Pálinkárium
Bor Hírlap
14
Erjeszthető cukrot tartalmaznak...
Pálinkafajták
A pálinka készülhet vadon termő és termesztett gyümölcsből, szőlő alapanyagból, gabonából, krumpliból és más pótlékanyagokból, amelyek erjeszthető cukrot tartalmaznak. Kisüsti pálinka: Azok a törkölyés gyümölcspálinkák nevezhetők kisüsti pálinkának, amelyet legfeljebb 1000 liter űrtartalmú, rézfelületet is tartalmazó pálinkafőző berendezésben, legalább kétszeri szakaszos lepárlással állítanak elő. Az elnevezés onnan származik, hogy régen a pálinkát 400-500 literes kis üstben készítették. A termelés fejlődésével, növekedésével már nagyobb térfogatú üstöket is alkalmaztak, többnyire rozsdamentes acélból, továbbra is fontos azonban, hogy az üst egy része rézből legyen. A réz szerepe a lepárlásban katalizáló szerepet játszik az aromaanyagok kialakulásában. Érlelt pálinka: Akkor beszélünk erről, amikor a törköly és gyümölcs alapanyagú pálinkákat legalább 6 hónapig 1000 literesnél kisebb, vagy 12 hónapig 1000 literesnél nagyobb fahordóban érlelnek. Élvezhető, jó minőségű pálinka csak elegendő ideig és megfelelő körülmények között végzett érleléssel érhető el. Az érlelési folyamatokban a fahordónak jelentős szerepe van. A fából egyrészt kellemes aromaanyagok és színanyagok oldódnak ki, másrészt a fa katalizálja a további aromaanyagok kialakulását. Ó pálinka: így nevezik azokat a törköly- és gyümölcspálinkákat, amelyet egy évig érleltek.
Ágyas pálinka: Gyümölcságyon érlelt pálinkának nevezik azt a pálinkát, amelyet gyümölccsel együtt, legalább 3 hónapig érleltek. A gyümölcságy lehet a párlat fajtájával azonos, illetve tartalmazhat más gyümölcsöt/gyümölcsöket is. 100 liter pálinkához legalább 10 kg érett, jó minőségű gyümölcsöt kell felhasználni. Az ágyas pálinka régi hagyományokkal rendelkező magyar ital. Az elmúlt századokban sokféle recept alapján készítették. A népi főzésben kétféle ágyas pálinkát különböztettek meg, a nyárit és a télit. Az előbbit friss gyümölcsök hozzáadásával, míg az utóbbit a legkülönfélébb fűszernövények felhasználásával készítik. Borpárlat: A borpárlat a különböző borféleségek egyik legősibb tartósításának a módja. Magyarországon feltehetően az első pálinkaféleség, melyet „életvíznek” /aquae vitae/ neveztek. A magyar királyné életvize feltehetően ízesített, fűszerezett ital volt, melyet gyógyításra használtak. A 19. században azonban szükséges volt a sokféle gyümölcsből készült pálinkáktól elkülöníteni, ezért a francia konyak szót vette át a magyar nyelv. Törkölypálinka: Korábban a legelterjedtebb pálinkafajta volt, az ország szinte minden szőlőtermelő vidékén készítették. A törkölypálinkához a szőlő feldolgozásából keletkező, a préselés után visszamaradó részek - kocsány, héj, mag - szolgálnak alapanyagul. Az édes törköly a legalkalmasabb pálinka készítésére. A Tokaji aszú törkölyének kifőzéséből származó to-
kajiaszú-törkölypárlat kifejezetten különlegességnek számít. Seprőpálinka: A seprő a bor erjedése során keletkező üledék, mely a bor kb. 3-8 %-a. Korábban palackozták is a seprőpálinkát, ma inkább keverik más gyümölcspálinkákhoz, így például szilva-, és almapálinkához. Gyümölcspálinkák: Már a 1617. századból vannak írásos adatok a Kárpát-medencében őshonosan termő szilvából főzött pálinkáról. A szilva, ami az egyik legjellegzetesebb gyümölcs a Kárpát-medencében, kiválóan alkalmas pálinkafőzésre, mert nagy mennyiségben terem, magas a cukortartalma és feldolgozása is egyszerű. A Tisza és a Szamos vidékét a szilva hazájának nevezik. A szatmári szilvapálinka és a Tarpa elnevezés Európai Uniós védettséget élvez. A barackpálinka az egyik legismertebb pálinkaféle, fő termőterülete Bács-Kiskun megye, azon belül is Kecskemét és környéke. 19. század végén pusztító filoxéria járvány után felértékelődött a barack, és nagy kajszibarack ültetvényeket hoztak létre. A népi pálinkafőzésben nagy múltja van a faeperből főzött pálinkának. A 19. század eleje óta a falusi házak és tanyák udvarára ültették az eperfát. A szüretelést könnyen megoldották, a fa alá egy ponyvát terítettek és ezután jól megrázták a fát. Főzésekor a környéket belengte a kellemes eperillat. Magának a pálinkának azonban csak enyhén, van eperillata. A körte Kiskunhalas és környékének jellemző ízű és illatú pálinkája, amelynek alapanyaga a Kiffer körte, mely a környéken igen bő,
