EKÖP_rezümékötet_2024_25

Rezümékötet

Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program

Budapesti Metropolitan Egyetem

2024 - 2025

A rezümékötet a 2024-2025 évben Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program által támogatott fiatal kutatók, alap- és mesterképzésben lévő hallgatók munkáit foglalja össze.

A kötet szerkesztői: Dr. Bachmann Erzsébet, Dr. Bereczky Áron, Dr. Pörczi Zsuzsanna, Dr. Szigeti Cecília

A kötetet tervezte: Dr. Bachmann Erzsébet

©A szerkesztők

©A szerzők

Kiadó: Budapesti Metropolitan Egyetem, 2025

SBN 978-615-5459-54-2

A kiállítástervezésnek mint önálló alkotótevékenységnek vizsgálata és az azzal összefüggő képzési program kidolgozása Kovács Adél

The Dimensions of Fashion Brand Extension - esszékötet

Multi-, transz- és interdiszciplináris oktatási metodika kidolgozása a tervezőművészeti és marketingtudományi oktatásban Petróczy Dóra Gréta PhD.

A szavazati erőviszonyok alakulása az Európai Unió Tanácsában: érzékenységvizsgálat és demográfiai hatások

A 19. Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjában 2025-ben kurátori tevékenysége

Schwechtje Mihály DLA

GINA – Színdarabból: egy egyszereplős film forgatókönyvének fejlesztése

Szabó Kinga PhD.

Quo vadis Sharing Economy? – Haszonszerzés vagy fenntarthatóság? Szeberényi András PhD.

Felnőni a klímaválság közepette? – A Z és Alfa generációk mentális és érzelmi reakcióinak vizsgálata

Középiskolás diákok pályaérettségének, érdeklődésének és pályaismeretének vizsgálata az iskolai pályaorientációs programok tükrében

János: élő örökség – költészet, emlékezet, jelenlét

AI rövidfilm - A hetedik napon az alkotó megpihent. De vajon a filmes alkotók is megpihenhetnek az AI megjelenése után? Igen is, meg nem is.

Interaktív, kreatív módszertani

Társadalmi érzékenyítés művészet-, és drámapedagógiai módszerekkel és ezek hatásainak mérése

A mesterséges intelligencia hatása a légiközlekedés gazdaságára

A műgyűjtés szociológiája és a birtoklás esztétikája Magyarországon a rendszerváltás után

The Impact of Job Characteristics, Leadership Roles, and Organizational Culture on Workplace WellBeing in

A hulladék egy tervezési hiba

Az atomenergia szerepe az Európai Unió fenntarthatósági politikájában és energiabiztonságában

Török Petra Eszter

Lopni a túlélés érdekében? Avagy az infláció és a bűncselekmények kapcsolata a XX. századi

Magyarországon

Vattay Flóra Veronika 66

Hibrid gondolkodás, hibrid design-A művészet, design és tudomány interdiszciplináris együttműködésének hálózati lehetőségei

Wang Jia Yu 70

EtnoFlow - Párhuzamok a magyar és a mongol öltözködési kultúrában

[ Hallgató - alapképzés ]

Természet a belső terekben

A kiállítástervezésnek mint önálló alkotótevékenységnek vizsgálata és az azzal összefüggő képzési program kidolgozása

Kiállítás minden! / Oktatási program

A múzeumokról általában elmondható, hogy kialakulásuk során mindig valamely történelmi vagy kulturális hagyományra támaszkodva jöttek létre. Kialakulásuk során egyre bővebb lehetőségekkel élhettek a tudásmegosztás terén, amik közé a kiállítások, és kutatási témám alapját is adó kiállítástervezés is tartozik. Vállalásomban egy tematika összeállítására tettem kísérletet, ami a hazai művészeti felsőoktatásban létrehozandó kurzus kereteinek a kialakítását foglalja magában. A tematika a legfontosabb alkotói sarokpontokra fókuszál egy akadémiai félévre szűkítve, de nem tekinthet el azoktól az aspektusoktól sem, amik a múzeum üggyel összefüggésben a tervezés során felmerülhetnek. Ezek a múzeumi szakemberekkel való együttműködés rétegzett voltát, és a kultúrpolitika színezeteit is magában foglalhatják, mégis a legfontosabb szempont a kiállításlátogató személyének a leghatékonyabb elérése alkotói eszközökön keresztül.

A ma ismert múzeumi rendszerek lényegesen nagyobb felelősséggel tartoznak az általuk felhalmozott tudás megosztásában, amihez olyan szakemberek képzése is szükséges, akik képesek megérteni azokat a kihívásokat, amik egy kiállítástervezés során kiemelten fontosak lehetnek. Alapvető cél, hogy a képzésben részesült alkotók képesek legyenek együttműködni e terület képviselőivel, és tudjanak önálló alkotói tevékenységükkel segítségükre lenni a hatékonyabb tudásátadás folyamataiban.

Jól mutatja a múzeumokkal összefüggő rendszer bonyolultságát a múzeumokat tömörítő, 1946-ban megalakult Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (International Council of Museums – ICOM), amely szervezet 141 országban van jelen, 119 nemzeti és 32 nemzetközi bizottsággal.

Ez a Magyarországot is magában foglaló szervezet, időről időre megrendezett kongresszusain tesz kísérletet arra, hogy a múzeumot definiálja, aminek ismerete szükséges mindazoknak, akik kiállítástervezéssel foglalkoznak, vagy azzal a jövőben foglalkozni kívánnak. A 2022. május 20-ai ülésén elfogadottak szerint „a múzeum a társadalom szolgálatában álló nem profitorientált, állandó intézmény, amely kutatja, gyűjti, megőrzi, értelmezi és kiállítja a tárgyi és szellemi örökséget. A múzeum a nyilvánosság számára nyitott, hozzáférhető és befogadó, elősegíti a sokszínűséget és a fenntarthatóságot. Etikusan, szakszerűen és a közösségek részvételével működik és kommunikál, változatos tapasztalatot nyújtva az oktatás, a szórakozás, a reflektív gondolkodás és a tudásmegosztás terén.”

A definíció segít annak meghatározásában, hogy a kiállítástervezés szerteágazó területei közül mely egység az, amivel mélyrehatóbban kíván foglalkozni az általam összeállított kurzus. E szűkítés alapján kialakított tematika és oktatási program elvégzése

nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a múzeumi kiállításokon túl más, kiállítással összefüggő feladatokat is ellássanak a képzésben részesült hallgatók. A történeti kiállítások tervezésének összetettsége azonban komplexebb látásmódot és holisztikus alkotói megközelítést igényel, ezért a jelen, tervezett program ennek az alapjait kívánja lefektetni A kurzus során átadott módszerek, megosztott tapasztalatok képessé tehetik a kurzus hallgatóit, hogy a megszerzett tudást alkalmazni tudják tervezői praxisukban.

A félév vázát a kiállítástervezéssel összefüggő program fókuszaként meghatározott célterület adja, ami a Budapesti Metropolitan Egyetem képzési programjának féléves, tizenegy hetes bontásához igazodik, és minden héten az aktuális egységhez igazodó előadással kezdődik. Az előadás érintőlegesen kitérhet az egyes hetek tartalmára, hogy segítse a feladatkiadás értelmezését, és a feladat elindítását is támogassa:

I. Feladatkiadással egybekötött oktatói bemutatkozó előadás

A kurzus első hetében az oktató és a hallgatók megismerkedésén, és a feladatkiadáson túl a kurzust vezető oktató részletes bemutatkozásával kezdődik, ahol az oktató ismerteti saját, kiállítástervezéssel összefüggő munkásságát, bemutatja a területen megvalósult alkotásait, és megosztja legfőbb tapasztalatait. E mellett tájékoztatja a hallgatókat a féléves feladataikról, a pontos elvárásokról, a számonkérés módjáról, a kurzus elvégzésének várható eredményeiről, valamint a következő alkalomra elvárt teljesítésekről.

II. A múzeumok történeti kialakulása

Az előadás foglalkozik a múzeumok történeti hagyományaival és az abban megjelenő kiállítások korszakos sajátosságaival. Kitér az állandó és az időszaki kiállítások jellegzetességeire és az ott alkalmazható tervezői megközelítésekre. A kurzus további részében a hallgatók bemutatják az előző hét kiadott feladatai alapján elvégzett munkájuk eredményét.

III. Múzeumi kiállítóterek

Az előadás kitér a kifejezetten múzeumi céllal épült múzeumi terek, valamint a jelenleg múzeumként működő, eredeti funkciójától mára már eltérő funkciójú kiállítóterek ismertetésére. Rámutat azok sajátosságaira, és rávilágít olyan megoldásokra, amelyekkel optimális téri helyzetek alakíthatók ki mindkét esetben és amelyek függetlenek az adott tér sajátosságaitól.

Az előadás kitér továbbá a különböző téri helyzetekhez alkalmazható látogatói útvonalak tervezési sajátosságaira. Hallgatói feladatok ismertetése, konzultáció.

IV. Kiállítások tematizálása

Az előadás megmutatja azokat a módszereket, amikkel egy tervező értelmezni tudja azokat a tudományos műveket, amikkel egy kurátor a kiállítástervezés alapját, annak mondanivalóját és történeti szálát lefekteti. Felvázolja azokat a lehetőségeket, amikkel a kiállítás tervezője a kurátori munka alapján segítheti a tematizálás folyamatát. Ezek az ismert téri adottságok, megjelenítendő műtárgyak, megjelenítendő szöveges tartalmak, elvárt kiállítástechnikai eszközök, és egyéb releváns információk alapján változhatnak. Hallgatói feladatok ismertetése, konzultáció.

V. Tervezésmódszertani megközelítések

Az előadás egy kiemelt és megvalósult kiállítástervezési feladaton keresztül bemutatja egy kiállítástervezéssel összefüggő designkoncepció felépítésének lépéseit, és annak a megvalósulásra vetíthető és a tervező felelősségi körébe tartozó feladatokat. Érinti a tervezés legfontosabb szempontjait, amik az alkotói üzenetet, az alkotói üzenet közvetítését, az üzenet legmegfelelőbb átadását támogató médiumot, és az interakció kérdéskörét állítják fókuszba. Hallgatói feladatok ismertetése, konzultáció és a tervezési feladat félévközi prezentáció elvárásainak pontosítása.

VI. A tervezési feladat félévközi prezentációja

A hallgatók számot adnak a félév első felében kiadott feladat aktuális fázisáról prezentációs formában. Kitérnek a legfontosabb tervezői szempontokra, és azokat a tervezési javaslataikkal igazolják.

VII. A kiállítástervezés és kivitelezés összefüggései

Az előadás kitér azokra a legjellemzőbb gyártástechnológiákra és alapanyagokra, amelyek a kiállítások építése során alkalmazhatók. Hallgatói feladatok ismertetése, konzultáció.

VIII. Kurátor kontra designer

Az előadás bemutatja azokat a területeket és felelősségi köröket, amik határozottan kijelölik a kiállítás tervezőjének és a kiállítás kurátorának az alkotói területeit. Kitér azokra a kommunikációs szabályokra, amelyeket a tervezés kezdetétől a tervezés zárásáig javasolt figyelembe venni. Hallgatói feladatok ismertetése, konzultáció.

IX. Kommunikáció

Az előadás valós példákon keresztül világít rá az elvégzett alkotói folyamatok bemutatásának leghatékonyabb módszereire, annak felépítésére és fontosságára a megrendelő irányába, valamint kitér a gyártói oldallal történő kommunikáció megfelelő módjaira, folyamataira és csatornáira. Ismerteti továbbá a kiállítás tervezése során szükséges és alkalmazott egyéb társalkotói területek létjogosultságát és a velük történő kommunikáció jelentőségét, sajátosságait. Hallgatói feladatok ismertetése, konzultáció.

X. Kiállítások megvalósításával kapcsolatos költségvetés

Az előadás foglalkozik az alkotás értékének megállapításával egy árazatlan költségvetésen keresztül, amiben a legjellemzőbb tételeken keresztül megérteti a hallgatókkal ezen alkotási folyamat gazdasági összefüggéseit.

XI. A tervezési feladat félév végi záróprezentációja

A hallgatók számot adnak a félév első felében kiadott feladat befejező fázisáról prezentációs formában. Bemutatják a végleges designkoncepciójukat, amiket a tervezési folyamat során meghozott döntéseikkel, és az alkotási folyamat során alkalmazott médiumokkal is igazolnak. Bemutatják a tér, tárgy és ember tervezett viszonyrendszerét.

Mi az ICOM? https://www.icomhungary.hu/hu/mi-az-icom (utolsó letöltés: 2025. július 11.)

Az ICOM új múzeum definíciója - Több ezer múzeum, több mint száz ország, egy definíció AZ ICOM ÚJ MÚZEUM DEFINÍCIÓJA - Több ezer múzeum, több mint száz ország, egy definíció | ICOM (utolsó letöltés: 2025. július 11.)

The Dimensions of Fashion Brand Extension - esszékötet

Absztrakt

Az angol nyelvű esszékötet öt tematikus fejezetben dolgozza fel a divatbrand kiterjesztésének különböző aspektusait. Célja, hogy szemléletformáló módon mutassa be, hogyan képes a design és a marketing összehangolt, stratégiai működése fenntartható és kulturálisan értékes projekteket létrehozni.

A kötet a divat, építészet és márkaépítés metszeteit, a design és branding interdiszciplináris kapcsolódásait vizsgálja tárgyalja. A kiindulópont Frederich Kiesler munkássága, aki már az 1920-as években felismerte, hogy az eladótér lehet atmoszférateremtő, érzelmi töltetű élmény, a kirakat pedig színpad, ahol a márka története megelevenedik. Lilly Reich példája rámutat: a közösségi, szórakoztató terek már a modernizmus hajnalán is a vásárlási élmény részét képezték. A mai márkák ezt a gondolatot radikálisan kitágítják, atmoszférát, kulturális élményt, sőt virtuális identitást is formálnak. A COS, Acne Studios vagy Off-White tevékenysége már nemcsak ruhákhoz kötődik, hanem élményekhez, tartalmakhoz, platformokhoz is. A fizikai és digitális világok öszszefonódása új típusú divattereket hoz létre: a Gucci, Balenciaga vagy Louis Vuitton egyszerre van jelen installációkban, metaterekben, kirakatokban és a virtuális térben. Ezek az élményalapú terek érzelmi kötődést alakítanak ki bennünk a vásárlás aktusa nélkül is. A vásárló közönséggé, látogatóvá, játékossá, vagy akár rajongóvá válik. Ez a paradigmaváltás a márkakommunikáció új korszaka.

A kötettel több szinten kívánok hatást gyakorolni: a kreatívipar és üzleti világ kapcsolatának újraértelmezésével, a designelméleti gondolkodás népszerűsítésével, és az oktatási gyakorlat frissítésével. Az esszékötetem célja, hogy hozzájáruljon a magyar divatdiskurzus nemzetközi láthatóságához, miközben konkrét példákon keresztül mutatja be a brandstratégiai és tervezői gondolkodás integrációját. A kötet bemutatását követően az anyag utazókiállítás formájában is bemutatkozik, lehetővé téve a vizualitás és elmélet összekapcsolását. Emellett későbbi célom a könyv terjesztése nemzetközi designtematikájú könyvesboltokban és platformokon. Az esszékötet könyvbemutatóját a Budapest Design Week alatt október 28-án az ISBN könyv+galéria nevű hibrid kereskedelmi térben tartom meg. További bemutatót tervezek a bécsi Soft Cover és a pozsonyi Brot Book Deli üzletekben is.

Interdiszciplináris oktatás és mentorálás

Szakmai munkám szerves része az oktatás, mentorálás, valamint a fiatal tehetségek szakmai láthatóságának elősegítése. Kiemelt célom, hogy a hallgatók munkái ne csupán az egyetemi közegben maradjanak, hanem eljussanak a szakmai nyilvánosság és a divatipar szereplőihez is. Ennek jegyében a 2025-es tavaszi Central European Fashion Week keretében nyitott showroom eseményt szerveztem, amely a METU

nemrégiben létrehozott bemutatóterének szakmai debütálása is volt. A showroom célja, hogy a hallgatói munkákat professzionális keretek között mutassa be – piacképesen, stylist-szemlélettel válogatva, szettekbe rendezve. A kiállított darabokat a digitális és fizikai világ határterületei, bátor formakezelés és kézműves technológiák jellemzik. Mentori tevékenységem eredményeképpen három hallgató is bekerült a divathét Young Talents szekciójába – mindhármuk témavezetőjeként támogattam a kollekciók szakmai és kreatív kibontását.

Szintén 2024 őszén a Kollab közösségi tér szabásmintakiállításának egyik kurátoraként vettem részt a szakmai válogatásban, amely különféle szabásmintakészítési technikák vizuális megjelenítésére fókuszált.

A hazai divathetekre 2025-ös őszi-téli Central European Fashion Weekre benyújtott pályázatok révén további hallgatók is lehetőséget kaptak: Bánáti Clarissza a Young Talents kategóriában mutatkozott be, míg Wang Jia Yu a New Generation szekcióban, fiatal márkák között prezentálta saját kollekcióját. Mindezek a szereplések nemcsak egyéni sikerek, hanem az oktatói munka hosszú távú, szakmai beágyazottságot célzó eredményei is.

Kiemelkedő eredmény Wang Jia Yu hallgatóm sikere: a 37. OTDK Országos Művészeti és Művészetelméleti szekciójában a Harmónia című kollekciója a Craft 3 kategóriában elnyerte a fődíjat, valamint az EKÖP ösztöndíj támogatásával elkészült MA diplomamunkáját egyetemünk Diploma Díjára jelölte. Az általa létrehozott kollekció nemcsak szakmai színvonalában, hanem koncepcionális mélységében is példaértékű.

Publikációk

A kutatási és oktatási tevékenységem szorosan összefonódik azzal a célkitűzéssel, hogy a divatot társadalmi, gazdasági és kulturális kontextusban vizsgáljam. Az ösztöndíjas időszak alatt a témához kapcsolódóan több publikációt és nyilvános szereplést is vállaltam. A Szépirodalmi Figyelő tematikus blokkjában jelent meg „Vásárolok, tehát vagyok” című tanulmányom, amely Barbara Kruger konceptuális művén keresztül elemzi az identitás, fogyasztás és brandépítés összefüggéseit. A tanulmány kritikai szemszögből közelíti meg a brandatmoszféra fogalmát, és felveti a kérdést: vajon a branding kizárólag a profitnövelés eszköze, vagy lehet-e társadalmilag értékteremtő gyakorlat is? A szöveg kitér az ún. artification jelenségre is, amelyben a márkák a művészeti terek és kulturális programok bevonásával legitimizálják prémium termékeiket, miközben új fogyasztói rétegeket vonnak be a márkakörnyezetbe – akár a luxuscikkek megvásárlásán kívüli kulturális részvételen keresztül.

Kutatásomat több szakmai fórumon is bemutattam, többek között a METU „Ökológia és művészet” című konferenciáján, a Capitalism-Growth-Degrowth szekcióban, valamint a TechXpo eseményén, ahol a divatipar virtuális jelenléte került fókuszba. Részt vettem továbbá egy kerekasztal-beszélgetésen is, ahol a Szépirodalmi Figyelő divatkapitalizmussal foglalkozó szerzőivel, köztük Maróy Krisztinával (Glamour magazin főszerkesztője), Hajdú Anettel és Vesmás Júliával vitattuk meg a divatértékesítés jövőjét. A beszélgetést Keszeg Anna PhD divatteoretikus moderálta.

Ezek az események és publikációk nemcsak a kutatási eredményeim bemutatását szolgálták, hanem egyben hozzájárultak a divat és társadalom közötti kapcsolatok újrafogalmazásához, valamint a divatelmélet hazai diskurzusának bővítéséhez.

A kötet grafikai tervei, grafikai tervezés: Kovács Adél, illusztráció: Hajdú Anett

Gábor PhD.

Multi-, transz- és interdiszciplináris oktatási metodika kidolgozása a tervezőművészeti és marketingtudományi oktatásban

Absztrakt

A munkaerőpiaci és a versenyszférai elvárások folyamatosan változnak. Ezeket a változásokat nem feltétlenül kellő dinamikával követik le a különböző akadémiai képzési tartalmak. Több befolyásoló tényező nehezíti a frissen diplomázott pályakezdők helyzetét és azt gondolom, hogy szükségszerű megtalálni azokat az eszközöket, módszereket, amikkel növelhető hallgatóink tudásának értéke a piac számára. A diszciplínák együttműködtetésével kidolgozott, kifejlesztett oktatási metódus lehetővé teszi, hogy egy olyan formatervező generációt képezzünk, akik minden szempontból többet képesek nyújtani és nagyobb munkaterületi spektrumon tudnak dolgozni, mint a klasszikus képzésben résztvevő társaik. Napjaink technológiai fejlődését figyelembe véve szükségszerű a szakma továbbfejlesztése, ezzel tudatosabb tervezői hozzáállást alakíthatunk ki, mely hozzájárul nem csak technológia alkalmazásának megalapozásához, de a fenntarthatósághoz. A kutatás szakirodalmi elemzése, valamint az empirikus gyakorlati vizsgálatai, mely kurzusokba integrált projektek elemzések mellett feltáró kutatási elemeket foglalt magába, megerősítette alapvetésemet. A diszciplínák együttműködtetésének van hozzáadott értéke az oktatásban, mely később értékként jelenik meg a munkavállalók készségei között.

Kutatási kérdés - alapvetések

RQ.: Hogyan növelheti a hallgatók munkaerőpiaci értékét a diszciplínák együttműködtetése az oktatásban?

Oktatási és kutatási tapasztalataim alapján, arra a következtetésre jutottam, hogy a formatervező művész, tervező kutatói megközelítés és a marketingkutatói megközelítés kombinációja, új, magasabb értékű eredményeket hozhat a munkafolyamatok során, amennyiben együttműködtetésük biztosított. (Henseler and Guerreiro, 2020) (Megyeri, 2024)

Azt gondolom, hogy a tudományterületek megközelítés és módszertani különbségeinek helyes együttműködtetése új értéket eredményezhet a termékalkotásban. Ezen ellentétpárokat ismerteti az alábbi, 1. tábla.

A digitális világ fejlődésében, változásaiban olyan mértékű tempó és kiszámíthatatlanság tapasztalható, hogy a keresztmetszeti adatokból nehéz, vagy nem lehetséges a vizsgált területen longitudinális folyamatokra következtetni, vagy azokat predesztinálni. (Babbie, 2017) Ez az aspektus is kritikus gondolkodásra ösztönöz és inspirálja a kutatást.

1. ábra – Tudományos és művészeti megközelítésbeni különbségek

Forrás: saját szerkesztés (Horváth – Mitev, 2015)

Bár az üzleti, termékalkotói és értékesítési világban a racionális és tudományos marketing tevékenység és a kreatívabb, intuitív terméktervezés, mint művészeti/technológiai forma képes az együttműködésre, a tudományos világban és az oktatási szférában feszültségek vannak közöttük. (Lindahl and Nordin, 2015) (Bauer et al. 2016) (Megyeri, 2024) Nyitottnak kell lennünk a tudományokat és a tervezői munkát, a művészeteket összekapcsoló metszéspontokra, valamint azok együttes alkalmazására. (Kotler and Keller 2016) A tervezői jelzések és a designkommunikáció a nonverbális kommunikáció létfontosságú formáját jelenthetik. Ez a kommunikáció tisztán és érthetően közvetít jelentéseket és érzelmeket a célközönség számára. (Henseler et al., 2021) Ezen metszéspontok társadalomtudományi szempontból azért fontosak, mert ebben a folyamatban a tervezők, a tervezői kapcsolatteremtés első szereplői, akik egy-egy üzenetet kódolnak az általuk tervezett termékekbe. Ezek a „termékek” egyben üzenetek, nonverbális üzenetek. A designkutatás célja és küldetése, hogy tudást állítson elő a műtárgyak és használati tárgyak megtervezéséhez. (Henseler and Guerreiro, 2020) Ezek jellemzően hozzájárulnak az alapvetően elvárt, maximális használhatósághoz, az optimalizált gyártáshoz, a termékek kibővített funkcióköréhez, a maximálisan kiterjesztett élettartamhoz, a szerelhetőséghez, valamint optimális esetben adalékul szolgálnak az úgynevezett hozzáadott intellektuális tartalom létrehozásához, mely

értéknövelő erővel bír. Ez érvényes a nagyüzemi termelésben létrehozott alacsony értékű termékektől, egészen a limitált példányszámú nagyértékű termékekig.

Kutatási fázisok

Első fázis a szakirodalmi elemzés, melynek elsődleges célja a tézisek alátámasztása és általános kutatói képalkotás. Ezt elősegítendő fókuszált szakirodalom elemzés készült. Második fázis a feltáró kutatás, melynek célja a kereskedelmi marketing szakos és a formatervező művész hallgatók összehasonlító analízise. A két diszciplína hallgatói ugyanazon, kritikus kritériumok mentén megfogalmazott feladatokon dolgoznak. Ezekben a szituációkban a megoldás érdekében belekényszerülnek a másik diszciplína gondolatiságába, miközben szükségszerűen megismerkednek azok eszközkészleteivel, metódusaival. Ahogy az alábbi ábra szemlélteti, a vizsgálatban N=407 hallgató vett részt.

2. ábra – A második kutatási fázis mintaeloszlása intézmény és dátum szerint

Forrás: saját szerkesztés

A kutatási fázis során a hallgatóknak képviselt diszciplínától függetlenül kellett csoportosan részt vennie kutatási és tervezési feladatokban, melyek során társadalmi szempontból kritikusnak minősíthető tárgyakat, valamint azok csomagolását és cégtörténetét kellett megtervezniük. A megtervezett termékeket, csomagolásokat ésarculatokat vizualizálniuk is kellett, valamint a feladat lezárásaként megszületett egy leíróesszé is.

A kódolás során objektív minőség elemzés során vizsgáltam a megközelítési eltéréseket, minőségi relációkat és a kombinációs lehetőségeket.

Ezek segítségével megtörtént a különböző diszciplínák hozzáadott értékeinek feltérképezése, az együttműködési pontok feltárása, valamint az eredmények képzésbe integrálhatóságának vizsgálata.

Harmadik fázis az akció fázis, mely a „MAD” Metropolitan Advanced Design fantázia nevű mesterképzés megtervezése és alapításának előkészítése. A MAD egy három stratégiai lábon álló 2-4 szemeszteres képzés. A három stratégiai láb: formatervező művész – kereskedelmi marketing/marketing tudomány – műszaki/mérnöki képzés.

A MAD képzési metodika célja, a hallgatók perspektívájának tágítása, felelőségi köreik megismertetése, pontosabb megértettetése. Ezeken keresztül lehetőség nyílik arra, hogy a hallgatók kiterjesztett készség készlettel kerüljenek a munkaerő piacra, bővítve a portfóliójukat, növelve értéküket. (Cosovan - Horváth, 2016:43)

A képzés formatervező művész és marketing tudományi lábát a Budapesti Metropolitan Egyetem biztosítja, a harmadik mérnöki lábat egy partneregyetem bevonásával integráljuk.

Babbie, E.R., 2017. A Társadalomtudományi Kutatás Gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest, ISBN 963 506 563 9

Bauer, András & Beracs, József & Kenesei, Zsofia. (2016). Marketing alapismeretek. Akadémia Kiadó, https://doi.org/10.1556/9789630597364.

Cosovan, A., - Horváth, D. (2016). Emóció–Ráció: Tervezés–Vezetés: Designkommunikáció. Vezetéstudomány/Budapest Management Review, 47(3), 36-45.

Henseler, J., Guerreiro, M., 2020. Design and marketing: Intersections and challenges. Creat Innov Manag 29, 3–10. https://doi.org/10.1111/caim.12412

Henseler, J., Guerreiro, M., de Matos, N., 2021. The interplay of marketing and design. Rev Manag Sci 15, 1129–1137. https://doi.org/10.1007/s11846-021-00470-z

Horváth, D., - Mitev, A. (2015). Alternatív kvalitatív kutatási kézikönyv. Alinea.

Kotler, P, Keller, K. L., (2016). Marketingmenedzsment. Akadémia Kiadó. 10.1556/9789630597784

Megyeri, G., 2024. Digital Pasts Analog Futures (phd). Budapesti Corvinus Egyetem.

Petróczy Dóra Gréta PhD.

A szavazati erőviszonyok alakulása az Európai Unió Tanácsában: érzékenységvizsgálat és demográfiai hatások

Az EKÖP pályázat közreműködésével két tanulmányt publikáltam: a Hatvani és Petróczy (2025) és a Petróczy és Csató (2024) tanulmányok közös célja az Európai Unió Tanácsában érvényesülő szavazati erőviszonyok elemzése. A kutatások különböző nézőpontból, de hasonló módszertani alapokon vizsgálják, hogyan befolyásolják a döntéshozatalt a demográfiai változások, illetve a szavazási szabályok módosítása. Közös módszertani alapok

Mindkét tanulmány a játékelmélet eszköztárát alkalmazza, különösen a Shapley–Shubik-és Banzhaf-indexeket, amelyek a szavazók tényleges befolyását mérik kooperatív játékokban. A szavazási helyzeteket súlyozott szavazási játékokként modellezik, ahol a tagállamok szavazati súlya a népességükhöz igazodik, a döntési küszöb pedig a Lisszaboni Szerződés vagy egy lehetséges reformjavaslat (60-60 százalékos tagállam és lakosságkvóta) alapján kerül meghatározásra.

A Petróczy és Csató (2024) tanulmány főbb megállapításai

Tanulmányunkban megvizsgáltuk, hogyan érintené az Európai Unió Tanácsának erőviszonyait a minősített többséghez szükséges lakosság- és tagállamkvóta módosítása. Elemeztük a küszöbértékek változásának hatását az országok egyenlőtlenségére és az EU döntésképességére, illetve Magyarország befolyására. Legfontosabb megállapításaink az alábbiakban összegezhetők:

Jelenleg az összes lehetséges koalíció 13,2%-a nyertes, ez az érték biztosan csökken, ha a lakosságkvóta legalább 69% vagy a tagállamkvóta legalább 17 ország. A nagy tagállamok relatív befolyása, azaz az országok közötti egyenlőtlenség csökkentése nélkül a döntésképesség csak alacsonyabb tagállamkvótával javítható.

Magyarország szavazati ereje alig csökkenthető az összlakosságból való 2,17 százalékos részesedése alá, ugyanakkor 15 tagállam egyetértésének megkövetelésével nem is lehet magasabb 3 százaléknál, és nagyobb tagállamkvóta esetén sem emelkedhet 3,5 százalékfölé.

Ezen eredmények ismerete nélkülözhetetlen bármilyen tervezett reform értékeléséhez. Ennek ellenére számos nyitott kérdés maradt; ezek közül a legfontosabb talán az, vajon mennyire érzékenyek megállapításaink a használt hatalmi indexre.

A Hatvani és Petróczy (2025) tanulmány főbb megállapításai

Ez a kutatás a demográfiai változások hosszú távú hatásait vizsgálja a szavazati erőre, az Eurostat 2022–2100 közötti népesség-előrejelzései alapján. Két forgatókönyvet elemezünk: a jelenlegi szavazási szabályokkal és a reformjavaslatot.

A demográfiai trendek a déli és keleti országok (pl. Bulgária, Románia, Lengyelország) szavazati erejének csökkenését, míg az északi és nyugati országok (pl. Svédország, Írország, Luxemburg) befolyásának növekedését vetítik előre. Az előrejelzési horizont végére Magyarország befolyása visszatérhet a 2022-es szintre.

Másodsorban azt vizsgáltuk, hogy ha változna a Tanács döntési szabálya, akkor miként változnának az a priori erőviszonyok. Az eredmények alapján Németország befolyása csökkenne a leginkább a lisszaboni szerződés szavazási rendszeréhez képest, a 2022es indexeket alapul véve. Németországot Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Lengyelország követi a sorban. Emellett a Banzhaf-index tekintetében Hollandia és Románia hatalmi befolyása is csökkenne némileg. A változtatásnak az összes többi tagország a nyertese lenne, a legkisebb országok a priori hatalmi befolyása kiugró mértékben növekedne. Az esetleges új szabályozás Magyarország Banzhaf-indexét 13, Shapley–Shubik-indexét 23 százalékkal növelné. A szabályváltozás Bulgária, Görögország és Portugália esetében mérsékelné a demográfiai változásokhoz köthető befolyásveszteséget, a német–francia tengely hosszú távon is vezető befolyással rendelkezne a hatalmi indexek alapján. Az új szabályozás legnagyobb hosszú távú vesztesei Olaszország és Lengyelország lennének, hiszen ezen országok számára mind a demográfiai, mind a szabályváltoztatási hatás negatív értéket vesz fel. Következtetések

A két tanulmány együttesen rávilágít arra, hogy az EU Tanácsában a szavazati erő nemcsak a jelenlegi népességi arányoktól, hanem a döntéshozatali szabályoktól és a jövőbeli demográfiai trendektől is erősen függ. A reformjavaslatok hatása országonként eltérő, de általánosságban a kisebb tagállamok számára kedvezőbb, míg a nagyobb országok befolyása csökkenhet. A kutatások fontos alapot nyújtanak az EU intézményi reformjainak megalapozásához. A további kutatási irány a lehetséges csatlakozások vizsgálata.

Hatvani, Á. & Petróczy, D. G. (2025). A priori szavazási erő az Európai Unió Tanácsában. A demográfiai változások hatása a Tanács döntéshozatalára. Közgazdasági Szemle, 72(2), 158-177. Petróczy, D. G., & Csató, L. (2024). Érzékenységvizsgálat az Európai Unió Tanácsának döntéshozásában. SZIGMA Matematikai-közgazdasági folyóirat, 55(2-3), 223-236.

A 2025-ös Velencei Biennálé Magyar Pavilonjának kurátori tevékenysége

A “Nincs itt semmi látnivaló” című kiállítás az építészeti tudás szakmán kívüli alkalmazását ünnepli pályamegtaláló építészek sikertörténeteinek bemutatásával. Az idei Biennálé kurátori pályázatát 2024. márciusban nyertem meg a tavaly nyáron a Breuer Marcell Doktor Iskolában Summa Cum Laude fokozaton védett DLA doktori disszertációm mestermunkájával. „A szakmagyakorló, a szakbarbár és a szaki” doktori értekezésemben az építész tevékenységét és az építész tudás relevanciáját a 10 éves szakmai munkásságomon keresztül vizsgáltam, majd összegeztem hármas fogalomrendszerbe. A szakmaelhagyást tematizáló doktori mestermunkám koncepciójának megtervezésére és megvalósítására szűk egy év állt rendelkezésre. A kiállításhoz megalakult projektcsapatba felkértem volt METU-s hallgatóimat, Manhertz Ingrid oktatót és belsőépítészt, valamint Graf András friss diplomás építőművészt. Áprilistól ebben a felállásban, valamint további meghívott kutatók és szakmai felek közreműködésével dolgoztunk 2025-ös Biennálé Magyar Pavilonjának kiállításán.

A Velencei Építészeti Biennálé a világ egyik legrangosabb szakmai eseménye. A részvételi lehetőség önmagában megtisztelő, de a kiállítás célja a presztízsen messze túlmutat. Magyarországot egy fiatal építészekből álló csapat képviseli az építészeti „ernyőtudás” bemutatásával. A szakmaelhagyás, vagy más néven pályamegtalálás témája rendkívül releváns pályakezdők és szakmagyakorlók körében egyaránt. A METU-s oktatókból és alumnikból álló csapatunk ambíciója, hogy a kiállítás tematikája és karakterisztikája a jövőben hatást gyakoroljon az építészeti tervezés- és oktatásmódszertanra egyaránt. A Biennále szakmai nívója, a Magyar Pavilon „Nincs itt semmi látnivaló” progresszív és kritikai témafelvetése, a kiállítás résztvevői és tartalma képes az építész társadalmi, kulturális és gazdasági szerepvállalásáról folytatott egyetemes ,szakmai és piaci diskurzus serkentésére. „Ahhoz, hogy szembenézhessünk a lángoló világgal, az építészetnek a körülöttünk lévő összes intelligenciát mozgosítania kell.”állítja kiáltványában Carlo Ratti, a Biennálé fő kurátora. Mi mozgosítjuk.

A munkát áprilisban kezdtük. Első körön minden kiállítóval felvettük a kapcsolatot, majd bekértük és elkezdtük feldolgozni a kiállítandó anyagaikat. A kiállítás katalógusának tervezésével párhuzamosan a kiállítás díszletelemeinek szükséges műszaki rajzok elkészítésén is dolgoztunk. Novemberre összegeztük a beérkezett adatszolgáltatást, véglegesítettük a terveket és a katalógus tartalmi részét. A megvalósulási szakasz első felében legyártottuk a kiállítás valamennyi tartalmának 1:1-es prototípusát. Április végén a Ludwig Múzeum szakmai stábjával kiutazunk Velencébe és elkezdtük a Giardiniben, a Magyar Pavilonban a helyszíni kivitelezést.

Magyarországot képviselő „Nincs itt semmi látnivaló” című kiállítást 2025. Május 8-án délután 15 órakor megnyitottuk. Ugyan a megnyitó beszédem publikusan nem elérhető, de a kiállítás kiáltványáról szóló részt alább idézem:

Útravaló egy kevésbé mennyiségi, kevésbé opportunista, kevésbé törtető, kevésbé elvtelen, kevésbé fogyasztói, kevésbé erősködő és fontoskodó, tehát összességében egy olyan világhoz, amelyben végre azzal foglalkozunk, amivel kell, nem pedig azzal, amivel lehetne.

— Nektek már nem kéne 2050-et figyelmen kívül hagyni.

— Nektek már nem kéne sztárépítészekkel foglalkozni.

— Nektek már nem kéne önmegvalósítani.

— Nektek már nem kéne házakat tervezni.

— Nektek már nem kéne újat mondani.

— Nektek már én sem tudok újat mondani.

Illetve még valami:

A nem több.

No is more...

Az esemény hatalmas nemzetközi sajtóérdeklődéssel is jár. A kiállításokról valamennyi szaklap és fősodratú médium is beszámol, továbbá lehetőséget ad egyéb platformokon való megjelenésre, pl.: kerekasztal beszélgetések, egyetemi előadások, mellékágon történő kisebb vándorkiállítások. A „Nincs itt semmi látnivaló” nem csak a Magyar Pavilon kiállításainak vonatkozásában lett sikeres, hanem eddig példátlan módon a Biennálé egészét szemléző nemzetközi szaksajtó figyelmét is felkeltette és több neves sajtóorgánumban (BauNetz Campus, Artribune, STIRworld, Architecture Hunter, stb...) került ajánlott pavilonok közé, írtak pozitív kritikát, készítettek velünk interjút és került be több közösségi média csatornán a mainstream-be.

GINA – Színdarabból: egy egyszereplős film forgatókönyvének fejlesztése

Az ösztöndíjnak köszönhetően lehetőségem nyílt dolgozni a GINA munkacímű film forgatókönyvének fejlesztésén, amely egy eredetileg egy általam írt, és a Radnóti Színházban általam rendezett dráma adaptációja. A film koncepciója különleges formanyelvi vállalás: egy egyszereplős narratíva, amely kizárólag az anya, Krisztina perspektíváját mutatja be, vizuálisan is fókuszálva az ő arcára, reakcióira és lelki változásaira.

A történet középpontjában egy vidéki, felső-középosztálybeli család áll: Krisztina gimnáziumi tanár, férje Attila egykor válogatott vízilabdázó, jelenleg épületgépészeti vállalkozó. Fiuk, Ákos szintén tehetséges vízilabdázó. A cselekmény egy tragikus eseménysorozat köré épül: egy házibuli során Ákos tíz csapattársával együtt részt vesz egy csoportos abúzusban, amelynek áldozata egy 16 éves lány, Bogi. A lányt GHB-val elkábítják, levetkőztetik, majd megalázó módon lefotózzák. Az ügy rendőrségi nyomozást von maga után, amelyben a fiút is letartóztatják.

A történet fő vonala Krisztina lelki utazását mutatja be: a kezdeti anya-ösztönből fakadó tagadásból indulva fokozatosan szembesül azzal, hogy fia bűnös. Noha a jogi eljárás végül bizonyítottság hiányában felmenti a fiúkat, Krisztina belső igazságérzete nem engedi megkerülni a valóságot – biztos benne, hogy Ákos a bűncselekmény egyik kulcsszereplője volt.

A mellékszálon keresztül betekintést nyerünk Attila vállalkozásának anyagi összeomlásába, amely a korrupcióval terhelt városi közbeszerzési rendszer visszásságaira is reflektál. Az erkölcsi válság így nemcsak a családon belül, hanem társadalmi síkon is értelmezhető.

A film formai megvalósítása színházi alapokra építkezik, miközben filmszerű eszköztárral dolgozik. Egyetlen színész van végig a kamera fókuszában: Krisztina. A többi szereplő – bár jelen van – sosem jelenik meg teljes alakban vagy teljes arccal. Ezzel a megoldással a néző kizárólag Krisztina nézőpontjához kötődik, az ő szemszögéből éli át az eseményeket. Minden jelenet egy snittben kerül rögzítésre, ezzel is erősítve az intimitást és a valóságélményt.

A projekt célja nem csupán egy konkrét történet elmesélése, hanem egy univerzális szülői dilemmára való reflektálás: meddig tart a bizalom, hol kezdődik a szembesülés, és hogyan lehet elfogadni azt, hogy a saját gyermekünk is lehet vétkes egy visszafordíthatatlan bűntettben.

Az ösztöndíj éve alatt a drama forgatókönyvvé alakítása áll a fókuszban, illetve annak kitalálálsa, hogy miként lehet egy nagyjátékfilmnyi időt vizuálisan kellően izgalmasan kitölteni, hogy azonosíthatóan csak egy szereplőt látunk.

A dráma forgatókönyvvé alakítása nem egyszerűen annyit jelent, hogy a kötött színházi térből kimozdulva a jelneteteket belehelyezzük valódi films terekbe. (lakás, uszoda, rendőrség, iskola, utca stb…) A dráma ugyanis olyn narratív stuktúrát alkalmaz, amelyben a néző válik mindent tudóvá, így az egyes szereplőknél többet tud meg. Ez pedig úgy érhető el, hogy a szöveg tartalmaz olyan jelenetekeket, amelyekben nincsen jelen a mostanra a filmterv főszereplőjévé vált Krisztina. Ezeket a jeleneteket ki kell húzni, át kell alakítani, és a kihúzott jelenetek helyére újakat kell kitalálni. Mivel Krisztina főszereplővé válik, a színdarabban csak említés szintjén szereplő, hozzá kapcsolódó, karakterépítő motívumok, (pl gimnáziumi igazgatóhelyettesi pályázat) most jobban kifejtésre kerülhetnek, és jelenetek szerveződhetnek köréjük. Más motívumokat és mellékszálakat, melyekhez Krisztina cask éritőlegesen vagy semennyire sem kapcsolódik, át kell alakítani vagy meg kell szüntetni. A színdarab több, drámai kulcsjelenete kiesik. Ilyen páldául az a jelenet, amikor Ákos, Krisztina fia, előre megbeszélt találkozón próbál bocsánatot kérni az áldozattól. A lány ragaszkodik hozzá, hogy a fiú a nyilvánosságot vállalva kérjen bocsánatot. A srác erre nem hajlandó, hiszen a rendőrségi nyomozás során és a város közvéleménye előtt is a csapat többi tagjával egyeztetve végig tagadták bűnösségüket. Ez a jelenet cask egy példa arra, hogy ilyen erős morális dilemmát hordozó jelenet kiesése, milyen radikális átgondolást kíván meg a filmadaptáció létrehozásánál.

A színpadi verzióban a történetnek van egy mesélője, a nyomozónő, aki a saját élete, rendőri karrierje szempontjából mondja el az eseményeket. Az ő elbeszélése egyben egy rendszerkritika is a rendőrség működésével szemben. Ez a szál is megszűnik a filmadaptációban. Ezek a változtatások végsősoron lehetőséget nyitnak arra, hogy a film ne egy irodalmi adaptáció legyen, hanem inkább a dráma nyomán, annak alaphelyzetét felhasználva egy önálló mozgóképes kísérleti mű jöjjön létre, ami sokkal inkább Krisztinának a belső lelki útjára koncentrál, tehát arra, milyen az, amikor valaki akinek az identitásának a része az, hogy jó anya, egy jól működö családban, szembe kell nézzen vele, hogy valami alapvető kérdést rontottak el a gyereknevelés kapcsán, és a jó család imidzsük is hazugságokra épül.

A GINA című film előkészítése során a dramaturgiai koncepció, a karakterépítés és a vizuális formaegység kialakítása volt a legfőbb fókusz. A színházi gyökerek és a filmes nyelv találkozásából egy erőteljes, érzelmileg mélyen rezonáló alkotás formálódik, amelyet a jövőben további fejlesztéssel szeretnék megvalósítani.

Kinga PhD.

Quo vadis Sharing Economy? – Haszonszerzés vagy fenntarthatóság?

A sharing economy, vagyis a megosztáson alapuló gazdaság az elmúlt évtized egyik legdinamikusabban fejlődő üzleti modellje, amely a fenntartható fejlődés és a digitális platformok térnyerésének köszönhetően világszerte elterjedt. A sharing economy lényege, hogy a hozzáférés előtérbe kerül a tulajdonlással szemben, így a kihasználatlan vagy erőforrás-igényes eszközök bérbe adhatók, megoszthatók, ezzel csökkentve a környezeti terhelést és elősegítve a társadalmi egyenlőséget. A digitális platformok és a közösségi gondolkodás új üzleti modelleket hoztak létre, amelyek példái az Airbnb, Uber, BlaBlaCar, MOL Bubi, MOL Limo, GreenGO, Share Now, TaskRabbit, vagy a Miutcánk.hu. A sharing economy eredetileg a fenntarthatóságot, a környezeti és társadalmi előnyöket helyezte előtérbe, azonban az utóbbi években a befektetői tőke megjelenése jelentősen átalakította a szektort. A növekedés motorját ma már a nagyvállalati és kockázati tőke adja, amely a kínálat bővülését és a globális terjeszkedést eredményezte.

A sharing economy fenntarthatósági hatásai

A kutatások (Bartenberger & Leitner, 2013; Belk, 2014; Zhifu Mi & D’Maris Coffman, 2019) igazolják, hogy a sharing economy pozitívan befolyásolhatja a fenntarthatóságot. A fogyasztási cikkek megosztása csökkenti az erőforrás-kimerülést, a szennyező anyagok kibocsátását és a szénlábnyomot. A társadalom számára lehetővé teszi, hogy a tulajdonlás helyett a hozzáférésre helyezze a hangsúlyt, ami hosszú távon a fogyasztói magatartás átalakulásához vezethet. A közlekedési szektorban például a járműmegosztás csökkenti az utakon közlekedő járművek számát és a megtett kilométereket, ezzel jelentős környezeti előnyöket biztosít.

A sharing economy fejlődése és üzleti modelljei

A sharing economy üzleti modellje az elmúlt években jelentősen átalakult. A kezdeti, fenntarthatóság-vezérelt, közösségi alapú modelleket egyre inkább a profit- és növekedésorientált, platformalapú cégek váltották fel. A globális piac mérete 2025-re eléri a 246 milliárd dollárt, 2029-re pedig akár 631 milliárd dollárra is nőhet, évi 26,5%-os növekedési ütemmel. A növekedés fő hajtóerői: a digitális platformok és mobilalkalmazások, a fenntarthatóság és környezettudatosság, a fiatal generációk preferenciái (élmény > birtoklás), valamint a technológiai innovációk (AI, blockchain).

A sharing economy főbb szegmensei:

— Közlekedés és mobilitás: Uber, BlaBlaCar, Getaround, Turo, MOL Bubi, MOL Limo, GreenGO, Share Now.

— Szállás és ingatlan: Airbnb, Roomi, Storefront.

— Termék- és eszközmegosztás: Back Market, Olio, GoShare.

— Szolgáltatásmegosztás és munka: TaskRabbit, Fiverr, Upwork.

A magyar piacon is egyre több ilyen modell jelenik meg, például a Miutcánk.hu vagy a Rukkola.hu.

Kihívások és problémák

A sharing economy gyors terjedése számos problémát is felszínre hozott. A szabályozás sok országban még nem egyértelmű, ami jogi bizonytalanságot okoz például az Uber-sofőrök vagy az Airbnb-lakáskiadók esetében. A gig economy dolgozók gyakran jogi védelem nélkül maradnak, ami munkaerő-kizsákmányoláshoz vezethet. Emellett a platformok adóelkerülési lehetőségei és a hagyományos szolgáltatókkal szembeni tisztességtelen verseny is problémát jelent. A nagy platformok monopolhelyzetbe kerülhetnek, ami hosszú távon a piac torzulásához vezethet. Az EU és a nemzeti kormányok egyre inkább törekednek arra, hogy kiegyensúlyozott szabályozást alakítsanak ki, amely egyszerre védi a fogyasztókat, a munkavállalókat és támogatja az innovációt.

Jövőkép és következtetések

A sharing economy jövője a hibrid modellekben rejlik, ahol a hagyományos gazdaság és a megosztás alapú modellek együttműködnek. A technológiai fejlődés (AI, IoT) új lehetőségeket nyit, miközben nő az igény az etikus és fenntartható működés iránt.

A hosszú távú siker kulcsa a szabályozás és a társadalmi elfogadás lesz. A sharing economy nem csupán gazdasági modell, hanem társadalmi és kulturális változás is. A kérdés nem az, hogy „megy-e tovább”, hanem hogy milyen irányba fejlődik: a fenntarthatóság és a haszonszerzés közötti egyensúly megtalálása lesz a jövő egyik legfontosabb kihívása.

Szeberényi András PhD.

Felnőni a klímaválság közepette? – A Z és Alfa generációk mentális és érzelmi reakcióinak vizsgálata

A környezettudatosság fogalma napjainkban számos különböző tudományos megközelítésben jelenik meg, de abban a legtöbb szerző egyetért, hogy a jelenség komplexitása miatt nem csupán információs, hanem attitűd- és viselkedésbeli komponenseket is magában foglal. A környezeti problémák kapcsán kialakuló attitűdöket gyakran befolyásolja, hogy az egyén milyen szintű ismerettel rendelkezik a témában, illetve, hogy ezek az ismeretek mennyiben épülnek be a mindennapi döntéshozatalába. Több kutatásból is kiderült már, hogy azok a fiatalok, akik intenzívebben foglalkoznak a globális ökológiai problémák kérdéskörével, gyakrabban számolnak be pszichés megterhelésről vagy szorongáshoz társítható tünetekről. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az ökológiai válság mértékének észlelése szubjektív, és azt a médiatartalmakkal való találkozás, valamint az egyéni értelmezési keretek is jelentősen befolyásolhatják. Ez a fajta pszichológiai válasz egyre gyakoribb, és a szakirodalomban ma már egyértelműen körülhatárolható klímaszorongásként jelenik meg. Érdekes ugyanakkor, hogy az egyén környezeti kompetenciájába vetett hite – vagy annak hiánya – komolyan befolyásolhatja a klímaszorongás erősségét. Ha valaki úgy érzi, hogy hiába tud sokat a fenyegető környezeti folyamatokról, mégsem tud változást elérni, a kontrollvesztés élménye könnyen fokozhatja a szorongásos vagy depresszív tünetek kialakulásának kockázatát.

1. ábra: A klíma érzelmi skála szintjei

Forrás: Ágoston és munkatársai (2022) alapján saját szerkesztés (2024)

A klímaszorongás érzelmi dimenziói közül a szorongásos tünetek, úgymint például az általános feszültség, nyugtalanság, nyomasztó gondolatok vagy a jövővel kapcsolatos bizonytalanság érzése, gyakran jelentkeznek, különösen a fiatalabb korcsoportok esetében. Ezek a tünetek nem csupán a környezeti fenyegetések súlyosságának szubjektív megélésével függnek össze, hanem azzal is, hogy az egyén milyen mértékben érzi magát képesnek a helyzet befolyásolására. A nemek közötti különbségekre vonatkozó témák elemzése – pszichológiai válaszreakciók esetében – már évtizedek óta jelen vannak a mentálhigiénés szakirodalomban. A környezeti fenyegetésekkel kapcsolatban is megfigyelhető, hogy a nők jellemzően érzékenyebben és érzelmileg nyitottabban reagálnak, míg a férfiaknál gyakrabban fordul elő a problémák racionalizálása vagy az elhárítás valamilyen formája. Ez a különbség a klímaszorongás esetében is tetten érhető: női válaszadók körében szignifikánsan gyakoribbak lehetnek az olyan érzelmi reakciók, mint a tartós aggodalom, szorongás, levertség vagy bűntudat.

A kutatás célja a környezettudatosság és a klímaszorongás közötti összefüggések feltérképezése volt két generáció – a Z esetében felnőttkorú, Alfa esetében fiatalkorúnak számító – tagjai körében. A vizsgálat során primer kutatási módszerként kérdőíves megkérdezést alkalmaztam, amelyet anonim, online formában lehetett kitölteni 2025. január 12. és március 31. között. A területi és életkorban való lehatárolást tekintve a kérdőív kizárólag olyan Budapesten élő 14-29 év közötti korosztálynak szólt, akik életkoruk alapján a Z generáció esetében 28-29 év, míg az Alfa generáció esetében 14-15 év közötti korosztályba tartoznak. A kérdőívet online kérdőív segítségével osztottam meg, olyan korosztály-specifikus Instagram, TikTok és Facebook csoportokat keresve, ahol célzottan tudtam elérni az érintett korcsoportokat. A megfelelő kitöltések érdekében szűrőkérdéseket alkalmaztam, ezért a kérdőív csak azok számára volt kitölthető, akik születési évüket megadták. Törekedtem arra, hogy a két generáció mintája arányos és statisztikai szempontból értelmezhető legyen. A végleges minta 701 fő válaszait tartalmazza az alábbiak szerint: Z generáció (született 1995-ben vagy 1996ban) esetében összesen 365 fő töltötte ki a kérdőívet, amelyből 201 fő volt nő és 164 fő volt férfi. Az Alfa generáció (született 2010-ben vagy 2011-ben) esetében összesen 336 fő válaszolt, amelyből 188 fő volt nő, és 148 fő volt férfi. A kérdőívben leginkább Likerttípusú kérdéseket alkalmaztam, amelyek nagymértékben segítettek a statisztikai öszszefüggés-vizsgálatok során.

Az előzetes feltevéseim közé tartozott, hogy a Z generációs férfiak alacsonyabb környezeti ismeretszinttel rendelkeznek, és ha van is valamennyi ismeretük, akkor azokat a gyakorlatban ritkán alkalmazzák, emiatt pedig gyakran szembesülnek a tehetetlenség érzésével. Ennek vizsgálatára Spearman-féle rangkorrelációt alkalmaztam, amely esetében a környezeti ismeretek szintjét, a környezettudatos gyakorlatok

gyakoriságát, valamint a klímaváltozással összefüggő tehetetlenségérzet mértéke közötti kapcsolatot kerestem.

Elemzett változók

Környezeti ismeretszint + Tehetetlenségérzet

Környezettudatos gyakorlat + Tehetetlenségérzet

Környezeti ismeretszint + Környezettudatos gyakorlat

Környezeti ismeretszint + Tehetetlenségérzet

Környezettudatos gyakorlat + Tehetetlenségérzet

Módszer

Együttható / érték p-érték Eredmények értelmezése

Spearman korreláció r = –0.218 0.006 Gyenge, de szignifikáns negatív kapcsolat

Spearman korreláció r = –0.263 0.002 Gyenge, de szignifikáns negatív kapcsolat

Spearman korreláció r = +0.405 0.001 Közepes erősségű szignifikáns pozitív kapcsolat

Kereszttábla (x²-próba) Csuprov C

Kereszttábla (x²-próba) Csuprov C

x²(8) = 12.57 C = 0.20 0.127 Gyenge, nem szignifikáns kapcsolat

x²(8) = 13.29 C = 0.14 0.649 Gyenge, nem szignifikáns kapcsolat

1. táblázat: Spearman-féle rangkorreláció a környezeti attitűd és a tehetetlenség érzése között a Z generációhoz tartozó férfi válaszadók esetében

Az 1. táblázatban eredményei rámutatnak, hogy a Z generációhoz tartozó férfi válaszadók körében gyenge, de statisztikailag szignifikáns negatív kapcsolat áll fenn a környezeti ismeretszint és a klímaváltozással kapcsolatos tehetetlenségérzet között. Ez arra utal, hogy akik tájékozottabbnak érzik magukat környezeti kérdésekben, jellemzően kevésbé érzik magukat tehetetlennek a klímaváltozás problémáival szemben. Hasonló, kissé erősebb kapcsolat mutatkozott a környezettudatos gyakorlatok és a tehetetlenségérzet között, amely szerint a gyakorlatban is aktívabban környezettudatos válaszadók ritkábban élnek meg tehetetlenségérzetet. Emellett az ismeretszint és a gyakorlati alkalmazás között közepes erősségű, pozitív irányú kapcsolat volt kimutatható, ami alátámasztja azt a feltevést, hogy az információs háttér és a cselekvési hajlandóság szorosan összefügg.

A vizsgálat tehát értékes betekintést nyújt a klímaszorongás és a környezettudatosság közötti kapcsolatok generációs és nemi sajátosságaiba. Ugyanakkor több olyan korlátozó tényező is azonosítható, amelyek befolyásolhatják az eredmények általánosíthatóságát.

Az egyik legfontosabb korlátozó tényező a minta területi és demográfiai lehatárolása volt. A kutatás kizárólag Budapest területére fókuszált, így a válaszadók társadalmi, oktatási és információs háttere vélhetően eltér a vidéken élő fiatalok jellemzőitől. Metodológiai szempontból további korlátozást jelentett, hogy a vizsgálat kizárólag a Z és Alfa generáció életkori spektrumának két szélső csoportjára koncentrált. Ez a döntés ugyan elősegítette a markáns különbségek azonosítását, ugyanakkor korlátozta a generációkon belüli variancia feltérképezésének lehetőségét. Jövőbeli kutatásokban célszerűnek látszik a vizsgálat kiterjesztése a két generáció teljes életkori spektrumára, illetve az X és Y bevonása. /A teljes tanulmány a Statisztikai Szemle 2025. augusztusi számában kerül publikálásra./

Biszák Aletta

Középiskolás diákok pályaérettségének, érdeklődésének és pályaismeretének

vizsgálata az iskolai pályaorientációs programok tükrében

Témavezető: Dr. Fazakas Ida Kutatásomban középiskolások pályaorientációval kapcsolatos jellemzőit vizsgáltam pályaválasztási bizonytalanság, pályaérdeklődés és pályaismeret szempontjából. Jelen kutatás egy hosszabb kutatási folyamat első eredményeit összegzi, amelyet a Miénk a Pálya Alapítvánnyal közösen végzünk. A kutatás célja, hogy az Alapítvány munkájának hatását mérje az általuk fejleszteni kívánt kompetenciák változásán keresztül. A jelenlegi tanulmány segítségül szolgálhat a pályaorientációval foglalkozó szervezeteknek azáltal, hogy feltárja diákok pályaválasztással kapcsolatos tulajdonságait. A tanulmány következtetései beépíthetők a gyakorlatba, különösen azért, mert a korábbi szakirodalmaktól eltérően az eredmények többféle aspektus egyidejű vizsgálatából adódnak. A következőkben a kutatásban megfogalmazott kérdésekre adott rövid öszszefoglaló válaszok olvashatók.

Mennyire differenciált a diákok érdeklődési köre érdeklődés típusonként?

A diákok érdeklődése összességében inkább differenciált (érdeklődéstípusokat tekintve elkülönült), így a pályaorientációval foglalkozó szervezeteknek nem feltétlenül ezt az aspektust érdemes figyelembe venni az események tervezésekor. A differenciáltság mértéke a nemmel összefügg, a lányok differenciáltsága magasabb. Ezzel szemben a diákok életkora és a differenciáltság között nem fedezhető fel összefüggés.

Mennyire ismerik a diákok a pályákhoz tartozó tevékenységeket és eszközöket? Számít, hogy a pályaismeretre vonatkozó kérdéseket zárt vagy nyílt formában tesszük fel?

A pályaismeret terén a diákok rosszabbul teljesítenek nyílt kérdések esetén, valamint a műszaki és a természettudományos pályákról tudnak kevesebbet. Az eredmény alapján a civil szervezeteknek érdemes érdeklődés esetén ezekre a pályákra nagyobb figyelmet fordítani. Az eszközök és a tevékenységet között jelentős tudásbeli különbség összességében nincs, a diákok a nyílt kérdések esetén teljesítenek sokkal jobban az eszközökkel kapcsolatban. A pályaismeret csaknem az összes kontrollváltozóval öszszefügg. A lányok több ismerettel rendelkeznek, a legjobb eredményt a nem budapesti, városban élők érték el. Évfolyamok tekintetében minél közelebb volt az érettségi, annál jobb eredmények születtek. Azok a diákok, akik esetében egyik szülőnek sem volt felsőfokú végzettsége jobb válaszokat adtak.

Milyen csoportokra bonthatók a diákok a pályaválasztási bizonytalanságot tekintve?

Pályaválasztási bizonytalanság szempontjából a minta 4 csoportra bontható: általános útkeresők, pályaválasztó szorongók, informált választók és szorongó keresők.

Az általános útkeresők csoportjának még általánosságban kell megismerniük saját magukat, magabiztosabbá válniuk a döntéseket illetően. Bár igényük van a pályákkal kapcsolatos információkra még magától a pályaválasztástól nem szoronganak. A pályaválasztó szorongók saját értékrendjükkel tisztában vannak, az általános döntések nem okoznak számukra problémát, azonban a pályaválasztással kapcsolatban erős bizonytalanságot élnek meg. Az informált választók tekinthetők összességében a legkiegyensúlyozottabbnak, saját bevallásuk szerint kellő pályainformációval rendelkeznek és a bizonytalansági faktorokban sem mutatnak kiugró értékeket. A szorongó keresőknek egyszerre van szükségük arra, hogy jobban megismerjék önmagukat és a pályákat, emellett már szoronganak a pályaválasztási döntéssel kapcsolatban. Milyen összefüggés figyelhető meg a pályaérdeklődési differenciáltság, nyitottság, pályaismeret és pályaválasztási bizonytalanság között?

A pályaválasztási bizonytalansági csoportokat szignifikánsan meghatározza a nem, az átlag, a beszélgetőpartnerek száma, a nyitottság, a pályaismeret és a szülők végzettsége. A lányok inkább tartoznak a szorongó keresők közé, míg a fiúk inkább az általános útkeresők közé minden más változatlansága mellett. Az átlag esetén a rosszabb tanulók inkább tartoznak az általános útkeresők közé. Minél több emberrel beszélgetnek a tanulók a továbbtanulásról annál kisebb valószínűséggel tartoznak a pályaválasztó szorongók közé. Minél nyitottabb valaki, annál kisebb valószínűséggel tartozik az informált választók közé, tehát inkább a valamilyen szempontból bizonytalan csoportok egyikébe tartozik. Minél több jó választ ad valaki a pályaismeretre vonatkozó kérdésekre annál kevésbé valószínű, hogy az informált választók közé tartozik, míg nagyobb eséllyel tartozik a szorongó keresők közé, holott a megélt információigény ettől ellenkező irányba mutat. Ez az eredmény arra hívja fel a figyelmet, hogy a megélt információszükség és a tényleges pályaismeret eltérhet egymástól. A két csoport között nyitottságbeli különbség is van, az informált választók kimutathatóan kevésbé nyitottak ceteris paribus a szorongó keresőkhöz képest. Azok a tanulók, ahol legalább az egyik szülőnek felsőfokú végzettsége van, kevésbé valószínű, hogy az informált választók csoportjába tartoznak, tehát valamilyen szempontból bizonytalanságot élnek meg. Az eredmény fakadhat a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők magasabb elvárásaiból. Összességében a pályaválasztást segítő civil szervezetek számára üzenetként szolgálhat, hogy a diákok információ- és önismeretigénye viszonylag magas. Emellett fontos, hogy a megélt információszükségük és tényleges pályaismeretük nem feltétlenül egyezik meg. A diákok többségének már differenciált az érdeklődési köre, így érdemes lehet ehelyett a bizonytalanság és önismeret különböző aspektusaira, illetve a konkrét pályaismeretre fordítani a diákokra szánt időt a pályaorientációs eseményeken.

Dimitrov Nikoleta

Sziveri János: élő örökség – költészet, emlékezet, jelenlét

Témavezető: K. Horváth Zsolt PhD.

Sziveri János idén lenne hetvenegy éves. Költőként, kritikus gondolkodóként és irodalomszervezőként olyan életművet hagyott hátra, amely nemcsak a vajdasági magyar irodalom, de az egész magyar kultúra egyik legsűrűbb és legnehezebben feledhető alakját őrzi. Az ő költészete egyszerre volt személyes és kollektív, sorsa nemzedéki és kisebbségi élményrétegeket sűrített egybe, s közben a kelet-európai politikai valóság és az emberi lét korlátai ellen is kérlelhetetlen nyelvi erővel emelte fel a szavát. Sziveri lírája és kulturális tevékenysége mélyen gyökerezett a vajdasági magyarság társadalmi, nyelvi és identitásbeli dilemmáiban. Írásai nem pusztán irodalmi alkotások, hanem történeti és politikai dokumentumok is, amelyek tükröt tartanak a kisebbségi sors és a kelet-európai hatalomviszonyok működéséről. Költészetében megjelenik a hontalanság, a társadalmi toporgás és az identitásvesztés érzete, de mindezek fölé emelkedik a nyelvi és poétikai kísérletezés, amely révén Sziveri nemcsak elbeszélte, de újraalkotta saját valóságát is.

A halálával elindult emlékezeti folyamat mára egyfajta „Sziveri-kultusszá” alakult, amely egyszerre idézi fel a költő alakját és próbálja értelmezni, gondozni intellektuális örökségét. A kérdés azonban nyitott: vajon ez az emlékezet mennyiben marad személyes kultusz, és mennyiben válik aktív értelmezéssé? Ezt a dilemmát számos irodalmi és művészeti kezdeményezés igyekszik oldani – legyen szó felolvasóestekről, színházi adaptációkról vagy interdiszciplináris művészeti projektekből. Ezek az események nem pusztán emlékeztetnek, hanem újra is értelmezik Sziveri munkásságát, miközben párbeszédbe lépnek a mai társadalmi és kulturális kérdésekkel.

Sziveri költészete a politikai rendszerrel való szembenállás, a test és betegség mint egzisztenciális tapasztalat, valamint a nyelv határainak feszegetése köré szerveződik. A rák és a halál nem pusztán biográfiai elemek, hanem poétikai döntések: az önfelszámolás, a test korlátainak megélése és a nyelv önreflexiója egyre hangsúlyosabban jelenik meg utolsó ciklusaiban. Ugyanakkor költészete mindig intertextuális is marad: idéz, reflektál, játszik. Adyval, József Attilával, mitológiai és modern motívumokkal egyaránt párbeszédbe lép. Ez a kulturális átjárhatóság pedig lehetővé teszi, hogy a kisebbségi lét kérdéseit univerzális kontextusban értelmezze.

A határátlépések – földrajzi, nyelvi és poétikai értelemben – Sziveri teljes munkásságát meghatározzák. Ő maga is határon túli költő volt, nemcsak Jugoszlávia és Magyarország viszonylatában, hanem a nyelv, a szabadság és az alkotói lét határain is. A költői szó nála a tiltakozás, a fájdalom, az igazságkeresés és a szabadság kísérlete lett. Vajda Gábor találóan fogalmazott, amikor azt írta róla: „Panasz-, illetve tiltakozásköltészet a Sziverié: azokra a beat-kísérletekre emlékeztet, amelyek a kétségbeesés dokumentálásával szegültek szembe a modern civilizáció kultúraellenségével.”

Sziveri János irodalmi hagyatékának egyik legizgalmasabb vonása az a mód, ahogyan a költészetet társadalmi cselekvésként értelmezte. Nem csupán verset írt, hanem közösséget is teremtett maga köré: a Symposion folyóirat szerkesztőjeként és szellemi motorjaként fiatal alkotók generációinak adott fórumot és irányt. A kritikai szellem, amely verseiben jelen van, áthatotta szerkesztői és közösségépítő munkáját is. Ezért az ő életművének újraolvasása nem csupán esztétikai élmény, hanem az aktív, kritikus közéleti gondolkodás egyik példája is, amely a mai irodalmi és kulturális mezőny számára is követendő lehetőségeket kínál.

A költő emléke köré épülő kortárs események, fesztiválok és művészeti együttműködések nemcsak őrzik, de át is írják Sziveri örökségét – új médiumokban, új nyelveken szólaltatják meg. Ez a fajta továbbélés mutatja, hogy az emlékezet nem pusztán nosztalgikus gesztus, hanem alkotói és társadalmi erő. Sziveri János költészete így válik híddá múlt és jelen, egyén és közösség, kisebbségi tapasztalat és univerzális emberi kérdések között. Ebben rejlik életművének időtállósága, s az a potenciál, hogy a következő generációk számára is képes legyen újra és újra megszólalni.

A kortárs Sziveri-projektek célja ma az, hogy ezt az örökséget ne csupán archívumként kezeljék, hanem élő gondolatként működtessék. Ilyen kezdeményezés a Komp Kollektíva, amely kortárs művészek és közösségi alkotók részvételével próbálja újragondolni az emlékezés aktusát. Vagy a HéBa Projekt, amely zenével, költészettel és performatív elemekkel kapcsolja össze a múlt emlékeit a jelen kérdéseivel. Ezek a formációk nem lezárt művekben gondolkodnak, hanem nyitott közösségi folyamatokat hoznak létre, ahol az emlékezés és újraírás egymást feltételezik. Sziveri szellemisége ma is képes inspirálni, megmozgatni, közösségeket teremteni. Művei nemcsak egy kor tanúi, hanem egy mindenkori intellektuális pozíció lenyomatai is. A művészet és politika, test és nyelv, hatalom és szabadság, emlékezés és újraértelmezés kérdései ma is ugyanolyan égetőek, mint az ő idejében – és talán épp ezért van szükség arra, hogy újra és újra visszatérjünk hozzá.

Csomagolás természetesen

Témavezető: Tóth Judit

Az EKÖP ösztöndíj keretében lehetőséget kaptam arra, hogy egy, a fenntarthatóság szempontjából rendkívül aktuális és innovatív témában végezzek kísérleti kutatást: egy ZERO WASTE szemléletű, 100%-ban természetes, újrahasznosítható csomagolás prototípusát dolgoztam ki. Ez a csomagolás nemcsak környezettudatos alternatívát kínál a piacon jelenleg elterjedt műanyag- és fóliacsomagolásokkal szemben, hanem esztétikai és edukációs értéket is képvisel. Másodlagos funkcióval is rendelkezik, így a termék elhasználása után elültethető és gyógynövény termeszthető a csomagolásból a papírban található magoknak köszönhetően.

A tervezés során a praktikum és környezetbarát anyaghasználat volt a két fő szempontom. Csomagolásom ragasztásmentes szerkezettel készült, csökkentve ezzel a felesleges anyagfelhasználást és minimalizálva a gyártás során keletkező hulladékot. A kutatás első szakaszában alapos piackutatást végeztem, amely rávilágított arra, hogy a gyógynövényalapú termékeket jellemzően nem fenntartható csomagolásban értékesítik, gyakran újrahasznosíthatatlan műanyaggal bevont dobozokban. Ez indokolttá tette egy olyan természetes papírból készült, innovatív csomagolóanyag fejlesztését, amely valós gyógynövénytartalommal és egyedi textúrával rendelkezik.

Inspirációként olyan nemzetközi példákat tanulmányoztam, mint az angliai QLA Interiors prémium illatos tapétái, illetve a magyar Vinczemill kézzel merített papírjai. Ezek alapján kísérleti úton fejlesztettem ki egy illatos, valódi gyógynövénytartalmú, természetes alapanyagú papírt, melynek összetevői között szerepeltek: különféle gyógynövények változó formában, újrahasznosított papír, szalma, különféle növényi porok (pl. kurkuma, matcha), géz, vatta, szalvéta, rizsliszt, búzaliszt és még több különböző természetes alapanyag. Az összes felhasznált alapanyag 100 % természetes, komposztálható és újrahasznosítható. A komponensek arányait számos kísérlet során változtattam, egyre hajlékonyabb, mégis tartósabb textúrák elérésére törekedve.

A kutatás egyik legizgalmasabb eredménye az volt, amikor a papír alapanyagába gyógynövénymagokat is sikeresen integráltam. Így a csomagolás nem válik hulladékká a termék kicsomagolása után, hanem elültethető, új életre kel a természetben, és a termék összetevőit képező gyógynövényeket termesztjük belőle. Ez a megoldás nemcsak környezettudatos, hanem interaktív vásárlói élményt is nyújt.

A „Csomagolás természetesen” projekt részeként három különböző gyógynövényes szappanhoz három, az adott növényt idéző illatú és színkódolt papírból készítettem csomagolást. Az évszakokra reflektáló változatos színvilág és textúra, lehetőséget biztosít egy jövőbeli terméksorozat vizuális differenciálására. A természetes színezéshez lilahagyma-, vöröshagyma-, avokádóhéj- és levendulafőzeteket is készítettem, kizárólag olyan anyagokat használva, amelyek amúgy hulladékként kerültek volna kidobásra.

A csomagolás vizuális arculatához egy letisztult, természetközeli márkakoncepciót és logót terveztem, amely a föld rétegződését és a természetes körforgás elvét szimbolizálja. A forma- és színvilág – földbarna, levélzöld, organikus vonalak – a természetesség és a fenntarthatóság eszméjét közvetíti. A díszítéshez kísérletképpen kipróbáltam dombornyomást, melyhez valódi növényeket használtam, így egy újabb környezetbarát módszert vizsgáltam meg.

A kísérletek során több tucat papírmintát hoztam létre, változó összetételben. A tapasztalatok alapján sikerült kikísérleteznem egy olyan anyagot, amely elég erős, rugalmas, illatos, biológiailag lebomló és magokat is tartalmaz, így teljes mértékben megfelel a körforgásos gazdaság elveinek. A végső prototípushoz egy díjnyertes, tömeggyártásra is alkalmas természetes papírt használtam, kiegészítve a saját készítésű papírommal a csomagolás belső felületén.

A projekt oktatási és szemléletformáló értékkel is bír: a vásárlók nemcsak egy fenntartható terméket kapnak kézhez, hanem aktívan részesévé válhatnak a természet újraéledésének is, hiszen a csomagolásból gyógynövényeket nevelhetnek saját otthonukban. Ez nemcsak a környezeti felelősségvállalást erősíti, hanem pozitív márkaélményt is teremt.

Az ösztöndíjas időszak alatt végzett intenzív kísérletezés és kutatómunka jelentős szakmai fejlődést eredményezett számomra a fenntartható csomagolástechnika terén. Tapasztalataim megerősítettek abban, hogy a kreatív alapkutatásnak kulcsszerepe van a környezettudatos design megoldások fejlesztésében és a jövő csomagolóipara egyre inkább a természet inspirálta, etikus és innovatív megközelítések felé mozdul el.

Gáspár Panna: Csomagolás természetesen

Gőz Márton

AI rövidfilm - A hetedik napon az alkotó megpihent. De vajon a filmes alkotók is megpihenhetnek az AI megjelenése után? Igen is, meg nem is.

Témavezető: Varga Anna DLA Amikor elkezdtem tervezni, természetesen figyelembe vettem, hogy valószínűleg a mesterséges intelligencia fejlődése gyorsabb lesz, mint ahogyan az ésszerű módon követni tudnánk. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy a technika adta lehetőségek naprakész kihasználása helyett inkább olyan eszközökhöz nyúlok, amelyekkel kellőképpen ki tudom majd vonni magam a munkafolyamatokból. Így végül nem is a megvalósítás vagy a végeredmény minősége került fókuszba, hanem a készítés alatt zajló emberi, lelki folyamatok. Hogy őszinte legyek, van miről beszélnem.

Minden kétséget kizáróan izgalmas volt belekezdeni a filmkészítésbe úgy, hogy valójában nem is én irányítottam. A forgatókönyv volt az egyetlen olyan elem, amely teljes egészében emberi módon íródott. Meg is adtam a módját, mivel azzal számoltam, hogy a könyv elkészülte után ki kell adnom a kezemből az irányítást. Éppen ezért igyekeztem minél jobban elmélyedni a történetben, arra törekedve, hogy ne csak egy demonstratív jellegű képi anyag készüljön el, hanem egy önálló, művészeti alkotásként is helytálló rövidfilm.

A forgatókönyvben egymást váltják a különböző társadalmi, családi és generációs traumák, amelyek képesek oly mértékig elvakítani a szereplőket, hogy azok a saját bajaikon kívül már nem is tudnak, de nem is igazán akarnak mások szükségleteire fókuszálni. Ezzel próbáltunk hangsúlyt adni a film narratív oldalának, hogy később a jól megkomponált hangulatokhoz kellően pontos vizuális visszacsatolások szülessenek. Ez ugyanis már gépi feladat volt. A ChatGPT-nek pontos leírásokat adtam a jelenetek cselekményéről, hangulatáról, a világításról és a szereplők kinézetéről, amelyek alapján olyan realisztikus koncepciókat kaptam válaszul, mint ez a látványterv. Az volt az elképzelésem, hogy a generált képek alapján fogom felépíteni az adott jeleneteket, így tulajdonképpen követve az AI által megadott paramétereket. Az első pár kép generálásakor ez az egész folyamat inkább izgalmas volt, de hamar be kellett látnom, hogy ez a fajta kontrollvesztés inkább unalmassá teszi a folyamatokat. Hiába a tökéletes koncepció, úgy éreztem magam, mint egy lélektelen végrehajtó, aki nem gondolkodik, csak cselekszik. Nem segített ezen az sem, hogy a film helyszíneit nem építettük meg, csak azokat a ruhadarabokat vagy kellékeket használtuk fizikai formájukban, amikkel a színészeknek ténylegesen érintkezniük kellett. A többi háttérelem már AI utómunka volt. Az elkészült, nyers felvételen jól látszik, hogy a helyszín berendezését nem a stáb végezte, mivel a díszletek megalkotása is az utómunka részévé vált. Ezen a ponton talán fontos lenne azt is megemlíteni, hogy az eddigi folyamat nagyon hasonló a már régóta ismert VFX technikához, tehát valójában egy már bevett gyakorlat. Ez bizonyos szemszögből nézve igaz is, hiszen egy zöld hátteres képre világokat varázsolni szinte már alapvetés egy film készítésekor.

Mi tehát a különbség?

A VFX utómunka során egy szakember vagy talán egy egész stáb hosszas munkája kell ahhoz, hogy a tervekből digitális grafikák születhessenek, animátorok és ügyes kezű tervezők öntik formába a rendezők elképzeléseit, a skiccektől egészen az elkészült 3D modellekig. A mesterséges intelligencia esetében azért más a helyzet, mert a felhasználó csak promtokat ad meg, utasításokat egy gép számára, amely azok alapján a „legjobb tudása” szerint megalkot egy olyan képet, amelyet valójában nem ért, nem tud rajta módosításokat végezni, legfeljebb egy teljesen új képet vagy videót generálni. Ez az ijesztő különbség a két technika között: az AI hiába gyors, egyszerű és olcsó, magában hordozza a megalkuvás megkerülhetetlen tényét, mert végeredményben abból kell dolgoznunk, amit a gép kidob, ha tetszik, ha nem. Tökéletes példák erre a jelenet hátterébe montírozott festmények. Minden igyekezetem ellenére zavaros, kivehetetlen formák díszítik a vásznakat, és hiába vagyok ezzel tisztában, kénytelen vagyok beletörődni abba, hogy az AI „díszleteim” egy szakavatott díszlettervezőnek vagy rendezőnek nagyon hamar szemet fognak szúrni. Ezzel a kompromisszummal együtt kell élni.

És ez csak néhány példa, amik objektíven szemléltetik az AI segítségével történő munka legfontosabb ismérveit, de a szubjektív tapasztalataim még ennél is borúlátóbbak. Hiába tűnik elsőre izgalmasnak, újnak és csillogónak ez a technológia, az ember a használata közben vagy ellustul, vagy megunja az egészet úgy, ahogy van. Esetemben legalábbis felváltva történt ez a kettő, egyszerűen elvesztettem a munka örömét, és miután lecsengett az újdonság körüli izgalom, magamra maradtam néhány olyan félkész jelenettel, amikben egy idő után már nem találtam az eredeti ötleteimet. Ez talán kissé lehangoló, de gondoljunk csak bele, mi történne a világ művészeivel, ha unalmukban vagy tanácstalanságukban már nem küzdenének az alkotásaikért, hanem mélyértelműnek tűnő, de mégis felületes kényelemmel helyettesítenék azt a rengeteg érzelmet, időt és energiát, ami emberemlékezet óta az alkotás velejárója? Ésszel és mértékkel. Erre a konklúzióra jutottam a projekt végén, mert bár sok időt és energiát megspórolhat az AI, és még hasznos is lehet, lelke – ebben a formában – soha nem lesz. Legalábbis őszintén remélem...

Mobilkönyv - Interaktív, kreatív módszertani metódus

Témavezető: Gallusz Gyöngyi DLA

Mi volna, ha a tűnődő szülőnek, aki nem bírja csitítani gyermekét, aki telefonért könyörög, volna választása. Egy olyan eszköz, ami fejleszti a kreativitást, az elmét, játékosan tanítja a gyereket és nem egy iPhone. Egy interaktív kiskiadvány / leporelló sorozat, ami hasonló funkciókkal rendelkezik, mint a mobiltelefon. A készülék legfontosabb applikációi megtalálhatók benne játékok formájában, természetesen hűnek maradva a mai trendekhez, amit oly sok fiatal is követ már egészen pici kora óta. Motivációm egy olyan környezet megteremtésének a lehetősége, ami biztonságos közeget jelent egy kisgyermek felnevelése szempontjából. Célom, módszeresen lecsökkenteni a kisgyermekek szociális média által való befolyásoltságát, pszichológiai tanulmányok segítségével beépíteni a köztudatba. Esélyt adni az általános iskoláknak ennek használatára, tantervbe való beépítésére. Szeretném kutatásomat a kognitív disszonancia jelenségének leredukálására építeni. A kognitív disszonancia egy pszichológiai jelenség. Például az ember tudja, hogy egy bizonyos cselekedet rossz, mint pl. a mobiltelefon túlzott használata. Racionális gondolkodás alapján le kéne tennie a telefont, vagy csökkenteni a képernyő időt.

A terméket iskolák, óvodák számára terveztem. Édesanyám a Féli Magyar Tanítási nyelvű Alapiskolában dolgozott hosszú évekig, s nekem is ez volt az alma materem. Rengetegszer szembesültünk azzal, hogy az akkoriban még nem is annyira népszerű mobiltelefont elkobozták tőlünk. Tudtuk, hogy rossz doldog, de minél több tiltást kaptunk rá, annál izaglmasabbá vált, így mindig megtaláltuk a módját, hogy nálunk lehessen. Festinger elméle- te azt állítja, hogy a csekély jutalom viselkedésmódosító hatása nagyobb. Szeretném a gyermekeket megjutalmazni a mobilkönyvvel, hogy az eredeti készülék iránti vágy csökkenjen. A mobilkönyvnek nem az a célja, hogy felváltsa a mobiltelefont, hanem, hogy felkészítse a gyermekeket annak megfelelő használatára.

Faragó Boglárka doktori disszertációjából kiderül, hogy vizsgálati eredmények szerint azoknál a gyerekeknél, akik gyakrabban használták az internetet, bizonyos agyi területek szürke- és fehérállomány arányában kisebb növekedés mutatkozott, szemben az internetet ritkábban használókkal. A kisebb növekedést mutató agyi területek olyan funkciók működésével vannak kapcsolatban, mint a nyelvi feldolgozás, figyelem, emlékezet, végrehajtó funkciók. Művemet egy olyan kreatív eszköznek tervezem meg, amely elindítana egy társadalmi probléma megoldást. Egy Redesign feladat keretein belül ismertem meg Raymond Queneau „Stílusgyakorlatok” című művét gondoltam újra. Így ez lett az inspirációs elemem. Beleástam magam a patafizika tudományába, ami előljárója volt a műnek. Így jutottam el a gondolatig, hogy napjaink legerősebben kritizálható témáját vettem alapul, a social mediát.

Alkotásom egy olyan interaktív, edukatív leporelló sorozat, mely a mobiltelefon lényegesebb applikációit képezi le. 6 applikáció kerül kidolgozásra, mindegyik applikáció

egy külön leporellót kap, melyben az app legfontosabb és vizuálisan érdekfeszítően megjeleníthető funkciói vannak kidolgozva.

Fitness: A gyermekek mozgásfejlődését támogató játékos applikáció, amely állatszereplők segítségével ösztönöz aktív testmozgásra, mozgáspszichológiai és játékpedagógiai alapokra építve.

Időjárás: Az öltöztetős játék a színek és mágneses elemek használatával fejleszti a gyermekek önálló döntéshozó képességét, a Montessori-módszer és a színpszichológia elveit alkalmazva.

Kontaktok: A biztonságos viselkedés tanítását célzó leporelló vizuális és pop-up eszközökkel segíti a fontos telefonszámok memorizálását, figyelembe véve a memóriafejlődés és vizuális tanulás sajátosságait.

Térkép: A matricázható, interaktív térképépítés a gyermekek térbeli tájékozódását és narratív gondolkodását fejleszti, a kognitív térfejlődés és gyermekrajz-kutatások alapján.

Kamera: A papíralapú „szelfi” és videó funkcióval ellátott kamera a gyermeki önkifejezést és vizuális identitás kialakítását segíti elő, a fotózás pedagógiai és kapcsolatteremtő szerepét felhasználva.

Fenntarthatósági játék: A szelektív hulladékgyűjtést játékos formában tanító applikáció környezeti nevelési célokat szolgál, multiszenzoros és asszociatív tanulási módszerekkel ötvözve. Technikai megoldásaimban fontosnak találtam különböző interaktív elemeket használni, hiszen ebben a korban ez egy roppant fontos eszköz a figyelem felkeltése és megtartása érdekében. Így pop-up elemeket, mágnest, matricát, illetve elgondolkodtató, tettre késztető játékokat is használtam leporellóimnál. A pop-up könyvek interaktív, térbeli elemeikkel több érzékszervet is bevonnak (látás, tapintás, akár hallás), így játékos formában keltik fel a gyermekek érdeklődését az olvasás iránt. Az élményszerű vizualitás nemcsak motiválja őket, hanem segíti a mélyebb figyelmet és az olvasási készségek fejlődését is. A Mobilkönyv tervezése során tudatosan alkalmaztam ezeket az eszközöket: a háttereket olajos zsírkrétával készítettem, hogy texturált, kézzel fogható felületek jöjjenek létre, míg a digitálisan készült karaktereket manuális hatású, plasztikus árnyékolással láttam el – ezzel is hangsúlyozva a kézi munka értékét a digitalizált világban. Irányító karakterem Piri a csirke, akit Siri, az iPhone-ba beépített guide mintájára terveztem, így ő az, aki végigvezeti a gyermekeket a mobilkönyv feladatain. Jövőbeli terveim között a mobilkönyv tantervbe való beépítése szerepel.

Horváth Edina: Mobilkönyv

Katona Tünde Virág

Társadalmi érzékenyítés művészet-, és drámapedagógiai módszerekkel és ezek

hatásainak mérése

Témavezető: K. Horváth Zsolt PhD.

Pályám során nemcsak számos kihívással és javítanivalóval találkoztam a világban, de annál több lehetőséggel és potenciállal rendelkező emberrel is. Személyes filozófiám lett, hogy az emberekben rejlik a lehetőség a nyitottságra, építésre, gyógyításra; az én hivatásom pedig lehetőséget és közösséget teremteni ezekhez a folyamatokhoz. A művészet nemcsak önmagában érték, nem csak látvány vagy egy elszigetelt, különleges embercsoport kiváltsága; a művészet számomra a kreativitás és kapcsolódás táptalaja, a fejlődés és kifejezés egy eszköze bárkinek, mindenkinek. Sok embernek nincs megfelelő környezete és eszköztára ahhoz, hogy meg tudja élni a benne rejtőző gondolatokat és cselekvésre való vágyát; a pedagógusoknak, trénereknek a küldetése megteremteni egy olyan környezetet, amiben ez a személyes világ növekedésnek indulhat, majd elég erőssé válik, hogy a környezetből kilépve is érvényesülni tudjon.

A társadalmi problémák állandó részei az életünknek. Fontos beszélni ezekről a dilemmákról, hiszen a mindennapjaink állandó kihívásai, de súlyuk és hiányos eszköztárunk miatt ritkán tudunk konstruktívan beszélni róluk. Vegyünk is néhány adatot;

— Magyarországon még soha nem született annyira kevés gyermek, mint az idén.

— Lakosságarányosan világelsők vagyunk az alkoholfogyasztásnak tulajdonítható rendellenességek számát illetően(WHO)

— A lakosság közel 80%-a tapasztalt kiégést. (Impact Works 2024)

— Magyarország a nemek közötti egyenlőség terén az Európai Unióban az utolsó előtti helyen áll. (EIGE nemek közötti egyenlőség európai intézete 2020)

Ezeket a nyomasztó adatokat mind hallottuk már, de ahhoz, hogy kezelni tudjuk, előbb meg kell értenünk, emellett motivációt és segítséget kell találnunk a gyógyuláshoz. Ennyi probléma túl sok egy személynek ahhoz, hogy kezelni tudja egyedül; csakis a közös megélések és az összefogás segítheti őt abban, hogy ne repedjen meg az történések nyomása alatt.

Ezért kell feltenni a kérdéseket; Miért vannak ezek így? Hogyan alakultak ki? Mi az, amit mi szeretnénk? Mit tehetünk ezért?

Ezeket a kérdéseket pedig az Embereknek, a közösségeknek kell feltennünk. Az Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program erre adott nekem lehetőséget; kutatásom során a fent említett témákban dolgoztam ki öt művészetpedagógiai foglalkozást, amiket aztán hét alkalommal tartottam meg Magyarország fiatal felnőtt közösségeinek. A foglalkozásaim során ismertetem ezeket a társadalmi problémákat; a szerepbe helyezkedés segítségével átélni, biztonságos terepen megérteni, a szimbólummunka segítségével árnyalni igyekszem őket, de teret adok a moderált vitáknak, diskurzusoknak és a közösségépítő gyakorlatoknak is.

Segítségemre siet a zene, az improvizáció, a színművészet, de a képzőművészet pedagógiája is az önálló, árnyalt, saját vélemény megteremtéséhez.

A kutatási anyagomat először egy átfogó módszertani ismeretszerzéssel kezdtem; ismertettem a drámapedagógia módszertanát, alkalmazását, jelentőségét, majd a zenepedagógia, dramatikus zene, szimbólummunka, és a vitaszínház módszereit is alapos kutatás alá vettem. Célom ezen területek gyakorlati integrálása volt, amit kifejezetten eredményesnek érzek; minden területet az adott foglalkozásban olyan helyen igyekeztem alkalmazni, ahol a lehető leghatékonyabb, legmélyebben érzékelteti az adott témát.

Amikor a módszertani alap stabil lett, kidolgoztam az öt foglalkozást; ezekkel a módszerekkel körbejártam a szülővé válás, az alkoholfogyasztás, a klímaszorongás, a teljesítménykényszer és a nemi egyenlőtlenségek témáit egy olyan formában, hogy közösen megértsük, kezeljük ezeket a dilemmákat. Ahogy a kutatásom címe is kifejezi, elsődleges célom az érzékenyítés; fontos, hogy ezeket a témákat éppen olyan törékeny, szubjektív és sokoldalú problémákként láthassuk, amilyenek, előítéletek, elsietett vagy szélsőséges konklúziók nélkül; hiszen ez az első lépése annak, hogy megértsük egymást, és közösségként tudjunk működni. Ezek a témák árnyalt és rugalmas világlátással érthetőek meg, ezt igyekszem elősegíteni a résztvevőkben. Ha a résztvevők több tudással és tapasztalattal sétálnak ki a foglalkozásomról, elgondolkodnak a megélteken és hallottakon, meghallgatják és meghallják egymás gondolatait, számomra sikeres volt a foglalkozás. Ennek a sokféleségnek és gondolkodásnak az eredményeként alakíthatják ki saját maguknak, hogy ők személyesen hogyan szeretnék kezelni az adott területet, és hogyan cselekednek ezután. Az elkészített workshopokról és módszertanról egy szakmai útmutatót készítettem olyan trénereknek, pedagógusoknak, kortárs segítőknek, akik szívesen foglalkoznának ezekkel a témákkal saját közösségeikben.Fontos probléma a szakmában az is, hogy hogyan mérhetjük, mennyire eredményes egy ilyen folyamat; hiszen a művészetpedagógia nem olyan készségeket fejleszt, amiknek egyszerű dolgozatokkal mérhetjük a hatását. Ezért dolgoztam ki egy nonformális, asszociációs eszközökkel való hatásmérést, amivel elemezhetem, hogy az érzékenyítés mennyire volt sikeres a foglalkozásokban. A foglalkozások létrehozása és alkalmazása közben sokat tanultam a módszerekről és a saját tréneri stílusomat is sokat fejleszthettem, ahogy a foglalkozásokat is tovább csiszolhattam, mire ez az intergált „forgatókönyv“ létrejött. Az eredmények merőben inspiráltak, a résztvevők élvezettel és érdeklődéssel fogadták az új ötleteimet, és a megtanult feladatokat is.

A mesterséges intelligencia hatása a légiközlekedés gazdaságára

Témavezető: Erdeiné Dr.

Késmárki-Gally Szilvia

A szakdolgozat címe alapján – „A mesterséges intelligencia hatása a légiközlekedés gazdaságára” – a technológiai innovációk és az iparági gyakorlatok találkozását vizsgálja egy gyorsan változó, globálisan kiterjedt szektorban. A dolgozat célja, hogy átfogó képet nyújtson arról, miként alakítja át a mesterséges intelligencia (MI) a légiközlekedési iparág működését, különösen gazdasági szempontból. A kutatás kiemelten koncentrál arra, hogyan képes az MI az üzemeltetési hatékonyság fokozására, a költségek csökkentésére, és milyen stratégiai előnyökkel járhat a technológia alkalmazása a légitársaságok számára.

A dolgozat szerzője, aki maga is több mint egy évtizede dolgozik a légiközlekedés különböző területein, belülről látja és érti az iparág működését. Személyes tapasztalatai és szakmai rálátása alapján azt vizsgálja, milyen lehetőségeket rejt magában a mesterséges intelligencia a légiközlekedés fejlődése szempontjából, és milyen gazdasági hatásokkal járhat annak fokozódó alkalmazása.

A dolgozat első részében a légiközlekedés történeti és gazdasági alapjait mutatja be. A technológiai fejlődés – a sugárhajtóművektől a globális repülőtéri rendszerekig – mind hozzájárult ahhoz, hogy a légi utazás elérhetővé és hatékonyabbá váljon. A légitársaságok működésének gazdasági szempontjait – mint például az üzemanyagköltségek, versenyhelyzet, bevételi modellek és szabályozás – részletesen tárgyalja, így megalapozza az MI gazdasági hatásainak vizsgálatát is.

Ezután a mesterséges intelligencia technológiai hátterének bemutatása következik, különös figyelmet fordítva annak fejlődéstörténetére, főbb típusaira és alkalmazási lehetőségeire. A szerző érinti a gépi tanulás, a Big Data, a neurális hálózatok és a generatív MI fogalmait is. A dolgozat kiemeli, hogy az MI nemcsak egyszerű technikai újítás, hanem egy mélyreható strukturális átalakulást hoz a gazdasági döntéshozatalban és az üzemeltetési folyamatokban.

A kutatás alapját képező empirikus rész két pilléren nyugszik: kvantitatív kérdőíves felmérésen, amely a légiközlekedés utasait vizsgálja az MI-vel kapcsolatos attitűdjeikről, valamint kvalitatív mélyinterjúkon, amelyeket iparági szakértőkkel készített a szerző – köztük a Wizz Air és a budapesti Liszt Ferenc Repülőtér vezetőivel. Ezekből az interjúkból kiderül, hogy az MI alkalmazása már most is jelen van a légitársaságok működésében, például a járattervezés, karbantartási előrejelzés, ügyfélszolgálati chatbotok vagy utasáramlás-menedzsment terén.

A dolgozat egyik különlegessége, hogy a Wizz Air példáján keresztül esettanulmány jelleggel mutatja be, hogyan válik az MI stratégiai eszközzé egy alacsony költségű légitársaság számára. A vállalat hatékonyságra és költségoptimalizálásra épülő üzleti modellje kifejezetten kedvez a technológiai innovációk gyors integrációjának.

A dolgozat emellett SWOT-analízist is tartalmaz, amely feltárja az MI légiközlekedésben való alkalmazásának erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit és kockázatait.

A kutatás végkövetkeztetése szerint a mesterséges intelligencia nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség is a légiközlekedés számára, ha a jövőben is versenyképes és fenntartható módon kíván működni. Ugyanakkor az MI alkalmazása számos kihívással is jár: különösen az adatvédelem, a kiberbiztonság, valamint a szabályozási és etikai kérdések terén. A szerző javaslatai között szerepel, hogy a légitársaságoknak hosszú távú, MI-alapú stratégiát kell kialakítaniuk, melyben nemcsak a technikai, hanem a humán tényezők és társadalmi hatások is figyelmet kapnak.

Összességében a dolgozat világosan bemutatja, hogy a mesterséges intelligencia nem csupán egy új technológia a sok közül, hanem egy gazdaságformáló erő, amely újradefiniálja a légiközlekedés működésének alapjait.

A műgyűjtés szociológiája és a birtoklás esztétikája Magyarországon a rendszerváltás után

Témavezető: K. Horváth Zsolt PhD. „Vannak ezek a pénz-emberek…” - Hegyi Dóra, kurátori praxisok 2024

A gyűjtésnek a kezdeti fázisa a felhalmozás és csak ezt követően valósul meg a tárgyak sorozatba rendezése. Jean Baudrillard francia szociológus és filozófus szerint, maga a gyűjtemény s ennek fogalma már a kultúra felé mutat. Egy gyűjtemény, egy kollekció valamiféle kulturális háttérrel rendelkezik, különböző tárgyakra irányul, amelyeknek gyakran kereskedelmi értékük is van, s amelyek egyben a létfenntartás, az üzlet, a társadalmi rituálé, a kérkedő magatartás, a mutogatás „tárgyai” is – sőt talán még jövedelemforrások is. Ezek a tárgyak szándékoknak felelnek meg. (Baudrillard, 1987)

A rendszerváltás utáni Magyarország művészeti szcénájában jelentős változások történtek, amelyek kihatottak a műgyűjtésre és annak szereplőire. E kutatás célja nemcsak az, hogy feltárja azt a folyamatot, melynek során a művészeti mezőn belül kialakul a műgyűjtés gyakorlata, de arra az egzisztencialista viszonyra is rákérdez, mely a rendszerváltás utáni tulajdonosi szemlélet kialakulása nyomán az „én” és a birtoklás viszonyában létrejött. A műgyűjtés ugyanis nemcsak gazdasági, szociológiai és művészeti, de egyben mélyen filozófiai aktus is. A hazai műgyűjtéssel kapcsolatos szakirodalom eddig többnyire üzleti, kereskedelmi és művészettörténeti szempontokat érvényesített a jelenség értelmezésében. A kutatás célja azonban az, hogy az 1990-es évektől feltűnő külföldi és hazai műgyűjtők szándékait, motivációit a nyilvánvaló üzleti és státuszszempontjain túl megpróbálja a pénz filozófiája, valamint a birtoklás egzisztencialista gesztusa felől értelmezni. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a már megismert szakirodalmakon túl, klasszikus elmélettörténeti szövegek szempontjait érvényesítek a jelenség értelmeésére.

Célom tehát az, hogy megvizsgáljam a műgyűjtés egzisztencialista aspektusait is. Mi a pénz és a birtoklás szerepe a műgyűjtésben? Leírható-e ezek alapján az ideáltipikus műgyűjtő karaktere?

Hipotézisem szerint, a műgyűjtők pszichológiai és filozófiai motivációi mélyebben gyökereznek az emberi halandóság és az öröklét iránti vágyban, mint azt elsődleges esztétikai vagy gazdasági indíttatásaik sugallnák. Sören Kierkegaard gondolata, miszerint a halandó emberi élet rövidsége és az isteni létezés örökkévalósága között szakadék tátong, (Kierkegaard, 1965) egy olyan metafizikai hiányérzetre utal, amelyet a művészeten keresztüli teremtés és birtoklás képes ideiglenesen betölteni.

A festőművészek halhatatlanságra lelnek műveikben, amelyek a fizikai elmúlás után is tovább élnek, míg a műgyűjtők a műalkotások birtoklásával saját létük időbeli korlátait igyekeznek meghaladni.

Boris Groys és Jean Baudrillard művészetről szóló írásai (Groys, 2022) (Baudrillard, 1987) megerősítik, hogy a műalkotás nem csupán esztétikai tárgy, hanem olyan „dolog”, (Heidegger, A műalkotás eredete, 1988) amely hatalmi és szimbolikus értékek hordozója. A műgyűjtés aktusa így nemcsak az anyagi vagy intellektuális tőke gyarapításáról szól, hanem az idő és az elmúlás feletti hatalom illúziójának megteremtéséről is.

E kutatásom középpontjában egy kiállítás áll, melynek címe Colligere: kiválasztani és egymás mellé rakni. „Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a gyűjtemény, a kollekció fogalma (colligere: kiválasztani és egymás mellé rakni) nem azonos a felhalmozáséval”. (Baudrillard, 1987, old.: 122) Jean Baudrillard gondolata – miszerint a gyűjtés első fázisa a felhalmozás, amelyet a tárgyak sorozatba rendezése követ – különösen releváns, ha a gyűjtés strukturáltságáról beszélünk. Egy kollekció összeállítása tudatosságot és rendszert kíván, amely meghaladja a birtoklás puszta vágyát. A Colligere: kiválasztani és egymás mellé rakni című kiállítás ezt a gondolatot ragadja meg, hiszen a válogatás és az egymás mellé helyezés folyamata maga a kulturális értékteremtés aktusa.

E gyűjteményi kiállítás alapját négy gyűjtemény képezi, vagyis ö műgyűjtő. Név szerint:

— Gerendai Károly – Gerendai Károly Gyűjtemény

— Horn Péter – Horn Gyűjtemény

— Kozák Gábor és Stomp Sára – Kozák-Stomp Gyűjtemény

— Németh István – nemethcollection

A kiállításhoz a gyűjtőktől az alábbi témákra kértem be egy-egy képet rövid magyarázatokkal.

— A gyűjtemény első darabja. Mely alkotástól datálja a gyűjteménye kezdetét? Miért pont ez a darab?

— A felértékelődési potenciál. Mely alkotás az, amelynek az ára 10 éven belül magasra fog ugrani? Miért?

— Mely alkotás az, amit a mai tapasztalatainak a birtokában már nem vásárolna meg? Miért?

— Amelyről mások le akarták beszélni, mégis megvásárolta. Miért vette meg mégis?

— A zár alá helyezett kép. Mely alkotás az, amelytől soha nem válna meg? Miért?

— +1. A vágyott kép birtoklása. Mely műalkotás az a különleges „tárgy”, amelyet magáénak szeretne tudni és még hiányzik a gyűjteményből?

Fontosnak tartom leszögezni, hogy a kiállítás anyagát maguk a gyűjtők válogatták.

Mi történik akkor, ha a kurátor nem szól bele, legfeljebb kérdéseivel strukturálja a művek kiválasztását? Vajon a gyűjtők mit tartanak érdekesnek és kiállításra érdemesnek?

A hangsúly itt a gyűjtőkön volt és azokon a történeteken, amelyeket a gyűjtők meséltek magukról és a világról a gyűjteményükön keresztül.

„A művészetnek a népet szolgálnia, és nem kiszolgálnia kell.” (Balogh, 1964, old.: 5)

A gyűjtés, mint tevékenység, egyszerre jelent személyes és közösségi vállalkozást. A gyűjtemények nemcsak a gyűjtők identitását és esztétikai ízlését tükrözik, hanem kulturális örökséget is létrehoznak, amely hosszú távon meghatározza a művészeti szcéna alakulását. Ez a kettősség – a halhatatlanság keresése és a társadalmi értékteremtés iránti elkötelezettség – emeli a gyűjtést a mindennapi szenvedélyek szintje fölé, és teszi az emberi kultúra egyik alapvető tevékenységévé.

Baudrillard, J. (1987). A tárgyak rendszere. Budapest: Gondolat Kiadó. Heidegger , M. (1984). Az egzisztencializmus. Budapest: Gondolat Kiadó.

Heidegger, M. (1988). A műalkotás eredete. Budapest: Európa Kiadó. Groys, B. (2022). A művészet ereje. Budapest: MMA Kiadó.

Kierkegaard, S. (1965). Az egzisztencializmus. Budapest: Gondolat kiadó.

Balogh, A. (1964). A képzőművészeti giccs. Budapest: Gondolat Kiadó.

The Impact of Job Characteristics, Leadership Roles, and Organizational Culture on Workplace Well-Being in Hungarian IT Companies

Témavezető: Szeberényi András PhD.

This research explores how key workplace factors, namely job characteristics, leadership roles, and organizational culture, affect employee well-being and burnout in the Hungarian IT sector. As mental health and work-related well-being become increasingly recognized globally, Hungarian organizational practices are still in the early stages of integrating these principles and strategic, evidence-based measures into daily operations. This study seeks to fill this gap by investigating how employees perceive workplace conditions, how these perceptions relate to their psychological well-being and burnout symptoms, and what organizational measures could better support employee well-being and prevent burnout.

The study applied a mixed-methods approach, integrating quantitative and qualitative methods for a more comprehensive understanding. First, a quantitative survey was conducted among 195 IT professionals working in Hungary. The questionnaire measured the presence of 30 workplace characteristics, categorized into three main domains: job conditions (e.g. autonomy, workload, emotional demands), leadership factors (e.g. support, feedback, role modeling), and organizational culture (e.g. inclusivity, value alignment, teamwork). Respondents also answered questions about their well-being and burnout states, with part of the questionnaire using validated tools such as the WHO5 Well-being Index and the Burnout Assessment Tool (BAT). The data were analyzed using multiple linear regression to explore the predictive relationships between workplace factors and mental health indicators. In addition, three in-depth interviews were conducted with experienced IT managers to interpret the statistical results and uncover the contextual, practical explanations and real-world implications behind the observed patterns.

Results show that among the three dimensions, job characteristics had the most substantial impact on both well-being and burnout. Elements like emotional demands, skills variety, and task identity emerged as significant predictors. For instance, workplaces offering more meaningful, autonomous tasks with clearer ownership from start to finish tended to report higher well-being scores and lower burnout indicators, while high emotional demands were consistently linked to greater burnout risks. These findings confirm that the nature of the job itself plays a central role in employee mental health.

Leadership elements, while widely acknowledged in the literature as essential, showed weaker statistical relationships in this study. While leaders are often seen as pivotal in creating psychologically safe workplaces, the data suggest that in many Hungarian IT organizations, leadership practices remain inconsistent or underdeveloped, but that, despite often being mentioned as an issue, does not significantly affect well-being and burnout results.

Specifically, areas such as providing feedback, recognizing effort, and adopting a coaching mindset were frequently rated below average by respondents. However, interview insights indicated that this is not due to a lack of recognition of leadership importance, but rather due to a lack of systemic leadership development programs and practical support for managers.

Organizational culture showed a moderate yet meaningful impact on well-being. Elements like teamwork, transparency, and value alignment contributed positively to mental health outcomes, while limited participation in decision-making and weak reward systems were cited as hindering factors. The qualitative data highlighted that while many companies aim to build positive cultures, these efforts often lack continuity or fail to reflect the actual needs of employees.

The interviews with managers confirmed the statistical findings and added depth to the interpretation. Managers acknowledged that while awareness of workplace well-being is growing, many initiatives remain fragmented or superficial. Interviewees highlighted the need for greater employee involvement in shaping workplace culture and emphasized that well-being programs must move beyond perks and events to become embedded in leadership mindsets and organizational strategies.

Ultimately, the study concludes that for sustainable improvements in employee well-being, Hungarian IT companies must prioritize job design, emotional workload management, and cultural practices. Instead of one-size-fits-all solutions, organizations should adopt tailored, evidence-based strategies that reflect the unique needs of their teams.

This research contributes to the growing body of Hungarian empirical studies on workplace well-being and burnout. By integrating survey data with managerial insights, it provides a structured framework for identifying which workplace elements deserve the most attention and offers practical recommendations for organizations seeking to foster a mentally healthier and more resilient workforce in the fast-evolving IT industry.

Remember

Témavezető: Aranyosi Zsuzsanna DLA

Kutatói ösztöndíjam célja, hogy közelebb kerüljek ahhoz a stílushoz, ami igazán én vagyok, és amelyben a jövőben a saját márkámat is el tudom képzelni. Ez a projekt tehát egyfajta útkeresés: annak a vizsgálata, hogy milyen formanyelv, tartalom és inspiráció az, ami valóban hozzám kapcsolódik.

A koncepcióm kiindulópontját a családi, generációkon átívelő esküvői fotók és emlékek jelentették. A személyes és családi múlt, az emlékezés és a hovatartozás kérdései mindig is fontos szerepet játszottak a tervezésben. Számomra az első ilyen felismerésem a ’Heart Project’ elnevezésű munkám volt amely a dédimamámról szól és ezzel a pályamunkámmal jelentkeztem a 37. OTDK-ra is, ahol 3. helyezést értem el. A másik sikeres projektem, ami szintén nagyon, közel áll a szívemhez az a ’Shirt Project’ volt, ami a magyar népviseletekről szól és a C- IDEA DESIGN AWARD versenyen NEW STAR díjjal jutalmazták.

Kutatásom elején elemeztem a régi családi esküvői képeket, és hogy még közelebb kerüljek ezekhez az emlékekhez, megnéztem szüleim és nagyszüleim esküvői videóját és esküvői fényképeit is. Ez egyszerre jelentett inspirációt és mélyebb megértést a számomra fontos történetekhez.

A vizuális anyagok mellett interjúkat is készítettem szüleimmel, nagyszüleimmel és dédszüleimmel. Kérdéseim arra irányultak, milyen meghatározó élményeik voltak az esküvő előtti időszakban, az esküvő napján, illetve az azt követő közös években. Ezek a személyes történetek rendkívül meghatóak és inspirálóak voltak számomra – megerősítették bennem azt az érzést, hogy ezek az emlékek mély, valódi jelentéssel bírnak, és fontos számomra, hogy ezeket valamilyen módon tovább vigyem.

A legnagyobb kérdés számomra az volt, hogy hogyan tudnám ezt a nagyon személyes, családi inspirációt úgy átültetni egy kollekcióba, hogy annak jelentése ne legyen első pillantásra nyilvánvaló? Ne csak rólam és a családomról szóljon, hanem bárki más is képes legyen hozzákapcsolódni – saját történetein, érzésein keresztül. Ez a kérdés jelentette számomra a projekt elején a legnagyobb kihívást. Ennek feloldására újra elővettem a családi képeket, és megfigyeltem, hogy az érintés – mint gesztus, mint forma – mennyire hangsúlyosan jelen van ezeken. Ekkor kezdtem el kiemelni szüleim, nagyszüleim és dédszüleim alakját kapcsolódásait a fotókról – mintha ezek a „szeretet formái” lennének. Ezt követően azzal kísérleteztem, hogyan tudnám ezeket a formákat úgy elrejteni a kollekcióban, hogy számomra továbbra is jelen legyenek, más számára viszont ne legyenek egyértelműek.

A formai kifejezéshez úgynevezett cut-out technikát alkalmaztam: a képekből kiemelt formák egyedi, absztrakt lenyomatai jelentek meg a ruhákban. Ez a módszer lehetővé tette számomra, hogy egy mélyen személyes, mégis univerzális olvasatot

adjak a kollekciónak – az inspiráció alapja az én családi történetem. . A családi fotókból kiemelt alakzatokat először digitálisan tükröztem, majd ezek közül kiválasztottam néhányat, amelyekkel tovább dolgoztam. A formák különféle anyagkaraktereken keresztül is kipróbálásra kerültek, hogy tapasztalatokat szerezzek azok viselkedéséről. Ezeket digitálisan is feldolgoztam, és terveket készítettem. Ez a kutatás ezáltal egyszerre volt belső utazás és megfigyelés, mely során sikerült olyan vizuális és formai megoldásokat találnom, amelyek személyesek, mégis nyitottak – ahogyan az emlékek és az örökség is azok.

A kutatásom korai szakaszában az interjúkból kiemeltem néhány számomra különösen fontos mondatot, amelyek mélyebb gondolatokat indítottak el bennem a kollekció tervezésével kapcsolatban. Az egyik legmeghatározóbb idézet így szólt: „Ez számunkra nem csak egy papír.” Ez a mondat kifejezte azt az érzelmi többletet, amit családom az esküvőben látott – a kapcsolatok mélyebb értelmét és időtállóságát. Ezt a gondolatot a kollekcióban úgy jelenítettem meg, hogy bizonyos ruhadarabokon meghagytam az élesebb, határozottabb vonalakat, melyek a kimondott szavak komolyságát és a kapcsolat formális, mégis mély értelmét szimbolizálják. Egy másik fontos inspirációt a tradicionális esküvői szokások jelentettek, amelyek szintén végigkísérték a családom történetét. A tradicionális színek – a fehér és a fekete – szimbolikus szerepet kaptak a kollekcióban. A fehér édesanyám esküvői ruháját, míg a fekete édesapám öltönyét idézi. Ez a kettősség nemcsak a két fél találkozását jeleníti meg, hanem a hagyomány és az érzelem kapcsolatát is. A „valami régi, valami új” motívuma szintén hangsúlyos elemmé vált a koncepciómban. A „valami új” számomra az újonnan bevont anyagokat jelentette, míg a „valami régi” gondolata arra ösztönzött, hogy olyan hazai márkát keressek, amely támogatná a projektet anyagfelajánlással. Nagy örömömre szolgált, hogy a Daalarna márka csatlakozott a kezdeményezéshez, és 12 féle csipkével támogatta ösztöndíj projektemet.

A felajánlott csipkék – mivel gyakran nagyobb méretű hulladék darabok voltak – új gondolatmenetet indítottak el bennem. Kutatásom során jobban megismertem a márka működését, különösen egy olyan aspektusukat, amely szerintük is fontos: a „Daalarna- életérzés”, amelyet a menyasszonyok kifejezetten keresnek. Ez az életérzés már túlmutat az esküvő napján, és a márka ennek megfelelően kisebb, hétköznapibb darabokat is létrehozott, például köntösöket, logózott felsőket és legutóbb egy cipőkollekciót is. Ez a gondolat mélyen megérintett, és ráébresztett: a szeretet érzése és emléke nem korlátozódhat egyetlen napra. Ennek hatására fogalmazódott meg bennem, hogy olyan kollekciót szeretnék létrehozni, amely nem csupán az esküvő napjára koncentrál, hanem az azt megelőző és követő pillanatokra is, illetve a hétköznapokra, amikor ugyanúgy jelen van az összetartozás érzése.

A kollekciómban így nem csak kizárólag esküvői ruhák kaptak helyet, hanem további elegáns, nőies darabok, amelyek különféle alkalmakra – akár a hétköznapokban is – viselhetők. Ez a gondolat lett a kollekció felépítésének alapja. A Daalarna által felajánlott csipkeanyagokat is e szemlélet szerint használtam fel. A kisebb darabokat nehezebb lett volna egy-egy ruhába építeni, ezért monotípia nyomatkísérleteket készítettem velük, melyek lenyomatként, mintaként jelentek meg a kollekcióban.

Az egyik kísérlet során a csipkéket fehérből feketére színeztem, így hozva létre egyfajta vizuális kontrasztot, amely egyrészt szimbolikusan kapcsolódott szüleim esküvői öltözetéhez (a fehér ruha és a fekete öltöny), másrészt egy új értelmezési síkot is nyitott az anyaghasználatban. A fekete csipke így nemcsak formai, hanem érzelmi hangsúlyt is kapott – Mindeközben folytattam a formákkal való manuális kísérletezést is. Egy másik technikai irány a csipkék keményítése volt, ami számomra több szempontból is fontos szerepet kapott. Egyrészt a keményítés révén az anyag strukturáltabb, karakteresebb megjelenést kapott, így jobban illeszkedett a kollekció formai világához másrészt pedig régen fontos szerepe volt a keményítésnek a magyar népviseleteknél is. A végeredmény egy hat darabból álló kollekció lett, amelyben kétféle hajtási cut-out technika jelenik meg, ezek elhelyezése ruhadarabonként változik. Emellett a csipke többféle felhasználása is megjelenik a kivitelezett darabokon.

Számomra a divattervezés nem csupán a ruhák megalkotását jelenti, hanem egy mélyebb, személyes történet továbbadását is és felhívást arra mennyire is fontosak számunkra ezek az emlékek. Az emlékek szorosan összefonódnak a tervezési folyamatomban, különösen a családi generációs esküvői fotók és emlékek kapcsán, amelyek hosszú ideje inspirálnak. Ezek az emlékek – a szüleim, nagyszüleim és dédszüleim történetei, az általuk megélt pillanatok – nem csak vizuális forrásként szolgálnak, hanem érzelmi kötődéseket is hordoznak, amelyek a tervezett ruhákban is meg szeretnék jeleníteni.

Rácz Nikoletta: Remember

A hulladék egy tervezési hiba

Témavezető: Megyeri Gábor PhD.

A 21. századi formatervezőnek több a feladata, mint esztétikus és funkcionális tárgyakat alkotni: felelősséggel tartozik a jövőért. (Papanek, 1985) A „hulladék”, mint fogalom, ma már nem csupán környezetvédelmi vagy gazdasági kérdés, hanem a tervezési folyamatok szerves része – mely lehet értéke vagy hátránya. (Manzini, 2015) Kutatásom célja annak feltárása, hogyan alakult ki a túlfogyasztó társadalom, milyen szerepet játszik ebben a tervezett elavulás, és hogyan lehet ezt a folyamatot tudatos formatervezéssel megfékezni. Mindezt egy konkrét tervezési feladat – egy környezettudatos, újrahasznosított alapanyagú ülőbútor – megvalósításán keresztül vizsgáltam.

A tervezési folyamatot három fázisra osztottam fel, mely tartalmaz két kutatási (átfogó, fókuszált) és egy tervezési és kivitelezési szakaszt. Átfogó kutatás:

Ipari forradalom, túlfogyasztás, tervezett elavulás

A fogyasztói társadalom kialakulása sokkal régebbre nyúlik vissza, mint az ipari forradalom. (Simany, 2005) De megerősödése párhuzamba hozható az ipari forradalom során létrejövő túltermeléssel. Az 1830-as évektől kezdődően Angliában, majd a második ipari forradalom idején globálisan is elterjedt a tömeggyártás. Ez elősegítette a termékek olcsóbbá válását, ugyanakkor elindította a túltermelés problémáját. A cégeknek meg kellett találniuk a módját annak, hogyan ösztönözzék a vásárlást akkor is, ha a fogyasztói igény nem nőtt ezzel arányosan. Ezzel született meg a tervezett elavulás fogalma: az a tudatos gyártói stratégia, amely szerint egy termék előre meghatározott idő után tönkremegy, és így cserére szorul. (Reuss, 2017)

A villanykörték esete klasszikus példa: a gyártók és az áramszolgáltatók megállapodása az 1000 órás élettartamú villanykörték, annak ellenére, hogy képesek lettek volna létrehozni 100 évig is világító izzókat. Az autóipartól kezdve a nejlonharisnyákig rengeteg termék életútja illusztrálja, hogy a hosszú élettartam helyett az üzleti modell a rendszeres cserére épül. A következmény: egyre növekvő mennyiségű hulladék – sokszor olyan anyagból, amely nem vagy csak nehezen újrahasznosítható. (Reuss, 2017)

A hulladékkeletkezés elkerülhető

A probléma gyökere sok esetben már a tervezésnél keletkezik. Ahogy Reuss és Dannoritzer is írják: „a képződő hulladék mennyisége döntően a tervezési és gyártási fázisban dől el”. (Reuss, 2017) Ennek az idézetnek a hatására kezdtem el dolgozni saját tervezési projektemen: amely egy egyedi, tömeggyártásra alkalmas, ülőbútor tervezése és kifejlesztése, ami rakásolható, újrahasznosított és újrahasznosítható anyagokból készül, gyártása csak minimális terhelést jelent a környezetre, és előállítása során nem (vagy csak minimális mennyiségben) keletkezik gyártási hulladék.

Két hulladékkezelési stratégia a jövőért

A kutatásom során két olyan ipari stratégiával ismerkedtem meg, amelyek segíthetik a hulladékmentes termelést:

A Lean Manufacturing célja a felesleges folyamatok és pazarlás kiküszöbölése, a gyártás hatékonyságának növelése.

A Green Manufacturing ezzel szemben a környezeti hatásokat minimalizálja, fenntartható erőforrás-gazdálkodással és szennyezéscsökkentéssel.

E két megközelítés együttes alkalmazása lehetővé teszi, hogy a termékek előállítása ne csak gazdaságos, hanem környezetbarát is legyen. (Sundar, 1875)

Fókuszált kutatás:

Anyaghasználat és életciklus-gondolkodás

Az alapanyag kiválasztása a széktervezés első, meghatározó lépése volt. Ehhez Orrom Chair Anatomy: Design and Construction című könyvét használtam kiindulópontként, amelyben számos ikonikus szék szerkezeti és anyaghasználati elemzése található. A könyv példáit áttekintve megállapítottam, hogy a leggyakrabban alkalmazott alapanyagok a fa, a fém és a műanyag.

A műanyag – bár ipari szempontból gyakori – a kutatásom fenntarthatósági fókusza miatt nem bizonyult relevánsnak, így ezzel az anyaggal nem folytattam további vizsgálatot. A fém – különösen az alumínium – újrahasznosíthatósága ugyan kiváló, mégis elvetettem, mivel nem megújuló forrásból származik, előállítása energiaigényes, és a jelenlegi alumínium-újrahasznosítási arányok sem kielégítők: a piaci igényeknek csupán kevesebb mint egynegyedét fedezi újrahasznosított forrás. Mindez hosszú távon súlyos erőforrás-problémákat eredményez. (Rombach, 2013)

Végül a fa mellett döntöttem, azon belül is a szélezetlen, légszárított tölgyfát választottam alapanyagként. Ez a természetes, megújuló forrásból származó anyag komposztálható hulladékot eredményez, így a fenntarthatósági célkitűzéseimmel is összhangban áll. Az életciklus-elemzés során figyelembe vettem az anyag beszerzését, gyártási folyamatát, felhasználását és a termék élettartamának végén történő újrahasznosítását. Egy sokoldalúan használható, általános funkciójú szék megtervezése volt a célom, amely a mindennapi élet különböző szituációiban – legyen szó tanulásról, étkezésről vagy munkavégzésről – egyaránt jól használható.

A tervezési folyamat kezdetén a méretezésre és a dőlésszögek meghatározására helyeztem a hangsúlyt, kiemelt figyelemmel a kényelemre és az ergonómiára.

Ezt követően kezdődött a részletes formai és szerkezeti kialakítás. Kiemelt szempont volt számomra, hogy a szék elemei ragasztó és csavar nélküli kötésekkel illeszkedjenek egymáshoz – ez nemcsak esztétikai, hanem fenntarthatósági szempontból is lényeges volt, hiszen így a termék az életciklusa végén könnyebben szétszerelhető és újrahasznosítható. A megoldást a hagyományos japán kötéstechnikákban találtam meg, ahol egész épületek – például pavilonok – is készülnek csavarmentes illesztéssel.

A formatervező felelőssége

A kutatásom egyik legfontosabb következtetése, hogy a tervezőknek kulcsszerepük van a hulladék csökkentésében. Nem elegendő csak a formát, funkcionalitást és költséghatékonyságot szem előtt tartani: a tervezés során a környezeti és társadalmi hatásokat is mérlegelni kell. A hulladék nem szükségszerű – hanem elkerülhető. A tudatos tervezés, az anyagismeret, a fenntarthatósági szempontok integrálása már a legelső vázlatnál kezdődik. (Papanek, 1985; Manzini, 2015)

Zárszó

A projekt során elkészített rakásolható, természetes anyagokból gyártott szék nem csupán tárgy, hanem szemléletformáló eszköz is – ahogy Papanek (1985) és Manzini (2015) is hangsúlyozzák, a design nem lehet öncélú, hanem válasz a társadalmi és környezeti kihívásokra. Reményeim szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövő formatervező generációja már nem csupán tárgyakat, hanem megoldásokat tervezzen – a fenntarthatóság, a környezeti tudatosság és a felelős fogyasztás jegyében.

Manzini, E., 2015. Design, when everybody designs: An introduction to design for social innovation. MIT press.

Orrom, J., 2018. Chair anatomy: design and construction. (No Title).

Papanek, V. and Lazarus, E.L., 2005. Design for the Real World: Human Ecology and Social Change Ed. 2.

Reuß, J. and Dannoritzer, C., 2017. Vásárlás a szemétdombra A tervezett elavulás elve. L’Harmattan Kiadó.

Rombach, G., 2013. Raw material supply by aluminium recycling–Efficiency evaluation and long-term availability. Acta Materialia, 61(3), pp.1012-1020.

Simányi, L., 2005. Bevezetés a fogyasztói társadalom elméletébe. Replika-Társadalomtudományi folyóirat, (51-52), pp.165-195.

Sundar, R., Balaji, A.N. and Kumar, R.S., 2014. A review on lean manufacturing implementation techniques. Procedia engineering, 97, pp.1875-1885.

Tóth Veronika

Az atomenergia szerepe az Európai Unió fenntarthatósági politikájában és energiabiztonságában

Témavezető: Dr. Szegedi László Napainkban egyre bizonyosabbá válik, hogy a fenntartható és megbízható energiaforrások előteremtései elengedhetetlenek az olyan alapvető célok elérésében, mint például az ellátási kockázat és az energiaimport függőség csökkentése. Az energiabiztonság, fenntartható energia-gazdálkodás és hatékonyság kulcsfontosságú globális kihívások. Az éghajlatváltozás és az olyan váratlan geopolitikai események, mint például az orosz-ukrán konfliktus az új megoldások szükségességét hangsúlyozzák a fenntartható és megbízható energiaforrások tekintetében. Ezen kérdésekben a széles körben vitatott atomenergia kiemelt jelentőséggel bírhat, azonban nagyfokú megosztottság tapasztalható az Európai Unióban a nukleáris energia felhasználását illetőn.

A dolgozat fő kutatási kérdései az atomenergia szerepének feltárására irányulnak az Európai Unió energiabiztonsági és fenntarthatósági politikájában, valamint arra, hogy milyen érvek és érdekek húzódnak meg az egyes tagállami atomenergiapolitikák mögött. Kiemelt vizsgálati szempont, hogy a nukleáris energiát használó országok nagyobb energiabiztonsággal és eredményesebb dekarbonizációval rendelkeznek-e, mint azok, amelyek elutasítják ezt az energiaforrást. A dolgozat módszertana induktív megközelítésen alapul, amely során az Európai Unióban jelen lévő energiapolitikák összehasonlító elemzésére és azok változásainak vizsgálatára kerül sor. A kutatás kvalitatív és kvantitatív módszereket egyaránt alkalmaz: egyrészt elsődleges és másodlagos források feldolgozásával, másrészt a tagállamok energiafogyasztására, energiaáraira és energiatermelésére vonatkozó statisztikai adatok gyűjtésével és elemzésével.

Az atomenergia, mint áramforrás hasznosítása 70 éves múlttal rendelkezik: az első reaktort 1954-ben helyezték üzembe a Szovjetunióban. Hasznosítását a történelem folyamán bekövetkezett atomerőműbalesetek (Csernobil, Fukushima) következtében heves viták övezik. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikk (2) bekezdése szerint a tagállamok önállóan dönthetnek saját energiaszerkezetükről, így az atomenergia hasznosításának lehetőségéről is. Az EU ugyan elismeri az atomenergia szerepét, energiapolitikájában az elmúlt években mégis a megújuló energiaforrások fontosságát hangsúlyozza. Az orosz-ukrán háború és a földgáz-ellátási válság azonban újra felértékelte a nukleáris energia jelentőségét, előtérbe helyezve annak szerepét az energiaellátás biztonságában és a dekarbonizációs célok elérésében.

Elemzésemben három olyan ország nemzeti energiastratégiáját hasonlítom össze az atomenergia szempontjából, melyek eltérő álláspontot képviselnek ezen energiatermelési forma hasznosítását illetően. Magyarország energiapolitikájában az atomenergia kiemelt szerepet játszik: a paksi atomerőmű az ország villamosenergia-termelésének közel felét adja.

A kormány elkötelezett az atomenergia mellett, ezt mutatja a Paks II. beruházás is. Spanyolországban hét működő atomreaktor található, amelyek az ország villamosenergia-termelésének mintegy ötödét adják. A kormány 2035-ig tervezi az atomenergia kivezetését, azonban a döntés felülvizsgálata jelenleg is zajlik, mivel a megújulók időjárásfüggősége és az energiaárak instabilitása komoly aggályokat vetett fel.

Németország 2023-ban végleg leállította atomerőműveit, és az „Energiewende” stratégiával a megújuló energiaforrásokra helyezte a hangsúlyt.

Kutatásom eredménytermékei az alábbiak: (1) az orosz-ukrán háború és az energiaellátás kihívása az atomenergia támogatásának növeléséhez vezetett, hiszen több ország támogatja az atomenergiát az Európai Unióban, mint ellenzi, továbbá a kritikus geopolitikai helyzet az atomenergia szerepének a felértékelődését eredményezte az Unió energiapolitikájában. (2) Az európai atomerőmű helyzetkép változatos, megosztottság lelhető fel az atomenergiát támogató (energiabiztonság) és ellenző országok között (a megújuló energiaforrásokat helyezik előtérbe). Az atomenergiapolitika vitás kérdése három szempontból közelíthető meg: ideológiai (Németország: atomerőműbalesetek), stratégiai (Magyarország: energiatermelés diverzifikációja) és gazdasági (Spanyolország: költséges üzemidőhosszabbítás) perspektívából. (3) A három ország példája igazolja a kutatási hipotézist: azok az országok, amelyek alkalmazzák a nukleáris energiát, nagyobb energiabiztonsággal és stabilabb, alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-ellátással rendelkeznek, mint azok, amelyek elutasítják ezt az energiaforrást. Az atomenergia egész évben stabil alapellátást biztosít, míg a megújulók termelése időjárás- és napszakfüggő, így az ellátásbiztonságot és az árstabilitást csak fejlett energiatárolási és hálózati infrastruktúrával lehet garantálni. Az EU energiapolitikája továbbra is tagállami kompetencia, ezért az atomenergia jövője az egyes országok stratégiai prioritásaitól, gazdasági lehetőségeitől és társadalmi elfogadottságától függ. Az energiabiztonság és az árstabilitás nagymértékben javulhat az Unió villamosenergia-piacának átjárhatósága révén, azonban jelenleg az átjárható energiaunió útjában még sok akadály áll. A villamosenergia-piacok összekapcsolása, valamint egy egységes és átlátható szabályozási környezet megteremtése a jövőben kulcsszerepet játszhat abban, hogy az Európai Unió valóban versenyképes, rugalmas és biztonságos energiapiaccá váljon, amely hatékonyan képes kezelni a fenntarthatósági és ellátásbiztonsági kihívásokat is.

Török Petra Eszter

Lopni a túlélés érdekében? Avagy az infláció és a bűncselekmények kapcsolata a XX. századi Magyarországon

Témavezető: Granát Marcell

Bevezetés és célkitűzés

Az EKÖP-ösztöndíjas kutatásom célja annak feltárása volt, hogy a gazdasági sokkok –különösen az infláció – miként hatottak a bűncselekmények alakulására és azok médiabeli reprezentációjára a huszadik századi Magyarországon. A téma aktualitása napjaink gazdasági válságai és társadalmi egyenlőtlenségei miatt is kiemelkedő, valamint hozzájárulhat a bűnözés gazdasági meghatározottságának mélyebb megértéséhez.

Kutatásom során két módszertani pillérre építettem: egyrészt szövegelemzést végeztem a Pesti Hírlap 1914 és 1938 között megjelent „Törvénykezés” rovataiban, másrészt idősorelemzést alkalmaztam a Központi Statisztikai Hivatal 1913–1990 közötti hivatalos bűnözési adatain, különös tekintettel a vagyon elleni és erőszakos bűncselekményekre.

Módszertan

A szövegelemzés során több lépcsős, mesterséges intelligencia alapú feldolgozást végeztem. A cikkekből automatizált módon nyertem ki a releváns szövegrészeket, majd különböző modellek – TF-IDF, log-odds, multinomiális logit és AI-alapú osztályozók – segítségével elemeztem a bűncselekmények típusait és feltételezett motivációit, az adott havi inflációs adatokkal összevetve.

A kvantitatív elemzések során VAR modelleket és impulzus-válasz függvényeket alkalmaztam, valamint Granger-oksági teszteket futtattam annak feltárására, hogy az infláció miként befolyásolta különféle bűncselekmény-típusok előfordulását.

Eredmények

A szövegelemzés nem mutatott ki szoros, következetes kapcsolatot az infláció mértéke és a gazdasági motivációjú bűncselekmények sajtóbeli megjelenése között. Noha bizonyos időszakokban előfordultak a társadalmi feszültségekre utaló kifejezések, ezek eloszlása nem rajzolt ki világos mintázatot. Ez arra utal, hogy a sajtó reprezentációja nem tükrözte következetesen a gazdasági sokkok társadalmi következményeit.

A hivatalos statisztikák elemzése ezzel szemben megerősítette, hogy az infláció hoszszabb távon szignifikáns pozitív hatással volt a vagyon elleni bűncselekmények – különösen a lopások – számának alakulására. A teljes bűnözési ráta esetében is érzékelhető volt középtávú hatás. Ezzel szemben az erőszakos bűncselekmények esetében az infláció hatása nem volt statisztikailag szignifikáns.

Tudományos és társadalmi jelentőség

Eredményeim hozzájárulnak ahhoz az interdiszciplináris diskurzushoz, amely a gazdasági instabilitás és a társadalmi deviancia kapcsolatát vizsgálja. A kutatás hangsúlyozza, hogy a médiabeli reprezentáció és a tényleges bűnözési adatok eltérhetnek egymástól, ami különösen fontos lehet a közpolitikai tervezés és a társadalmi percepciók formálása szempontjából.

Módszertani szempontból a projekt innovatív volt, hiszen a gazdaságtörténeti elemzést kriminológiai és szociológiai elméletek mentén értelmeztem, valamint természetes nyelvfeldolgozási (NLP) technikákat integráltam történeti szövegek vizsgálatába. Ezáltal új lehetőséget nyitottam arra, hogy a múlt eseményeit kvantitatívan és kvalitatívan egyaránt értelmezhessük.

Záró gondolatok

Az ösztöndíj lehetőséget adott arra, hogy önálló kutatási projektet vigyek végig történeti, gazdasági és társadalomtudományi kontextusban. Köszönöm a Kulturális és

Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap szakmai támogatását.

Vattay Flóra Veronika

Hibrid gondolkodás, hibrid design - A művészet, design és tudomány interdiszciplináris együttműködésének hálózati lehetőségei

Témavezető: Horváth Eszter PhD. A kreativitás új korszakába léptünk. Ma már nem elegendő a diszciplínákon belül maradni; a valódi újdonságok és előremutató válaszok azokból az átfedésekből, súrlódásokból és együttműködésekből születnek, ahol a művészet, a design és a tudomány közös nyelvet keres és gyakran talál is. A kutatás ezekre az érintkezési pontokra fókuszál, a hálózatkutatás szemléletén keresztül. Nemcsak adatstruktúrát vizsgál, hanem azt, hogyan lehet a különböző szellemi területek között kapcsolatokat építeni, kölcsönhatásokat kialakítani.

A Bauhaus hagyatékától az MIT nyitott ökoszisztémájáig, ahol a tudás modulárisan, mégis szervesen kapcsolódik, látható, hogy a kreatív kapcsolódások nem spontán alakulnak ki, hanem tudatos rendszerek mentén épülnek. Moholy-Nagy László és Kepes György munkássága különösen tanulságos ebben a kontextusban: ők már évtizedekkel ezelőtt felismerték, hogy a művészet nem állhat meg önmagában, ha valódi társadalmi és technológiai változások részévé kíván válni. Kepes MIT-beli tevékenysége új típusú együttműködési modellt alapozott meg olyat, ahol a művészi intuíció és a tudományos módszer nem egymás ellentétei, hanem egymás építőkövei lettek.

A mai napig ez a gondolatmenet él tovább az olyan intézményekben, mint az MIT Media Lab vagy a CAST, ahol a design már nem egyszerűen vizuális kifejezésmód, hanem a gondolkodás strukturáló eszköze. A kutatás során vizsgált Neri Oxman munkái olyan példát mutatnak, amelyben a természet, a digitális technológia és a művészi érzékenység nem hierarchikusan, hanem egyenrangúan alkotnak egységet, hibridszerű gondolkodást kínál. A keleti modellek például Bali Tri Hita Karana filozófiája rámutatnak: nem mindenütt kellett a szintézist újra feltalálni, mert egyes kultúrákban a tudomány, a művészet és a spiritualitás sosem vált külön.

E szemlélet egyik különösen érzékletes példája a ’Bring Back the Light’ kutató központ, amely nemcsak biológiai, de társadalmi és kulturális szempontból is sokrétegű projekt: a szentjánosbogarak biolumineszcenciája egyik fő kutatási tárgy és szimbolikus nyelv egyaránt, amely hidat képez természet és ember, múlt és jövő között.

Hibrid design a művészet szolgálatában – médiumváltás és új érzékelés

A hibrid design művészetre gyakorolt hatása túlmutat az eszköztáron. Nemcsak technikai vagy esztétikai lehetőséget kínál, hanem új gondolkodási horizontokat nyit meg.

A kortárs művészet nem ismeri már a klasszikus médiumhatárokat: a festészet, a szobrászat, a hang, a digitális algoritmus, sőt, akár a biológiai anyag is egyazon műalkotás rétegeként jelenik meg. A hibrid design e komplexitásban lehetőséget és kihívást is lát, s ezáltal válik érvényes válasszá.

Amikor egy művész mesterséges intelligenciát, organikus anyagokat, vagy éppen

adatstruktúrákat használ, akkor azon túl, hogy új ’formát teremt, egyben új érzékelési módokat is felkínál a nézőnek valamint katalizátorként képes hatást gyakorolni és előre mozdítani a különböző folyamatokat. A hibrid design integráció és kísérlet is egyben.

Hogyan tapasztalhatunk meg valamit, amit eddig nem tudtunk látni, hallani, vagy megérteni? A műalkotás egyben tudományos kkísérlet is , egyfajta érzékeny analízis majd design elemként integrálódik környezetünkben. A jól megtervezett hibrid alkotás az esztétikán túl látványos valamint képes intellektuális és etikai hatást gyakorolni. Hatással bír a testre, az értelemre, az érzelmekre gyakran mindhárom szinten egyszerre. Egyre több kortárs művész dolgozik együtt mérnökökkel, biológusokkal vagy szoftverfejlesztőkkel, nemcsupán, mert a technológia önmagában izgalmas, hanem mert ez a fajta interakció új tartalmakat és felelősségi szinteket hoz létre.

A hibrid design olyan szemlélet, amelyben az alkotás és a világértés nem válik külön. Ez különösen fontos egy olyan korszakban, amelyben a globális kihívások úgy mint ökológiai válság, technológiai gyorsulás, társadalmi polarizáció, összetett és sokszor paradox válaszokat kívánnak.

A hibrid hálózatok jelentősége a jövő kreatív gyakorlatában

A kutatás egyik alapvető megállapítása, hogy a hibriditás nem kompromisszum, hanem új minőség. Egy olyan dinamikus, sokszintű működésmód, amely képes összekötni az analitikus és intuitív gondolkodást, a technológiai precizitást és az emberi érzékenységet. Ebben a gondolkodásmódban a design nem pusztán ’tervezés’, hanem stratégiai és filozófiai eszköz, amely segítségével új rendszerek hozhatók létre, legyen szó oktatásról, társadalmi innovációról vagy kulturális változásról. Esetünkben a természetben fellelhető természetes fény a biolumineszcencia mint világítás alternatíva és a hibrid paulownia tomentosa fa fejlesztés keresztezése melynek eredménye egy villanyoszlopokat kiváltható világító fa már nem korlátozható le csupán design termékre, művészeti alkotásra vagy tudományos kísérletre. Létrejön a hibrid design mely egy komplex forma és értelmezés valamint struktúra alkotó erő. Ez a felismerés nemcsak elméleti jelentőségű. A gyakorlatban is eszközöket és gondolkodási mintákat kínál mindazok számára, akik a jövőt formálni szeretnék. A kérdés már nem az, hogy szükség van-e interdiszciplinaritásra, hanem az, hogy hogyan tudjuk azt valóban működtetni. A válasz pedig egyre inkább abban rejlik, hogyan vagyunk képesek hibrid módon gondolkodni, egyszerre összekötni, érzékelni és újraértelmezni a világot, amelyben élünk.

EtnoFlow - Párhuzamok a magyar és a mongol öltözködési kultúrában

Témavezető:

Kovács Adél DLA

A projekt a magyar és a mongol öltözködési kultúrák közötti párhuzamot vizsgálja, valamint ezek kortárs divatban való átültetés lehetőségeit. A kutatás alapját a magyar hortobágyi és a mongol khalkha népcsoport viseleteinek elemzése képezi, különös figyelemmel a formai, funkcionális és motívumbeli hasonlóságokra. A kutatás eredményeként egy 24 lookból álló kollekció született, amely három időréteg – múlt, jelen és jövő- mentén épül fel. A tervezés során hagyományos anyagokat, népi motívumokat, lézervágást, 3d nyomtatást és lószőrszalagos konstrukciót alkalmaztam. A kollekció célja a két kultúra közötti párhuzamok vizuális megfogalmazása, valamint az etikus motívumhasználat és identitáskeresés megjelenítése a kortárs divatban. A kollekció kör alakú installációban kerül bemutatásra, ahol a két kultúra a múlt és a jövő metszéspontjainál kapcsolódik össze, új kulturális és tervezői identitást teremtve.

Az EtnoFlow című munkám a magyar hortobágyi és a mongol khalkha népcsoport viseletének formai, funkcionális és motívumbeli párhuzamait vizsgálja, és azok kortárs divatban való megjeleníthetőségét kutatja. A projekt hátterét saját személyes történetem és hibrid identitásom adja: Kínai származásúként Magyarországon nőttem fel,

A két kultúra öltözékeinek összehasonlítása

A kutatás fő kérdése az volt, hogy vajon milyen hasonlóságok és különbségek fedezhetők fel két látszólag távoli, mégis közös nomád gyökerekkel rendelkező kultúra öltözködési hagyományaiban, és ezek hogyan alakíthatók át etikus módon a kortárs divat nyelvére. A kutatás részeként Mongóliába utaztam, ahol gyűjtéseket készítettem, és helyi tervezőkkel, valamint lámákkal kapcsolatot építettem. Ez a tanulmányút hiteles alapot teremtett a kollekciómhoz.

formai rekonstrukciója, hasonló anyaghasználattal. Célom az volt, hogy autentikus képet adjak a magyar hortobágyi és a mongol khalkha öltözékek formavilágáról, miközben előkészítem azok kortárs értelmezését. A jelen darabjai áttetsző anyagokkal, rétegzéssel és lézervágott motívumokkal ötvözik a két kultúra jellemzőit. A jövő szakasz darabjai pedig nemcsak formai és technológiai értelemben fejlődnek tovább (pl. 3D nyomtatás, lószőr szalagos konstrukciók), hanem ezen elemek saját identitássá való elsajátítását is jelentik – egy új vizuális nyelv és személyes tervezői világ megalkotását.

24 look-os kollekció

Kiemelt figyelmet fordítottam a motívumhasználat etikai kérdéseire is. A magyar és mongol népi minták újraértelmezésével egy motívum-evolúciós rendszert hoztam létre, amely során a népi motívumok fokozatosan alakulnak át a saját logómmá. Ez a módszer segít megőrizni a kulturális értékeket, miközben kortárs nyelven kommunikál.

A 24 lookból 6 ruhadarab került ténylegesen kivitelezésre: 3 a magyar és 3 a mongol

Motívum evolúció

oldalt képviseli. Ezek reprezentálják az időbeli ívet: a múlt darabjai a hagyományos népviseletek formai rekonstrukciói hasonló anyagokkal; a jelen lookjai rétegzett, kevert elemeket alkalmaznak; a jövő szakasz darabjai kísérletező technikákat és formai torzításokat alkalmaznak miközben kifejezik a kulturális elemek személyes elsajátítását és integrálását. A kivitelezés során használtam lézervágott mintákat, különböző áttetszőségű anyagokat (düsesz, selyem organza), valamint lószőrszalagos formaalakításokat, amelyekhez kínai Ping An csomót alkalmaztam, amely egyben saját logóm vizuális eleme is.

A kollekciót egy magyar és egy ázsiai modell viselte a fotózáson, ezzel is szimbolizálva a kelet és nyugat közötti párbeszédet. A stylinghoz magyar Hagyományok Háza által kapott népi csizmát használtam, sminkben pedig a természetesség dominált, hogy a ruhák és a koncepció kapja a hangsúlyt.

Az EtnoFlow - Párhuzamok a magyar és a mongol öltözködési kultúrában kollekció nem csupán divattervezési gyakorlat, hanem identitásvizsgálat, kulturális párbeszéd és jövőorientált alkotás is. A múlt hagyományait nem lezárt, hanem újraértelmezhető örökségként kezelem és a célom, hogy ebből a gazdag forrásból merítve egy személyes, hiteles és kortárs tervezői világot építsek fel.

Természet a belső terekben

Témavezető: Prof. Dr. Deli Ágnes DLA

A természet leképezéséből kiinduló geometrizálás az elemek formavilágán túl, a természetben fellelhető látszólagos szabálytalanságában rejlő rendszer meglétét adja vissza. Egyszerre jelenik meg a véletlen és a kialakított rend kettőssége, párhuzamosan a természet és az emberi alkotás szabadságával. A kiválasztott természeti forma ebben az esetben a kagyló, mely a művészetekben évszázadok óta visszatérő szimbólum, egyszerre hordozva magában esztétikai és kulturális jelentéseket. A természeti forma organikus, spirális felépítéséből kiindulva jelenik meg a jellegzetes íves formavilág, síkban absztrahálva.

Két elem különböző kombinációiból kialakított elemrendszer, ahol az egymásra épülő pozitív-negatív ívek teremtik meg az elemek között létrejövő kapcsolatot. Az természeti formából eredő arányrendszer egyensúlyt teremt, amely a geometriai alapelveket harmonikus szerkezetté alakítja. A geometrikus elemek térbeli alkalmazása lehetővé teszi, hogy a grafikai gondolkodás plasztikus formákon keresztül valósuljon meg, így az esztétikai élmény nem csupán vizuális, hanem fizikai jelenlétként is hat a térben. A modularitásból fakadóan személyre és környezetre szabható egyéni struktúra alakítható ki, amely egyfajta ösztönzés, hogy a saját nézőpontunkból alkothassuk újra a teret. A gyermeki alkotás és kísérletezés élménye visszaköszön az építés, a bontás és a variációkból eredő új lehetőségek kialakításának szabadságából.

Az elemek között kialakított mélységek folyamatosan megújuló vizuális képet kölcsönöznek, melyre a fény-árnyék hatások eltérő arányban erősítenek rá, kapcsolatot teremtve az adott tér környezetével. A kompozíció így az észleléssel is párbeszédet folytat, a percepció maga válik az alkotás formálójává, ahogyan a nézőpont és a környezeti hatások változnak, megbontva a mű statikusságát. A pozitív elemek illeszkedése a köztes terekben lévő lehetőséget, új, negatív elemeket, sajátos térbeli ritmusokat hoznak létre.

Az elemek önmagukban, és egy összetett kompozíció részeként is értelmezhetőek, ahol a nagy egész visszautal a részleti, alapgondolatra. Ebből kiindulva, a felhasználás kérdése az adott tértől és a koncepciótól függ. Megjelenhetnek térelválasztó, falburkolat vagy design-elem formájában, ahol az alapvetően síkbeli kompozíció képes kilépni a térbe. A funkcionalitás nem csupán használati értéket ad az alkotásnak, hanem újfajta kapcsolatot teremt a befogadó és a mindennapi tér között.

A fenntartható anyaghasználat nem csak ökológiai értelemben tölt be fontos szerepet a művészeti eljárásoknál, hanem szorosabb kapcsolatot teremt a természettel, fókuszálva a környezetünkben fellelhető anyagok felhasználására.

A megszokott anyaghasználaton túl az új anyagok sajátosságainak megismerése, a kísérletezés és a tapasztalás teret enged a véletleneknek és az esetleges kudarcnak,

amely képes új alternatívákhoz, innovatív megoldásokhoz elvezetni és kialakítani egy egyedi vizuális nyelvet.

Az anyagkísérlet középpontjában az úgynevezett biogyanta áll, mely a víz, a glicerin és a zselatin természetes elegye. A zselatin a keverék fő kötőanyaga, mely az anyag térbeli stabilitását és alapállagát adja. Melegítés hatására feloldódik, kihűléskor zselésedik, végül száradás útján megkeményedik. A glicerin lágyító szerepet tölt be, rugalmasabbá és kevésbé törékennyé teszi a megszáradt biogyantát. Segíti, hogy az anyag ne repedezzen száradás közben. A víz oldószerként működik, lehetővé téve a komponensek elkeveredését. A száradási folyamat során elpárolog, így alakul ki a végső anyagszerkezet.

Az összetevők főzés útján a kezdeti folyékony állapotból sűrű masszává, majd öntés után szilárd halmazállapotúvá válik. A teljesen keményre száradó anyag textúrájának gazdagítása érdekében kávézacc és tojáshéj különböző arányú keveréke került az alap összetevőkhöz. Az elkészítési és száradási folyamat során az anyagban rejlő lehetőségek által képes aktív eszközként is funkcionálni a kivitelezés során, öntőforma vagy felületi kezelésként, ezzel felváltva a műanyag megoldásokat. A természet örök körforgására rezonálva az anyag nem az örökkévalóságot, hanem a múlandóság szépségét rejti magában. Szárad, deformálódik majd idővel lebomlik.

A puzzle-szerű, illeszthető elemek játékos felfedezésre és kísérletezésre ösztönöznek, miközben vizuális és taktilis tapasztalaton keresztül segítik az anyagokkal való mélyebb kapcsolat kialakítását. Így alkalmassá válhat oktatási alkalmazásban, ahol a fenntartható anyaghasználat révén az alkotási folyamat nemcsak esztétikai, hanem szemléletformáló élményt is nyújt, amely hozzájárulhat az ökotudatosság fejlesztéséhez. Installációs vagy közösségi alkotási környezetekben az újra értelmezhető struktúrák lehetőséget adnak arra, hogy a művészek és a résztvevők aktív szereplőivé váljanak a tér és az anyag közös alakításának, reflektálva a környezettel való felelős párbeszéd szükségességére. A Tudományos Diákkörben aktívan alkotok, a kutatási téma fontosságát megmérettetve a 37. Országos Tudományos Diákköri Konferencián első helyezést értem el Design 2 - Material szekciójában.

Minden gondolat, pillanatnyi befejezés egy új kérdést vet fel. Célom nem egy befejezett, kész alkotás létrehozása, hanem egy lehetőségekkel teli rendszer megteremtése volt.

Kósa Lili: Geometrikus kompozíciók

Kósa Lili

Természet a belső terekben című alkotása két elem különböző kombinációiból kialakított elemrendszer, ahol az egymásra épülő pozitív-negatív ívek teremtik meg az elemek között létrejövő kapcsolatot. A modularitásból fakadóan személyre és környezetre szabható egyéni struktúra alakítható ki, amely egyfajta ösztönzés, hogy a saját nézőpontunkból alkothassuk újra a teret. A gyermeki alkotás és kísérletezés élménye visszaköszön az építés, a bontás és a variációkból eredő új lehetőségek kialakításának szabadságából.

Témavezető: Prof. Dr. Deli Ágnes 37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, craft (design) tagozat 1. díj

Budapest, 2026