Puhítani csak az evangéliummal lehet

Sokan nem gondolják, milyen nehezített pályán mozognak a hajléktalanellátásban dolgozók. Gyakran erőszakos, részeg, káromkodó emberekkel kell szót érteni, segíteni őket. Idén harmincéves a református egyház hajléktalanmisszióját működtető Tiszta Forrás Alapítvány. Márkus Gábor, a missziót vezető református lelkipásztor azt mondja, hálás, hogy az elmúlt három évtizedben számos ember életét segíthették.

FEKETE ZSUZSA

A működésük három évtizedes történetében mit tart a legfontosabbnak?

Ez a szolgálat az életmentésről szól. Amikor elkezdtük a szolgálatunkat, szerény kis szervezet voltunk a fővárosi hajléktalanellátásban, azonban soha nem álltunk meg, folyamatosan fejlődtünk. Rozoga kis házban kezdtük meg a szolgálatunkat a feleségemmel. Tizenhárom évvel ezelőtt egy pályázatnak köszönhetően új nappali melegedőt építhettünk, és a hajléktalanszállónk is megújult. Évente 1200 ember fordul meg nálunk, akiket elérhetünk Isten Igéjével.

Miben tud mást nyújtani a református hajléktalanellátás, mint az állami?

A szolgálatunk esszenciája az evangéliumi közösség, munkatársaink diakóniai attitűddel foglalkoznak a kliensekkel. Ebben a szolgálatban rengeteg nyomorúsággal találkozunk. A hajléktalanok között számtalan agresszív, minősíthetetlenül viselkedő ember van, akik támadják a dolgozóinkat. Ezt a terhet nem könnyű elhordozni.

Minden reggel áhítatot tartunk, szerdánként evangéliumi közösségben vagyunk, és évente négynapos gyógyító programot szervezünk, hogy segítsük azokat, akik komolyan szeretnék, hogy változzon az életük. A hajléktalanoknak föl kell ismerniük, hogy a fedélnélküliség, a család és a pénz hiánya csupán a következménye annak a gondolkodásnak, amit képviselnek. Az elmúlt harminc évben nem találkoztam olyan hajléktalannal, aki önhibáján kívül került volna az utcára. A gyógyító héten az igemagyarázatok, az életviteli előadások segítenek abban, hogy fejlődjenek gondolkodásukban és hitükben.

Vannak jó példák?

Sokan visszaesnek, de vannak megváltozott életek. A közelmúltban összefutottam a pályaudvaron egy fiatalemberrel, aki megszólított, de nehezen ismertem meg. Öltönyt viselt, ápolt, rendezett volt a külseje, két kisgyerekével és a feleségével várta a vonatot. Korábban a hajléktalanszállónkon lakott, de folyamatosan italozott, és emiatt kiraktuk. Ezen a ponton kezdett el gondolkodni az életéről: „Te jó ég, én még a hajléktalanszállón sem felelek meg?” Eszébe jutott a tékozló fiú története, erőt vett magán, és megváltoztatta az életét. Isten kompetenciája, hogy kivel tesz csodát. Hálásak vagyunk, hogy sok szabadulástörténettel találkozhattunk a szolgálatunk alatt.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

1992 óta hirdeti Jézus szabadítását a Tiszta Forrás Alapítvány a hajléktalan és az alkoholfüggő embereknek. A Magyarországi Református Egyház 1997-ben fogadta be a missziót, amelyet Márkus Gábor lelkipásztor, a Gondoskodás az emberért díj és a Dobos Károly lelkészi díj kitüntetettje vezet. A budapesti Üllői úti hajléktalanszálló nyáron harmincöt, télen negyvenhét hajléktalant fogad be, míg a nappali melegedőt százhúszan használhatják. A szolgálat harmincéves működéséért június utolsó vasárnapján adtak hálát.

A szerző nyugdíjas esperes, volt tiszántúli főjegyző