MAGYAR ÉLET 2019. TÉLI KRÓNIKA
dr. Forbáth Péter
területeken voltak már publikációk a gyermekágyi láz jelenségről, azonban orvosi konklúzió nélkül. Semmelweis csak felfedezése után későn publikálta orvosi felismerését és felfedezését – több okból is –, pedig ő már a gyakorlatban következetesen alkalmazta a kézmosást és így az ő praxisában és felügyelete alatt jelentősen csökkent a fertőzésből eredő gyermekágyi halandóság. Az orvosi világ csak a halála után ismerte el Semmelweis Ignác tanait és érdemeit, ezért nevezték el őt az anyák megmentőjének.
Az ünnepségre dr. Forbáth Péter magával hozott egy – a birtokában lévő – kisméretű vízfestményt, Zádor István 1941‐ ben készített munkáját, melyen a Rókus Kórház a Rókus Kápolnával együtt volt látható. A Rókus Kórházban kezdte el működését Semmelweis Magyarországon. Ő magyar volt, habár a Semmelweis név nem magyar eredetű, valószínűleg 2‐3 generációval előbb telepítették a családot a Dunántúlra. Kíváncsivá tett engem Semmelweis életének és korának több részlete is, ezért a szoboravatást követő napokban arra kértem Pétert, hogy üljünk le egy beszélgetésre. Ő készségesen vállalkozott erre.
‐Milyen érdekes, hogy Péter ugyanazon a napon született, mint Semmelweis, július 1‐jén. – kezdtem a beszélgetést. De ő 1818‐ban. Fontos megnéznünk azt, hogy mi volt Magyarországon 1818‐ban, mivel akkor még nem volt dualista Monarchia, csak Osztrák Monarchia. Amikor a fiatal Semmelweis a középiskola után egyetemre ment, a Monarchiának három nagyobb egyeteme volt, a prágai, a bécsi és a pesti, mely utóbbi az Érsekújvárról visszajött Pázmány Egyetem volt, így a pesti perifériás egyetemnek számított. Amikor Semmelweis egyetemre került, az apja nem is orvosnak, hanem ügyvédnek, mégpedig honvédbírónak akarta őt képezni, ezért ő az első évet jogon tanulta. Semmelweis ott találkozott egyetemi diáktársakkal és ott elhatározta, hogy a medicina jobban érdekli. Így lett ő orvosdoktor 1844‐ben. S nem orvosi disszertációt írt, hanem egy botanikai disszertációt.
‐Botanikai disszertációt? Nagyon érdekes! Tehát Semmelweis egyetemi tanulmányai Pesthez kötődtek... Ő az egyetem első részét Pesten kezdte, de Bécsben doktorált, ami akkor az Osztrák Monarchiának a legjobb egyeteme volt. Egy év alatt megszerezte a magiszteri címet szülészetből‐ nőgyógyászatból. Kapott orvosdoktori praktizálási jogot és felvették az egyetemre, mint fiatal gyakornokot. Érdekes dolog megemlíteni, hogy a nők akkor otthon szültek, mindenki, aki egy kicsit jobb helyzetben volt. Az ment be kórházba szülni, aki örökbe adta a gyerekét, leányanyák. A bécsi egyetemnek volt két szülészete, az egyikben tanították az orvosdoktorokat, a másikban pedig a szülésznőket, a bábákat. Nem volt mesze a két intézet, de egészen más oktatási módszer volt. Abban az időben aránylag nagyon kevés diagnózis történt meg élőben, a legtöbb a halál után volt kórbonctannal. Az orvosok és orvostanhallgatók elmentek a kórbonctanra. A gyerekágyi láz az volt, hogy a szülő nők egy része belázasodott, igen magas lázzal és ezek az anyák meghaltak egy néhány nap alatt. Többet nem tudtak akkor megállapítani, de Semmelweis két dolgot látott meg: ahol a bábákat tanították, ott kevesebb gyerekágyi láz volt, mint ahol az orvostanhallgatókat tanították, pedig azonos volt a tanterv, hogy hogyan kell a szülészetet levezetni. A nagy különbség az volt, hogy az orvostanhallgatók boncoltak, a bábák nem.
‐Ez egy fontos orvosi megfigyelés volt... A másik fontos kérdés ebben az időben az volt, ami az egész világon nagy kérdés volt, hogy mi volt valójában a gyermekágyi láz: infekció vagy járvány, azaz pandémia? Ez még Louis Pasteur kora előtt volt, amikor még nem volt bakteriológia. Akik meghaltak, azokat kórbonctanilag feldolgozták. Akkor jött egy érdekes dolog. Semmelweis vakációja alatt történt, hogy az egyik barátja, doktor Kolletschka meghalt. Amikor Semmelweis visszajött, elment a kórbonctani intézetbe és azt vette észre, hogy ugyanaz a kórbonctani eredmény volt Kolletschkánál, mint a gyermekágyban meghalt nőknél, tehát ez azt mutatta, hogy ez egy infekció és nem egy járvány volt. De ha infekció, ki inficiálja meg őket? Ő sem tudta a választ, csak feltételezte, hogy valószínűleg az orvosok fertőzték meg az asszonyokat egy rothadó szerves anyaggal. Megint csak emlékezzünk arra, hogy ez a bakteriológia előtti korszak. S akkor ő elhatározta, hogy megtisztítja a kezét a rothadó anyagtól és klóros vízzel mos kezet és sokkal többször mosott kezet, mielőtt elment egy szülő nőhöz. Az ő általa kezelt szülő nőknél csökkent a gyermekágyi láz. A főnöke ezt nem fogadta el és Semmelweisen kívül minden ment a régi szokások szerint.
‐Így tehát Semmelweis felfedezte a kézmosás fontosságát, ami a fertőzést megakadályozta. Mikor volt ez? 1847‐ben. Az intézetben, ahol dolgozott, 1847‐ben jött erre rá mint egészen fiatal orvos. S ragaszkodott ahhoz, hogy az ő tanítványai is kezet kell hogy mossanak, mielőtt mennek egy szülésnél segíteni. De ekkor az orvosoknál még mindig folyt az infekció‐járvány dilemma. Megint visszatérve a világtörténelemhez, a híres brit sebész, Joseph Lister, aki később az antiszeptikus, fertőtlenítő eljárásnak volt az úttörője, ekkortájt még utcai ruhában operált.
21