CSILLAGTÚRA, NYOMDAGÉP, ÚJRAGOMBOLT HAGYOMÁNY A MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJÁN

Óriási volt az érdeklődés június 25-én a Múzeumok Éjszakája iránt, amelyen mintegy 430 intézmény több mint 2500 programmal – kiállításokkal, koncertekkel, interaktív játékokkal, rendhagyó tárlatvezetésekkel és gyerekprogramokkal – készült. Körképünkben annak járunk utána, milyen eseményeket kínáltak a magyarországi református közegyházi gyűjtemények az érdeklődőknek.

Budapest

Az Erkel utcában sétálva hívogat a Ki a Ráday? Mi a Ráday? Miért a Ráday? című tárlat. A Ferencvárosi Helytörténeti Múzeum két termében nyílt kiállítás tíz tárlóval enged bepillantanunk a Ráday Könyvtár emigrációba kényszerült állományába. A kurátorok Sárai Szabó Katalin, Veres Anna Mária, valamint Kovácsné Pázmándi Ágnes könyvtáros-lelkész, aki kalauzol bennünket.

– Alapítónk, Ráday Pál protestáns köznemes, a Magyar Református Egyház első egyetemes főgondnoka, a 18. század legjelentősebb magyar egyházpolitikusa, II. Rákóczi Ferenc titkos kancelláriájának vezetője, diplomataként aktív résztvevője a szabadságharcnak. Buzgó könyvgyűjtő volt. A családi tradíciókat folytatva a könyvtár fennmaradt állományának túlnyomó többsége fia, Ráday Gedeon nevéhez köthető – reflektál a kiállítás címére a tárlatvezető.

A tárlat elején a névadó családot ismerhetjük meg. A Ráday család tagjainak életművében a kultúra, a tudomány, a közéleti felelősség és a mély kegyesség, az isteni gondviselésbe vetett hit összetartozott. Az első vitrinben a híres Rákóczi-biblia, a né Pázmándi Ágnessel, aki hozzáteszi: a fejedelem azért is hálás volt, hogy többször végigolvashatta a Bibliát.

A szemfüles látogató Ráday Gedeon hálósipkáját is észreveheti az Orpheus kiadványának első lapján. Az irodalomtörténészek képzeletét is megmozgatta, hogy miért így örökítették meg az idős Ráday Gedeont. Konferencián tárgyalták, vajon miért nem parókában, hanem hálósipkában áll modellt egyetlen fellelhető portréján. A hipotézisek szerint már nem bírta hordani a parókát, vagy allergiás volt rá.

Vizsolyi Biblia második kiadása, I. Rákóczi György fejedelem bejegyzéseivel. „Az én kegyelmes szent Istenemnek kegyes segítségéből, engedelméből anno 1635-ben…”

– olvassuk a régi szentírás lapjairól Kovács-

A Ráday Könyvtár sokoldalúságát mutatta be a kiállítás a Múzeumok Éjszakáján. Történeti, természettudományos, csillagászati, utazási sarkot alakítottak ki, de azt is megismerhette a közönség, milyen házi gyógymódokat használtak a 18. században, és mitől óvták hajdan az ifjú lányokat. A könyvkötés mesterségét is kipróbálhatták a látogatók Somogyi Márk könyvrestaurátor és könyvkötő segítségével. A hely szellemének eleget téve az Erkel utca híres lakóit is felidézik egy-egy villanásra, mint Arany Jánost, az Aurora-kört és másokat.

A környéken élő múzeumkedvelőket ritkaságokkal, igyekezett bevonzani a kiállítás. – Kizárólag nálunk látható Ráday Pál Lelki-hódolás (1710) című imádságos könyve, nem mindennapiak továbbá a 18. századi orvostörténeti művek sem, ebből Krantz Henrik Nepomuk János: Bábamesterségre tanító könyve igazi ritkaság – magyarázza a tárlatvezető. Olyan pontosan és egyszerűen ábrázolták háromszáz évvel ezelőtt az anyaméhet, hogy a látványt – miután kilépünk a múzeumból – nehezen lehet elfelejteni. – Bizony, ez az anyaméh, a medencecsont és benne áll egy fiatalember. Az ott szülőszék, az orvosi csipeszeket, fogókat nem állítottuk ki, mert lehet, hogy valakit megrémítene a látvány.

– Ritkaságok az úti- és csillagászati könyveink is. Kevesen ismerik a gnómonikát, a napóra tudományát, amely a 18. századig volt meghatározó. A Bibliában is találunk erre utalást, amikor Ézsaiás próféta jelet ígér Ezékiás királynak, hogy meggyógyul: „Kapsz jelet az Úrtól arra, hogy az Úr teljesíti azt az igét, amelyet kijelentett: Előre menjen az árnyék tíz fokkal, vagy visszafelé menjen tíz fokkal?” – idézi a Bibliából Kovácsné Pázmándi Ágnes.

Az ember étvágyára is hatással vannak a szervezők. A tárlat bestsellerének számít Tótfalusi Kis Miklós szakácskönyvének második kiadása, 1795-ben akkora sikert aratott, hogy pillanatok alatt elkapkodták a háziasszonyok, majd még négyszer kiadták. – Ma már vic- cesen hangzanak ezek a receptek, más mértékegységeket, elnevezéseket használtak akkoriban – teszi hozzá. Hogy olvashatunk-e benne babgulyásról vagy nem, sajnos nem derült ki a Múzeumok Éjszakáján, de látogatói kívánságra, reméljük, jövőre lesz mód belekóstolni a 18. századi konyha ízvilágába. A konyhasarok falán lógó bölcsességeket érdemes megfontolni: „Ételben, italban ne légy mértéktelen! Disznóhoz illik az; emberhez illetlen.” Az egyháztörténeti tárló központi helyén Kálvin Institúciójának második kiadását láthatjuk. A szöveg melletti, kézzel írott bejegyzésből kitű-