NAGY-KORALL BÚVÁRPARADICSOM
NAGY-KORALLZÁTONY: SZÍNES VÍZIVILÁG Ez a Földünk legnagyobb korallzátonya, a Korall-tengerben található, nem messze Északkelet-Ausztrália Queensland nevű államának partjaitól. 2000 km hosszan húzódik, 34,4 millió hektáron. A legkönnyebben az Egyenlítőhöz közeli ausztráliai Cairns városából lehet eljutni a természetvédelmi területre, ami nagyjából 3000 korallzátonyból és körülbelül 900 kisebb-nagyobb szigetből áll. Az idő múltával, a világméretű felmelegedés következtében a gleccserek megolvadtak, az óceánok vízszintje pedig fokozatosan emelkedni kezdett. Ennek hatására Új-Guinea és Tasmania végérvényesen elvált a szárazföldtől. Az elöntött tengerparti síkságokat a korallok színes világa váltotta fel, kialakítva Queensland partjainál a Nagy-korallzátonyt. Számos élőlénynek nyújt otthont: míg a cetek egyik különleges fajtájának fő szaporodási területet, addig egyes veszélyeztetett fajoknak, mint a tengeri tehénnek, illetve a zöld- és a cserepes teknősöknek táplálkozási helyet biztosít. A fő attrakció természetesen a búvárkodás. Felfoghatatlanul gyönyörű, amit a víz alatt látni. Az óceán vizében otthonos a nagytermetű, akár fél kilóra is megnövő languszta és a medverák. Több mint 1500 halfaj található itt. A narancs-fekete-fehér színű bohóchalak játékosan bujkálnak a másokra halálos veszedelmet jelentő virágállatok karjai között. A pompás papagájhalak négy előrenyúló „fogukkal” csipkedik az apró korallpolipokat. A szirtek rejtett zugaiban él a magányos és harapós muréna, arra lesve, hogy közelébe tévedjen vala-
mi ehető hal. A rejtő színű kőhal emberi szemnek alig észrevehetően lapul a korallsziklákon. Megérinteni azonban életveszélyes, mert úszóinak megnyúlt tüskéi erős méregmirigyekkel kapcsolatosak. Az élénkszínű vörös sügér feltűnően nagy szemekkel rendelkezik, és gyakran látható, amint apró halrajok közé vág prédát keresve. Az egy méter hosszúságúra is megnövő bonítók csoportosan vadásznak, sokszor egészen közel a felszínhez. Kétségtelenül e vizek hírhedtebb állatai a cápák. A legnagyobb faj, a 8-10 méteresre is megnövő óriáscápa egy ártalmatlan, planktont evő állat. Nem úgy a szürkecápák vagy a dajkacápák, amelyek közismerten mohó ragadozók. Rokonuk a kékpettyes tüskés rája, amely az aljzaton, a korallhomokon lapul. Először Cook kapitány adott hírt hajónaplójában a Nagy-korallzátonyról, amikor 1769ben elhajózott mellette. A tengerészt azonban nem a tenger alatti világ szépsége nyűgözte le, hanem az a veszély, amelyet e szirtek a hajózás számára jelentettek. A szigetek külső – óceán felé eső – fele meredeken zuhan le, akár 2000 méter mélységig is. A vastag korallmészkő az alapot képező kőzetek lassú süllyedése miatt alakult ki, ugyanis a szirtképző korallok csak 50 méter mélységig képesek életben maradni. A Nagy-korallzátonyon több nemzeti parkot is kialakítottak. Ezek egyike a Zöld-sziget, amely alig 3 méterre emelkedik ki a Csendes-óceán szintje fölé. Felszínét főleg kókuszpálmák borítják. Partjait fehér korallhomok fedi, melybe teknősök rakják tojásaikat.
SZÉKHELYE: CAIRNS. TERÜLETE: 348 EZER KM². PÉNZNEME: AUSZTRÁL DOLLÁR. NÉPESSÉGE: 0. NYELVE: ANGOL. | AUSZTRÁLIA ÉS ÓCEÁNIA
22-23
