Page 1

LXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 2019. JANUÁR 6.

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Ára: 300 Ft

Tudás és hit szorosan összetartoznak INTERJÚ KARASSZON ISTVÁN ARANYGYŰRŰS TEOLÓGIAI DOKTORRAL


2


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

A keresztyén ember imádsága az esztendő első napján (részlet) Mennyire eléggé meg nem tudom köszönni csak a most elmúlt esztendőben elnyert irgalmasságodat! Kegyes oltalmazója voltál abban lelkemnek, testemnek, és mind ez életre, mind a jövendő örök életre való tápláltatásomról nagy kegyelmesen gondot viseltél. Ámen.  SZIKSZAI GYÖRGY: KERESZTYÉNI TANÍTÁSOK ÉS IMÁDSÁGOK, 1786

8

6 A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu, gazdhiv@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

16

25

Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap. hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kun András Nándor, Petrőczi Éva. Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Köves Béla igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

INTERJÚ

6. Útkeresés közösségben | Ugrai Jánossal beszélgettünk

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Új kezdet | T. Németh László vezércikke

AKTUÁLIS

8. Szakmaiság és emberség | Riport a Károli húszéves jogi karáról

INTERJÚ

12. Tudás és hit szorosan összetartoznak | Karasszon Istvánt kérdeztük

REFORMÁTUS ÉLET

16. Továbblép a budapesti egyetemi misszió

„KÖNTÖS”

20. Jövő idő | Köntös László rovata

GONDOLATOK

21. Sorok Bruegel képéhez | Váradi Ferenc publicisztikája

SZEMLE

22. Zsoltáros évkezdet | Petrőczi Éva jegyzete 25. Egy terapeuta ló délelőttje | Új munkatárs a Bethesdában Címlapfotó: Asszonyi Eszter / Ráday Műemlék Könyvtár

PORTRÉ

30. Szabó Mihály válaszol kérdéseinkre 2019. január 6.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

STEINBACH JÓZSEF

I. 6. VASÁRNAP

I. 7. HÉTFŐ

I. 8. KEDD

I. 9. SZERDA

4

(20) „…irgalmaznom kell neki…” (Jer 31,18–40) Isten irgalmas. Mivel ő valódi Isten, irgalmaznia kell népének még akkor is, ha megfenyítette övéit, mint az oktalan borjút, de ezt mindig népét szánva tette (18–20). Az ő irgalma valóságos, konkrét, e világi szabadításban is megmutatkozik: hazahozza népét a fogságból (21–22), felépítik a templomot (23), majd városukat (38–40), miközben újra benépesítik földjüket (27). Az e világi szabadítás mindig lelki és hitbeli felépüléssel is jár. Az ember jobban lesz, felüdül a fáradtságból, jólesik neki az alvás (25). A hitbeli felépülés pedig azt jelenti, hogy Isten népe nem tartja igazságtalannak az Istent, bármi történik is vele, és mindig látja a saját bűnét és nyomorúságát. Vagyis a Jeremiás korában hangoztatott mondást többé nem hirdetik, miszerint az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott bele (29–30). Isten irgalma mindig sokkal több az e világi szabadulásnál – sőt, az e világi nyomorúságok ellenére is megtapasztaljuk azt. Ez abban az új szövetségben mutatkozik meg igazán, amelyet ő Jézus Krisztusban kötött, amely valóságosan megújítja ezt az életet (33), de mindig túlmutat azon, az üdvösség teljességére (31–37). 1Jn 5,1–12  29. zsoltár (2) „…körülzárva tartotta…” (Jer 32,1–15) Frontok mindenütt. A külső fronton Nebukadneccar babiloni király hadserege körülzárta és kiéheztette Jeruzsálemet (Kr. e. 588–586). A nagy ereje könyörtelenül legyőzi a kicsit. Emberileg nincs esély (1–2). Ebben a nyomorúságban az igazi okot végképp nem akarjuk meghallani. Pedig a bajok legfőbb oka istentelenségünk (23; 32–35). A belső fronton is dúl a harc. Cidkijjá király fogságba vetette Jeremiás prófétát, mert az a város pusztulását hirdette, nem annak megmaradását. Jeremiást mint népárulót zárták börtönbe, mert gyengítette a nép ellenállását. Pedig Isten akarata gyakran a bűnbánattal teli megadás, feladás, nem pedig az ellenállás (3–5). Ugyanis az isteni fronton is harc zajlik. Az Úr az események Ura, ő cselekszik (3). Isten a saját népéért harcol, az ítéletben felráz, meghirdeti a bűnt, rámutat a bajra és elkészíti a szabadulást. Ennek kifejezéseként vásárol földet Jeremiás Jeruzsálem közelében. Az Úr cselekszik. A legelveszettebb állapotban is van reménység az Úrban, hiszen ő Jézus Krisztusban feltörte a legkörülzártabb helyzetet, a halál fogságát is (6–15). 1Jn 5,13–21  474. dicséret (44) „…jóra fordítom sorsukat…” (Jer 32,16–44) Jeremiás földet vásárolt a pusztulásra érett város mellett (25). Isten parancsára tette ezt, mert ő reményteli jövőt ígért neki és általa népének: visszahozom, biztonságban laknak, hűséges népem lesznek örök szövetségben, megtapasztalják a jót, szántanak, vetnek és állatokat tartanak (36–44). Nagyon szép! De igen keveset adna az Isten, ha csak ennyit adna. Ez nem lenne méltó őhozzá. Megszabadulunk, és de jó lesz nekünk ebben a világban: eszünk és iszunk más népek szeme láttára! Isten ennél sokkal többet gondolt rólunk. Az evés és az ivás, a jólét fontos, az Isten országa nagy vacsora (Lk 14,15–17), de ez a kép is sokkal több a puszta itteni jólétnél. A jólétben még nem oldódik meg semmi, hanem újabb démonok ébrednek fel az emberben. Jézus Krisztus által nekünk a mennyben van polgárjogunk (2Kor 5,1). Mennyei polgárként élünk már itt is, a Jézus Krisztusban. Van reménységünk, netán bizonyosságunk? Úgy látom, mindent itt, most, azonnal akarunk, lehetőleg minél többet, még az egyházban is. 2Jn  485. dicséret (6) „Én majd…” (Jer 33) Jeruzsálem védői elkeseredetten küzdenek, szó szerint minden követ megmozgatnak, hogy megállítsák a betolakodókat. Bizony, mindenre képes az ember, csak győzhessen. De ennek az emberi erőlködésnek az eredménye pusztulás és halál Isten ítéleteként (4–5). Megváltó fordulat jön: „Én majd…” – mondja az Úr. Ezután hosszú felsorolás következik, amelyet nem részletezünk, olvassák el a szakaszt! Ez a megváltó fordulat minden teológiai gondolkodás tengelye és szíve. Ha mi erőlködünk, az halál! Ha Isten cselekszik, az gyógyulás, igazi béke, az egyetlen megoldás (6–13). Isten cselekvése azonban túlmutat a világban meg nem szűnő nappalok és éjszakák ritmusán (25; 1Móz 8,22), a templomi áldozatokon, a lévita papság helyreállításán (14–26) arra a királyra, aki az egész világ Megváltója lesz (21; Jn 3,16). Az Úr túlmutat minden itteni tapasztalati bázisunkon (1Kor 2,9). Megfoghatatlan dolgokat jelentett ki nekünk a mi Urunk, amelyekről őnélküle nem tudhatnánk, de amelyeket Jézus Krisztusban megragadhatunk (3). 3Jn  119. zsoltár

Reformátusok Lapja 2019. január 6.


| AZ IGE MELLETT |

(2) „Ezt a várost Babilónia királyának a kezébe adom…” (Jer 34) Jó várni és megadással lenni az Úr szabadítására (3,26). Vannak olyan, Isten által minősített alkalmak, amikor az ember elengedi a dolgokat – azt is mondhatnám, amikor az ember feladja. A hitetlen embernek még ennek a gondolata is elviselhetetlen. Pedig ez a megadás – ha hitből fakad, és nem érdekből (8–16) – annak megvallása, hogy törékeny, gyarló, halandó, bűnös emberek vagyunk, akik mindenestől az Isten kegyelmére szorulunk, és őtőle várjuk a megoldást, nem pedig magunktól, nem emberi erőlködéstől, ügyeskedéstől és kreativitástól… Ez a megadás csak látszólag feladás. Itt valójában a legnagyobb győzelemről van szó, amelyben az ember csakis Isten akaratára hagyatkozik. Aki mindent átadott az Úrnak, akit az Isten Jézus Krisztusban megváltott, az tud gyarapodni itt is (Péld 10,27). Ez a gyarapodás örök, noha e világi megtestesülése változó. Cidkijjá királynak Isten akarata szerint most fel kellett volna adnia a várost (1–6). Éppen ez jelentette volna a megoldást, a görcsös ragaszkodás pedig a pusztulást hozta el (17–22). Urunk, növeld a mi hitünket (Lk 17,5), taníts meg minket üdvösségesen elengedni! Jn 1,1–8  319. dicséret (14) „…engedelmeskedtek ősük parancsának…” (Jer 35) A korábbi esztendőben történtekre emlékeztet a próféta, amikor a rékábiak hűségét hozza elő (1–11). Ez a nomád törzs is Jeruzsálembe menekült a babiloniak támadása elől (11). Az ő őseik is Izráel Istenét tisztelték. Ezek akkor is az Urat hitték, amikor Isten népe hűtlenül bálványokat imádott (12–17). A rékábiak a városban is ragaszkodtak őseik hitéhez, szokásaihoz és törvényeihez, életformájuk gyökereihez (18–18). Hűségük megmaradt Jeruzsálemben is, noha a letelepült, földművelő, majd városi életmóddal eleve együtt jár a „modernitás” szabad istentelensége és hűtlensége. Isten Igéje más népekre mutat, akik hűségesebbek hitükhöz és önazonosságukhoz, gyökereikhez és ebből növekedett kultúrájukhoz, mint mi. Ma más népek, más vallások és más kultúrák esetében is kiemelhető ez a hűség, látva a mi hűtlenségünket a saját értékeinkhez. Ezt a hűséget kéri számon Isten Igéje Jeremiáson, Isten népén és rajtunk is. Aki mindvégig az Úrban bízik, megmarad (18–19; Jel 2,10). Hűségünkkel, az Úrba vetett hitünk gyümölcsével csünghetünk mindenkor az Úr kezén. Jn 1,9–13  308. dicséret (6) „…azért menj el te, és az Úr házában a böjt napján olvasd fel…” (Jer 36,1–19) Jeremiás kapta és továbbadta az Igét, amíg csak tehette, amíg élt, amíg volt ép értelme és szája… Amikor akadályoztatva volt (5), akkor is szólt, lediktálta a rá bízott üzenetet, és saját hűséges munkatársai segítségével vitte tovább az Igét. Csak az Ige szóljon! (1–6) Csak legyenek hűséges munkatársak! Csak merjünk közben imádkozva mindent az Úrra bízni (7), és nem az eredményre tekinteni! Itt is elérte az Ige a célját, megmozgatta a vezetőket és a királyt (11–19). Ha gyanakvó vagy agresszíven elutasító is a válasz (20–26), mi maradjunk meg a hűséges szolgálatban. Mi mindig kezdjük újra az Ige szolgálatát, az Úr követését, amíg csak tehetjük, amíg csak maga Isten meg nem akadályoz (27–32), mert a körülmények önmagukban nem jelenthetnek akadályt (5). 1Jn 1,14–18  309. dicséret

I. 10. CSÜTÖRTÖK

I. 11. PÉNTEK

I. 12. SZOMBAT

2019. január 6.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Útkeresés közösségben „Sokáig úgy gondoltam erre a díjra, mint amelyet a kutatók teljes munkásságuk elismeréseként kapnak. Ma már nem életműFEKETE ZSUZSA díjként fogom fel, így ez is arra ösztönöz, hogy folytassam a munkát” – fogalmazott Ugrai János történész, az egri Eszterházy Károly Egyetem docense. Az egri születésű, ma is a tiszáninneni térségben élő és dolgozó kutató tavaly december elején vette át a Károli Gáspár-díjat. Hogyan kezdte el az egyháztörténeti kutatásait? Az északkelet-magyarországi reformátusok 18. század végi és 19. század eleji iskolázásával és művelődésével kezdtem foglalkozni eredetileg. Ahogyan kutattam – főként a sárospataki kollégium történetét –, azt láttam, hogy rengeteg kérdés nem érthető meg, ha az egyház társadalmi, igazgatási, irányítási viszonyaiba nincs alaposabb betekintésem. Ezután elkezdett egyfelől az egyháztörténeti, másfelől a társadalomtörténeti irányba bonyolódni a kutatás, és ennek nyomán születtek tanulmányok, forráskiadások. Dienes Dénes egyháztörténész – sok más egyéb mellett – tavaly felkért arra, hogy a reformáció ötszázadik évfordulójára kiadott egyházkerület-történeti sorozat második kötetét írjam meg. Ez már klasszikus, nagy egyháztörténeti munka lett. Vizsgálta a sárospataki és a debreceni református kollégiumok különbözőségeit is. 6

Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Nagyon más a tiszántúli és a tiszáninneni egyházkerület, valamint a két kollégium kiinduló helyzete. Debrecen a kálvinista Róma, a 18–19. század fordulóján Magyarország legnagyobb városa, színtiszta kálvinista település, és a környezete is döntően református többségű. Ennek megfelelően nagyon tudatos, jó értelemben vett zárt közösségi identitást tudott kialakítani és érvényesíteni. Ezzel szemben az északkelet-magyarországi szomszéd térség a Tisza túloldalán nagyon vegyes, etnikai, vallási értelemben is megosztott világ. Itt egyáltalán nem úgy szerveződtek a különböző társadalmi viszonyok, mint az Alföldön. A kisebb, szegényebb települések léte is nyilvánvalóan rányomta a bélyegét mindenfajta emberi kapcsolattartásra, közösségalkotásra. Ennek megfelelően a református közösségek is másként működtek, és így a debreceni és a sárospataki kollégium is eltérő módon szerveződött. Mi az a tanulság, amelyet kiemelkedően fontosnak tart a munkáiban? A közösségi útkeresés. Talán ez az a kifejezés, amellyel az utóbbi években leginkább foglalkozom. Alapvetően a saját témámra is igaz, mert érdekes korszakot vizsgálok: a türelmi rendelet utáni időszakot, amikor a protestánsok lényegében bármit tehettek, alig-alig voltak korlátozó vagy kormányzati szorító intézkedések. Ugyanakkor ez a korszak a magukra utaltságot is jelentette számukra. Az önállóság bizonyos kényszermegoldásokkal párosult, ami nagyon intenzív igénnyé tette számukra a közösségi útkeresést. Ez a jelenkorra is igaz, mert mindig változnak a körülmények, újra kell állítani az irányokat, és ezt, ha van rá lehetőség, közösségben talán eredményesebben tesszük, mint egyénileg. Mennyiben maradtunk meg a 21. századra azoknak a protestánsoknak, akik akkor voltunk? Kirajzolódnak azok a szálak, amelyek végigfutnak akár évszázadokon keresztül? Vannak nagyon hasonló helyzetek, amelyekkel a mostani protestáns egyházak is szembesülnek. Ilyen például a tudományhoz fűződő viszony, a napi vallásgyakorlás megritkulásával kapcsolatos kérdések, vagy éppen az állammal való kapcsolattartás mikéntje. Ezek mind-mind olyan ügyek, amelyeket időről időre újra kell tárgyalni. Vannak jó válaszaink? Nagyon kellenének azok a vizsgálatok, amelyek a 20. századi hasonló helyzetekre reagálnak, és akkor ezekkel a korunk viszonyait is érdemes lesz összevetni. Ehhez azonban tudatos összehasonlító kutatómunkára van szükség.  FOTÓ: BÓDISZ ATTILA

Ugrai János történész 2017 óta az Eszterházy Károly Egyetem

Pedagógusképző Kara Neveléstudományi Intézetének egyetemi docense. Kutatási területe a 18–19. század fordulójának oktatásés társadalomtörténete, sokat publikált a Sárospataki Református Kollégium történetéről, kutatta a Habsburg felvilágosult abszolutizmus oktatáspolitikáját, valamint a Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészeinek és tanítóinak társadalomtörténeti vonatkozásait.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

 T. NÉMETH LÁSZLÓ

Új kezdet Tíz évvel ezelőtt a válság volt az egyik leggyakrabban használt szó Magyarországon és szerte a világon. Válságban volt a gazdaság, válságos helyzetbe kerültek társadalmi csoportok és családok, mindeközben reménykedtünk a váltságban. A válságról és a váltságról szólt lapunk 2009/1. számának vezércikke is. Azonban 2009 nem a válság, hanem az egység éveként maradt meg a református emlékezetben. 2009. május 22-én formálisan, jogilag is létrejött az egységes Magyar Református Egyház. Szerkesztőségünk is ott volt a debreceni alkotmányozó zsinaton és az egységfesztiválon, hogy a Kárpát-medence legtávolibb szegletéből is érkező testvéreinkkel együtt könyörögjünk magyar reformátusságunk lelki megújulásért. Miközben körülöttünk a világban gazdasági, politikai és társadalmi válságok sora jelentkezett, mi, Azért nem tagadhatjuk, hogy a formátumváltással nem értek véget izgalmaink: ez új kezdetet, ismeretlen utat is jelent. Azonban abban munkatársainkkal együtt bizonyosak vagyunk, hogy a továbbiakban sem szeretnénk másról beszélni, mint Isten irántunk való szeretetéről.

magyar reformátusok a váltságra, Krisztus szeretetére tudtunk figyelni. Hiszen akkor is tudtuk, hogy „Krisztus a jövő, együtt követjük őt”. Idén arra gondolhatunk hálaadással, hogy a jogilag is létrejött egységet a hétköznapokban is sikerült tartalommal megtölteni. Korábban is találkoztunk a Magyarországtól elszakított egyházmegyék gyülekezeteivel, már 2009 előtt is létrejöttek testvérkapcsolatok, együttműködtek intézmények, és lélekben nem szakadt szét a formálisan is újrakötött szál, a kimondott egység mégis hitvallás. Hálásak vagyunk azért, hogy a korábbi kapcsolatok továbbra is élő, szerves részei a mindennapoknak, és ma már természetes, hogy magyar reformátusként szélesebb közösségben éljük meg hitünket, ünnepeinket, hétköznapjainkat. Emlékszem, tíz évvel ezelőtt nagy várakozás volt bennünk a szerkesztőségben: már januárban készültünk a májusi alkalomra, és most előttünk áll a tizedik évforduló ünnepe. Tíz év alatt sok minden változik, ezért az idei évkezdetre mi is másfajta izgatottsággal és várakozással készültünk. Lapunk régóta tervezett átalakítása megvalósult, és mostantól új formában jelentkezünk friss, aktuális, református témáinkkal. Lapunk változása sokban emlékeztethet a 2009

májusában történt eseményekre, amikor új keretet kapott az, ami addig is élt, működött. Ilyen új keret a Reformátusok Lapja harminckét színes oldala, amelyeken már nemcsak eseményekről, hanem azok hátteréről, történetéről számolunk be olvasóinknak. Naptári értelemben is aktuálisak leszünk, megmaradnak a lapra jellemző, jól ismert sajtóműfajok és a megszokott rovatok nagy része is. Szeretnénk, hogy képes hetilapunk továbbra is aktuális, református, értékes és érdekes tartalommal érje el azokat, akik megtisztelnek minket bizalmukkal. 2009-ben azt tanultuk meg, hogy a válságra csak a váltság által megvalósuló egység lehet a válasz. Karasszon István lapunk hasábjain is ennek az egységnek, összefogásnak a fontosságát hangsúlyozza – ilyen összefogást deklarált a Magyar Református Egyház 2009. május 22-én aláírt alkotmánya, és ilyen nagy, közös munkával ment végbe hetilapunk megújulása. Azért nem tagadhatjuk, hogy a formátumváltással nem értek véget izgalmaink: ez új kezdetet, ismeretlen utat is jelent. Azonban abban munkatársainkkal együtt bizonyosak vagyunk, hogy a továbbiakban sem szeretnénk másról beszélni, mint Isten irántunk való szeretetéről. Így fogalmazta meg ezt tíz évvel ezelőtt Varga László akkori dunamelléki lelkészi főjegyző: „Az esztendő fordulóján azonban napi igeolvasásunkban újból megszólalt és megszólít az evangélium evangéliuma, a Jn 3,16, amelynek sok-sok kimeríthetetlen gazdagságú üzenete közül ma értsük meg, hogy válság helyett Urunk a váltságot akarja adni. A sok-sok válság között élő embernek üzeni: szeret az Isten! Nem szűk­ keblű, válogatós szeretettel szeret. Nem szimpatizál némelyekkel, másokkal meg közömbös, hanem egyszerűen szeret! Annak ellenére, amilyen vagyok, amilyenek vagyunk. (...) A kérdés az, kell-e nekünk ez a szerető Isten? Vajon ilyen Istenünk van-e? Egyszerűen: »...aki hisz őbenne...« Vajon hiszünk-e benne? (…) Válságból a Jézus Krisztusban adott váltság szabadít ki, szabadít fel. Ez ment meg, hogy el ne vesszünk itt, ebben a múló időben és majd a végtelen időben. (...) Induljunk úgy, hogy legyen boldog bizonyosságunk, a másik ember felé sugárzó belső békénk forrása az evangélium evangéliuma: »Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne ves�szen, hanem örök élete legyen!« (Jn 3,16)”  2019. január 6.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Szakmaiság és emberség FEKETE ZSUZSA

– Ami igazán fontos számunkra, hogy nemcsak szakmailag jól képzett embereket kell kibocsátani, hanem olyanokat, akik a mai világban is emberségesek, odafigyelnek az emberi értékekre – fogalmaz Törő Csaba, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának (KRE ÁJK) dékánja. A húszéves intézményben folyó oktatói és tudományos munkának, a jogászutánpótlás-nevelés alapjainak jártunk utána.

– Nálunk a hallgatók nem valamiféle nagy gépezet elemei, hanem olyan közösség tagjai, amelyben odafigyelünk rájuk – hangsúlyozza Törő Csaba. A KRE ÁJK dékánja hozzáteszi: mindezt a folyamatosan bővülő intézményben is sikerül fenntartaniuk. A képzések számának emelkedése mellett a néhány évvel korábbihoz képest jelentősen megnőtt a hallgatók létszáma is. – Ettől függetlenül megértéssel, közvetlen emberséggel fordulunk minden egyéni problémához, és próbálunk valós segítséget adni – fogalmaz a dékán. Ilyenekből pedig van elég, hiszen a sok hallgató sokféle nehézséget jelent. Folyamatos együttműködés van az egyetem, az oktatók és a hallgatók között. – Így olyan személyes közösség és kötődés alakulhat ki közöttük, amelynek köszönhetően a hallgatók nem valamilyen arctalan, nagy méretű intézmény szolgáltatásainak megrendelői, hanem emberarcú egyetemi képzés résztvevői – mondja Törő Csaba. Ezt Farkas Szabolcs László negyedik évfolyamos joghallgató, a Bocskai István Szakkollégium elnöke is megerősíti. – A bölcsészkarra is jártam a Károlin, ott nap mint nap megtapasztal8

Reformátusok Lapja 2019. január 6.

hattam a családias légkört. Ezért is döntöttem úgy, hogy a jogot is a Károlin végzem el. Nem csalódtam, ugyanezt az érzést a jogon is megtaláltam. Más intézmények hallgatóival beszélgetve megbizonyosodtam arról, hogy nálunk a megszokotthoz képest sokkal közvetlenebb a hallgatók és az oktatók közötti viszony – osztja meg a hallgató. A jogi kar alapításának huszadik évfordulójára szervezett parlamenti konferencián Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke úgy fogalmazott, hogy új típusú jogászokat kíván meg a 21. század. Hogyan tud ezzel lépést tartani a Károli? Mint mondja, az egyik kihívás, hogy tudással felvértezett hallgatókat bocsássanak ki az intézményből. Hiszen a jogi szakmának is reagálnia kell a társadalmi, gazdasági, technológiai környezet változásaira. Sokszor kevés a szabályok kimunkálása, azokat értelmesen és eredményesen kell alkalmazni. Törő Csaba a tudás mellett nagyon fontosnak tartja az emberi tartalmat. – Ami igazán fontos számunkra, hogy nemcsak szakmailag jól képzett embereket kell kibocsátani, hanem olyanokat, akik a mai világban is emberségesek, odafigyelnek


| AKTUรLIS |

2019. januรกr 6.

Reformรกtusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

az emberi értékekre, és ismerik a keresztyén értékeket, amelyek egyfajta eligazodást jelentenek számukra. Az igazán fontos feladat, hogy értékek alapján álló és nemcsak szakmai tudással, hanem emberséggel és erkölcsi iránytűvel is támogatott hallgatókat kell képeznünk – hangsúlyozza a dékán. Farkas Szabolcs László is fontosnak tartja a keresztyén értékek megjelenését az oktatásban és a szakmában. Mint mondja, az egyházi erkölcsi tanításnak megfelelően kell majd végezniük a munkájukat is. Az egyetemi hallgató azt is hangsúlyozza, hogy a gyors technológiai fejlődés miatt olyan jogászokat kell képezni, akik képesek eligazodni a változó világ kihívásai között. A Károli jogi karán mindig nagy hangsúlyt fektettek a jogászi hivatások bemutatására. Az intézményben arra törekednek,

hogy ne egyfajta elvont, elzárt tudományos közegben kapják meg a képzést a hallgatók. A kar oktatói között találkozhatunk például a jelenlegi igazságügyi miniszterrel, alkotmánybírákkal vagy a Kúria bírájával, elismert ügyvédekkel, ügyészekkel. – Hallgatóink nagyon is élő, folyamatos kapcsolatban állnak a jogi gyakorlattal, a praxissal. Nemcsak az által, hogy időnként meghívunk előadást tartani a jogász szakmát képviselő ügyvédeket, ügyészeket, bírákat, hanem, hogy a munkatársaink között többen vannak, akik az oktatás mellett saját maguk is gyakorlói különböző jogi hivatásoknak. Ezért azt, amiről a jogalkalmazásban tapasztalatot szereznek, adott esetben az oktatásba is be tudják építeni. Olyan tudású szakemberek oktatnak nálunk, akik kiemelt munkát végeznek a szakmában, így szerves kapcsolat van a gyakorlat és a tudományos munka között – fogalmaz Törő Csaba dékán. 

Ahogy arról korábban beszámoltunk, különleges helyszínen ünnepelte a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Állam- és Jogtudományi Kara alapításának huszadik évfordulóját. Az Országgyűlés felsőházi termében konferenciával köszöntötték az intézményt tavaly december elején. Az alkalmon az is kiderült, hogy a református egyetem jogászképzése egyre elismertebb és folyamatosan bővül. Az ünnepi eseményen előadást tartott Balla Péter, a KRE rektora, Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, Soltész Miklós államtitkár, Huszár Pál főgondnok, a Zsinat világi elnöke, Trócsányi László igazságügyi miniszter, Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke, Kónya István, a Kúria elnökhelyettese, Ibolya Tibor fővárosi főügyész, Gyarmathy Judit, az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettese, Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke és Anka Tibor, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökhelyettese. – A Károli Gáspár Református Egyetemen képzett jogászaink bármilyen területen dolgoznak és segítik majd a társadalmat, az országot, legyenek jogőrző emberek és az igazságszolgáltatás kiemelkedő alakjai – fogalmazott a konferencián Bogárdi Szabó István püspök, a Zsinat lelkészi elnöke.

10 Reformátusok Lapja

2019. január 6.


| AKTUÁLIS |

Az egyetem universitas, amely mindenkinek adni akar, miközben nem tagadhatja meg azokat az értékeket, amelyekre épül – fogalmazott Trócsányi László a Károli jogi karát köszöntő konferencián. Az igazságügyi miniszterrel a református egyetem jogászképzéséről beszélgettünk. Miniszter úr ott volt a Károli jogi karának megszületésénél. 1994 és 1998 között a szegedi tudományegyetemnek és a Károli-egyetemnek közös kihelyezett képzése működött Kecskeméten. Akkoriban fontos kérdés volt, hogy hol lehetne akkreditáltatni önálló jogi kart. Kialakult egyfajta „versengés” a 19. századi jogakadémiai hagyományokkal rendelkező Kecskemét és a realitás között, vagyis hogy akkreditáltatni kell az intézményt. Ez utóbbihoz Budapesten alkalmasabbak voltak a feltételek, főként a tanári kar tekintetében. Az újpesti önkormányzat felajánlotta a Viola utcai épületet erre a célra, ahol 1998 őszén megindulhatott az oktatás. Ma is büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt két évtizedben folyamatosan bővült az Állam- és Jogtudományi Kar. Természetesen őrizzük gyökereinket, a kecskeméti szellemiséget, hiszen jogelődnek tekintjük a kecskeméti jogakadémiát.

Jogászképzés értékalapon

Miben más a református egyetemen a jogi oktatás, mint egy állami intézményben? Egyrészt tanítanak egyházjogot, az állam és az egyház kapcsolatrendszerét, valamint kiemelt terület a vallás- és lelkiismereti szabadság kérdése. Másrészt alkotmányjogot oktató emberként magam is utalok Kálvinra, aki Institutiójában hosszasan beszél a világi kormányzásról. Azokat a szellemi kútfőket, akikre építeni tudunk, hangsúlyozottan akarjuk megjeleníteni. Nagyon fontos a szemléletmód: az elmúlt évszázadokban eleink által ránk hagyott értékeket meg kell mutatnunk a képzésben. A Biblia az Isten rendjét jeleníti meg, míg a jog a világ rendjét. Hogyan lehet ezt a kettősséget feloldani? Ahogyan János apostol mondja: „Kezdetben volt az Ige...” A végső szuverenitás az Istené, ezt tudomásul kell venni, és nyilvánvalóan az egyházi egyetem erre is építkezik. Ugyanakkor van világi rend, amelyben különböző szuverenitásokat kell megjeleníteni: például a nemzeti szuverenitást, a család szuverenitását, az egyén belső szuverenitását. Ön tanít a Károli-egyetemen. Mitől működik jól egy jogi kar? Mindig vonzónak kell lenni. Ha a jogi kar vonzza a hallgatókat, a tanárokat, akkor jól működik. Mások mondanak rólunk ítéletet, mi magunkkal kapcsolatban csupán tükör által homályosan látunk. Persze soha nem lehetünk elégedettek, folyamatosan képezni kell magunkat, és mindig tisztáznunk kell, kik vagyunk és hová tartunk.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD / VARGOSZ GÁBOR

2019. január 6.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

A szülői házból örökölte az Ószövetség szeretetét, majd adta tovább lelkészek generációinak. Úgy véli, fordításból olvasni olyan, mint üvegen keresztül ízlelgetni a mézet, és a felnőtt, felelős döntéshozáshoz fontos az eredeti szöveg minél alaBAGDÁN ZSUZSANNA posabb ismerete – ezekről beszélgettünk Karasszon István aranygyűrűs teológiai professzorral, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Selye János Egyetem ószövetségi tanszékének vezetőjével. Belső-ferencvárosi lakosként biztosan nap mint nap jönnek szembe önnel volt és jelenlegi tanítványai a Ráday utcán – nem véletlenül hangsúlyozta tanári, mentori munkáját az aranygyűrűs teológiai doktor díj átadásakor Hodossy-Takács Előd. A tanárság szerintem mélyen emberi magatartás. Ha valaki valamit kapott szellemiekben, akkor van benne ösztönzés is arra, hogy azt továbbadja. Örülök, ha nemcsak anyagot, hanem egyfajta lelkületet, lelkesedést is tovább tudok adni. Úgy látom, ez sok esetben sikerül – ha valakinél mégsem így történt, azért elnézést kérek, bizonnyal én vagyok érte a hibás. Hogyan került az Ószövetség közelébe? Nem tudom pontosan megmondani, talán ez családi betegség: apám is Ószövetséget tanított Debrecenben, és anyám is ez iránt érdeklődött, ők valahogy így is kerültek össze. Anyai ágról való nagybátyám, Pap László szintén Ószövetséget tanított a pesti teológián, és a régebbi elődök között is voltak, akik ezzel foglalkoztak. Érdekes történet, hogy teológiai hallgató édesapámat – aki akkor még inkább a görög iránt érdeklődött – egy rabbi tanította meg héberül a nagyapám iránti hálából, aki a második világháború utáni ideiglenes kormányban vezető szerephez jutott a segélyezésben, és egyformán segített mindenkit, zsidókat és magyarokat egyaránt. A személyes történet mellett mégis azt hiszem, azért választottam ezt a pályát, mert a magyar reformátusság vonzódik ezek iránt a témák iránt: az Ószövetség-kutatás református tradíció. Arról nem is beszélve, hogy az Újszövetség történeti és irodalmi értelemben az első századi zsidó irodalom tárgykörébe tartozik, amelyet sokáig tanítottak is a héber egyetemen. Azt szoktam mondani, hogy nekünk természetesen egy könyv a Biblia, ebben térünk el a zsidóságtól. Mi nem tudjuk és nem is akarjuk úgy olvasni az Ószövetséget, mintha nem lenne Újszövetség. A mostani közbeszédben is sokszor előfordul még, hogy – első­sorban természettudományos – kutatási eredményeket ál­lí­tanak szembe dogmatikai tételekkel, azt üzenve, hogy a tudo­mány meghaladta a hitigazságokat. Történhet ilyen a hittudományokban is? Hit és tudás között nincs elválasztó határ, ezek összefüggnek az emberben. A hit nem ott jelenik meg, ahol elfogy a tudás. A természettudománynak is van magyarázati háttere: az már a kutató saját elképzelése, feltételezése, hite, ahogy összefűzi 12 Reformátusok Lapja

2019. január 6.

Tudás és összeta az egyes tudományos tételeket, nem pedig a természettudomány. Én nem választanám szét a kettőt, különösen a teológiáról beszélve. Aki hisz, aki bizalommal és szeretettel kapcsolódik ahhoz, akiben hisz, azt érdekelni fogja a hittudomány is. Ahhoz tudom ezt hasonlítani, mint amikor valaki szerelmes lesz, és olyan dolgok iránt is érdeklődni kezd a kedvesénél, amelyek a többi három és félmilliárd emberrel kapcsolatban nem érdekesek számára: hogy aludt az éjjel, mit vett fel reggel, és ezt mind meg is kérdezi, mert tényleg tudni szeretné. A hívő és szeretettel hívő embert egy csomó minden érdekelni kezdi. Fiatalkoromban élvezhettem Rózsai Tivadar hittanóráit a Debreceni Református Gimnáziumban. Akkoriban vettem észre, hogy a bibliai neveknek jelentésük van. Szegény Tivadar bácsit legalább egy hónapon át faggattam a különböző nevek jelentéséről, volt, aminek neki is utána kellett néznie. Azt hiszem, a teológia tudománya ebből a tudni akarásból, kíváncsiságból fakad. Lehet, hogy egy kívülálló számára ez unalmas is lehet, de annak, aki hisz, szereti az egyházát, annak ez mind rendkívül érdekes lesz.


| INTERJÚ |

s hit szorosan artoznak Ezt a kíváncsiságot elégíthetik ki a Kálvin Kiadónál megjelent Magyarázatos Biblia jegyzetei – a kiadvány szerkesztésében ön is részt vett. Nagyon szerény az én hozzájárulásom a magyarázatos Bibliához: a fordítás és adaptálás lektorálásában vettem részt, néhányszor szakmai véleményt mondtam. Érdekesség, hogy az ötlet tulajdonképpen laikus református kezdeményezés volt. Emlékszem, amikor néhány presbiterrel elmentünk Tarr Kálmánhoz, a Kálvin Kiadó akkori igazgatójához, és ajánlottuk neki ezt a könyvet – tudtam, hogy ő kitárt karokkal fog minket várni. Régóta mondjuk, hogy nem valamiféle elvi meggyőződés miatt nincsenek a Bibliában magyarázatok, hiszen a Károli-féle Bibliában még jelentek meg ilyenek, és van igény arra, hogy ott legyen a magyarázat a nehezen érthető vagy könnyen félreérthető passzusok mellett. Azt hiszem, hogy ez a kiadvány nagyon jó: egyszersmind egykötetes kézikönyv a Bibliához, amely közvetlenül a Szentírás szövege alatt közli a rövid, kortárs magyarázatot. Remélem, minél inkább el fog terjedni, és minél többen használni fogják.

Miért fontos – egyáltalán fontos-e –, hogy nyomtatva, kötve legyen a szent szöveg? Én változatlanul könyvben gondolkodom, noha magam is használom a digitális technikát. Egy-egy könyvnek – nem csak a Bibliának – esztétikuma, illata van, öröm kézbe venni. Az bizonyos, hogy a Biblia jelenjen meg minél több adathordozón és kommunikációs eszközön – én azért úgy gondolom, hogy az úrasztalán mindig ott lesz könyvformátumban is. Egyébként is úgy látom, hogy tizenöt éve meghirdették a hagyományos könyv végét, de nem így lett – sőt, úgy látom, a könyvkiadás azóta föllendült. A kettőre együtt van szükség. Fő kutatási területe az ószövetségi exegézis, amelyhez segítségül hívja például az összehasonlító sémi nyelvészetet vagy a bibliai régészetet, érdeklődik a reformáció és az Ószövetség kapcsolata iránt is, és közírói munkásságában is rendszeresen fogalmaz meg teológiai reflexiót aktuális társadalmi kérdésekről. A migrációs válság kezdetén több esszéje is született Európa helyzetéről a Confessióban. Hogyan látja a jelenünket? 2019. január 6.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Én elmondom, de meg is írja? Úgy látom, hogy van egy bizonyos tendencia, hogy mindent próbáljunk meg lehetőség szerint nemzetközileg, nemzetközi együttműködéssel, nemzetközi jog alapján csinálni. Ezt természetesen némelyek úgy értik, hogy a nemzeti identitásunkat támadja valaki, amiben lehet is valami, ezt nem vitatom. Ez a tendencia egyrészt érthető, másrészt óriási hiányosságokkal bír. Ha ugyanis egy nemzetállam valamilyen törvényt meghirdet, akkor ott van mellette az államhatalom, amely garantálja a törvény végrehajtását. Azonban ki garantálja a nemzetközi jog végrehajtását? Itt van a legnagyobb baj. A nemzetközi jog ugyanis addig jut el, hogy a nemzetek konszenzusra jutnak, egyetértenek, és végrehajtják a nemzetközi rendelkezéseket a maguk hatalmával. Senki nem vitatja az Iszlám Állam rémtetteit – de ki dönt az ellenük indítandó offenzíváról, annak jogosságáról? Ezért érzik sokan azt, hogy erőtlen a különböző országok nemzetközi jogon alapuló együttműködése, és ezért erőltetnek bizonyos grémiumokat, mint nemzetközi bíróság, ügyészség, nemzetközi hivatalok. Létre lehet hozni ilyeneket, de csak akkor, amikor egyetértünk valamiben. Most olyan világpolitikai helyzetben élünk, amikor A személyes történet mellett mégis azt hiszem, nagyon nem értünk egyet. Eb­ azért választottam ezt a pályát, ből csomó diszharmónia fa­kad, és úgy veszem észre, hogy a mert a magyar reformátusság vonzódik ezek iránt a témák iránt: legtöbben érzelmi úton rea- az Ószövetség-kutatás református tradíció. gálnak erre a diszharmóniára. Néha megdöbbenek, amikor arról hallok, hogy a német parla- ezen hozott létre új szisztémát a zsidó honfoglalás. A kilencvementben vagy az Európai Parlamentben kiabálnak. Azt kívánjuk, nes években utópia volt a visegrádi államok összefogása – ma hogy a nemzetközi jog alapján működjön minden – igen, de ki- már valóság. Ha a térség nem fog össze, akkor ledarálják. nek van akkor jogosítványa ezt a nemzetközi jogot érvényesíteni úgy, ahogy hagyományosan mi azt egy államhatalomtól kérjük? Ebben a kontextusban mi az értéke, helye a református lelkéItt nem tudunk pillanatnyilag továbbmenni – a legnagyobb jó az szek elmélyült hébertudásának? lenne, ha helyre tudnánk valahogy állítani a bizalmat az euró- Nyilván nem az a szándék, hogy hébertudorokat neveljen ki a pai nemzetek között. Persze ilyen vélemény hallatán mindenki teológiai akadémia, az viszont fontos, hogy végzettjeink önálmegtámadva érzi magát, és talán jobb is hagyni, hogy erre min- lóan gondolkodni tudó és teológiailag önálló döntéseket hozó emberekké váljanak. Önállóan dönteni csak az eredeti szöveg denki maga jöjjön rá, hiszen akkor lesz foganatja. alapján lehet, ezért azt kell tanulmányozni. Hogy mondjak egy karasszonizmust: fordításban olvasni valamit olyan, mint kívülRájöhet bárki, aki például beleolvas az Ószövetségbe. Valóban, számos nagyon nehéz helyzet tematizálódik a Szent- ről kóstolgatni a mézes bödönt, és cuppogni, hogy milyen édes írásban, különösen a korai királyság korából, amelyeket hagyo- a méz. Hangsúlyozom: mindehhez nem kell hetekig biflázni a mányos eszközökkel nem tudtak megoldani. Izráel előtt Palesz- héber szavakat. Ha valaki egyszerűen a rendszeres bibliaolvasás tinában városállamok voltak. Történelmi kutatásokból tudjuk, során az eredeti szöveget is megnézi, akkor bizonyos idő után hogy a késő bronzkorban hatalmas szárazság sújtotta a térséget, egész szépen meg fog tanulni héberül – és persze görögül. Naamely gazdasági válsághoz vezetett. A városállamok egyetlen gyon jó segédkönyvek vannak – az én diákkoromban még egytúlélési esélye az összefogás lett volna, de az emberiség akkori általán nem voltak ilyenek, ha megakadtam, akkor kellett valaismeretei szerint ez még nem volt benne a pakliban. A konfliktu- ki, aki többet tudott nálam. Szerencsém volt, mert nem kellett sokkal mélyült a válság, és megsemmisült a városállamrendszer, messzire szaladnom ezért.  FOTÓ: ASSZONYI ESZTER 14 Reformátusok Lapja

2019. január 6.


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Epiktetosz ókori görög bölcselőtől (élt 55–120 körül) származik a mondás: „Aki boldogtalan, a saját hibájából az.” Meglepő, sőt a boldogtalan emberek fülének bántó kijelentés, mégis érdemes eltűnődnünk rajta. Mások tesznek minket boldogtalanná? Mások a felelősök azért, ha nem tudunk örülni, boldogulni? A körülményeink vagy ellenségeink miatt vagyunk boldogtalanok, vagy az a mi hibánk? Ki tehet a boldogtalanságunkról? Hisszük, hogy akkor születik meg bennünk a lelki béke, ha el tudjuk fogadni életünk eseményeit, ha meg tudunk bocsátani annak, akivel konfliktusunk van, továbbá ha fölfedezzük lehetőségeinket, megtaláljuk a helyünket és a feladatunkat. Ez a három összetevője van a harmonikus életnek. Jeremiás próféta azt tanítja, hogy az idegen földre, fogságba elhurcolt emberek is megtalálhatják békességüket és a jövőt. Levelet ír (Kr. e. 598 körül) a babiloni uralkodó által elvitetett nép elitjének, vezetőinek, hogy tudják meg: ott, az idegen világban is lehet hinni és reménykedni Istenben. Arra biztatja őket, hogy alkalmazkodjanak a körülményekhez, sőt imádkozzanak ellenségeikért. Ez az Ószövetségben egyedülálló intés Krisztus hegyi beszédének magaslataiba emeli az olvasókat. Ha nem értik is még, Istennek terve van velük. Semmi nincs véletlenül, ő tudja, mit enged meg az életükben és mit cselekszik. A fogság ítélet rajtuk, de Isten ítéletében is irgalmas hozzánk. Ez a reménység tanulható. A szenvedés bölcs és nagyvonalú elviselése is tanulható képesség. Hit kell hozzá. „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –, jólétet és nem romlást tervezek, reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – így szól az Úr –, és jóra fordítom sorsotokat.” (Jer 29,11–14) A sztoikus bölcsesség arra igyekszik, hogy szenvtelenül tudomásul vegye és elfogadja azt, ami van, a bajokat, nehézségeket és betegségeket. Arra összpontosít teljes felelősséggel, ami a hatalmában van, és nem hadakozik az ellen, amin nem tud változtatni. A krisztusi hit többlete az, hogy abban talál békességet, hogy minden dolgát és az egész világot Isten hatalmában tudja, és az ő terve a szabadítás. Hogyan leszünk boldogok ebben az évben? Úgy, ha nem emberektől várjuk a boldogságot, hanem bízunk Isten szeretetében minden körülmények között, és imádkozunk is érte. 

IMÁDKOZZUNK!

VALLOMÁS

Mindig is szerettem volna valamiféle biztos logikát vinni a mindennapokba. Szerettem volna a dolgokat lényegük szerint megragadni. Hogy kiismert valójuk mások és önmagam előtt magabiztossá tegyen. De igazán sohasem sikerült. Mert amikor mások szemébe vagy a dolgok tükrébe néztem, rútul lelepleződtem. És csak egyvalaki maradt, akihez kudarcom szégyenével odamehettem, menekülhettem. Ez pedig te vagy, Istenem. Köszönöm neked, hogy ha mással nem, legalább magamban megbukott létem szégyenével mindig hozzád mehettem, s te mindig hazafogadtál engem. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ  SZETEY SZABOLCS

Kezdetben A polgári új esztendő kezdetén egészen ideillik a heti bibliai szakaszok sorából János evangéliumának első szava: „Kezdetben...” (1,1) Az evangélista nem azt írja, hogy egyszer volt, hol nem volt, vagy egykor, valamikor, a távoli múltban, hanem nagyon határozottan és magabiztosan: kezdetben. Nem akarja kronológiailag meghatározni, hanem arra akarja ráirányítani az evangéliumát olvasók figyelmét, hogy kezdetben, azaz ami előtt még nem volt semmi kézzelfogható, semmi az emberi szem számára látható. Ugyanazzal a kifejezéssel találkozunk itt, mint amellyel az Ószövetség kezdődik: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (1Móz 1,1); „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. (Jn 1,1). János evangéliumának eleje mintegy egybefoglalja az Ószövetséget és az Újszövetséget. Figyeljük meg, hogy milyen közös vonásokat fedezhetünk fel a két szakaszban. Az előbbinél a teremtést mindig ismétlődő elemekkel írja le, ahogyan minden nap végén elmondja: Isten látta, hogy ez jó, és lett este, és lett reggel (vö. 1Móz 1). Az utóbbinál pedig ahogyan szépen fokozatosan bontja ki János evangélista a mondanivalóját, sokszor ismételve ugyanazokat a kifejezéseket. A teremtésnél olvassuk, hogy Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. János evangéliumában pedig nemcsak az elején, hanem szinte az egész evangéliumon végighúzódik a sötétség és világosság motívuma, párhuzama. E mostani vízkereszti időben is az az Úr keres bennünket, szólít meg és szól hozzánk halk és szelíd hangon, aki kezdetben Igéje által teremtette a világot, amelyben mi is élünk, és aki a testet öltött Igét adta váltságul ennek a világnak. „Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!” (Zsolt 90,1–2) 

2019. január 6.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Továbblép a budapesti egye misszió 16 Reformátusok Lapja

2019. január 6.


| REFORMÁTUS ÉLET |

Sok változást, köztük fájdalmas tragédiákat is megéltek az egyetemisek, de most beérni látszik a három évtized munkájának gyümölcse, ami az egyetemi közösségek életében nem más, mint a megújulás. Plántálók és BAGDÁN ZSUZSANNA aratók, régi és új egyetemi lelkészek – Győrffy Eszter, Márkus Tamás András, Bobok Ágnes és Bedekovics Péter – ültek egy asztalhoz, hogy a budapesti egyetemi misszióban szerzett tapasztalataikról beszéljenek. Novemberben lesz harminc éve, hogy a rendszerváltás hajnalán, a szabadság légkörében lelkes teológusok és az őket támogató teológiai professzorok kezdeményezésére egyetemi istentiszteletek indultak a Kálvin téri református templomban. Az alkalmakra járókból gyülekezet szerveződött, 1994-ben egyetemi lelkészt rendeltek ki hozzájuk. Házasságok, barátságok köttettek, és sok fiatal – teológusok és laikusok egyaránt – köteleződött el az egyházi szolgálat mellett. A misszió a kétezres évek első évtizedére annyira megerősödött, hogy készen lett volna továbblépni, bővülni – sok oka van annak, hogy ez nem teljesen így alakult. Az egyetemi gyülekezetek igen sajátos közösségek: nincs parókiális területük, anyakönyvük, nem lehet klasszikus presbitériumuk, hét közben tartják az alkalmaikat, egyszerre ideiglenes otthonai a hitben nevelkedett egyetemistáknak és előszobái a hitre jutásnak azoknál, akik korábban nem találkoztak Krisztussal.

ISTEN- ÉS TÁRSKERESŐK

etemi

Állandó kérdés, hogyan érje el egyházunk a nagyvárosokban élő egyetemistákat. Az egyetemi gyülekezetnek egyszerre kell hétközi otthonnak lennie azoknak, akik vágynak arra, hogy keresztyén közösségben lehessenek, hallgassák az Igét és éljenek a sákramentumokkal, illetve arra is készen kell lennie, hogy olyanokat is vonzzon, akik nem hoznak otthonról semmilyen vallásos neveltetést. Egyre kevésbé evidencia ugyanis, hogy valaki ismeri a bibliai történeteket és valamely keresztyén közösség hagyományait. A fiatal felnőtt korosztály életfeladata a tanultak újrarendezése és az intimitás kialakítása: a mindenkori egyetemi lelkésznek azzal is tisztában kell lennie, hogy látogatóik nem feltétlenül csak Isten közelségét, hanem adott esetben párt keresni jönnek az alkalmakra – az emiatt felmerülő gyülekezeti feszültségeket nagy tapintattal lehet csak kezelni.

EGYRE

Beszélgetőtársaink: Bedekovics Péter, Győrffy Eszter, Márkus Tamás András és Bobok Ágnes

2003-tól rendezett státuszú egyetemi lelkész került a Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezetbe (BREFGY), 2004-ben a Dunamelléki Egyházkerület alapító okirattal rendezte a közösség helyzetét. Az Édes Árpád által vezetett egyetemi gyülekezet élére Győrffy Eszter egyetemi lelkészt rendelték ki munkatársul. Ebben a rendezett légkörben a gyülekezet egyre jobban megerősödött. 2007-ben felvetődött a terjeszkedés gondolata. Ez a bővülés azonban csak 2013-ban valósult meg a Győrffy Eszter vezette Pesti Református Egyetemi Misszió (Promissz) 2019. január 6.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

létrejöttével, amely 2018 szeptemberében, immár Bedekovics Péter és Bobok Ágnes vezetése alatt egyesült a BREFGY-gyel EGYRE – Egyetemi Református Misszió – Budapest néven. – A nevet nem mi találtuk ki, hanem a Bella Violetta vezette győri református egyetemi misszió, és annyira megtetszett nekünk, hogy szeretnénk országos márkává tenni – avat be Bedekovics Péter, aki egyben a Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője is. A betűszó nemcsak az „egyetemi református” kifejezés rövidítése, hanem utalás Mária és Márta történetére, ahol Jézus azt mondja: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.” (Lk 10,41–42)

ÚJRAÉLEDŐ MISSZIÓ

Az egyetemi gyülekezetnek egyszerre kell hétközi otthonnak lennie azoknak, akik vágynak arra, hogy keresztyén közösségben lehessenek, hallgassák az Igét és éljenek a sákramentumokkal, illetve arra is készen kell lennie, hogy olyanokat is vonzzon, akik nem hoznak otthonról semmilyen vallásos neveltetést.

A budapesti EGYRE a Petőfi híd budai hídfőjénél lévő Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székháza mellett a Horánszky utcai ifjúsági közösségi térben, a H26-ban is tart alkalmakat – ilyen volt a tavalyi ifjúsági imaéjjel. A volt KIE-székházat a Salétrom utcai református gyülekezet kapta vissza az államtól, ők pedig a református egyháznak adományozták az épületet, és tizenkét éven át imádkoztak – és ma is imádkoznak – azért, hogy a ház újra az ifjúsági misszió helyszíne legyen. – Megható, hogy az idősebb gyülekezeti tagjaink rendszeresen kérdezik, mi történik nálunk, számon tartják a munkánkat és bátorítanak minket – osztja meg a lelkésznő, aki egyetemi munkája mellett Salétrom utcai beosztott lelkipásztor is.

Egyetemi istentisztelet a rendszerváltás környékén

MINDENKINEK A MAGA NYELVÉN Bedekovics Péter azt mondja, a misszió egyik célja a református értelmiség kinevelése – minden egyetemi lelkész ezért a célért dolgozott és dolgozik, ki-ki a maga karizmájával. Győrffy Eszter – más lehetőség híján – évekig saját otthonában fogadta a bibliaórák közösségét, istentiszteleteket és Márkus Tamás Andrással közösen, nagy sikerű vitaesteket szervezett az Adna Caféban. A 2015 őszén indult Keresztkapcsolat Mérnökmisszióban szolgáló Németh Balázs a mérnökök és műszaki szakemberek nyelvén hirdeti az Igét, Bedekovics Péter és Bobok Ágnes pedig az áhítat, tanítás és szeretetvendégség hármasára épülő előkészítő-közösségépítő alkalmakon gondolkodik együtt a közösség tagjaival arról, milyen is legyen a budapesti református egyetemi misszió. – Az EGYRE olyan közösség, ahol van, aki figyel rád, és van kire figyelned – foglalja össze a gyülekezet céljait Bedekovics Péter.

EGYENES BESZÉD Márkus Tamás András őrmezői lelkipásztor, a Károli Gáspár Református Egyetem és a BREFGY korábbi lelkésze hangsúlyozza: az egyetemi közösségekben mindig nagy a fluktuáció, így alapvető ereje nem az állandó társaság, hanem a kortárs közösség 18 Reformátusok Lapja

2019. január 6.

Az egyetemi istentiszteleteket, ahogy korábban is, a MEÖT-székházban tartják


| REFORMÁTUS ÉLET |

2018-ban már a H26-ban tartották az imaéjjelt

– ugyanis valós tapasztalat, hogy az eltérő generációk nem, vagy csak nagyon nehezen értik egymást. Az egyetemistáknak nagyobb igényük van az intellektuális kihívásokra és a határozott hitvédelemre, mint másoknak – sokuknak nagyon kemény kérdéseik vannak hitről, dogmákról, az életről. A „népegyházi fészekmeleg” sokszor kevés: ezért is fordul meg sok fiatal valamelyik kisegyházban vagy lelkiségi mozgalomban, „a reformátusság azonban mindig a legkeményebb tanítást képviselte”. – Az egyenes beszéd fontos alapvetés: a legtisztább és leghatározottabb tanítást adjuk, és utána készek vagyunk beszélgetni azokkal, akikben ez valamit elindított, ezért egyszerre kell szívélyesnek és egyenesnek lennünk, ami nem könnyű feladat – hangsúlyozza Bedekovics Péter. Bobok Ágnes hozzáteszi: tapasztalja, hogy a fiatalok igénylik is ezt a keménységet, egyenességet, „mert ebben megélhetik, hogy nem az érdem számít, hanem a kegyelem”.

VÁLLALNI A NEHÉZ KÉRDÉSEKET

Promisszosok Marosvásárhelyen 2013-ban

A budapesti egyetemi közösséget két évvel ezelőtt erősen megpróbálta egyik lelkészük, Veszelka Tamás tragikus halála. Győrffy Eszter, aki jelenleg a fasori gyülekezet beosztott lelkésze és vallástanára, azt mondja: vállalni kell a nehéz kérdéseket is, mert ezek erősítik és formálják a közösséget. – Az egyetemisták között sokan vannak érzelmi keresztyének, akiket a dicsőítés vonz a közösségbe. A másik véglet az, aki kizárólag szellemi kihívást keres a reformátusságban. Ők együtt vannak jelen az egyetemi gyülekezetekben: az érzelmes keresztyének is szembesülnek kemény kérdésekkel, és az agyalós keresztyének is megélik a közösséget, így mindenki formálódik – foglalja össze a lelkésznő. Bedekovics Péter rámutat: az egyetemi gyülekezetekből kikerülők később jó partnerei a lelkipásztoroknak új gyülekezetek plántálásában – erre példa a korábbi debreceni egyetemi lelkész, Püski Dániel vezette debrecen-úrréti gyülekezet is.

MINDENKIRE SZÜKSÉG VAN

Teológiai vitaest 2018 áprilisában

ALKALMAK A MEÖT-SZÉKHÁZBAN Az EGYRE Budapest szerda esténként hét órakor tartja összejöveteleit a XI. Magyar tudósok körútja 3. szám alatt, de szerveznek programokat a VIII. Horánszky utca 26-ban is. A közösség alkalmairól a Facebookon tájékozódhatnak az érdeklődők: facebook.com/1REbudapest.

Nem kell messzire mennünk az egyetemistákkal kapcsolatos előítéletekért – előbb látjuk őket lelki szemeink előtt a tüntetések első soraiban, mint a templompadokban vagy az úrasztala előtt az úrvacsorai közösségben. Pedig utóbbi az egyetemi gyülekezetek életének az egyik legtitokzatosabb, legfelemelőbb pillanata: nem példa nélküli eset, hogy valaki csak azért jön el egy-egy alkalomra, mert szüksége van erre a közösségre, a benne megélt bűnbocsánatra. Az egyetemi lelkészek törekednek arra, hogy a náluk megjelenők be-, illetve visszatérjenek a lakóhelyük szerinti gyülekezetbe is, de egyre jobban érzik annak igényét, hogy vasárnap is tartsanak egyetemi istentiszteletet: más felekezeteknél, például a jezsuitáknál a leglátogatottabb alkalom a vasárnap esti ifjúsági istentisztelet. – Nem gondolom, hogy Budapesten ne lenne annyi fiatal, hogy ne kellene több helyen és több módon is hirdetni nekik az evangéliumot – összegzi Bedekovics Péter.  FOTÓK: BÖLCSFÖLDI ANDRÁS / KALOCSAI RICHÁRD / LOVAS ESZTER / VARGOSZ GÁBOR

2019. január 6.

Reformátusok Lapja 19


|

„KÖNTÖS”

|

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Jövő idő Az év utolsó és első napjának az a varázsa, hogy ilyenkor az ember úgy érzi, nyakon csípte az amúgy titokzatos és megfoghatatlan időt. Valóságérzékelésünk egyik alaptulajdonsága, hogy van időélményünk, mégis eléggé bajban vagyunk, amikor arra kell válaszolnunk, mi is az idő. De nincs ebben semmi különös, hiszen nemcsak az idővel vagyunk így, hanem mindennel, ami úgymond „van”. A titkok világában élünk, szemben a nagy ismeretlennel, mégis azzal az alapvető igénnyel, hogy ez a világ azért mégiscsak legyen olyan, mint az otthonunk, ahol már behunyt szemmel is tudunk tájékozódni. Az óév-újév fordulója, a megszámolt idő azt az illúziót adja meg, mintha otthon lennénk az időben, mintha megragadhatnánk azt, ami amúgy rendre kicsúszik a kezünkből.

A keresztyénség nem úgy ad választ, hogy a jelenből pislog a jövő felé, hanem pont fordítva, a jövőből tekint a jelen felé. Azt állítja, hogy a végérvényes jövő Krisztus feltámadásában már megtörtént, és éppenséggel az emberi történelemben nem az történik, hogy halad az amúgy ismeretlen jövő felé, hanem a nagyon is ismert, abszolút jövő közeledik a jelen felé. „Jövel, Uram Jézus!” Ez a Biblia utolsó mondata.

Az idő síkjai közül a legrejtélyesebb a jövő idő. Az, ami még hátravan. No, ez az, amit mindenki szeretne tudni, és ez az a kábítás, amellyel az ember mindig be tudja csapni magát. El tudja hitetni magával, hogy a jövőlátás birtokába juthat. Mi tagadás, ezzel az önbecsapással már a keresztyénség hitét is megvádolták. Mert hiszen mi is a keresztyénség? Birkózás az idővel. Válasz arra az örök kérdésre, hogy mi az, ami volt, ami van, és ami még hátravan. Vagy még pontosabban: merre tart az idő egésze? Csakhogy a keresztyénség nem úgy ad választ, hogy a jelenből pislog a jövő felé, hanem pont fordítva, a jövőből tekint a jelen felé. Azt állítja, hogy a végérvényes jövő Krisztus feltámadásában már megtörtént, és éppenséggel az emberi történelemben nem az történik, hogy halad az amúgy ismeretlen jövő felé, hanem a nagyon is ismert, abszolút jövő közeledik a jelen felé. „Jövel, Uram Jézus!” Ez a Biblia utolsó mondata. Erre azt mondják korunk okos és művelt időjósai, a „szakértők”, hogy ez bizony csak képzelgés, hiszen semmi sem bizonyítja tudományos objektivitással azt, hogy a keresztyén jövőkép helytálló lenne. Valójában csak a ma tudománynak nevezett 20 Reformátusok Lapja

2019. január 6.

valóságlátás hivatott arra, hogy kellő elfogulatlansággal bármit is mondjon a jövőről. Eszünk ágában sincs lebecsülni a tudományt, hiszen fantasztikus felfedezései nélkül ma moccanni sem tudnánk. Én is laptopon írom ezt a cikket, amelyet e-mailen küldök el a szerkesztőségnek. Negyven évvel ezelőtt, teológus koromban pedig végtelenül boldog voltam, hogy egy Erika írógéphez jutottam. Ám nem is téveszt meg az a nagyképűség, amely a kétségtelen fejlődés hatására ma sokakat megkísért, hogy tudniillik az ember mára már a mindentudás közelébe jutott volna: még egy kis idő, és azt is tudni fogjuk, mit rejt a jövő. Ez szimpla kivetítés. Az, hogy valamicskét megismertünk a valóság törvényszerűségeiből, még messze nem jelenti azt, hogy mindent tudunk. Semmit sem tudunk. Főleg azt nem, mi végre van az idő. Igaza van az igének: „Az ostoba szaporítja a szót, pedig nem tudja senki, hogy mi fog történni. Ki is tudná megmondani, hogy mit hoz a jövő?” (Préd 10,5) Szóval egyezzünk meg abban, hogy a tudomány semmit sem tud mondani az ember végérvényes jövőjéről. De a korunkban elterjedt mítosz szerint a valóságról csak a ma racionálisnak tekintett nézőpontból lehet bármit is hitelesen mondani. Hogy mi a „racionális”, azt majd az „objektivitás” mítoszába beleszerelmesedett ateista szakértők megmondják. Mert ők már felvilágosultak, szemben azokkal, akik a keresztyén hit sötétségében élnek. Ennek hatására milliók hitték el, hogy a keresztyén hitnek immár semmi keresnivalója nincs a végső jövőre vonatkozó üzenetek világában. Mert ez a hit úgymond csak az emberi lélek szülötte. Szubjektív, szemben a tudomány „objektivitásával”. No és mi van akkor, ha kiderül, hogy a végső jövő magyarázatára vállalkozó tudományos racionalitás mögött is hit áll? Nevezetesen az a hit, hogy az időnek nincs tartalma, és nem kell semmiféle időn túli célszerűséget, irányultságot látni benne. Akkor az van, hogy marad a nagy semmi, azzal a végkövetkeztetéssel, hogy ennek az egésznek, amit életnek hívunk, semmiféle végső értelme nincs. Ha az idő egésze értelmetlen, akkor minden az. Ez önpusztító és öngyilkos hit. Akkor inkább maradok a keresztyén hitnél, amely képes még a jövő idő örök kérdésére válaszolni. Miért is kellene keresztyén hitemet a másik, önpusztító hitre lecserélnem? 


| GONDOLATOK |

VÁRADI FERENC

Sorok Bruegel képéhez „Once in a Lifetime” – hevenyészett fordításban: „az életben csak egyszer”. Ezzel a jelmondattal hirdeti a bécsi Kunsthistorisches Museum a nagy flamand festő, idősebb Pieter Bruegel életműkiállítását. A patinás kulturális intézménytől szokatlan ez a kissé vásári hangvétel – de elvileg van rá mentségük: a reformáció évszázadában alkotó mester munkái koruknál fogva alig-alig szállíthatók. Feltehetően valóban nem adódik belátható időn belül ismét lehetőség arra, hogy egy helyre gyűjtsék az ismert művek többségét. Igen, többségét: ugyanis például a legjobbak közül való Keresztelő Szent János prédikációja nem utazott el Budapestről, jelenleg is a Szépművészeti Múzeumban tekinthető meg.

ILLUSZTRÁCIÓ: ID. PIETER BRUEGEL – VADÁSZOK A HÓBAN

A jelmondat célja nyilvánvaló és egyszerű: ellenállhatatlan turistacélponttá tenni a kiállítást. És valóban: az elővételi jegyeket hetek alatt elkapkodták, beleértve a méregdrága VIP-tárlatvezetéseket is. Ugyanakkor önkéntelenül is adódik a kérdés: ha megvan a jegy, és valóban el is utaztunk, és már bent is vagyunk, és eljött a pillanat, az egyszeri – mihez kezdjünk vele? Előfordulhat-e, hogy ott és akkor azon kapjuk magunkat, hogy nem is tetszik, amit látunk, és noha éltünk az egyetlenegyszer kínálkozó lehetőséggel, az derül ki, hogy valójában nem is volt rá szükségünk? És akkor mihez kezdünk, ha az derül ki, hogy mégsem elég csupán egyszer az életben? Ha maradni szeretnénk, és többször – hetente, havonta, évente – látni a képeket? Sőt, hazavinni őket, hogy otthonunk részeivé váljanak? Vagy ellenkezőleg, hátat fordítani a világnak, és tartósan letelepedni a múzeum falai között? Vajon ehhez is lehet bármelyikünknek joga? És ha a válasz (természetesen) nem,

akkor hogyan tudnánk kideríteni, ki és mikor rendelkezett ezekről a keretekről, amelyek között egyszer, pénzért megengedhető az ilyesmi, de aztán bezárul az ajtó? Hazavihető-e, életünk részévé tehető-e mégis az, ami a bécsi Mária Terézia tér felett impozánsan tornyosuló épület termeibe zárva hívogat? Az alig évszázadnyi ideje létező filmművészet egyik felülmúlhatatlan erejű, ihletett alkotója, Andrej Tarkovszkij azzal szakítja meg Solaris című, az emberi létezés drámáját nagy mélységben boncolgató filmje egyik kulcsfontosságú jelenetében a főszereplő szerelmespár találkozását, hogy Bruegel Vadászok a hóban című festményén kezd pásztázni kamerájával. Miközben a nézők valamiféle mozgalmas tömegjelenet zajait hallják, a mozivásznon közel két percen keresztül a festmény aprólékosan megfigyelhető részletei váltakoznak. A végén a néző magyarázatként a következő megoldást kapja: a női főszereplő elnézést kér, és így szól: „Bocsáss meg, elgondolkoztam.” Vagyis a rendező az emlékek felidézésének titokzatos mechanizmusát teszi a nézők számára átélhetővé, amikor a fél évezrede élt németalföldi mester alkotását mutatja meg az óriási vásznon. Képes-e a művészet azonos rangra emelkedni a legszemélyesebb, saját emlékeinkkel, belső és nélkülözhetetlen tapasztalatunkká válni? Vallom, hogy igen, de azt is hozzátenném: nagy titok ez. „Tanulni kell. A téli fákat. Ahogyan talpig zúzmarásak” – írja a református származásúként számon tartott Nemes Nagy Ágnes (talán) főművében, a Fák című költeményben. Bruegel lelkünk mélyéig hatoló jelenlétű festménye láttán a havas dombok koszorúja mintha Kányádi sorait is felidézné: „valaki jár a fák hegyén / ki gyújtja s oltja csillagod”. Bruegel főművei: a Parasztlakodalom, a Bábel tornya, a Farsang és böjt harca, a Pál megtérése tucatnyi hatalmas festménnyel együtt – köztük a számomra leginkább meghatározó Vadászok a hóban – a bécsi Kunsthistoriches Museum gyűjteményének részét képezik. Évtizedek óta folyamatosan megtekinthetők, és nyilván azok lesznek a mostani „egyszeri” kiállítást követően is. Ha másra nem is, de arra kiváló alkalom volt a különös marketingkampány, hogy elgondolkodjunk: képesek vagyunk-e életünk egyetlenegyszer adódó pillanataiban felismerni az akár évszázadok behavazott hegyein és dombjain keresztül csendben megérkező személyes, sőt legszemélyesebb üzenetet?  2019. január 6.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

Zsoltáros évkezdet Szenci Molnár Albert Naplójában egy-egy év első napjainak történéseit is rendszeresen megörökítette, különösen strassburgi és heidelbergi diákéveiben. Az 1598. esztendőben, amikor már két viszontagságos esztendeje (pestisjárvány, éhezés, fázás tette nehézzé ekkor a sokfelől érkezett deákok napjait) volt a néhány évvel korábban, 1591ben átadott Kazimir Kollégium lakója, így írt: „Heidelbergben, mikor a kollégiumban igen nagy szükségben éltem, így kezdettem el ez évet: január 1-jén, vasárnap reggel négy órakor felébredvén zsoltárokat énekeltem az ágyban magyarul, latinul és németül, egészen öt óráig. Öt órakor fölkeltem, a Zsoltárok könyvét olvastam, majd befűtöttem a kályhába, és lementem az áhítatra. Nyolc óra előtt meghallgattam Tossanus úr (Daniel Tossanus heidelbergi teológiaprofesszor) prédikációját, ebéd után Mylaeus (a város egyik neves lelkésze) prédikációjának befejeztével meglátogattam az ifjú nagyságos Thököly Istvánt (ő Thököly Sebestyén legidősebb fia volt), aki két óra hosszát tartó kegyes beszélgetés után ajándékként nyolc batzot adott.” A feljegyzésből kitűnik, hogy a zsoltárok már a Psalterium lefordítása és kinyomtatása előtt sokat jelentettek Szenci Molnárnak. Különösen is emlékezetes ebben a részben, hogy a zsoltárok éneklését a Zsoltárok könyve olvasásával még hangsúlyosabbá téve igyekezett az újév ünnepét méltóvá tenni, éppen úgy, mint az aznapi kétszeri igehirdetés-hallgatással. Szenci Molnár Albert azonban soha nem volt szemforgató, önmaga kegyességével dicsekvő egyéniség, így az 1598-as év ünneplésének szentelt beszámolójában szó esik egy olyan aznapi látogatásról is, amelyben az égi dolgok mellett teljes természetességgel említést tesz arról, hogy Thököly Istvántól, a kor szokása szerint, nem karácsonyi, hanem újévi ajándékot kapott, az akkori nyomorúságát legalább valamelyest enyhítő nyolc német tallért. Manapság január elsején sokan nyűglődnek a túlhajtott szilveszterezés következményeitől. Épp ezért különösen megerősítő és megtisztító erejű, hogy Szenc hitünket és kultúránkat gazdagító szülötte ennek a jeles napnak nagy részét Istennek szentelte. „Új esztendő, vígságszerző…” – ismerjük ezt a régi-régi, kedves éneket. A vígság mellett azonban helye van minden generáció életében Isten nagyságos dolgainak is.  PETRŐCZI ÉVA

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 217-6259, 217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| SZEMLE |

ri és nagybecskereki levéltárakban is. Hegyi Ádám a közintézmények mellett valamennyi gyülekezetbe személyesen ment el adatokat gyűjteni. A történész arra jutott, hogy a vizsgált időszakban, a 18. század végén és a 19. század elején jelentek meg a mai vallásosság első jellemzői, például az, hogy csökkent a vallásos öntudat. – Voltak heves vallási villongások a vizsgált időszakban – magyarázza a történész –, de néhány évtized alatt csökkent a vallási identitás és nőtt a tolerancia a keresztyén felekezetek között. Például a református Erdőhegy és a katolikus Kisjenő határában lévő feszületet a reformátusok rendszeresen meggyalázták. Általában megnyúzott macskát tettek a feszületre, mondván, hogy az nem jó jelkép. A világi hatóság lépett közbe, és az elkövető reformátusokat két évre börtönbe zárta. Szentesen pedig a helyi plébános a piactéren kutyáknak csúfolta a reformátusokat, amiből verekedés lett az ott lévő asszonyok között. A türelmi rendelet előtt azonban volt drasztikus vallásüldözés is. – ReformáAz egykori Békés-Bánáti Egyházmegye történetét kutatja tus hitük miatt üldöztek el embereket Hegyi Ádám történész, a Szegedi Tudományegyetem ad– mondja a történész. Heves megyéből junktusa. Kutatásainak eredményét „Azt kőzőnséges hepéldául egy egész falu menekült el, amiHEGEDŰS MÁRK lyen fel olvasni éppen nem tanátsos…” című könyvében jekor az egri püspök mint földesúr előírta lentette meg. a falu lakosainak a rekatolizációt – azaz A Békés-Bánáti volt az egykori történelmi Ma- hogy térjenek vissza a katolikus hitre. – Ezt kollekgyarország legnagyobb egyházmegyéje, ma három tívan megtagadta a közösség, és a lelkésszel együtt ország öt egyházmegyéje osztozik a területen. A mindenki elhagyta a falut. Együtt maradtak, sátrakkönyv alcímében a Békési Református Egyházme- ban éltek a Hortobágyon, mai fogalmaink szerint gye kifejezés szerepel, ennek oka, hogy a vizsgált hajléktalanként – mondja a történész, aki szerint a időszakban, 1781 és 1821 között ez volt az egy- lakosok egyharmada meghalt. Végül II. József enházmegye neve. A könyv címe is ebből az időszak- gedte meg nekik, hogy hitük megtartásával leteleból származik: Azt közönséges helyen felolvasni pedjenek az Arad melletti Kisperegen, ahol azonnal Hegyi Ádám: „Azt nem tanácsos – a különös mondat Békés Várme- imaházat építettek. Erős missziót folytattak, ők tarkőzőnséges helyen fel olvasni éppen gyéből származik, ahol elfogtak egy református tották Aradon az első református istentiszteletet, nem tanátsos…”, tanítót, aki egy kézzel írt kátét terjesztett. Ebben és Battonyán ők alapítottak gyülekezetet. – Végül Tiszántúli Református a közteherviseléssel és a feudális rend eltörlésé- ez pozitív történet lett, hiszen ma is létezik a falu és Egyházkerületi vel foglalkozott vallásos vonatkozások mellett. – A a gyülekezet is – teszi hozzá a történész. Gyűjtemények, A vizsgált időszak végén aztán nőtt a vallávármegye annyira megijedt ettől, hogy betiltotta – Debrecen 2018. A kötet kereskedelmi si tolerancia. A szentesi piaci verekedés után alig magyarázza a történész. forgalomban A könyvhöz szükséges kutatás a történelmi okok néhány évvel döntöttek arról, hogy a felekezetek nem kapható, miatt nem volt egyszerű, hiszen a szerzőnek há- egymás papjainak halála esetén kölcsönösen hakizárólag a TTRE rom országban kellett vizsgálódnia, ráadásul nem- rangoznak – ezzel is kifejezve a másik tiszteletét. Nagykönyvtárában csak a gyülekezetekben, hanem az aradi, temesvá-  FOTÓ: KAPÁS CSILLA szerezhető be.

A betiltott káté

2019. január 6.

Reformátusok Lapja 23


| SZEMLE |

Elsőfilmes rendezők fesztiválja nem nagyon találja a helyét, fogalma sincs a jövőről, ez nyomasztja és rettegéssel tölti el. Anyja elfoglalt, nevelőapját gyűlöli, és a bálványozott apa múltja sem makulátlan. Támaszát ebben a kusza összevisszaságban a nála idősebb gitártanárban találja meg, aki valódi barátjává válik. Főhősünk nem talál megoldást az élet minden nagy problémájára, de sok olyan kérdéshez elvezeti a nézőt, amelyet talán már megválaszolni gondolt, vagy esetleg soha fel sem tett magának. A nyertes iráni film (Orange Days, rendező: Arash Lahooti) egészen más A katolikus Signis és a protestáns Interfilm által delegált világba visz bennünket. Egy nőhöz (és Ökumenikus Zsűri feladata ezen a fesztiválon is az volt, férjéhez), aki üzletasszonyként igyekhogy a versenyfilmek közül azt jutalmazza, szik érvényesülni egy férfiak által uralt társadalomban. Mindezt azonban nem amelyik az evangélium üzenetét hozza közelebb a nézőhöz. a számunkra is jól ismert „gázoljunk delberg Filmfesztivál esetében ez a „newcomers only” elvé- át mindenkin” módszerrel kívánja elérni, hanem síkra szállva ben ragadható meg: csak elsőfilmes rendezőket hívnak meg másokért. Olyan nőt látunk, akiben értelmet nyer a feminizmus fogalma: küzdeni a családért, férjért, kollégákért, karrierért, mia versenyre. 2018-ban huszonöt országból ötvenöt film érkezett a fesz- közben egy pillanatra sem tűnik el a klasszikus nő, akit éppen tiválra, ebből huszonhárom alkotásnak itt volt a premierje. A ezért tiszteletben tartanak versenytársai éppen úgy, mint beversenyben tizenöt film vett részt. A katolikus Signis és a pro- osztottjai és a férje. A történet egyszerű képi világban jelenik testáns Interfilm által delegált Ökumenikus Zsűri – amelynek meg, amelyben ugyanakkor lehetőség van a színészi képessée sorok írója is tagja – feladata ezen a fesztiválon is az volt, gek bemutatására. Minden elismerésre méltó a főhőst alakító hogy a versenyfilmek közül azt jutalmazza, amelyik az evan- színésznő játéka, különösen, ahogyan arcának rezdülésein kegélium üzenetét hozza közelebb a nézőhöz. A versenyfilmek resztül kommunikál a nézővel. A történetet sikerül feszültségmegtekintése után a zsűri két filmet tartott esélyesnek a díjra. gel és humorral átszőni a rendezőnek, hogy ezáltal megragadó Az egyik egy kanadai alkotás (The Fireflies Are Gone, rendező: művet alkosson a családról, a szeretetről, a tiszteletről – és a Sébastien Pilote), amely egy érettségi előtt álló lányról szól, aki narancsról.  KÓKAI NAGY VIKTOR Ha hatvanhetedszerre rendeznek meg egy fesztivált, az sok mindennek köszönhető, csak egyvalaminek nem: a véletlennek. Különösen igaz ez a filmfesztiválok esetében, amelyből csak Németországban több mint százat találunk. Egy ilyen versenyben megállni és a világ hetedik legrégebbi filmfesztiváljának megmaradni egészen sajátos arculatot, varázslatot kíván, amely a szponzorokat éppen úgy képes megszólítani, mint a közönséget és persze a szakmát. A Mannheim–Hei-

24 Reformátusok Lapja

2019. január 6.


| SZEMLE |

Egy terapeuta ló délelőttje FARKAS ZSUZSANNA

Hogyan kerül egy kutyanagyságú ló a Bethesda Gyermekkórház kórtermeibe? Milyen a speciális lovasterápia? Hogyan hat a súlyos beteg gyerekekre Vertigo, a miniló jelenléte? Ezekre a kérdésekre is választ kaptunk a kórház Ilka utcai telephelyén.

– Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor egy-egy terápiáról megtudjuk, hogy jó, de nem szokványos. Ilyenkor megkeressük, hogyan tudjuk saját helyzetünkben alkalmazni a módszert – fogalmazott Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója az intézmény egyedülálló lovasterápiás kezeléséről. A kórház rehabilitációs osztályán Magyarországon elsőként alkalmazzák terápiás célokra a direkt erre tenyésztett, külföldön már nagy sikernek örvendő amerikai minilovat. A főigazgató elmondta, hogy örömmel vágtak bele a kezdeményezésbe, túlvannak a bevezető szakaszon, így a Vertigo névre hallgató, Texasból származó négyéves miniló már hozzászokott a Bethesdához – és a dolgozók is őhozzá. Bár szerte a világon sok a pozitív tapasztalat a terápiás minilovakkal, Magyarországon még újnak számít ez a gyógymód. Ember és állat kapcsolatának terápiás használata nem újkeletű, a terápiás miniló pedig különösen hatékony a szociális és kommunikációs fejlesztőmunkában – számolt be Kincses-Szabó Magdolna, a kórház gyermekpszichiáter szakorvosjelöltje. – A kezelt betegeknél és súlyos betegeknél is szemmel látható a változás. A kómában fekvőkre különösen hatnak az illatok és az érintések, ebben nagy segítség Vertigo – tette hozzá Hegyi Márta, a gyermekneurológiai osztály osztályvezető-helyettese. A tenyésztett minilovak rendkívül nyugodtak és kiegyensúlyozottak, könnyen alkalmazkodnak a környezeti adottságokhoz, és új helyzetekben is megőrzik nyitottságukat. – A terápia

valójában nem csak annyi idő, ameddig a gyerekek találkoznak a lóval, mert utána fel is dolgozzák ezt az élményt. A terápiát a ló végzi jelenlétével és kisugárzásával, ráhangolódással készteti a gyermekeket interakcióra – magyarázta Ács Franciska lovasterapeuta, Vertigo gazdája. Velkey György azt is elmondta, hogy a projektet megelőző felkészülési szakaszban megvizsgálták, hogyan tud illeszkedni a ló a kórházhigiéniai szabályokhoz. – Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amelyben tabukat döntögetünk, de ezekben a megszokás helyett inkább a betegek érdekeit választjuk – vallotta meg a főigazgató. A ló jelenléte több betegcsoportnál is nagy segítség: a gyerekekre ébresztő, élénkítő hatással van, megmozgatja őket, hogy kontaktusba kerülhetnek Vertigóval. A mozgássérülteket például sokszor nehéz motiválni a monoton terápiára, de Vertigóhoz ők is máshogy viszonyulnak: szívesen ölelik át a fejét és simogatják meg a sörényét. – Örülünk, hogy belefogtunk ebbe a terápiába, mert nagyon pozitívak a tapasztalataink. Azonban fontos elmondani azt is, hogy ez önkéntes kezdeményezés, erre a terápiára egyelőre nincs finanszírozási forma. A munkatársak önkéntesen valósítják meg a foglalkozásokat, ezért szükséges, hogy a társadalom megismerje ezt a lehetőséget és eljussunk oda, hogy az egészségügyi ellátás részeként, rendszerszerűen is alkalmazható legyen – hangsúlyozta Velkey György.  REFORMATUS.HU

2019. január 6.

Reformátusok Lapja 25


| SZEMLE |

FELVÉTELI

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Baár–Madas Református Gimnázium és Általános Iskola felvételt hirdet elsősorban református vallású gyerekek számára a 2019 őszén induló általános iskolai első osztályába. Az iskoláról és a felvétel részleteiről tájékoztatást adunk a nyílt napon, amelyet 2019. február 6-án, szerdán 7.40 órai kezdettel tartunk a jelentkezők szüleinek. A jelentkezéshez szükséges adatlap letölthető az iskola honlapjáról, illetve beszerezhető az iskola portáján és a nagyobb budapesti és főváros környéki református gyülekezetek lelkészi hivatalában. Az iskola címe: 1022 Budapest, Lorántffy Zsuzsanna u. 3. Az adatlap beküldési határideje: 2019. február 18. Az érdeklődő családokat szeretettel várjuk játékos kézműves foglalkozásunkra 2019. január 11-én pénteken, délután 16.30 órára.

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. EGYÉB

Budapest XI. kerületi idős hölgy egyedülálló női lakótársat keres. Kisebb háztartási munkáért cserébe különálló szobában díjtalan lakhatást biztosítunk. Érdeklődni este 20 óra után, 06-70-366-7169.

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

26 Reformátusok Lapja

2019. január 6.

Radnóti Miklós Naptár – Január című költeményéből idézünk Vízszintes: 1. Az idézet első sora (K, T, L, M). 13. A virágzás és a tavasz római istennője. 14. Cérnával odaerősít. 15. Ráday Imre. 16. Csomózza. 18. A főváros része. 19. Maró folyadék. 20. Szén és kálium vegyjele. 22. Északi nép. 24. Éneklő szócska. 25. … morgana, légköri fénytöréssel kapcsolatos jelenség. 26. Zsabódarab! 28. Dunai határváros. 30. Bocsánat! 32. Tolna megyei település. 34. Takar. 36. A déliek tábornoka az amerikai polgárháborúban (Robert). 37. Német iparvidék. 38. Olasz zeneszerző (Antonio). 40. Santa …, új-mexikói város (jelentése: szent hit). 41. Fél dandár! 42. … de Souza Faria, világbajnok brazil labdarúgó. 43. Egyesületi egyed. 44. Földbirtokos. 45. Kiismer. 46. A vívósport egyik fegyverneme. 48. Fikarc páros betűi. 49. Radon és nitrogén vegyjele. 50. A magyar törzsszövetség egyik méltósága. 51. Nagy sós víz. 54. Toyota-modell. 56. Isme. 57. Becézett férfinév. 58. Omszk kisebbik folyója. 60. Kortyolna. 62. Súlyarány, röv. 63. Végső részlet! 64. Női név. 66. Lábízület. 68. Névelő. 69. Angol író nővérek (Charlotte, Emily és Anne). 71. Felfordulás. Függőleges: 1. Cégforma, röv. 2. Létezik. 3. Rengeteg. 4. Darál. 5. Orosz női név. 6. Errefele! 7. Végtag. 8. Elhasználódik. 9. Község a Velencei-hegységben. 10. Menyasszony. 11. Pára egynemű betűi. 12. Babits Mihály műfordításkötete 1921-ből. 17. IPZ. 19. Francia író, filozófus, márki (Donatien Alphonse François de). 20. Az idézet második sora (L, Z, G, T). 21. Sisakos futómadár. 23. Egy vagy többfajta, azonos típusú atomcsoportból felépülő vegyület. 25. Újságíró, író, műsorvezető és üzletember (Tamás). 27. Nobel-díjas dán fizikus (Niels Henrik David). 29. Alkalmasnak bizonyulna. 31. Olasz férfinév. 33. Rátonyi Róbert. 35. Apró. 38. Távolban van! 39. Csalit túlsó vége! 40. Ordas. 42. Csomózással készült kézimunka. 43. Kézben fog. 45. Pest megyei falu lakója. 46. Kicsinyítő képző. 47. Északkelet-Afrikában élő nomád nép tagja. 48. Iskolai figyelmeztetés. 50. Francia férfinév. 52. Újságírói műfaj. 53. Villanymotor forgó része. 55. Gaboni, norvég és belga gépkocsijelzés. 59. Választható ételsor. 61. Heveny. 64. A végén keserű! 65. Leütés egynemű betűi. 67. Berlini hivatal! 69. Benkó Sándor. 70. ËÖ. 72. A pincébe. Az 51–52. szám helyes megfejtése: Íme a szűz fogan méhében és fiút szül – és Immánuélnak nevezik majd.


| GYERMEKEKNEK |

Úton, útfélen tak a hosszabb utazáshoz. Ám ezek sem voltak kényelmesebbek, mint a teherhordó szekér. Szamár helyett miért nem lóval jártak? Nem volt divatja a lónak. Mózes ötödik könyvében Isten megtiltja Izráel királyainak, hogy sok lovat tartsanak, hogy „ne vigye vissza a népet Egyiptomba” (5Móz 17,16). Isten valószínűleg nem attól tartott, hogy a zsidók visszatelepülnek a Nílushoz, ha lovaik lesznek. Inkább arra utal a figyelmeztetés, hogy könnyen elhagyják Istent, ha meggazdagszanak. Éppen ezért Izráelben sokkal inkább a szamarat használták teherhordásra, áruszállításra és utazásra, nem a

Mózes ötödik könyvében Isten megtiltja Izráel királyainak, hogy sok lovat tartsanak, hogy „ne vigye vissza a népet Egyiptomba.” A bibliai időkben nem voltak még repülőgépek, de autók és vonatok sem. Mivel közlekedtek akkor?  DAMÓ ISTVÁN RAJZA Leginkább gyalog, legalábbis Izráel területén belül. Izráel nem nagy ország, a legészakibb és a legdélebbi csücske között is csupán néhány napi, bő heti járóföld a távolság. Attól függ, ki az utas és milyen gyorsan halad. A honfoglalás idején a zsidó sereg egy éjszaka alatt megtett harminc kilométert (Józs 10,9). Názáret és Betlehem távolsága százhatvan kilométer, ez ma két óra autóval. Mária és József ezt a távolságot valószínűleg egy hét alatt teljesíthette.

 MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT

Mária is gyalogolt? Miért nem inkább kocsival vagy hintóval vitték? Nem tudjuk pontosan, hogy gyalogolt-e. A hagyomány úgy tartja, hogy szamárháton tette meg az utat, és ez logikusnak tűnik, ha ismerjük a kor közlekedését, útviszonyait. Az akkori „kocsikat” ma inkább szekérnek mondanánk. Nagyon kényelmetlenek voltak, mert borzasztóan ráztak. A szekerek, kocsik kényelmesebbé tételéhez szükség volt a rugózás feltalálásához, amire sok évszázadot kellett várni. Az Újszövetség korában használtak könnyű, kétkerekű „görög hintókat”. Ilyenen utazott az etióp kincstárnok is, amikor találkozott az evangéliumot hirdető Fülöppel (ApCsel 8,26–40). A rómaiak, főként a hölgyek és az idősek ormótlan, lassú utazószekereket használ-

lovat. A szamár alkalmasabb volt erre, mert a hegyi utakon nyugodtabban, biztosabban jár. „Divatja” is az öszvérnek lett előbb, Dávid fiai már öszvéreken lovagoltak. Salamon volt az első király, aki sok lovat tartott, de kizárólag hadi célra. A ló a rómaiak kedvelt közlekedési eszköze volt. Ám közülük is csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy több lovat tartsanak. Amikor Szombathelyen jártunk, megnéztük a borostyánút egy darabját. Nem autópálya, de elég jó állapotban van. Ilyen utakon jártak a Biblia idejében is az emberek? Az Újszövetség korában jobbára igen. A Római Birodalom számára fontos volt a jó útvonalhálózat, és erre rengeteg pénzt is költött. Mai szemmel nézve egész Nyugat- és Közép-Európát, a Közel-Keletet és Afrika északi részét behálózták a római utak. Ezek a korszak lehető legjobb minőségű, kőből épített útjai voltak. Ám az ószövetségi időkben még sokkal nehezebb volt a közlekedés, mivel csak a karavánok vagy a hadseregek által kitaposott földutakat használhatták az utazók. Az utazás ráadásul nem volt veszélytelen, mert nemegyszer rablók támadtak a vándorokra, kifosztották és akár meg is ölhették őket. Egy ilyen pórul járt ember szerepel Jézusnak az irgalmas samaritánusról szóló példázatában.  2019. január 6.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

SZOLGÁLAT

PÁLYÁZAT

Kommunikációs munkatársat keres az MRSZ

A Kántus Kisújszálláson A Debreceni Református Kollégium Kántusa advent második vasárnapján Kisújszállás műemlék templomában énekelt Berkesi Sándor és Arany János karnagyok vezetésével. Az alkalmon Hodossy-Takács Előd egyetemi docens hirdette az Igét, orgonán játszott Sárosi Dániel – tájékoztatta lapunkat Szilágyi Gábor kisújszállási lelkipásztor. SZOLGÁLAT

Lezsák Sándor kapta a Milotai-díjat

A kocsordi református templomban december 16-án adták át a Milotai Nyilas István-díjat, amelyet a Szatmár reformátusságáért sokat tévő lelkészi és világi személyek kaphatnak munkásságuk elismeréseként. Idén a díjat a világi tisztségviselők közül Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke kapta. A díjazott elmondta, hogy bár ő katolikus, hitben járó ember, mégis protestáns csoport az, amely számon tartja a Szatmárért folytatott nemes küzdelmeket és örömteli pillanatokat egyaránt – írta szerkesztőségünknek Balkánszky Viktor egyesületi munkatárs.

A HÉT KÉPE

Üdvözletet kapni jó – ezt az örömünket osztjuk meg vízkeresztkor Sándor Csenge első osztályos olvasónk nekünk küldött művével. „Hétről hétre olvassuk gyermekeinknek is a nekik szóló sarkot, és Csenge lányunk kíváncsian fürkészi a gyerekrajzokat. Már többször megkérdezte, hogyan lehetne az ő rajzát is beküldeni, ezért vettem bátorságot és küldöm önöknek a lányunk munkáját, remélve, hogy egyszer megláthatja a gyereksarok hasábján az ő kis betlehemesét” – írta lapunknak Sándor Erzsébet, Csenge édesanyja.

28 Reformátusok Lapja

2019. január 6.

A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) Alapítvány pályázatot hirdet kommunikációs vezető munkakör betöltésére. A munkavégzés helye: Budapest, a foglalkoztatás jellege: teljes munkaidő, határozatlan idejű szerződés (három hónap próbaidővel). A munkakörbe tartozó lényeges feladatok: kommunikációs stratégia kiépítése, végrehajtása, sajtókapcsolatok ápolása, építése az egyházi és civil médiában, sajtótájékoztatók szervezése, megjelenések menedzselése, szóvivői feladatok ellátása, tartalomgyártás, saját felületek kezelése (honlap, közösségi média, magazin), rendezvények szervezése, lebonyolítása, beszámolók és fotódokumentáció készítése, kiadványok tervezése, szerkesztése, kommunikációs eszközök elkészítése, felügyelete, arculat gondozása, újratervezése, kapcsolattartás az ügyfelekkel. A munkakör betöltésének feltételei: magyar állampolgárság, büntetlen előélet, felsőfokú szakirányú végzettség, támogató eszközök felhasználói ismerete (pl. MS Office). A pályázat elbírálásánál előny a kommunikációs, reklám- vagy PR-ügynökségi tapasztalat, egyházi kommunikációban/médiában való jártasság, aktív angol nyelvtudás, B-kategóriás jogosítvány. Elvárások: csapatjátékos attitűd, erős koordinációs és irányítási készségek, kiváló kommunikációs és prezentációs készség, proaktivitás, problémamegoldó készség. Amit kínálnak: kellemes légkör, elhivatott csapat, fejlődési lehetőségek, változatos feladatok. Benyújtandó iratok, igazolások: részletes szakmai önéletrajz, motivációs levél, végzettséget igazoló dokumentum másolata, bruttó fizetési igény megjelölése. A pályázat benyújtásának módja: elektronikusan az allas@jobbadni.hu címre. A pályázat benyújtásának határideje: január 15.


| EGYHÁZI ÉLET |

ELISMERÉS

Átadták a Szegedi Kis Istvánösztöndíjakat

Első alkalommal vették át fiatal kutatók a Szegedi Kis István-ösztöndíjat december 17-én. Az állami elismerés a korai protestáns egyház-, irodalom- és liturgiatörténeti, valamint egyházművészeti kutatásokat támogatja. A 2018–2019. évben a díjat Kusler Ágnes, Magyar Balázs Dávid, Mezei Emese, Oláh Róbert, Ősz Sándor Előd, Pap Ferenc, Steinmacher Kornélia Nóra, Szabó András Péter, Tömösközi Ferenc és Varga Szabolcs kapta. A Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. által kezelt ösztöndíj azért különleges, mert kifejezetten szűk tudományterületre koncentrál, hiszen az egyháztörténet még bőven adós a korai magyar protestantizmus feltárásában.  MRE VENDÉGSÉGBEN

Közösségben Nagyecseden

SZERETETDOBOZ

Advent harmadik vasárnapja előtt a jánki, majtisi és darnói gyülekezetek adománygyűjtésük eredményeként 197 500 Ft értékben adtak át tartós élelmiszerekkel megtöltött dobozokat testvérgyülekezetüknek, a kárpátaljai Nagybégányi Református Egyházközségnek. A Magyarországi Református Szeretetszolgálat Szeretetdoboz programjába kapcsolódó gyűjtés révén ötvenegy csomagot sikerült elkészíteniük, amelyeket a mindennapokhoz szükséges alapvető élelmiszerekkel töltöttek meg – írta szerkesztőségünknek Szabó Béla lelkipásztor

ESEMÉNYEK

Január 3. Budapest | A Szilágyi Dezső téri református templomban (I. Szilágyi Dezső tér 3.) csütörtökön 17 órakor az Egyesült Államokból érkező UNC Chapel Hill Men’s Glee Club & Alumni kórus Daniel M. Huff karigazgató vezetésével ad jótékonysági koncertet a Majosházán létrehozott hospice-ház javára.

Gyülekezeti barátkozónapot tartottak tavaly december 9-én a nagyecsedi refor­má­tusok, a nyírmeggyesi gyülekezetet hívták meg vendégségbe, akik mintegy húszan érkeztek, és karácsonyi műsorukból vittek ízelítőt a házigazdák Kistemplomába. A vendégek bemutatták közösségük életét, munkáját és terveit, majd a vendégfogadó gyülekezet életéről, szolgálatairól, munkaágairól hallottak beszámolót a jelenlévők. Az alkalmon mindkét gyülekezet énekkara szolgált adventi és karácsonyi énekekkel – tájékoztatta szerkesztőségünket Erdei Istvánné nyugalmazott lelkipásztor.

Január 8. Budapest | Nyugdíjas lelkipásztorok és lelkészözvegyek bibliaórája lesz kedden 11 órakor a Kálvin téri gyülekezet (IX. Kálvin tér 7.) udvarában lévő épület 1. emeletén, a szokásos teremben. Az áhítat és az előadás szolgálatát egyaránt Riskóné Fazekas Márta lelkipásztor, a Magyarországi Lepramisszió igazgatója végzi. 2019. január 6.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

 BEREKMÉRI GABRIELLA

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Szabó Mihály magyarbikali lelkipásztort kérdeztük.

1

Miért lett lelkipásztor? Marosvásárhelyen a cserealjai gyülekezetben voltam ifis. Erős impulzust kaptam itt, belenőttünk a gyülekezeti, ifjúsági életbe, Ötvös József, Varga László lelkipásztorok pedig kiválóan egyengették az utunkat. Ifjúsági vezetőképző tanfolyamra küldtek Debrecenbe, ott kezdődött el az egyházi élethez való mélyebb kapcsolódásom. Faragász-asztalos szaklíceumot végeztem, de teológián folytattam a tanulmányaimat, és 1999ben végeztem el az egyetemet. A kalotaszegi Magyarbikalon szinte minden gyerek zenél valamilyen hangszeren. Azt azonban kevesen tudják, hogy a gyülekezet fiatal lelkipásztora, Szabó Mihály a zeneoktatás mellett éppen szociológiából doktorál, informatikusként is megállja a helyét, és országos szakmai versenyt is nyert már asztalosként.

Hogyan lehet egy lelkipásztor informatikus is? Már a teológián érdeklődtem az informatika iránt, az első évben felfedeztük a kezdetleges számítógépes hálózatot, és találtunk egy kottaszerkesztő programot, amelyet senki sem tudott használni. Megtanultam kezelni, és három év alatt több mint ötszáz ének összegyűjtése után megszerkesztettem az első református ifjúsági énekeskönyvet. Segédlelkészi éveim alatt távoktatással informatikusi diplomát szereztem. A kétezres évek elején látva, hogy mennyi gond és munka van az egyházi adminisztrációval, gyülekezetnyilvántartó programot készítettünk, amelyet azóta is sokan használnak. Projektet indítottunk a gyülekezeti adminisztráció és kommunikáció informatizálására, elindítottuk a reformatus. ro honlapot, számítógépes képzést tartottunk lelkipásztoroknak és egyházi alkalmazottaknak.

2

3 30 Reformátusok Lapja

Hogyan lehet egy informatikus lelkipásztor szociológus is?

2019. január 6.

A lelkészi jelentések összesítésével, gyülekezetnyilvántartással foglalkozva elkezdtem érdeklődni a statisztika iránt. Szükség volt egy átfogó kérdőívre és hatékony adatfeldolgozási módszerre az egyházközségek helyzetének átláthatóságáért. 2003–2007 között elvégeztem a Babeș–Bolyai Tudományegyetem szociológia alapképzését, majd a mesterképzést is, egyházi adatok feldolgozásával foglalkozva. Most doktorálok szociológiából, és statisztikát tanítok az egyetemen. Mindezek mellett miként jön képbe a zene? Hétéves korom óta zenélek, Marosvásárhelyen rockzenekarban is játszottam. Furulya, xilofon, mandolin, hegedű, orgona, dobok, gitár, basszusgitár – hirtelen ezeket tudom felsorolni a hangszerek közül. A feleségem is zenél, a lányom zeneiskolában tanul, és a kisfiunknak is van rá készsége. 2011-ben hívtak meg Magyarbikalra, költözéskor egy egész szoba megtelt a hangszereinkkel, még az ablakra is gitárt akasztottunk függöny helyett. Elkezdtem zenét oktatni a helyi gyerekeknek, egyből ráharaptak, és gyorsan növekedett a csapat. Ma már negyvenen vagyunk, de majdnem százharminc gyerek fordult meg a zeneóráikon, óvodásoktól egészen a huszonévesekig. A falu nagyon büszke erre, szinte nincs olyan gyerek, fiatal, aki ne játszana valamilyen hangszeren. 2015 óta nyaranta egyhetes zenetábort szervezünk, a legutóbbin nyolcvan gyerek vett részt.

4

Honnan kapja az inspirációt erre a szerteágazó munkára? Minden, amit teszek, az egyházi, lelkészi munkámhoz kötődik. Ha lelkiismeretesen végzi az ember a munkát, akkor van eredménye. Cserealján láttam, hogy az akkori és utánuk jövő lelkipásztorok által befektetett munkának volt értelme és eredménye. Általuk jutottam el ide, mertem vállalni a tevékenységeket, beépíteni az informatikát, szociológiát az egyházi életbe, merni a fiatalokkal foglalkozni. A cserealjai ifiben szerzett élményekből, tapasztalataimból merítek sokszor.

5

 FOTÓ: KISS GÁBOR


2019. januรกr 6.

Reformรกtusok Lapja 31


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/1. szám