BorRégió
Bor Hírlap Összefogás Tokaj-Hegyalján!
Megalakult a Tarcal Kulturális Egyesület Látni- és kóstolnivalóban nincs hiány Tarcalon. Tokaj-Hegyalja egyetlen ötcsillagos szállodája, az Andrássy Rezidencia még a fenséges lakhatást is biztosítja, csodás, fürdésre is alkalmas, érintetlen szépségű bányató várja a kirándulókat, és első osztályú dűlőkben barangolhat az ember. Miközben itt van a most már ínyencfalatokat is felszolgáló Borászok borásza, Berecz Stéphanie hangulatos pincéje, és az amerikai kontinenst mostanság meghódító, arrafelé csak szimplán Furminatornak nevezett Majoros László családi pincéje is.
Szóval van itt minden, ami szem-szájnak ingere, csak meg kell mutatni. Az elmúlt hónapokban jött létre a Tarcal Kulturális Egyesület, aminek a motorja a már említett Berecz Stéphanie és a helyi vendéglátásban érdekelt Palásthy Katalin, majd szép lassan besorolt mögéjük a település többi borásza, fogadósa is, mi több, a helyi önkormányzat is. Az a nagyszerű ebben a projektben, hogy nem csak rendezvényeket hoznak tető alá, nem csak pályázatokat írnak, hanem egymás számára teremtenek üzleti lehetőséget (a szállóvendégek kedvezményt kapnak a borászatoknál vagy a helyi sajtmesternél, és így tovább) – és próbálják helyben tartani a turistákat. S ami igazán figyelemre méltó: egy csapatba tömörül itt az orosz származású, exkosaras Szavercsenkó Jelena, a Kern Pincészet borásza, a francia Berecz Stéphanie, az örmény felmenőkkel büszkélkedő Károlyi Gabriella, az Andrássy Rezidencia marketingese és a Novell Magyarország korábbi operatív igazgatója, Basa Richárd, aki Kanczler Andrással viszi a Basilikus Borkultúra Központot és Szőlőbirtokot. Ők mindnyájan szegről-végről
lettek tarcali borászok, míg Matyisák Gábor és felesége, Vízkeleti Anikó, bár 2010-ben alapították csak pincészetüket, ősei már az 1800-as években is kiváló aszúkat termeltek. Soraikat erősíti a Myrtus Pince tulajdonosa, Keresztes Ákos is, aki ifjú borászként két éve elnyerte a Pannónia Aranygyűrűt. A Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet is tagja a társulásnak, ahogy Dorogi István remete borász is. Az ilyen jellegű összefogás nemcsak a tekintetben unikum, hogy másutt még tősgyökeres helyiek sem tudnak mindig megegyezni, hanem mert békésen megfér egymás mellett többféle kívánalom: a vallásos üzenetet képviselő,
közel tíz méteres áldó Krisztus-szobor, a mámorító borok, az esti bulizásra is gyakorta használt bányató, meg az afféle „magas” kultúra, mint a Tarcal Akusztik koncertsorozat, aminek keretében egész nyáron hívogatják a turistákat a régi kőbánya helyén kialakított Arénába. A tokaji borvidék legdélebbi parcellái közé tartozik a Szent kereszt-dűlő, filológusok szerint ez lehet egész Hegyalja legrégebbi szőlőhegye. És hogy ennek milyen gyakorlati haszna van? Nos, elég csak megkóstolni a tarcali remete borász, Dorogi István máslását, és az ember mindent megért...
A pezsgőkészítés segíthet Tokajon?
Egyre csak nő a kereslet
12
A pezsgőkészítés jó alternatíva lehet a túltermeléssel küzdő tokaji borvidék számára a biztonságosabb, nagyobb hozzáadott értékű termeléshez, amit segít, hogy a pezsgőfogyasztás világszerte és Magyarországon is a reneszánszát éli. A pezsgő igazi válságálló ital, amit jelez, hogy a jelenleg is tartó felfutása 2008-2009 környékén kezdődött, a világgazdasági válság idején – mondta a Világgazdaságnak Kalocsai László, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának alelnöke, aki egyben a Dereszla Pincészet vezetője is. A tendencia azért is érdekes, mert 2009-ben jelentősen esett a hagyományos eljárással készült pezsgők, a champagne-ok eladása, de amikor 2010–2011-ben kompenzált a piac, kiderült, hogy nem is a végfogyasztás csökkent, hanem a kereskedők tartották alacsonyan a készleteiket attól tartva, hogy a gazdasági válság egyik áldozata a luxustermékként aposztrofált champagne lesz. A pezsgőfogyasztás azonban világszerte nő, Skandináviában és Kanadában például két számjegyű az éves bővülés százalékos üteme. E trendet próbálják meglovagolni
a pezsgőkészítésre alkalmas borvidékek Magyarországon is. Már az 1990-es évek közepén néhány hazai szereplő nagyobb hozzáadott értékű pezsgővel próbált betörni a hazai piacra, a 2000-es, 2010-es években pedig ez a folyamat felerősödött. Kalocsai László szerint jó lehetőséget teremt, hogy az egy főre jutó, évi három liter körüli magyarországi pezsgőfogyasztás világszinten is jelentős. Bár a pezsgők nagyobb része a 2-3 eurós polci árú tankpezsgő, nő a magasabb minőségű, tradicionális termékek aránya is. A vásárlók már az esztendő egészében keresik a pezsgőt, bár a fogyasztása még mindig az év végi ünnepi időszakban a legmagasabb.
