ÉSZAKI ÁRAMLAT II

ZŰRZAVAR BERLINBEN

ÉSZAKI ÁRAMLAT II. | A berlini kormány kommunikációjában engedményeket tesz Washingtonnak a Navalnij-ügy kapcsán. Az orosz gáznak azonban valójában nincs alternatívája.

Egyszer csak felbukkan Vito Corleone (A keresztapa, Francis Ford Coppola 1972-es filmjének maffiafőnöke, akit Marlon Brando alakított), és valamilyen szívességet kér majd. Ezt mondta az Északi Áramlat II. megépítésével kapcsolatban a német–orosz projekt egyik fő ellenzője, a texasi republikánus szenátor, Ted Cruz, aki szerint az újabb energiacsatorna aktivizálásával Berlin az orosz maffia lekötelezettjévé válik. A politikus ezzel persze a projekt finanszírozásában részt vevő öt nagy nyugat-európai energiavállalatot is támadta, s mindenekelőtt az Oroszországi Föderációt (OF) maffiaállamozta le. Értelmezésében Vito Corleone, a keresztapa vélhetőleg Vlagyimir Putyin elnök lenne. Forrnak az indulatok az Északi Áramlat II. ügyében, egyre erősebb a washingtoni nyomás.

A CÉLPONT: NÉMETORSZÁG

A mindmáig több vonatkozásban is tisztázatlan Alekszej Navalnij-ügy kapóra jött a vezeték ellenzőinek. Az USA-ban a kérdésben héják – a demokraták nagy többsége és az amerikai olajiparhoz különösen közel álló republikánus politikusok – az esetre hivatkozva a szankcióprés újabb csavarásával igyekeznek rákényszeríteni Berlint a projekt feladására. Ezúttal az elsődleges célpont egyértelműen Németország, gazdaságilag a második legerősebb NATO-tag.

Németország, sőt egész Európa zavarodottan és ellentmondásosan reagál a Navalnij-ügy és az Északi Áramlat II. összekapcsolására. Dr. Janis Kluge, a német Tudomány és Politika Alapítvány (SWP) elemzője szerint Moszkvától csak olyan dolgot lehet kérni, amelyet teljesíteni is tud. Az, hogy az orosz állam mozdítsa elő a Navalnijügy feltárását, nem ilyen. Ha abból indulunk ki, hogy a Kreml vagy bármilyen orosz érdekkör részese volt a merényletkísérletnek, akkor ez a feltétel

(a bűncselekmény felderítése) nem teljesíthető – mondta Kluge. Vagyis ha a német szövetségi kormány leállítja az Északi Áramlat II.-t, az nagypolitikai, stratégiai döntés lesz, nem pedig szankció – összegezte.

AZ LNG ÁLL A HÁTTÉRBEN

A Die Zeit hetilap értesülései szerint Berlin augusztus közepén bizalmas ajánlatot tett Washingtonnak, hogy hajlandó egymilliárd eurót az ügyre áldozni. Cserébe azt várja az Egyesült Államoktól, hogy nem gördít akadályokat a vezeték befejezésének útjába. Olaf Scholz német alkancellár, pénzügyminiszter vitte az ajánlatot az USA-ba, ahol azt átadta Steve

Mnuchinnak, amerikai kollégájának. E szerint Berlin a fenti összeggel támogatja, hogy két németországi kikötőben, Brunsbüttelben és Wilhelmshavenben új, az amerikai cseppfolyósított gáz (LNG) németországi importját előmozdító speciális kikötőberendezések épüljenek. Ám most a koronavírus-válság, valamint az előző amerikai kormányzat idején mesterségesen túlduzzasztott kőzetrepesztéses technológiát alkalmazó kisebb-közepes USA-beli földgáz- és kőolaj-kitermelők tömeges csődbe menése fakaszt újabb kockázati forrásokat. A Nikkei elemzése szerint a jelenlegi szénhidrogén-túlkínálat a nemzetközi piacokon átmeneti jelenség. Ha Ázsia talpra áll, ezt kéthárom éven belül felszívja elsősorban a kínai, kisebb mértékben a japán és a dél-koreai gazdaság.

Mellesleg Moszkva is a kivárásra játszik. Oroszországi politikusok egyre határozottabban jelzik, hogy a jelenlegi folyamatok két irányba taszítják az OF-et. Egyrészt tovább erősítik a bezárkózást, az energiahordozók (olaj, földgáz, szén) külpiacaitól való függetlenedést, másrészt a még inkább kelet felé való orientálódást. Ám Oroszország elemzői is felismerik: a kínai sárkány csókja halálos lehet. A Moszkva és Peking közti gazdasági méretaránytalanság (körülbelül egy az öthöz) Kína malmára hajtja a vizet.

Ezek a globális folyamatok Németországot is kedvezőtlen irányba fordíthatják. A környezetvédelmi szempontból a többi fosszilis energiahordozónál tisztábbnak számító földgáz beszerzési forrásai körüli növekvő bizonytalanság, továbbá a megújuló energiaforrásokba vetett túlzott bizalom előrevetíti a következő évek, évtizedek energiabiztonsága körüli problémákat. Ezzel is magyarázható, hogy Berlinben erősödik azok tábora, akik fenntartásukat hangoztatják a nukleáris szektorból való, szerintük elsietett kiszállás miatt. Jelzésértékű, hogy a német médiában szaporodnak azok a cikkek, amelyek az atomenergia pozitív aspektusaira hívják fel a figyelmet.

Angela Merkel az Északi Áramlat II. kérdésében ingadozó politikát képvisel, s az utóbbi időben ezt csak erősíti a Navalnij-ügy. A kancellár mintha hajlana a projekt megszakítására – legalábbis a kommunikáció szintjén. A másik oldal markáns képviselője a nagy energiavállalati vezetők mellett a német gazdasági és energiaügyi miniszter, a CDU-s Peter Altmaier, akit a párt belső köreiben akár jövendőbeli

kancellárjelöltnek is el tudnak képzelni. Mint a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung beszámol róla, a politikus az ARD tv-csatornán határozottan kiállt a mellett, hogy vigyék véghez a Németországot az OF-fel összekötő második gázvezetékpáros lefektetését, és induljon el rajta a szállítás.

NINCS ALTERNATÍVA

A projektből való kihátrálásnak súlyos következményei lehetnek. A német gázimportban harmincszázalékos szerepe van például Hollandiának, ahol is környezetvédelmi szempontok alapján 2030-ig a tengeri kitermelés szinte teljes leállítását tervezik. Az amerikai palagáz pedig drága, és ugyanúgy kiszolgáltatottsághoz vezethet. Az Észak-Afrikából importált nyersanyag óriási politikai kockázatot hordoz, például a líbiai polgárháborús helyzet miatt. Az Északi-tengeren, a Norvégia partjai mentén feltárt gázmezők pedig kimerülőben vannak. Berlin számára tehát nem nagyon van más alternatíva, mint az orosz gáz.

Az Északi Áramlat II.-t az orosz Gazprom építi. A mintegy tízmilliárd eurós vállalkozás felét hosszú lejáratú kölcsönök formájában két német óriás, az Uniper és a Wintershall, valamint a francia Engie, az osztrák ÖMV és a holland–angol Royal Dutch Shell finanszírozza. Ha bebukik a projekt, akkor ezek a hitelezők milliárd eurós nagyságrendű veszteségre számíthatnak. Emiatt is növelik a nyomást a kormányzatokon, elsősorban Berlinen, hogy folytatódjanak a munkálatok, amelyekkel 95 százalékban már elkészültek. D. P.

A GAZPROM OMSZKI FINOMÍTÓJA. BERLINNEK SZÜKSÉGE VAN AZ OROSZ ENERGIAHORDOZÓKRA