíró, fényképész, rajzoló: a világ szeme.

Ma minden szem idefordult. Ez a terem ma a magyar életnek valami szörnyű titkos mélységeit fedi föl.

Ez az asszony azzal a váddal áll a bírák előtt, hogy légypapírból kifőzött méreggel megölte kilenc évvel ezelőtt az édesanyját, pár év múlva a férjét, aztán az ágyasát.

Fontos az, hogy egy társadalmi réteg életébe nézhetünk bele: a magyar falu világáról rántja le a leplet a tárgyalás”...

A férfiaktól eltérően a nők gyakrabban lökdösődnek, harapnak, rúgnak, pofozkodnak, tárgyakat dobálnak, folyadékot öntenek a másikra, bútorokat borogatnak, törnek-zúznak...

natkérése után sokszor megbocsátanak nekik. A büntetőeljárások sok esetben éppen ezért nem is a sértett feljelentése, hanem a bűncselekmény elkövetését közvetlenül észlelő szemtanúk vagy a sérüléseket észlelő orvos feljelentése alapján indulnak.

Elhíresült elkövetők

A női bűnözők körében is vannak kiemelkedően elhíresült elkövetők.

Méregkeverő asszonyok

Az elmúlt században az egyik leghírhedtebb és legtöbb halálos áldozattal járó női bűntény hazánkban a tiszazugi méregkeverő asszonyok esete volt. Ez azért megrázó, mert nem csak az áldozatok száma, hanem a társadalmi körülmények is az igazi mélyszegénységet tükrözik, a női lelkek nyomorúsága pedig döbbenetes. Nem volt véletlen, hogy maga Móricz Zsigmond tudósított a perről, a bírósági tárgyalóteremből. Tudósítása a Nyugat c. folyóirat 1930. évi 3. számában jelent meg és az alábbiakat olvashatjuk:

„A szolnoki törvényszék nagy tárgyalási terme zsúfolva.A bírói asztal előtt idős aszszony áll. Falusi asszony fekete ruhában, jómódúan, nagyon ízlésesen öltözve, két kezét összeteszi, mint a templomban az Úrasztala előtt. Első pillantásra egy kedves nagyanya, akivel olyan kellemes otthon a maga környezetében találkozni és aki találó és talpraesett szívességgel szokta az idegent fogadni.

A bíróság háttal ül az ablakoknak s a homályos téli nap alig világítja meg a termet, ahol párszáz ember szorong a padokban és szorongva várja a szavakat.

Erről a bűnügyről, még a New York Times hasábjain is lehettet olvasni. Jóllehet, azért, hogy az országot ne tüntessék fel negatív színben elkülönítették a vádlottak ügyeit.

A tiszazugi méregkeverők elnevezés egy csoport nőre utal, akik tiszántúli falvakban éltek és 1911–1929 között körülbelül 300 embert mérgeztek meg.

A „légyvíz” feltalálója

A korabeli magyar társadalomban még szokás volt, hogy a fiatal lányok leendő férjét a családjuk választotta ki, a szülők döntésüket a lányaikra erőltették, tehát nekik mindenképpen el kellett fogadniuk az így választott jövendőbelijüket. A kényszerre a válás sem jelentett volna megoldást, hiszen a válás intézménye akkoriban még egyáltalán nem volt társadalmilag elfogadott, néhány kivételtől eltekintve. Az első világháború idején, amikor a harcképes férfiakat az Osztrák–Magyar Monarchiáért küldték harcolni, Nagyrév megfelelő helynek tűnt hadifoglyok elszállásolására. A hadifoglyok a faluban korlátozott szabadsággal bírtak, így az ott élő nők közül sokan „szerezhettek” maguknak egy vagy akár több külföldi szeretőt is, amíg a férjük távol volt. Amikor férjeik haza jöttek, akkor a nők többnyire korábbi „életüket” szerették volna folytatni.

Ebben az időben kezdte a nagyrévi bába, Fazekas Gyuláné született Oláh Zsuzsanna titokban „meggyőzni” a falubeli asszonyokat – akik szabadulni akartak konfliktussal és nehézségekkel teli helyzetükből –,

hogy mérgezzék meg férjüket: ehhez használjanak arzént, melyet az akkoriban megjelent légyfogó-papírok kiáztatásával szereztek. Ez volt a „légyvíz”.

A kezdeti férjgyilkosságok után néhányan a saját családtagjaikat, rokonaikat is megmérgezték, mivel azok „teherré” váltak számukra többnyire a betegségeik, a fronton szerzett sérüléseik miatt vagy az örökségüket akarták ily gátlástalan módon megkaparintani. A nagyrévi bábaasszony igen közelállt a helyi orvoshoz, emellett unokatestvére végezte a halotti bizonyítványok kiállítását, emiatt maradhattak évekig észrevétlenül és felderítetlenül az elkövetett bűncselekmények, emberölések.

Végül 28 gyanúsítottat állítottak bíróság elé - kettő kivételével mind nő volt -, 162 esetben emberölés elkövetése miatt állapították meg a büntetőjogi felelősségüket.

Repülős Gizi

Ismert bűnöző volt Repülős Gizi –született Bodnár Gizella,- akit „Flying Giziként ”vagy Air plane Giziként” is emlegetett a külföldi sajtó, s gyakorlott besurranó tolvaj volt. Több mint 20 alkalommal ítélte szabadságvesztésre a bíróság, összesen 40 évnyi börtönbüntetésből 17 évet letöltött, és 2007ben önéletrajzi regényt adott ki Repülős Gizi, a tolvajok királynője címmel. A Repülős Gizi név abból ered, hogy az 1950-es évek elején, amikor még Magyarország nagyvárosai között voltak belföldi repülőjáratok, reggelente Budapesten felszállt egy repülőgépre, néhány óra alatt Miskolcon, Debrecenben, Pécsen, Szegeden vagy Szombathelyen volt és ott lopott, majd az esti járattal visszatért a fővárosba.

A közelmúlt női bűnelkövetői között Faludi Tímea és „Bróker Marcsi” neve sem ismeretlen.

A nők sérelmére elkövetett egyes bűncselekmények

A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia adatait alapul véve megállapítható, hogy a bűncselekmények tipikus áldozatai, nem a nők, hanem a felnőtt férfiak. Az egyes bűncselekménycsoportok tekintetében azonban korántsem olyan kiegyenlített a helyzet, mint az elkövetők esetében, ahol nagyjából fele-fele az arány.

A közlekedési, az emberi méltóság elleni és egyes alapvető emberi jogok elleni bűncselekmények tekintetében még nagyjából kiegyenlített a nemek aránya. A va-

gyon elleni, a vagyon elleni erőszakos, a köznyugalom elleni, valamint az élet- és testi épség elleni bűncselekmények többségét azonban a férfiak sérelmére követik el. Ezzel ellentétben a gyermek érdekét sértő, a család elleni, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni, valamint az emberi szabadság elleni bűncselekmények többségét a nők sérelmére követik el.

A Btk. XIX. fejezetében foglalt bűncselekménycsoport, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni deliktumok jutnak először mindenki eszébe, amikor a nők kiszolgáltatottságáról és védelméről esik szó.

Az erőszakos nemi közösülés védelmét már az 1878. évi V. törvény, a Csemegi kódex is tartalmazta. A Csemegi-kódexbeli szabályozás alapján az erőszakos nemi közösülésnek (232. §)2 két fordulata volt. Az egyik az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő közösülésre kényszerítés, a másik az akaratnyilvánításra vagy védelemre „tehetetlen” állapot kihasználása, akár az elkövető idézte elő ezt az állapotot, akár nem. A bűncselekmény sértettje csak nő lehetett, azonban korra, családi állapotra, erkölcsiségre tekintettel történő korlátozás nélkül. Ugyanakkor ez a jogszabály már kifejezetten kizárta a házasságon belüli elkövetés lehetőségét és az erőszakot fogalmilag csak házasságon kívül tartotta megállapíthatónak. Lényegében ez a törvényi tényállás maradt hatályban az erőszakos közösülés szabályozásával 1997. szeptember 15-ig - az 1997. évi LXXIII. törvény által történt módosításig - csak a nő sérelmére történő elkövetést szankcionálta. Ezt követte a szexuális

erőszak tényállásának megalkotás, amely már a szexuális cselekmény fogalmát is megalkotta és a férfiak sérelmére elkövetett ilyen cselekményeket is védelemben részesítette. A társadalomban, a mindennapokban jelentkező jelenségek tették szükségessé a kapcsolati erőszak tényállásának a megalkotását. Ugyanis a hagyományos büntetőjogi tényállások, így a testi sértés, az élet elleni cselekmények, a személyi szabadság megsértése nem fejezik ki sem a speciális sértetti kört, sem az együttélésből fakadó kiszolgáltatottságot, függő helyzetet, sem pedig a különböző megalázó, bántalmazó magatartások rendszerességét.

A szexuális zaklatás

A zaklatás törvényi tényállását a 2007. évi CLXXII. tv. iktatta be a Büntető Törvénykönyvbe3 és 2008. július 1. napjától lépett hatályba. A konkrét és megtörtént esetben a szexuális zaklatást megvalósító elkövető nő, de gyakoribb a férfi elkövető a szexuális zaklatások esetén is.

Az ügyészségi statisztika szerint hazánkban a regisztrált zaklatási bűncselekmények száma 2018 és 2022 között évente 4600 és 5300 között volt. Tehát nem elhanyagolható számú és jelentős látenciát mutató cselekményekről, bűncselekményről van szó.

A világon elsőként 1990-ben az Amerikai Egyesült Államokban, Kalifornia állam rögzítette törvényben, hogy a zaklatás bűncselekménye (stalking) akkor valósul meg, ha mást szándékosan, ismételten - legalább két alkalommal - követnek vagy zaklatnak, valamint ha komolyan fenyegetik, azzal a

szándékkal, hogy a saját vagy a családja biztonságával kapcsolatban megalapozott félelmet keltsenek benne.

A leggyakrabban olyan visszautasított ex-partnerek vagy volt házastársak követik el, akik nem bírják elviselni a kudarcot, illetve elfogadni a szakítást vagy válást.

A zaklatás egy különleges esete

A szerelmi téboly, mint a zaklatás egy különleges esete: a tényállás szerint a női vádlott és a férfi sértett egy munkahelyen dolgoztak. A vádlott főiskolát végzett, férjezett, s miután a vádlottnak megszűnt a munkaviszonya, két telefonszámról naponta hívta volt főnökét, a férfi sértettet. A telefonhívás célja az volt, hogy a sértett felé irányuló mély szerelmi érzéseit kifejezze. Ugyanakkor a vádlott nem csak telefonált a sértettnek, hanem egy év alatt mintegy 40 multimédiás üzenetet küldött magáról, valamint több, mint 15500 sms-t küldött a sértett telefonjára. A hívások, a multimédiás üzenetek és a több ezer sms-küldés célja az volt, hogy a vádlott egyértelművé tegye a sértett iránti szerelmét, és egyúttal arra kérte a sértettet, hogy lépjen vele szerelmi kapcsolatba. A vádlott nem csak az említett módokon juttatta kifejezésre szerelmi vágyait, hanem több alkalommal személyesen is felkereste a sértettet a munkahelyén és a lakására is elment. A sértett nem fogadta a vádlott telefonhívásait, és nem reagált a multimédiás üzeneteire, valamint a telefonos üzeneteire sem, a lakásába nem engedte be a sértettet. A sértett elzárkózott a sértett szerelmi közeledésétől, sőt kifejezetten terhesnek találta a sértett kapcsolatkeresését. Egy év eltelte után a sértett feljelentést tett a vádlott ellen a Btk. (222. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő zaklatás vétsége4 miatt, és joghatályos magánindítványt terjesztett elő, egyben kérte a vádlott megbüntetését. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a bíróság elfogadta az igazságügyi szakértők véleményét, és tényállásként megállapította, hogy a vádlott évek óta szerelmi tébolynak nevezett kóros elmeállapotban szenved, amely az adott ügyben egyértelműen kizárja a büntethetőségét. A szerelmi téboly kóros vonatkoztatásokkal, jelentőségadásokkal, téveszmékkel jellemezhető kóros elmeállapot. A vádbeli időszakban pedig a vádlott ezen betegsége kizárta, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje vagy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. A szakértői megállapítások sze-

rint a vádlott egy személyre, a sértettre koncentrál a betegsége során, állapota az életének más területeire nincs kihatással, amenynyiben nem a sértettről beszél, akkor ezen állapota észre sem vehető. Életének egyéb területein kifejezetten jól teljesít.

A bíróság az ítéleti tényállásban megállapította, hogy a vádlott elkövette a Btk. 222. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő zaklatás vétségét, azonban a Btk. 15. § b) pontja alapján a kóros elmeállapota kizárta a büntethetőségét. Ezért a bíróság az ellene emelt vád alól felmentette a vádlottat. A bíróság a hatályos törvényi szabályozásnak megfelelően járt el. A vádlott kényszergyógykezelése szóba sem jöhetett, mert a törvény személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjével szemben ad erre lehetőséget, de csak akkor, ha a kóros állapota miatt nem büntethető elkövetővel szemben egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni. A zaklatás vétsége a Btk. XXI. fejezetében, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények körébe tartozik. A törvényalkotó az (1) bekezdés elkövetőjét egy évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Így kizárt az elkövetővel szemben a kényszergyógykezelés alkalmazása.

De! Ki védi meg a sértettet a szerelmi téboly ellen? A jogerős felmentő ítélet nyilvánvalóan nem nyújt védelmet a sértettnek a vádlott további zaklatásával szemben. Milyen lehetősége van a sértettnek, hogy jogvédelmet és nyugalmat nyerjen? Indokolt és szükséges-e, hogy egy ilyen helyzetben a büntetőjog, mint ultima ratio rendelkezésre álljon és megoldást biztosítson? Kérdések, amelyekre a büntetőjogban nem találunk megoldást.

A válaszok megadásához át kell evezni a polgári jog területére. A sértett ugyanis például az ügyésznél vagy a gyámhatóságnál kezdeményezheti a vádlott gondokság alá helyezését [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:28. § (1) bekezdése]. Azonban a gondokság alá helyezett vádlott is írhat sms-t és telefonálhat a sértettnek. Így a sértett életét a következő évben is több ezer zaklató sms küldésével nehezítheti meg. Egyelőre ugyanakkor nem kétséges: szerelmi téboly ellen nincs büntetőjogi védelem.

(A Magyar Jogászegylet Vas Vármegyei Szervezetének konferenciáján, Szombathelyen elhangzott előadás Ügyvédek Lapja számára készített szerkesztett változata.)

Felhasznált irodalom

Varga Szabolcs – Bálint Ágnes Diána

Családon belüli erőszak – amikor a férfi az áldozat, Belügyi Szemle 2020/4. 18.-20.

Ranschburg Jenő: A meghitt erőszak

Saxum Kiadó, 2006.,34. 121. o., 122. o. Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia.pdf letöltve: 2024. március 29.

Szabó Kinga: A családon belüli erőszak szociológiai kutatása interjúelemzés tükrében ,Jogtudományi Közlöny, 2023/5, 225-233. o.

Fehér Lenke, Virág György: A nemi erőszak büntetőjogi szabályozása ,Állam és Jogtudomány, 2006/1., 31-41. o.

Móricz Zsigmond: A tiszazugi méregkeverők Nyugat, 1930./3. letöltve : 2024. március 29.https://www.arcanum. com/hu/online-kiadvanyok/Nyugatnyugat-1908-1941-FFFF0002/193042A394/1930-3-szam-FB194/

Szabó Kinga: A családon belüli erőszak szociológiai kutatása interjúelemzés tükrében Jogtudományi Közlöny, 2023/5., 225-233. o.

Czine Ágnes:Szerelmi téboly ellen nincs büntetőjogi védelem, Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar, 2018.,199-204. 

Jegyzetek

1 Madách Imre: Az ember tragédiája

2 232.§Erőszakos nemi közösülés büntettét követi el, és tiz évig terjedhető fegyházzal büntetendő:1. a ki valamely nőszemélyt erőszakkal, vagy fenyegetéssel arra kényszerit: hogy vele házasságon kivül nemileg közösüljön; 2. a ki valamely nőszemélynek öntudatlan, – vagy akarata nyilvánitására, vagy védelmére tehetetlen állapotát arra használja fel, hogy vele házasságon kivül nemileg közösüljön; akár ő idézte elő azon állapotát, akár nem.(1878. évi V. tc.)

197. § (1) Aki nőt házassági életközösségen kívül erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, vagy a nő védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát közösülésre használja fel, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (1978. évi IV. tv.)

3 1978. évi IV. tv.176/A.§

4 2012. évi C. tv.

A negatív nyomok üzenetei a védőügyvédeknek

Legjobb emlékezetem szerint a nyolcvanas években láttam a tévében egy Columbo-részben, hogy a gyanús férj egy magnófelvétellel igazolta az alibijét. Azt kívánta a felvétellel mutatni, hogy otthon volt a lakásában, a ház nappalijában a felesége megölésekor, délután három órakor, tehát nem lehetett tettes a máshol történő emberölésben. A felügyelő nem hitt igazán neki. Meghallgatta a felvételt egyszer, aztán még egyszer, majd legalább tízszer. Figyelte a hangokat, a háttérzajokat, mindent, ami a felvételen egyáltalán emberi füllel érzékelhető volt. És egyszer csak bevillant neki: nem is azt kell figyelni, hogy mit hall, hanem azt, hogy mit nem. És rájött a hiányra. Nem volt a felvételen a nappali állóórájának három gongütése. A férj nem a házban tartózkodott három órakor, tehát a hamis alibi nem vált be.

Dr. Fenyvesi Csaba ügyvéd, egyetemi tanár, PTE Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék

1. A negatív nyom és a szemle

A soha nem látott feleségéről mindig csak beszélő, gyűrött ballonos nyomozó esete inspirált arra, hogy megvizsgáljam néhány valós bűnügyben:

a) Milyen jelentősége van a hiányzó nyomnak, anyagmaradványnak?

b) Mi az üzenetük a hiányzó nyomoknak, anyagmaradványoknak?

c) Milyen következtetések, tanulságok vonhatók le az áttekintésük után?

Úgy vélem, a válaszok a büntetőügyekben eljáró védőügyvédeknek is hasznosak lehetnek a büntetőeljárás-jogi kódexünk által is követelt hatékony védelem eléréséhez.

A kérdéseket továbbgörgetve: hol merülhet fel elsőként a nyomhiány? Nem nehéz megválaszolni: a helyszíni szemlén mint a nyomozási „első csapás” kardinális mozzanatán. Ugyanis a statisztikai adatok – nem csak hazánkban – azt mutatják, hogy a bűncselekmények körülbelül hatvan-hetven százalékát az úgynevezett helyszínes bűntettek teszik ki. Ahol érdemes helyszíni szemlét tartani, ahol van mit keresni, kutatni, „fésülni”, ahol fellelhetők az azonosítási piramisban szerepeltetett építőkockák, a nyomok és anyagmaradványok.1 Az egész világban tendenciózusan értékelődik fel a kriminalisták körében az elsődleges helyszíni szemle, mivel mindenhol – akár az európai kontinensen, akár az angolszász orientációjú államok-

resést folytasson, azaz végighaladva az elkövető feltételezett ösvényén,3 felkutassa és rögzítse mindazokat a nyomokat, anyagmaradványokat és elváltozásokat, amelyek a tettes mozgásával kapcsolatban keletkezhettek. Mégpedig gondosan és alaposan. Úgy is fogalmazhatok: minél alaposabb, figyelmesebb volt a tettes a helyszínen – hogy ne hagyjon hátra semmit magából –, annál alaposabbnak és figyelmesebbnek kell lennie a szemlézőnek.

Álláspontom szerint nincs nyom-, illetve anyagmaradvány-mentes helyszín, csak meg kell találni, fel kell kutatni a tetthelyen hagyott, sokszor láthatatlan elváltozásokat (és

ban, beleértve Ausztráliát, valamint az ázsiai országokban is – a helyszín az adatok tárháza, nyitott könyv, amiből meg kell tanulni olvasni.

Kriminalisztikai közhelynek számít az a megállapítás, hogy minden helyszín más. Következésképpen nagy jelentősége lehet annak, hogy a helyszíni szemlét mennyire sikerül célirányos egyediesítéssel lefolytatni. Ennek érdekében a jó kriminalistának, helyszíni szemlézőnek vagy crime scene examinerCSE-nek, avagy crime scene investigator-CSI-nak mintegy bele kell bújnia a tettes bőrébe2 ahhoz, hogy eredményes nyomke-

megfelelő értelmezést és jelentést kell társítani hozzájuk). Itt jutottam el e tanulmány konkrét témájához: ugyanilyen értékesek lehetnek az úgynevezett negatív nyomok4 is, vagyis ami nincs ott, és ott kellene lennie, illetve ami már nincs ott, de ott volt. Sokszor többet mond a nem létező, hiányzó nyom, mint a „beszélő” jelen lévő.

2. A beszélő anyagmaradvány-hiány emberölési ügyben

Az anyagmaradvány-hiány jelenségére és jelentőségére gyakorló nyomozóként magam is rájöttem, amikor egy baranyai emberölé-

ses ügyben szembesültem a szinte üvöltő negatív körülménnyel.

1989. szeptember 15-én, pénteken egy komlói társasház előtti játszótérről 17 óra körül eltűnt a négyéves O. Anikó. A kiérkező rendőrök a lakókkal együtt átnézték a négyszintes házat az alagsortól a tetőtérig. Végigkérdezték a rokonokat, napokon át vizsgálták a ház környékét, a garázsokat, a közeli erdőrészt, de eredménytelenül.5

Szeptember 19-én, kedden 7 óra 20 perckor B. Z. helyi lakos bejelentette a Komlói Rendőrkapitányság ügyeletére, hogy a házuk pincéjében az egyik tárolóban – feltehetően – Anikó holtteste fekszik.

ruházatát és használati tárgyát. A holttest környezetéből – fogóanyagként használt –Dunántúli Napló augusztus 18-i és 21-i darabjait, két, élelmiszerboltban használatos, 16,80-as, illetve 16,50-es kézi árazású, összegyűrt papírzacskót és egy 100 db-os papír zsebkendős nejlontasakot is rögzített a bizottság.

Mindezen brutális testi behatolások, vágások ellenére hiányzott a késszúrásokkal együtt járó egy-másfél liter (kiömlő) vér. Szinte ordított a hiány. Engem keressetek! Üzenetét vették a felderítők. Lázas szorgalommal kutatták éjjel a vért. Luminolos eljárással, teljes elsötétítéssel. Több helyen ta-

Nemcsak emberi anyagmaradvány (nyom) hiány beszélhet az okos megszólaltatónak, köztük a védőügyvédeknek, hanem egyéb, nem humán eredetű is.

A szemlebizottság azonnal megkezdte az államigazgatási szabályok szerinti helyszíni szemlét. Szagnyomot (egész pontosan szaganyagmaradványt) rögzítettek az alagsori tárolóhelyiség elől, erről kutyát is indítottak. Az eb a Fürst S. u. 26. számú házig ment el bőszen szaglászva, de ott nyomot vesztett.

A holttestet – amely valóban O. Anikóé volt – a ház egyik lakója, az Á. Z. nevű férfi kamrájában találta meg a bizottság. A helyiség nem volt zárt, faajtajának nekitámasztottak egy 55x55 cm-es nagyságú, nehéz kazánlemezt. A tároló szűk, keskeny ablakát zárva és sértetlenül találták a szemlézők. A párkányon, illetve a falon csúszási vagy egyéb nyomok nem látszottak. A holttest egy farakás tetején, farostlemezzel letakarva, lemeztelenítve feküdt. A kezeket hátrakulcsolták, cipőfűzővel összekötötték. Miután nem volt kétséges a bűncselekmény alapos (napjainkban megalapozott) gyanúja, a bizottság áttért a büntetőeljárás szerinti helyszíni szemlére.

A test vizsgálatakor lebenyes hámsérüléseket találtak az arcon és a felső ajkon, hámkarcolásokat az állcsúcson, hosszú, metszett, a légcsövet megnyitó vágást a nyakon és csonkolást az orron. Több szúrt sebzést észleltek a bal emlőbimbó környékén és a hasfalon, amelyen a vékony- és a vastagbelek is kitüremkedtek. A végtagok és a törzs csontjai sértetlennek tűntek. A testre helyezve, illetve annak közelében megtalálták az áldozat összes, már ismert

láltak is vörös foltokat, ám kiderült, hogy néhányan csirkét, mások halat vágtak, pucoltak vagy ügyetlenül borotválkoztak. A holttesttől kiindulva módszeresen pásztázták a lépcsőház minden helyiségét és a ház összes lakását. Meg kellett tudni, hogy honnan származhat a holttest mellett, illetve alatt talált két bolti papírzacskó, rajta az árfelirattal, a mintás nejlontasak árfelirattal, a Dunántúli Napló augusztusi két száma, és a kislány kezére csomózott cipőfűzők, valamint a leglényegesebb: hol történt maga az élet elleni cselekmény? Hol van az elsődleges helyszín? Miért vitte le a tettes az áldozatot a mindenkinek szabadon álló alagsori kamrába? Éppen azért, mert tudta, hogy a corpus megtalálása a bűntény helyszínén rá mutatott volna.

A gondolati rekonstrukció, az anyagmaradvány-hiányból eredő logikai következtetés helyes volt. A ház magasföldszintjén lakó elkövető lakásában a nyomozók megtalálták a kislány egyedileg azonosított hajés véranyagmaradványait. A beismerés mellett ezek erős bizonyítékul szolgáltak V. Éva elítéléséhez.

3. Az anyagmaradvány-hiány bizonyítási jelentősége emberölés kísérletében

Nemcsak emberi anyagmaradvány(nyom)hiány beszélhet az okos megszólaltatónak, köztük a védőügyvédeknek, hanem egyéb, nem humán eredetű is.

Egy negatív nyom perdöntő bizonyítékká vált egy Tolna megyei faluban történt eseménynél. A kezdeti adatok szerint a gyanúsított férfi 2021. április 25-én kora reggel leöntötte éghető anyaggal (benzinnel vagy gázolajjal) titkos szerelmét, majd öngyújtójával meggyújtotta a ruháját. A vádirat szerint a sértett hölgy a háza teraszán ült, ott történt a lelocsolás és a meggyújtás. Azonban a védőügyvédi beadványokban, észrevételekben is megjelenő érvelést megerősítve és elfogadva az eljáró Szekszárdi Törvényszék helyesen állapította meg, hogy nem történhetett a teraszon a lelocsolás, mivel ott a helyszíni szemle nem tárt fel semmilyen (éghető, így benzin vagy gázolaj) folyadékanyag-maradványt. Egyszerűen nem volt ilyen. Nem találtak likvid cseppeket, foltokat, nedvességet, pusztán egy kör alakú égési nyomot. Ennek következtében a vádban jelzett lelocsolás nem ott történt, a sértettnek jelzett nő nem a teraszon érintkezett a ruhájában levő gázolajjal.6

4. Hang fel nem ismerés jelentősége

Kutatásom során arra is felfigyeltem, hogy nem csak tárgyiasultnyom- vagy anyagmaradvány-hiány merülhet fel a bűnügyekben. Előfordulhat, hogy emléknyomhiány is része a bizonyításnak.

A jelenségre felidézem a 2006-os pécsi Alkotmány utcai lottózó dolgozója elleni rablási esetet.7 A vádirat szerint a kapucnis, arcát kabátjával részben eltakaró terhelt férfi fegyvernek látszó tárggyal a kezében 2005. július 19-én 8 óra 5 perckor besétált az eladótérbe, a pultnál álló hölgyre fogta fegyverét, majd kijelentette: „Heroinista vagyok, örökké nyomorékká teszem.” A sértett a kasszában levő mindösszesen 70 957 forintot az elkövető által magával hozott nejlonzacskóba helyezte, majd a tettes az ajtót kinyitva távozott. Előtte azonban még többször megismételte, hogy „nyomorékká teszem”, illetve hogy „ne szóljon a zsaruknak, mert visszajövök”.

A sértett néhány másodperccel később az ajtót kinyitva átfutott a mellettük levő csapágyboltba, ahol a két ottani férfi alkalmazottnak sietve elmondta a történteket. Egyikük, a csapágybolt tulajdonosa, K. Z. a tettes után szaladt – sikertelenül –, a másik, F. L. pedig a rendőrséget hívta telefonon.

A nyomozás során felismerésre bemutatási cselekményt hajtott végre a hatóság. A büntetőeljárás-jog és a kriminalisztika

szabályai szerint végrehajtott aktus során a sértett nem ismerte fel a gyanúsított hangját, holott az kifejezetten és mások által is megerősítetten, jellegzetesen rekedt. Ilyet a rablást követő percekben megtett beszámolójában, majd részletes tanúvallomásában sem említett. Ezt az anomáliát (sok más mellett) az eljáró helyi bíróság és a másodfokú tanács is észlelte. A negatív nyomot, amit nem észlelt a tanú, olyként értékelte, hogy nem állapítható meg ez alapján, hogy a megvádolt személy szájából hangzottak el a fenyegető mondatok.

5. Az elektronikus adat hiányából levonható következtetés

A már jelzett (751-es) kriminalisztikaelméleti piramismodell középső, segítő vagy mediátori részében – a nyomok, anyagmaradványok, okiratok, vallomások mellett – legutolsóként, egyúttal legfrissebbként az elektronikus adatok jelennek meg.8 Ma már szinte nincs olyan kiemelkedő súlyú bűnügy (emberölés, emberrablás, rablás, terrorcselekmény stb.), amelynek nyomozásában ne szerepelnének elektronikus adatok. Déri Pál 1970-ben már találóan utalt rá: „Az aranyszemcsék a folyók homokjában rejtőznek.” Ma, a XXI. században úgy fogalmazhatom meg: „Az aranyszemcsék a komputerek agyában rejtőznek.”9 Tovább cizellálva, mivel a mobiltelefonok is nyomozást segítő kincseket rejtenek: „Az aranyszemcsék a csipekben rejtőznek.” Ám e körben is észrevettem, hogy az elektronikus adatok hiánya is beszélő lehet. Konkrétan egy 2014-es, az egész világot megrázó eseménynél tűnt fel markánsan.

Kezdettől fogva figyeltem és elemeztem az MH370-es maláj repülőgép eltűnését.10 A Boeing 777-200 típusú, a repülésben fiatalnak számító, 1995-ös konstrukciójú (háromszáz tonnás, tele tankú), menetrend szerinti gép Kuala Lumpurból szállt fel jó időjárási viszonyok között 2014. március 8-a éjjelén, pontosan 00.40-kor, és haladt Peking felé, fedélzetén 14 országból 239 személlyel. (Ezt két pilóta, tíz légiutas-kísérő és 227 utas tette ki, utóbbiból a legnépesebb a 157 fős kínai csoport volt.) A gép majdnem egy órán keresztül a maláj légi forgalmi irányítók által megadott útvonalon haladt. A járat kapitánya vezette a légi járművet ezen a szakaszon, miközben az elsőtiszt (másodpilóta) rádiózott a kommunikációs csatornán. Utolsó, egyébiránt teljesen nyugodt

hangú üzenetét 01.19-kor adta a maláj főváros irányítóközpontjának. Tartalma az első híradások szerint az volt, hogy: „Minden rendben, jó éjt.” Ezt állították és közölték a világsajtóval is a maláj hatóságok egészen április 1-jéig, amikor az eredeti felvételből nyilvánosságra került, hogy: „Good night MH370” volt a tényleges szöveg.

Ez a szöveg akkor hangzott el, amikor éppen a vietnámi határt érte el a gép, továbbra is északra tartva. Ugyanakkor az is kiderült a későbbiekben, hogy ez az üzenet már az egyik kommunikációs jelzőrendszer kikapcsolása után történt. Az utolsó mondatot követően (néhány másodperc után) először nyugat felé fordították a gép orrát, majd haladása közben 13 ezer méter fölé, a katonai radarok szerint pontosan 13 700 méterre emelkedett. A későbbiekben, szinte zuhanásszerűen hétezer méterre ereszkedett. A maláj Penang-szigetnél ismét irányt váltott, és az Indiai-óceán felé, vagyis délre haladt, az Andamán-szigetek irányába.

va – március 24-én kénytelen volt bejelenteni, hogy „szomorúan kell tudatnom, hogy az MH370-es járat az óceánban végezte”.11 Azóta is ott keresik. Nem túlzás azt állítani, hogy a világ eddigi legnagyobb kiterjesztett kutatása folyt hónapokon keresztül – eredménytelenül.

Témánk szempontjából annak van jelentősége, hogy már a felszállás napján, tehát március 8-án el kellett gondolkodni és fel kellett állítani a maláj hatóságoknak az értelmes, lehetséges verziókat. Ezek közül az alábbi, realitással bírókat emelem ki:

A gépeltérítés,

B terrorakció,

C utasok pszichológiai problémái,

D személyzet pszichológiai problémái,

E személyes összetűzés a gépen tartózkodók között,

F biztosítási eset – családnak támogatási céllal, G tűzeset, H műszaki hiba.

Ma már szinte nincs olyan bűnügy, amelynek nyomozásában a kriminalisztikaelméleti piramismodell középső részeként ne szerepelnének az elektronikus adatok.

01.38-kor észlelte a vietnámi irányítótorony, hogy nem jelentkezett be hozzájuk a repülőgép személyzete. Érdeklődtek a maláj kollégáktól: mintegy 25 percen keresztül kommunikáltak, próbálták tisztázni a helyzetet. 2.15-kor egy Malaysian Airlines-tisztviselő jelezte a Kuala Lumpur-i légi forgalmi irányítóknak, hogy a gép Kambodzsa felé tartott, azonban ott sem észlelték a jelét. Érdeklődtek Szingapúrban, Hongkongban és Pekingben, azonban egyik légiforgalmiirányító-csapat sem észlelte a MH370-est a légterében. Ezek után kezdődött az alarmhelyzet, aminek következtében 5.30-kor elkezdték keresni a Dél-kínai-tenger (a Malaka-szoros) fölött (vízen-vízben), mivel az utolsó civil jelet az Andamán-szigetek felé tartva érzékelték. A katonai műholdak érzékenyebbek voltak, és jóval később, napok múltán derült ki, hogy 8.11-kor fogtak egy utolsó jelet (elektronikus adatot) a gépről, ám akkor már mélyen délen, az Indiai-óceán fölött vagy azon (az alatt) volt.

A tengeri kutatás nem vezetett eredményre. A maláj miniszterelnök – műholdas adatok példa nélküli elemzésére alapoz-

Ad A

Kezdetben a maláj hivatalos kommunikáció erősen támogatta a gépeltérítést, mintegy reményt adva az utasok hozzátartozóinak. Valahol még leszállhatott a gép, élhetnek a családtagok. A sok, korrekt felvilágosítást követelő – főleg kínai – hozzátartozóknak szimpatikus hipotézist azonban nagyban gyengítette, hogy semmiféle vészjelet, mondjuk ki, elektronikus adatot nem adott le egyik kapitány sem, ahogyan a személyzet és a 227 utas sem az ezerféle digitális készülékén (mobiltelefon, tablet, notebook stb.). Követelés sem érkezett egyik érintett országba sem, és nem fedeztek fel leszálló gépet sem a polgári, sem a katonai radarok, műholdak.

Ad B

A terrorakció ellen szóltak az A ponthoz kötődő érvek is; feltűnő a negatív nyomok sorozata (halmaza), vagyis nem történtek olyan dolgok, amelyek egy terrorcselekménynél (általában) meg kellett volna, hogy történjenek. Nem volt követelés, felelősségvállalás, üzenet a világnak a célokról, és nem

csapódott be semmilyen épületbe, ellenséges szárazföldi célpontba a gép. Nem is lőtték le, mert a hang- és fényhatást érzékelik, érzékelték volna a műholdak és a katonai radarok.

Ad C

Már március 8-án megkezdődött az utasok (kínai, orosz, ukrán, olasz, osztrák stb.) háttérellenőrzése, ebben (és a maradványkutatásban) már 26 ország hivatalos vizsgálói-felderítői-titkosszolgálatai-katonai-repülésbiztonsági egységei vettek részt. Egy fokozottan ellenőrzött repülőmérnökön túl összesen két utas akadt fenn ezen a rostán: az olasz Luigi Maraldi és az osztrák Christian Kozel. Valójában a 19 éves Puri Nur Mohammadi és az idősebb Delavar Szejed Mohammadreza rejtőzött a két, 2012-ben Thaiföldön ellopott útlevél mögött. A két iránit március 11-én azonosították az Interpol segítségével: saját útlevelükkel utaztak a katari Dohából Kuala Lumpurba, majd a hamis útleveleket felhasználva szálltak be a maláj gépbe, hogy Peking után Amszterdamba repüljenek. Onnan pedig az egyikük végső célként Koppenhágába, a másikuk pedig Frankfurtba akart eljutni munkavállalás érdekében.12

Ad D

A légi kísérők körében semmi gyanús nem merült fel, ám az 53 éves, 19 000 órát repülő Zaharie Ahmad Shah kapitány lakásában tartott házkutatásnál egy repülőgép-szimulátort13 találtak a nyomozók. Ezen a pilóta szabadidejében is gyakorolt, és nemrégiben elektronikus adatot töröltek ki róla. A számítógépes adatállományt (gépet) átadták az amerikai hatóságoknak, konkrétan az FBI-nak, hogy feltárja, visszanyerje a letörölt adatokat.

A házkutatók találtak egy 2012 novemberében feltöltött képet és rövid leírást a kapitány által megépített otthoni 777-es szimulátorról. A képernyőn úgy tűnt a vizsgálóknak, mintha a kelet-iráni Konarak melletti reptér látszana éppen leszállás közben, és ez elvileg benne volt az eltűnt gép hatóságurában. (Iránból azonban nem jeleztek leszállást, behatolást.) Egy másik videón azt mutatta be a pilóta, miként lehet 25 százalék áramot spórolni a légkondicionálón. Olyan adatok is felmerültek az egyéb adatgyűjtésben, hogy a kapitány a maláj ellenzéki, Anvar Ibrahim Igazság nevű pártjának aktivis-

tája, ám ennek megalapozottságát, valóságtartalmát nem erősítették meg.

A másodpilóta sem bizonyult minden gyanú fölött állónak, mivel a 27 éves Fariq Abdul Hamid otthonában tartott eredménytelen házkutatást követően az adatgyűjtés feltárta, hogy nemrégiben egy Phuket–Kuala Lumpur rövid járaton beengedett két dél-afrikai nőt a pilótafülkébe, és kedélyesen szórakoztatta őket. Még a cigarettázást is megengedte nekik, ami szigorúan tilos. Egyéb gyanúok azonban nem merült fel ellene.

Végül ehhez az alponthoz még egy fontos adalék: egyik pilóta sem kérte, hogy a másikkal vezethessen. (Nem adtak hírt a maláj hatóságok az egymás közötti korábbi kommunikációjukról, családi körülményeikről.)

Ad E

Semmiféle jelzést nem adott a személyzet (a pilóták és légiutas-kísérők) a fedélzeten történt bármiféle személyes összetűzésről, konfliktusról. Ugyanígy nem küldtek ezzel kapcsolatos üzenetet, vészkódot a jelen lévő utasok sem.

Ad F

A maláj hatóságok nem beszéltek, nem közvetítettek semmiféle verziót esetleges biztosítási csalással kapcsolatban, vagyis hogy valaki szándékosan, családja, hozzátartozói, netán hitelezői támogatására/kielégítésére baleset látszatát kelti, tragikus, halálesetes eseményt idéz elő, hogy a jelentős biztosítási összeget megkaphassák az arra jogosultak. A magam részéről mégis lehetséges verziónak tekintem ezt.

Ad G

Csakúgy, mint a tűzesetet, amelyet több amerikai–brit és egyéb nemzetiségű hivatásos pilóta, illetve repülésbiztonsági szakember felvetett. Feltételezésük szerint tűz keletkezett a gépen. A pilóták az elektromos fogyasztók (illetve a kommunikációs csatornák) lekapcsolásával tesztelni akarták a hibát, lokalizálni a hibaforrást. Sajnálatos módon azonban szén-monoxid-mérgezést szenvedtek, és a robotpilóta vitte tovább a gépet egészen az üzemanyag elfogyásáig. (Vagy megpróbáltak leszállni a legközelebbi szárazföldi futópályán, ezért fordultak nyugatra, Langkavi szigete felé, ott lett volna ugyanis a legközelebbi maláj leszállási lehetőség.)

E verziót azonban a rendelkezésre álló adatok már a kezdetekben is kérdésessé, mondhatni kizárttá tették. Egyrészről nem írja elő a repülési protokoll ilyen esetekre a kommunikációs sávok lekapcsolását, másrészt az elsőtiszt (másodpilóta) utolsó szóbeli, teljesen nyugodt, semmiféle vészhelyzetre, problémára, műszaki hibára nem utaló bejelentkezése már az első jelzőrendszer kikapcsolása után történt. Harmadsorban füst esetén a pilótáknak oxigénmaszk áll a rendelkezésükre, tehát kicsi a valószínűsége a mérgezésnek. Végül pedig – igen erős ellenérvként jött elő a későbbiekben – nem a szarvkormány elfordításával fordult a légi jármű nyugat felé, hanem a komputerét programozták át új repülési adatok aprólékos begépelésével. (Ami meg tudatos előrelátásra, időgazdagságra és nem hirtelen vészhelyzetre utal.)

Ad H

Külön csoportba tartozónak vélem, hogy a tűzeseten kívül más meghibásodás is felmerülhet netán valami természeti csapás következményeként (villámcsapás, tornádó, légörvény stb.). Ha ezt megvizsgáljuk, gyorsan el is vethetjük, mivel egyrészről teljesen tiszta időjárási viszonyok uralkodtak a térségben a járat mozgási pályáján, másrészről a kabinból semmiféle vészjelzés nem érkezett, harmadsorban a másodpilóta megnyugtató elköszönése után történt a nyugatra fordulás. Nem merült fel semmilyen akadály vagy természeti nehézség, ilyet a malájon túlmenően a vietnámi légtérben sem tapasztaltak. Nem küldött az ACARS-rendszer sem műszaki-technikai hibaüzenetet, elektronikus adatot a repülőgépgyártónak.

Anélkül, hogy további nyomozási adatokat tárnék fel, elmondom, hogy megítélésem szerint csak egy verzió maradt, amelynek nem látom a túlzott gyengeségeit (nem állítva, hogy egyáltalán nincs), sokkal inkább gyanúokait, indiciumait, erősségeit. Nézetem szerint az adatok alapján kizárható minden természeti és műszaki csapás. A repülőgép kommunikációs csatornáinak lekapcsolása és a kétszeri éles, nyugatra és délre történő, részben programozott irányváltoztatása tudatos emberi tevékenység eredménye. Ennek kivitelezése mögött nem látok terrorfenyegetettséget, gépeltérítő személyt, mivel a programozás előkészítésre utal, és nem történt vészjelzés sem a személyzet, sem az utasok részéről. Márpedig ebben az ügyben na-

gyon határozottan értékelni kell a tanulmányom címében is szereplő negatív nyomokat. Vagyis nem (csak) azt kell értékelnünk, amit látunk, hallunk, kaptunk, megszereztünk, hanem azt is, amit nem látunk, nem hallunk, nem kaptunk meg, holott normális esetben meg kellett volna kapnunk. Ezek közé tartozik jelen ügyben a meg nem érkezett, el nem indított vészjelzések, kommunikációs csatornák jele részben a személyzet, azon belül a két pilóta, másrészről a légiutas-kísérők, harmadsorban pedig a digitális készülékek garmadájával bíró utasok köréből. A negatív nyomok órákon keresztül élnek, hosszú órákon, 01.19 után 08.11-ig nem érkeznek, nem futnak be. E mögött nem lehet természeti vagy műszaki csapás. E mögött még az a szörnyűségesnek tűnő tény is állhat, hogy nincs, aki elküldje.

Nincs ilyen, mivel verzióm szerint tudatosan iktatták ki ezeket a forrásokat. A hírközlési csatornákat lekapcsolták, kivéve az ACARS-rendszert, amelynek leállítása a gépről nem lehetséges. Ám aki ezt tette, tisztában volt azzal, hogy nincs is jelentősége, mert nem helyzetjelző készülék, hanem műszaki állapotot jelző, azzal pedig nincs és nem is volt semmilyen probléma, tehát nem veszélyeztette, veszélyeztethette a tervét. Aki veszélyt jelentett rá, az a humán szektor lehetett, hiszen észlelhették (volna) a légiutas-kísérők, netán az utasok a kétszeri útvonal-módosítást, a lényeges égtájirány-változtatást. Őket kellett semlegesíteni, és ezzel mindjárt megvan a magyarázata a negatív nyomnak is: miért nem érkezik a több mint hétórás út során semmilyen jelzés az égből, egyetlen személytől sem. Erre igazán csak egy magyarázat van életszerűen: mert csak egy vagy két ember, verzióm szerint egy ember maradt a fedélzeten életben ilyen hosszú ideig. Ő pedig nem lehet más, mint a kabinban tartózkodó kapitány vagy elsőtiszt. Utóbbi azért esik ki a képből feltételezésem (nem bizonyosságom) szerint, mert 27 évesen általában nem kívánnak a halálba vezetni egy gépet (nincs is igazán nagy rutinja, tapasztalata a különleges manőverekhez, ezért sem első számú), ő inkább életvidám, nőket is kedvelő elsőtiszt volt, és semmilyen gyanús jel nem merült fel a háttérkutatás (házkutatás), a magánéleti körben. A rostámon a kapitány akadt fenn több indíciumos és elektronikus okból is:

a) rutinos kapitány, aki jól ismeri a már régóta forgalomban levő géptípust;

b) 19 000 órát repült, és otthoni szimulátora segítségével remekül gyakorolhatta a 13 700-as és 7000 méter magasságon való repülést, le-föl emelkedést, süllyedést, könnyen lehet, hogy éppen erre készülve is az életben, innovatív, kreatív alkat, a házkutatás során új üzemanyag-modellezést is találtak nála;14

c) 53 évesen már sok mindent letett az asztalra, az ő esetében előfordulhat olyan érzelmi-értelmi-vallási-politikai-szakmai-biztosítási pénz15 indíttatás, ami kibillentette egyensúlyából, és motiválttá vált jogellenes tettre is;

d) egy repülőgép-kapitány – ha felmerül benne bosszú vagy öngyilkossági szándék –, bármennyire etikátlannak tűnik másoknak is fájdalmat okozni, stílszerűen repülőgéppel tud igazán távozni;

e) ezt az akciót nem lehet a kapitány nélkül végigcsinálni, kivéve, ha őt iktatták ki; ez a kiiktató a másodkapitány volt, ő férhetett hozzá;

f) kicsi a valószínűsége a kettős elkövetésnek, nem is kérték magukat egymás mellé a pilóták, nem tudunk korábbi, előzetes egyeztetéseikről, kommunikációjukról (értékes negatív nyomként értékelhető ez is);

g) a másodpilóta nyugodt hangon búcsúzott el, ugyanakkor verziómat gyengítő érv, hogy ezt az első jelrendszer kikapcsolása után tette, ami mögött még mindig húzódhat a kapitány tudatos (első csatornát kiiktató) magatartása;

h) a másodpilóta elnémítása történhetett a kabinon belül ezerféle módon, kívül pedig magyarázatot ad az első elfordulás utáni gyors, 13 700 méterre emelkedés, a tudatos oxigénhiányos állapot megteremtése, a néma tanúk létrehozása a kabinon kívül, miközben a kapitány saját oxigénmaszkkal rendelkezhetett – erre még tudatosan készülhetett is eszközzel;

i) a gép irányítója mindenképpen rejtőzködésre, lopakodásra, tudatos eltűnésre játszott, amiben benne lehetett az árnyékrepülés, a túl magasra, illetve a túl alacsonyra repülés, az első nagy fordulat időzítése, a holttér és holtidő kihasználása, a Malajzia felé vezető gyors út választása, és utána a „minél előbb az óceán fölé” elvének érvényesítése;

j) a minél előbb és minél láthatatlanabbul az óceán fölé érés, a kimenekülés több racionális célt is szolgálhatott; a radarok

látóköréből való kibújást, a szárazföldi leszállás fizikai lehetőségét a kerozin végessége miatt, és az sem kizárt, hogy esélyt sem kívánt magának adni, hogy visszafordítsa gépét (és halálos szándékát) egy biztonságos szárazföldi leszállópályára, miután ezzel a géppel vízre nem lehet leszállni balesetmentesen, és ezt ne tehessék meg a katonai elfogó gépek sem, ha netán elérnék őt tette közben, amire azért reálisan számíthatott.

A legfőképpen negatív (részben pozitív, meglevő) elektronikus adatokra épülő verzióm egyelőre nem cáfolt egyik adattal sem, ugyanakkor bizonyosságot vagy közeli, erős-magas valószínű állapotát sem mondhatom. Bármi ilyen irányú verziót, ami a személyzet tudatos vagy tudattalan-gondatlan tettére utalt volna, a maláj hatóságok azonnal visszautasítottak, még a feltételezéseket is. Reményt adhat esetleg az elektronikus adatokat tartalmazó feketedoboz tartalma, ha a pilótafülkében beszélt valaki az utolsó két órában. Például üzenetet hagyott az utókornak, vagy netán többen voltak ott, és egymással beszéltek. Annak persze tudatosnak kellett lennie, hiszen aki ebben részt vett, az pontosan tudta, hogy mit rögzít, hogyan működik a feketedoboz.

6. A nem értékesítés pszichológiai üzenete sorozatos vagyon elleni bűncselekménynél

A bűnügyekben a nem tevés is lehet üzenet; valami, ami nem történt meg, holott életszerűen, logikusan, várhatóan meg kellett volna történnie. Ezen már szakmai pályám kezdetén többször elgondolkodtam.

Különösen 1988-ban, amikor egy pécsi sorozat-gépjárműfeltörőt fogtak el a rendőrök. Egészen pontosan augusztus 6-án, szombaton este. T. Zsolt pécsi lakos 21 óra körül arra lett figyelmes, hogy a lakása előtt parkoló kék Ladájában, amelyet mint taxis használt, ül valaki. Először azt hitte, hogy a váltótársa, azonban közelebb érve megdöbbenéssel tapasztalta, hogy egy ismeretlen tartózkodik a gépkocsijában. Magyarázatként a férfi annyit motyogott, hogy „Elnézést, eltévesztettem a kocsimat.” Eközben kiszállt, majd futásnak eredt. A taxisofőr rohant utána, és szinte belekergette a területen járőröző két önkéntes rendőr karjába.

Az elfogott és előállított R. Géza 28 éves pécsi lakos elszámoltatásakor elismerte lo-

pási szándékát, de hozzátette: „Életemben először csinálok ilyet, és máris lebukok.”

Az ügyeletes tiszt az eredményről értesítette a bűnügyi készenléti szolgálatot is, amely helyszíni szemlét tartott az ismeretlen módon felnyitott gépkocsinál. Ezután házkutatást tartottak R. Géza Garai utcai lakásán, ami nem vezetett eredményre. A nyomozók ezt követően részletesen elszámoltatták a magába roskadt előállítottat. Ennek során szóba került édesanyja, R. N.-né neve és lakcíme. A nyomozók – jó pszichológiai érzékkel – megsejtették a fiú és anyja közötti szoros kötődést, ezért úgy döntöttek, R. N.-né családi házában is házkutatást tartanak halaszthatatlan nyomozási cselekményként.

Az alapos kutatás eredményeként a lezárt garázsban és az egyik szoba szekrényében több éven át tartó szorgoskodással öszszegyűjtött, 454 tételből álló, 2 150 000 Ft értékű használati tárgyat, készpénzt, betétkönyvet, aranytárgyat, közokiratot találtak.

Az eddig leírtak a kriminológiai és kriminalisztikai irodalomban szokványosnak tűnnek, sajnos nap mint nap találkozhatunk hasonló elkövetésekkel. Látszólag könnyű válaszolni a miértre is, amelyet mindenkor fel kell tenni a tényállás tisztázása és a helyes büntetés kiszabása érdekében. (Jogerősen két év végrehajtandó szabadságvesztést kapott a hatósággal maximálisan együttműködő, felderítő jellegű beismerés vallomást tevő, őszinte megbánást tanúsító terhelt.)

Az anyagi haszonszerzés a fő motiváció, ez serkenti a delikvenseket az esetek majdnem teljes egészében. Ez az a pont, ahol R. Géza és cselekménye eltért a szokványostól. A miértre sem okként, sem célként nem lehetett szokványosan válaszolni.

A lopott dolgokat éveken keresztül eldugta édesanyja házában, ahol fenntartottak számára egy zárható nagy szekrényt. A nyomozás kezdetén foganatosított házkutatáskor és lefoglaláskor szinte minden tárgy eltulajdonításkori állapotban, sértetlenül került elő. Az eljárás során az okozott kár teljes mértékben megtérült.

Joggal vetődött fel és motoszkált az eljáró vizsgáló fejében is minduntalan: ha nem adott el semmit, ha nem akart pénzt szerezni a zsákmányokból (nem szokványos paszszivitás, szokatlan nem cselekvés), akkor egyáltalán miért tette? Egy pszichológus szakemberrel, dr. Szarkássy Györgyivel karöltve erre az – első ránézésre – egyszerű

kérdésre szeretett volna alapos választ kapni a múltfürkésző.16

A pszichológus szakértő a következő válaszokat fogalmazta meg a fő kérdésre.

R. Géza nem szokványos bűnöző. A bűnelkövetői átlaghoz képest meglehetősen intelligens, igen érzékeny személyiség. Egész eddigi életét végigtekintve a bűncselekmények egy paradox védekezési módot feltételeznek azon biztonságérzet-hiány ellen, amelytől egész életében szenvedett. A bűncselekmények elkövetése szinte egyik pillanatról a másikra kezdődött, mintegy kényszerszerűen, amikor látszatra ugyan semmi sem történik egy emberrel, de valójában elérkezik tűrőképességének határához. Pszichológiai szempontból a bűncselekmények elkövetése a következő előnyöket jelentette számára:

a) A gyerekkorba visszanyúló félelmek és bizonytalanságok ellen az eltulajdonított tárgyak birtoklása biztonságérzetet jelentett. (Az apa eltávozása, az anyával való bizalmas kontaktus hiánya, a felesége kritizálásai jelentették a gyermekkorból a felnőttkorba átnyúló bizonytalanságot és a világ fenyegető voltát számára.)

b) Önbizalmat adott neki ahhoz, hogy feleségével szemben fokozatosan visszanyerje belső tartását, ha torz formában is, hiszen a köztük fennálló viszony egyszerűen a feleség dominanciáját mutatta.

c) Férfi szerepében is sérült, frusztrált személyként élt Géza, mert felesége szerint keveset keresett, nem tudta az elvárásait kielégíteni.

Nem volt számára mellékes az eltulajdonított tárgyak szépsége. Tudta, hogy értékesek, ezek segítéségével kifejlesztett önmagában egyfajta ellenállást felesége negatív érzelmi kitörései ellen. Erős védelmet jelentett számára a birtoklás tudata.

R. Géza számára életének ezt a tragikus kisiklását hajlama a rejtőzködésre, a történések és érzelmek közlésének hiánya is okozta. Az elhallgatások, a hiányzó, illetve bizonytalan kapcsolatok (apjával, anyjával, feleségével) egész éretlen személyiségét ellenállhatatlan feszültséggel sodorták a bűncselekmények felé. Nem látott más lehetőséget a menekülésre a szorongástól, mint azt, hogy anyagi javakat rejtegessen. Ezzel átlendült azon a belső cenzúrán, amely addig akadályozta, hogy bármit is eltulajdonítson. Az első siker után szünet következett a bűncselekménysorban. Meg kellett emész-

FELISMERÉSI KÍSÉRLET

A BŰNÜGYEKBEN

A nemzetközi és hazai empirikus kutatások határozottan a felismerési kísérleteket emelik ki mint leggyakoribb és legsúlyosabb hibaforrást az igazságkereső büntetőeljárások bizonyítási cselekményei közül. E fenti tényt felismerve a kötet szerzője megvizsgálja a felismertetési procedúra magyar történeti gyökereit, áttekintést ad egyes külföldi szabályozási modellekről, és részletesen elemzi az intézménnyel kapcsolatos hazai bírósági döntéseket, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága iránymutató határozatait.

A kötet számos, a nemzetközi és hazai gyakorlatból vett tanulságos, valós esetet is bemutat, amelyekben előfordultak felismertetési anomáliák, hatósági hibázások, azonosítási tévedések. Mindezek alapján a szerző 75 pontba szedve, csoportokba rendezve felsorolja a legjellemzőbb büntetőeljárás-jogi és kriminalisztikai hibaokokat, és felmutatja az ezek kivédésre, megelőzésére alkalmazható, bűnüldözőknek, bíráknak szóló krimináltaktikai, bizonyítékértékelési ajánlásait.

Megvásárolható, megrendelhető:

LUDOVIKA EGYETEMI KIADÓ

1083 Budapest, Ludovika tér 2.

E-mail: Vásárlással és megrendeléssel kapcsolatos ügyek: vasarlas@ludovika.hu

vagy + 36 1 432 9000/20 444-es mellék

KÖNYVESBOLT CÍME:

Ludovika Könyvesbolt (Oktatási Központ)

1083 Budapest, Üllői út 82

FIZETÉSI LEHETŐSÉGEK

A készpénzes vásárlás mellett bankkártyával is fizethet.

A könyv ára: 3.423 Ft

tenie, fel kellett dolgoznia a történteket. A „siker” destruálta személyiségét, újabb bűncselekmények elkövetésére ösztönözte.

Érdekes megnyilvánulása a személyiségének, hogy nem az erkölcsi súlya számított az elkövetett bűncselekménynek, hanem az, hogy sikerült eltitkolnia. Ugyanakkor egy belső, csak általa élvezett hatalom birtokosává vált. Már ennek tudata gazdaggá tette. A titkos hatalomért, az így szerzett biztonságérzetért azonban – paradox módon –mérhetetlenül sokat szorongott. Hangulata depresszióra hajlott, mindig is ilyen lehetett, de sohasem betegség szintjén. Értékrendje nem alkalmas arra, hogy tartósan derűs legyen. Eredeti munkájának elhagyására késztették az anyagi gondok és elvárások. Anyja nem volt megelégedve házasságával, szinte elszakította őket egymástól. Utolsó munkája érdektelen volt, tehát az ember legfontosabb tevékenységét illetően, a munkájában is megalkuvásra kényszerült. Mindig kijátszottnak érezte magát. Ez a munkatársai sikerének vagy anyagi eredményeinek túlértékeléséből és általános elégedetlenségéből fakadt. Tipikus boldogtalan ember.

Anyja nevelési módszere és egész élete arra utal, hogy éretlen személyiségű maradt. Érzelmileg nem tudott felülkerekedni a problémáin, és nem tudott őszinte lenni senkivel. Valójában tabuk világában élt érzelmi szinten, ez nagyra növelte a belső feszültségét. Soha nem döntött, helyette döntöttek: anyja, majd később a felesége. Sohasem választott, őt választották; felesége és más nők.

A bűncselekmények lázadást jelentettek neveltetése, házassága, egész élete és a társadalmi ügyeskedések morálja, valamint saját tehetetlensége ellen.

R. Gézáról az utolsó gondolatom: R. Géza személyiségvizsgálata már e tanulmány keretein túlmutató problémára, jelenségre utal. Nevezetesen arra, hogy a valóban helyes és a speciális prevenciót is szolgáló bírói jogalkalmazáshoz feltétlenül szükséges lenne minden esetben hasonló személyiségelemzést készíteni.

Véleményem szerint a letartóztatás után pedagógiai, pszichológiai vizsgálat, majd az ezt követő jogi konzultáció alapján lehetne csak dönteni arról, hogy az elkövető személyiségzavarának befolyásolása büntetés-végrehajtási vagy pszichológiai, pedagógiai, szociális úton történjék-e.

Ez napjaink büntetésközpontú kriminológiai szemlélete, a háttérintézmé-

nyek hiánya, az igazságszolgáltatási hatóságok terheltsége és pénzszűke miatt nem tűnik a közeljövőben megvalósíthatónak, de a civilizáltabb, humanizmust magáénak valló társadalom felé erre vezet az út. Vagy mégsem?

Columbónak igaza volt

Alkalmanként értékesebb lehet, ami nincs. Filmes hasonlattal élve: Kincs, ami nincs. Nem nehéz tanácsot adni a büntetőeljárás részt-

Jegyzetek

1 Lásd részletesebben: FENYVESI Csaba – ORBÁN József: Az elektronikus adat mint a 7­5­1­es kriminalisztikai piramismodell építőköve. Belügyi Szemle, 2019/2. 45–55.

2 „Gondolati rekonstrukciót” érdemes végeznie (ahogy később majd a védőügyvédnek is), amiről már több magyar szerző (is) kifejtette nézeteit. A legfrissebb ezek közül GÁRDONYI Gergely: A bűnügyi szemle. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2023.

3 A helyszíni szemlén követhető „ösvényekről” lásd KOVÁCS Lajos: A Mór megtette… Korona Kiadó, Budapest, 2009. 38.

4 DOBOS János: Negatív körülmények a helyszínen. Belügyi Szemle, 1964/1. 54–59.

5 Lásd részletesebben: FENYVESI Csaba –KODBA Ferenc: Kisgyermek sérelmére elkövetett brutális emberölés nyomozása. Belügyi Szemle, 1990/4. 106–113.

6 A 2023-ban megszületett felmentő határozat száma: Szekszárdi Törvényszék 20. B. 120/2022/44­II. A helybenhagyó határozat száma: Pécsi Ítélőtábla III. Bf. 50/2023/6/II.

7 A terhelti felmentéshez vezető ügy részleteit az olvasó megtalálhatja: FENYVESI Csaba – NAGY Mariann: Egy fegyveres rablás kriminalisztikai és büntető eljárásjogi tanulságai. Rendészeti Szemle, 2007. 11. 106–121.

8 FENYVESI Csaba – HERKE Csongor – TREMMEL Flórián: Kriminalisztika. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2022. 49–53.

9 FENYVESI Csaba: A kriminalisztika tendenciái. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2017. 69.

10 Ennek részleteiről lásd a szerzőtől: Az MH370-es maláj repülőgép eltűnése. Krimináltaktikai és légi biztonsági megfontolások. Magyar Rendészet, 2014/3. 77–92.

11 A május 28-i szakértői adatelemzések alapján a kifogyott üzemanyagtartállyal Ausztrália nyugati partjaitól körülbelül kétezer kilométerre érte el a gép az Indiai­óceán vízfelszínét (majd a mélyét).

vevőinek, köztük a védőügyvédeknek: ne csak azt nézzék, amit látnak, hanem gondolkodjanak el azon, amit nem látnak, annak értékesebb üzenetértéke lehet. A nyomozóknak akár még a tettest is megmondja – hangtalanul, némán, láthatatlanul, mégis beszédesen. A védőügyvédeknek meg (alkalmanként) segíthet az eljárás alá vont érdekét szolgáló, objektív igazság elérésében. Horribile dictu: egy justizmord ítélet megelőzésében. 

12 Az adatgyűjtés feltárta, hogy a két repülőjegyet egymás után vásárolták a China Southern Airlinesnál, amely közösen működtet egyes járatokat a Malaysia Airlinesszal, és thai bahttal fizettek értük pontosan ugyanolyan összeget. Az egyik iráni utas anyja jelentkezett is a hatóságnál, miután fia nem érkezett meg a németországi Frankfurtba, ahova csak hamis útlevéllel léphetett volna be az Iránnal szemben alkalmazott nyugati szankciók miatt.

13 A házi szimulátor nem hivatalos gyakorlásra alkalmas eszköz, például gyakorolható vele, hogy kibír­e (illetve mennyi) süllyedést, emelkedést a gép, hogyan lehet látótér alatt repülni vagy lopakodó-árnyék manővert végrehajtani, vagyis olyan közel haladni egy másik géphez, hogy a katonai radarok is csak egy pontnak érzékeljék.

14 Már 2014. júniusi nemzetközi sajtóforrások szerint a kapitány által törölt szimulátoros adatokat az FBI feltárta, visszanyerte. Egy apró óceáni szigetre való – rövid pályás – leszállást gyakorolt a kapitány az otthonában tartott szimulátor segítségével. (Újabb indícium, gyanúok.)

15 Ha a rejtély fennmarad, és nem lesz (bizonyosan) emberi mulasztás, tudatos-szándékos (bűnös) tett, akkor a biztosítótársaság(ok) helytállnak a gépen levő összes személyért – beleértve a kapitányt. Ha lesz személyi felelősség, akkor azonban a Malaysia Airlinesnak kell helytállnia, és ez nagy különbség. (Már több nagy múltú és tőkeerős légitársaság ment csődbe az elmúlt évtizedekben felelősségalapú kártérítési összegek miatt.) A Malaysia Airlines foglalásainál egyébként az eset utáni tíz napon belül már húsz-harminc százalékos csökkenést regisztráltak. (Utólagos adatként mondom el, hogy már 2014-ben kifizettek a biztosítók a hozzátartozóknak több ezer eurónyi összegeket.)

16 Lásd erről részletesebben: FENYVESI Csaba – SZARKÁSSY Györgyi: Egy nagyvárosi bűncselekmény-sorozat tettesének pszichológiai vizsgálata. RTF Figyelő, 1991/3. 273–278.

A házassági vagyonjog fontos részletei

Beszélgetés dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna kúriai bíróval

A Ptk. 4. könyve, azaz a családjogi könyv hatodik címe: Házassági vagyonjog. Azon belül a hetedik cím a Házassági vagyonjogi szerződés. Ha viszszatekintünk tíz év távlatából – az új Polgári törvénykönyv 2013-as –, mik a tapasztalatok? Sok vitás ügy van a házassági vagyonjogi szerződéssel kapcsolatban. A fontos részletkérdésekről beszélget dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna kúriai bíróval dr. Gerő Tamás budapesti ügyvéd, az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület (ÜDE) elnöke, az Ügyvéd Podcast gazdája. A bírónőnek a családjog a szakterülete, rendszeresen ad elő ügyvédeknek, közjegyzőknek e témakörben, a bírók ez irányú képzésében is folyamatosan részt vesz, tagja az Igazságügyi Minisztérium családjogi szakbizottságának, és részt vett a Polgári törvénykönyv, valamint a Polgári perrendtartás jogszabályi előkészítésében.

A Ptk. lehetővé teszi, hogy házasulók és a házastársak házassági vagyonjogi szerződést kössenek. Tisztázzuk először is a fogalmakat: mit jelent pontosan ez a lehetőség?

– A házassági vagyonjogi szerződés a polgári jogi autonómiának a házastársak egymás közötti belső jogviszonyában való megnyilvánulása. A házasulók, illetve a házastársak szabadon dönthetnek arról, hogy milyen módon kívánnak házassági életközösségük alatt gazdaságilag együttműködni, együtt gazdálkodni.

Köztudomású, hogy a törvény vélelmezi: a házasságkötéstől kezdve minden fele-fele, azaz bármelyik házastárs önálló szerzésének a fele – függetlenül attól, melyikük végez jövedelemszerző tevékenységet – megilleti őket (kivétel persze a bizonyított különvagyon). A felek viszont sok esetben másképp szeretnék rendezni jövőbeli vagyoni ügyeiket, el szeretnének térni a törvény szigorú vélelmétől. Gyakorlatilag ez a házassági vagyonjogi szerződés.

A Polgári törvénykönyv családjogi könyve két típusszerződést nevesít, ez azonban nem kötelező. A felek szabadon határozhatják meg a szerződésük tartalmát, így akár egyes vagyonelemekre (például egy gazdasági társaságra vagy mezőgazdasági földterületre) kijelenthetik, hogy ezekkel kapcsolatban másképp rendelkeznek. De mondhatják azt is, hogy a jövőre nézve a teljes vagyont illetően el -

térnek. Ez azt jelenti, hogy a törvényes vagyonjogi rendszerrel akár részben vagy egészében vegyíthetik a két típusszerződést.

A két típusszerződés egyike az úgynevezett közszerzeményi rendszer. Ez sajnos nem túl népszerű. Elég bonyolult rendszer egyébként, és hozzá kell tennem: Magyarországon kevésbé ismert jogintézmény, holott Németországban ez a törvényes vagyonjogi rendszer. Magyarországon a második világháború előtt volt hasonló. A szerződés előnye, hogy egyfajta egyensúlyt teremt az érzelem és az értelem (pénzügyek) között: bár házastársak vagyunk, érdekszövetségben élünk, hi-

szen van egymás iránti szolidaritási kötelezettségünk, esetleg közösen neveljük a gyermekeinket, de a gazdálkodásban elkülönülünk, mindegyikünk önálló, és csak a vagyonszaporulat közös. A másik – sokkal népszerűbb, sőt a szerződéseket szinte egyedül uralja – az úgynevezett vagyonelkülönítő szerződés. Ez lényegében azt jelenti, hogy a házastársak között csak az érzelmi kapcsolat marad meg, gazdaságilag teljesen önállók, kizárják a családjogi közös vagyon létrejöttét. Természetesen egyéb polgári jogi jogcímen szerezhetnek – örökölhetnek, vásárolhatnak – valamit közösen, de az nem

családjogi közös vagyon lesz, hanem polgári jogi közös tulajdon.

Jelentős mozzanat a házassági bontóper során az életközösség kezdetének és végének pontos meghatározása. A házassági szerződésben kötelező meghatározni az életközösség kezdetét. A vagyonközösség ugyanis – ha jól tudom – nem a házasság kezdetének időpontjától, hanem az életközösség kezdetétől számít. – Ez minden házassági vagyonjogi szerződés első és egyik alapvető résznyilatkozata. A törvény nem ír elő kötelező tartalmi elemet, hiszen az életviszonyok rendkívül differenciáltak, annyiféle módon élhetnek

Dr. Kövesné Dr. Kósa Zsuzsanna Dr. Gerő Tamás

az emberek együtt a házasságkötés előtt vagy a házasságkötést követően is. A házassági vagyonjogi szerződésnek értelemszerűen egy kötelező tartalmi eleme van, ami miatt egyáltalán a szerződést megkötik: miként szeretnének a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérve gazdálkodni a jövőben.

A házassági vagyonjogi szerződést vagy a házasságkötést röviddel megelőzően kötik, vagy a házassági életközösség időtartama alatt. A házassági vagyonjogi szerződésre a törvény kötelező alakiságot ír elő, ügyvédi ellenjegyzéssel kell ellátni, illetve közjegyző előtt közokiratba foglalni. A kötelező alakiság hiánya a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményét vonja maga után.

A szerződés tartalmi szabadsága nem jelenti azt, hogy ne lenne néhány szükségszerű eleme. Az ügyvéd/közjegyző első kérdése az kell hogy legyen, hogy a szerződő felek élettársi kapcsolatban élnek-e. Ennek az ad jelentőséget, hogy a Ptk. törvényileg deklarálja a házasságkötés előtti élettársi kapcsolat tényhelyzete esetén a vagyoni viszonyok összeolvadását, magyarul vagyonjogi szempontból az élettársi kapcsolat esetén az az alatt szerzett vagyon a házasságkötést követően egybeolvad a házasság alatti vagyonszerzéssel, és a teljes időszakra a törvényes vagyonjogi rendszer – a fele-fele – az irányadó. Tehát az első kérdés: van-e a felek között élettársi kapcsolat? Ha a felek azt nyilatkozzák – hiszen ne felejtsük el, e ponton konszenzus van közöttük –, hogy nem éltek élettársi kapcsolatban, akkor a házassági vagyonjogi szerződésük a házasságkötés napjától hatályosul.

Visszamenőlegesen is lehetséges egy ilyen megállapodás?

– Nem, az ilyen rendelkezés semmis. A felek nem írhatják bele a szerződésbe, hogy már eltérő vagyonjogi rendszerben gazdálkodnak öt éve. Ezt a törvény közvetetten kizárja, mivel a kötelező alakiság miatt a korábbi időtartamra ráutaló magatartással szerződés érvényesen nem jöhet létre.

A szerződéses rendezés szempontjából alapvető fontosságú az a kérdés, hogy a házasságkötést megelőző élettársi kapcsolat esetén mi legyen azzal a va -

gyontömeggel, amit közösen szereztek, illetve valamelyikük szerzett. A válasz meghatározza a szerződés egyik részének tartalmát is: kell-e rendezni ennek a vagyontömegnek a jogi sorsát, vagy nem? A házassági vagyonjogi szerződés ugyanis általában két részből áll: az állapotrögzítő nyilatkozatokból és a jövőre vonatkozó rendelkezésből.

Megjegyezném, hogy a szerződést kötő felek nagyon sokszor nem gondolják végig az okiratba foglalt élettársi kapcsolatukat deklaráló nyilatkozat jelentőségét. A hétköznapi értelemben vett élettársi kapcsolat nem azonos a jogkövetkezményekkel járó élettársi kapcsolati tényhelyzettel. Az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) élettársi kapcsolat tényhelyzete esetén az élettársak közötti tulajdonközösség jogintézményével az igényt dologi jogi igénynek minősítette, ezzel szemben a Ptk. alapján csak kötelmi, elszámolási igényük lehet, és az is csak a vagyonszaporulatra. A Polgári törvénykönyv hatálybalépéséről szóló jogszabály ráadásul kimondta, hogy ha az élettársi kapcsolat a törvény hatálybalépése előtt kezdődött, akkor arra a régi Ptk. élettársakra vonatkozó – azaz dologi jogi – szabályait kell alkalmazni. Ami lefordítva azt jelenti, hogy a szerződésben az élettársi kapcsolat kölcsönös elismerése esetén feltétlenül rögzíteni kell a kezdő időpontot, mert ebből lehet kiindulni az élettársi kapcsolat alatt szerzett vagyon szerződéses elszámolásánál.

Célszerű megjegyezni, hogy a Ptk. szerinti kötelmi, elszámolási igény – éppen a jogintézmény jellege folytán – elévülhet. Azaz az ügyvédkollégák egy ilyen perben figyeljenek oda arra, hogy a Ptk. hatálya alá eső élettársi kapcsolatból eredő vagyonjogi vita esetén lehet, hogy a követelés elévült (ami az életközösség megszűnésétől számítódik).

A jogvitákból látható, hogy a törvényi feltételek közül az érzelmi közösség általában nem vitatott (számtalan fényképpel, Facebook-bejegyzéssel szokták dokumentálni), az együtt lakás is könnyen bizonyítható. A kulcskérdés a gazdasági közösség tartalma. Mit jelent ez? Gazdasági közösség az együtt lakás, a közös rezsiköltség-viselés, a bevásárlások elszámolása, vagy ha a jövedelmeket összerakják (közös számla).

A régi Ptk. alatt élettársi kapcsolat esetén az élettársak kizárólag vagyoni igényt érvényesíthettek egymással szemben. Tehát csak akkor fordulhattak a bírósághoz, ha vagyoni igényük volt élettársukkal szemben. E téren milyen változást hozott az új Ptk.?

– A Ptk. behozott két olyan élettársi jogviszonyon alapuló jogintézményt, ami korábban nem volt: az egyik az élettársak utolsó közös lakásának használati rendezése, a másik pedig az élettársi tartás. Ebből következően megjelentek a bíróságon azok az élettársak, akik együtt laknak, közösen viselik ennek költségeit, de gyakorlatilag semmiféle vagyont nem szereztek, máról holnapra élnek. Kérdés: vajon jogilag élettárs-e egy ilyen párkapcsolatban élő fél? Hiszen pénz hiányában nincs gazdasági céljuk, nem szereztek semmit egyes háztartási gépeken, bútorokon, számítógépen, televízión kívül. Vajon ez minősíthető-e a korábbi ítélkezési gyakorlatban kidolgozott szempontrendszer szerinti közös célok érdekében végzett hosszú távú gazdasági együttműködésnek? Az ítélkezési gyakorlat korábban (és jelenleg is) a gazdasági közösség értelmezésével húzta meg a határvonalat a hétköznapi értelemben vett élettárs és a jogkövetkezményekkel járó élettársi kapcsolat között. De vajon az ilyen, kizárólag a mindennapi életvitelre kiterjedő

gazdálkodás esetén mondhatjuk-e, hogy nincs közöttük gazdálkodás, nincs közöttük semmi? Ezzel ugyanis gyakorlatilag kizárjuk – a jogalap hiánya miatt – a lakáshasználatból vagy a tartási jogosultságból. Erre mondta azt az egyik kollégám, hogy innentől kezdve csak a gazdagok lesznek élettársak, a szegények nem.

Hogy alakul a helyzet akkor, ha például van akár csak egy közös gyermek? Ez esetben elég egyértelműnek tűnik, hogy a felek közös gazdálkodásban élnek-éltek. – Vajon a gyermeknevelés gazdasági cél? Azért, mert igen jelentős költséggel jár, egyben gazdasági tevékenység? És ha annak minősítjük, mi lesz a jogkövetkezménye? Automatikusan élettárs lesz az, akinek gyermeke van? És ahol nincs gyermek? Nem diszkriminatív egy ilyen megközelítés? Az ítélkezési gyakorlat komoly kihívás előtt áll. Szükséges-e újradefiniálni az anyagi jog feltételeinek kialakított tartalmát, és ha igen, milyen új szempontrendszer szerint mondja ki egy bíróság egy élettársi kapcsolat tényhelyzetét? Nyilván lépésről lépésre, egyes eseteken keresztül kell átgondolni a fenti problémát. Jelenleg az alsóbb fokú bíróságok küzdenek, a Kúria előtt még nem vetődött fel ez a jogi probléma, hiszen csak a 2014. március 15. után kezdődő élettársi kapcsolat esetén merülhet fel.

A gazdasági együttműködés bizonyítása fennállhat akkor, ha valamelyik fél bizonyítja, hogy van-volt közös jövőtervezés? – Ezt majd az ítélkezési gyakorlat dönti el. Ezért nagyon fontos az élettársi kapcsolat meglétére vonatkozó szerződéses jognyilatkozat: a felek egyrészt legyenek tisztában azzal, hogy valójában mit jelent, másrészt pedig tudomásul kell venniük, hogy ennek jogkövetkezményei lesznek.

Ha nem voltak élettársak, akkor a szerződéskötéskor fennálló vagyonjogi állapotból indulunk ki. Ha élettársak voltak, rögzíteni kell a szerződésben a kezdő időpontot. Nyomatékosan a jogi képviselők figyelmébe ajánlom, hogy ezt a kezdő időpontot ha nem is napra, de azért legalább hónapra pontosan határozzák meg. A feleknek nyilatkozniuk kell arról – ebben az esetben a házassági vagyonjogi szerződés első része erről fog szólni –, hogy az élettársi kapcsolatuk kezdő időpontjától a szerződéskötésig eltelt időtartamban volt-e egyáltalán közös szerzés. Nyugodtan nyilatkozhatják akár azt is, hogy bár élettársi kapcsolatban éltek, nem szereztek közösen semmit; amit az alatt az időtartam alatt bármelyikük szerzett, az a saját vagyona (különvagyon). Mondhatják azt is, hogy igen, szereztek, ezt fenntartják, és – a szerződéskötés ellenére – közös vagyonként fogják kezelni. Mondhatják azt is – ez már a harmadik változat –, hogy szereztek közös vagyont, de ezt a szerződésben megosztják, hogy különvagyonná váljék, és rendelkeznek a megosztásáról. Tehát például szereztek egy ingatlant fele-fele arányban: a megosztás lehet az is, hogy fennmarad a közös tulajdon, de a felekre eső tulajdoni hányad különvagyon lesz (polgári jogi közös tulajdon). Ez egyben azt jelenti, hogy később nem lehet előterjeszteni családjogi jogcímen tulajdonjogi igényt.

Mi történik akkor, ha a házasság alatt ezt a vagyont, amit most megosztottak a szerződésben, eladják, és vesznek egy újat? Akkor módosítani kell a szerződést? – Nem. A szerzett közös vagyon megosztása azt eredményezi, hogy a családjogi közös vagyon polgári jogi vagyon lesz, családjogi szempontból különvagyonnak fog minősülni, és a polgári jogi vagyonukkal mindketten

önállóan rendelkezhetnek. A különvagyon pedig – amelyet a törvény nevesít (felsorolja, mi minősül annak, illetve rögzíti a különtartozásokat) – megőrzi különvagyoni jellegét. A különvagyoni ingatlan értékesítéséből befolyó ellenérték (vételár) különvagyon marad. A Ptk. nem ismeri a beutalás jogintézményét, a különvagyon–közös vagyon közötti vagyonmozgásnak jogcíme kell hogy legyen. Megjegyzem, hogy ez a házastársak között általában ajándékozás szokott lenni. Az ajándékozásnál azonban hangsúlyosan oda kell figyelni arra, hogy az csak a különvagyonból lehetséges, mivel a Ptk. az ajándékozást a saját vagyon rovására történő átruházásként definiálta. Megjegyezném, hogy persze a karácsonyi-születésnapi ajándékokra vonatkozóan nem kell annyira szigorúan venni, mindannyian általában a közös vagyonból veszünk a házastársunknak ajándékot, de lehet, hogy egy ajándékba vett drága luxusautónál a bíróság már másképp fogja értékelni.

Ha létrejön az ajándékozás – ajándékozási szerződéssel – a házassági életközösség alatt, akkor módosítani kell a meglévő házassági vagyonjogi szerződést is?

– Ez attól függ, hogy a házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók/házastársak hogyan rendelkeztek. A szerződésben rögzíteni kell(ene), hogy megkötésekor az alábbi saját vagyonuk van, vagy azt, hogy nincs saját vagyonuk. Ez a házassági vagyonjogi szerződésnek az úgynevezett állapotrögzítő része: az egyik szerződő félnek ezek a vagyontárgyai, a másik szerződő félnek ezek a vagyontárgyai vannak. Ez lehet ingatlan, gazdasági társaság, portfólió, bankszámla, műkincsek, értékesebb berendezési tárgyak, személygépjármű – minden, ami vagyon. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ki mit visz ebben a pillanatban a házasságba. Sajnos a felek el szoktak feledkezni arról (mindenki a meglévő vagyonra koncentrál), hogy a vagyon nemcsak aktív (pozitív) vagyonelemekből áll, hanem tartozásokból (passzívum) is. Az okiratszerkesztő ügyvédnek (közjegyzőnek) fel kell hívnia a felek figyelmét a tartozások rögzítésének fontosságára, és ebbe beletartozik az a nyilatkozat is, hogy nincs hitele vagy családon belüli adóssága. A szerződésben le kell írni, hogy külső harmadik fél, például egy hitelintézet felé ilyen és ilyen tartozása áll fenn, vagy magánkölcsöne van. Tehát a pozitív és ne-

gatív vagyonelemet egyaránt rögzíteni kell. A saját vagyonával mindenki önállóan rendelkezhet, azaz akár a házastársának is ajándékozhatja.

Az állapotrögzítés egyben rendelkezés is? – Nem. Az állapotrögzítés nem rendelkezés. Azért hívjuk így, mert az adott, aktuális állapotot rögzíti. Az állapotrögzítés a meglévő vagyonelemek feltüntetése, nem változtatja meg a közhiteles nyilvántartást. Amennyiben a felek a szerződésben a közhiteles nyilvántartást módosító nyilatkozatot tesznek –

got módosító nyilatkozat rendelkezés, függetlenül attól, hogy a szerződés állapotrögzítő része tartalmazza.

Nincs akadálya annak sem, hogy a szerződésben a felek esetleges jövőbeli építkezésükkel kapcsolatban nyilatkozzanak. Lehetséges a különvagyoni telken várhatóan tervezett közös építkezés esetén a dologi jogi igény kizárása. A felek ilyen esetben azt nyilatkozzák, hogy a ráépítés, illetve a családjogi közös vagyonszerzés nem keletkeztet dologi jogi igényt, hanem csak kötelmi jogi alapon a beruházásba fektetett forrás

A bíróság nyilvánvalóan csak az okiratban foglaltakból indulhat ki, a szerződés érvénytelensége megállapításánál az egyoldalú színlelés közömbös.

például az egyik fél nevén nyilvántartott, az élettársi életközösség alatt szerzett ingatlan tulajdonjogi helyzetét rendezik (közös lesz) –, ez rendelkezés, mert a közhiteles nyilvántartásban nyilvántartott tulajdoni helyzettől eltérő módon rendelkeznek. Hogy egyszerűbben fogalmazzak: ha a szerződés a felsorolt vagyontárgyaknál nem módosítja a közhiteles nyilvántartást, akkor állapotrögzítés, ha módosítja, akkor rendelkezés. A rendelkezés jogkövetkezménnyel jár. Sokan egyszerűen úgy gondolják, hogy elég egy ilyen szerződésben azt rögzíteni, hogy egy, a házasulók között fele-fele tulajdoni hányadban nyilvántartott ingatlan valamelyik fél kizárólagos tulajdona lesz, amit úgy oldanak meg, hogy az egyik tulajdonos fél kijelenti: az ő tulajdoni hányada megszerzésének (vételárának) forrása eredetileg a másik fél különvagyona volt (például a szüleitől kapták a vételárat), ezzel elismeri a teljes ingatlan különvagyoni jellegét. Természetesen egy ilyen nyilatkozatnak – függetlenül a valóságtartalmától – nincs jogi akadálya, de azzal jár, hogy később igen nehéz bizonyítani a szerződéssel szemben a nem különvagyoni alvagyoni jelleget. A különvagyont elismerő jognyilatkozat mögötti háttérmotiváció irreleváns. A szerződéses nyilatkozathoz a felek kötve vannak, nincs jelentősége a szubjektív oknak (például félelem az adóhatóságtól, a jövőben várható végrehajtás kikerülése), különösen, hogy később, a jogvitában a másik szerződő fél határozottan tagadja a mögöttes tartalmat, és kijelenti: a szerződéses rendelkezés a valós helyzetet állította helyre. A tulajdonjo-

elszámolását. Az ilyen nyilatkozat fontosságára azt tudom mondani, hogy tapasztalatom szerint általában a vagyonjogi per alapvető kulcskérdése – miután a legértékesebb vagyontárgy az ingatlan – az ingatlan tulajdonjogi helyzete. Szerződéses rendezés esetén kiküszöbölhető a tulajdoni hányad nagyságával kapcsolatos jogvita.

Ha az ingatlan, még ha közösen élnek is benne, az egyik fél különtulajdona, és a másik házastárs ellen van valamilyen NAV-eljárás, akkor a NAV nem teheti rá a kezét a közös ingatlanra?

– Ez nem a házastársak egymás közötti belső elszámolására tartozik. Láttam már olyan esetet is, amikor egy várható adóhatósági vizsgálat miatt a házastársak egyezően nyilatkoztak (rendelkeztek) az ingatlan nem érintett házastársi különvagyoni jellegéről. A fél később – amikor az eljárás lezárult –eljárást indított a szerződés érvénytelensége (színlelt szerződés) iránt (miszerint csak emiatt ismerte el a különvagyoni jelleget), amit persze a másik házastárs tagadott. A félnek ilyenkor az okirattal szemben kell bizonyítania: egy állítás, egy tagadás, egy okirat. A bíróság nyilvánvalóan csak az okiratban foglaltakból indulhat ki, a szerződés érvénytelensége megállapításánál az egyoldalú színlelés közömbös.

Onnantól kezdve tehát nem hivatkozhat arra, hogy én csak azért írattam át a feleségem nevére a vagyont, nehogy rátegye a kezét a NAV?

– Hivatkozni hivatkozhat, de ez az érvénytelenségi jogcím alapján a bizonyítékok mérlegelésének kérdése lesz. Magyarországon általában nem erős a szerződéses fegyelem, és ez igaz a házastársak egymás közötti szerződéseire is. A fél nem gondolja át nyilatkozata súlyát, az aktuális érdekét tartja szem előtt, nem érdekli, mit ír alá, mit jelent a szerződésük, holott az ügyvédek, közjegyzők jellemzően tájékoztatást adnak. Utóbb sérelmezi, hogy nem ezt akartam, nem vehettem részt a tartalma kialakításában, az ügyvéd csak elém tolta a szerződést, időm se volt elolvasni stb. A szerződés érvénytelenségi jogcímének megalapozottságát viszont neki kell bizonyítania, önmagában az előadása (még ha igaz is) nem jelenti állítása bizonyítottságát.

Ha már az érvénytelenségről beszélünk: ez esetben is alá kell írni a szerződés minden lapját, mint egy ingatlan-adásvételi szerződésnél?

– Alá szokták írni a biztonság kedvéért, hogy „csak úgy” ne lehessen pluszlapot beletenni. Úgy gondolom, hogy a papír mindent elbír, inkább legyen rajta több, mint hogy hiányozzon róla valami.

Visszatérve a szerződés struktúrájára: a különvagyoni állapotrögzítés után – ha például a házassági életközösség alatt kötik –nincs akadálya annak, hogy a következő részben megosszák az addig felhalmozott/ megszerzett házastársi közös vagyont. Ez akkor jellemző, ha valamilyen okból a házastárs felelősségét szeretnék kizárni, például a házastársak egyike üzleti kockázattal járó vállalkozást kíván elkezdeni. Erre példaként egy megtörtént esetet mondanék el. A házastársak egyike jelentős kockázattal járó üzleti vállalkozásba akart kezdeni és erre bankhitelt felvenni. A hitelintézet fedezetként a házastársak közös tulajdonában álló, felettébb értékes családi házat kérte fedezetül. A feleség azt mondta, nem járul hozzá, félt attól, hogy ha a vállalkozásod csődbe megy, elviszi a bank a fejük fölül a házat, ahol két gyermekükkel laktak. Ezért kötöttek egy házassági vagyonjogi szerződést. Az első részében megosztották a közös vagyont; az asszonyé lett a ház, a férfié a leendő üzlet akkori tőkealapja (két különvagyon), egyben kijelentették, hogy a különvagyoni vállalkozás haszna, illetve vesztesége is (ez volt a jövőre nézve egy vagyontárgyra a vagyonelkülönítés).

A szerződést mindketten formálisnak tekintették, hiszen csak az asszony megnyugtatása érdekében kötötték. A férj vállalkozása rendkívül sikeres lett: milliárdos céget épített fel. Amikor aztán később kétségkívül házastársi hűséget sértő magatartást tanúsított – tapasztalatom, hogy a hirtelen sok pénz hajlamos az emberi jellemet elhajlítani –, a feleség, aki nem tudott túllépni ezen érzelmileg, azt mondta: váljunk el, és felezzünk. Akkor a férj előszedte a fiókból a tizenöt évvel azelőtt írt házassági vagyonjogi szerződést, amely szerint az asszonynak csak az ingatlan maradt, hiszen a vagyonelkülönítés miatt a gazdasági társaság és az abból származó vagyongyarapodás különvagyon. Persze lehet ez fordítva is: becsődöl a vállalkozás, viszont legalább megmarad a ház.

A házassági vagyonjogi szerződés megkötésének tehát lehet racionális oka, nem kell mindig sandaságra gondolni. A szerződés nagy előnye, hogy bizonyítja az akkor meglévő különvagyont, a rendelkezés pedig lehetőséget ad a vagyonelkülönítésre, eltérő szerzési arány kikötésére (a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérve, nem fele-fele), a különvagyon haszna különvagyonkénti rögzítésére, és természetesen ezzel összefüggésben az egyik fél által az életközösség alatt felvett – és törvényileg közösnek vélelmezett – tartozások különadósságnak minősítésére. Köztudott: a bankok, a hitelintézetek házastársak esetén kérik adóstársként a másik fél bevonását. Különösen fontos azonban a magánkölcsön rögzítése (baráttól, szülőktől kapott pénz). A törvényes vagyonjogi rendszer alapján lefolytatott megosztási perben gyakran előfordul, hogy a házastárs magánkölcsönre hivatkozik, házastársának pedig erről fogalma sincs, illet-

ve rosszabb esetben hirtelen előkerül a perben egy ilyen kölcsönszerződés, és a kölcsönt – érdekes módon – a házastárs már az életközösség megszűnése után fizeti vissza, ezért kéri a fele összeg javára való elszámolását.

Mi van akkor, ha az egyik fél mindezt eltitkolja a másik elől?

– Szerződés hiányában a törvényi vélelem érvényesül: a fő szabály alapján a házastárs hozzájárulásával kötött jogügyletnek kell tekinteni, és ezt a vélelmet nagyon nehéz megdönteni. A házastársak sokszor hivatkoznak arra, hogy nem tudtak róla, de nem ezt kell bizonyítani, hanem azt, hogy a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett a kifejezett tiltakozásáról. Ez egy borzasztóan bonyolult és nagyon nehezen megdönthető törvényi vélelem. Logikailag viszont teljesen érthető: a közös szerzés vélelmét sem könnyű megdönteni, ha pedig a szerzésben minden közös, akkor vélelmezendő az adósság (tartozás) közös jellege is, amit ugyancsak kétséget kizáró bizonyítással lehet megdönteni. A szerződés azonban védelmet adhat a házastársnak.

Tehát abban az esetben is ki tudja zárni mondjuk a házastárs ezt az adósságot, ha egyébként nem tud róla? – A szerződés mindig a jövőre vonatkozik. Tegyük fel, hogy az egyik házastárs kreatív, kiváló üzletember, és szeret kockáztatni. A házassági vagyonjogi szerződésben kiköthető, hogy az általa alapított vállalkozásra felvett, illetve a jövőben felveendő hitel (kölcsön), de egyben a vállalkozás eredménye is az övé lesz. A kettő együtt jár! A tartozásért való felelősség kizárása egyben a bevételből való részedés kizárását is jelenti.

Mi történik akkor, amikor valaki úgy lép be a házasságba, hogy sok felhalmozott tartozása van, de eltitkolja a házassági szerződés megkötésekor?

– A szerződést okiratba foglaló közjegyzőnek vagy a szerződést ellenjegyző ügyvédnek erre rá kell kérdeznie, és a szerződésben rögzítenie. Ahogy mondtam, a papír mindent elbír, hogy tudniillik a felek úgy nyilatkoznak, hogy csak e vagyonelemeik vagy adósságaik vannak. Amennyiben valamelyik félnél ezt meghaladóan mégis kiderülne eltitkolt aktív vagy paszszív vagyon – a dátum ott van! –, az különtartozásnak minősül. Ezért szokták az ügyvédek beleírni a szerződésbe, hogy a felek kijelentik, hogy különvagyonuk felsorolása teljes. Tulajdonképpen nem érdemes eltitkolni, hiszen ez a tulajdonos házastársat védi, feketén-fehéren tudja bizonyítani, mivel rendelkezett.

Amikor említette, hogy az értékesebb vagyontárgyakat kell ebben a leltárban meghatározni, az mit jelent pontosan a gyakorlat szerint? Mondjuk egy értékesebb televízió vagy egy síléc vagy hűtőszekrény már nem tartozik ide?

– Ez mindig az adott, konkrét körülménytől függ. Volt, ahol a perben késhegyre menő vita zajlott egy porcelánkészletről, nem a pénzbeli, hanem az érzelmi értéke miatt. Nem csak pénzben fejezhető ki, hogy a felek mit tekintenek értékesnek; gyakorlatilag azt, amit annak gondolnak. Van olyan házastárs, aki tételesen szeretné felsorolni a szerződésben, hogy mije van, mert ez ad biztonságot neki. A szerződés tartalma szabad: feltüntetheti – egytől x sorszámig akár – az általa fontosnak tartott ingóságokat. Mindegy, hogy ez egy

síléc vagy egy réznyomat, egy váza, ő azokat tartja fontosnak. Jogában áll. A másik fél pedig akként nyilatkozik, hogy neki meg elég a bankszámlája, a portfóliója, a gazdasági társasági üzletrésze, akármije, ő ezt tünteti fel. Lényeges azonban: amikor a különvagyonokat rögzítjük, az általuk fontosnak tartott vagyonelemeknek szerepelniük kell.

Ha elindul egy bontóper, mi a követendő eljárás a külföldi vagyonelem esetén?

– A házassági vagyonjogi perben – mert a bontóperbe ma már nem lehet vagyont bevinni – bizonyos vagyontárgyak joghatósági kérdést vetnek fel, de egy szerződéses rendezésnél (házastársi közös vagyon megosztása) joghatósági probléma nincs. Többen rendelkeznek külföldi ingatlannal (Spanyolország, Románia) vagy külföldi bankszámlával, külföldön bejegyzett gazdasági társasági üzletrésszel. Azt javaslom, célszerű feltüntetni ezeket a vagyonelemeket is, még ha nem is kívánja a másik fél tudomására hozni ennek pontos adatait, de legalább az országot, a bankot például, ha van külföldi bankszámlája, vagy csupán annyit rögzíteni, hogy rendelkezik egy külföldi országban bankszámlával, és hogy ezen a bankszámlán levő összeg az ő saját vagyona. Előfordul, hogy az egyik fél nem szeretné a teljes vagyoni helyzetét a másik fél tudomására hozni. A vagyoni helyzet teljes feltárásától való tartózkodásnak nincs jogi akadálya, mert a szerződés tartalmát szabadon határozzák meg. Ám ha azt akarja az érintett fél, hogy később ezt ne lehessen vitatni, akkor kompromisszumot kell kötnie: eltitkolom, de viselem ennek a felelősségét, vagy nem bánom, ha a másik fél megtudja, hiszen úgyis az enyém marad.

E ponton áttérünk a szerződés következő részére: hogyan fognak rendelkezni a jövőre nézve. Teljes vagyonelkülönítés esetén –ahogy korábban említettem – házastársi közös vagyon nem jön létre. Ez akkor jellemző, ha a felek a házasságkötéssel kezdik el az életüket, vagy az életközösség alatt történik valami, ami indokolja (nem csak gazdasági tevékenység lehet, hanem például szerencsejáték, drogfogyasztás). Ha a házassági életközösség alatt kötnek vagyonelkülönítő szerződést, célszerű rendelkezni a felhalmozott közös vagyon jogi sorsáról, beleértve a külföldi vagyonelemeket.

Ha – ne adj’ Isten – valamelyik házastárs meghal, akkor a hagyatéki eljárás során miként adják meg a hagyatéki leltárban szereplő külföldi bankszámláról szóló információt, ha egyébként nem tud róla a megözvegyült házastárs? Egy ilyen vagyonszerződés – gondolná az ember – arra is jó, hogy ha valami tragédia történik a családon belül, akkor sokkal könnyebb összerakni azt, hogy milyen leltárt kell átadni az önkormányzatnak.

– Illetve hogy mi az, ami a hagyaték tárgyát fogja képezni. Az örökhagyó külföldi bankszámlájához való hozzáféréshez közjegyzői okirat szükséges, mert egyébként a bank azt mondja, hogy bocsánatot kérek, milyen jogosítvány alapján jössz ide pénzt kérni tőlem? Azt tapasztalom, hogy ahol külföldi bankszámla van, ott általában valaki tud róla a bankszámla tulajdonosán, a néhain kívül. Hogy aztán családjogilag közös lesz-e, vagy nem, illetve a hagyatékba hogyan kerül bele, az egy másik történet. Közjegyző barátnőm azt mondta: a hagyatéki tárgyaláson minden kiderül.

Ráadásul ha külföldi bankszámláról van szó, akkor az sem mindegy, hogy melyik állam közjegyzője fog az adott ügyben eljárni. – Ez így van. A közjegyző eljárását minden állam nagyon szigorúan szabályozza. Ezért a szerződésben érdemes feltüntetni a vagyontárgyakat még akkor is, ha esetleg nem adunk meg részletesen minden adatot, mert ha vita van a felek között, akkor a bíróság a szerződésből fog tudni kiindulni. Inkább több minden legyen benne a szerződésben, semmint valami hiányozzon. Amit ugyanis nem rögzítenek benne, arra beáll a törvényes vagyonjogi rendszer vélelme. Ha tehát csak egyes vagyontárgyakat emelnek ki gazdálkodásra a jövőre nézve, ez azt jelenti, hogy a szerződéskötés után szerzett vagyonra a törvényes vagyonjogi rendszer szabályai lesznek irányadók. Mindaz, amit nem tüntettek fel különvagyonként, azt közös vagyonként vélelmezi a törvény. A szerződésben rögzített vagyonelemeknél a bizonyítási teher megfordul: a teljes bizonyító erejű magánokirattal szemben kell bizonyítani. Ez óriási különbség.

Jelöljük meg pontosan, hogy mekkora öszszeg van azon az adott bankszámlán, és ne írjuk rá a pontos bankszámlaszámot?

– Ez a fél döntésén múlik. Meg kell jegyeznem, hogy csak a magánbankszámla tartozik ide, a gazdasági társaság bankszámlájához a házastársaknak nincs közük, a családjogi szabályozás kizárólag a házastársak egymás közötti belső jogviszonyára irányadó. Ha a gazdasági társasági üzletrész közös vagyon vagy bármelyik fél különvagyona, arról persze nyilatkozni kell. A szerződések nagyon differenciáltak is lehetnek, különösen jelentős vagyon esetén. Előfordul, hogy nem egy, hanem több szerződés készül, például egy a pénzeszközökről, egy az üzleti vagyonról, egy az ingatlanokról. Egy a lényeg: a házassági vagyonjogi szerződésben fel kell tüntetni, hogy mi van, vagy – ha van közös vagyonelem – azzal mit kezdenek, és a jövőre nézve hogyan kívánnak gazdálkodni. Ha hiányzik a jövőre nézve a rendelkezés, akkor egy adott állapotot rögzítő polgári jogi jognyilatkozat, illetve csak a közös vagyont megosztó szerződés.

Az életközösség időtartama alatt kötött szerződésnél sokszor az addig megszerzett közös vagyon megosztása a fontos. A szerződéses rendezés miatt megszűnik a vagyon családjogi jellege, és saját vagyon lesz. A jövőre vonatkozó rendelkezés hiányában automatikusan a törvényes vagyonjogi rendszer lesz irányadó a szerződés megkötését követően.

Fontos része a szerződésnek a teljességi nyilatkozat és a szerződés tartalmának megértését és az akarategyezést deklaráló nyilatkozat. Ha a szerződésben vagyont is megosztanak a felek, indokolt beleírni, hogy a megosztás teljes-e, vagy sem, illetve hogy értékarányosnak tartják. Ha a jövőre nézve csak egyes vagyonelemek vonatkozásában térnek el a törvényes vagyonjogi rendszertől, azokat a vagyonelemeket pontosan kell rögzíteni. Lehet, hogy ez szőrözésnek tűnik, de jelentősen segíti a későbbi jogviták elkerülését.

Mire kell figyelni akkor, ha az életközösség megszakad, és szeretnék lezárni a felek a házassági szerződést, szeretnék megosztani a házassági vagyont, de nem akarnak pereskedni, hiszen az drága?

– A házassági vagyonjogi szerződés időbeli hatálya az életközösség időtartama. Ez érthető és teljesen logikus, hiszen arról van szó, hogy életközösségük alatt hogyan fognak gazdálkodni. Abban a pillanatban, hogy az életközösség megszűnik a házastársak

között, a házassági vagyonjogi szerződés hatályát veszti, és jöhet egy következő – valószínűleg akkor már két jogi képviselő együttműködésével – egyeztetés arról, hogyan osszák meg a közös vagyont. A vagyonelkülönítő házassági vagyonjogi szerződés esetén ezt a problémát már ki is küszöbölték, mert nincs közös vagyon, nincs mit megosztani, az erre a jogcímre alapított kereseti kérelmet a bíróság az ítéletével el fogja utasítani. Ha közszerzeményi rendszer-

amennyiben a házasság a feleség felróható magatartása miatt romlik meg, és ő kezdeményezi a házasság felbontását, akkor az előző napon megkötött szerződésük – miszerint az ingatlan a feleségé és az ingóság a férjé – nem irányadó, hanem a törvényes vagyonjogi rendszer szerint számolnak el (minden fele-fele). A feleség perbeli előadása szerint a szerződés megkötését az motiválta, hogy a férj egy nagyon speciális, fokozott balesetveszéllyel járó tevékenységet

A törvény nem tartalmaz olyan korlátozást, miszerint a tulajdonosnak a rendelkezési joga gyakorlásánál tekintettel kell lennie leendő örökösei igényére.

ben gazdálkodnak, akkor a közszerzeményi rendszer szerint kell elszámolni, illetve a bíróság a szerződésből kiindulva így fog elszámolni. Ha csak részleges volt a vagyonjogi szerződés, a szerződéssel a közösből kivett vagyonelemek a közös vagyont megosztó perben nem számolhatók el. A házassági vagyonjogi szerződés tehát az életközösség megszűnése után is biztonságot ad, megelőz nagyon sok jogvitát, például az élettársi kapcsolat tényhelyzetére, időtartamára (mikor kezdődött), a különvagyonra.

A házassági vagyonjogban a Kúriának jellemzően milyen döntéssel vagy jogi kérdésekkel kell megbirkóznia?

– Az elmúlt idők egyik legérdekesebb házassági vagyonjogi szerződéssel összefüggő jogvitáját említeném. A kilencvenes évek közepén a férj és második felesége a házassági életközösség alatt házastársi közös vagyon megosztásával kombinált házassági vagyonjogi szerződést kötött. A férjnek az első házasságából két, második házasságából pedig egy (közös) gyermeke született. Az életközösség alatt a második házastárssal egyenlő tulajdoni hányadban vásároltak közösen egy ingatlant. A szerződésnek az volt a lényege, hogy a közös vagyon megosztása körében az ingatlan a feleség kizárólagos tulajdona lett, a férj viszont minden (addig megszerzett) ingóság kizárólagos tulajdonát kapta meg. A vagyonjogi szerződéses részben a jövőre nézve fenntartották a törvényes vagyonjogi rendszert. A szerződés megkötését követő napra dátumozva létrejött a házastársak között egy második szerződés, amelyben azt mondták ki, hogy ha és

űzött, és ő attól félt, hogy ha a férfi meghal, akkor a közös tulajdonú ingatlan – ha nem rendezik a tulajdoni helyzetét – férjre eső fél tulajdoni hányadát három gyermek fogja megörökölni, az első házasságból származó kettő, illetve a közös házasságból született. Ez azt jelenti, hogy az ingatlan osztatlan közös tulajdon lesz a feleség, a közös gyermek és a két, előző házasságból született gyermek között. A férjnek az volt az álláspontja, hogy ezt kizárólag azért kötötték, mert a második feleség ragaszkodott ahhoz, hogy a férj első házasságából származó két gyermeke semmilyen módon ne örököljön, amit alátámaszt az is, hogy az ingóságok birtokba adása sem történt meg. Itt meg kell jegyeznem, hogy a hagyatéki eljárásban –ahol ugye minden kiderül – értelemszerűen nem szerepel az élő házastársat illető vagyonrész. A vagyonmegosztás szerződéses rendezése tehát valóban azt eredményezte, hogy a férj halála esetén az ingatlan a hagyatéki leltárba nem kerül bele.

Eltelt húsz év, megromlott a házasság, és a férj pert indított a két szerződés jó erkölcsbe ütközés jogcímére alapított érvénytelensége megállapítására. Keresetét arra alapította, hogy az első szerződés megkötésének motivációja kizárólag az előző házasságából született két gyermek öröklésből kizárása volt, a szerződés teljes formalitását az is alátámasztja, hogy az ingóságokra vonatkozóan foganatba sem ment. A szerződés oka és célja tehát a társadalom általános erkölcsi felfogásával ellentétes. A másik szerződés pedig szorosan összefügg az elsővel, csak együttesen értelmezhető. Az elsőfokú bíróság elfogadta a felperes érvelé-

sét, és megállapította mindkét szerződés jó erkölcsbe ütközés miatti érvénytelenségét. A feleség az elsőfokú ítéletet kizárólag az első szerződés érvénytelensége megállapítása körében fellebbezte meg (érthető, hiszen a második szerződés lényegében az eredeti állapotot állította volna helyre, ami nem állt az érdekében). A másodfokú bíróság az első szerződés érvénytelensége kapcsán a fellebbezésnek nem adott helyt, az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A Kúria nem értett egyet az eljáró bíróságok egyező jogi álláspontjával és érvelésével. A jogvitát a polgári jog egyik alapelvéből, a tulajdonhoz való jogból vezette le, miszerint a tulajdonjog egyik részjogosítványát, a rendelkezési jogot csak szerződés (például haszonélvezet) vagy törvény (például végrendeleti öröklés esetén a kötelesrész) korlátozhatja. A megválaszolandó általános kérdés az volt: a társadalom általános erkölcsi felfogása szerint kell-e a saját vagyonunkkal rendelkezni? Ha tehát valaki nem a társadalmi elvárásoknak megfelelően jár el (például azért adja el az ingatlanját, mert szerencsejáték-, alkohol-, drogfüggő), jó erkölcsbe fog ütközni a megkötött szerződés? A jogbiztonság alapvetően megborulna, ha utólag az ilyen szerződések (amelyet a tulajdonos „önző” érdeke motivált) a jó erkölcsbe ütköznének. Ráadásul az adott jogvitában a felek a közös vagyont megosztották (függetlenül attól, hogy az ingóságokat közösen birtokolták). A törvény olyan korlátozást, miszerint a tulajdonosnak a rendelkezési joga gyakorlásánál tekintettel kell lennie leendő örökösei igényére, nem tartalmaz. A jogerős ítélet lényegében azt jelentette, hogy a tulajdonos minden olyan általa kötött szerződés jó erkölcsbe ütközésre alapított érvénytelenségének megállapítását alappal kérhetné, ahol a rendelkezési jogát a leendő örökösök tetszése ellenére gyakorolta, hiszen a tulajdonátruházás automatikusan az adott vagyontárgy hagyatékból való kiesését jelenti. A jó erkölcsbe ütközés kisegítő jogcíme nem arra való, hogy a jövőbeli örökösöknek a hagyatékból való (esetleges) részesedése már a tulajdonos életében bebetonozódjon. Leegyszerűsítve: a polgári jogban nincs olyan szabály, miszerint hagyatékot kell magunk után hagyni. 

A beszélgetés az Ügyvéd podcast adásában elhangzott interjúnak az Ügyvédek Lapja számára készített, szerkesztett változta.

A vízmű nem szolgáltat az előző tulajdonos tartozásának törlesztéséig

Hogyan fakasszon vizet a csapból az új tulajdonos?

Egyik olvasónk – ügyvédkollégánk – egy olyan problémát vetett fel, amely ügyfele és az egyik hazai regionális vízmű (a továbbiakban: Vízmű) közötti jogvitáról szól. Feltételezzük, hogy nem egyedi esetről van szó, ezért a következőkben áttekintjük a vitás helyzetet, majd összefoglaljuk a jogvita ténybeli és jogi lényegét, végül összegezzük jogi álláspontunkat.

Dr. Hidasi Gábor ügyvéd, Budapest

A tényállás Ügyvédkollégánk, olvasónk jogi személy ügyfele árverési vevőként, végrehajtás útján lett kizárólagos tulajdonosa egy lakóház rendeltetésű önálló ingatlannak (a továbbiakban: Ingatlan).

A levelezés alapján számunkra úgy tűnik, hogy a Vízmű 2023. március 29-én ügyfelével megkötötte a szükséges közszolgáltatási szerződést (a továbbiakban: Szerződés), de ügyfele a birtokba lépést követően azt észlelte, hogy a Vízmű nem szolgáltat ivóvizet.

A tulajdonos jogi képviselőjeként a szolgáltatás teljesítését (a korlátozás feloldását) kérte a Vízműtől. Hivatkozott arra, hogy ügyfele nem tartozik vízdíjjal, vele szemben a korlátozás nem indokolt, és egyébként az ingatlan tulajdon- és birtokjogát árverésen, eredeti jogszerzőként, azaz tehermentesen szerezte meg.

A Vízmű a szolgáltatás helyreállítását (a szolgáltatás teljesítését) megtagadta, és két levélben is kifejtette az álláspontját, hogy a megtagadásnak jogos oka van. A jogos ok a 2011. évi CCIX. tv. (a továbbiakban: Törvény) 55. § (5) bekezdés, miszerint „Ha a víziközmű-szolgáltatónak a felhasználási helyre vonatkozóan korábbi közszolgáltatási szerződés alapján rendezetlen követelése áll fenn, akkor az adott felhasználási hely tekintetében az 58. § (1) bekezdés szerint járhat el.” Az 58. § (1) bekezdés szerint a létfenntartási, a közegészségügyi és a katasztrófaelhárítási vízigények teljesítése mellett a víziközmű-szolgáltatást korlátozhatja, illetve felfüggesztheti. A korlátozó/ felfüggesztő intézkedések lehetnek:

a) a közüzemi ivóvíz-szolgáltatás külön berendezés beépítésével történő időben és mennyiségi korlátozása,

b) az átfolyó ivóvíz mennyiségét csökkentő szűkítő elhelyezése,

c) lakossági felhasználó esetében a közüzemi ivóvíz-szolgáltatás felfüggesztése, ha a létfenntartási és közegészségügyi vízigények teljesítéséhez szükséges ivóvízellátást más, elérhető módon biztosítja,

d) előre fizetős mérőt helyezhet el, ha ebben és a fennálló tartozások megfizetésében a felhasználóval megállapodott, vagy

e) nem lakossági felhasználó esetében a közüzemi ivóvíz-szolgáltatást felfüggesztheti, illetve 45 napon túli díjtartozás esetében 30 napos határidővel a közszolgáltatási szerződést felmondhatja.

A levelezésből az állapítható meg, hogy a Vízmű a közüzemi ivóvíz-szolgáltatást külön berendezés beépítésével időben és mennyiségben korlátozta, mert azt írja, hogy az 58. § (1) bekezdés a) pontja szerint járt el. Ugyanakkor a levelezésből úgy tűnik, hogy nem időbeli vagy mennyiségi korlátozásról van szó, hanem az ivóvíz-szolgáltatás (a teljesítés) hátralékos díj megfizetéséig történő felfüggesztéséről. Ez pedig az 58. § (1) bekezdés c) pontjának felel meg már csak azért is, mert akivel szemben eljárt, az az iratokból megállapíthatóan lakossági fogyasztó volt (természetes személy tulajdonos, illetve bérlő).

Az, hogy az 58. § (1) bekezdésének a) vagy c) pontja szerinti az intézkedés, azért nem közömbös, mert az a) pont időbeli és mennyiségi korlátozásról és nem a szolgáltatás teljes körű felfüggesztéséről szól. Az a) pont alapján a Vízműnek bizonyos napszakokban korlátozott mennyiségű ivóvizet kellene biztosítania. Nyilvánvaló azonban, hogy ügyfelét ez sem elégítené ki, hiszen a szolgáltatás teljes körű helyreállítására tart igényt, hiszen nincs díjtartozása. Olvasónk ügyfelének érdekeit a Szerződés teljesítése és ennek kikényszerítése jelentené.

Jogi álláspontunk

a) Mindenekelőtt lényegesnek tartjuk, hogy az eredeti jogszerzésnek az adott tényállásban nincs jelentősége, ebben a Vízművel értünk egyet. Az ingatlan tulajdonjogának tehermentessége nem azonos az ingatlan fenntartásával kapcsolatos tartozások hiányával.

b) A levelezésből úgy tűnik, hogy a Vízmű 2023. március 29-én eleget tett a Törvény 51. § (3) bekezdésében írt szerződéskötési kötelezettségének.

c) A létrejött Szerződés a Ptk. XIII. fejezetének hatály alá esik.

d) A Vízművet a Törvénynél és a Szerződésnél fogva teljesítési kötelezettség terheli (Törvény 51. § (1) bekezdése, Ptk. 6:58. §; 6:123. §).

e) A Ptk. 6:183. §-a szerint a teljesítés megtagadása szerződésszegés, de csak akkor, ha a megtagadásnak nincs jogos oka. A Vízmű elismeri a teljesítés megtagadását, de tagadja, hogy ez szerződésszegés, mert szerinte jogos oka van a megtagadásra. A jogos okot a Törvény 55. § (3) bekezdésében és az 58. § (1) bekezdésében jelöli meg.

f) A Törvény 83. § (1) bekezdése értelmében „A 2012. július 1-jén vagy azt követően a hatályos közüzemi szerződések e törvény rendelkezéseivel ellentétes rendelkezései nem alkalmazhatók.” A 83. § (4) bekezdése pedig kimondja, hogy „Az 58. §-t 2012. július 1-jét megelőzően késedelembe esett felhasználó tekintetében is alkalmazni kell.” Ez azt jelenti, hogy a korábbi szabályozás és a volt tulajdonos közszolgáltatási szerződésének tartalma az ügy szempontjából érdektelen.

g) Függetlenül attól, hogy helyesen határozza-e meg azt, hogy az 58. § (1) bekezdése mely pontjának felel meg az általa alkalmazott intézkedés (korlátozás vagy teljes körű felfüggesztés), a Vízműnek igaza van abban, hogy a Törvényben foglaltak alkalmazása jogos ok.

h) A szabályozás sajátossága, hogy az ügyfele által megkötött Szerződés teljesítésének feltétele a korábbi közszolgáltatási szerződés fogyasztó általi teljesítése (a díjtartozás hiánya). Ha a korábbi fogyasztó (függetlenül attól, hogy a tulajdonjogot származé-

kos úton vagy eredeti jogszerzéssel szerezték-e meg tőle) megszegte a szerződését azzal, hogy a díj fizetésével késedelembe esett, és a tartozás még fennáll, a Vízmű jogos okkal tagadja meg a teljesítést a további tulajdonosokkal szemben is.

i) Lényeges: annak, hogy a megtagadásra jogos okból kerül-e sor, nem feltétele, hogy ha a kötelezett elévülésre hivatkozna, a korábbi tulajdonossal vagy jogutódaival szemben a követelés bírósági úton már nem lenne érvényesíthető (ügyfelével szemben pedig nem is érvényesítik). A megtagadás jogosságát ugyanis a követelés ténye (a Vízmű nyilvántartása, tényállítása) és nem az érvényesíthetőség, illetve behajthatóság okozza.

j) A megtagadás jogossága tekintetében az is közömbös, hogy a korábbi tulajdonost terheli-e kellékszavatosság. Nem kizárt, hogy olvasónk ügyfele vitássá teszi a Vízmű korábbi tulajdonossal szembeni követelésének jogalapját és összegszerűségét, de ennek csak akkor van értelme, ha a vitatást megfelelő bizonyítékok támasztják alá.

k) Olvasónk ügyfele nem köteles helytállni a korábbi tulajdonos tartozásáért, de a Vízmű nem is állítja, hogy helyt kell állnia, csak arra hivatkozik, hogy dologi (tehát nem személyi) okoknál fogva joga van megtagadni a teljesítést. Nincs szó tehát arról, hogy ügyfele objektív felelősséggel tartozik a Vízművel szemben, hiszen semmilyen felelősséggel nem tartozik.

l) Azt, hogy a jelenlegi hibás teljesítési helyzetre tekintettel az ingatlan értéke és vételára megfelelt-e a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányainak, illetve szavatossági alapon megilleti-e olvasónk ügyfelét a kártérítés vagy az árleszállítás joga, adathiány miatt nem kívánjuk elemezni, de nem tartjuk kizártnak, hogy nem felelt meg, és ügyfele kártérítésre vagy árleszállításra lehetne jogosult. Az árverési értékbecslés alapján lehetne megállapítani, hogy az értékeléskor figyelembe vették-e, hogy az ingatlan csak korlátozottan alkalmas a rendeltetésszerű használatra, és csak ráköltéssel tehető azzá.

m) A Ptk. 6:57. § (1) bekezdése okán a Vízmű köteles olvasónk ügyfelétől is elfogadni azt a díjhátralékot, amelyet nem ő halmozott fel. Ha ügyfele hozzá akar jutni a közműszolgáltatáshoz, nincs más észszerű választása, mint hogy megegyezik a Vízművel a tartozás rendezéséről. Elévülésre ugyan ő is hivatkozhat, de ez a kifejtettek okán hiábavaló. Egyébként nem kizárt, hogy az elévülés megszakadt vagy nyugodott.

n) Természetesen el lehet mélyedni abban, hogy alaptörvényi értelemben helyes-e a szabályozás, nem sérti-e a tulajdonhoz fűződő jogot, a Vízmű eljárása a formális jogszerűség ellenére tisztességes-e, de nem hisszük, hogy az ügyféli érdekkövetés okán ügyvédi szempontból most ez lenne a helyes irány. 

A közkereseti társaság

(vagy bt.) tagjának halála

Néhány éve az egyik szomszédom – aki felerészben közkereseti társaságnak volt a tagja – váratlanul meghalt. Gyermekei nem akartak belépni a társaságba, erről nyilatkoztak is, és elszámolást kértek. A társaság vagyona két ingatlanból és egy vendéglő berendezési, felszerelési tárgyaiból állt. A társaság sem leltárt, sem elszámolást a halál időpontjára (tagsági jogviszony megszűnésére) nem készített, a felszólításaim eredménytelenek maradtak...

Dr. Szabó Kálmán, a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara titkára

Rendelkezésünkre állt a két ingatlanról adó- és értékbizonyítvány, de a társaság nem fogadta el, ezért előzetes bizonyítás keretében kértem a közjegyzőtől (Közjegyző 1.) szakértő kirendelését az ingatlanok forgalmiérték-becslésére.

A másik közjegyző (Közjegyző 2.) előtti hagyatéki eljárásban részt vett a társaság korábbi ügyvédje, és úgy volt, hogy a szakértői szemlén is ott lesz, de a kezdetén telefonált, hogy nem jön.

Párhuzamosan a hagyatéki eljárás is lezajlott, de Közjegyző 2. nem küldte meg a hagyatékátadó végzés kivonatát a

Nem volt mit tenni, bepereltem a társaságot, a társaság megmaradt tagját és újonnan belépő fiát is.

Kértem, hogy a Ptk. 3:150. §-a alapján a törvényszék kötelezze a társaságot a vagyonból járó ötven százalék megfizetésére. Az összvagyon közel százmilliós, ezen belül az ingóságok értéke ötmillió forint körül volt. Amennyiben a társaság nem fizetné meg, úgy végrehajthatatlanság esetére a tagokat kértem kötelezni, valamint késedelmi kamatot is kértem, ami a törvény által elszámolásra előírt három hónap elteltétől jár.

Vigyázni kell: a szakértést kompetenciával rendelkező szakértő végezze, és a szakértői vélemény az örökhagyó volt tag halálának időpontjára vonatkozzék.

társaságnak. Egy kivonatot küldtem a társaság új ügyvédjének, és rákérdeztem Közjegyző 2.-nél, hogy mikor küldte meg a határozatot a társaságnak. Ekkor derült ki, hogy csak azt követően, hogy megkérdeztem.

A Közjegyző 1. által kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő elkészítette az értékelést, de azt sem fogadta el a társaság.

Volt közöttünk peren kívüli tárgyalás is, ahol az alperesi képviselő előadta, hogy ő egy nagy, többgenerációs pesti ügyvédi irodában volt ügyvédjelölt, ami előtt meg kellett volna hajolnom. Talán meg is tettem volna, ha nekem nem Zlinszky János lett volna a principálisom.

A Ptk. 3:150. § rendelkezése egy kógens szabály, amelynek az a lényege, hogy a meghalt tag örökösével el kell számolni, sőt három hónapon belül a volt tag vagyonrészét ki is kell fizetni.

A szomszéd halála után másfél évvel előterjesztett keresetemre azt találta írni az alperesi kolléga, hogy a követelés idő előtti, mert szerinte nem a haláltól, hanem csak akkortól kell három hónapon belül elszámolni és fizetni, ha már biztosan tudja, hogy ki a jogutód.

Ezt az érvelést azért tartottam különösnek, mert amikor felszólított a társaság bennünket arra, hogy nyilatkozzunk, tagok akarnak-e lenni a volt tag örökösei, nyomban nyilatkoztunk, hogy nem. Ak-

kor tudták, hogy kitől kell nyilatkozatot kérni, és a cégeljárásban fel is használták.

Az időelőttiségre vonatkozó alperesi előadás nem helytálló.

Ezen túlmenően az alperesi képviselő arra hivatkozott, hogy a társaság mérlege alapján kell elszámolni, azaz a fele jár annak, amit a társaság évzáró mérlege értékként meghatároz, hiszen kevesebb mint harminc nappal a tag halála után került elfogadásra, de szerinte az elszámolás alapjául szóba jön a társaságnak a hagyatéki eljárásban felvett, jegyzett tőke szerinti értéke is.

Úgy vélem, hogy a mérleget azért szokták segítségül hívni a forgalmi érték meghatározásában, mert teljeskörűen tartalmazza a vagyonelemeket. Azonban egy olyan mérlegnél, ahol az évtizedekkel korábban megszerzett ingatlanok vannak, amelyeket csak amortizáltak, de a ráépítést sem vezették át az értékeken, nem lehet arról beszélni, hogy a forgalmi értéket jelenítené meg.

Az alperesek képviselője beszélt korrigált mérlegről, amelynek tartalmát azonban nem világította meg, ezért kértem, hogy mondja el, mit kíván vele. Kifejtette, hogy könyvvizsgáló nélkül nem lehet a társaság vagyonát felmérni, és az aktívák mellett a passzívákat is figyelembe kell venni. A passzívák figyelembevételét

nem vitatom, ha vannak, ugyanakkor a törvény nem azt mondja, hogy a mérlegadatok alapján kell elszámolni, hanem azt, hogy a társaság vagyonának forgalmi értékét kell megállapítani és elszámolni.

Az volt az érzésem, hogy a kollégának az a szándéka a könyvvizsgálóval, hogy lerontsa az ingatlanok szakértő által becsült forgalmi értékét – kompetencia nélkül is.

Nézetem szerint egy mérleg akkor alkalmas a felek közötti elszámolásra, ha a társaság vagyonát a forgalmi értékkel azonosan határozza meg, és abban a felek egyetértenek. Ha a mérleg nem ilyen, akkor nem lehet az elszámolás alapja.

A társaság évzáró mérlege nem egy elszámolás, mert a társaság vagyonának egy részét 0 értéken mutatja ki. A mérleg sem az ingókat, sem az ingóságokat nem a forgalmi érték alapján tartja nyilván. Tény, hogy azoknak a berendezési, felszerelési tárgyaknak (tűzhelyek, hűtők, gépek bútorok, evő- és étkészletek, konyhai segédeszközök stb.), amelyek számviteli szempontból nulla értéket jelentenek, igenis van forgalmi értékük, amelyek öszszértékét ötmillió forintban jelöltük meg az árukészlettel együtt.

Helytálló, hogy a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjára vetítve kell a társaság vagyonának forgalmi értékét megállapítani. Ha a szakvélemény nem ezt tartalmazza, akkor pontosítani kell.

A szakértői bizonyítás tárgya az, hogy a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjában milyen forgalmi értéket képviselt a társaság vagyona. Az sem vitás, hogy annak ötven százaléka illeti meg együttesen a felpereseket mint jogutódokat.

Az alperesi képviselő felhozta érvként, hogy a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló 25/1997. (VIII. 1.) PM-rendelet adja meg a szakértői munka alapját.

Szerintem ez nem így van Akkor sem, ha az értékmeghatározás tekintetében hasonlóságok lehetnek. A rendelet a hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan különleges megkötéseket ír elő, például meghatározza, hogy az értékmódosító tényezők hatása a fajlagos alapérték harminc–ötven százalékában állapítható csak meg.

Itt nem hitelbiztosítéki értéket kell megállapítani, hanem forgalmi értéket, és nem miniszteri rendelet alapján, mert itt törvény, maga a Ptk. 3:150. §-a rendelkezik a forgalmi érték alapján történő elszámolásról. Mindazon elszámolás, amely a forgalmi értéktől el kíván térni, jogellenes.

A bíróság felhívta az alperesi jogi képviselőt, hogy az általa hivatkozott bírói gyakorlatot mutassa be döntésekre utalással. Az alperesi képviselő az ígért több bírósági döntés helyett egyazon ügy elsőfokú (Szegedi Törvényszék P.21.132/ 2020) és másodfokú (Szegedi Ítélőtábla Pf.20.361/2022) döntését idézte fel, de azok nem támasztják alá az alperesi képviselő által a tárgyaláson irányadónak mondott elszámolási módokat, hanem többnyire arról szólnak, hogy miként kell szakértőket kirendelni, és miként kell vázolni a várható költségeket (munkaterv + várható díj közlése, vagy jogszabályon alapuló díjazás), illetve mi a követendő eljárás, ha egy részbizonyítás tekintetében egy peres fél felhívás ellenére sem teszi le a szakértői díjat. Ebben az esetben nem lehet az egész bizonyítást eredménytelennek tekinteni.

Vigyázni kell a kompetenciahatárok megtartására, azaz a szakkérdést kompetenciával rendelkező szakértő végezze, és a szakértői vélemény az örökhagyó volt tag halálának időpontjára vonatkozzék.

Valóban kevés ebben a tárgykörben a bírói gyakorlat, s ami van, az is inkább eljárási jogi természetű. A bírói gyakorlat hiánya alapvetően arra az okra vezethető vissza, hogy az elszámolást előíró szabály nemcsak kógens, hanem egyértelmű is. Egyesek szerint olyan egyszerű, mint gépek között a faék.

Az alperesi képviselő arra is hivatkozott, hogy nem mindegy ám, mekkora az általuk a volt tag örököseinek kifizetett pénzösszeg, merthogy nekik adózniuk is kell… Ez azonban megítélésem szerint tévedés, hiszen adóznia a jövedelmet szerző félnek kell, adott esetben annak, akit kifizetnek, míg egy kifizetőt legfeljebb adólevonási jog terhelhet. A forgalmi érték meghatározásának nem az adózás az alapja. Az összeg meghatározásában a fizetendő adó mértéke közömbös, nem meghatározó eleme az összeg kiszámításának.

Ugyanakkor helyes a joggyakorlatban felhozott Szegedi Ítélőtábla Pf.20.361/2022 megállapítása:

„Az elszámolás módjáról, a Ptk.-ban megjelölt forgalmi érték meghatározásáról a jogszabály további útmutatást, körülírást nem tartalmaz. A törvényhez fűzött miniszteri indokolás, illetve a Ptk.-hoz készült CD Komplex Nagykommentár (szerkesztette: Vékás Lajos és Gárdos Péter) szerint az elszámolás a társaság vagyonának forgalmi értékéből a tagra jutó rész értékének megállapítását célozza. A vagyon ebben az esetben is az aktívumok és a passzívumok összességét jelenti. Az elszámolásnál természetesen figyelembe lehet venni a számviteli nyilvántartások adatait is, ha a felek egyetértenek abban, hogy azok a valós forgalmi értékeket tükrözik. Ettől függetlenül felperesi bizonyítási érdekkörbe tartozóan a perben fennállt a lehetőség az egyes vagyonelemek egyedi forgalmiérték-becslésére.”

Persze könyvszakértőt is lehet kirendelni, azonban az ingatlanforgalmi igazságügyi szakértő és az ingatlan általa megállapított forgalmi értéke azért domináns, mert esetünkben a vagyon legjelentősebb értékei éppen az ingatlanok, a véleménye nem is mellőzhető. A többi vagyont ötmillió forint értékre becsültük, amit az alperesek csak a harmadik perfelvételi tárgyaláson kezdtek el vitatni. Kérdésre a kolléga előadta, hogy azért vitatja, mert jogában áll vitatni.

További kérdésként vetődhet fel a társaság úgynevezett pozitív cégértéke, a goodwill vizsgálata. Tény, hogy számos esetben a könyvek szerinti, az eszközök egyedi értékéhez képest lényegesen többet fizetnek egy cégért, mert előremutató potenciált, fejlődési lehetőséget látnak benne. Egy kis cég esetében ennek a lehetősége nyilván kisebb. Ebben a körben azonban kérdéses lehet a bizonyíthatóság, az érték meghatározásának objektivitása.

A felperesek állítják, és az állítást az ingatlanforgalmi szakértői vélemény is alátámasztja, hogy a mérleg mint számviteli nyilvántartás nem a valós forgalmi értéket tükrözi. Nincs tehát egyetértés ebben a felek között, ezért a mérleg nem lehet alapja az elszámolásnak.

A törvény az elszámolás módját tekintve elsősorban a felek megállapodására, esetleg a szerződés ebbéli iránymutatására hagyatkozik; tehát elviekben lehet ugyan az alapja egy felek által kötött szerződés vagy megállapodás, sőt még mérleg is, ha a felek ebben állapodnak meg. Ha nincs

ilyen megállapodás vagy kötelező előírás – márpedig esetünkben nincs –, úgy a forgalmi értéken kell ezt az elszámolást megvalósítani. Azért jó ez a szabály, mert megállapodás, előírás hiánya esetére is tartalmaz megfelelő és követhető rendelkezést.

Meg kell állapítani, hogy a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjában milyen forgalmi értéket képviselt a társaság ingó és ingatlan vagyona, és abból a tag vagyoni hozzájárulásával arányos részt kell pénzben kifizetni a volt tag örököseinek.

Kapcsolatom a Pp.-vel Úgy gondoltam, hogy az alperesek perfelvételi nyilatkozatára észrevételt kellene tennem. Igaz, hogy a bíró erre nem hívott fel, akkor még nem is kértem lehetőséget rá, mégis nyilatkoztam.

Néhány nappal később kaptam egy ha-

alkotott kép tisztaságát? Vagy csak így akarja megmutatni, hogy a bírói hatalom nagy, és ő van a birtokában?

Elvetettem ezeket a gonosz és jogállamhoz méltatlan gondolatokat, és írásban kértem, hogy adjon lehetőséget a válaszra. Egy régi jogelv (audiatur et altere pars) és egy népies megközelítés munkálkodott bennem: azért van a bírónak két füle, hogy mindkét felet meghallgassa; egyébként pedig mindenkinek joga van minimum egy elutasított kérelemhez.

Hát ezt meg is kaptam: majd nyilatkozzak a tárgyaláson…

Mégsem tudtam megemészteni, hogy észrevételemet hatálytalannak nyilvánította a bíró a Pp. 203. § (1) bekezdése alapján, és nem is adott lehetőséget arra, hogy nyilatkozzak. Ez azért is érdekes, mert az alperes megváltoztatta az ellenkérelmét,

Sok esetben már fel sem tesszük a kérdést, miért van valami úgy, ahogy van, hanem egyszerűen elfogadjuk, amit megetetnek velünk. Mint a kész, fagyasztott fasírtot...

toldalas alperesi iratot a bíróság útján, amelyben az alperesek megváltoztatták az ellenkérelmüket. Szerintük tévedtek, mert csak a fele jár annak, mint amennyit korábban elismertek, úgymond rosszul számoltak. Az eredeti ellenkérelmük mellett több kérdésre is kitértek.

Ezzel az irattal egyidejűleg kézbesítették a törvényszék végzését, miszerint az alperesek perfelvételi nyilatkozatára tett észrevételem hatálytalan, de a tárgyaláson majd, ha fenntartom, hatályossá tehetem. A bíró a módosított ellenkérelem kapcsán nem adott ki felhívást arra, hogy nyilatkozzak, és nem is tette lehetővé.

Úgy gondolom, hogy a Pp. 202. § (2)-e megengedi1 nyilatkozatom megtételét, mert a módosított ellenkérelemmel kapcsolatos.

Felmerült bennem a kérdés, hogy MIÉRT történt ez így. Az alperesek két és fél oldalas perfelvételi nyilatkozatára és a hatoldalas ellenkérelem-változtatásra miért nincs okom, jogom válaszolni?

Miért zárkózik el a bíró egy észrevétel befogadásától? Talán le akarja diktálni a jegyzőkönyvbe, amit el fogok mondani a tárgyaláson? Többet akar dolgozni és dolgoztatni, mint kellene, mert üres a folyosó? Megzavarta a beadványom az ügyről

valamint kérelmének indokolását is eltérően részletezte, mint eredetileg, ennek ellenére nem szólhatok.

Én a múlt században töltöttem 46 évet. A korábbi Polgári perrendtartáson szocializálódtam, és egyébként sem értem igazán, milyen célt szolgál az új Pp.-ben az a lehetőség, hogy a bíró elfojthassa a feleket, akkor is, ha például nem passzióból kíván szólni a felperes, nem is áll érdekében a pert húzni, hanem éppen azért kíván nyilatkozni, hogy elősegítse a bírói döntést, mert az alperes nemcsak új perfelvételi nyilatkozatot tett, hanem az ellenkérelmét is megváltoztatta. Ha nem szólok, még elfogadja a bíró azt, amit az alperes írt, mondván, nem szóltam ellene.

A BDT2020. 4148. II. rámutat arra, hogy a különösen szigorúan értelmezett eljárási szabályok megfoszthatják a feleket a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogtól.

Arra jutottam, hogy ma már sok esetben fel sem tesszük a kérdést, miért van valami úgy, ahogy van, hanem egyszerűen elfogadjuk, amit megetetnek velünk. Ezt tovább gondolva a fasírt esete jutott eszembe.

Vannak olyan társadalmak, ahol nincsenek kiépített élelmiszerláncok, vagy

egy háború évtizedekre visszavetette. Azerbajdzsán és Szerbia példája lebegett előttem. Sem ott, sem nálunk, otthon már nem tartunk húsdarálót. Az előbbi országokban bárddal vagy nagykéssel aprítják töltelékké a húst. Nálunk ugyan vannak még húsboltok, mégis egyre inkább kikopik az a gyakorlat, hogy a háziasszony maga választja ki a húst, és megkéri a hentest, hogy darálja le. Ehelyett inkább az látszik uralkodónak, hogy hentes már nincs, a húsáruk között a hűtőben tálcán kínálják a húsgyárakban gyártott darált húst, amelybe bizonyos cafatok és mócsingok mellett már lehet, hogy egy kis nátrium-benzoát (E211) vagy más tartósítószer, adalékanyag, állományjavító stb. helyet kap a folyadékot magába szívó műszálas textília felett, továbbá fasírtpor is található a polcokon.

A háziasszony összekeveri a fasírtport a darált hússal, és kész a fasírt, már csak sütni kell.

A korábbi nemzedékek hagymát, fokhagymát, sót, őrölt borsot és paprikát, petrezselyem zöldjét használtak, most ott a fasírtpor, amely nyomokban lehet, hogy „mást” is tartalmaz.

Tovább gondolkodva megkérdezem: miért jobb, ha a bíró jegyzőkönyvezi le az én nyilatkozatomat, és ezzel hatályossá teszi? A diktálásnak lenne a vezérmotívuma, hogy fegyelmezzen vagy daráló módjára működjön, avagy szelektáljon, szűrjön? Nem könnyű megtalálni azt a mezsgyét, ahol kifejtheted a mondandódat, része lesz a jegyzőkönyvnek, és nem veszel öszsze senkivel.

Persze mondják, hogy nem kötelező elfogadni a darált húst a tálcán, fel lehet keresni még létező hentesboltokat, és ki lehet váltani a fasírtport is, sőt magam is tarthatok kecskét, marhát, malacot.

De mit csináljak a bírósággal, amely egy éjszakai törvénygyárban készült eljárásrendet rak a vállunkra? 

2024. február 8.

Jegyzet

1 Pp. 202. § (2): „A fél előkészítő iratban bírósági felhívás nélkül is előterjeszthet kereset­, viszontkereset­, illetve ellenkérelem­változtatást, valamint ezekkel összefüggésben álló perfelvételi nyilatkozatokat.”

AI – mi történt az elmúlt egy évben, és mit várjunk a jövőtől?

Az előző lapszámban számos érdekes cikket olvashattunk az ügyvédi szakma és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról. Erre figyelemmel az Ügyvédek Lapja felkérésére először egy kis összefoglalót igyekszem adni az elmúlt év nagy nyelvi modelleket érintő eseményeiről, hiszen kétségtelenül a mesterségesintelligencia­eszközök e csoportja volt a legnagyobb hatással az ügyvédi felhasználásra. Majd megpróbálkozom a lehetetlennel: kifejteni, hogy az egyre tökéletesedő automatizálás miként érintheti az ügyvédi piacot.

Dr. Homoki Péter ügyvéd, Budapest

1. Mi történt 2023 óta a nagy nyelvi modellek terén?

Tavaly, 2023 márciusában az OpenAI nevű kaliforniai társaság elérhetővé tette legújabb, GPT–4 nevű modelljét a nagy nyilvánosság számára. Még a fél évvel korábban elérhető (3.5 jelzésű) modellhez képest is olyan jelentős volt a nyelvi képességek javulása, hogy sok emberből már-már megmagyarázhatatlan reakciót váltott ki.

Egy ideig megerősödtek azok a hangok, hogy nem csak a számítógépes nyelvészet új fejezetéről van szó, itt kopogtat már az általános mesterséges intelligencia. Nem csak az állásunkat kellett félteni, végre mindenki közösen retteghetett az egész emberi nemért. Tucatnyi infor-

matikus vált egyik napról a másikra önjelölt prófétává, és azóta sem csituló vallási viták alakultak ki arról a kérdésről, hogy miként célszerű a mesterséges intelligenciát összehangolni (alignment) az emberi értékekkel: mik azok az emberi értékek, amelyekkel meg kell szelídíteni e nyers műszaki képességeket?

Annyit magabiztosan állíthatunk, hogy az elmúlt tizenkét hónap megint nem hozta el a világvégét.

Továbbra is vitatkozhatunk azon, hogy mennyire volt forradalmi a 2024. márciusi modell, azonban tény, hogy azóta sem követte hasonló, ugrásszerű fejlődés sem az OpenAI, sem más (amerikai vagy kínai) vállalat vagy állami szerv részéről.

Azóta is folytatódik az egyes nagy modellek közötti verseny: a multimodális modellek már nemcsak a bevitt szöveggel, hanem egyúttal képekkel, videókkal is tudnak dolgozni, felismerik a tartalmukat, és szövegesen kereshetővé teszik. A tavaly márciusi, nyolcezer szótőnyi beviteli korlát (a feltett kérdések maximális hossza, az úgynevezett kontextushossz, körülbelül 16 000 magyar leütésnek megfelelő számú token) mára egymillióra nőtt, így például feltett kérdésünkhöz csatolhatjuk akár a teljes Ptk.-t és a Pp.-t, nem kell előtte kikeresgélnünk a kérdéshez kapcsolódó rendelkezéseket, és csak a vonatkozó paragrafusokat csatolni (hiszen ez utóbbi megközelítéssel az összefüggéseket nyilván nem fogja átlátni a modell – lásd erről részletesebben a 2. pontban). Végül megemlítendő, hogy a zárt, nagyméretű, drága modellek (mint az OpenAI GPT, a Google Gemini) mellett sokat javultak az akár házi eszközökön is futtatható, nyílt forráskódú modellek képességei is.

Bár 2024 februárjában végre pont került az uniós mesterségesintelligencia-rendelet szövegének végére, sajnos az európai eredményeket illetően nem ilyen biztató a helyzet. Továbbra sincs a kínai vagy amerikai modelleknek világszinten említésre méltó uniós párja, ellenfele. E téren talán az egyetlen kiemelkedő, piaci alapon működő EU-s kutatási agytröszt a heidelbergi Aleph Alpha.

2. Mire használják az ügyvédek a nagy nyelvi modelleket?

A kifejezetten ügyvédi alkalmazásokra áttérve kiemelhetjük, hogy az elmúlt évben számos nagy adatbázis-kiadó dobta piacra az ügyvédeknek szánt megoldását, amely a legújabb, nagy nyelvi modellek által lehetővé tett képességeket is próbálja kiaknázni. Az amerikai Casetext CoCounsel megoldása volt az első ilyen, kereskedelmi forgalomban is elérhető termék, amely az OpenAI GPT technikai megoldását is beépítette az ügyvédi kutatások támogatásába. Ezek az eszközök a nyilvánosan (és olcsóbban) elérhető, mezei GPT–4 vagy más hasonló nagy nyelvi modellekhez képest két irányban segítenek.

Az egyik, hogy több száz vagy ezer órányi szerkesztői munkát beleölnek abba, hogy a beküldött kérdések vagy a visszakapott válaszok megbízhatók és informatívak legyenek. Ezen állhatatos szerkesztői munkának hála a bemenő kérdéseket típusok szerint osztályozzák, majd az adott típusra meghatározott módon átalakítják a bemenő kérdést, további részletkérdésekre bontják, illetve a modelltől visszajövő válaszokat megbízhatósági szempontok szerint ellenőrzik, szűrik, abból újabb tisztázó kérdéseket generálnak. Tehát az eredeti, az ügyvéd által „naivan” megfogalmazott kérdés több körben jut el a nagy nyelvi modellhez, nemritkán az egyetlen kérdés több tucat gépi kérdést generál a kiadó által kialakított osztályozás és sablonok alapján. Létrehoznak tehát egyfajta útválasztót, gépi elő- és utófeldolgozást az ügyvédi kérdéshez.

A másik segítség a fentebb már említett szemantikus keresés. A nagy nyelvi modellek alapvető ügyvédi kockázata az, amit úgy hívnak, hogy hallucinálás. Ez leginkább egy eufemizmus arra, hogy a modell akkor is magabiztosan válaszol, ha nem tudja a választ… Akármilyen hatalmas, nyilvánosan hozzáférhető szöveganyagon is tanították a nagy nyelvi modelleket, nem meglepő, hogy a helyes jogi válaszhoz jó eséllyel szükség lesz a konkrét jogterület joganyagának ismeretére is – nincsen általános jogismeret, amely minden országra alkalmazható.

A nemzeti jogokon (tételes és esetjogon) való újratanítás vagy a tanítás kibővítése nem reális ezekkel a legnagyobb, új modellekkel – becslések szerint ez több száz millió dolláros tétel volna, és a modellek gazdái egyébként sem biztos, hogy engednék.

A hallucináció egyik legsikeresebb ellenszere így az marad, ha a kérdéssel együtt megküldjük a választ is, vagy legalábbis a válaszhoz szükséges részleteket, kivonatokat. Itt jön képbe a szemantikus keresés és a már említett kontextushossz. Egy előzetes lépésben az eszköz a rendelkezésre álló, a jogi adatbázis évtizedek alatt gyűjtött anyagaiból (jogszabályokból, döntésekből, jogirodalomból) kikeresi a kérdésben foglaltakhoz tartalmában leginkább hasonló szövegrészleteket, és ezeket a valószínűsíthetően választ tartalmazó részleteket küldi el a feltett kérdéssel együtt.

Így – a felhasználó számára láthatatlanul – a kérdéssel együtt elküldi a vonatkozó tételes jogi vagy akár szakirodalmi részleteket is

az adott eszköz maximális kontextushosszának erejéig. (Ezt hívják angol szakkifejezéssel Retrievel Augmented Generationnek – RAG –, azaz kereséssel bővített szöveg-előállításnak.)

A szemantikus keresés inkább iránymutatás, mint egységes műszaki szakkifejezés: törekvés arra, hogy minél inkább figyelembe vegyék a keresési eredmény bemutatásakor a keresett kifejezés szövegkörnyezetbeli sajátos jelentését; nemcsak az azonos alakú szavakat kell kiszűrni, mint a légy (főnév) és légy (ige), hanem az olyan eltéréseket is, amikor szövegkörnyezettől függően mást értünk ugyanazon szó alatt, például óvadék (2017. évi XC. törvény 284. § és 2013. évi V. törvény 5:95. §), eszköz stb. Nyilvánvalóan a jogi felhasználás számára kulcsfontosságú kérdésről van szó, és minél nagyobb a rendelkezésre álló szöveganyag, amiből dolgozni kell, annál fontosabb a helyes szemantikus megközelítés, egyúttal a maximális kontextushossz.

Ezt a szemantikus keresési képességet nemcsak a jogszabályok és ítéletek keresésére használják sikerrel, hanem az ügyvédi irodák saját szövegelőzményeik (belső precedenseik), szerződésmintáik hatékony keresésére is. Ezen a téren számos praktikus megoldás már most piacképes.

Végül a nagy nyelvi modellek természetesen nem csupán a hatékony keresésben segítenek, hanem az új szövegek gyorsabb, pontosabb létrehozásában is, az automatizált szöveg-előállításban. Nagyméretű szerződések önálló generálására ugyan nem alkalmasak, de arra kiválók, hogy a különféle mélységben már kidolgozott, kialakított szerződéses szerkezeteket, vázakat egymáshoz illesszék, a hiányzó részeket az instrukciók szerint kipótolják, különféle szintű nyelvtani egyezéseket elvégezzenek és pótoljanak. E téren már a magyar nyelvű eredmények is használhatók.

Jelenleg kísérletek folynak arra, hogy mennyire használható a szerződéses tárgyalások folyamatában, amikor részletesen kidolgozott szerződéses tárgyalási forgatókönyveket közvetlenül „egymás ellen uszítanak” nyelvi modelleken keresztül moderálva.

3. A jogi munka automatizálása és a magyar ügyvédi munka hosszú távú kilátásai

Mire számítsunk hosszabb távon? Kétségtelen, hogy a műszaki képességek változásai kockázatot is hordozhatnak az ügyvédi munka gazdasági alapjaira és az ügyvédi munkára

való társadalmi igényt illetően. Ezen a téren természetesen valamifajta védelmet jelent mind a magyar nyelv, mind jogfejlődésünk saját útja. Nem kell attól félnünk, hogy egy informatikai mamutvállalat piacra dob egy olyan eszközt, amely számos területen alkalmas a magyar ügyvéd helyettesítésére.

Hosszú távon informatikai változások nélkül is, már önmagában a demográfiai tendenciák komoly próbatétel elé állítják a magyar ügyvédséget. Az előrejelzések szerint 2050-ben még mindig lesz az országban 8,5 millió magyar, akiknek szükségük lesz magyar ügyvédre. Ők minden bizonnyal a magyar jogot fogják alkalmazni számos területen, így a családjogban, az öröklési jogban, a büntetőjogban stb.

feldolgozó eszközök újabb és újabb területeken tudják leválasztani a jog alkalmazását a jogot ismerő szakember személyéről. Ezeken a globalizált gazdasági területeken az ügyvédi tevékenység iránti igény csökkenését elsősorban a vállalati költségcsökkentés motiválja, ennek egyik eszköze a magasabb szintű automatizálás.

Tehát nem arról van szó, hogy új eszközök újdonsült képességei miatt az állam csökkentené a kizárólagos ügyvédi tevékenységet, és nem bír jelentőséggel az sem, hogy egy csetbot az esetek tíz vagy kilencven százalékában ad-e helyes választ egy jogi természetű kérdésre.

Arról van szó, hogy jelen vannak olyan hosszú távú gazdasági tendenciák, amelyek

A magyar nyelv informatikai támogatottsága kifejezetten erős. Ezt az előnyt érdemes a jogi nyelv terén is fokozni jogesetek, a jogi korpusz mennyiségének növelésével.

Azonban vannak olyan gazdasági jellegű területek, ahol fennmarad a szerződéses szabadság vagy a látszata. E területeken lehet, hogy az ügyvédek akaratuk ellenére a jelenleginél jobban kiszorulnak a magyar jog alkalmazásából.

A globalizálódás mint stratégia hosszú távon nem kedvez a gazdasági jogi kérdések nemzeti szintű szabályozásának. A legnagyobb gazdasági szereplők mindig arra törekszenek, hogy minimalizálják a szuverén jogrendszerek szerepét a szerződések és a vitarendezés terén, hiszen mindez csak pluszköltséget jelent. A gazdasági élet kisebb szereplői pedig kénytelenek a nagyvállalati elvárásokhoz igazodni, így legfeljebb egymás közötti viszonylatban őrzik meg a magyar jogot. Ugyanilyen, az ügyvédi munka iránti igényt csökkentő hatással járnak az egységesedő fogyasztóvédelmi és jótállási szabályok, termékfelelősségi és kapcsolódó biztosítási konstrukciók, valamint kétségtelenül a termékek (és a fogyasztói igények) homogenizálása és a digitális platformok kiterjedt használata.

Ez azért is fontos, mert a jogi munka automatizálása jól illeszkedik ezekbe a globális stratégiai folyamatokba. Amit mesterséges intelligenciának nevezünk, az sem más, mint a jogi működés automatizálása olyan területeken, ahol erre eddig technikai vagy gazdasági okokból nem volt lehetőség. A nyelvi

nem segítik az ügyvédi piac növekedését, és ebbe a tendenciába illeszkedik a magasabb szintű jogi automatizálás is, függetlenül az irányadó jogtól. A globalizációs tendenciák egyik kiszolgáló eszköze a fokozottabb jogi automatizálás, illetve a „jogtalanítás”.

Kérdés, hogy ezt a tendenciát ellensúlyozni tudja-e, ha a magyar ügyvédek jobban automatizálják a saját munkájukat, vagy akár a jogi hivatásrendek egységesen a változások élére állnak. Meggyőzhetjük-e a nagyközönséget arról, hogy érdemesebb egy magyar jogra épülő megoldást választaniuk, mint egy adott esetben jobban automatizált, de nem jogi természetű vagy más ország jogára épülő megoldást? Ez láthatóan nem csak az ügyvédek megélhetéséről szól. Ebben az értelemben a kevesebb ügyvéd egyértelmű jele lehet a teljes autonóm magyar jog, a jog társadalmi fontossága további sorvadásának is.

Valószínűleg mindaddig nem tudjuk megadni ezekre a kérdésekre a választ, amíg túl késő nem lesz. Más nemzetekhez képest a magyar nyelv informatikai támogatottsága kifejezetten erős. Érdemes volna ezt az előnyt a jogi nyelv terén is fokozni, ha másként nem, legalább a minél szélesebb körben közzétett jogesetekkel, a jogi korpusz menynyiségének növelésével, az észszerű anonimizálás fejlesztésének hazai támogatásával. Mindebben az Európai Unió 2024–2028-as eJustice stratégiája is partner. 

Jegyzet az AI Act margójára

Elcsépelt, de az AI tényleg jelentős hatást tud gyakorolni és kézzelfogható megoldásokat adni számos társadalmi kihívásra. Van azonban ennek egy másik oldala is, ami a szakmánkat érinti. Hogyan lehet a rejtett kockázatokat kiszűrni, és hogyan lehet elkerülni a nemkívánatos következményeket? Az AI Act a világon az első, amely átfogó jogi keretet akar adni mind a felhasználóknak, mind a fejlesztőknek és természetesen a szabályozóknak is. Az európai etikai elvekből kiindulva igyekszik összehangolni az emberek és a vállalkozások biztonságát, alapvető jogait, és támogatni vállalja a megbízható AI-k fejlesztését és használatát minél szélesebb körben az innováció jegyében. Ebben a cikkben röviden összefoglalom, mit érdemes tudni az AI Actről.

Dr. Czirják-Nagy Ágota ügyvéd, infokommunikációs szakjogász, Budapest

Többfelvonásos előzmény

Sokan kétségbe vonták, hogy képes lesz-e az Európai Parlament és Tanács egyezségre jutni már csak az alapvető kérdésekben is. A politikai szándék azonban erősebb volt, különösen az idei uniós parlamenti választások miatt, így végül 2023. december 9-én az AI Act zöld utat kapott a véglegesítésre. A brüsszeli motivációk között vastagon megjelent az a szándék, hogy Európa példát mutasson, hogy lehet és kell is szabályozni az AI-t, így elsőként futott be a megoldással, hogyan lehet (szerinte) átfogóan, egyértelműen rögzíteni az elvárásokat és a kereteket, kötelezettségeket róni a fejlesztőkre és használókra.

Egy szélesebb szakpolitikai intézkedéscsomag részeként megszületve az AI Act célja és szándéka tiszta: támogatni a megbízható AI-k fejlesztését. Bár a szövegezés finomhangolása az EU belga elnöksége által még várat magára, az állandó képviselők bizottságának ülését követően – miután a tervezetet elfogadták a nagykövetek – lassan a hivatalos lapban is olvasható lesz (várhatóan 2024 júniusában), húsz nappal később pedig a gyakorlatba kell átültetni a rendelkezéseit. Így szakaszosan, de két-három év alatt valósággá fognak válni mindennapjainkban az alábbiak.

A kép persze még korántsem teljes. Ami a nemzetközi, nem az unió területén történő felhasználást és hozzáférést jelenti, várható a kérdésben még egy sor nemzetközi megállapodás, amelyek leginkább az adatvédelmi kérdésekkel foglalkoznak majd.

A definíció

A legtöbb vitát az AI definíciója okozta. Nem volt egyszerű a nemzetközi konvergencia elérése érdekében igazodni az

OECD meghatározásához, és kizárni a hagyományos szoftverrendszereket és magát a programozást a körből.

AI alatt értjük azokat a gépi (tanulás) alapú rendszereket, amelyeket úgy terveztek, hogy különböző szintű autonómiával bírjanak, üzembe helyezésük után képesek alkalmazkodni a felhasználási célhoz, explicit vagy implicit célok esetén a kapott bemenetből önálló következtetéseket tudnak levonni, előrejelzést, ajánlásokat alkotni, segíteni az emberi döntést, mindezzel befolyásolni a fizikai és/vagy virtuális környezetet.

Fontos tudni, hogy az innováció elősegítése érdekében mentesíti az AI Act azokat az AI-kat az előírások betartása alól,

amelyek tudományos kutatási és fejlesztési céllal készülnek. Különösen idetartoznak az élettudományi, egészségügyi területek AI-jai és persze a katonai fejlesztési céllal születettek, a magán- és nem professzionális céllal használt AI-k.

Kockázatalapú megközelítés

A szabályozási keretrendszer négy kockázati csoportba sorolja, majd szintezi az AI-rendszereket: az első alatt az elfogadhatatlan kockázatúak (prohibited AI systems), a második alatt a magas kockázatúak (high risk AI systems), a harmadik alatt a korlátozott kockázatúak (limited risk AI systems), a negyedik alatt a nem besorolt kockázatúak kaptak helyet (unregulated AI systems)

Elfogadhatatlan kockázat

Az elfogadhatatlan kockázatú AI-k közé azok tartoznak, amelyek önmagukban vagy gyakorlati felhasználásuk során sérthetik az alapvető jogokat, tudatalatti technikákat alkalmaznak, manipulatívak, megtévesztők, kihasználják az életkorból, fogyatékosságból, társadalmi-gazdasági helyzetből adódó sebezhetőséget, arcfelismerést, biometrikus adatokat tárol(hat) nak és/vagy kezel(het)nek nem világos vagy nem kontrollálható, nem megengedett céllal. Ezek többségét Amerikában már betiltották vagy folyamatban van a betiltásuk.

Magas kockázatot

Szakmánk részéről a legtöbb figyelmet a magas kockázatot jelentő mesterségesintelligencia-rendszerek érdemlik, amelyek olyan területeken használt technológiák, amelyek veszélyeztethetik az emberek életét (például közlekedés, felvonók, járművek és repülők alkatrészei stb.), egészségét (például orvostechnológiai eszközök, AI-k alkalmazása robot által támogatott sebészetben stb.). Ezek az általában egyébként is szabályozott piacon működő technológiák egy önálló kategóriába kerültek (2. melléklet), míg egy másik csoportban azok az eszközök vannak, amelyek inkább a hétköznapi, gazdasági életben fordulnak elő (3. melléklet). Utóbbi alkategóriába tartoznak azok a rendszerek, amelyek befolyásolhatják az oktatást, a szakképesítéshez való hozzáférést (például vizsgák pontozása) és a munkahelyek megtartását (például önéletrajz-válogató AI toborzási eljárásokhoz), vagy működésüket tekintve a közösségi oldalaknak köszönhetően képesek a profilozásra. Ugyanide sorolták azokat az AI-eszközöket, amelyek nagyban érintik szakmánkat, tekintettel arra, hogy működésük sértheti az emberi jogokat (például a bizonyítékok megbízhatóságának értékelése, bírósági ítéletek alkotása AI-eszközökkel, távoli biometrikus azonosítás nyilvános helyen bűnüldözési céllal stb.).

Korlátozott kockázat

Tipikus korlátozott kockázatú AI-k lettek például a csetbotok, de ide kerültek a deep fake eszközök vagy az érzelmeket felismerni képes AI-k. Ezekkel szemben az elvárás pusztán az átláthatóság biztosítása.

Ezért az AI Act előírja velük szemben az előzetes átláthatósági és tájékoztatási kötelezettséget annak érdekében, hogy a felhasználó előre tudja, hogy géppel kommunikál, és ehhez mérten megmaradjon a döntési szabadsága, hogy fenntartja-e a szándékát a kommunikációra.

Nem besorolt kockázat Ide tartoznak a spamszűrők és a videójátékok. Érdekesség, hogy az AI Act kapcsán az egyik kritika épp ezeket az AI-kat érintette, mert a felhasználók többsége –például kora vagy egyéb, a belátási képességét befolyásoló jellemzője miatt – továbbra is kitettségben lesz, ennek ellenére, úgy látszik, regulálatlan marad, holott az EU-ban jelenleg használt AI-rendszerek túlnyomó többsége ilyen (is).

Nagy nehezen beemelték a 2023 őszén meglóduló ChatGPT-nek köszönhetően a GPAI- (Global Partnership on Artificial Intelligence) modelleket és a generatív AI-eszközöket is, amelyek végül helyet kaptak a szövegezésben azzal, hogy egyértelműen

lásra és kötelezettségek előírására, ha maga az AI akkora jelentőségű, hogy széles körben kihat az egész belső piacra. Meglátásom szerint eléggé érzékelteti a problémát a ChatGPT esete, miután az AI Act alapvetően informatikai mérőszámoktól teszi függővé, hogy egy AI ebben a körben magas kockázatúnak minősül-e, vagy sem. Míg a ChatGPT harmadik verziója esetében nem, a negyedikre már magas kockázatú AI-ra vonatkozó szabályok érvényesek. A rohamos informatikai fejlődést úgy igyekszik majd az EU követni, hogy követi az informatikai mérőszámok időleges változását, és kijelöli a bizottságot arra, hogy döntsön, mikortól és milyen informatikai mérőszámok alapján sorol ide vagy oda egy-egy generatív AI-t.

Az elvárásokról

Minél magasabb a kockázati besorolása egy AI-nak, annál több kockázatkezelési és megfelelési kötelezettséget kell betartania a fejlesztőnek. A magas kockázatú AI-

Még valamennyi formula és előírás az európai AI-hivatal kidolgozására vár. Ugyanakkor a tartalmuk már jól körvonalazott az AI Act­ban. A kulcs: mennyire automatikus és felügyelt a rendszer.

(csak) a tájékoztatási kötelezettség vonatkozik rájuk, miszerint az általuk előállított szöveges, videós, képi tartalmakat – ha fake-ek, ha nem – a jövőben AI által generált tartalomként kell megjeleníteni. Annak érdekében pedig, hogy elkerüljék a kockázatokat, két alkategóriába sorolták őket aszerint, hogy jár-e a használatuk rendszerszintű – azaz az unió területén mint belső piacon –, széles körben negatív hatású kockázatokkal, vagy sem, ha pedig a használatuk közegészségügyi, közbiztonsági, alapvető jogok sértésével vagy veszélyeztetésével járhat, bővítették a rájuk rótt kötelezettségek körét.

A látszólag ártatlan kategória sorsát egy sor összetett klasszifikációs útmutató bonyolítja, ami igyekszik segíteni abban, hogy hogyan lehet megállapítani, hogy egy generatív AI rendszerszinten magas kockázatot hordoz-e, vagy sem. A kérdés annyira nyitott és összecsapott maradt, hogy fenntartották a megállapítási különjogot a bizottságnak a besoro -

kra vonatkozó előírásokat azonban látszólag könnyen ki lehet kerülni, ha a fejlesztő úgy ítéli meg az AI rendeltetése, használati célja, a folyamatok jellege és mennyisége alapján – különösen, ha emberi felügyelet mellett működik –, hogy nem tartja be a magas kockázati besorolás alá tartozó AIkra vonatkozó szabályokat és kötelezettségeket. Ha viszont egyértelmű, hogy a magas kockázati besorolás alá tartozó AI-kra vonatkozó szabályok és kötelezettségek be nem tartása esetén nem igazán lesz jelentős a kockázat, amellyel a használata járhat a magánszemély alanyokra, egészségükre, biztonságukra, alapjogukra nézve (alapjogihatás-vizsgálat), úgy ténylegesen mentesülhet.

Ha magas kockázati besorolás alá tartozik az AI, akkor alá kell vetni egy harmadikfél-megfelelőségi értékelésnek. Ez azt is jelenti, hogy ha a szigorúbb követelményeknek megfelel, gond nélkül működhet. Regisztrációs kötelezettségét ettől függetlenül teljesítenie kell.

A magas kockázati besorolás alá tartozó AI-kkal szemben elvárás a műszaki folyamatok (modellkártyák) ismertetése, a megfelelő kockázatértékelési és -csökkentési rendszerek kialakítása; a betáplálási és tesztelési folyamatok és eredményeik dokumentálása, eredmények nyomon követése, az emberi felügyelet biztosítása, a részletes tájékoztatások nyilvánossá tétele, hogy milyen adatbázisokból és milyen logikákat követve működik az adott AI, így is biztosítva az átláthatóságot.

Valamennyi formula és előírás még kidolgozás előtt áll, amelyet az európai AI-hivatal fog biztosítani. Ugyanakkor a tartalmuk már jól körvonalazott az AI Act vonatkozó címei alatt. A kulcs ott van, hogy mennyire automatikus a rendszer, és menynyiben felügyelt, például egy emberi tevékenység eredményének javítására irányuló program már nem feltétlenül tartozik a magas kockázatú kategóriába még akkor sem, ha egyébként besorolható a III. fejezetben felsorolt típusok közé (például biometrikus azonosítás).

Általános, kötelező érvényű előírás nincs mindenkire nézve, aki AI-t fejleszt vagy telepít. A besorolás alatt cserébe az egyes kategóriák számos speciális szabályt és kötelezettséget rónak az érintettekre. Ugyanakkor előírás valamennyi fejlesztőre nézve, hogy messzemenően segítsék elő a szerzői jogok tiszteletben tartását, különösen azért, mert – mint az elmúlt idők gyakorlata mutatja – számos esetben előfordul, hogy (különösen a generatív AI-k) képesek kontroll és ismeret nélkül szerzői jogot sérteni, szöveges és adatcélú védett ismereteket felhasználni.

A IX. cím keretet hoz létre a magatartási kódexekhez, amelyek célja, hogy ösztönözzék a nem magas kockázatú AI-k szolgáltatóit, hogy önkéntesen alkalmazzák a magas kockázatú AI-kra vonatkozó kötelező követelményeket. A nem magas kockázatú AI-k szolgáltatói maguk is létrehozhatják és végrehajthatják a magatartási kódexeket. Ezek a kódexek tartalmazhatnak önkéntes kötelezettségvállalásokat is, például a környezeti fenntarthatósággal, a hozzáférhetőséggel a fogyatékossággal élő személyek számára, az érdekelt felek részvételével a mesterségesintelligencia-rendszerek tervezésében és fejlesztésében, valamint a fejlesztőcsapatok sokféleségével kapcsolatos vállalásokat.

A szomszédság a GDPR-ral már ott tetten érhető, hogy a nem uniós területen működő szolgáltatóknak, akik az unió területén kívánják az adott AI-t elérhetővé tenni, ki kell jelölni egy meghatalmazott, uniós székhellyel rendelkező képviselőt, akinek feladatai és felelőssége ismert a GDPR kapcsán adatkezelő alatt. Ugyaninnen ültették át azt az elvárást, hogy a súlyos incidenseket dokumentálni és haladéktalanul jelenteni kell a majdani nemzeti hatóságoknak, megjelölve, hogyan kívánják kezelni. Fontos előírás végezetül, hogy biztosítsák a megfelelő kiberbiztonsági védelmet, különösen, ha magas rendszerszintű kockázattal működ(het)nek.

A tét nem kicsi. A GDPR rendelkezéseihez hasonlóan a már ismert hatósági végrehajtási jogosítványok, intézkedések (például helyszíni ellenőrzések) mellett a szankciók komolyan vannak megfogalmazva, és bár a bírság mértéke figyelembe veszi a jogsértés súlyát, természetét, ismétlődését, az együttműködés hiányát és a megtévesztés szándékát, 7,5 millió és 35 millió euró között is kiszabható, vagy a fejlesztő világméretű forgalmának egy–hét százalékát is kiteheti azzal, hogy a sávos bírságolás mértéke minden esetben igazodik az AI besorolása szerinti kategóriához.

A hatóságokról

Az AI Act végrehajtását tekintve uniós szinten több intézményt is kialakítanak. Az EU Bizottságon belül helyet kap az AI-hivatal, amely az AI-törvény hatékony végrehajtását fogja biztosítani, és támogatja a piaci szereplőket is abban, hogy megbízható AI-kat fejlesszenek és dobjanak piacra. Az AI-hivatal munkáját egyrészt szakmai kérdésekben (például kockázatértékelés) a tudományos testület fogja segíteni, másrészt a tanácsadó fórum, amely szakmai tanácsadást és támogatást nyújt majd az EU Bizottság és az AI-hivatal részére.

Az AI-hivatal működését tekintve nagyban hasonlítani fog az EDPB (European Data Protection Board) működésére. Támogatja majd az AI-törvény végrehajtását azzal, hogy segítséget nyújt a tagállamoknak a törvények betartásában, tanácsadó testületeket hoz létre, módszertanokat fejleszt az AI-modellek értékeléséhez, kidolgozza a szabályokat részletező gyakorlati kódexeket, és vizsgálja a lehetséges szabálysértéseket is, miközben biztosítania

kell majd a nemzetközi együttműködéseket és egyeztetéseket.

Nemzeti szinten egyelőre Spanyolország jár élen a helyi AI-hivatalok kialakításában, a többi tagállamban még várat magára. Minden államnak két hatáskörben kell hivatali működést biztosítania. Egyet, amely az engedélyezésért felel, és egyet, amely a piacfelügyeletet fogja ellátni. Ezek a hatáskörök integrálhatók más, már meglévő hivatalok alá, például egyes államok a helyi NAHI alá szervezik be, és az sem kizárt, hogy – mint Németország vagy Belgium esetében – regionális, szövetségi szinten fognak külön-külön alegységeket kialakítani.

Bár igaz, hogy a teljes szöveg életbe lépése körülbelül két év múlva várható, fontos kiemelni, hogy már most számos olyan vállalat van, amely AI-t használ, fejleszt, így jóval korábban érdemes foglalkozni vele, még mielőtt vissza kellene bontani a folyamatokat, vagy adatvesztés lenne, esetleg folyamati hiba állna be az ismeretek hiánya miatt, hogy például a szükséges és már előírt kockázatértékelést el- vagy előkészítsék az engedélyezési eljárásokhoz. Nekünk, jogászoknak ezenfelül segítséget kell majd nyújtanunk a felhasználói oldalon abban is, hogy a munkáltatók megfelelően tájékoztassák a munkavállalókat és a külső partnereket, ügyfeleket, jogszerűen képezzék őket, fejlesszék a készségeiket, különösen ott, ahol Open AI-t használnak, annak érdekében, hogy magánadataikat és a szervezet üzleti titkait és érdekeit, jogait képesek legyenek megvédeni.

Forrás

1. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=celex%3A52021 PC0206

https://www.europarl.europa.eu/ topics/en/article/20230601STO93804/ eu-ai-act-first-regulation-on-artificial-intelligence

2. https://gpai.ai/

3. https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/ policies/ai-office

4. https://www.europarl.europa.eu/news/ en/press-room/20230609IPR96212/ meps-ready-to-negotiate-first-ever-rulesfor-safe-and-transparent-ai

5. Webinar Meet Up: Fieldfisher Data & Privacy Team: Debunking the Eu AI Act: an overview of the new legal framework 2024.01.31. 

A generatív mesterséges intelligencia jogi munkavégzés során történő felhasználásáról

Elindult a generatív-MI-forradalom. Mára jelentős számú és gazdaságilag fajsúlyos területeken elkezdődött a nagy nyelvi modellek használatának terjedése, beleértve a bankszektort, az egészségügyet, az informatikát és a jogi piacot. A közbeszéd jelenleg sokkal inkább e nyelvfeldolgozó eszközök jövőbeli potenciális felhasználási lehetőségeiről szól, a mesterséges intelligenciáról szóló diskurzusok során nem kerül eléggé előtérbe az, hogy a piacon jelenleg elérhető megoldásokkal hogyan érhetjük el a legjobb eredményt a jogi munkavégzés során. Ezen írás abból a célból jött létre, hogy rövid ismertetést adjon a jogászoknak a nagy nyelvi modellek működésének felhasználói szempontból lényegi jellemzőiről, praktikus tippeket adjon a technológia használatához, és bemutassa jelenlegi korlátait. A cikkben többek között egy kísérlet eredményeinek vizsgálatára is kitérünk, amelynek tárgya a jogszabályból való információkinyerés volt a ChatGPT segítségével.

Dr. Horváth Kristóf, jogtanácsos, kamarai tag, Budapest

1. A legfontosabb alapfogalmakról röviden

A generatív-MI-rendszerek olyan mesterségesintelligencia-alapú megoldásokat ölelnek fel, amelyek képesek a tanító adatokban észlelt struktúrák alapján új tartalmat létrehozni. Ez lehet szöveg, kép vagy adott esetben forráskód. Jogászi felhasználói szempontból leginkább a szöveggenerálásra képes eszközök használata lehet releváns. A mesterségesintelligencia-kutatások egyik ága a természetes nyelvfeldolgozás (natural language processing), amely az emberi nyelv és beszéd elemzésével és értelmezésével foglalkozik. A természetes nyelvfeldolgozás tudományterületén a nagy nyelvi modellek (large language models vagy LLM-ek) hozták a legnagyobb áttöréseket. Ilyen modell az OpenAI által kifejlesztett GPT–4, a Google által kifejlesztett Gemini és BERT, valamint az Anthropic nevű gyártó Cloude nevű rendszere. Ezeknek a megoldásoknak az adottságait az átlagos felhasználó legkönnyebben egy csetfelületen keresztül tudja hasznosítani. Szemléletes példával élve: ha a csetinterface az autó, akkor a nyelvi modell a motor, amely a belsejében munkálkodik, és a teljesítményéért felelős. Ilyen csetbot többek között a ChatGPT és a Google Bard nevű megoldása. Az ilyen rendszerek működése nagy vonalakban úgy írható le, hogy a tanító adatokban azonosított mintázatok és a felhasználóktól kapott utasítások alapján megpróbálják megjósolni, hogy mi a leg-

valószínűbb szövegegység (általában a szavak egy-egy részlete), amely az aktuálisan generált szövegben következhet, és e statisztikai elemzés alapján generálnak egy egységekből (vagy ahogy a szakmai terminológia nevezi: tokenekből) álló sorozatot, amit outputnak, vagyis kimenetnek nevezünk.

A jog jelentős mértékben támaszkodik a nyelvre, tehát aligha meglepő, hogy a jogászi szakma is intenzív érdeklődéssel fordult e megoldások felé: az elmúlt időszakban számtalan szakcikk, publikáció és tanulmány született a nyelvi modellek jogászi felhasználásáról. Ezen írások egy része a nyelvi elemzés és a nagy nyelvi modellek jogi területen történő általános felhasználását kutatja1, 2, 3, másik részük azt elemzi, hogyan teljesítenek a jogi szakvizsgán4 vagy egyes egyetemi jogi vizsgákon5. Nem meglepő, hogy egyes cikkek írói a jogászi szakma teljes átalakulását vizionálják6, mások szerint a szakmára egyáltalán nem lesznek valódi hatással7.

A nagy nyelvi modelleket alapmodelleknek is nevezik, mert rendkívüli sokoldalúságuk miatt számos feladatra alkalmazhatók, ebből fakadóan pedig kereskedelmileg széles körben hasznosíthatók (lehetnek személyi asszisztensek, betölthetik az ügyfélszolgálati munkatársak szerepét, írathatunk velük marketingszövegeket, de akár képesek lehetnek az orvosi leletekből diagnosztizálni a betegséget). A hasznosítás során jellemzően két

megközelítéssel találkozhatunk. Az első az úgynevezett finomhangolás (fine tuning), amelynek során az előtanított modelleket kondicionáljuk egy szűkebben definiálható feladatkörre (például jogászi felhasználásra). Az ilyen tanítás során szigorúan a célzott felhasználási területhez kapcsolódó adatokat használunk (jo -

gászi felhasználásra finomhangolni kívánt modell esetén például jogszabályokat, jogi állásfoglalásokat vagy okiratokat). Ez egy rendkívül nehézkes folyamat, mivel nagy mennyiségű strukturált adatra és mélyreható szakismeretre van szükség hozzá. A második megközelítés a hangzatos elnevezésű, de valójában a gyakorlatban rendkívül egyszerű prompttervezés (vagy prompt engineering), amelynek középpontjában tulajdonképpen a rendszernek adott utasítások tudatos és minél eredményesebb megtervezése áll. Egy – a Microsoft kutatói által megjelentetett – friss tanulmány szerint jó prompttervezéssel egy általános felhasználásra szánt modell teljesítménye pontosságban akár egy finomhangolt modellével is versenyre kelhet.8 A prompt lehet kérdés vagy utasítás, esetleg utasítások sorozata.

2. Prompttervezési tippek

A promptolásra vonatkozó útmutatásokat adó írásokban jellemzően az első javaslatok között szokott szerepelni, hogy az utasításunk egyik elemeként kérjük meg a rendszert arra, hogy vegyen fel valamilyen szerepet, vagy használjon valamilyen kifejezésmódot, hangnemet. Példaként kérhetjük, hogy válaszoljon úgy, mintha egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező jogász lenne egy általunk tetszőlegesen kiválasztott jogi területre specializálódva. A prompt akkor a legjobb, ha minél részletesebben leírja, specifikálja az elvégzendő műveleteket, esetleg egy konkrét példával is illusztrálja a kívánt outputot. Minél kevesebb teret hagyunk az adott utasítás különféle interpretációinak, minél egyértelműbben fogalmazzuk meg az utasításainkat, an -

Az ügyes prompttervezéssel finomhangolás nélkül is értékes kimeneteket produkálhatunk. A generatív mesterséges intelligencia körüli már-már túlcsorduló felhajtás hatására számos, prompttervezéssel kapcsolatos írás, fizetős kurzus, illetve útmutató jelent meg, sőt egyes prompttechnikákat a kutatók tudományos alapon is igyekeznek alátámasztani9, 10, 11, de valójában röviden összefoglalhatók a promptolással kapcsolatos lényeges tudnivalók.

nál pontosabb lesz az eredmény. Még precízebb eredményt kaphatunk, ha megadjuk a rendszernek a kérésünk hátterét, kontextusát is, vagyis tulajdonképpen azt, hogy milyen célra szeretnénk használni a kapott kimenetet. A promptolás során természetesen az outputtal kapcsolatos formai elvárásokra is kitérhetünk, kérhetjük, hogy hány karakter hosszúságú, hány bekezdés legyen, de azt is, hogy foglalja táblázatba vagy pontokba a kimeneti szöveget.

Jellemző, hogy az újdonsült felhasználók úgy próbálják használni a nagy nyelvi modelleket, mint a népszerű keresőmotorokat. Ungváry Botond (2024) felhívja a figyelmet rá, hogy ez téves megközelítés12: a keresőmotorok funkciója elsődlegesen az internetről történő információ lekérdezése, ezzel szemben a nagy nyelvi modelleket arra tervezték, hogy a felhasználók utasításai alapján szöveget generáljanak, adott esetben – de nem szükségszerűen – a világhálón elérhető információkat alapul véve. Ne aggódjunk, ha az általunk használt megoldás az első instrukcióra nem ad pontos választ, gondoljunk inkább úgy a promptolásra, mint folyamatos beszélgetésre a modellel. Ha a rendszer nem a kívánt eredményt adja, írjuk meg, hogy milyen változtatásokat hajtson végre a kapott kimeneteken, addig ismételve, amíg a kívánatos eredményt el nem érjük. Az LLM-alapú csetbotokat jellemzően úgy alakították ki, hogy „megjegyezzék” az egy beszélgetésen belül elhangzó információkat, és ezek tükrében generálják a következő választ. Tehát több különböző promptban is elhelyezhetjük a legmegfelelőbb kimenet létrehozása céljából megfogalmazott instrukcióinkat, a rendszer meg tudja jegyezni, hogy az adott beszélgetés során korábban milyen instrukciókat kapott. Az ilyen interakciók korlátját képezheti az úgynevezett kontextusablak (context window), amely azt határozza meg, hogy a következő válasz előállításakor a modell mennyi korábbi szövegegységet (tokent) tud értelmezni (a tokenek számításánál figyelembe kell venni mind a felhasználói promptokat, mind a generált outputokat). Érdemes ügyelni arra, hogy egy-egy dialóguson belül túllépjük-e ezt a határértéket, mivel ha megtörténik, akkor outputként a továbbiakban relevanciával kevésbé bíró válaszokat kaphatunk az interakció során.

A promptolás során mindig egyensúlyra kell törekednünk a precíz, részletes és tömör megfogalmazások között. Minden esetben javasolt átgondolni, hogy az információ, amelyet a promptba szándékozunk írni, hozzásegíthet-e minket a jobb eredmény eléréséhez. Ha túl sok, az output szempontjából irrelevánsnak minősülő információ kerül a promptunkba, az negatívan érintheti az ouput minőségét.

További jó gyakorlat lehet, ha a legfontosabb utasításokat a prompt elején vagy végén helyezzük el, ugyanis egy friss kutatás eredményei szerint ilyenkor valószínűbb, hogy a modell figyelembe fogja venni a parancsokat.13 Ezenfelül ha LLM-alapú csetbotokkal dolgozunk, ajánlott a különböző feladatoknak külön csetablakokat nyitni, mivel ha ugyanazon kontextusablakban zajló interakció során nagyon eltérő kéréseket fogalmazunk meg az MI-megoldásunk számára, jó eséllyel kevésbé pontos választ fog adni. Végezetül mindig tartsuk észben a rendszer korlátait, amellyel dolgozunk. A komplex érvelési készségeket igénylő, valamint a matematikai műveleteket magában foglaló feladatok teljesítése során a nyelvi modellek nem jeleskednek egyes, később bemutatandó limitációik miatt.

3. Röviden néhány felhasználási módozatról

3.1. Dokumentumok összefoglalása

A nagy nyelvi modellek ma leginkább az alacsonyabb hozzáadott értékű jogi feladatok esetében alkalmazhatók jelenlegi limitációik miatt, amire még kitérünk. Ilyen lehet például az összefoglaló-készítés, aminek során kiindulásképp arra kérhetjük a megoldást, hogy foglaljon össze nekünk egy szöveget, amelyet a promptban foglalunk vagy pdf-ként feltöltünk (például a ChatGPT feliratkozásalapú, havi díjas Plus változata esetében már erre is lehetőség van). Sajnos a bemenetként bevihető tokenek száma is limitálva van, ezért ha egy hosszabb szöveg elemzését szeretnénk elvégeztetni, érdemes részekre darabolni, ezután pedig az egyes részeket külön-külön promptokba foglalni. A rendszer a korábban bevitt és kiadott információk tükrében fog tudni választ adni a már korábban említett kontextusablak miatt. Az öszszefoglaló-készítés során javasolt azt is jelezni a rendszernek, hogy a bevitt szöveg mely részeit, mondatait helyezze a középpontba, milyen aspektusaira koncentráljon, valamint azt, hogy mik az elvárásaink a formátum tekintetében. Sajnos a kimenet esetében is maximalizálták a generálható tokenek számát a piacon elérhető megoldások esetében. Ilyenkor áthidaló stratégia lehet, ha jelezzük a rendszernek, hogy folytassa a válaszadást. Ha jogszabályszö-

vegről készítünk összefoglalót, megkérhetjük arra a következő promptban, hogy fogalmazza át az outputot olyan nyelvezetűvé, hogy kevesebb jogi szakkifejezést tartalmazzon, hogy a jogi végzettséggel nem rendelkező kollégák vagy az ügyfelek is könnyebben megérthessék.

Ha egy bírósági döntésről szóló összefoglalót akarunk készíteni egy nagy nyelvi modell segítségével, jó kiindulási pontot

tem alapul (az Európai Parlament és a Tanács [EU] 2022/2554 rendelete), és a pénzügyi intézményeket érintő kötelezettségek rendeletből való kigyűjtése során a következő promptot használtam (az egyszerűség kedvéért minden, a cikkben feltüntetett, eredetileg angol nyelvű promptot magyarra fordítottam): „Kérlek, hogy gyűjtsd ki a feltöltött jogszabályszövegből a pénzügyi szervezetek számára előírt kö-

A komplex érvelési készségeket igénylő, valamint a matematikai műveleteket magában foglaló feladatok teljesítése során a nyelvi modellek nem jeleskednek...

jelenthet a következő prompt: „Szenior jogász vagy egy [itt válasszuk ki a jogterületet, amelyen feladatunk akad] területére specializálódott nagy ügyvédi irodánál. Az egyik vállalati ügyfeled döntéshozó felső vezetői részére kell készítened egy összefoglalót a következő bírósági döntésről. Kérlek, légy precíz, de törekedj a közérthetőségre, ugyanakkor kerüld a túl összetett jogi terminológia használatát. Koncentrálj a következő szakaszokra: [itt jelöljük meg, hogy melyik szakaszokra helyezze a hangsúlyt a modell]. Kérlek, vázold fel, hogy a bírósági döntés hogyan lehet hatással ügyfeled működésére, és adj javaslatot egy intézkedési tervre. Szedd pontokba a mondatokat, és az output legyen legalább [itt kiválaszthatunk egy tetszőleges karakterszámot, vagy meghatározhatjuk a felsoroláspontok számát] hosszúságú.” Ha felkérnek minket, hogy tartsunk rövid prezentációt az összefoglalt bírósági döntésről, akár azt az instrukciót is adhatjuk a modellünknek, hogy szövegezzen meg nekünk diákat az elkészített összefoglalónkból.

3.2. Információkinyerés

Egy másik hasznos felhasználási módja lehet a nagy nyelvi modelleknek a jogi területen a hosszú szövegekből történő információkinyerés. Ennek keretén belül például kérhetjük a rendszert, hogy gyűjtse ki azokat a pontokat egy jogszabály szövegéből, amelyek ügyfelünk vagy munkáltatónk számára valamilyen feladatot vagy kötelezettséget keletkeztetnek. A kísérlet során a pénzügyi szervezetek digitális ellenálló képessége tekintetében előírásokat megállapító DORA rendeletet vet-

telezettségeket. A pontosság igazodjon a jogászi szakmában elfogadott sztenderekhez. Kérem, jelezd továbbá azt is, hogy hányadik cikkben találtad meg az adott elvárást. A pénzügyi szervezetek számára kötelezettségeket előíró mondatok általában a következő szöveget tartalmazzák: »a pénzügyi szervezetek tesznek [valamit]«.” A kísérlet során a ChatGPT-t és a GPT–4 nyelvi modellt használtam.

Először a jogszabályszöveget töltöttem fel pdf formátumban, és ebből igyekeztem kinyerni a fentebb említett információt. Azt tapasztaltam, hogy amikor a teljes jogszabályszöveg vizsgálatára utasítottam a rendszert, a kapott eredmények hiányosak, töredékesek voltak, viszont amikor konkrétan meghatározott, rövidebb terjedelmű részek átfésülését adtam utasításul, a csetbot szinte hiba nélkül hajtotta végre a feladatot. Amikor a jogszabályszöveg egyes cikkeit külön-külön promptokba foglaltan vittem be a rendszerbe, az eredmények hasonlóan figyelemre méltók voltak. Egy alkalommal megkíséreltem megtéveszteni a rendszert, több-kevesebb sikerrel: azt kértem, hogy egy olyan cikkből gyűjtse ki a pénzügyi intézmények számára előírt kötelezettségeket, amelyben tudtam, hogy közvetlenül nem szerepelnek ilyen előírások. A rendszer tágan értelmezte a feladatot, és a pénzügyi szervezeteket csak áttételesen érintő kötelezettségek listáját kaptam outputként. Erre válaszul a következőképpen módosítottam a promptomat: „Kérlek, hogy gyűjtsd ki a feltöltött jogszabályszövegből a pénzügyi szervezeteket közvetlenül érintő és azok számára kifejezetten előírt kötelezettsége-

ket. A pontosság igazodjon a jogászi szakmában elfogadott sztenderekhez. Kérem, jelezd továbbá azt is, hogy hányadik cikkben találtad meg az adott elvárást. A pénzügyi szervezetek számára kötelezettségeket előíró mondatok általában a következő szöveget tartalmazzák: »A pénzügyi szervezetek tesznek [valamit].« Jelezd azt is, ha

egy büntetőügy rövid ismertetését követően segítsen neki a tárgyalás során a bűncselekmény tanúinak felteendő kérdések megfogalmazásában. Ami engem illet, sajnos nem rendelkezem megfelelő tapasztalattal büntetőjogi területen ahhoz, hogy képes legyek megítélni, hogy a rendszer ilyen esetekben valóban számottevő segít-

Figyelni kell: csetbotok használatával könnyen megsérthetük adatvédelmi jogszabályt, kamarai etikai és ügyvédi titok megtartására vonatkozó szabályokat vagy vállalti belső szabályt.

a vizsgált szöveg nem tartalmaz olyan előírásokat, amelyek keresésére feladatot kaptál.” A prompt ilyen mértékű finomítása már hatott, sikeresen elértem, hogy azt állapítsa meg, hogy az átfésült szöveg a promptban meghatározott feltételeknek megfelelő információt nem tartalmaz. A kísérlet eredménye tehát valóban beigazolta a 3. pontban ismertetett promptolási alapelveket, az egzaktabb, specifikusabb prompt hatására a rendszer tényleg pontosabb outputot produkált.

3.3. Egyéb hasznosítási módozatok

A nagy nyelvi modellek nagyszerűen tudnak szövegeket átfogalmazni, jók az egyes szövegek stílusának, hangvételének megváltoztatásában, továbbá a fordításban is jeleskednek. Utóbbi területen kiemelkedően jól teljesítenek, ugyanakkor főleg az angol nyelvről és az angol nyelvre történő fordítás esetén, mivel messze angolul áll rendelkezésre a legtöbb tanító adat internetszerte. Ha a lefordított szöveg első látásra nem nyeri el a tetszésünket, nyugodtan kérhetünk alternatív szövegjavaslatokat a rendszertől, esetleg azt is megszabhatjuk, hogy ellenőrizze az angolra fordított szövegünket nyelvhelyesség szempontjából. A szerződések, jogi dokumentumok tervezeteinek készítése során a precíz nyelvhasználatnak kiemelt jelentősége van. Ha angolul készítünk jogi dokumentumot, az LLM-alapú megoldások segíthetnek abban, hogy mondataink, szövegünk a célzott jelentést kapják.

Az egyik leginnovatívabb alkalmazási ötlet, amellyel eddig találkoztam, a büntetőjogi területen való felhasználáshoz kapcsolódik. E felhasználási szcenárió során a felhasználó azt kérte a rendszertől, hogy

séget nyújthat-e a jogász felhasználónak. Mindenesetre a koncepció rendkívül eredeti és jövőbe mutató, ugyanakkor az ilyen próbálkozások során fokozottan ügyelni kell az ügyvédi titoktartásra vonatkozó előírások betartására.

4.­A­generatív­mesterséges­intelligenciajelenlegi­korlátai

Az alapmodellek egyik tulajdonsága, hogy nem rendelkeznek a világ olyan belső reprezentációjával, mint az emberek, mivel –ahogy korábban említettem – működésük azon alapul, hogy a tanító adatok alapján matematikai-statisztikai módszerekkel megjósolják, hogy mi az a szó, amelynek aktuálisan következnie kell a szövegben. Nagyon leegyszerűsítve statisztikával foglalkoznak, nem pedig szemantikával, ezért valójában a tanító adatokat és a generált kimeneteket sem értik. Többek között részben ennek, valamint a tanító adatok hiányoságainak tudható be, hogy néha olyan szövegeket generálnak, amelyek első olvasatra hihetőnek és meggyőzőnek tűnnek, de valójában tartalmilag egyáltalán nem állnak összhangban a valósággal – a szaknyelv ezt hallucinációnak nevezi. Ahhoz, hogy a hallucinációkat ki tudjuk szűrni, mindig kellő ismeretekkel kell rendelkeznünk arról a szövegről, amellyel dolgozunk. Mindenképpen emberi felülvizsgálatnak kell alávetnünk a nyelvi modelleket, a kapott eredményt. Szolgáljon elrettentő példaként az az eset, amelynek során két New York-i ügyvéd a ChatGPT által kitalált fiktív jogesetekkel kísérelte alátámasztani közös beadványát.14

Szintén komoly gondot jelenthet a nyelvfeldolgozó eszközök jogászi használata során a személyes adatok védelme

és a titoktartás. A nyilvánosan elérhető szolgáltatások, csetbotok használata a jogi munka során megvalósíthatja az adatvédelmi jogszabály, a kamarai etikai, ügyvédi titok megtartására vonatkozó szabályok vagy egy multinacionális nagyvállalat belső szabályainak megsértését. A nagy nyelvi modelleken alapuló, nem tipikusan üzleti felhasználásra szánt megoldások szerződési feltételei legtöbbször nem garantálják a betáplált bizalmas információk titokban tartását, mivel a gyártók érdekében áll, hogy a felhasználói promptok és dialógusok felhasználásával tovább javítsák a modellek válaszainak minőségét, így rendszerint szerződésbe foglalják, hogy ezeket az adatokat saját belátásuk szerint használhassák tanító adatként. Az üzleti és nagyvállalati felhasználásra szánt megoldások, amilyen a ChatGPT Enterprise, az Azure OpenAI vagy a Microsoft Copilot 365, a gyártók jogi dokumentumai már nem tartalmaznak ilyen kitételeket, viszont e szolgáltatások ára meglehetősen magas. További problémát jelentenek a rendszerek használata során a nyelvi korlátok: a legtöbb említett megoldás tud ugyan magyarul válaszolni, mivel magyar szövegekkel is „feltanították”, de megfelelő mennyiségű magyar nyelvű tanító adat hiányában gyakran használ magyarul idegenül csengő mondatokat, kifejezéseket, ezért javasolt elsődlegesen angolul utasításokat adni, és a kapott outputot magyarra fordítani.

5.­Konklúzió

Ungváry Botond Így dolgozunk mi (2023) című tanulmányához e cikk szerzője is csatlakozni kíván: annak ellenére, hogy a jogi munkát a mai világban nagyrészt technológiai eszközök segítségével végezzük, túl kevés figyelem irányul a jogászképzés során az informatikai eszközök használatával kapcsolatos tudás átadására, és a jogi munkához szükséges digitális készségek folyamatos fejlesztéséről sem esik elég szó15. Ez tapasztalataim szerint ahhoz vezet, hogy a mesterséges intelligenciához hasonló innovatív technológiákkal sem kísérletezünk eleget a jogi munkavégzés során.

A fentiekben megpróbáltam rövid áttekintést adni arról, hogy jelenleg milyen típusú jogi feladatokban lehetnek a jo-

Legyen szó új irodáról, a régi felújításáról, vagy éppen otthona megtervezéséről, teljeskörű lakberendezési szolgáltatással állunk rendelkezésére.

• Térszervezés

• 3D látványtervezés

• Kiviteli tervek és műszaki dokumentáció a teljes megvalósítási folyamathoz

• Akár a teljes kivitelezési szakasz nyomon követése és ellenőrzése

• Nincsenek fix csomagok, minden kedves érdeklődő személyre szabott ajánlatot kap igényeinek megfelelően.

További tájékoztatásért és árajánlatért keressen elérhetőségeinken: E-mail: orsolya.studio8@gmail.com

FB: https://www.facebook.com/Studio8lakberendezes

Tel.: +36 30 258 9689

gász felhasználók segítségére a nagy nyelvi modellek. Rengeteg felhasználási mód van, amelyre az írás nem tér ki, de rendszerint említeni szokták a generatív mesterséges intelligencia jogi felhasználásával foglalkozó művekben: ilyen például a szerződéstervezetek készítése, véleményezése vagy a bírósági döntések kimenetelének valószínűségi előrejelzése, vagy egy keresetben előadott érvrendszer ellenőrzése. Véleményem szerint jelenleg nem létezik olyan nyelvi modell, amely ezekben a feladatokban hatékony segítségünk tudna lenni magyar nyelven, ilyen megoldást csak a meglévő nagy nyelvi modellek magyar jog alatti jogi dokumentumokkal és bírósági döntésekkel történő „feltanításával”, azaz finomhangolásával vagy egy új nyelvi modell alapoktól történő felépítésével lenne előállítható. Azonban mindkét út rendkívül szakértelem-, adat- és pénzügyierőforrás-igényes folyamat.

Látható, hogy jelenleg számos korláttal kerülünk szembe akkor is, ha ezeket a rendszereket jogászi munka során kívánjuk alkalmazni, ugyanakkor igyekeztem érzékeltetni, hogy már most is vannak olyan részfeladatok, amelyeket hatéko -

nyan fel tudunk gyorsítani ezekkel az eszközökkel. Ne úgy gondoljunk ezekre a megoldásokra, hogy első alkalommal olyan eredményeket kapunk, amelyekkel nincs további teendőnk: éppen ellenkezőleg. A nyelvi modellektől kapott segítség mindig csak kiindulási alapot fog jelenteni a jogászok munkája során. Az olvasóban jogosan merülhet fel a kérdés: megéri-e egyáltalán használni ezeket az eszközöket, ha ennyi limitációba ütközünk a munkafolyamat során? Úgy gon -

Jegyzetek

1 Macey­Dare RUPERT: How ChatGPT and Generative AI Systems will Revolutionize Legal Services and the Legal Profession, 2023. (Online) Forrás: http://dx.doi. org/10.2139/ssrn.4366749 (Hozzáférés időpontja: 2023. 12. 27.)

2 Daniel SCHWARCZ – Jonathan H. CHOI: AI Tools for Lawyers: A Practical Guide). Minnesota Law Review Headnotes 108/1, 2023). (Online) Forrás: http:// dx.doi.org/10.2139/ssrn.4404017 (Hozzáférés időpontja: 2023. 12. 28.)

3 HOMOKI Péter – ZŐDI Zsolt: Large Language Models and Their Possible Uses in Law, 2023. (Online) Forrás: http://dx.doi.org/10.13140/ RG.2.2.14315.41764 (Hozzáférés időpontja: 2023. 12. 05.)

4 Daniel Martin KATZ – Michael James BOMMARITO – Shang GAO ­ Pablo ARREDONDO: GPT­4 Passes the Bar Exam, 2023. (Online) Forrás: https://ssrn. com/abstract=4389233 (Hozzáférés időpontja: 2024. 01. 02.)

5 Jonathan H. CHOI – Kristin E. HICKMAN – Amy MONAHAN – Daniel SCHWARCZ: ChatGPT Goes to Law School. Journal of Legal Education 387/71, 2022. (Online) Forrás: https://ssrn.com/abstract=4335905 (Hozzáférés időpontja: 2023. 12. 29.)

6 Kwan Yuen LU – Vanessa MAN – Yi WONG: ChatGPT by OpenAI: The End of Litigation Lawyers? (Online) Forrás: https://ssrn.com/abstract=4339839 (Hozzáférés időpontja: 2023.12.30.)

7 Eliza MIK: Will LLms replace lawyers? (Online) Forrás: https://elizamik.medium.com/llms­will­not­replace­lawyersd491e7c655ca (Hozzáférés időpontja: 2023. 12. 31.)

8 Harsha NORI – Yin Tat LEE – Sheng

ZHANG – Dean CARIGNAN – Richard EDGAR – Nicolo FUSI – Nicholas KING – Jonathan LARSON – Yuanzhi LI –Weishung LIU – Renqian LUO – Scott Mayer MCKINNEY – Robert OSAZUWA

NESS – Hoifung POON – Tao QIN –Naoto USUYAMA – Chris WHITE – Eric HORVITZ: Can Generalist Foundation Models Outcompete Special­Purpose

dolom, hogy megalapozottan tudunk érvelni a mellett, hogy a válasz igen: a technikai fejlődés olyan rohamos léptékű, hogy hamarosan minden bizonnyal egyre kevesebb akadállyal kell majd szembenéznünk a nyelvfeldolgozó eszközök jogi területen való alkalmazása során, illetve várható, hogy idővel a jogi felhasználás esetkörei is egyre jobban bővülnek, mivel akkora üzleti lehetőséget hordoznak magukban, amit a piac nem fog kiaknázatlanul hagyni. 

Tuning? Case Study in Medicine, 2023. (Online) Forrás: https://www.microsoft. com/en­us/research/publication/ can­generalist­foundation­models­outcompete­special­purpose­tuning­case­study­in­medicine/ (Hozzáférés időpontja: 2023. 12. 20.)

9 Jason WEI – Xuezhi WANG – Dale SCHUURMANS – Maarten BOSMA –Brian ICHTER – Fei XIA – Ed CHI – Quoc LE – Denny ZHOU: Chain­of­Thought Prompting Elicits Reasoning in Large Language Models. (Online) Forrás: https://arxiv.org/abs/2201.11903

(Hozzáférés időpontja: 2023. 12. 27.)

10 Yaqing WANG – Quanming YAO – James KWOK – Lionel M. N.: Generalizing from a Few Examples: A Survey on Few­Shot Learning. ACM Computing Surveys, 53/3, 2020. 1–34.o. (Online) Forrás: https://arxiv.org/abs/1904.05046

(Hozzáférés időpontja: 2023. 12. 29.)

11 Huaixiu Steven ZHENG – Swaroop

MISHRA – Xinyun CHEN – Heng­Tze CHENG – Ed H. CHI and Quoc V LE and Denny ZHOU: Take a Step Back: Evoking Reasoning via Abstraction in Large Language Models, 2023. (Online) Forrás: https://arxiv.org/abs/2310.06117

(Hozzáférés időpontja: 2023. 12. 29.)

12 DR. UNGVÁRY Botond: Aki keres, talál. Keresési helyzetek és módszerek a jogi munkában. Ügyvédek Lapja, 2024/1 35–39., 39.

13 Nelson F. LIU – Kevin LIN – John

HEWITT - Ashwin PARANJAPE – Michele BEVILACQUA – Fabio PETRONI – Percy LIANG: Lost in the Middle: How Language Models Use Long Contexts. 2023. (Online) Forrás: https://arxiv.org/ abs/2307.03172 (Hozzáférés időpontja: 2024. 01. 28.)

14 Sara MERKEN: New York lawyers sanctioned for using fake ChatGPT cases in legal brief, 2023. Forrás: https://www. reuters.com/legal/new­york­lawyerssanctioned­using­fake­chatgpt­caseslegal­brief­2023­06­22/ (Hozzáférés időpontja: 2024. 01. 02.)

15 DR. UNGVÁRY Botond: Így dolgozunk mi. Ügyvédek Lapja, 2023/6. 36–37.

PORTFOLIO – WOLTERS KLUWER

DIGITAL

COMPLIANCE BY DESIGN & LEGALTECH

2024. május 8. Radisson Blu Béke Hotel, Budapest Üzlet, technológia és jog találkozása a digitális gazdaságban

20% OLVASÓI KEDVEZMÉNY

Az Ügyvédek Lapja olvasói számára 20% kedvezményt biztosít a Portfolio és a Wolters Kluwer a rendezvény aktuális részvételi díjából. A regisztráció során kérjük a Megjegyzés rovatba az alábbi kódot tüntesse fel a kedvezmény aktiválása érdekében: MÜK20

A rendezvény részleteiről a QR kódot beolvasva, illetve a portfolio.hu/rendezvenyek/gazdasag oldalon tájékozódhat.