MesterSzakács
Bor Hírlap Mosogatófiúból világbajnok: 105 főre főzött egy üvegkalitkában
Varga Károly Egy kecskeméti mesterszakácsot ünnepel a világ konyhaművészeinek színe-java. Varga Károly nyerte ugyanis a luxemburgi gasztronómiai világbajnokság (Culinary World Cup) egyéni versenyét, ő hozhatta haza a győztesnek járó trófeát. Csapatkapitánya volt a magyar válogatottnak, amelyet ezüstéremmel jutalmazott a zsűri, és az aranyérmet szerző junior csapatot is ő készítette fel.
V
arga Károly édesanyja unszolására választotta a szakács pályát, ő ugyanis teljesen tanácstalan volt, milyen irányban tanuljon tovább. – Kisfiam, ha szakács leszel, mindig lesz mit enned, tiszta körülmények között, szép ruhában dolgozhatsz, közben pedig nem kell megszakadnod a munkában, hajtogatta anyám, én pedig úgy gondoltam, megpróbálom, és szerencsére jól választottam – idézi fel a kezdeteket a sikeres szakács. – Csenevész gyerek voltam akkoriban, ő pedig féltett attól, nehogy valami megerőltető munkára adjam a fejemet, és úgy gondolta, szakácsként könnyű dolgom lesz, a fakanalat csak elbírom majd. Ebben az egyben tévedett, a kezdet ugyanis igencsak nehéz volt. Nehéz üstöket kellett emelgetnem, amikor mosogatófiú lettem az Express Étteremben. A Széchenyi István Szakközépiskolában végeztem, előbb a Szalagház Ételbárban kaptam munkát. Itt ismertem meg Messzi Pista barátomat, aki nem csak kiváló sportember, de ragyogó mesterszakács is volt. Az Ételbár után az Árpád Söröző vendégeit kényeztette el Varga Károly, majd 1986-ben ő lett az akkor megnyitott Liberté Kávéház konyhafőnöke. 1992-ben részt vett a sevillai világkiállításon, ahol hat hónapot töltött. Még ugyanebben az évben indult élete első szakácsolimpiáján, Frankfurtban, ahol rögtön egyéni aranyérmet szerzett. – Valójában innen számítom pályafutásom kezdetét. Mestereim és mentoraim, Domokos József és Csizmadia Sándor, egyengették az utamat. Akkoriban nem volt könnyű érvényesülni egy vidéki szakácsnak, ezért mindent megtettem annak érdekében, hogy képezzem magam. Rengeteg könyvet olvastam, és a fél világot bejártam, hogy a legkiválóbb szakemberektől tanulhassak. Szingapúrtól, Dubajon át eljutottam egészen Chicagóig és New Yorkig. Felkértek, hogy tartsak bemutatókat, ekkor
14
kezdtem ugyanis foglalkozni a konyhaművészeti artisztikával. Az ehető anyagokból (zöldségből, gyümölcsből, marcipánból, jégből) faragott kompozíciók készítése ma már a gasztronómia önálló ágát jelentik. Hazánkban nem volt hagyománya, Varga Károly honosította meg ezt a területet. Egy-egy könyvet írt és adott ki a gyümölcs- illetve a zöldségfaragásról, ezekben minden szakmai fogást megoszt az olvasókkal. Tanítja is az artisztikát, rendszeresen tart előadásokat, bemutatókat a témában. Öt olimpián és világbajnokságon vett részt, mindegyikről aranyéremmel tért haza. Összesen 14 világbajnoki és 11 olimpiai aranyérmet tudhat a magáénak, emellett mintegy 40 egyéb érmet szerzett csapatban vagy egyéniben. Élete legnagyobb sikerét azonban legutóbb könyvelhette el a luxemburgi gasztronómiai világbajnokságon. – 53 ország 2500 chefje pályázott a világ kupára, amit eddig két magyar szakácsnak sikerült kiérdemelnie. A miskolci Mátyás Rudolf és a debreceni Mile József után nyertem el a világ kupát, ami óriási megtiszteltetés számomra. Négyévente rendezik meg a viadalt, a Föld minden tájáról érkeznek ide szakácsok, akik bemutatják a legújabb technikákat. Ötleteket merítünk egymástól, új alapanyagokat, kreációkat ismerhetünk meg, és annyi élményt szerzünk, ami négy évre feltölt minket. A magyar válogatott csapata (Varga Károly, Szűcs Sándor, Birkás Gábor, Kostyál Gábor, Molnár Péter és
