LABDARÚGÁS Bölöni László győztes vesztes?

BÖLÖNI LÁSZLÓ:

GYŐZTES VESZTES?

LABDARÚGÁS | Ma már nehéz lenne megmondani, valóban Bölöni Lászlónak állt-e adott pillanatban a zászló a román labdarúgóválogatott szövetségi kapitányi tisztségét betöltő megfelelő ember utáni keresgélésben. Miután Edward Iordănescuval kötöttek szerződést, érdemes körüljárni a magyar érdekeltségű „kapitánycasting” folyamatát.

Élete egyik legfeszültebb periódusának nevezte január első három hetét Bölöni László. Úgy tűnt, a 68 éves egykori BEKgyőztes, 102-szeres román válogatott labdarúgó 27 esztendős edzői karrierjének egyik legfontosabb állomása elé érkezett. Bár eredetileg nem ő szerepelt a Román Labdarúgó-szövetség kapitányjelöltjei listájának az élén, a válogatott irányításáról lemondott Mirel Rădoi utódját sikertelenül kereső vezetők december óta már egyértelműen azt a benyomást keltették, hogy csak Bölönivel folytatnak érdemi tárgyalásokat. Olyannyira, hogy 2021 utolsó napjaiban a Nizza–Budapest–Marosvásárhely-háromszögben élő szakembert meg is látogatták a Földközi-tenger partján lévő otthonában. Az AS Monaco visszajelzésére várva Bölöni akkor még lebegtette a felkéréshez való viszonyulását, mindenesetre annyiban maradtak, hogy január elején Bukarestbe érkezik immár „tényleges tárgyalásokat” folytatni.

AZ EUROPÉER

A több jelöltről korábban már „lepattant” szövetségi emberek számára presztízskérdésnek tűnt megnyerni a Panathinaikósztól való megválása óta munka nélkül lévő szakembert. Bölöni pozícióit elsősorban a portugál és a belga bajnokságban szerzett bajnoki címei, kupagyőzelmei erősítették, s talán egy történelmi pillanat is. A románok az ő előző kapitánysága idején, 2001. június 2-án aratták második győzelmüket a magyar válogatott ellen, és ezt azóta sem felejtik el neki. Hogy Bölöni sohasem engedte magát az érzelmei által vezérelni, bizonyítja, hogy az említett „hősköltemény” ellenére sem tétovázott, amikor az élet újabb lehetőséget kínált. Következett a Sporting Lisszabon, s mindjárt az első idényben portugál bajnoki cím, kupagyőzelem, szuperkupa-diadal. No meg Cristiano Ronaldo felfedezése, ami talán azóta is a legfontosabb nemzetközi „védjegyének” számít.

Az ellenzői mindenekelőtt azt rótták fel neki, hogy azóta sincs közvetlen kapcsolata a román futballal. Márpedig a Christoph Daum-kaland óta Bukarestben hallani sem akarnak külföldi edzőről. Bölöni persze nem az, őt mindig a nyugati világban pallérozódó, européer román szakemberként kezelte és szólaltatta meg sűrűn a sajtó. Mások – főleg egykori játékostársai – azonban folyamatosan kapacitálták. Az egyik sporttelevízióban például Gavrila Balint egyenesen így fogalmazott: „Nem lehet pénzkérdés a román válogatott kispadja. Gyere és mutasd meg, mit tudsz.”

Ennek ellenére Bölöni nem ugrott fejest a zavarosba. Ígéretéhez híven január 7-én megérkezett Bukarestbe, ahol többfordulós zárt körű tárgyalássorozatot folytatott a román szövetség vezetőivel. Közben eltemette egykori marosvásárhelyi játékostársát és edzőjét, Czakó Jánost, s bár a fejleményekről alig szivárogtak ki hírek, anynyi mindenképpen igen, hogy azokban a napokban nem nagyon vette fel a telefont. A felek jogi képviselői is több ízben találkoztak, ennek ellenére alig mozdult a történet – a hivatalos verzió szerint a szerződés néhány részlete miatt.

RÉSZCÉLOK SZORÍTÁSÁBAN

Január 25-én aztán felszállt a fehér füst, bejelentették az új kapitány személyét: a román futball története egyik legsikeresebb kapitányának, a Hagi-féle aranycsapat szakvezetőjének, Anghel Iordănescunak a fia, Edward Iordănescu lesz a válogatott következő szakmai irányítója. A várhatóan sokféle interpretálásnak Bölöni egy másnap tartott, több mint egyórás sajtótájékoztatón igyekezett elébe menni, természetesen kevés sikerrel. „Szomorúan térek haza Franciaországba, érkezésemkor nem erről álmodtam. Úgy éreztem, a szövetség akar engem erre a posztra, és ilyen hosszú vándorlás után az európai futballban az volt az álmom, hogy a román válogatottnál zárjam le a pályafutásomat. Lehet, hogy ez volt az utolsó vonatom. Érdekes, nyitott, s hiszem, hogy őszinte tárgyalások

voltak, de azért több kérdőjel is megszületett bennem” – mondta többek között. Az alapkérdés természetesen nem lehet más: miért nem Bölöni? Ismerve a szakember korábbi tárgyalási gyakorlatát, nem kétséges, hogy nem akarta bármi áron elkötelezni magát. A minden tekintetben óvatos duhajként ismert marosvásárhelyi futball-legendán elsősorban az érződött, hogy nem akar megégni a klubok és játékosügynökök által erőteljesen befolyásolt román válogatottal. Mindezt megelőzendő, csakis hosszú távú szerződés birtokában látott volna munkához, ennek ellenére a tárgyalások egy bizonyos pontján elfogadni látszott a szövetségnek a 2024-es Európa-bajnokság befejezéséig érvényes ajánlatát. Ha a románok pótselejtezőre kényszerülnek, akkor arra módosult volna a határidő. Abba azonban nem tudott, illetve nem akart belemenni, hogy tételesen megfogalmazott részcélok teljesítése is befolyásolja a szerződés időtartamát. Ilyen volt a Nemzetek Ligájában való szereplés, amelyet Bölöni a maga szempontjából az Eb-selejtezőkre való felkészülésnek tekintett volna, a szövetség álláspontja szerint viszont el is küldhetik a szakvezetőt, ha a válogatott nem végez legalább a csoportja második helyén. „A köztes célokat akadálynak tekintettem, nem tudtam elfogadni, hogy öt hónap után akár ki is rúghatnak – mondta Bölöni a bukaresti sajtótájékoztatón. – Soha nem írtam alá olyan szerződést, amelyben nem szerepel konkrét dátum, márpedig ez ilyen volt.” A többi szempont, a szerződés öszszege – amelyet azért inkább Daum hajdani, évi 500 ezer euró körüli honoráriumához szeretett volna közelebb, mint Rădoi 350 ezréhez –, a stáb megválogatása a szakember szerint áthidalható lett volna, a jelzett kiszolgáltatottságot azonban már nem vállalta be.

A BELGIUMI ÉVEK. BÖLÖNI LÁSZLÓ EGY GENT ELLENI MÉRKŐZÉSEN, 2019 MÁJUSÁBAN

JÓZAN SUGALLATOK

Nem tudni, hogy a döntésében milyen mértékben befolyásolták Bölönit a romániai – és az anyaországi – magyarság részéről érkező, a bukaresti szerepvállalást nem túl hízelgően értékelő visszhangok. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy félretette magában az esetleges nosztalgiát, és nem ugrott fejest a román labdarúgás mocsarába. Mert a megfékezhetetlen zuhanórepülésben lévő válogatott amúgy tipikusan a „bármi lehet” állapotot kínálta. Azt a helyzetet, amelynél már csak jobb jöhet – de rosszabb is. És ez egyetlen szakmai életrajznak sem tenne jót. A nemzeti csapat szakvezetője ugyanakkor hagyományosan az azonnali eredmény kényszerének és az ezernyi futballérdeknek a szabad prédája. Tekintve, hogy aligha nehezedik rá egzisztenciális nyomás, a döntése annak a játékosnak, valamint edzőnek a professzionalizmusát mutatja, akinek a lépései mindig megfontoltságról árulkodnak. Vagy valamiféle isteni sugallatra való odafigyelésről.

CSINTA SAMU