Nyelvi kincseink 11. rész - A kislány miért semlegesnemű?

Gyurkovics Eszter

Nyelvi kincseink 11. rész

A kislány miért semlegesnemű?

Hónapokon keresztül láthattuk, hogy a gendernyelvészet milyen szerteágazó tudomány. A biológiai nemtől a társadalmi nemen át, az eltérő felfogásokon és neveltetésen keresztül, a nemek közötti nyelvhasználati különbségekig sok mindent érintett a téma. Sok mindent viszont nem. Engem például érdekelne, miért alakult ki bizonyos nyelvekben nemek szerinti tagolódás, és ahol igen, ott miért tér el a felosztás kettő (női, férfi) és három (női, férfi, semleges) nem között? A sors közelebb juttatott ennek a megfejtéséhez azzal, hogy a der-die-das hazájába költöztetett, így első kézből szembesülhettem bizonyos megfejtésekkel. A rettegett német névelőrendszert nem németként teljesen sosem fogom megérteni, de rájöttem bizonyos szabályszerűségekre. Továbbá arra, hogy a nemek szerinti tagolás mennyire át tudja formálni egy nemzet gondolkodását. Így a gendernyelvészet befejező részeként a német névelők csodálatosan idegesítő világában merülök el. Nem ígérem, hogy nem fogok mindig szitkozódni, viszont német nyelvtanulóknak akár még a hasznára is válhat.

A nyelvtani nem összefügg a természetes nemmel?

Bizonyos nyelvek kötelező módon fejezik ki a beszélő és a megszólított (társadalmi) nemét, és annak a személynek vagy dolognak a nemét, akiről vagy amiről a beszélgetés folyik. Természetesen létezik a személynek a nemtől független megnevezése is, az ember, és a görög anthropo, ember jelentésű szó mentén kialakult tudományág, az antropológia az egész emberiségre vonatkozik. Orvosi értelemben létezik külön a férfitestre (andrológia) és külön a női testre vonatkozó (ginekológia) szakirány is. Ám minket nem az ilyen jellegű nemi megkülönböztetés érdekel, hanem a nyelvtani alapú.

Az Európában beszélt legtöbb nyelvnek az ősében, az indoeurópaiban léteztek nyelvtani nemek. Valamely nyelv megtartotta a hármas tagolást, pl. a német és az orosz, valamely nyelv csak kettőt vett át, pl. a dán vagy a francia, valamely nyelv meg fölöslegesnek tartotta a nyelvtani nemek szerinti megkülönböztetést, pl. a török, a finn, és az anyanyelvünk is. De akad olyan nyelv is, ahol a nemek szép lassan kikoptak a nyelvből, és ma már nem használják, ilyen pl. az angol.

A nem szó azt sugallja, hogy a főneveknek az ilyen csoportokba rendezése szorosan összefügg a biológiai/ társadalmi nemmel. A tipikusan nőkre vagy férfiakra utaló szavak, pl. foglalkozásnevek esetében ez így is van, ahol a nemmel jelölt szónak egyenes következménye a szó természetes neme. De mi a helyzet a természeti jelenségekkel, az ember készítette tárgyakkal, és az elvont fogalmakkal, amik a szóállományunk legnagyobb részét képezik? A felhőnek, az internetnek és az éhségnek vajon mi lehet a természetes neme?

Ennek a talánynak egy kis részére választ adhat egy nép mitikus gondolkodása, vagyis az, hogy egy elvont dolog, égitest, növény vagy állat hogyan ölt alakot. A magyarban pl. a róka férfinemű, amit egyértelművé is tesz a róka koma megszólítás, míg az oroszban a ravasz állat nőnemű, és róka nővérkének hívják.

A rejtvény nagyobb részére viszont az a válasz, hogy főleg alaktani szempontok tagolják a szavak nemek szerinti felosztását. Ez már a latin nyelvben is megfigyelhető. Ott az öt főnévragozási rendszer és a főnév végződése dönti el, a szó melyik deklinációba tartozik. Az egyes a legkönnyebb, mert oda az –a végződésű főnevek tartoznak, és túlnyomó része nőnemű, ámde bizonyos foglalkozásnevek, pl. agricola (földműves) vagy nauta (tengerész) férfineműek. Ezt a kivételt még meg lehet magyarázni a természetes nemmel, ám a rendhagyó esetek többségét sajnos nem. Az –us végződés általában férfinemet takar, ám pl. a pirus, körtefa valamiért nőnemű. És még a legmélyebbre ásó nyelvtörténész sem tudja, hogy miért.

A német névelődzsungel

A legtöbb normális ember egy nemmel rendelkező nyelv megtanulásánál logikai kapcsolatot keres, vagy legalább egy fogódzót, ami az adott szót összeköti a természetes nemével. A németben erre esélyünk sincs. A legtöbb névelőnek ugyanis hangzásbeli, asszociációs vagy alaktani oka van. Azt csak egy német tudná nekünk megmagyarázni, hogy a legnőiesebb ruhadarabnak, a szoknyának (der Rock) miért férfias a hangzása; hogy az erő és a harc szimbólumaként is ismert ököl (die Faust) miért nőnemű, amikor mi inkább a férfiassághoz kötnénk; és hogy az embereket jelölő szavak, mint pl. baba (das Baby), gyerek (das Kind) és áldozat (das Opfer) hogyan képesek semlegesneműként létezni.

Ezen a ponton válaszolok a címben feltett kérdésre, hogy a kislány (das Mädchen) meg miért felháborítóan semlegesnemű (legalábbis én nagyon fel vagyok háborodva rajta)? Azért, mert bizonyos kicsinyítőképzők (-chen, -lein) semlegessé teszik azokat. Így lett az eredetileg a lány jelentésű die Mädel szóból semlegesnemű, és a kisasszony, das Fräulein szó is így járt, az eredetileg nőnemű Frau, asszony főnévből. Bezzeg a kisfiú szót (der Junge) nem kicsinyítgetik.

Nem kéne ennyire haragudnom erre a végződésre, hiszen a német végződések még a segítségünkre is lehetnek, alaktani kapaszkodót adhatnak, ha a szó névelőjének a megtalálása a cél. A -heit, -keit, -schaft, -ung végződésű, elvont fogalmakat jelentő főnevek kivétel nélkül nőneműek (végre!), rengeteg (de nem mindegyik!) –ar vagy –al végződésű szó semleges (pl. das Formular), és ahogy láttuk, a kicsinyítőképző bármilyen szót semlegesneművé tesz.

Ám a végződések sajnos be is csaphatnak minket. Példának okáért vegyük az –e végződésű főneveket, amiknek a többsége nőnemű. Erre meg a név (der Name) és a vevő (der Kunde) nemhogy férfi névelőt kapott, de még külön ragozási táblázatot is. Szóval, ha nem akarunk minden egyes szó nyelvtörténeti vagy asszociációs eredetének utánajárni, kénytelenek vagyunk névelővel együtt megtanulni ezeket a szavakat. És kész. Amúgy meg az esély egy a háromhoz, ami akár be is jöhet.

A rossz hír, hogy ha nem megfelelő névelőt használunk a szóhoz, azt rosszul is fogjuk ragozni, rosszul utalunk vissza rá. A jó hír viszont az, hogy a legtöbb esetben, pl. egy hétköznapi beszélgetésben ezek nem okoznak megértési problémákat vagy nagy félreértéseket, a legtöbb hiba helyes volta kikövetkeztethető. Mert én például sokáig az ellenkezőjét hittem. Ha nem tudtam egy szó névelőjét, meg sem mertem szólalni, vagy kerestem egy szinonimát. Ma meg, egy nehezebb nap végén képes vagyok sie-t mondani a férfi főnökömre, de szerencsére arra is képes vagyok, hogy nevessek rajta (remélem, a főnök se veszi magára).

A német, mint férfias nyelv

Nemcsak hangzásilag értem, bár így is lehetne, hiszen a lágy angol vagy az éneklő francia után németet tanulni és beszélni olyan, mintha egy kellemes, andalító háttérzene után kőkemény rockot nyomnának egyenesen a fülünkbe. Hanem inkább úgy értem, hogy a németben a férfi névelők vannak túlsúlyban. Ha a százalékos eloszlást nézzük, a szavak 46%-a, tehát majdnem a fele tartozik ide, míg csupán a német szókincs 34%-át teszik ki a nőnemű, és 20%-át a semlegesnevű szavak.

Némi jelentésbeli összefüggést is meg lehet figyelni: a semlegesnevű szavak általában fiatal állatokra (pl. kiscica, das Kätzchen) és gyerekekre utalnak, amiben az említett kicsinyítőképzőnek nagy szerepe van. A nőnemű szavak általában absztrakt fogalmakat jelölnek, amit a fentebb leírt képzőkkel képzünk (pl. wahr: igaz, die Wahrheit: igazság), a férfinemű szavak kategóriájába pedig emberek, állatok, fogalmak és élettelen tárgyak is beletartoznak. Vagyis a leggyakrabban használt szavak túlnyomó többsége.

További ok, amiért férfiasnak tituláltam ezt a nyelvet, az az általános alany használata. Ezt akkor használjuk, ha a cselekvést vagy állítást nem egy konkrét személyhez, hanem mindenkihez kapcsolhatjuk. Pl.: Ha sokat tanul az ember, sikeres lesz. A németben az általános alany mintha a magyar „ember” megfelelő tükörfordítása lenne, mert a „man” szó szerint ezt jelenti: Man muss viel lernen, um erfolgreich zu sein. A csavar az egészben, hogy főnévként a der Mann férfit jelent. A német nők kirekesztőnek érezhetik a használatát, mivel úgy értelmezhetnék, hogy a man csak férfiakra vonatkozik. A német nyelvű feminista sajtóban lázadásként megjelent egy olyan folyóirat, ahol az általános alanyt a die Frau, asszony szóból egyszerűen frau-ra helyettesítették be.

A túlontúl elférfiasodott üzleti élet sem kedvez a másik két nemnek, ugyanis ebben a közegben még azokat a főneveket is elférfiasítják, amelyek eredetileg nem is azok. Pl. a cég (die Firma) eredetileg nőnemű, de ha utalnak vagy vonatkoztatnak rá, akkor azt er-rel, illetve a német férfinévmás ragozási formájával teszik. A Tetszik ez a cég, és ha ő is benne van, megköthetjük a szerződést. példamondat németül így hangzik: Mir gefällt diese Firma, und wenn er auch einverstanden ist, können wir den Vertag abschließen.

A nemek írásbeli jelölése a németben

A német nemzetről az a sztereotípia él, hogy az emberek határozottak, pontosak és katonásak. A leírt nyelvük viszont éppen az ellenkezőjét sejteti: nem tudok még egy olyan országról, ami ilyen gyakran megváltoztatja a helyesírási szabályait. Húsz éve bizonyos szavakban a dupla s betűt ß-re cserélték (Strasse → Straße), de még ma sem használja mindenki helyesen, ma meg a nemeket illetően nem bírnak dönteni, ezért több verzió is érvényben van.

Az tudvalevő, hogy a német foglalkozásneveknek létezik egy férfi- és egy női párja, ahol a női verzió általában egy –in végződést kap: der Arzt az orvos, die Ärztin az orvosnő. Viszont a német nyelv formailag képtelen általánosságban úgy utalni az orvosokra, hogy ne nevezze meg mindkét alakot, mert az különben nemileg kirekesztő lenne. Szóban is és írásban is meg kell nevezni a férfi és a női orvosok többes számú alakját, amely mentén egy orvosi konferencia úgy kezdődne, hogy: Liebe Ärzte und Ärztinnen!

De mivel a mai nyelvtendenciák alól ez a nyelv sem kivétel, a német is rövidíteni, egyszerűsíteni akar. A meglévő foglalkozásokkal ezt már nem teheti meg, az újakkal viszont igen. Egy olyan kompromisszumos megoldást talált, ahol mind a női, mind a férfi verzió, mind a többes szám egyetlenegy alakban van jelölve. Míg egy régebbi álláshirdetésben olyan formában kerestek eladót, hogy Verkäufer/in gesucht, úgy a maiakban úgy keresnek projektmenedzsert, hogy Projektmanager*innen gesucht. És a kedvencem, amit keresni sem kell, elég hozzá kinyitni a szemem, hogy ezt a szót lássam mindenhol: Influencer*innen. A kötőjel helyét a csillag vette át, az egyes szám női és férfi megjelölését pedig az általános többes szám. Beleköthetetlen, mert mindenkire vonatkozik. És követhetetlen, mert a mai újságok álláshirdető oldalain is mindkét megoldás fellelhető.

A genderkonform érdekében még tovább bonyolódnak a foglalkozások megnevezései. Ahogy már egy korábbi cikkben utaltam rá, a legtöbb nyelvben a nemileg semleges foglalkozásnevek terjednek el, pl. hogy mi óvóbácsi helyett óvópedagógust mondjunk. A német sem kivétel ez alól, ám így rákényszerült arra, hogy a kétnemű foglalkozásnevek helyett újakat találjon ki. Ezért a Lehrer/in helyett megszületett a Lehrkraft kifejezés (tanár), a Schüler/in helyett a Studierende (diák), és a hivatalos meg modern kontextusokban már egyszerűen csak olyanokat keresnek, hogy Mitarbeitende (munkatárs), Personalleitung (személyzeti vezető), vagy Aushilfe (kisegítő munkatárs).

Igen ám, de Németországban a munkahelyi egyenlőség érdekében létezik egy olyan jogszabály, miszerint a munkakeresőket tájékoztatni kell arról, hogy a pozíciók minden nem számára nyitottak. És ha azt hinnéd, hogy ez két nemet jelöl, tévedsz. És abban is, hogy a semleges lenne a harmadik. Egy mai, modern álláshirdetés a maga teljes egészében így néz ki, ha pl. ápolót keresnek: Pflegekraft (m/w/d) gesucht, ahol az m a pozíció männlich, férfinemű megfelelője, a w a weiblich, nőnemű verzió, a d pedig a diverse. Tényleg fordítsam le? Diverz, más, nemileg különböző, pl. transznemű vagy non-bináris.

A német nemzetnek tehát fontos kifejeznie azt, hogy a meghirdetett állásra minden nemű személy jelentkezhet, és hangsúlyozza a sokféleség és a befogadás fontosságát. Ez a jelölés segít elkerülni a nemi diszkriminációt, és biztosítja, hogy a nemi identitásától függetlenül mindenki esélyt kapjon a munkára. Az m/w/d jelölés tehát a társadalmi változásokat és a modern nyelvi megfogalmazást hivatott tükrözni, amelyek a sokféleséget és az inkluzivitást helyezik előtérbe. Az a cél, hogy az álláskereső azt érezze, leendő munkahelye nyitott és támogató az összes nem iránt.

De nem bírom ki, hogy ne kötekedjek: a kaufmännische Ausbildung kereskedelmi képzést jelent, ez az egyetlen alakja használatos, ám a nők Kauffrau-ként végzik ezt el. Az én szerződésemben is a kaufmännisch szó szerepel a női nevem mellett. Úgy gondolom, ide sem fordítás, sem magyarázat nem szükséges, hogy hány sebből vérzik ez a megfogalmazás.

A német névelők dzsungelén túl

A német nemcsak ebben a betűjelölésben hirdeti az elfogadást, tényleg az. Ebből egyértelműen látszik, hogy egy nyelv a maga kategóriarendszereivel befolyásolja az azt beszélők észlelését, gondolkodását és világlátását is. Ez a nyitottság így sokkal érzékenyebbé teszi a nyelvhasználókat a nemi megkülönböztetésre.

De jól érzed, hogy akad egy nagy, kövér DE. Akármilyen nemű, szexuális beállítottságú, akármennyiszer megműtött személy akar munkát keresni, a kinézete és a testfelépítése igenis mérvadó tud lenni, és ebből (még mindig) igenis csak kettő létezik. A mai napig vannak a nagy izomerőhöz és testtömeghez köthető munkák, pl. az építőiparban, amit mi ódivatúan férfiasnak titulálnánk (egy német talán főbe is lőne ezért), és igenis léteznek empátiát és nagy lélekjelenlétet, esetleg pedagógiai érzéket igénylő, segítő munkák, amiket mi inkább a nőkhöz kötnénk (újabb bumm a fejbe). Mindegy a hangzatos megfogalmazás, van, ami még mindig nem változott meg.

A sportágakban nem véletlenül különböztetnek meg férfi-és női kategóriát, hiszen a két nemnek teljesen más a csont-és izomösszetétele, a testtömege, a teherbírása. Ezért nagyobb sporteseményeken, pl. az olimpián különböző nemi (testi és hormonális) vizsgálatoknak vetik alá a versenyzőket, hogy ellenőrizzék, megfelelnek-e a nemük szerinti kategóriának. Az idei olimpián nagy vihart kavart az ökölvívás sportágában megrendezésre kerülő meccs Hámori Luca és Imane Khelif között, mert az algériai versenyzőnő tesztoszteronszintje magasabb volt a nők számára megengedettnél, holott ő biológiailag nőként van regisztrálva.

A transznemű sportolók részvétele egyébként egyre általánosabbá kezd válni, esetükben a részvételük nemcsak a nemi tesztektől, hanem az egyes sportágak eltérő szabályaitól is függ. Náluk is főleg a teljesítményért felelős tesztoszteron hormon szintjét mérik, ami a női kategóriában induló transznemű versenyzők esetében egy bizonyos határérték alatt kell, hogy maradjon.

A tavalyi holland szépségverseny nyertese is nagy botrányt robbantott ki, ugyanis azt egy transznemű nő, Rikkie Valerie Kollé nyerte. Ez egyrészt jelentős lépésként értékelhető a transznemű nők elfogadása és esélyegyenlősége szempontjából a szépségiparban, másrészt meg nem igazságos döntés a biológiai nőkkel szemben. Az ilyen megmérettetések esetében is meg kell felelni bizonyos szabályoknak, amik a plasztikai műtétekre is kiterjednek. Sok verseny tiltja a drasztikus vagy túlzott szépészeti műtét elvégzését. A versenyzőknek továbbá nyilatkozniuk kell korábbi beavatkozásaikról, hogy a zsűri tisztában legyen a versenyképességük mértékével.

Mindezen szabályok annak érdekében íródtak, hogy megőrizzék a természetes szépséget és az eredeti megjelenést. Mégis kicsit ellentmondásosnak hat, hogy a nagy szépségversenyek, pl. a Miss Universe már 2012 óta engedélyezi a transznemű nők részvételét, hiszen egy tökéletesre műtött műszépséget igazságtalan egy természetes szépséghez hasonlítani. Félő, hogy a transzemű nők győzelme el fogja homályosítani, át fogja alakítani a biológiai nők által képviselt szépségideálokat. Vagy akkor indítsanak egy külön kategóriát.

Mára már a divatban is a nemek összemosása a trendi, és egyre több divatmárka dobja piacra gendersemleges kapszulakollekcióit. Az uniszex ruhadarabok viselése már régóta nem számít különlegességnek, amióta divatba jöttek a bő szabású hoodie-k és pólók, na meg a „boyfriend” szakkifejezés, ami egy női ruhadarab férfias szabására céloz. Ám míg egy széles és férfias vállakat, vagy melleket és vékony derekat eltakaró bő, kapucnis pulcsit nem olyan nehéz tervezni és eladni, mi a helyzet az elsődleges nemi jegyeinkhez szabott nadrágokkal? Itt nem arról van szó, hogyan oldja meg egy férfi, hogy rózsaszín vagy flitteres nadrágot viseljen, hanem arról, hogy egy pénisszel rendelkező egyén hogyan tudná ugyanazt a farmert viselni, mint egy pénisszel nem rendelkező egyén?

A híres farmermárka, a Levi’s provokatívan az arcunkba tolta a választ az idén piacra dobott Pride kollekciójával. (Hogyan is hívhatnák máshogy?) A cég laza, kényelmes szabást ígér, semleges dizájnt és rugalmas, „minden körülményhez” passzoló anyagot. Másképp méretezik, másképp

értelmezik a szárhosszúságot és a derékméretet, míg a klasszikus nadrággyártók egy merev táblá zatból dolgoznak. Vagyis a szabással és az anyag esésével igyekeznek minden olyan nemi különb séget elfedni (pl. kerek fenék vagy egyenes de rék), ami a férfit férfivé, a nőt nővé teszi.

Az uniszex nadrágtervezés iránt elkötelezett bolgár divattervező, Julian Daynov elárulta a gen dersemleges nadrágok titkát, legalábbis azokét, amiket ő a Rossi divatháznak tervez. Anyagában több az elasztán, mint a farmer, és a derékrészbe elasztikus szálakat és rejtett gombokat varrt bele, hogy a ruhadarabot az egyéni testalkathoz lehessen igazítani. Így a nadrágot lehet magasított derékkal vagy csípőnadrágként hordani, a lábközi kis csomaghoz igazítani vagy éppen feszessé tenni.

A gendernyelvészeten belül egyelőre csak kettő nem létezik, és reményre ad okot az, hogy még egy jó pár évtizedig ez a két alapnem marad az uralkodó. Remélem, a cikksorozattal sok érdekes témát tudatosítottam. Továbbá megválaszoltam azt is, hogy a kislány szó a németben miért semlegesnemű. Cserébe valaki megmagyarázhatná nekem azt, hogy miért kell összemosni és eltüntetni a nemeket a Föld színéről.

A divat képek forrásai: rossi-fashion.com.