AZ ÉRINTÉS EREJE ÉS FONTOSSÁGA 2. RÉSZ

Landgraf Arnold

AZ ÉRINTÉS EREJE ÉS FONTOSSÁGA 2. RÉSZ

Ahogy az első részben írtam róla, az érintéssel érzelmeket tudunk átadni és a másik emberrel való törődést és a másikról való gondoskodást is ki tudjuk fejezni, sokszor még szavak nélkül is. Egyetlen öleléssel elmondhatjuk a másiknak, hogy itt vagyok, veled vagyok, figyelek rád, szeretlek. Mégis sokszor nehezen tesszük meg, mert félünk kimutatni az érzelmeinket és/vagy tartunk attól, hogy a másik mit fog szólni hozzá.

Azonban jó tudni, hogy az érintés tulajdonképpen egy különleges képessége az embernek, mert azon kívül, hogy a tapintáson keresztül információkat szerzünk a külvilágról, az érzelmeinket is (akár pozitív, akár negatív) képesek vagyunk kifejezni vele. Gondoljunk csak egy anyai simogatásra az arcon, vagy egy atyai pofonra. Ezzel kapcsolatban nézzünk bele egy kicsit mélyebben az érintés fiziológiájába.

1. Az érintés a tapintáson, mint érzékszervi érzékelésen keresztül egyrészt fizikai információt ad a megérintett dologról, személyről a szenzoros agyi területnek. Milyen az anyag szerkezete, a rezgése, a térben hol helyezkedik el, milyen nyomást gyakorol a testre és milyen a hőmérséklete, hogy veszély esetén az agy megfelelően tudjon reagálni. Másrészt az agy érzelmi központja pszichológiailag is értelmezi az érintést, ami azt jelenti, hogy egy érintésen keresztül is képesek vagyunk érzékelni, hogy a másik milyen hangulatban van. Vagyis milyen érzések/érzelmek uralják őt az érintés pillanatában.

2. Az érintésre teljesen különböző módokon reagálunk, attól függően, hogy kitől, mikor és hogyan kapjuk. Illetve attól is függ a reakciónk, hogy mi milyen lelkiállapotban vagyunk. Ugyanis lehet, hogy a szeretett embertől kapott érintést nehezebben vagy egyáltalán nem tudjuk elfogadni, ha mi egy zaklatott lelki állapotban vagyunk. Ami teljesen rendben van. Ám ezt érdemes elmondani a másiknak is, hogy tudja és értse, hogy most éppen miért vagyunk elutasítóak vele szemben.

3. Az előző pont is rávilágított arra, hogy az érintés adását és elfogadását teljes egészében az érzelmeink és sokszor a környezetünk is irányítja. Mert egy ellenségesen viselkedő embertől nem tudjuk elfogadni az érintést, mert bántásnak érezzük. Még akkor is, ha az valóban csak egy érintés volt.

4. Az érintés, illetve a tapintás, mint érzékszervi élmény az egyik legfontosabb a személyes fejlődésünk szempontjából. Hiszen a fogantatásunk után már a 3. héten rendelkezünk egy alapfokú tapintási képességgel. A 8. hétre pedig az embrió már képes „értelmezni” a tapintásból származó érzeteket.

5. Bőrünk érzékenységének foka eltérő a test különböző területein, amivel nyilván ön is tisztában van Kedves Olvasó. Ám vannak kiemelten érzékeny területek, mint a talpak, a tenyerek, az arc és a nemi szervek környéke. Ezeket az alternatív gyógyászat is használja állapotfelmérésre és különböző testkezelésekre, mint például a reflexológia.

6. Az érintés fontos alkotóeleme a mentális és érzelmi egészségünknek, ami nemcsak a korábban említett magzati korban fontos, hanem az újszülötteknél és a 8 év alatti gyermekeknél is. Ugyanis ebben az időszakban ők az érintés, tapintás útján ismerkednek az anyagi világgal és így is kommunikálnak. Ugyanakkor az érintés az ő kicsiny életükben is képes csökkenteni a stresszt és segít kialakítani a szülők és a gyermek közötti intimitást. De, ha felnőttként elcsendesedünk és csukott szemmel megfigyeljük az érintés testünkre gyakorolt hatását, akkor ráébredhetünk, hogy egy-egy érintés bennünk is milyen érzelmeket képes kiváltani.

Sajnos azonban a mindennapokban az emberek 67%-a többet ér hozzá a telefonjához, mint a családjához vagy a partneréhez. Úgy gondolom, hogy ez mindent elmond a mai ember érzelmi életéről. Kutatások viszont azt is igazolják, hogy annak az embernek csökken a félelemérzete, kevésbé lesz frusztrált és szorongó, akit valaki gyakran magához ölel, a karjába zár vagy a szívéhez szorít. Sokszor nem is kell az egész embert, hanem elég a kezét megfogni vagy magunkhoz ölelni.

Elgondolkodott már azon Kedves Olvasó, hogy vajon a szerelmesek miért szárnyalnak? Hát azért, mert átlagosan 4-5-ször többször érintik egymást, mint más emberek. Ezért, ha változtatni szeretne a saját és szerettei érzelmi állapotán, ha csökkenteni szeretné a stresszt életükben és javítani szeretne az immunrendszerének működésén azt javaslom, hogy tegye meg az alábbi dolgot:

- Rendszeresen és tudatosan érintse meg, ölelje át, szorítsa magához családtagjait mindenféle ok nélkül. De ez lehet csak egy érintés a vállukon, vagy egy rövid „kézszorítás” a reggeli búcsúzáskor vagy az esti megérkezéskor. És ha igazán mély hatást szeretne elérni, akkor ilyenkor nézzen a másik szemébe és mosolyogjon.

A testi érintkezés szükséglete tulajdonképpen folyamatosan ott van az életünkben, azonban a tanult minták, a társadalmi konvenciók és szabályok sajnos megakadályozzák vagy ellehetetlenítik, hogy ezt a mindennapjainkban megéljük. A ma embere nem mer szembe menni ezekkel, pedig az érintésben – ahogy az első részben is írtam – hihetetlen nagy erő lakozik. Képes ledönteni az emberek között lévő falakat és összekovácsolja az embereket, jobban, mint bármi más. És talán hihetetlen, de mindenki reagál rá. Először talán elutasítóak jó néhányan a tanult mintáik alapján, de ahogy megnyílnak ennek az élménynek, úgy egyre jobban képesek lesznek befogadni az érintés mindent átható érzését és élményét.

Virginia Satir amerikai pszichoterapeuta így beszélt erről: „Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Az érintésben energia van és a szeretet egyik legmeghatározóbb megnyilvánulása, ami legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.”

Amikor hozzá érünk a másik emberhez (simogatás, ölelés vagy bármilyen szeretetteljes fizikai kontaktus), akkor rendszerint szeretetet adunk és kapunk is. De nemcsak fizikai, hanem érzelmi és mentális szinten is. Ugyanakkor tudom, hogy mekkora kihívás hozzáérni egy másik emberhez, hiszen nem tudjuk hogyan fog reagálni rá. Az is lehet, hogy ellök vagy ellenségesen viszonyul közeledésünkhöz. Amikor én bizonytalan vagyok abban, hogy megöleljem-e a másikat vagy sem, akkor rendszerint meg szoktam kérdezni, hogy megtehetem-e. Ugyanis éppen az elutasítóan viselkedő embernek van a legnagyobb szüksége az ölelésre, hogy fel tudja oldani a gátlásait és ő is képes legyen közeledni mások felé. Azt is tudom, hogy ehhez nagy bátorságra van szükség, hiszen nem biztos, hogy mi is készen állunk arra, hogy elutasítsanak bennünket. Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy érdemes megpróbálni:

- Egyszerűen csak tárja ki a karjait Kedves Olvasó a másik ember felé és meg fogja tapasztalni, hogy már erre az egyszerű mozdulatra is sokan megnyílnak és viszonozzák a mozdulatot. Így lehetőséget adunk másoknak (és persze magunknak) is arra, hogy megérezzék (megérezzük) a szeretet gyógyító erejét. Még ha csak pillanatokra is.

Merjünk tehát nyitni a világ, a másik ember felé, mert, ha mindig arra várunk, hogy a másik tegye meg az első lépést, akkor rendszerint soha nem történik meg.

Ezzel kapcsolatban érdekes megfigyelés, hogy a főemlősök napjuk majdnem 1/5-ét, vagyis 1520%-át egymás ápolásával, tisztogatásával, egyszóval érintésével töltik. De azt is megfigyelték, hogy ez az egymással töltött „bensőséges” idő a majmok között a csapattagok folyamatos kapcsolatának fenntartására, a csapat belső békéjének megőrzésére és a csapat összefogására rendkívül pozitív hatással van.

Ez hasonlóképpen jelen van az embereknél is. Ennek kapcsán pedig fontos lehet tudni, hogy azoknak az embereknek is, akiket nem tekintünk közeli ismerőseinknek, de rendszeresen találkozunk velük (munkatársak, távoli rokonok, egy kedves eladó a boltból vagy piacról, vagy egy ápolónő), adhatunk nekik pozitív visszajelzést egy érintéssel is, jelezvén, hogy nagyra értékeljük őket.

Az ilyen tudatosan és pozitív (de nem intim) szándékkal adott érintések hatása hamar érezhető lesz a jó kapcsolataink fenntartásában és segíteni fog a közösségi érzés kialakításában is. Ezzel kapcsolatban azonban mindenképpen fontos megemlíteni, hogy az érintésünk mindig legyen könnyed, természetes és barátságos. Ne legyen túl erős és túl gyors se, mert az ellenérzést válthat ki a másik személyből. Mivel ezek a határok mindenkinél mások és mások, mindig figyeljünk arra, hogyan reagál a másik és tartsuk tiszteletben igényeit. Ezzel hozzá tudunk járulni a barátságos, nyugodt, kellemes munkahelyi légkör kialakításához.

Tudom, hogy ez sokaknak még nehéznek, vagy akár elképzelhetetlennek tűnik. Ezért csak lépésről-lépésre és csak azoknál kezdjük el ezt alkalmazni, akiket amúgy is „közelebb” érzünk magunkhoz, akikkel szimpatizálunk. És mindig figyeljünk a másikra és közben figyeljük meg magunkat is, hogy ránk milyen jótékony hatással van a másik megérintése.