METU Talents

METU Talents

A kötet a Budapesti Metropolitan Egyetem Művészeti és Kreatívipari Karán folyó tehetséggondozó programokról, a hallgatók sikereiről és eredményeiről szól. A mentor oktatók és a hallgatók írásai mellett a 36. és a 37. Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon bemutatott alkotásokból emeltünk ki néhányat. A bemutatott alkotók nem a teljes képet mutatják, csupán betekintést adnak abba az elkötelezett oktatói és hallgatói munkába, ami az egyetemen zajlik. A szerkesztők csupán érzékeltetni szerették volna, mennyire összetett és sokszínű a tehetségek kibontakoztatása, milyen változásokon mennek keresztül a hallgatók attól a pillanattól kezdve, hogy beléptek az egyetemi oktatásba és mennyit áldoznak arra, hogy önálló, sikeres alkotó emberekké váljanak.

A programokat és a kötet létrejöttét is a Nemzeti Tehetség Program támogatta.

Szerkesztők: Aranyosi Zsuzsanna és Bachmann Erzsébet

Grafika: Bachmann Erzsébet

©Budapesti Metropolitan Egyetem Budapest, 2025

ISBN 978-615-5459-53-5

„Felvetni egy jó problémát, kérdezni egy jó kérdést - már a munka felét jelenti.”

— Szent-Györgyi Albert

A kötetben szereplők:

Megyeri Gábor - A jövő alkotója / dékáni köszöntés 5

Droppa Judit - A művészeti OTDK: eredet, fejlődés és jövőkép 6

Bachmann Erzsébet - Az inspiráció forrásai az alkotásban és oktatásban 8

Aranyosi Zsuzsanna - A találkozások metszéspontjában 16

Csanádi Szilvia - Önkeresés és kibontakozás - METU talents kiállítás, 2025 22

Szlama Norbert - Kapcsolatok

Rácz

Bánáti

Megyeri Gábor PhD.

a Budapesti Metropolitan Egyetem Művészeti és Kreatívipari Karának dékánja

A jövő alkotója

A művészeti képzés talán az egyik legszebb területe a felsőoktatásnak. Kevés olyan képzés van, ahol ennyire közvetlenül vehet részt az oktató a jövő alkotóinak személyiség- és készségformálásában. A közös munka eredményeként megszülető alkotások is sokkal kézzelfoghatóbbak, így könnyebben értelmezhetőek, mint más képzési területeken. A tehetség fontos, de annak definiálása nem egyértelmű és önmagában nem elég az érvényesüléshez. Egy sikeres alkotónak alázatra, elhivatottságra, szorgalomra, tájékozottságra, nyitottságra és még számtalan dologra van szüksége ahhoz, hogy az elvárásainak megfelelően, vagy azt túlszárnyalva teljesíthessen a piacon. Ez egy komplex tanulási folyamaton keresztül szerezhető meg. Ez az a folyamat, amin az oktatónak végig kell kísérnie a hallgatót. Bár kívülről egyszerűnek tűnhet mindez, a valóságban egy kifejezetten komplex, érzelmekben, nehézségekben, ugyanakkor szépségben és részsikerekben gazdag folyamatról van szó. Nincs két egyforma hallgató, mindenki másként éli meg ezt a szakaszát az életének. Ez az, amihez az oktatónak alkalmazkodnia kell tudnia. Minden egyes siker és kudarc hozzájárul ahhoz, hogy a hallgatóból felelőségteljes alkotó válhasson.

Prof. emerita Droppa Judit

Munkácsy-díjas textiltervező művész, az OTDT Művészeti és Művészettudományi Szekció alapító elnöke. 1973-ban szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskola textil szakán. Pályája kezdetétől párhuzamosan foglalkozik a textil design és autonóm, experimentális területeivel. Kelmetervezőként textilstruktúrákat és mintákat, valamint öltözékkollekciókat tervezett hazai textilgyáraknak, vállalkozásoknak (Texteam Alkotóközösség, Kőbányai Textilművek, Fővárosi Kézműipari Vállalat, HODIKÖT stb.), illetve aktuális divatkollekciókat külföldi tervezőcsoportok (Mode Woche München, MM Studio Düsseldorf stb.) tagjaként német és osztrák cégeknek. Experimentális fal- és tértextil munkásságát a kiállítások reprezentálják. 1974-től textilplasztikáival rendszeresen részt vesz a szombathelyi Fal- és Tértextil Biennálén, hazai és nemzetközi kiállítások (USA, Japán, Anglia, Svájc) meghívottja. Három alkalommal (1975, 1977, 1981) szerepelt a lausanne-i nemzetközi textil biennálén. Mintegy tucatnyi egyéni kiállítást rendezett, több nagyméretű munkát készített közösségi terekbe. 1975-tól tanít az Iparművészeti Főiskolán, először óraadóként, majd 1986-tól főállású docensként formatant, textiltervezést, öltözéktervezést. 1997-ben habilitációját követően egyetemi tanári kinevezést nyer.

1999 és 2006 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektora, 2003–2006ig a Művészeti Egyetemek Rektori Széke elnöke. 2002-tól az Országos Tudományos Diákköri Konferencia művészeti és művészetelméleti tagozatának alapító elnöke. 2013- tól a BKF/METU egyetemi tanára, rektori tanácsadó, 2019-től professzor emerita.

Díjak, elismerések:

Ipari Textilművészeti Biennále I. díj (1975), Fal- és Tértextil Biennále III. díj (1976), Flags, Banners and Kites, Seattle (USA) elismerő oklevél (1977), Erfurti Quadriennálé II. díj (1978), Fal- és Tértextil Biennále Biennále-díj (1978), Nemzetközi Textil Triennále, Łodz III. díj (1978), Munkácsy-díj (1989), Széchenyi professzori ösztöndíj (1997), Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje (2002), Mestertanár Aranyérem (2009) Szervezeti tagság:

Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (1973–), Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (1975–), Szerzői Jogi Testület (1983–), Országos Tudományos Diákköri Konferencia művészeti szekciójának alapító elnöke (2002–2024), Magyar Formatervezési Tanács (2002–2006), Magyar Rektori Konferencia különböző szakbizottságaiban szakértői munka (2006–), Magyar Akkreditációs Bizottság Művészeti Bizottság elnöke, a plénum tagja, doktori és egyetemi tanári bizottság tagja (2007–2010)

A művészeti OTDK: eredet, fejlődés és jövőkép

Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) művészeti szekciójának megalapítása mögött hosszú folyamat és számos személyes, szakmai párbeszéd állt.

A művészeti képzések követelményeinek megváltozása hozta magával a bekapcsolódás, betagozódás igényét. A múlt század közepére az ösztönös tehetségek kibontásán túl egy sokkal tudatosabb képzés révén sokkal tudatosabb alkotók felkészítésére volt szükség. Az új területeken, mint a design, az építőművészet, a tervezőgrafika és a mozgóképes szakok, valamint a többi területen is tudatos, jól kommunikáló alkotókat kellett kibocsátania a képző intézményeknek, hogy megállják helyüket.

A művészet új területein a kutatások is lendületet kaptak, ezzel együtt megjelent az igény, hogy az OTDK a művészeti képzés felé is nyisson, illetve azt is befogadja. Ez az igény legerősebben a tervezőképzés vonatkozásában jelent meg, nem véletlen, hogy az indulás is az akkor még Magyar Iparművészeti Egyetemen2 történt meg. A zenei és képzőművészeti képzések a kezdetektől partnerek voltak, az első rendezésnél

a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) és az ELTE BTK Zenei Intézete aktívan segítette az iparművészeti egyetemet. A vidéki intézmények művészeti karai, intézetei szintén rögtön bekapcsolódtak, a Soproni Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Kaposvári Egyetem, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, a Nyíregyházi Egyetem azóta is aktív résztvevők. Szakterületi adottságai miatt a Színház- és Filmművészeti Egyetem művészetelméleti alkotásokkal van nagyon eredményesen jelen. A művészetelméleti terület is gyorsan továbbfejlődött, megjelent a zeneelmélet, a designelmélet, az építészetelmélet stb. Az elmúlt 10 évben az építészet is deklarálta a művészethez való tartozását, és az új műfajok is megtalálják helyüket az OMDK-n belül: például a mozgókép, az animáció is jelen van.

A ma oly sokat emlegetett digitalizáció a művészeti területen is sok lehetőséget teremt, amivel élnünk kell, de sokszor el is viszi a hangsúlyt olyan irányba, amely kedvezőtlennek tűnik. A digitalizáció fejlődése az elkövetkező években, évtizedekben minden területen változásokat hozhat a prezentációk lebonyolításában, sok helyen kiválthatja a személyes jelenlétet, ami szakterületenként másként értékelhető.

A művészeti OTDK fontos eleme a résztvevők és alkotásaik valós jelenléte. Néhány filmes szaktól eltekintve fontos érték a vizuális élményt nyújtó alkotások közti mozgás, a tárgyak anyaga, léptéke, több nézőpontja, érzékelhetősége a vetített prezentációk mellett. A tárgyi világ megjelenítésének természetes közege a tér. Nagyon sok vízió születik a jövő egyetemével kapcsolatban, s látható, hogy a művészeti képzést ott is külön kezelik, tehát várhatóan megmaradhat a klasszikus terekben. Személyes kontaktust igénylő képzésként teret adhat majd más területek kooperatív bekapcsolódásának, hiszen e területek szakjai már csak digitális eszközökkel, otthon lesznek elvégezhetők.

A zenei területen is fontos az akusztikai élmény és a reagálások finom érzékelése. Ezt kellene megőriznünk a művészeti és művészettudományi országos konferenciák eseményein is. A világban számos olyan pályázat van már, ahol digitálisan feltöltött tárgyak alapján döntenek: ha a Művészeti és Művészettudományi Szakmai Bizottság is ebbe az irányba mozdulna, akkor nagyon sok érték elveszne. A művész hallgatók érzékenysége igényli azokat az impulzusokat, amelyeket a kézzelfogható valóság nyújt, és amelyek révén korosztályuk alkotóival is kapcsolatba tudnak kerülni. Ez adja az országos művészeti konferencia legfőbb értékét, ami lehet, hogy más formában, de megőrzendő még több évtizeden, akár 30 éven át is.

Az egész mozgalom legnagyobb értéke a személyesség, a gondolatok cseréje, a megszokott közeg véleményén túl mások álláspontjának, észrevételeinek megismerése. Fontos, hogy a valamely témához vonzódó egyetemista találkozzon azonos érdeklődésű kortársaival, amit ezek a kétévenkénti találkozások biztosítanak. Művészeti területen is sokat segítenek abban, hogy az alkotó diákok továbbfejlődjenek, magabiztosabb alkotóvá, művésszé váljanak.

A prezentációk is izgalmasak, fontos, hogy egy alkotó meg tudja fogalmazni gondolatait, be tudjon avatni másokat is alkotói, előadói elképzeléseibe. Az egyre magasabb színtű TDK színvonala mutatja, hogy az elmúlt 15-16 évben milyen sokat nyert a művészeti felsőoktatás azzal, hogy csatlakozott az OTDK-mozgalomhoz.

A jeles keramikus, Kádasi Éva ezt így fogalmazta meg a kezdetek kezdetén: „Csak az elragadtatás hangján tudok szólni arról, hogy megvalósult a művészeti felsőoktatásban részt vevő diákok seregszemléje is. Alkotó emberként legjobban egyedül szeretek dolgozni a műterem mélyén, de egy ilyen szép gondolat, feladat engem is kicsalt. Az alkotás örömét visszhangozzák a fiatalok, minden művészeti ág másképpen, és mégis egyformán hirdeti: érdemes élni, mert annyi-annyi szép dolog van a világon.”

Prof. Dr. Bachmann Erzsébet

2021-óta oktat a Budapesti Metropolitan Egyetem Művészeti és Kreatívipari Kar, Építészet és Design Tanszékén, kari TDT elnök (2022–). A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar oktatója (2002–2022), témavezető a Breuer Marcell Doktori Iskolában (2016–), az Országos Tudományos Diákköri Tanács Művészeti és Művészettudományi Szakmai Bizottságának elnöke (2024–)

Díjak, elismerések:

MTA TABT Pécsi Területi Bizottságának Alexandra tudományos díja, 2014), Szép magyar könyv 2014 (2015), Mestertanár Aranyérem (2023)

Szervezeti tagságok:

Magyar Rektori Konferencia (MRK) Tehetséggondozó Állandó Bizottság, MRK Művészeti Szakbizottság, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, MMA köztestületi tag, MTA TABT Pécsi Akadémia Bizottság Tudósklub elnökségi tagja

Az inspiráció forrásai az alkotásban és oktatásban

Saját alkotói tevékenységemet az önreflexió egyik legfontosabb területeként élem meg. Minden elkészült mű egyfajta tükörként szolgál, amelyben egyesülnek a múltban szerzett tapasztalataim, a jelenleg érő impulzusok és bizonyos tekintetben a jövőre vonatkozó vágyaim és elképzeléseim. Minden alkotás mélyen személyes forrásból táplálkozik és ezek az élmények a művészet által közös, átélhető tapasztalattá válhatnak. Az általam művelt és szakmailag hozzám közel álló képzőművészeti és alkalmazott művészeti ágak is mint kommunikációs csatornák, lehetőséget kínálnak arra, hogy a befogadók önmagukra ismerhessenek egy-egy műben, saját kérdéseiket megfogalmazzák és saját válaszaikat megtalálják, vagy csupán emlékeket, érzéseket idézzenek fel. Az önazonosság keresése mellett a közös gondolkodás és a másokhoz való kapcsolódás lehetősége az, ami mind az alkotói, mind az oktatói tevékenységben meghatározó inspirációt jelent. Az oktatás számomra soha nem egyirányú folyamat, hanem kölcsönös tanulás és közös fejlődés. Eltérő módon haladunk, ezért a személyes, egyénre szabott fejlesztési lehetőségekben hiszek igazán. Legyen az a műhelyben együtt töltött idő, közös munka, vagy egy szakmai beszélgetés, ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy mélyebben megértsük önmagunkat, az alkotó „énünket”.

A tehetséggondozásról - Saját pályafutásom során meghatározó volt a mentorok és támogatók jelenléte, akik bátorítottak, iránymutatást adtak, vagy egyszerűen csak meghallgattak, amikor elakadtam. Tapasztalatuk és támogatásuk révén értettem meg, mennyire lényeges a másokra való odafigyelés, az empatikus jelenlét – ezek az értékek máig vezérelnek mind a tanításban, mind az alkotásban. Az oktatói pályám során gyakran tapasztaltam, hogy vannak találkozások, amikor elég csak egy apró mozdulat, egy érzékeny ceruzavonal a papíron, egy érdekes mondat és tudom azt, hogy ebből lehet valami egészen izgalmas és új dolog, amibe érdemes befektetni. Mindig voltak körülöttem olyan emberek, akikre jó volt figyelni és ezért gyakran szerencsésnek éreztem magam. A tehetséggondozásnak van Magyarországon egy jól szervezett rendszere, amiben a hallgatók tudományos és alkotói eredményei is megmutatkozhatnak, bekerülnek egyfajta „véráramba” és bár sokan a konferenciákat versenyként élik meg, mégis hosszú távon a szakmájukban való elmélyülést és elköteleződést jelenti a legtöbb esetben.

„A tehetség különleges jelenség, de mint ilyen felhívhatja a figyelmet a társadalom és annak „előszobája”, az iskola gyenge és erős pontjaira. A tehetségeseknek megfelelő tanítás sok tekintetben megfelel a nem különlegesen kiemelkedők, sőt a lemaradók számára is. Főképpen abban, hogy a tanulásban társnak, és nem tudással feltöltendő edénynek, esetleg ellenfélnek, de legalábbis ellenérdekeltnek tekinti a tanulót.

— Prof. Dr. Gyarmathy Éva, pszichológus

A Tudományos Diákkörről - A TDK-val kapcsolatban az első gondolatom az, hogy részese lehetek egy közösségnek, ahol a tagok szívesen és elhivatottan dolgoznak azon, hogy a hallgatóik az egyetemi kurzusaik mellett, azon túl is, eredményes, elismert kutatói és alkotói munkában vegyenek részt. Olyan oktatók és hallgatók közössége, akik folyamatosan keresik a lehetőséget arra, hogy inspirálják egymást az alkotásra, beszélgessenek, támogassák és kimozdítsák egymást a jó irányba amikor elakadnak.

A TDK önkéntes. Műhelymunkára alapoz, ahol a hallgatók és a témavezetőik időt szánnak arra, hogy az ötleteiket kidolgozzák, fejlesszék, kutassanak és elmélyüljenek abban, ami igazán érdekli őket. A jó eredményekhez a mester-tanítvány viszony kialakulása mellett a tanári-munkatársi habitus is szükséges.

A TDK befektetés. A témavezetők célja, hogy megismertessék a diákokat a tudományos kutatómunka módszertanával, gondolatvilágával, és megnyerjék őket a tudománynak. A fiatalok, akik a Tudományos Diákköri Konferenciákon részt vesznek, összekapcsolódnak azokkal a társaikkal, akik hasonlóan gondolkodnak a hivatásukról, megismerik azokat a gondolatokat, amikkel a generációjuk foglalkozik, bemutatják egymásnak az eredményeiket és egy szélesebb körből érkező szakmai zsűri képviselőinek véleménye által is fejlődhetnek.

A diákköri munkát az OTDT által működtetett rendszer helyezi társadalmilag elismert keretbe, továbbá a működéshez és a folyamatos fejlődéshez anyagi lehetőségeket próbál teremteni. Több mint 70 éve ez a tehetséggondozó rendszer minőségbiztosítja és működteti a TDK mozgalmat és mára elmondható, hogy kiterjed minden tudományterületre és a magyar nyelvű felsőoktatás földrajzi sokféleségére is figyelmet fordít. Az OTDT vezetése és titkársága empatikusan, lelkesen segíti a mozgalmat, valamint biztosítja a központi, közös elvárások, egységes elvek szerinti működést. A TDK-konferenciák minőségi, magas színvonalú megszervezését nagymértékben segíti a mozgalom ezen létfontosságú központi szervezete. A Titkárság és az OTDT vezetése olyan alapvető értékek mellett áll ki, mint például a zsűrizés magas színvonala, a dolgozatok egységes megítélése, díjazása. A TDK-rendszerben fontos az említett központosítás, ha az egységes szemlélet motiválja, ugyanakkor a rendszer éppen a sokszínűsége miatt olyan izgalmas és értékes. A Tudományos Diákkör része a magyar felsőoktatásnak. Tudományos Diákkörök az 1950-1951es tanévtől működnek. Az első országos konferenciát 1955 áprilisában tartották, melyen 109 előadás hangzott el 19 szakterületen. A következő években egy-három évenként, majd 1975-től

1. Gyarmathy, É. (2007). A tehetség: Háttere és gondozásának gyakorlata [Talent: Its background and the practice of talent care]. Eötvös Kiadó, Budapest.

2. Baráthné Hajdú, Á.,. (2021). Kiadványok a tudományos diákköri mozgalom 70. évfordulóján: A TDK vonzásában: 7 évtized, 35 OTDK. Szerk. KOÓSNÉ TÖRÖK Erzsébet. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2021. 276 p.; SZÉCSI Gábor. A megújulás műhelyei: A magyar tudományos diákköri konferenciák története (2011–2020). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2021. 160 p. Könyvtári Figyelő, 67(4), 607-610.

6. Országos TDK fórum, szakbizottsági ülés, Pécs 2024 - Vas Bence, Péter Petra, Tímár András, Balázs Péter, Somody Péter

Művészeti és Művészettudományi Szakmai Bizottság (2024-) balról: Aranyosi Zsuzsanna SZ titkár, Weiszburg Tamás, az OTDT elnöke, Gloviczki Zoltán, az OTDT alelnöke, Bachmann Erzsébet SZB elnök, Bodnár Gábor SZB alelnök, Povedák István SZB alelnök

rendszeresen kétévente tavasszal kerül azóta is megrendezésre. 1973-ban alakult meg az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT), majd a szorosan kapcsolódó szakmai bizottságok maihoz hasonló feladat- és szerepkörei a nyolcvanas évek elején alakultak ki. A határon túli TDK egységes, ugyanakkor az egyes országokhoz és az ottani felsőoktatáshoz, illetve szervezetekhez illeszkedő támogatását és gondozását 2010-ben kezdte meg az OTDT, majd 2013-ban jött létre a Tudományos Diákkörök Határok Nélkül (HTDK) program, melynek feladata, hogy segítse a határon túli felsőoktatásban a magyar anyanyelvű diákok tehetséggondozását. Tudományos Diákköri Konferenciákat rendszeresen rendeznek a határon túli magyar nyelvű egyetemeken is, 2025-ben például a 37. OTDK Agrártudományi Szekciójának a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Kara adott otthont. A HTDK program által támogatva mind a szakmai bizottságokban, mind a konferenciákon szoros szakmai kapcsolatok alakulnak ki az egyetemek között.

A Művészeti és Művészettudományi Szekció megjelenése Prof. emerita Droppa Judit alapító elnök, a MOME akkori rektorának kezdeményezésére több éves előkészítő munka eredményeként 2005-től vált hivatalossá. A 26. OTDK szervezésében 2003ban elsőként a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (akkori nevén Magyar Iparművészeti Egyetem) adott helyszínt a Művészeti és Művészettudományi Szekciónak, amin 133 pályaművet mutattak be a résztvevők. A hazai művészeti felsőoktatásban lévő hallgatók körében a konferencia népszerűsége évről évre növekedett, aminek következtében a vizuális pályaművekre vonatkozóan szükségessé vált az intézményi keretszámok korlátozása. A vizuális tagozatok kiállításai attraktív és izgalmas események a konferenciák ideje alatt, de a befogadó intézményeknek és a szervezőknek komolyan helyt kell állniuk a rendezvény előkészületei és a programok ideje alatt. A konferenciákon bemutatott pályaművek számának alakulása:

27. OTDK 2005 Szegedi Tudományegyetem – 147

28. OTDK 2007 Pécsi Tudományegyetem - 143

29. OTDK 2009 Magyar Képzőművészeti Egyetem - 223

30. OTDK 2011 Nyugat-magyarországi Egyetem - 269

31. OTDK 2013 Eszterházy Károly Katolikus Egyetem - 370

32. OTDK 2015 METU, MKE, LFZE - 347

33. OTDK 2017 PTE - 272

Megértettem: jövőnk, a nemzet jövője attól függ, hogy a „mesterek” és a „tanítványok” legjobbjai képesek-e egymásra találni. Együtt és nem egymás ellenében tovább írni a magyarság sikertörténetét.²

— Szendrő Péter professor emeritus, az OTDT örökös elnöke

34. OTDK 2019 Kaposvári Egyetem - 262

35. OTDK 2021 METU, MKE, ELTE (online) - 358

36. OTDK 2023 ELTE - 334

37. OTDK 2026 EKKE - 440

1988-ban Szendrő Péter örökös elnök kezdeményezésére az OTDT a hallgatói kutatói, alkotói munka és az egyéni teljesítmények jobb megbecsülése és elismerése céljából Pro Scientia Aranyérem (PSA) kitüntetést alapított. Az első, 1989-es odaítélést követően kétévenként országosan 45 Pro Scientia Aranyérem mellett, 2003-tól egy Junior Pro Scientia Aranyérmet, 2005-től további két Pro Arte Aranyérmet osztanak ki.

A Pro Scientia Aranyéremre és a Pro Arte Aranyéremre az aktuális, vagy a megelőző Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) első helyezést elérő fiatal pályázhat, azonban a díj nem csak egy-egy konferencián bemutatott előadást, pályamunkát, hanem a hallgatói összteljesítményt ismeri el, így az Aranyérmet olyan hallgatóknak ítélik meg, akik tanulmányaik, kutatói és alkotói munkásságuk alapján is kiemelkedőek. A METU Művészeti és Kreatívipari Kar Pro Arte Aranyérem kitüntetettjei (1989-2023 között): Wang Jia Yu (2023), Pancsa Emese Zsuzsanna (2019), Gottlieb Réka, (2013 - BKF KMK), Peták Dénes (2011 - BKF KMK)

1992-ben, az aranyérmesek első országos konferenciáján alakították meg a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságát (PSAT). A Pro Scientia Aranyérem és a Pro Arte Aranyérem tulajdonosai lehetnek tagjai, akik ezen szándékukat a belépési kérelemben nyilvánítják ki. 2019-ben a PSAT megalapította a Reménység kitűző különdíjat, amely az OTDK-n nyújtott kimagasló teljesítmény elismerését hivatott szolgálni.

A témavezető oktatók és a kutatók elismerésére az OTDT 1997-ben alapította meg a Mestertanár Aranyérem kitüntetést. A kiemelkedő témavezetői és tudományos diákköri szervezői munkáért adományozott elismerést először 1999-ben adtak át. A METU Művészeti és Kreatívipari Kar kitüntetettjei (1999-2023 között): Aranyosi Zsuzsanna (2025), Bachmann Erzsébet (2023), Pettendi Szabó Péter (2021), Baráth Hajnal (2015)

2000 márciusában az OTDT együttműködést alakított ki a Kutató Diákok Országos Szövetségével annak érdekében, hogy segítse a középiskolás és a felsőoktatási diákkörök természetes kapcsolódását. Középiskolások is részt vehetnek az országos konferenciákon, bevonásuk az egyetemi diákköri munkába elősegíti a felsőoktatásban lévő kutatói munka megismerését és közös projektek, pályaművek bemutatására is vannak példák. A középiskolai „bázisok” fontos alapot jelentenek a későbbi kutatói attitűd kialakulásában, a képzések vonzóvá tételében.

1. Szécsi, G. (2021). A megújulás műhelyei: a magyar tudományos diákköri konferenciák története (2011-2020). Akadémiai Kiadó.

2. Kiss, S. H., Vámosi, K. Z., & Kovács, I. (2023). Egyetemi hallgatók motiválhatósága tudományos diákköri tevékenységre. Jelenkori Társadalmi és Gazdasági Folyamatok, 18(Különszám), 231-245.

Az OTDT és a szakmai bizottságok célja az oktatás különböző képzési szintjein történő tehetséggondozó, tudományos kutatói tevékenység folyamatosságának támogatása és perspektíváinak felmutatása, a tehetség elismerése és a fiatal kutatói teljesítmények megismertetése. 2018-ban első alkalommal pályázhattak PhD doktori/DLA fokozatot szerzett fiatal kutatók a Roska Tamás Tudományos Előadásra.

A pályázatot a különböző tudományterületeket összekapcsoló nemzetközileg elismert kutató életműve előtti tiszteletadás céljából hozták létre. Az OTDK szekciók nyitó előadásain így a tudományterületekhez kapcsolódó doktori képzések is megjelennek. A pályázók a tapasztalataim szerint, szinte minden esetben kötődnek a TDK-hoz, vagy mint egykori előadókként, vagy mint témavezetőként már volt tapasztalatuk. 2008 decemberében az Országgyűlés elfogadta a 20 évre szóló Nemzeti Tehetség Programot (NTP). Ezzel stratégiai kormányzati célként határozta meg a tehetségek támogatását, így erre dedikált programmal segíti az egyetemeken folyó TDK mozgalmakat, az országos konferenciákra való felkészülést.

A 2010-es évek a TDK megújulásának évei, amiben jelentős erősödést hozott a tudományos diákkörök céljainak és feladatainak kormányrendelet szintű szabályozása, az interdiszciplináris szemlélet kialakulása, valamint egy horizontális és vertikális nyitás, ami a középiskolások bevonása és a Tudományos Diákkörök Határok Nélkül (HTDK) program elindítása (Szécsi, 2021).

Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) 2018-ban Magyar Örökség Díjas lett. A díj azoknak a magyar személyeknek, csoportoknak, intézményeknek adható, akik tevékenységükkel hozzájárultak és hozzájárulnak a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez.

A TDK a munkaerőpiac által igényelt kompetenciák fejlesztéséhez is hozzájárul tudományterületenként eltérő mértékben, de a kreativitás, a kezdeményezés, a kitartás, a kommunikáció, az együttműködés és a szakma iránti elköteleződés hosszú távon sikerhez vezet. A tudományos tevékenység és a munkaerőpiaci kihívások közti összefüggésekkel az utóbbi időben több tanulmány is foglalkozott, amely a TDK mozgalmat, mint motivációs tényezőt vizsgálta. A versenyzés és megmérettetés öröme nagyban ösztönzi bekapcsolódást, a versenyhelyzet vonzerő. A versenyzéshez köthető még a nyereség és a szakmai elismertség, és a kutatás izgalma. Egy 2022-ben készült tanulmány szerint az ismeretszerzés és fejlődési lehetőség kapcsán két eltérő terület határolható el egymástól: az egyik az elmélyülés egy-egy szakmai területben és mély ismeretszerzés a kutatómunka során. A másik pedig a személyes kompetenciák fejlődési lehetőségei, melyek kapcsán leginkább a prezentációs készségek fejlődését, magabiztosság érzését emelték ki (Kiss, S. H., Vámosi, K. Z., Kovács, I., 2023).

A másik motiváló tényező a mesterséges intelligencia elterjedése, mellyel egyidőben a kreativitást és az innovatív gondolkodást őriznünk és táplálnunk kell. Az innováció éppen olyan terület, ahol a rutinok, ismétlések nem alkalmazhatók (legfeljebb a kutatás egy részében, a módszertanban).

Ha Szent-Györgyi Albert gondolatában, miszerint „kutatni annyi, mint látni, amit mindenki látott és gondolni, amit senki sem gondolt”, a „kutatni” szót a kutatás alkalmazásához kapcsolódó ’innoválni’ szóval helyettesítjük, világossá válik, hogy a kutatói szemléletmód nemcsak tisztán a kutatásokban hasznos, a mindennapi érvényesülésben is kiemelt szerepe van (Cziráki, Szabó, Szendrő, 2023).

1. Szécsi, G. (2021). A megújulás műhelyei: a magyar tudományos diákköri konferenciák története (2011-2020). Akadémiai Kiadó.

2. Kiss, S. H., Vámosi, K. Z., & Kovács, I. (2023). Egyetemi hallgatók motiválhatósága tudományos diákköri tevékenységre. Jelenkori Társadalmi és Gazdasági Folyamatok, 18(Különszám), 231-245.

3. Cziráki, Sz., Szabó, I., Szendrő, P. (2019). XXXIII. ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIA: A TDK TOVÁBBRA IS A TUDÓSKÉPZÉS LEGFŐBB BÁZISA

33RD NATIONAL CONFERENCE OF STUDENT RESEARCH SOCIETIES: STUDENT RESEARCH ACTIVITIES FORM THE MAIN BASE OF SCIENTIFIC REPLENISHMENT. Magyar Tudomány, 180(9), 1406-1415.

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, az építészet tagozat ülése a Walter Rózsi-villában 2023 / Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, 2023

A TDK-n már részt vett hallgatók szívesebben vesznek részt további kutatói munkában, konferenciákon. Az oktatóikkal elmélyült, kollegiális viszonyt tudnak kialakítani. Ajánlásaik jelentősen befolyásolják a részvételi szándékot a következő évfolyamokon. Az intézményi keretek alapján tovább jutó legkiemelkedőbb pályaművek vesznek részt az OTDK-án, ami tulajdonképpen az intézményi konferenciák második fordulója. A 16 tudományterületi szekcióban lebonyolított konferenciákon a beérkezett témák alapján kialakított tagozatokban prezentálják a hallgatók az alkotásaikat és kutatásaikat. Az elméleti kutatásokat előzetesen két-két bíráló is véleményezi. Ezek az előadások nyilvánosak, 2025-ben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatta a konferenciákat, hogy az előadásokat minél szélesebb körben, online is elérje a közönség. A „mozgalom” sikere tehát töretlen. A jövő feladata, hogy ezt a kutatói és alkotói fiatal progresszív energiát hasznosítsa. Azok az új, innovatív ötletek, amik az egyetemeken a hallgatók érdeklődését felkeltik, további értékteremtő támogató közegben tudnának tovább fejlődni. Az

OTDT hosszú távú szerepe is talán ennek a folyamatnak a szervezése, segítése, hogy minél inkább a külső partnereket is bevonja mind az akadémiai, az ipari, mind a társadalmi szervezetek felől. A TDK dolgozatok bár az egyetemi tananyagok táptalajából, de azon túlmutató folyamatokból fejlődnek. A mai felsőoktatásra általánosan jellemző projektorientált, vagy projektszellemű oktatás akkor éri el a kívánt hatást, ha olyan célok megoldására irányul, amelyek túlmutatnak az intézmények zárt világán, ha a megoldandó helyzeteket, tervezési folyamatokat nem az oktató szimulálja, hanem a hallgatók fedezik fel azokat és megoldásukat ők érzik szükségesnek. Ha nem a „való világban” gyökerezik a probléma, elvész az iskolán kívülre tekintés lehetőségének hatalmas motiváló ereje, a valós élet és munkakörnyezettel való találkozás megtapasztalásának élménye. A projektekben a résztvevők egyenrangúan, de különböző kompetenciákkal rendelkező partnerként dolgoznak együtt, összefüggő, hosszabb feladatokban kell elmélyülniük. Ezek a tapasztalatok hozzájárulnak az önálló kutatói attitűd, a prezentációs készségek és az innovatív gondolkodás fejlődéséhez. A motiváció fenntartása, a kiégés elkerülése vagy az esélykülönbségek leküzdése nem mindig egyszerű és fontos, hogy mindenki számára elérhető legyen a fejlődés lehetősége – életkortól, körülményektől függetlenül. A mesterséges intelligencia térnyerése új kihívásokkal egészíti ki ezt a folyamatot, amelyek mellett különösen értékessé válik a kreativitás és a kritikus gondolkodás. Az alkotói attitűd és az oktatói hozzáállás egymást erősítve alakítják ki azt a szemléletet, amely a fejlődés, az önkifejezés és a közösségi élmények alapját képezi. Az önismeret, az érzelmek és emlékek feldolgozása, valamint a közös gondolkodás és az egymás iránti valódi figyelem lesz az amit nem pótolhatunk mesterségesen. A jövőben egyre inkább teret nyernek majd a digitális eszközök, új programok, valamint a különböző szakmai területek szükségszerű összefogása, ugyanakkor személyes kapcsolatok nélkül a tehetségek támogatása, inspirálása nem megvalósítható. A támogatás nem feltétlenül mindig a cselekvés, sokszor pusztán jelenlét, amely teret ad a másik fejlődésének. Az alkotás és az oktatás, az egyetemen végzett munka számomra egymást kiegészítő, egymást erősítő tevékenységek. Saját pályámon visszatekintve különösen fontosnak érzem a támogató környezet jelenlétét. Azokat a mentorokat, inspiráló személyeket és társakat, akik mellettem álltak a bizonytalanság pillanataiban, vagy örömmel osztoztak sikereimben.

Valyo x METU A kiállítás a RAKPART~2023 a Budapest 150 emlékév részeként, a @Pro Cultura Urbis Közalapítvány anyagi támogatásával, a Budapest Városháza, a Valyo – Város és Folyó Egyesület és a Budapest Brand Nonprofit Zrt együttműködésében valósult meg 2023 szeptemberében. A kiállításon a 36. OTDK-án részt vevő hallgatók alkotásai szerepeltek.

Aranyosi Zsuzsanna DLA

Alkotói életútjának főbb jellemzői: az alkalmazott tervezői feladatok minden piaci szektorában tevékenykedik, autonóm textilművészeti projektek, kiállítások mellett publikál, előadásokat tart, valamint részt vesz a művészetoktatásban, tehetséggondozásban, oktatási koncepció kidolgozásában. 2022-től a Divat és Textil Tanszék vezetője.

Egyéb oktatói / szakmai tevékenység: a Nyíregyházi Egyetem Vizuális Kultúra Intézet oktatója, 2016-tól a METU egyetemi docense. 2022-től kari TDK felelős, 2024-től Művészeti és Művészettudományi Szekció bizottsági titkár

Díjak, elismerések:

Textilművészeti Triennále Nemzetközi Zászló Triennále, Szombathely, I. díj, (2024) Textilművészeti Triennále, Textildesign, Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség díja (2009), Szervezeti tagság: Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete küldött és tag, Kulturális Alapítvány a Textilművészetért, kuratóriumi majd bizottsági tag

A találkozások metszéspontjában

Tehetséges diákokkal foglalkozni mindig inspiráló együtt-gondolkodást jelent. A művészeti képzésben ez sokszorosan adott. Oktatói munkámmal párhuzamosan, kezdettől fogva foglalkoztam a művészeti diákkörrel… mentorként, témavezetőként, szervezőként vagy éppen zsűritagként. A művészeti diákkör révén létrejövő céltudatos és elmélyült kutató-, alkotómunka, az ennek folyamán szerzett tapasztalatok gazdagsága és nem utolsó sorban az országos felsőoktatási konferenciák szakmai megmérettetési lehetősége, véleményem szerint, kiválóan képes „helyzetbe hozni” a művészhallgatókat. Kétévente, mindig más-más egyetemen, másmás városban, mégis ugyanolyan gondolkodású közegben találkozni, időt tölteni hasonló érzékenységű alkotó fiatalokkal – meghatározó, intenzív élményt jelent. Többszörös gondolatcsere történik ilyenkor: az ország különböző művészeti felsőoktatásában tanuló fiatalok egymással, a rangos alkotóművészekből álló szakmai zsűrivel progresszív párbeszédet folytatnak; ám ezek a seregszemlék adnak teret és időt az egyetemek és a művészeti intézmények szakemberei közötti széles művészeti diskurzusnak is.

A 2003-ban induló Művészeti és Művészettudományi Szekció legnépszerűbb és legszámosabb pályamunkát vonzó vizuális tagozatai kétségkívül a klasszikus szépművészeti tagozatok voltak: a festészet, a grafika vagy az építészet, a plasztika. A nevezett pályamunkák mentén a műfajok azonban hamar kiegészültek a design különböző ágaival (tervezőgrafika, kerámia, textil, formatervezés), vagy a mozgóképes műfajokkal és az elméleti dolgozatok színes témáival. Az országos konferenciák hűen tükrözik a legaktuálisabb műfajokat, témákat, gondolatköröket és egyúttal az anyag- és eszközhasználat trendjeit. Már a tagozati elosztásban is megfigyelhetők ezek a rezonáns tendenciák. A tagozatok tágan értelmezett gyűjtőfogalomként foglalják egybe azokat az alkotói megoldásokat, amelyeknek jellegzetessége egy-egy művészeti terület hagyományosan vagy experimentálisan értelmezett felfogása.

Az első vizuális művészeti tagozatok (26., 27. OTDK) a festészet, grafika, szobrászat, építészet és iparművészet mellett csak az egyéb vizuális művészetek kategóriát említik. A legutolsó (37. OTDK) művészeti tagozatai között már fotográfia, animáció, mozgókép, installáció, médiadesign, design anyagés formatervezés, craft és szakspecifikus elméleti tagozatok is találhatók.

Mindez, természetesen, rendkívül összetett bírálói tevékenységet kíván meg a zsűritől. Ezeket kell összegezni és olyan kiindulópontra jutni, amely tág nézőpontot kínál az értékelés számára, amely alapján összehasonlíthatóvá válik az alkotói munka koncepciója, a gondolatmenet logikája, az anyag- és formakísérletek összhangja, valamint a prezentációk vizuális és előadói interpretálása.

Témák

A bemutatott pályamunkák témái széles keresztmetszetet adnak a fiatal alkotók világlátásáról, az őket foglalkoztató kérdésekről, problémákról, vagyis mindarról, mit tartanak fontosnak a fiatalok. Ezeket néhány metus diákköri alkotással illusztrálom.

A művészeti tagozatok indulásakor az ezredforduló kérdésköre, majd közvetlenül utána a globális klíma- és gazdasági válság, a túlélés módjait kereső etikus és fenntarthatósági témák voltak fókuszban és részben maradtak is. Az utóbbi években számos, generációkat érintő hatás érte a világot, mint pl. a koronavírus-járvány, az orosz-ukrán háború vagy éppen az információs forradalom.

Szikora Dániel az 1956 Salgótarján a 36. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, tervezőgrafika tagozat első díjas alkotása, 2023

történelmi kordokumentum, ami az 1956. december 8-i salgótarjáni alapján.

kordokumentum, ami az 1956. december 8-i salgótarjáni

Tervezőgrafika 1. díj

Tervezőgrafika 1. díj

Szikora Dániel Tervezőgrafika MA, „1956 SALGÓTARJÁN” (Témavezető: Ducki Krzysztof) műve egy interjú alapú történelmi kordokumentum, ami az 1956. december 8-i salgótarjáni tömegmészárlást dolgozza fel családtagok elbeszélése alapján, akik az események átélői voltak. „Az eredeti ötletem egy olyan könyv volt, amelyben a családom idős tagjai kedves történeteket mesélnek az életükből, amit illusztrálok, és mint egy korlenyomat, megmarad a család későbbi generációinak. Az első interjú a feleségem nagymamájával történt, és már akkor éreztem, hogy a koncepcióm nem fog működni. Nem tudott az élete 92 évéből egyetlen valóban boldog emléket sem felidézni. Túlélte a világháborút, az orosz megszállást, végig dolgozta az életét. Ez után úgy éreztem, hogy erőltetett lenne, ha maradnék az ötletemnél, kénytelen voltam változtatni rajta. Ekkor jött 2022. február 24., a nővérem és a nagymamám születésnapja. Oroszország háborút kezdeményezett Ukrajna ellen. A személyes élmények és a szomszédos országban zajló társadalmi és politikai történések hirtelen összekapcsolódtak. Ez volt az a pont, amikor megszületett bennem a gondolat, hogy az idilli történetek helyett arra a kollektív emlékre koncentrálok, amely minden salgótarjáni életét a mai napig meghatározza: 1956. december 8-ra.”

A szereplőkről készült korabeli, fekete-fehér képeket színezte, azzal a céllal hogy közelebb hozza őket a mai korhoz. Egy olyan kiadvány, ami egyszerre múltba tekintő és közben mégis mainak érződik. A teljes élmény érdekében az eredeti hangfelvételek a fejezetek elején található QR kód segítségével meghallgathatók.

Duba Réka, Farmosi Kira, Mentes Mariann, Pavlik Alexandra, Rimai Frida-Bianka, Szitai Erzsébet alkotása „WO IST DAS WASSER? (HOL VAN A VÍZ?)” (Témavezető: Kudron Anna) címet kapta a 2023 áprilisában Berlinben, majd 2024-ben Budapesten kivitelezett performatív installáció. A projekt célja, hogy a víz közelebb kerüljön a lakosokhoz, felhívva a figyelmet arra, milyen fontos szerepet játszik a mindennapokban, és mennyire elzárva élnek tőle a nagyvárosban. A projekt nagy része Budapest vizeinek elemzése és kutatása. A sorozat jövőjében további városok vízhálózatának és vízzel kapcsolatos

problémáinak felderítése követi majd az alkotást, mindig egyegy szimbolikus kapcsolódó építészeti elem bevonásával, mint a kút vagy a híd.

A változások érzékenyen nyomon követhetők a tudományos és művészeti diákköri alkotásokban, melyek nagy része a család, a generációk közti párbeszéd, a közvetlen rokoni, baráti kapcsolatok, a megtartó közösségek biztonságát vagy épp bizonytalanságát tárja fel.

Tigse Éva Karolyna Kézműves tárgykultúra BA, „INHERITED SENSES” (Témavezető: Remete Kriszta) című munkájában a családi és kulturális örökség témakörével foglalkozik, mely az egyén gyakori egzisztenciális kérdései közé tartozik. Gyermekkora közvetlen környezetéből, a családi házban fellelhető anyagokból dolgozott. Nagyszülei csipkefüggönyeit elemekre bontotta, metaforaként értelmezve az egyes növé-

nyi motívumokat. „Darabjaimat keresem és illesztem össze a múltamból”.

Lényegesnek tartotta olyan anyagok felhasználását, melyek elősegíthetik a hulladékként kezelt anyagok körforgásba való visszajuttatását, ezért apróbb, leeső szabászati bőrhulladékot alkalmazott. Egy moduláris öltözéket alkotott, melyben a hovatartozás kutatása és alkotói szemlélete harmonikusan találkozik, miközben az etikus divat elve is érvényesül.

Dolhai Izabella Képi ábrázolás BA, „PROGENIES / LESZÁRMAZOTTAK” (Témavezetők: Kovács Veronika, Brittnek Andrea) személyes témája ma szélesebb körben is aktuális és sokan kötődhetnek hozzá. A gyermekvállalás kapcsán vizsgálja a „Fear of missing out” kettős érzését, egyrészt a szorongást az anyaságtól, másrészt az ellenkezőjétől: „mi lesz, ha nem leszek anya soha és ez marad ki az életemből?” Célja ezzel a munkával elsősorban ennek az élethelyzetnek feldolgozása, másodsorban pedig a hasonló helyzetben lévők segítése.

Graf András Belsőépítész tervezőművész MA, „CLUSTER” című alkotása egy spekulatív terv, mely a fenntarthatóság, az épített környezet és a lakhatás körülményeit vizsgálja a közeljövőben. (Témavezetők: Bachmann Erzsébet, Pintér Márton)

A videóinstallációban felhasználói szemszögből kapunk bete-

kintést egy fiktív cég működésébe, amely közösségorientált módon kíván lakhatást biztosítani ügyfelei számára. Annak érdekében, hogy a felhasználók a számukra legoptimálisabb környezetbe kerüljenek, a felhasználói élmény részét képezi az úgynevezett Spatial Questionnaire, melyet a mesterséges intelligencia és egyben a Cluster alapítója, Jonathan vezényel.

A gazdasági válság és a klímaválság témái a jövővel kapcsolatos kiszámíthatatlanságról és bizonytalanságérzetről mutatnak érzékeny képet. A pandémia hatása egyértelműen nyomot hagyott a fiatalok életén – leginkább az oktatás, foglalkoztatás és a társas élet, a szabadidős lehetőségek, valamint mentális egészség terén.

Bethlendi Borbála Ilona „LÁSS ENGEM”

Bethlendi Borbála Ilona Fotográfia BA, „LÁSS ENGEM” (Témavezető: Taskovics Dóra) című fotókönyve az önbántalmazás témáját, különösen a falcolást helyezi a középpontba, amely rengeteg embert érint, mégis kevés figyelmet kap. A könyvet a saját képei illusztrálják, részben asszociatív, részben újrajátszott pillanatokkal. Az alkotás betekintést enged az önbántalmazás fizikai és érzelmi dimenzióiba, valamint a gyógyulás gyakran szakaszos és kihívásokkal teli folyamatába. A fotókönyv vizuálisan és narratív elemekkel mutatja be az önbántalmazás komplex jelenségét, miközben rávilágít arra, hogy a társadalmi megértés és empátia kulcsfontosságú lehet a segítségnyújtásban. Továbbá cél volt egy olyan „naplót” létrehozni, amely talán segíthet megérteni az érintett családjának a helyzetet, vagy épp bárki másnak, akár olyannak is, aki szintén küzd.

Virág Mónika Tervezőgrafika MA, „INSZOMNIA SILENT BOOK” (Témavezető: Gallusz Gyöngyi) című pályamunkája

egy a silent book műfajában készült könyvet és egy rövid animációs videót foglal magában. Érzékenyítő, személyes témája az álmatlanság. „Inszomniával már több éve élek, mondhatni az életem szerves része. Az évek során felhalmozott álmatlan éjszakáknak azonban lett egy fontos tanulsága, mégpedig az, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Amikor kinéztem panellakásom ablakán, feltűnt, hogy mindig vannak olyan ablakok, és általában ugyanazok, ahonnan még

szűrődik ki fény. Tulajdonképpen a fényt sugárzó ablakok mögötti lakókban sorstársakra leltem. Ez egyben ráébresztett arra a tényre, hogy ez milyen gyakori jelenség is mindennapjainkban. Ezért úgy döntöttem, hogy felkutatom ennek a jelenségnek a mindennapi okait és okozóit, sőt megoldásait is.

A könyv során öt karakter különálló történetét ismerhetjük meg, fejezetenként bemutatva az álmatlanság okait és okozóit. Történetük azonban nem ér keserű véget, mindegyik szereplő megtalálja a számára legmegfelelőbb megoldást, amivel álomba tud szenderülni. A könyv nem csak egy képekkel elmesélt történetet hivatott bemutatni, hanem segítséget is nyújt az olvasónak/nézőjének az elalvás folyamatában.”

Az új információs technológiákat kreatívan alkalmazzák és megszokott kommunikációs platformmá váltak számukra, ugyanakkor eddig nem ismert kockázattal szembesítik őket. Megjelennek a témák között a zaklatás, a túlzott médiahasználat, a függőség mellett a túl-informáltság, a dezinformáció és manipuláció vagy az online térben létrehozott valóságtorzítás és az énkép helyzete.

Gőz Márton András Mozgóképkultúra és Médiaismeret BA, „NE BÁNTS TÖBBÉ” (Témavezető: Dr. Bánszki Kristóf) videóklipje a Beneath My Skin zenekar egyik dalához készült, amelyben meglehetősen kendőzetlenül énekelnek bántalmazásról, az áldozatok védtelenségéről, reménytelenségről és öngyilkosságról. A jelenségről drámai képi világú videóklipet rendezett és vágott, ami kifejező és figyelemfelkeltő is egyben, hiszen ide nem elég egy prevenciós előadás. A nézőnek magának kell megélnie ezt az érzést, egy számára is befogadható módon.

Szmutka Roland Designkultúra BA, „PERFORMING THE POSTHUMAN A TECHNOLÓGIA ÉS GROTESZK ESZTÉTIKA TALÁLKOZÁSA A TEST ÚJRAÉRTELMEZÉSÉBEN.” (Témavezető: Horváth Eszter) című művészetelméleti víziójában a poszthumanizmus filozófiáját és művészeti vonatkozásait vizsgálja, a technológia és a test kapcsolatának újradefiniálására összpontosítva. A hagyományos humanista emberkép, amely az emberi testet stabil biológiai entitásként ábrázolja, a 21. század technológiai és társadalmi változásainak hatására fluid és manipulálható, hibrid létformává válik, amely a technológia, biológia és kultúra határain mozog. A digitális technológia központi szerepet játszik az identitás újraformálásában. Az online platformok, mint a közösségi média vagy a virtuális valóság, lehetőséget biztosítanak az identitás és

testkép szabad átalakítására. A Wraith Club példája azt mutatja, hogy a digitális terek laboratóriumként is funkcionálnak, ahol a résztvevők saját identitásukat és testüket új formákban próbálhatják ki. A digitális művészeti eszközök, mint a CGI vagy az AR, radikálisan új testképeket hoznak létre, amelyek elmosódott határokat mutatnak ember és technológia között.

A tanulmány végső következtetése szerint a technológia által inspirált hibrid és fluid testek egy új, globális kultúra alapjai lehetnek, amelyben az identitás sokszínűsége és változékonysága központi szerepet kap. Ez a perspektíva az emberi lét mélyebb összefüggéseinek megértését kínálja fel.

Kirajzolódik egy erős környezettudatos és etikus szemlélet is, főleg a design alkotások révén. Előtérbe kerül az etikus technológiák, anyagok használata, alapvető szempont a tárgyak életciklusának tervezése.

Kósa Lili Környezetkultúra BA, „TERMÉSZET A BELSŐ TEREKBEN” (Témavezető: Deli Ágnes) című kutatása egy ökologikus, természetes anyag kísérlet, mely szorosan együtt működik egy térbeli struktúra megalkotásával. Figyelembe vette a kagyló sajátosságait, textúráját, színeit, formavilágát és egy olyan elemrendszert tervezett, mely sorolható és szabályos, illetve szabálytalan mintában egyaránt variálható. Anyaga zselatinból, glicerinből és vízből áll, illetve fő komponensei még a tojáshéj és a kávézacc, amely a karakterét adja. Az anyaghasználatnál a természetes anyagok felhasználását és újrahasznosítását tűzte ki célul, melyek a mindennapi életben is nagy mennyiségben előfordulnak.

Pollermann Eszter Kézműves tárgykultúra, Kreatív ékszerés kiegészítő specializáció BA, „TISZTA LAP” (Témavezető: Börcsök Anna, Rejka Erika) tervezési módszertana a slow design elemeit használja fel. A fenntarthatóbb tervezési metódus a környezet hatásaira és a bennünk létrejövő változásra hívja fel a figyelmet. A kísérleti folyamat során a személyes környezetünkben felgyülemlő alapanyagokra fókuszált, tárgyakra, melyek emlékeket idéznek. A porcelán ékszer sorozat külső borítása olyan alapanyagokból jön létre (viasz, jég, agyag), amelyek az idő során eltűnnek (elolvad, lepereg, elég), ám a tárgy belseje hőálló kerámiából készült, azaz porcelánból, így a mag sértetlenül tűnhet elő. A belső tárgy az értéket jeleníti meg, mely a csavarodó formájával egy papírporcelán möbiusz szalagot idéz.

Mindezeket a témákat magas empátiával, szociális érzékenységgel, humorral és megoldásokat keresve dolgozzák fel a

hallgatók, megküzdési, feldolgozási stratégiákat kínálva. A személyes élményeket, a hétköznapi banalitásokat képesek művészi kifejezőerővel üzenetté nemesíteni.

A koncepcióállítás érzékenysége mellett meghatározó a diákköri alkotások és prezentációk kimagasló technikai színvonala. A kézművesség tradicionális anyagai és technikái megújulnak és továbbfejlődnek egyszerű, kreatív ötletek nyomán, a legmodernebb digitális technikák pedig játékos látványt teremtenek. Néhány projekt segítségével érzékeltetni próbáltam a megvalósult alkotások műfaji és művészeti sokféleségét, szellemes és etikus témaválasztását, valamint azok pozitív hatását az alkotókra és a közönségre egyaránt. A diákköri munka és versenyek, zsűrizések célja, hogy a résztvevők - kimozdulva a megszokottból - megismerjenek az övéktől eltérő vagy hasonló szemléletmódú kortársakat, véleményeket, ami továbbgondolkodásra, párbeszédre sarkallja őket. A többnyire saját területükön belül alkotó művészhallgatók számára fontos tapasztalat, hogy találkoznak más gondolkodásmódokkal, kutatási és munkamódszerekkel, szélesebb szakmai kapcsolatokat alakíthatnak ki. Biztató látni a következő művészgeneráció empátiáját, érzékenységét, etikusságát és látásmódját. Ezért szeretem és támogatom a művészeti diákköri tevékenységet minden formájában.

Csanádi Szilvia

ÖNKERESÉS ÉS KIBONTAKOZÁS - METU TALENTS

kiállítás, 2025

A METU TALENTS kiállítás alkotói azok az elkötelezett és ambiciózus hallgatók, akik idén munkáik színvonala miatt az OMDK díjazottjai közé kerültek. Pályamunkáik nagyon sokfélék, különböző alkotói területek, műfajok, technikák sikeres alkalmazásáról árulkodnak. A rezüméket nézve azonban kristályosodik egy közös pont, ami valószínűleg a hallgatók életkori sajátosságaiból is adódik: az önértés, az önkeresés, a személyiség kibontakozásának témája.

A modernség művészetkoncepciójához több ponton kapcsolódik ez a gondolat, hiszen szeretjük úgy látni az alkotói tevékenységet, hogy abban az én feltárja önmagát, hogy az alkotói folyamat nem is tud más lenni, mint amiben a személyiség önkéntelen is kifejezésre jut. Az identitás elemei – a kulturális kötődések, a társadalmi helyzet, a nemi szerepek, a trauma vagy épp a spirituális élmények mind hatással vannak arra, milyen témákhoz szól hozzá a művész, és hogyan alkot. Közhelyszerű, hogy ami a kezünk közül kikerül, abban benne vagyunk mi is, mégsem feledkezhetünk el arról, hogy ebben mekkora szerepe van a tudatosságnak, és arról, hogy nemcsak az identitás hat az alkotásra – hanem ez fordítva is igaz: az alkotói folyamat visszahat az identitásunkra: alakítja, mélyíti vagy akár meg is kérdőjelezi, hogy kik vagyunk, és hol tartunk éppen; hozzájárul ahhoz, hogy az alkotó egyre határozottabban értelmezze önmagát.

Tisztában vagyunk például azzal az ellentmondással, hogy bár a külső megjelenésünk az önértelmezésünk részét képezi, mégis jobbára az aktuális trendek, a divatipar és az elérhető ruhakollekciók döntik el, hogy hogyan is jelenünk meg. A ruhákat tervező pályamunkák esetében azonban tere nyílik a tervezőnek a valódi önkifejezésre. Wang Jia Yu a harmóniát kutatva tervezte kollekcióját, amelyben a kínai tradíció, a kortárs divat, a figyelem egyszerre külső és belső meghatározottsága irányította. Munkájához a mianmari szerzetesek tradicionális öltözete, Lee Mingwei kortárs performanszai, a kortárs divat éppúgy befolyásolta. Az eredménye sajátstatementje szerint is - személyes tervezői egyéniségének bemutatása lett.

Hozzá hasonlóan, Bánáti Clarissa is a származási kultúrájához való kötődését rendezte, amikor az erdélyi gyökereit jelenítette meg városi viseletre szánt ruhaegyüttesén. Gyerekkori emlékeit követve, a padlizsán sütése, színe, a sütési előkészület hangjai inspirálták munkáját, ami végeredményben egy nagyon modern, sötét kosztümszettet eredményezett, olyan ruhadarabokat, amelyek hétköznapi viseletnek abszolút megfelelnek, mégis a személyes örökség jegyeit hordozzák. Szintén a családi kötődéseiből építkezve alkotta meg ruhaszettjét Rácz Nikoletta, amellyel a dédnagyanyjára emlékszik. A tőle kapott emléktárgy szív alakú formája vált a tervek alapformájává és alakult át újrahasznosított anyagokból készült, modern kifutómodellé. Ugyancsak a családi emlékek feldolgozása jelentette az alapját Tigse

Éva Karolyna tervezői munkájának. Bár az általa megalkotott ruhák a Chopova Lowena divatház stílusjegyeiből inspirálódtak, ezt ötvözte a nagyszülők textíliáinak használatával. A régi lakástextilek ruhába való beépítése az ismert brit márkát így személyes történeti szállal bővítette.

Néhány díjnyertes munka foglalatoskodott a művészet múltjával, ami szintén a kulturális identitás kialakításával hozható öszszefüggésbe, az alkotó irányultságának, művészi kötődéseinek egyértelműsítését jelenti, a megformálási mód tudatos pozícionálását.

Boronyák Nóra Andreas Fogarasi asszamblázsait figyelembe véve készített egy önálló alkotói eredményeket kezdeményező társasjátékot, ami beszélgetések és asszociációk során dolgozza fel az épített környezethez fűződő tapasztalatainkat. Lagzi Kata szintén olyan társasjátékot készített, ami segít értelmezni és népszerűsíteni a hazai kortárs festészet absztrakt tendenciáit, miközben arra ösztönzi a játékosokat, hogy konkrét alkotások meglevő részleteiből új összeállításokat hozzanak létre. Habony Ágota a Budapesti Vasarely Múzeum számára tervezett egy átfogó koncepciót az arculat egységes és Vasarely munkáihoz igazodó átszervezésére. Kitalálta, miként tehető a Vasarely életműhöz stílusban hasonlóvá a kiállítótér, a benne használt bútorok, a közelében a buszmegálló, az intézmény logója. Kósa Lili innovatív anyagkísérleteiben a fenntarthatóság elveinek megfelelő anyagot választott, amelyik ráadásul évezredes kulturális múlttal rendelkezik. A meszes héj, amit keverékként önthető anyaggá alakított át, a csigaház, a kagyló vagy a tojás esetében is, természeti adottságaival a geometria szépként felismert arányosságát hordozza, mitológiai és szimbolikus jelentéssel bír, ugyanakkor a tág kultúratörténeti összefüggést geometrikus design-elemként tette alkalmassá a jelenkori használatra. Nguyen Trong Nghia a grafika és a plakáttervezés terepén foglalkozott az üres terek jelentőségével. Ehhez a japán Ma koncepció üresség és közöttesség elvét választotta kiindulásként, mint a minimalizmus esztétikájának egyik alapvető motívumát, így aktualizálta azt. Nem kell részleteznem, hogy a múlttal való foglalatoskodás miért támogatja az identitás alakítását, az azonban talán még ennél is fontosabb kérdés, hogy elsősorban miért a modernség alkotói, vagy a modernséghez köthető tendenciák mozgatták meg a hallgatók fantáziáját. Bizonyosan közrejátszik ebben a design és a designer definiálása, ami a modernségben vett lendületet, de azt gondolom a múlthoz való viszonyunk változását is mutatja, amennyiben a jelenkor egyre sürgetőbbnek érzi, hogy a jövőre nézve forgatókönyveket, cselekvési modelleket tudjon kidolgozni. Ennek a jelentősége az identitás tudatosítása szempontjából, úgy hiszem, abban áll, hogy megpróbáljuk önmagunkat a jövőben látni, és nem valamilyen kilátástalan jövőbe utalni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ma ennek a jelentőségét.

Néhány pályamű erős kritikai mezőben mozgott, tudatosan vállalva a különböző médiumok felülvizsgálatát, ami az én szememben máris határozott alkotói identitásról tanúskodik, olyan művészről, aki nem tart attól, hogy megkérdőjelezze saját médiumának szokásait és megoldásmódjait. Kiss Virág Laura művészkönyve is ehhez az irányvonalhoz tartozik, a média figyelemhajhászó tendenciáiból építkezik, olyan híreket gyűjt össze, amelyek brutalitással, botránnyal, megfélemlítéssel vagy éppen bulvárszagú kitárulkozással kapcsolatosak. Könyvét nézegetve az a meglepő, hogy nem meglepő, a már elviselhetetlen töménységű szenzációhajhászat a bulvárlapokban ugyanígy megjelenik. Az igényes kivitelezés rekontextualizálja az eredeti médiakörnyezetet és ezzel önmagában is kritikus értelmezést biztosít. Turi-Kováts Katalin és alkotótársai Szomszédok című filmje az erdélyi medve-kérdésnek ered a nyomába. Igyekeztek a médiában szenzáció rangjára ugyancsak számot tartó medvetámadásokról olyan dokumentumfilmet készíteni, amelyik pártatlanul kezeli a témát és szólít meg különböző állásfoglalással bíró érintetteket. Huszti Nikolett a belső tér árnyékok révén történő strukturálását és az árnyék és a sötét tértapasztalatot befolyásoló erejét vizsgálta mind elméleti megközelítésből, mind gyakorlati módon, kísérletekkel. Ezzel egy olyan kérdést firtatott, amelyik mind az építészet, mind a belső építészet terepén ritkán válik a vizsgálat tárgyává, pedig nagy jelentősége van. Több díjazott pályamű foglalkozott a személyiség fejlődésének, az önértelmezés magabiztosságának feltételeivel és egyáltalán, az önértés lehetséges útjaival. Néhányan a külső és belső akadályozó tényezőkkel, mások a folyamattal magával, de az eredmény minden esetben felkavaró. Gőz Márton András zeneszámhoz készült videóklip formájában jelenítette meg a kapcsolati bántalmazás és ebből való kiútként a határtartás esélyeit. Murányi Lili Aluljáró című kis filmjével a pánikroham filmes ábrázolását kísérelte meg, és ezzel az élet és halál közti határátlépés mitológiai és vallási konnotációit adaptálta a

modern város elidegenedett és rideg környezetéhez, amelyben a Flórián téri, római kori emlékekkel teli aluljáró az alvilág birodalmaként értelmeződik, ahonnan a film főszereplője önmagával megküzdve, kijutni igyekszik. Bethlendi Borbála megrázó fotókönyve az önbántalmazásra hívja fel a figyelmet. Egy olyan jelenségre, ami az önmegértés kétségbeesett és kényszerű hajszolása. A képek - az önbántalmazásban szenvedő sebein túl - megmutatják az arcát, a családját, a gondolatait,, így az állapotát egyértelműen az önértelmezés folyamatába helyezi, és ezzel a könyv átlép a téma körül húzódó, nehezen áthágható határon. Szmutka Roland az identitás és a technológia kapcsolatát vizsgálta kutatásában poszthumán megközelítésben. Ebből a szempontból nagyon is beláthatóvá válik az a hétköznapi tapasztalat, hogy ahogyan a testünk folyamatosan változik, mi magunk is alakulásban vagyunk, és a testünk folyamatait a szerepkereséseink is követni kényszerülnek. A digitális képek poszthumán, groteszk testformálása ezt a folytonos változást felgyorsítva mutatja, mintegy az identikus alakulás kísérleteiként, amelyek túllépnek a képzelet személyes határain és a megütköztetés erejével működnek. Varga Emma a csendélet-fotózás egészen hasonló, poszthumán megközelítését választotta. Képeinek főszereplői az állati maradványok, amiket hétköznapi tárgyak mellett helyezett el, és ékszerekkel díszített. A húshoz és a vágóállathoz való viszonyunkat tematizálva, nem csupán a vegetarianizmus és a húsfogyasztás dilemmáját vitte színre, hanem az értékpreferenciáinkat, az ember élővilágban betöltött szerepét és a természethez mint natura mortához való viszonyunkat is elemezte. Nagy Nikolett az általa rendezett kiállítással („Colligere: kiválasztani és egymás mellé rakni”) és a hozzá készült kutatással a műgyűjtés természetét és a gyűjtő karakterét vizsgálta. Azzal a gesztussal, amellyel a gyűjtőknek átengedte, hogy maguk válogassanak a gyűjteményükből, voltaképpen annak a feltételezésének teremtett játékteret, hogy a gyűjtő a gyűjteményéből való válogatással önmagáról és a művekhez való viszonyáról mesél, vagyis alapvetően a saját identitását ütközteti vagy fejezi ki a műveken keresztül.

Hogy mire fordítjuk az energiáinkat és ebben hogyan jelenünk meg mi magunk – ez mindenki számára élethosszig tartó feladat. Az alkotói tevékenység azonban azért különbözik ettől az általános emberi küldetéstől, mert nem pusztán az alkotó önismeretéről szól, hanem másokat is hozzásegít ehhez. Nem csekély dolog tehát, és nem állhatunk meg ott, hogy életkori sajátságként kezeljük, ha a tanulmányaikat éppen csak befejező vagy még be sem fejezett hallgatók az önismeret és az identitás kérdéseivel foglalatoskodnak, mert éppen ez a keresés az, ami az alkotás hitelességéhez és társadalmi relevanciájához egyaránt elvezet.

Szlama Norbert

Kapcsolatok - A szakmai pályafutásomat közel 25 éve kezdtem kiadványszerkesztő, reklámgrafikusként. A szakmai terület minden szegmensében dolgoztam alkalmazottként, vezetőként és vállalkozóként is, mivel már a kezdetektől a hitem a fejlődésben, a képzésben és az új tapasztalásokban volt. Pályafutásom során több nemzetközi, társadalmi és kereskedelmi szempontból fontos, kiemelkedő megbízóval dolgozhattam. Ezek az eredmények azonban mind súlytalanná válnak annak tükrében, hogy oktatóként, a Budapesti Metropolitan Egyetem egyedi képzési módszertanával mit érünk el nap mint nap.

Kapcsolatokat teremtünk hallgatók és a kreatív szakmai világ között. Kapcsolatokat segítünk feltárni a hallgatóknak saját kreatív valójukkal, és megtanítjuk nekik, hogy ez a kialakult realáció hogyan lehet alapja újabb kapcsolatoknak a külvilág felé. Ezzel a módszertannal hoztunk létre például kapcsot egy kiemelkedő hallgatónk, Boronyák Nóra, és a világ egyik legismertebb tervezőgrafikusa, David Carson között. A differenciált oktatás pedagógiai módszerét használva, projekt alapú oktatásban értük el azt, hogy Nóra egyik munkáját egy nemzetközi versenyen David Carson bírálta, és több zsűri társával egyetemben különdíjjal jutalmazta. A kiindulópont egy alkotótábor volt, ahol a World Brand Design Society nemzetközi versenyét elemeztük, és minden résztvevő hallgatóval egyénenként dolgoztuk ki a saját kreatív koncepciójukat felkészülve a megmérettetésre. Ennek megfelelően differenciáltan oktatva mindenki egyéni projekt feladatot választott magának. Ezt a képzési módszertant a mindennapokban is használjuk az egyetemünkön, azonban ebben az esetben ennek a koncentrált megjelenése további bizonyítékot szolgáltatott ennek sikerességére.

Hasonló kapcsolatként tekintek az Országos Művészeti Diákköri Konferenciákon elért eredményeinkre. Kiemelt sikerrel szerepelt az intézményi és az országos döntőn is például Habony Ágota kiváló hallgatónk. Az általa elkészített projekt (a Vasarely múzeum arculati újragondolása) egy egyetemi, féléves projektből indult ki, és szintén a differnciált oktatás és a projekt alapú képzés segítségével jutott el az országos elismerésig. Differenciált oktatással indult, hiszen a féléves projekt feladat során Ágota azt érezte, hogy az általánosan kiírt feladat módosításával többet is meg tudna mutatni kreatív szakmai képességeiből. Erre természetesen lehetőséget kapott, és személyre szabott konzultációkon keresztül kiemelkedő eredménnyel zárta a szóban forgó kurzuson a félévet. Ez az intézményi siker indított minket arra, hogy további személyes szakmai mentorálásban fejlessze a munkáját, és induljon az OMDK felé.

Az OMDK emellett személyes pályámon is egy kiemelkedő kapcsolati helyet foglal el, hiszen hallgatóként én is díjazottja voltam ennek a konferenciának, és talán ott éreztem meg először a súlyát és a kiemelkedő oktatási és kulturális szerepét ennek a művészettudományos megmérettetésnek. Az a kapocs pedig, ami a részvételem, majd témavezetői szerepem, később pedig zsűritag pozícióm között van, átíveli az egész eddigi életpályámat. Ezáltal vált egyértelművé számomra, hogy ez több, mint a hallgatók munkáinak megmérettetése. Körülöleli a teljes kulturális és oktatási folyamatot, amiért nap mint nap a hivatásunkban dolgozunk.

Boronyák Nóra

Az alapszakot a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (2019–2022) Kommunikáció és médiatudomány, Vizuális kommunikáció specializáción végezte. A METU Művészeti és Kreatívipari Kar (2022–2024) Tervezőgrafika mesterszakán, Tipográfia és betűtervezés specializáción folytatta tanulmányait, mindkét egyetemen kitüntetéses diplomát szerzett. További eredményei: ArtHungry (2025) – díjazott projekt: SZMK – irodaház & kulturális központ arculat, információs rendszer és szövegbetű – , ArtHungry - Branding különdíj (2025) Best of Diploma Díj (2024) jelölés. Gránátalma–díj (Évfolyamelső 2024) 2025-ben 1. helyezést ért el a 37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció tervezőgrafika I. tagozatában, témavezetője: Brittnek Andrea volt. A Pro Arte Aranyérem pályázatra való jelölést ez az eredmény tette lehetővé, de a tanulmányai alatt is jellemzően a folyamatos, kimagasló tehetségre épülő szorgalom, kitartás és eredményesség jellemezte, rendszeresen kiállított mind csoportosan, mind egyénileg. 2024-ben az egyik legrangosabb nemzetközi World Brand Design Society pályázaton Bon Appétit Student Packaging Design Concept művével elért eredményének köszönhetően a METU felkerült a világ legjobb designoktatási intézményei közé. Témavezetője Szlama Norbert volt.

MEMORIES. STRIPPED. TAKTILIS ASSZOCIÁCIÓS TÁRSASJÁTÉK

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, tervezőgrafika 1 tagozat első díj, 2025

- Pro Arte Aranyérem, 2025

Témavezető: Brittnak Andrea DLA

A 2007-es Velencei Biennálén Andreas Fogarasi képviselte hazánkat a „Kultur und Freizeit” című projektjével, amellyel a Velencei Biennálék történetében először hozta el Magyarországnak a legjobb nemzeti pavilonnak járó Arany Oroszlán díjat. A biennálé óta Fogarasi építészetet, illetve képzőművészetet ötvöző konceptuális művészete hazánkban és nemzetközi szinten is jelentős sikereket aratott. A „Nine Buildings. Stripped” és a „Skin City – A város bőre” című kiállításaiból inspirálódva született meg a „memories. stripped.”, taktilis beszélgetés-kezdeményező társasjáték. Fogarasi építőanyag-asszemblázsai lehetőséget kínálnak arra, hogy átgondoljuk a társadalom és saját magunk kapcsolódási pontjait az épített környezethez. Ezt a szellemiséget, művész missziót kívánja továbbvinni a „memories. stripped.” társasjáték is. Amint Andreas Fogarasi alkotásai, úgy ez a taktilis asszociációs játék is érzékszervi élmények újraélésére invitál; mindezt úgy, hogy közben a szemeink előtt és egyben a kezeink között kel életre a város és épületei, mint történelmi, társadalmi, kultúrpolitikai rétegek találkozási pontjai. Így a puszta épületek és anyagok a játék közben élénk emlékeket idéznek fel bennünk, mellyel formák, textúrák, színek, ízek, hangok, illatok elevenednek meg.

Norbert Szlama, Tamás Tóth

Educator’s Name:

Bon Appétit Student Packaging Design Concept

„The Bon Appétit project is based on the premise that war takes away the possibility of access to food, making life and the satisfaction of basic human needs significantly more difficult. This situation is like closing the can opener inside a tin can. The relationship between war and famine is a complex, mutually reinforcing vicious circle, where the conditions of war contribute to food insecurity, and the consequences of famine can further exacerbate the conditions leading to conflict. As an eloquent symbol of food as a basic human need, a tin can became the center of the project as the final product. The birth of the tin cans dates back to the Napoleonic Wars, when the emperor himself urged the development of an invention that could help solve the army’s food problems. To quote Napoleon’s famous phrase „An army marches on its stomach”. Although the tin can was developed not long after, the can opener was only invented decades later. As a reference to this paradox and the vicious circle of war and famine, the Bon Appétit tin can contains not food but a can opener.

The graphic basis of the packaging is a custom-designed experimental typography, a fusion of the Latin alphabet and the geometric shapes of the Napoleon cipher –also known as the Pigpen / Freemason / Masonic / tic-tac-toe cipher. The way war takes away the possibility of easy access to the basic human need, food, the additions to letterforms also deprive the cipher of its essence, its inextricability.

On the tin can, we find a typographical maze made of these letterforms, which, reinforcing the key idea of problem-solving ability, logic and reason essential in cryptography and crisis situations, offers only one viable path to read a meaningful sentence, the message. This is in response to Napoleon’s famous phrase, the following: „Any person marches on his stomach.”

In today’s crisis-ridden conditions, the can opener found in the Bon Appétit tin can was born with an eye-opening, empathy-boosting, humanitarian purpose. The tool is given, the only question is what we do with it.”

VASARELY MÚZEUM KONCEPCIÓ

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, tervezőgrafika 2 tagozat első helyezés, 2025

Témavezető: Szlama Norbert A projekt egy új, átfogó koncepciót kínál a Budapesti Vasarely Múzeum számára, amely magába foglalja a múzeum logójának és arculatának frissítését, a belső tereinek átalakítását, egy kültéri interaktív művészeti installáció létrehozását, valamint az online megjelenésének újragondolását. Célom egy olyan összetett és kölcsönösen összefüggő projekt megteremtése volt, amely geometrikus, szigorú grid-rendszeren alapul, eleganciát sugároz és hű marad a művész egyedi gondolkodásmódjához. A koncepció fő gerincét a logó határozza meg, melynek elemeit nemcsak az arculati minta kialakításához használtam fel, hanem térbeli formává emelve új bútorokat és egy interaktív, buszmegállóként is működő művészeti installációt hoztam létre közvetlenül a múzeum előtt. A múzeum földszinti és emeleti tereit úgy alakítottam át, hogy azok igazodjanak kiállítási anyagok elrendezéséhez. A fehér és fekete falak vizuálisan tagolják a tereket, kiemelve a műalkotásokat, míg a megalkotott egyedi bútorok harmonikusan illeszkednek a múzeum arculatába. Ez a megközelítés tükröződik a múzeumi katalógusban és az online felületek designjában is.

Habony Ágota

2025-ben a 37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció - tervezőgrafika II. tagozatában 1. helyezést ért el Vasarely Múzeum Koncepció — arculatterv és public art című pályaművével. 2024-ben a Gold Award in the Graphis New Talent 2024 díjat Herby’s — illóolaj csomagolástervezés munkájával nemzetközi elismerést szerzett. Számos egyetemi és azon túlmutató munkájával rendszeresen jelen van a tervezőgrafika szakmai közegében. A TDK-val kapcsolatos munkája és mindennapi egyetemi kommunikációja sok társát indította el hasonló úton a művészettudományos tervezőgrafikai munka irányába.

A zsarnok azért teremt maga körül sötétséget, hogy a saját fénye jól látsszon.

A pályázat kiírója: Kopátsy Sándor, Kopp! című aforizma gyűjteményére reflektáló hallgatói pályázat, 2024 „A zsarnok azért teremt maga körül sötétséget, hogy a saját fénye jól látsszon.”

Habony Ágota

METU, tervezőgrafika BA, 3.évfolyam, Szlama Norbert

A plakátom egy komplex vizuális eszközrendszerben, a többrétegű kommunikáció útján mutatja be az egyoldalú zsarnoki hatalom fő jellemzőit. Központi eleme egy korona, mint az önkényes uralom metaforája és az általa körülölelt fény kizárólag a hatalom középpontját világítja meg, miközben a környező sötétségben a tömeg távol marad és súlyvesztetté válik. A mű dekompozíciós szerkesztési elvével a bal felső sarokba pozícionálja a koronát, rávilágítva a hatalom természetellenes társadalmi helyzetére, illetve a szürkeárnyalatos megjelenés tükrözi a zsarnoki berendezkedés színeket (társadalmi sokszínűséget) kizáró attitűdjét. A korona papír anyaga reflektál a hatalom mesterségesen kialakított királyságára„ és kreált stabilitására. A plakát egy összetett vizuális analógián keresztül érzékelteti a zsarnoki hatalom önző és kihasználó jellegét, amely a tömeget alárendeli és a sötétségbe taszítja.

A plakátom egy komplex vizuális eszközrendszerben, a többrétegű kommunikáció útján mutatja be az egyoldalú zsarnoki hatalom fő jellemzőit. Központi eleme egy korona, mint az önkényes uralom metaforája és az általa körülölelt fény kizárólag a hatalom középpontját világítja meg, miközben a környező sötétségben a tömeg távol marad és súlyvesztetté válik. A mű dekompozíciós szerkesztési elvével a bal felső sarokba pozícionálja a koronát, rávilágítva a hatalom természetellenes társadalmi helyzetére, illetve a szürkeárnyalatos megjelenés tükrözi a zsarnoki berendezkedés színeket (társadalmi sokszínűséget) kizáró attitűdjét. A korona papír anyaga reflektál a hatalom mesterségesen kialakított ”királyságára„ és kreált stabilitására. A plakát egy összetett vizuális analógián keresztül érzékelteti a zsarnoki hatalom önző és kihasználó jellegét, amely a tömeget alárendeli és a sötétségbe taszítja.

A „Herby’s” cég 100%-os tisztaságú illóolajok előállítására specializálódott és különös hangsúlyt fektet bio termékek gyártására. A magyar cég számára egy új, természetes csomagolást és logót készítettem, ami az eredeti „Herby’s” logóban szereplő levelekre utal és a meglévő márka finom hangulatát közvetíti, ugyanakkor határozottabban felhívja a termékre figyelmet. Az új csomagolás a kézművességet hangsúlyozza és természetes megoldásokat alkalmaz. Kulcsfontosságú szempont volt a felhasznált anyagok biológiai lebonthatósága is. A hónapokig tartó kísérletezés és kutatás után egy nyomtatható csomagolóanyagot készítettem újrahasznosított papír és lehullott levelek felhasználásával, finoman utalva az őszi témára. A csomagolás tartalmát ábrázoló összes illusztrációt kézzel készítettem és levélnyomatokat adtam hozzá, hogy megidézzem az ősz hangulatát. A tartalom tekintetében a cég által forgalmazott illóolajokat hatásuk alapján kategorizáltam a különböző korosztályok számára, és ez alapján három évszakot alkottam, mindegyiket egy külön csomagolás képviselte. Az őszi csomag neve „vendémiaire”, az illóolaj fahéjat, levendulát és mandarint tartalmaz és középkorúaknak és időseknek szól. Hasonló csomagolási koncepció alkalmazható nyárra (fiatal felnőttek) és tavaszra (tinédzserek), ahol a papír anyagában a nyári és tavaszi növények jelennek meg.

fotók: Jámbor Erzsébet

Wang Jia Yu

Egész életemben a céljaim és álmaim elérése motivált, a tanulás és a fejlődés vezérelt. Mindig is maximalista és kitartó ember voltam, aki szereti a kihívásokat, és hisz abban, hogy a folyamatos fejlődés a siker kulcsa. Az elmúlt évek során számos helyen megméretettem magam és minden tapasztalat és élmény hozzájárult ahhoz, hogy jobbá váljak mind szakmailag, mind emberileg. Tanulmányaimat a Budapesti Metropolitan Egyetemen végeztem, ahol Kézműves tárgykultúra BA és Divat- és textiltervezés MA szakán szereztem mélyebb ismereteket.

KULTÚRÁK TALÁLKOZÁSA

Az egyetemi évek alatt számos projektben, eseményen vettem részt, amelyek nemcsak a szakmai tudásomat bővítették, hanem a problémamegoldásban és időbeosztásban is fejlődtem. Ezekből ki szeretném emelni a számomra legfontosabbakat és mesélni róluk egy kicsit.

Az egyetemi alapképzésem során az első pályázat, amin megmérettettem magam az a Hagyományok Háza által 2022-ben meghirdetett „Kis fekete” pályázat volt, ahol a divatbemutató mellett díjazott is lettem. A pályázatra benyújtott ruhaterveim azért voltak különlegesek, mert nem megszokott anyaghasználattal és technikával dolgoztam fel a magyar népi mintakincseket. A projekt kiszélesítette a látókörömet a tervezésben, amely egészen a mai napig kihat a tervezésemre. A 2022-es

Object Calligraphy kiállítás a következő esemény, amit meg szeretnék említeni, hiszen először vett részt a munkám egy külföldi kiállításon Abu Dhabi-ban, az Egyesült Arab Emírségben.

A 2023-ban megrendezett 36. Országos Tudományos Diákköri Konferencián 1. helyezést értem el a Craft 2 tagozatban egy újabb tervezési projektemmel, ahol a magyar és kínai népviseletet vizsgáltam és hasonlítottam össze. Ennél a projektnél tudatosult meg és fogalmazódott meg bennem, hogy a multikulturális környezetben való felnövés igen nagy hatással van rám és a tervezéseimben. Fontos megemlíteni, hogy az egyetem különös figyelmet fordított arra, hogy jól szerepelhessek a versenyen, hiszen különböző kurzussal segített a felkészüléshez kurzusról kurzusra. Ilyen volt például a prezentációs tréning, ahol nem csak a prezentációs készségemet, előadásmódomat fejleszthettem, de az előadás vizuális megjelenésére is figyelmet fordítottunk. A verseny keretén belül egy kiállítás is megrendezésre került a FISE Galériában, amely a METU Craft & Design – The future generation elnevezést kapta.

A 36. OTDK-án elért eredményemnek köszönhetően sikeresen pályáztam 2023-ban a Pro Arte Aranyérem-re. A Zeneakadémián vehettem át a díjat, ott éreztem erősen azt, hogy megérte kiskorom óta a sok belefektetett idő és munka, a szorgalom, a versenyeken és pályázatokon való részvétel a céljaim elérésében, hiszen ezeknek az eredménye nélkül nem érhettem volna el ezt a hatalmas kitüntetést.

2024-ben a Magyar Divat & Design Ügynökség által szervezett Budapest Central European Fashion Week SS25

szezonján lehetőségem volt bemutatni a közönségnek a Sense of Unity névre hallgató diploma kollekciómat a Young Talents kategóriában, amely sikerének köszönhetően különböző médiában például a 10 Magazine USAban is megjelent. Emellett a 2024 végén megrendezett Design Pop-up by Elle eseményén kiállíthattam a divatbemutatón bemutatott kollekciómat az ügynökség képviseletével 3 fiatal tervezővel együtt.

A divatbemutatóval párhuzamosan a 10 hónapig tartó Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programba kezdtem bele, amelyet 2024 második félévében nyertem el. Az ösztöndíj egészen 2025 júniusáig fog tartani, amely egy egészen komplex elméleti és gyakorlati projekt, hiszen a magyar és mongol eredetét, öltözködési kultúráját vizsgálom meg és hasonlítom össze. Ugyanakkor annak motívumainak az etikus használatát is előtérbe hozom, mint fontos probléma. A kutatás eredményét írásművel és kollekció tervezéssel fogom alátámasztani.

Különösen ki szeretném emelni a Budapest Central European Fashion Week AW2526 szezonjának eseményét, ahol egy újabb szint emeléssel a New Generation kategóriában mutathattam be a Narrative című kollekciómat, ahol már VICTORIA WANG márkaként, saját logóval szerepeltem és mutattam be a kollekciómat. A sikert következtében számos interjú és megjelenési lehetőséget kaptam. Ilyen volt például a TV2 Mokka, Duna Tv Divat és Dizájn, Fashion United UK, Fashion Street Budapest. Mindemellett maga a BCEFW AW2526 kampány fotóiban is megjelentek a ruháim.

pályázat, 2022

„Kis fekete”

Mindezek mellett különböző más bel-és külföldi megjelenési lehetőségeim is voltak az elmúlt 5 évben, amiből időrendi sorrendben ki szeretném emelni az alábbiakat: 2023 Gmaro Magazine- áprilisi kiadás, 2023 Flanelle Magazine-online, 2024 Index, 2024 Glamour Magazin Hungary-május& júniusi kiadás, 2024 L’Officiel Baltic-online. Ugyanakkor különböző influenszerek, hírességek és énekesek is megtiszteltek azzal, hogy hordták a ruháimat különböző eseményeken. Megemlíteném ezek közül Boggie-t, Petruskát, Azahriah-ot, Hegyi Dórit, James Maxy-t, Badics Beatrixot és Nagy Bogit. Ezek a lehetőségek és eredmények megerősítettek abban, hogy jó úton járok, és motivációt adtak ahhoz, hogy még többet dolgozzak a céljaim eléréséért. Az évek során megtanultam, hogy a fejlődés sosem áll meg, és a kihívások mindig lehetőséget jelentenek. Számomra a legfontosabb, hogy mindig nyitott maradjak az új dolgokra, és folyamatosan keressem azokat a lehetőségeket, amelyek révén még többet tanulhatok és fejlődhetek. A jövőben szeretném tovább mélyíteni a tudásomat a divattervezés területén, és olyan projekteken dolgozni, amelyek valódi hatást gyakorolnak. Hiszem, hogy a kitartás, az elhivatottság és a folyamatos önfejlesztés segítségével elérhetem a céljaimat, és hozzájárulhatok egy jobb és sikeresebb jövőhöz.

Ing újratervezése két népviseletet ötvözve

36. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, craft (öltözéktervezés) tagozat első díj, 2023Pro Arte Aranyérem, 2023

A kollekciót a kínai és magyar népviselet inspirálta. A két ingruha fő elemként a hagyományos pliszírozás technikát emelte ki, ami a ruha elején és hátán, valamint az ujján is megjelenik.

Témavezető: Konsánszky Dóra

Harmónia 37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, craft (öltözéktervezés) tagozat első díj, 2025

A terveket Lee Mingwei: Our Labyrinth című performansza ihlette, ahol két táncművész különböző belső lelkivilággal, egy rizs k pacból fest eltérő lelki hullámokat és a Myanmarban élő buddhista szerzetesek piros ruhái, melyek organikusan, drapéria szerűen vannak körbetekerve a testen. A kapszula kollekciót a harmónia és az organikus jegyek jellemzik, napjaink divattrendével ötvözve.

Témavezető: Kovács Adél DLA

Rácz Nikoletta

Azt hiszem, igaz az a mondás, hogy amikor az ember megtalálja a helyét, akkor kinyílik előtte a világ és nem lesz számára lehetetlen. Számomra ezt a Budapesti Metropolitan Egyetem elkezdése jelentette. Nagyon örültem, hogy bekerültem egy olyan közegbe, ahol az alkotás áll a középpontban. Az alapképzés elején még voltak bennem kérdések azzal kapcsolatban, hogy mennyire felelek meg, és valóban nekem való-e ez a szakma. Ezért igyekeztem megragadni a lehetőségeket, hogy próbára tegyem magam. Az első igazán meghatározó élményem az volt, amikor 2022–2023- ban a Metropolitan Egyetem nagykövetének választottak. Úgy érzem, az eddigi lépéseim mind egymásra épültek, és minden egyes lehetőség hozzásegített ahhoz, hogy újabb kapuk nyíljanak meg előttem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokféle tapasztalatot szerezhetek már az egyetemi éveim alatt, de ezek az élmények még inkább megerősítettek abban, hogy a divattervezés az az út, amin tovább szeretnék a jövőben is haladni.

2023-ban részt vettem a METU SHOWROOM megnyitóján is a HEART PROJECT munkámmal. Az eseményen interjút adtam a Divat és Design című műsornak. A második évem végén jelentkeztem a WHITE SHIRT PROJECT munkámmal a C-IDEA DESIGN nemzetközi versenyre. Pályaművem inspirációját a magyar népviseletek adták. A versennyel elsősorban az volt a célom, hogy megismerjem a jelentkezési folyamatot és a verseny menetét, és kipróbálja magam egy nemzetközi mezőnyben is, ezért hatalmas meglepetés és öröm volt számomra, amikor értesítettek, hogy továbbjutottam. Ez egy háromfordulós nemzetközi verseny volt, így minden fordulóból való továbbjutás izgalommal töltött el. Végül nagy öröm volt számomra, hogy meghívást kaptam Németországba, Bünde városába a díjátadóra. A C-IDEA DESIGN AWARD (2023) versenyen elnyertem Fashion Design kategóriában a New Star díjat.

Tanulmányaim során mindig kerestem az új kihívásokat, versenyeket, bemutatkozási lehetőségeket, ezért a diplomamunkámmal jelentkeztem a BCEFW Budapest Central European Fashion Week-re, a Prezentáció kategóriában. A diplomamunkám a Belladonna Lily nevet kapta, amely a nőiesség szépségére és a liliom virágra épült. Ez az alkotás segített abban, hogy jobban megértsem, milyen irányban szeretnék tovább fejlődni. Az eseményen a BCEFW média felületei mellet interjút adtam a Divat és Design címűműsornak is.

2024-ben részt vettem a METU TDK konferenciáján és tovább jutottam az OTDK-ra a HEART PROJECT nevű, kézzel szövött munkámmal. Ez a pályamű különösen közel áll hozzám, mert dédimamámtól kapott ékszerdoboz inspirálta. Az egyetemen lehetőséget kaptunk a prezentációs készségeink fejlesztésére, mind az előadásmód, mind pedig a vizuális megjelenés tekintetében. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindanynyian a legjobbat tudjuk nyújtani, magabiztosabbá és bátrabbá váljunk, és ennek köszönhetően szép eredményeket érhessünk el.

Ezen díjaim és elismeréseim, valamint az eddigi tapasztalataim hozzásegítettek ahhoz, hogy elnyerjem az EKOP – Egyetemi Kutatói Ösztöndíj pályázási lehetőséget. Ez egy hatalmas lehetőség számomra, amely során a családon belüli esküvői emlékek feldolgozásával foglalkozom, melynek végeredménye egy több darabból álló kollekció lesz. A projekt során a DAALARNA márkától kapott maradék anyagokat is beépíthetem a munkáimba, ami különösen izgalmassá teszi a folyamatot. 2025. elején a kutatói pályázat mellett egy újabb fontos lehetőség adódott: a BCEFW Budapest Central European Fashion Week x METU Showroom Side Eventjén részt vett a HEART PROJECT elnevezésű ruhám.

Visage Models x W Budapest naptár fotózás 2025

Fotós: Oleg Borisuk

Styling: Kiss Márk

Helyszín: W Budapest

Sminkes: Lola Mitrovics, Piroska Mahunka, NANA

SZÍV PROJEKT

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, craft 2 (öltözéktervezés) tagozat harmadik díj, 2025

Témavezetők: Konsánszky Dóra, Aranyosi Zsuzsanna DLA

Fotós: Sutus Fanni

Modell: Aisa/ Icon Model Management Hungary

Helyszín: Expo Studio

Sminkes: Albert Zsófia

WHITE SHIRT PROJECT

Fotós: Sutus Fanni

Modell: Aisa/ Icon Model Management Hungary

Helyszín: Expo Studio

Sminkes: Albert Zsófia

‚Cold Outside’

Object ruha a Vogue Mexico 2025-ös nyári online megjelenésébe.

For @voguemexico Photography and Creative Direction:

Stefan Kokovic @stefankokovic

Model: Gülfidan Calis @guelfidancalis

Styling: Ferenc Anyalai @ferencanyalai_style

Hair: Roman Klammer @roman_klammer

Make-Up: Nil Stranzinger @nil__makeup

Photography Assistant: Marnie Wilkinson @marniesportraits

PR: Valentina Gurova @valentinagurova & Cory Couture Productions @corycoutureproductions

PADLIZSÁN

Bánáti

Clarissa

PADLIZSÁN,

MINT VISSZHANG

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, craft 3 (öltözéktervezés) tagozat második díj, 2025

Témavezető: Kovács Adél DLA

Az inspirációmat a padlizsán kézzel való öblítése, a víz csobbanása, ezáltal megtisztítása adta. A ritmust, a hangok mélységét és a víz áramlását szabálytalan steppeléssel jelenítettem meg. A célom az volt, hogy Cut-Out technikával egy olyan kabátot hozzak létre, amely asszociál a padlizsán formai világára. A díszítést a székely gyökereimből merítve, egy gyöngyös szegélyezést választottam. A folyamat során ezt kézi felvarrással, öltésekkel oldottam meg. A vidéki rituálék közösségkovácsoló ereje és folyamata segítette a tervezési folyamatomat. Hisz ezt a padlizsán sütést is annak mondanám.

A nagyszüleinktől annyi mindent tudunk tanulni és elsajátítani egy ilyen folyamat alatt, hogy végigkísér egész életünkben, akár egy tervezési folyamatban is. Ezért adtam címnek azt, hogy „Padlizsán, mint visszhang”. Itt a visszhangot emelném ki, hiszen azt, amit ott az őseinktől megtanulunk nagy bölcsességeket, tapasztalatokat, élményeket, mind hatással lehetnek ránk és döntéseinkre. Így született meg bennem a végleges terv, ami egy szabálytalanul steppelt kabát és szoknya együttes, amely formai világában különböző perspektívából mást- mást mutat, de ha távolabbról megvizsgáljuk, egy egységes és harmonikus kompozíciót eredményez.

KÁRTYAJÁTÉK

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, tervezőgrafika tagozat harmadik díj, 2025

Témavezető: Brittnek Andrea DLA

A kártyajáték olyan kortárs magyar művészek alkotásaival dolgozik, mint például Somody Péter, Barabás Zsófi, Konok Tamás, Keserű Ilona, Bak Imre. A játék részletkártyáit az összesen 10 művész 6-6 munkájának metszetei - áttetsző plexire nyomtatva - alkotják. Így, amikor a kártyákat egymásra helyezzük a játék során, azok egy új festményt hoznak létre, így, picit mi magunk is a művészek bőrébe bújhatunk ezidőre. A játék célja: „Készíts 3 festményt a művészeti világ kavalkádjában és gyűjtsd össze a legtöbb pontot.“ A pontszerzésért taktikáznunk, fénykoronggal vásárolnunk, gyűjtögetnünk kell. Ám, ez a csodálatos az Alkotárs-ban, ugyanis minden szabály és pontszerzés nélkül is játszhatjuk, akár egyedül. Így könnyebben megismerjük a művészek munkáit, életrajzukat. A játék külső csomagolása összhangban áll a kártyák áttetszőségével, mely színes plexi lapokból készült.

Lagzi Kata ALKOTÁRS

Jámbor Erzsébet QUILTIC

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, fotográfia tagozat részvétel, 2025

A QUILTIC (zöld színt jelent nahuatl nyelven) egy kultúrtörténeti kutatási projekt, amely eredményeit egy organikus alternatív fotográfiai eljárás segítségével jelenítem meg. Célja a természettel való kapcsolódás, a megőrzés és környezetbarát fotográfiai technikák felkutatása. A következő kérdésekre keresi a választ: Milyen környezetbarát növényi alapú módjai vannak a fényképezésnek? Hogyan működnek ezek a technológiák? Chili levelek is használhatóak a képkészítéshez? A kutatási területemmel kapcsolatban pedig felmerült: Valóban van a téma és vizuális szempontból jelentős reprezentációja a chiliknek a vizsgált leletek körében? A képek témája a chilik vizuális ábrázolásai mezoamerikai archeológiai emlékeken és prehispán illetve koloniális kódexekben. Célja felfedezni e számomra fontos növényfaj mezoamerikai társadalmakban betöltött szerepének nyomait és mind a kutatás, mind a képkészítéshez használt organikus képkészítő eljárás által még közelebb kerülni a témához. Az organikus technikák megismerése és alkalmazása egy fenntarthatóbb alternatívát jelenthet a fotográfiai alkotófolyamatokban. A témaválasztás kapcsán úgy gondolom, hogy az emberiség kulturális örökségének megőrzése, és a különböző ideológiák vagy vallási irányzatok történelemben tapasztalt romboló folyamataira való figyelemfelhívás korszaktól függetlenül fontos és aktuális. A klorofill print esetében a fényérzékeny anyagok chili növények élő levelei, melyek a képek nyersanyagává válnak, és segítségükkel olyan ábrák mutatkoznak meg, amelyeknek több száz éve témái voltak. Előállításukhoz szükséges megismerni a fotoszintézis folyamatát, és alkalmazkodni az aktuális időjáráshoz. Mind a technikai, mind a kultúrtörténeti kutatás a remélt eredményekkel zárult. Körülbelül 100 lelet került átvizsgálásra, melyekben összesen több, mint 80 db chili ábrára bukkantam. A chili leveleken kontrasztos és részletgazdag képek keletkeztek, melyek fixálása még nem megoldott a levelek a törékenysége, sérülékenysége okán. Kezelésükhöz speciális eszközök lesznek szükségesek. A jövőben a kutatás mindkét ága folytatódik, mind a feltáró motívum kutatás, mind a kísérletekkel és tanulmányokkal folytatódó technika kutatás.

Kósa Lili

A METU Művészeti és Kreatívipari Karán végzett, Környezetkultúra alapszak belsőépítészet specializáción. 2022-ben kiváló eredményeinek köszönhetően tanulmányi ösztöndíjban részesült. Az egyetem keretei között és önerőből is több programmal megismerkedett, amely nagy részben hozzájárult a tanulmányi és szakmai fejlődéséhez. A Reflexió Mentorprogram pályázatára az Eklektikától a brutalizmusig – építészeti kiállításra reflektáló művet készített gipszből kiöntve, melyből a többi nyertes résztvevővel együtt állított ki a B32 Galériában. A szakmai gyakorlatát a Szmola Design bútorasztalos cégnél töltötte, ahol a tervezés mellett megismerkedhetett a kivitelezési metódusokkal is.. 2024-ben az Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program támogatási időszaka alatt fenntartható anyagkísérlettel és formatanulmánnyal foglalkozott, melynek célja egy belső térben kialakított térbeli kompozíció megalkotása volt. 2025ben első helyezést ért el az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Művészeti és Művészettudományi szekció design tagozatában.

TERMÉSZET A BELSŐ TEREKBEN

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, design tagozat első díj, 2025

Témavezető: Prod. Dr. Deli Ágnes

A természet leképezéséből kiinduló geometrizálás az elemek formavilágán túl, a természetben fellelhető látszólagos szabálytalanságában rejlő rendszer meglétét adja vissza. Egyszerre jelenik meg a véletlen és a kialakított rend kettőssége, párhuzamosan a természet és az emberi alkotás szabadságával. Két elem különböző kombinációiból kialakított elemrendszer, ahol az egymásra épülő pozitív-negatív ívek teremtik meg az elemek között létrejövő kapcsolatot. A modularitásból fakadóan személyre és környezetre szabható egyéni struktúra alakítható ki, amely egyfajta ösztönzés, hogy a saját nézőpontunkból alkothassuk újra a teret. A gyermeki alkotás és kísérletezés élménye visszaköszön az építés, a bontás és a variációkból eredő új lehetőségek kialakításának szabadságából.

Az elemek között kialakított mélységek folyamatosan megújuló vizuális képet kölcsönöznek, melyre a fény-árnyék hatások eltérő arányban erősítenek rá, kapcsolatot teremtve az adott tér környezetével. A pozitív elemek illeszkedése a köztes terekben lévő lehetőséget, új, negatív elemeket, sajátos térbeli ritmusokat hoznak létre.

Az elemek önmagukban, és egy összetett kompozíció részeként is értelmezhetőek, ahol a nagy egész visszautal a részleti, alapgondolatra. Ebből kiindulva, a felhasználás kérdése az adott tértől és a koncepciótól függ. Megjelenhetnek térelválasztó, falburkolat vagy design-elem formájában, ahol az alapvetően síkbeli kompozíció képes kilépni a térbe.

A fenntartható anyaghasználat, nem csak ökológiai értelemben tölt be fontos szerepet a művészeti eljárásoknál, hanem szorosabb kapcsolatot teremt a természettel, fókuszálva a környezetünkben fellelhető anyagok felhasználására. A megszokott anyaghasználaton túl, az új anyagok sajátosságainak megismerése, a kísérletezés és tapasztalás képes új alternatívákhoz, megoldásokhoz elvezetni és kialakítani egy egyedi vizuális nyelvet.

Minden gondolat, pillanatnyi befejezés egy új kérdést vet fel. Célom nem egy befejezett, kész alkotás, hanem egy lehetőségekkel teli rendszer megteremtése volt.

Tóth Fanni Kanagawa 36. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, design tagozat különdíj, 2023

Az alkotó a moduláris elemekből felépülő térelválasztó elemeit úgy alakította ki, hogy többféleképpen összekapcsolható legyen. Variálható, könnyen szétszerelhető, rakásolható, így könnyen szállítható és szétszerelt állapotában nem foglal helyet.

Témavezetők: Baráth Hajnal, Rejka Erika, Rózner György

BENEATH MY SKIN —

ne bánts többé

Zenés videóklipek készítésével foglalkozom, de képpel és hanggal történő munkáim során gyakran szerzek zenét, hangutómunkázom és narrálok is. Mindig is fontos volt számomra, hogy a kép, a hang és a történet zökkenőmentesen kapcsolódjanak egymáshoz, talán ezért is próbáltam ki magamat a lehető legtöbb poszton. Végül a képi oldalon, a kamera mögött találtam a leginkább magamra, de a mai napig jól jön minden olyan korábbi tapasztalat, amit magam köré gyűjtöttem. A videóklip a Beneath My Skin zenekar egyik dalához készült, amelyben meglehetősen kendőzetlenül énekelnek bántalmazásról, reménytelenségről és öngyilkosságról. Hozzá kell tennem, hogy bár szókimondó dalokkal - főleg trash és rap ágazatokon belül sokszor találkozom, nehezen tudnék felsorolni három másik olyan magyar dalt, amelyek nem a bántalmazók ellen indított bosszúhadjáratokról, hanem az áldozatok védtelenségéről szólnak.

Gőz Márton

2017-től 2019-ig a Sztalker Suliban színjátszást és színházelméletet tanultam Vecsei H. Miklós osztályában. 2019-től 2023-ig a Csokonai Nemzeti Színházban játszottam Richter szöveges/énekes szerepét A Pál utcai fiúk (Dés László, Geszti Péter és Grecsó Krisztián) musicaljében. 2020 óta videóklipek és reklámfilmek készítésével foglalkozom. 2024-ben a METU Filmoperatőr Művész mesterszakán Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program (EKÖP) ösztöndíjban részesültem.

Pedig erről a jelenségről igenis beszélni kell, tudni kell róla. Azt a réteget, akik a fentebb említett, pörgős, bulizós dalokon nőnek fel (amelyekkel mellesleg önmagukban semmi baj nincsen), igenis el kell érni ilyen, nehezebben befogadható történetekkel is, méghozzá ugyanazt a csatornát használva, ahol a többi, mainstream alkotás is eljut hozzájuk. Éppen ezért próbáltunk meg egy kellően drámai képi világú videóklipet alkotni, ami kifejező és figyelemfelkeltő is egyben, hiszen ide nem elég egy prevenciós előadás. A nézőnek magának kell megélnie ezt az érzést, egy számára is befogadható módon, például egy videóklipen keresztül.

Szigeti Nikoletta

Az egyetemi tanulmányaim megkezdésekor a szakmai, tervezői ismereteim elmélyítését és a diploma nyújtotta karrierlehetőségeket tartottam szem előtt. Aztán kiderült számomra, hogy mennyi lehetőség van abban, ha tanulmányi versenyeken, konferenciákon és különböző pályázatokon indulok azokkal a munkáimmal, amin éppen dolgozom. 2023-ban kiemelkedő eredményt értünk el a 36. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekciójában Burger Krisztinával és Szatmári Violettával közösen tervezett SPINE pihenőszékünkkel és első helyen végeztünk design tagozatban egy olyan projektünkkel, amelyen még az első évben kezdtünk el dolgozni. A műhelyben végzett munkák során megtapasztaltam, hogy a sikeres tárgy- vagy tértervezés nem csupán egy kreatív ötletből áll – a folyamatot alapos kutatómunka előzi meg. Ez magában foglalja a történeti kontextus, a felhasznált anyagok, a gyártási technológiák és a környezeti hatások mélyreható vizsgálatát. Ez a felismerés határozta meg 2024-es Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programra (EKÖP) elnyert ösztöndíjam kutatási témáját, „A hulladék egy tervezési hiba” című kutatásom középpontjában a tervezési folyamat felelősségtudatos megközelítése áll. Célom rámutatni arra, hogy a fenntartható formatervezés nem csupán anyagválasztási kérdés, hanem egy átfogó tervezői szemléletmód, amely a lehető legkisebb ökológiai lábnyom elérésére törekszik. Kutatásom témaválasztását jelentősen inspirálta Jürgen Reuss és Cosima Dannoritzer „Vásárlás a szemétdombra” című könyve, amely hangsúlyozza, hogy a hulladék keletkezése már a tervezési és gyártási fázisban eldől. Ezért fektetek nagy hangsúlyt az általam tervezett ülőalkalmatosság megtervezésekor nem csak a megfelelő anyag és technológia kiválasztására, de figyelembe veszem az alapanyagok gyári méreteit és előállításuk során keletkezett gyártási hulladék mennyiségét, és az energiafelhasználás mértékét is. Témavezető (EKÖP): Megyeri Gábor

Spine

36. OTDK, Művészeti és Művészettudományi Szekció, design tagozat első díj, 2023

Témavezetők: Bachmann Erzsébet, Rózner György, Hefkó Mihály

Murányi Lili ALULJÁRÓ 37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, mozgókép tagozat második díj, 2025

Témavezető: Groó Diána Az „Aluljáró” egy 7 perces rövidfilm, melyben egy lány útját követjük végig, amint egy aluljáróban végighaladva, az ott tapasztalt ingerek hatására pánikrohamot kap. Az allegórikus film célja érzékletesen bemutatni a megterhelő állapotot, amely emberek tömegének mindennapi életét nehezíti meg, és a lány elfojtott küzdelmét, amely a külvilág számára így is mindvégig rejtve marad.

A film az érzelmek fokozásával kívánja bevonni, majd azok lecsendesülésével továbbgondolásra ösztönözni a nézőközönséget, hiszen az

utolsó kép felveti a kérdést: Vajon hány és hány ember mellett haladunk el minden nap, aki tudomásunk nélkül épp a démonjaival küzd? Magam írtam, gyártottam, rendeztem és vágtam. A film témája kapcsán felmerülő személyes érintettségem inspirálta a történetet, így a fenti társadalmi szempontok mellett saját, belső megélésem terápiás célú kivetítése is a film elkészítésének okai közt szerepel. Szerettem volna megjeleníteni azt, amit szavakkal lehetetlennek éreztem, és megmutatni azt, hogy senki nincs egyedül, aki hasonló cipőpen jár. Van kiút az állapotból, ehhez azonban először úgy kell szembenéznünk a problémáinkkal, ahogyan a lány is erőt vett magán, mikor visszatért az aluljáróba.

A rövidfilmfilm 0 forintból készült, egy mindössze hat fős, egyetemi hallgatókból összetevődő stábbal.

Turi-Kováts Katalin

SZOMSZÉDOK

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, mozgókép tagozat második díj

Témavezető: Kovács Zoltán

A Szomszédok egy huszonnégy perces dokumentumfilm, amely az Erdélyben fennálló medvekonfliktus hátterét, társadalmi vonatkozását, és a téma visszásságát próbálja bemutatni, két medvetámadást elszenvedett áldozat történetén keresztül. A medvekérdés a székely társadalmat nap mint nap foglalkoztatja. Megosztja a társadalmat, hiszen vannak, akik kihasználják, hogy turisztikai célponttá válhassanak, és vannak, akik ha tehetnék, kilőnék az összeset. Mit gondolnak a témáról a zöld szervezetek, és hogyan kezelik a kérdést a vadászszervezetek?

Hogyan érinti ez a lakosságot? Tényleg ennyire elszaporodtak a medvék Székelyföldön? Vagy ez csak a média által terjesztett rémhír? A Szomszédok ezekre a kérdésekre keresi a választ. Megszólaltatja mind a két felet, miközben megismerhetjük azoknak az átlagembereknek a véleményét is, akik napi szinten találkoznak a témával, testközelből.

IDŐ - 2564

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, tervezőgrafika 3 tagozat második díj, 2025

Témavezető: Ducki Krzysztof, Tóth Tamás

Kiss Laura Virág

Az „IDŐ - 2564” olyan művészkönyv, amely 64 oldalon keresztül 25 különböző témájú hírt, cikket mutat be a világból. A kötet merész választékot kínál, a brutalitástól kezdve a közéleten és a bulváron át, egészen az összeesküvés elméletekig, politikáig és tudományig. A hírek elmélyednek a különböző témákban, akár egészen apró részletekig.

A cikkek melletti oldalakon időjárási jelenségek találhatóak, melyek metafórikusan kapcsolódnak az adott hírekhez.

Bethlendi Borbála Ilona

LÁSS ENGEM

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, fotográfia 2 tagozat harmadik díj, 2025

Témavezető: Taskovics Dóra

A fotókönyvem az önbántalmazás témáját, különösen a falcolást helyezi a középpontba. A könyvet a saját képeim illusztrálják, részben asszociatív, részben újrajátszott pillanatokkal. Azért ezt a témát választottam, mert ez egy olyan tabutéma, amely rengeteg embert érint, mégis kevés figyelmet kap.

Az alkotás alapja egy 2023 tavaszi félévben Taskovics Dorka által kiadott feladatra készült fotóesszé, amelyet közel két év alatt bővítettem ki Dercsényi Fanni, modellem segítségével.

Fanni személyes története és nyitottsága különleges perspektívát adott a munkához. Saját élményeit és írásait felhasználva betekintést enged az önbántalmazás fizikai és érzelmi dimenzióiba, valamint a gyógyulás gyakran szakaszos és kihívásokkal teli folyamatába. A projektem alapját ezen kívül az adta, hogy a témához személyes érintettség is fűződik. Ezért célom volt egy olyan albumot létrehozni, amely nem csak a hegekről szól, hanem a mögöttük lévő emberről és történetről éppúgy.

A fotókönyv vizuálisan és narratív elemekkel mutatja be az önbántalmazás komplex jelenségét, miközben rávilágít arra, hogy a társadalmi megértés és empátia kulcsfontosságú lehet a segítségnyújtásban. Továbbá közös célunk volt egy olyan „naplót” létrehozni, amely talán segíthet megérteni az érintett családjának a helyzetet, vagy épp bárki másnak, akár olyannak is, aki szintén küzd.

Varga Emma NATURA MORTA

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, fotográfia 1 tagozat első díj, 2025

Témavezető: Pettendi Szabó Péter

Munkám a csendéletek kortárs újraértelmezésére irányul, amelyben a klasszikus csendéletek formai jellemzői groteszk vizuális kifejezéssel ötvöződnek. Hogyan élhetnek tovább a csendéletek a kortárs fotográfiában? Fel lehet-e dolgozni velük aktuális problémákat? Tudnak-e maradandó értéket képviselni a 21. században is? Ezekre a kérdésekre keresem a választ. A 21. század vizuális kultúrájában a csendélet nem csupán statikus kompozícióként értelmezhető, hanem olyan narratívaként, amely reflektálhat aktuális társadalmi-kulturális kérdésekre. Alkotásaimban a fotográfia médiumával olyan problémaköröket

vizsgálok, mint a női identitás, a szépség idealizált formái, valamint a gazdagság és hatalom társadalmi konstrukciói. A groteszket eszközként használom, hogy a látvány ambivalenciát keltsen, egyúttal mélyebb tartalmi rétegek felfedezésére ösztönözzön. Az alkotási folyamatban kiemelt figyelmet fordítok arra, hogy ezek az összetett, provokatív kompozíciók intellektuális és érzelmi párbeszédre hívják a szemlélőt különböző állati maradványok és hétköznapi tárgyak egymás mellé helyezésén és szembeállításán keresztül.

INHERITED SENSES

Tigse Éva Karolyna 37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, craft 2 (öltözéktervezés) tagozat második díj, 2025

Témavezető: Remete Kriszta DLA habil

Munkámban a brit Chopova Lowena divatház stílusjegyeinek elemzésével, azok alkotói folyamataimba való beépítésével, valamint a családi és kulturális örökség témakörével foglalkoztam. Kiindulásként a tervezők gondolkodásmódjának, etikus szemléletének és korábbi kollekcióik témáinak tanulmányozásába kezdtem. Kiemelten fontosnak tartottam, hogy saját egyéniségem is megjelenjen a folyamatban, miközben a márka világával közös metszéspontokat kerestem. Ennek eredményeként a hovatartozás és a családi örökség témája került központba, mely az egyén gyakori egzisztenciális kérdéskörei közé tartozik. Gyermekkorom közvetlen környezetéből, a családi házban fellelhető anyagokból kezdtem dolgozni. Nagyszüleim csipkefüggönyeit elemekre bontottam, metaforaként értelmezve az egyes növényi motívumokat. ,,Darabjaimat keresem és illesztem össze a múltamból” Az elemek közötti kapcsolódási pontokat kerestem, ahogy mi is kutatjuk személyes kapcsolódási pontjainkat múltunkkal.

Nguyen Trong Nghia

JAPÁN

„MA” KONCEPCIÓ ÉS NEGATÍV TÉR A TERMÉK PLAKÁTTERVEIHEZ

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, tervezőgrafika 2 tagozat Zsűri különdíja, 2025

Témavezető: Csordás Zoltán

This study highlights the cultural and aesthetic relevance of the Japanese idea of „Ma” and its use as negative space in commercial poster design. „Ma” which stands for emptiness, interval, and halt, is essential to creating designs that are visually appealing and captivating. The study illustrates how negative space can focus attention, increase focus, and enhance visual communication by examining a variety of Japanese and foreign posters. The philosophical and historical roots of „Ma,” its association with Japanese art, and its conformity to minimalist design ideals are also examined. The results offer useful information for designers who want to use „Ma” and negative space to make powerful and culturally aware product posters.

Kondricz Ákos alkotása

a Mesterséges archívum a mesterséges intelligencia által generált képek fotográfiai tulajdonságaival, és a fényképes archívumokhoz, illetve adatbázisokhoz fűződő kapcsolatával foglalkozik. témavezető: Eperjesi Ágnes

36. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, Fotográfia 1. díj

Kondricz

Ákos Levente MESTERSÉGES ARCHÍVUM

36. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, fotográfia első díj, Pro Scientia Különdíj, Pro Scientia Aranyérmesek

Társasága Egyesület Reménység Kitűzője „a szekció legkiemelkedőbb tudományos eredménye eléréséért”, 2023

Témavezető: Eperjesi Ágnes

A történet teljes egészében igaz, mert elejétől végéig én találtam ki.

− Boris Vian

Kutatási területem a mesterséges intelligencia (továbbiakban AI) által generált képek fotográfiai tulajdonságaival, és a fényképes archívumokhoz, illetve adatbázisokhoz fűződő kapcsolatával foglalkozik. Korábbi munkáimban, és az alapszakos diplomamunkám során már foglalkoztam az archív fényképek beépítésének a lehetőségével egy kreatív alkotói folyamatba és annak a kérdésével, hogy egy-egy fényképes adatbázis elemeinek a válogatása és újrarendezése milyen új narratív és konceptuális lehetőségeket hordoz magában. Ezúttal a figyelmem az AI által generált képek működési mechanizmusaira és az ebből fakadó fotográfiai kérdésekre és problémákra irányul:

Melyek azok a kizárólagosan az AI-ra jellemző formai elemek, amelyek határozottan elválasztják ezeket a generatív képeket a hagyományos, fotográfiai úton készült társaikkal? Nevezhető-e fotográfiának az ilyen módon elkészült kép? Milyen képi-formai, vagy sztereotíp-társadalmi mintázatokat és ismétlődéseket vélhetünk felfedezni a mesterségesen generált képeken? Mennyiben befolyásolja az adatbázis (archívum) ezeknek a fényképeknek a megjelenését, és milyen módon kontrollálható ez különböző parancsokon és algoritmusokon keresztül? Összetéveszthető-e a generált kép a klasszikussal, az AI valósága a fotográfiaival?

Az országos konferencián bemutatott művet egy pályázaton keresztül beválogatták a Propeller III. című osztrák-magyar nemzetközi kiállítás sorozatba, amely keretén belül három helyszínen is bemutatásra került: Budapesten az Osztrák Kulturális Fórum kiállítóterében, a veszprémi Művészetek Házában, majd a bécsi Fotogalerie Wien-ben. Ezután felkérést kapott a Punkt.hu nevű online szakfolyóiratban való publikációra. Részt vett a Magyar Nemzeti Múzeum által szervezett Természetes-e a mesterséges intelligencia? // Elképzelt városok című Photokick-élménynapon, a publikációnak köszönhető pedig önálló kiállítása nyílt a PaperLab galériában.

Szmutka Roland

PERFORMING THE POSTHUMAN A TECHNOLÓGIA ÉS GROTESZK ESZTÉTIKA

TALÁLKOZÁSA A TEST ÚJRAÉRTELMEZÉSÉBEN

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, művészetelmélet 1 tagozat második díj

Témavezető: Horváth Eszter

A dolgozat a poszthumanizmus filozófiáját és művészeti vonatkozásait vizsgálja, a technológia és a test kapcsolatának újradefiniálására összpontosítva. A hagyományos humanista emberkép, amely az emberi testet stabil biológiai entitásként ábrázolja, a 21. század technológiai és társadalmi változásainak hatására elavulttá vált. A poszthumanizmus keretében az emberi test fluid és manipulálható, olyan hibrid létformává válik, amely a technológia, biológia és kultúra határain mozog.

A tanulmány elemzés alá veszi Donna Haraway és Judith Butler gondolatait, akik a test és identitás átalakulásának elméleti alapját képezik. Haraway kiborgkoncepciója a technológia és biológia összefonódását hangsúlyozza, míg Butler a társadalmi nemek performativitását emeli ki, amely a nemi identitás merev kategóriáinak meghaladását segíti elő. Ezek az elméletek inspirálták a kortárs művészetet, amely a test radikális újraértelmezésére törekszik. Kiemelt figyelmet kapnak az olyan művészek, mint Leigh Bowery, Jenna Marvin és Salvia, akik munkáikban a test groteszk és fluid ábrázolásával, valamint a nemi binaritás elutasításával kísérleteznek. Bowery performanszai a hagyományos szépségideálok dekonstrukciójára épülnek, Jenna Marvin a digitális és fizikai test közötti határokat feszegeti, míg Salvia művészete a groteszk digitális testek teremtésén keresztül reflektál a társadalmi normákra. A digitális technológia központi szerepet játszik az identitás újraformálásában. Az online platformok, mint a közösségi média vagy a virtuális valóság, lehetőséget biztosítanak az identitás és testkép szabad átalakítására. A Wraith Club példája azt mutatja, hogy a digitális terek laboratóriumként is funkcionálnak, ahol a résztvevők saját identitásukat és testüket új formákban próbálhatják ki. A digitális művészeti eszközök, mint a CGI vagy az AR, radikálisan új testképeket hoznak létre, amelyek elmosódott határokat mutatnak ember és technológia között.

A tanulmány végső következtetése szerint a poszthumanizmus nemcsak az emberi test és identitás radikális újraértelmezését hozza, hanem a társadalmi normák lebontásának lehetőségét is. A technológia által inspirált hibrid és fluid testek egy új, globális kultúra alapjai lehetnek, amelyben az identitás sokszínűsége és változékonysága központi szerepet kap. Ez a perspektíva az emberi lét mélyebb összefüggéseinek megértését és egy inkluzívabb jövő megteremtését kínálja fel.

A MŰGYŰJTÉS SZOCIOLÓGIÁJA ÉS A BIRTOKLÁS ESZTÉTIKÁJA

MAGYARORSZÁGON A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, művészetelmélet 1 tagozat harmadik díj, 2025

Témavezető: K Horváth Zsolt

A rendszerváltás utáni Magyarország művészeti szcénájában jelentős változások történtek, amelyek kihatottak a műgyűjtésre és annak szereplőire. E kutatási program célja nemcsak az, hogy feltárja azt a folyamatot, melynek során a művészeti mezőn belül kialakul a műgyűjtés, de arra az egzisztencialista viszonyra is rákérdez, mely a rendszerváltás utáni tulajdonosi szemlélet kialakulása nyomán az „én” és a birtoklás viszonyában létrejött. A műgyűjtés ugyanis nemcsak gazdasági és művészeti, de mélyen filozófiai aktus is. Célom az, hogy Sören Kierkegaard filozófiai és Pierre Bourdieu szociológiai elméletei alapján új perspektívákból világítsam meg a művészeti mezőn belül a műgyűjtés működését. Eddig ugyanis elsősorban kereskedelmi, művészettörténeti, illetve ízlésszociológiai szempontból értelmezték a jelenséget, de én szeretném bemutatni a műgyűjtés esztétikai és társadalmi szerepét is.

A pályázat várható eredménye az, hogy az üzleti és szociológiai megközelítéseken túl rámutat a műgyűjtő természetére, értelmezni kívánja azt, hogy miért éppen a művészetet választotta gyűjteménye tárgyául (s nem valami mást), s hidat képez a gyűjtés strukturális és egyénközpontú egzisztencialista megközelítése között.

E kutatás középpontjában egy kiállítás áll, melynek címe: „Colligere: kiválasztani és egymás mellé rakni”. Jean Baudrillard gondolata – miszerint a gyűjtés első fázisa a felhalmozás, amelyet a tárgyak sorozatba rendezése követ – különösen releváns, ha a gyűjtés strukturáltságáról beszélünk. Egy kollekció öszszeállítása tudatosságot és rendszert kíván, amely meghaladja a birtoklás puszta vágyát. A „Colligere: kiválasztani és egymás mellé rakni” című kiállítás ezt a gondolatot ragadja meg, hiszen a válogatás és az egymás mellé helyezés folyamata maga a kulturális értékteremtés aktusa.

E gyűjteményi kiállítás alapját 4 gyűjtemény képezi, vagyis 5 műgyűjtő. Név szerint:

Gerendai Károly – Gerendai Károly Gyűjtemény

Horn Péter – Horn Gyűjtemény

Kozák Gábor és Stomp Sára – Kozák-Stomp Gyűjtemény

Németh István – nemethcollection

Fontosnak tartom leszögezni, hogy a kiállítás anyagát maguk a gyűjtők válogatták. Mi történik akkor, ha a kurátor nem szól bele, legfeljebb kérdéseivel strukturálja a művek kiválasztását? Vajon a gyűjtők mit tartanak érdekesnek és kiállításra érdemesnek? A hangsúly itt a gyűjtőkön volt és azokon a történeteken, amelyeket a gyűjtők meséltek magukról és a világról a gyűjteményükön keresztül.

Nagy Nikolett

Huszti Nikolett

Tanulmányok: Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium, Dekoratőr szak (20142019), Budapesti Metropolitan Egyetem, Művészeti és Kreatívipari Kar Környezetkultúra alapszak (2019-2022), Építőművész MA – Belsőépítészeti szakirány Szakmai tapasztalat: Demeter Design Studio(2024-), Minusplus architecture and design (2022), Tropical Lab International Art Camp (2023), Erasmus, tanulmányi mobilitás – Faculdade de Arquitetura, Universidade de Lisboa, Portugália (2023-2024), NEB workshop (2022)

Kiállítások: FUGAxMETU hallgatói kiállítás (2024). METU x Bánkitó fesztivál(2023), -+xx - Minusplus 20. születésnapi mashup kiállítás (2023), Design Week Sepsiszentgyörgy (2023)

Díjak elismerések: 36. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció építőművészet 2. helyezés (2023), Metropolitan Diplomadíj (2022), Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíj (2023-2024)

ÁRNYÉKTEREK

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, építőművészet- elmélet tagozat harmadik díj, 2025

Témavezető: Horváth Eszter

A térérzékelésünk sok tényezőből áll, melyek közül az egyik legfontosabb a vizualitás. Nagy szerepet szánunk mindannak, amit látva tudunk megtapasztalni, nem véletlenül használjuk azt a kifejezést, hogy „hiszem, ha látom”. De elhihetjük, amit látunk? A mai világban ez a kérdés egyre égetőbb. Körbevesz minket a közösségi médián és az interneten ránk zúduló rengeteg virtuális képi információ, melyeknek a fele sem igaz, úgy érezhetjük ezáltal, hogy elveszítjük a kapcsolatunkat a realitással, a minket érő képi ingerek kétdimenzióssá válnak, a virtuális térben létezünk. De mi van akkor, ha megpróbálunk visszatérni a háromdimenziós térbe. Mi teszi azt mássá és hogyan tudjuk azt megtapasztalni?

Ilyenkor minden érzékszervünk a tér befogadására, megismerésére törekszik, de úgy gondolom, ami leginkább érzékelteti velünk a térmélységeket, azok az árnyékok. Ők keltik életre azt a sok felületet, ami körbevesz minket, hiszen új dimenziót adnak nekik. Annyira természetesnek vesszük a jelenlétüket, hogy szinte fel sem merül bennünk, hogy menynyire fontosak. Pedig erősen befolyásolni tudják a térérzékelésünket, sokszor akár még illúziót is kelthet jelenlétük. Ilyenkor nem hagyatkozhatunk pusztán a vizualitásunkra, a többi érzékszervünket is használnunk kell. Ezek alapján tekinthetünk az árnyékokra akár különálló entitásként is.

Mindezek után felmerül bennem, mint tervezőben, hogy vajon mennyire tudjuk ezeket a tényezőket befolyásolni, mennyire tervezhetőek ezek az aspektusok?

Belsőépítészként például a világítástervezés során sok esetben nem is mindig a fényt, hanem az árnyékvetést kell megterveznünk. Ahogy Batár Attila is mondja: “A sötétséget, akár a fényt vagy a homályt, be kell tervezni az épületekbe.” (Batár, A. 2005)

A dolgozatomban az árnyékokat, mint heterotóp tereket vizs gálom, ezen felül a térérzékelés azon formáit keresem, amik az árnyékokhoz köthetőek, vagy olyan peremterületek, melyek párhuzamba hozhatóak a heterotópia fogalmával. Ezáltal a heterotóp terek működését és szerepét keresem az építészetben.

Vajon hogyan lehet megteremteni őket és miként hatnak az emberekre? Építészként/belsőépítészként úgy érzem rendkívül hasznos volt számomra ez a kutatás. Bár van ezekről a témákról érintőlegesen szó az egyetemen, de elmélyülni nehezen tudunk bennük, mert hamar eltelik egy szemeszter és mindig az új feladatokra kell fókuszálnunk. Mikor pedig elkezd dolgozni az ember egy irodában, gyorsan szembesül azzal, hogy erre a fajta kísérletező szemléletre nincs kereslet. Pedig ezek a zsigeri alkotóelemek töltik meg lélekkel az épületeinket. A tervezés során első sorban mindig azt kell figyelembe vennünk, hogy az itt tartózkodók, hogy fogják magukat érezni az általunk tervezett terekben milyen élmény megteremtése lenne a kívánt cél. A kutatás segített abban, hogy felélessze összes érzékszervem amikor egy épületet akarok megismerni, de akkor is, ha csak pusztán közlekedem a városban, vagy elmegyek kirándulni. Úgy gondolom a mai online virtuális világban fontos, hogy mások figyelmét is felhívjuk arra, mennyi inger és megtapasztalandó élmény rejlik körülöttünk, ki kell rángassuk magunkat a képernyők elől, hogy valós megélésekben lehessen részünk. Mindemellett fontosnak tartom a laikusok figyelmét felhívni az épített környezetünk részleteire, apró rezdüléseire, melyek mellett elsiklanak a rohanó hétköznapokban. Ez a fajta edukáció azt gondolom eredményezhetné a kortárs építészet jobb megértését és a tervezők nagyobb fokú elismerését. Hiszen nem csak a Pinterest-ből és rajzolgatásból áll a szakmánk, hanem a társadalm számára tervezünk olyan tereket, melyek az emberekért vannak és szinte már pszichológusként próbáljuk megérteni és megadni mindazt, amire az embereknek szüksége van az életük mindennapjaihoz és fejlődésükhöz.

Kísérleteim alternatív tereivel, fény-árnyék illúziók teremtésével arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy tereink többek annál, mint amit látni tudunk, szükség van megértésükhöz a teljes megélésre. Valamint reményeim szerint utalnak jelen korunk illúzióira is, melyből jó lenne néha kiszakadnunk, hogy megtapasztaljuk a valóságot is.

Az árnyékok által keletkező terek, önálló életet élnek, ahová magukkal kalauzolnak bennünket is, amennyiben hajlandóak vagyunk átadni magunkat számukra. Árnyékként megtapasztalhatjuk, milyen velük létezni és figyelemmel kíséretjük folyamatos változásukat. Tér- és fotókísérleteimben ezt a tulajdonságukat igyekszem megalkotni és megragadni. Abban a tudatban teszem mindezt, hogy saját magam szórakoztatásán felül másokat is elgondolkodtatnak képeim. Ezek alapján relevánsnak gondolom az árnyékok, mint heterotóp terek vizsgálatát és úgy gondolom rengeteg lehetőséget tartogatnak még számunkra. Ahhoz, hogy mindezt érdemben kommunikálni tudjam képeimen keresztül, úgy érzem sok kísérletezés áll még előttem. Dolgozatom pillanatkép, mely tartalmazza a már megtett utamat és a még előttem állót.

További kísérletek tematikája:

Az árnyékok segítségével újra komponálni a látványt

Mi a tér? Milyen alternatív terek létezhetnek?

“A nincs is mindig jelen van” - a hiány érzékeltetése

Kétdimenzióból háromdimenzió

Szakralitás és fény kapcsolata, illetve deszakralizálódás

1. Batár, A. (2005). Láthatatlan építészet. Ab ovo.

Éles Balázs

AZ IDŐ RÉTEGEI

37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, fotográfia tagozat részvétel, 2025

Témavezető: Pettendi Szabó Péter

Albert Einstein relativitáselmélete szerint az idő és a tér kölcsönhatásban állnak egymással, együtt alkotják az úgynevezett téridőt. Így az idő és a tér nem elkülönülten, hanem egymással összeka csolódva léteznek. Ezt az összefonódást, illetve az említett dimenziók kölcsönhatásait vizsgálom az alkotói folyamat során. Munkámban a fotográfia médiumát használom. A hagyományos fotográfiákon ritkán jelenik meg az idő dimenziója, mivel a fotó inkább a pillanat kimerevítésének az eszköze. A tér és az idő közvetlen ábrázolása a fotókészítésben gyakran korlátokba ütközik – ez inkább a film sajátja, ami időalapú művészeti forma. A fotótörténetben sok alkotó kísérletezett már a hosszú expozícióval vagy a réskamera használatával, ami lehetővé teszi az idő kreatív láthatóvá tételét a képeken. Az általam kidolgozott módszer egy különleges megvilágítást alkalmaz, amely a hagyományos fotográfia médiumát használja ugyan, de a végső kétdimenziós képen, egyedi és a fotótól szokatlan látványvilágot hoz létre. Ennek az az oka, hogy a képen nem csupán a háromdimenziós tér kétdimenziós ábrázolása jelenik meg, hanem az idő dimenziójának kreatív befolyása is érvényesül, ami egyedülálló karaktert kölcsönöz a végső képnek. Ezzel az eljárással a fotográfia médiumának határait keresem és a fényképtől szokatlan időbeliséget szeretném kiemelni. Az alkotó folyamatban nem használok semmilyen digitális manipulációt, a fotókon csak a fényképezőgép által rögzített képek jelennek meg. A fotografálás alatt a modellem egy sötét térben mozog, ahol a tér egy nagyon vékony síkja meg van világítva. Ha a világítás síkja és a modell mozgása keresztezi egymást, akkor a modellen megjelenő fénycsíkot rögzíti a fényképezőgép. Az idő múlásával ezek a fényrétegek egymásra rakódnak, mint a földtörténeti korok kőzetrétegei. Az alkotói folyamat ismertetése: Az elgondolásom az volt, hogy a fényképezés pillanatát sok apró pillanattá tudjam elnyújtani. Ezért olyan megvilágítást kell alkalmaznom, ami a téma egy nagyon apró szeletét teszi láthatóvá. Ehhez a legmegfelelőbb eszköznek bizonyult a lézerfény. Elsőként egy ipari vonallézerrel kezdtem el kísérletezni. Fontos volt számomra, hogy a kísérleteimet olyan térben végezzem, ahol a tárgyakról és határoló felületekről visszaverődő fény mennyisége minimálisra csökkenthető. Ehhez otthoni körülmények között létrehoztam egy olyan fotóstúdiót, aminek a falai, padlója és a mennyezete egyaránt feketére volt festve. Az abszolút sötéttér létrehozásának köszönhetően, a folyamat során nem rögzültek a visszaverődő fénysugarak által megjelenő formák a fényérzékeny anyagon vagy a fényképezőgép érzékelőjén.

Az első kísérleti fotógráfiákat vízszintesen elhelyezett lézer fény segítségével készítettem, úgy hogy a kamera tengelye a lézerfényre merőlegesszöget zárt be.

Az így keletkezett kép nem volt számomra megfelelő, mert a fotón csak egy vé-

kony csík volt látható.

Második lépésben a lézerfényt a kamera tengelyére 45 °-os szögben helyeztem el. Ez az utóbbi megoldás már azt a képi világot mutatta, ami az eredeti szándékommal egybeesett. A munkám további részében három fontos tényezőt kellett összehangolnom. A fényérzékeny nyersanyag -film- vagy -digitális képrögzítés eseténképérzékelő érzékenységét, az exponálási időt és a modell mozgásának sebeségét. Ennek a három faktornak a finomhangolásával befolyásolható a végleges kép.

Minél kisebb a nyersanyag vagy a képérzékelő érzékenysége annál lassabban kell a modellnek mozognia, hogy a testéről visszaverődő fénysugarak nyomott hagyjanak a képen. Ez fordítva is igaz, annál gyorsabban tud mozogni a modell minél nagyobb a nyersanyag érzékenysége. A lézerfény kísérleteimet kétféle kamerával rögzítettem. A gyorsabb tesztelés érdekében a kísérletek első szakaszában főleg digitális kamerát használtam. Ennek a megoldásnak az előnye az volt, hogy a kívánt eredményt az exponálás után rögtön ellenőrizni tudtam a fényképező gép kijelzőjén. Így jelentős időt tudtam megspórolni. A kísérleteim későbbi szakaszában már gyakrabban használtam analóg fényképezőgépet és különféle érzékenységű analóg nyersanyagokat. A munkám további szakaszában, olyan minden napi tevékenységet kerestem, ahol egy jól behatárolt térben hosszú időn keresztül végezhetünk különféle sebességű mozgásokat. Úgy gondoltam, hogy az éjszakai alvás rögzítése megfelel az előbb említett kritériumoknak. Ehhez a kísérlethez nagyformátumú kamerát és papírnegatívot használtam, aminek az érzékenysége igen alacsony. Így sikerült elérnem, hogy 2-3 órán keresztül tudják exponálni.