AGRÁRCENZUS Kevesebb az eszkimó

KEVESEBB AZ ESZKIMÓ

AGRÁRCENZUS | Tíz év alatt, 2010 és 2020 között 31 százalékkal esett vissza az agrárgazdaságok száma Magyarországon. A gazdaságok koncentrálódtak, átalakult a vetésszerkezet, a növénytermesztés és az állattartás egyre jobban elkülönül egymástól – derült ki az Agrárcenzus 2020 végleges eredményeiből, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tett közzé.

A hazai mezőgazdaság szerkezete jelentősen átalakult az elmúlt tíz évben – mondta az Agrárcenzus 2020-at bemutató online sajtótájékoztatón Patay Ágnes, a felmérés projektvezetője. Az agrárgazdaságok száma 2020. június 1-jén 241 ezer volt, ez 2010 óta 31 százalékkal csökkent. (Az ország valamenynyi települését és a meghatározott küszöb feletti gazdaságokat érintő, teljes körű mezőgazdasági adatgyűjtést tízévente végzi el a KSH.) 2010 óta a mezőgazdasági területet használó gazdaságok száma kevésbé csökkent, mint az állattartóké. 2020. június 1-jén hazánk mezőgazdasági területe 4,92 millió hektár volt, ami Magyarország teljes területének mintegy 53 százaléka. Ennek a 82 százaléka szántó volt, 15 százaléka gyepként hasznosult, szőlők és gyümölcsösök a mezőgazdasági terület mintegy 3 százalékát borították. A mezőgazdasági terület legnagyobb részét az 5 vagy annál több, de 300-nál kevesebb hektáron működő gazdaságok használták.

INKÁBB A KICSIK TŰNTEK EL

2010 óta a felmérésig főleg a legkisebb méretű gazdaságok tűntek el, emellett a 241 ezer gazdaság többsége még mindig kicsinek számít. A közepes méretűek aránya az elmúlt évtizedben 9-ről 17 százalékra nőtt. Átlag felett, 53 százalékot ért el az állattartók csökkenése, ám mivel közöttük is egyre több a nagyobb gazdaság, így az állatok száma lényegében nem változott az elmúlt 10 év alatt. Összességében a mezőgazdaság belföldi termelési értékének 45 százalékát a legnagyobbak, azaz a gazdaságok egy százaléka állítja elő.

Patay Ágnes arról is szólt, hogy az átlagos mezőgazdasági terület mérete 14 hektárról 23-ra nőtt. A projektvezető a gazdaságok koncentrálódása mellett a növénytermesztés és az állattartás elkülönülését emelte ki. A területhasználó gazdaságok 51 százalékának nem volt állata, az állattartók 15 százalékának viszont nem volt mezőgazdasági területe. A hazai állattartó gazdaságok száma folyamatosan csökken: 2010 óta több mint felével zsugorodott, de még 2016-hoz képest is 31 százalékkal esett vissza. Ennek oka az, hogy a kevés állatot tartó gazdaságok többsége megszűnt. Az állattartáson belül a szarvasmarha-állomány növekedése kivételnek számít, mivel a többi állaté csökkent, a madárinfluenza miatt főképp a lúd- és kacsaállomány esett vissza. Az állattartó gazdaságok irányítóinak 66 százaléka csak gyakorlati tapasztalattal büszkélkedhet, 17 százalékuk szerzett középfokú mezőgazdasági végzettséget. A gazdaságok legfőbb tevékenysége szerint Hajdú-Bihar, BácsKiskun és Békés megyében tartották a legtöbb mezőgazdasági haszonállatot. 2020-ban ebben a három megyében volt az ország állatállományának a harmada.

CSÖKKENŐ ÁLLATÁLLOMÁNY

Az állomány fajok szerinti megoszlását tekintve hazánkat a szarvasmarha és a sertés túlsúlya jellemzi, a teljes állomány 73 százaléka ebbe a két fajba tartozik. A vizsgált tíz év alatt a szarvasmarha-állomány 32 százalékkal, 706 ezerről 933 ezerre nőtt. A tehenek száma 100 ezerrel több volt, mint a 2010-ben. Az állomány növekedésével ellentétben a szarvasmarhát tartó gazdaságok száma ebben az időszakban 14 százalékkal csökkent. A folyamat hatására az átlagos állomány 37-ről 56-ra emelkedett, és 74 százalékukkal a 100-nál több egyedet tartók rendelkeztek. 2020-ban a sertésállomány 2,9 millió volt, amely 2010-hez képest 7,4 százalékkal lett kevesebb. Az elmúlt évtized végén 169 ezer anyakocát tenyésztettek, számuk a negyedére zsugorodott 2010 óta. A sertést tartó gazdaságok száma 67 százalékkal esett vissza 2020-ra, és alig haladta meg a 48 ezret. A kis, néhány sertést tartó gazdaságok szinte eltűntek, mindezek hatására az átlagos állományuk 60-ra nőtt.

A sertést tenyésztő gazdaságok 32 százalékát 65 éves vagy idősebb gazda irányítja, ez valamivel alacsonyabb arány, mint az összes gazdaságra jellemző 35 százalék. A 40 év alatti gazdaságot vezetők aránya mintegy 9 százalék. A sertéstartók 18 százalékának van legalább középfokú végzettsége, 70 százalékuk csupán gyakorlati tapasztalatot tud felmutatni.

A baromfiak állománya a vizsgált évtizedben jelentősen visszaesett, bár 2020ban a tyúkok száma meghaladta a 31 milliót, ami a 2010. évinél 8,9 százalékkal kevesebb. A tyúkot tartó gazdaságok közel háromnegyede 50-nél kevesebb baromfit tenyésztett, ugyanakkor az állomány 72 százalékát az 50 ezernél több tyúkot tartó gazdaságok nevelték. 2016 óta a többször megjelenő madárinfluenza-járvány hatására a kacsaállomány 64 százalékkal, 1,9 millióra, a ludaké pedig mintegy a felével, 1,8 millióra csökkent 2020 júniusára. A tavalyi hatodik hónap végén 3,3 millió pulykát tartottak a gazdaságok, számuk 2010-hez viszonyítva 7,7 százalékkal lett kevesebb.

ÁTALAKULT A VETÉSSZERKEZET

A növénytermesztést nézve a vetésszerkezet átalakult, a gabonafélék aránya csökkent, az ipari és takarmánynövényeké nőtt. A 86 ezer hektáros gyümölcstermő területen belül az alma aránya 37 százalékról 31-re esett vissza, ezzel párhuzamosan a dió-, a kajszi- és a bodzaültetvények hányada emelkedett. Az egy gazdaságra jutó átlagos mezőgazdasági terület Jász-Nagykun-Szolnok és Fejér megyében volt a legnagyobb (40 és 37 hektár), 2020-ban több mint másfélszerese volt a 22,8 hektáros országos átlagnak. Bár 2010 óta az 5 hektárnál kisebb mezőgazdasági területet fenntartó gazdaságok száma jelentősen, 46 százalékkal csökkent, a még mindig sok kis méretű gazdaság miatt a középérték mindössze 2,6 hektárt ért el. A szántóterület 45 százaléka az alföldi megyékben található. A szántóföldi növénytermesztés szempontjából az egyik legjelentősebb megyénk Békés, ahol az ország összes szántóterületének több mint 9 százaléka található, és ez a művelési ág közel 90 százalékot képvisel a megye mezőgazdasági területéből.

Az adatok alapján a mezőgazdasági területeket a gazdaságok körülbelül felefele arányban használják saját tulajdonként és bérlőként. A gyümölcs-, illetve ségű a vezető. Patay Ágnes az adatokhoz hozzáfűzte, hogy a felméréskor azokat a gazdaságokat írták össze, amelyek árutermelő mezőgazdasági tevékenységet végeztek, vagyis kimaradtak azok, amelyeknek csak háztáji baromfiudvaruk és konyhakertjük volt.

szőlőültetvényeknél a legmagasabb a saját tulajdon aránya, a bérelt terület leginkább a gyep és a szántó esetén jellemző. A gazdaságirányítók átlagéletkora nőtt, a szakirányú végzettség egyre általánosabb. A gazdaságok nagyobb arányban vesznek részt a különböző fejlesztési programokban, ha magasabb képzett-

TÓTH BALÁZS