FENNTARTHATÓSÁG Belefulladunk

BELEFULLADUNK

A SAJÁT RONGYAINKBA

FENNTARTHATÓSÁG | 2000 és 2014 között megduplázódott a divatipar termelése. Kétségtelen, hogy növekszik a föld lakosságának a lélekszáma, de nem ilyen mértékben. Évente több mint százmilliárd darab ruhát vásárolnak meg világszerte, miközben a forgalomban lévő textíliák harmadát annak összetétele miatt csak kisszámú üzem tudja újrahasznosítani. Tabutéma mindeközben, hogy az újrahasznosítás is súlyos környezeti terhelést jelent.

„Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Az olvasó meghökkenhet: miért idézzük egy ruhaiparról szóló cikkben Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című versét? Nos, a lángelmű poéta korában, mint e költeményből is kiderül, levetett rongyokból, fölös textíliákból kinyert alapanyagból készültek a könyvek – tegyük hozzá, jobb papírminőségben, mint a napjainkban fából, szalmából gyártottak.

IRREÁLIS TÚLTERMELÉS De mit csinálunk ma fölös rongyainkból? Természetesen – ruhát. Az ökológiai változásokat kutató francia Ademe (Agence de la transition écologique) szerint több mint 100 milliárd darab ruhát vásárolnak meg világszerte egy év alatt. Nem csoda, hiszen 2000 és 2014 között megduplázóFOTÓ: TAMI CHAPPELL/NIKE HANDOUT, REUTERS

A CIPŐKET IS ÚJRAHASZNOSÍTJÁK. A NIKE TETT KORÁBBAN KÍSÉRLETET ARRA, HOGY BEGYŰJTSE ÉS ÚJRA FELDOLGOZZA A KIDOBÁSRA SZÁNT SPORTCIPŐKET

dott a divatipar termelése. Ma átlagosan 60 százalékkal több ruhát veszünk, mint 15 esztendővel ezelőtt. Az Ademe felméréseit összegző 2019-es tanulmány is rámutat: a ruhagyártás túlpörgése több szinten is problémát jelent, különösen az ipari szereplők részére, mert raktározniuk kell a rettentő mennyiségű, vevőre nem talált készletet. De éppígy gondot okoz a fogyasztóknak is, akiket valósággal elárasztanak a szekrényeikből rájuk dőlő használt darabok, s nem tudnak velük mit kezdeni.

Három megoldást javasolnak a szakemberek. Az első: csere vagy eladás útján találhat új gazdára a textília. A második a ruhajavítás, a harmadik a reciklálás. Franciaországban, ahol törvényi szinten is próbálnak gátat vetni az újrahasznosítható ruhaneműk pazarlásának, a fölösleg nyomasztó sorsa egyre inkább társadalmi párbeszéd tárgyát képezi. Úgy tűnik, egyelőre megállíthatatlan ez a gépezet: 2016-ban a The Guardian megvizsgálta a H&M reciklálási világhét elnevezésű akcióját, melynek során a globális cég 1000 tonna ruhát gyűjtött össze. A brit lap szerint a jelenlegi újrahasznosítási technológiák mellett ez 12 évre elegendő alapanyag lett volna a társaság számára.

Csakhogy a valóság kijózanító: ez a bizonyos ezer tonna éppen hogy megfelel annak a mennyiségnek, amelyet egy ilyen világmárka mindössze 48 óra alatt értékesít. Önmagában a reciklálás tehát nem oldja meg az divatipar túltermelésének és túlfogyasztásának a problémáját – mondják a szakemberek.

ZÖLDÁLMOK – ÉS A REALITÁS A kormányzati szinten is támogatott „ökológiai átalakulást” segítő Eco TLC adatai szerint Franciaországban évente 2,6 milliárd darab divatcikket vásárolnak. E mennyiség 38 százalékát gyűjtik be egy esztendő alatt. Az újrahasznosítási folyamatba így bekerülő 239 ezer tonna textil 33,5 százalékából lesz reciklálásra alkalmas alapanyag, a maradékot megsemmisítik vagy próbálják újraértékesíteni, esetleg eladományozni. Az újrahasznosítás folyamán az így megmaradt anyagok 10 százalékát felszabdalják, hogy rongy legyen belőle, s mindössze 23,4 százalék kerül be ismét a gyártásba, melynek eredményeként új alapanyag készül.

A már egyszer felhasznált alapanyagok újbóli igénybevétele a downcycling, avagy az értékcsökkentő újrahasznosítás. Az eljárással, mint a neve is mutatja, már silányabb minőségű áru állítható elő. A recikláláskor az alapanyag olyan mechanikus folyamaton megy keresztül, melynek során a ruhát alkotó szálak rövidebbek lesznek, s ez gyengébb minőségű ruhaneműt eredményez, mint az először felhasznált anyagból készült darabok. Később már csak szigetelésre, matractömésre tudják felhasználni ezeket az anyagokat.

Az effajta értékcsökkentő újrahasznosítással nyert textília jelenleg a ruhaipari termelés mindössze egy százalékát adja. Nem valamiféle végtelen körforgásról, hanem a környezetet terhelő matériák keletkezésének a kitolásáról beszélhetünk. (Miközben ügyes marketingfogással az újrahasznosított árukon egy végtelenségig tartó körforgásra utaló embléma látható – a szerk.)

Ahhoz, hogy a textília könnyen újrahasznosítható legyen, bizonyos számú paraméternek meg kell felelnie. Ilyen például az összetétele, hiszen lehet 100 százalék pamut vagy százszázalékos poliészter is. Egy olyan textil, amely egyféle összetevőből áll, mindenképpen könynyebben reciklálható, mint a többkomponensű anyagok vagy a „szörnyű keverékek”. Ma a forgalomban lévő textíliák mintegy harmada pamut-poliészter. Ezeket a vegyes összetételű anyagokat eleve kevés üzem tudja újra felhasználni. A minőségi problémák mellett a díszítések, a gombok, a cipzárak is komoly buktatót jelentenek; ezektől meg kell szabadítani a textíliát, hogy reciklálható legyen.

NEM EGY STERIL FOLYAMAT A reciklálás a legkevésbé sem steril körülmények között megy végbe. Energiaigényes technológiai folyamatról van szó, ami számos olyan szennyező anyagot is termel, amely súlyosan károsítja környezetünket. A fogyasztóknak általában fogalmuk sincs arról, amikor „zárt körű” vagy „állandó és végtelen” reciklálásról hallanak, hogy a valóságban a késztermékek milyen kis, nehezen kimutatható és igazolható hányadáról mondható ez el.

Ha a divatipar ilyen mértékben ontja tovább a termékeit, az eladott áruk 2050-re elérhetik az évi 175 millió tonnát, ami a jelenlegi mennyiség háromszorosa.

A Fashion Revolution aktivistái szerint

KÉNYSZERŰ ÖNKORLÁTOZÁS. A NAGY DIVATHÁZAK MÁR KEVESEBB BEMUTATÓT TARTANAK IDÉN

„a legtartósabbb ruha az ön szekrényében van”. A fogyasztói társadalom tényleg csak akkor tudja ezt a fenyegető, irtózatos környezetterhelést jelentő növekedést elkerülni, ha megbarátkozik a használtruhavásárlás, az otthoni vagy műhelyben történő javítás, a ruhák adományozása, cseréje gondolatával. DÁLNOKI ZOLTÁN