ALKONYAT – Kiút az érzelmi kiégés csapdájából 1. rész

Kovács Katalin

ALKONYAT – Kiút az érzelmi kiégés csapdájából 1. rész

De valahol ott legbelül, a szívtér utolsó magunknak megtartott zugában él az a megveszekedett és megtörhetetlen női princípium...

„A KÖNYV, ami a segítségünkre lesz a kiútkeresés során: Emily Nagoski és Amelia Nagoski testvér- és egyben szerzőpáros tudományos alapokon nyugvó, tényfeltáró, de mindenekelőtt a tevőlegességet, és a cselekvést szorgalmazó kötete, ami „Érzelmi kiégés: A stresszkezelés gyakorlati titkai nőknek” címmel jelent meg magyar fordításban. Mint címe is jelzi, elsősorban nőknek és nőkről szól, ahogy ez a cikksorozat is, de ez nem jelenti azt, hogy férfi olvasóink ne találnának a maguk számára is hasznos és értékes gondolatokat e sorok között. Most egy másik ajánlót ragadok ki a fülszövegből, hogy érzékeltessem, mi vár arra, aki velem tart: „A világ kemény, ezt minden nő megtapasztalhatja, de a Nagoski nővérek segítenek, hogy hatékonyan lépjünk fel az irreális elvárásokkal szemben, amelyek meg akarják határozni, hogyan éljünk, és mit gondoljunk magunkról…”

Lépésről lépésre, a könyv eredeti szerkezeti felépítésének sorrendjében haladok tartalmának ismertetése közben, kiegészítve azt egyéni tapasztalataimmal és írótársaim témába vágó gondolataival, melyek a linkekre kattintva azonnal olvashatók.

KIÉGÉS. Mi is ez tulajdonképpen? Mi nők, ösztönösen érezzük, magyarázni nem szükséges. Ha mégis kérdeznélek: Érezted-e már úgy, hogy a napi feladatok túlterheltté, kimerültté tettek, de csak hajtottál tovább? Mindenki más fontosabb volt és előrébb állt a sorban, mint te magad? Törődtél, és közben azt élted meg, hogy lassacskán elfogysz? Tízből kilencen, kapásból rávágják: Persze! Igazából folyamatosan ezt érzem. Próbálok megfelelni, jól lenni, másnak lenni. Próbálkozok női tucatlapok tízpontos tuti tippjeiből meríteni, de se az instant nyugtató habfürdő se a kétperces hála-meditáció nem segít. Ismerős, én is próbáltam, nekem se jött be egyik sem. De valahol ott legbelül, a szívtér utolsó magunknak megtartott zugában él az a megveszekedett és megtörhetetlen női princípium, ami nem engedi, hogy elbukjunk, ami azt diktálja, és dobogja bennünk szüntelen, hogy nem lehetünk hűtlenek önmagunkhoz.

Nők vagyunk. Akkor megyünk tovább? Naná. Elbukunk még többször is? Meglehet. Ha a változást választjuk, az minden kétséget kizáróan lehetséges. Megúszásra játszani viszont innentől kezdve nem opció.

A könyv három fő részből áll:

I.rész – Amit magaddal viszel

Ez a szakasz három belső erőforrást mutat be, amelyeket magunkkal viszünk utunk során, hamuban sült pogácsák ezek a tarisznyánkban, melyeket szükség esetén ezután mindig rendelkezésünkre állnak majd. A stresszválasz ciklus lezárásának fontosságát, a frusztráció érzését irányító agyi mechanizmust, -amit a szerzők viccesen felügyelőnek kereszteltek el-, valamint az életben teremtett értelmet ismerjük meg a fejezet kibontása nyomán.

II. rész – Az igazi ellenség

A patriarchátus, és a manipulálás világa.

III. rész – Fény fel, fény le

Konkrét dolgok, amelyeket minden egyes nap megtehetünk azért, hogy felülkerekedjünk a nehézségeken és legyőzzük az ellenséget. Mindaz, ami erőssé tesz: a kapcsolat, a pihenés és az együttérzés önmagaddal.

A cél: haladni valami felé. Vágjunk is bele!

I.rész - Amit magaddal viszel

1. Zárd le a ciklust!

Stressz és stresszor. Van különbség? De van ám! A szervezetben a stresszorok aktiválják a stresszválaszt. A stresszor, azaz a stressz oka lehet bármi, amit látsz, hallasz, vagy amiről azt gondolod, árthat. Érkezhet kintről: munka, pénz, család, normák és elvárások nyomán, de triggerelhet bentről is önkritika, testkép, emlékek, vagy épp a jövőtől való félelem formájában is. A tested mindezeket fenyegetésként értelmezheti, hatására beindul egy idegrendszeri és élettani váltás, a cél a „túlélés”, eszköze a „futás”, s ha gyorsabb voltál, mint a stresszor-oroszlán, végül elönt a „megmenekültem” érzése. Hogy újra a nyugvóponton találd magadat, kell valami, amiből a tested arra következtet, biztonságban vagy. Ha ez nincs meg, akció-üzemmódban maradsz, és megrekedsz a stresszválasz közepén, például igyekszel megfelelni a társadalmi elvárásoknak és nem ütöd le a tapló főnököd a hétfői értekezlet kellős közepén. Még ott forrong benned a düh és a szégyen, mikor apád hív, a legnagyobb kritikus, aki a mai napig gyerekként kezel, pedig neked is már van kettő. Imádod őket, nem kérdés, édibédik és cukkerek a törpikék, csak épp akkor ütik mindig visítva egymást mikor hazaérve némi nyugalomra vágynál. Előre rettegsz attól, hogy ma este is csak forgolódni fogsz az ágyban, mert a bedőlő babaváró hiteled körül járnak majd a gondolataid, már így is sakkoztok a pénzzel hó végén, mi lesz ezután? Fél három tájban betolsz egy tábla mogyorós csokit, oh, a fogyókúra, amibe folyton belebuksz! Még ez is… és hol van még a péntek. Belegondoltál már, mit tesz mindez a szíveddel? A krónikus stresszor krónikus stresszt, és krónikusan megnövekedett vérnyomást jelent. A stressz előbb végez veled, mint a stresszor – hacsak nem teszel valamit annak érdekében, hogy lezárd a ciklust.

Számos oka lehet annak, hogy ez a zárás nem történik meg:

- folyamatosan stresszt aktiváló helyzetben vagyunk, ám feldolgozás és zárás helyett „terelünk”, így a ciklus újra kezdődik

- ha a világ közli, hogy „helytelen” a válasz, amit adnánk, így szociális megfelelésből maradunk jó kislányok, és mosolyogva szorítjuk háttérbe saját érzéseinket

Évtizedeken át felgyülemlett, lezáratlan stresszválasz ciklusok kuszálják össze szervezetünk kémiáját, és hogy tegyünk rá még egy lapáttal, ott van nekünk még a végső mentsvár, a lefagyás is, amikor a harcolj vagy menekülj egyike sem tűnik jó választásnak, te pedig egyszerűen kikapcsolsz, és halottnak tetteted magad. Úgy érezheted, hogy nem érdekel semmi, és mintha semmi sem számítana.

A ciklus lezárásának módjai:

- Fizikai aktivitás: a létező leghatékonyabb stratégia. Naponta 20-60 percig táncolj, fuss, sétálj, vagy tegyél bármit, ami eléggé megmozgatja a testedet ahhoz, hogy felgyorsuljon a légzésed. A mozgás az, ami azt mondja az agyadnak, hogy sikeresen túlélte a fenyegetést, a tested immár biztonságos hely. Rendszeres testedzésre buzdít csodálatra méltó kolléganőm, Búza Judit a CSPM 2024. augusztusi számában megjelent cikkében Ahogy a cím is rámutat, a legfontosabb, hogy Magadba fektess! Kor nem akadály! Az nem, de hát az idő, szisszennek fel itt páran, az viszont nagyon is. Kinek mi fontos! – vágom rá azonnal, minden azon múlik, te hogyan döntesz. A nap mindenkinek 24 óra, beosztásáról saját hatáskörben, a magunk igényei szerint gondoskodunk. Fontossági sorrend, rangsor vagy hívd, ahogy akarod, megmutatja, hol van a fókusz, mire irányul a figyelem. Saját tapasztalatból mondom, hogy simán fel lehet kelni reggel négykor edzeni, és a korai lefekvés sem ördögtől való. Én így teszek, mert így döntöttem. Ez nem jelenti azt, hogy neked is pont ezt a példát kell követned, én abban hiszek, hogy az tud tartósan fennmaradni a szokásrendszeredben és azt tudod hatásosan beintegrálni a mindennapokba, amiben örömed leled. Én utálom az ugrálós edzéseket, ergo nem is csinálok ilyeneket. Ellenben imádom a könyveket és az idő kihasználásának megduplázását: séta közben legtöbbször hangoskönyvet hallgatok. Ha a könyvhöz nincs kedvem, akkor zenére váltok, ha még több mozgásra vágyom a sétával párhuzamosan felsőtestet erősítő gyakorlatokat végzek. Intuíció és kedv függvényében, illetve, hogy épp mit kíván a testem és elmém, időnként kiegészítem még a fentieket arcjógával, illat-terápiával, légzőgyakorlatokkal, agykontrollal, vizualizációval. Merje most azt mondani valaki, hogy mindez unalmas! Nem kell sietni, a barátnőm már megtette… Ő egy más világ, belátom, neki mindez nem való. Ő menjen csak nyugodtan squasholni, úszni, lovagolni, vagy amihez kedve támad. Ez benne a lényeg, mindenki szabja a mozgást a saját kedvére és életére. Persze kell az elhatározás, a kitartás és az akarat is, de ha élvezed, amit csinálsz, az mindent visz.

- Légzés: a mély, lassú légzés csökkenti a stresszválasz erősségét. Kisebb mértékű stressz esetén vagy olyankor alkalmazd, amikor túl akarsz jutni a nehezén, hogy utána valami hatékonyabbat csinálj. Egyszerű, könnyen végezhető, bárhol, bármikor bevethető.

- Pozitív szociális érintkezés: egy tartalmas beszélgetés után mennyivel felszabadultabbak vagyunk, ugye? Egy nekünk való társasági esemény olyan könnyedén zökkent ki a hétköznapok mókuskerekéből, hogy öröm nézni. Néha ennyi is épp elég ahhoz, hogy a modernkori mumusokkal szemben immár testben és lélekben felvértezve szálljunk harcba. Pár kedves szó hetekre képes feltölteni az érzelmi raktárkészletünket.

- Nevetés: a közös nevetés, de már a közös nevetések felidézése is kiugró mértékben növeli elégedettségünket. A mélyről jövő, önfeledt nevetés gyógyír és balzsam a (stresszben) megfáradt léleknek. A kacagásban a most pillanatát élvezzük ki, jelen vagyunk az életnek. Ha megkérdeznénk 100 nőt, milyen tulajdonságokat keresnek egy férfiban, nyakamat rá, hogy a humor az első három helyek egyikén állna. Most már talán értjük, miért.

- A szeretet kifejezése: a közelség megélése egy szeretetteljes kapcsolaton keresztül, melyben a társad kedvel, tisztel, elfogad és bízik benned, és te is ugyanígy érzel iránta. Ez lehet barátság vagy párkapcsolat is, de érezhetsz valami ehhez hasonlót a háziállatod iránt is. Egy dolgot fűznék hozzá, amit mindig elfelejtünk: szeretetet kifejezni önmagunk irányába. És talán ez felette áll az összes többinek. Gyakran esünk abba a hibába, hogy mindig mindent kívülről várunk. A másiktól várjuk. Ne várd! Add meg önmagadnak. Nagyobb beteljesülés van ebben, mint a legnagyobb szerelemben.

- Egy jó kis sírás: csajok, azt hiszem, ezt nem kell magyarázni! Mi így csapoljuk a felgyűlt negatív érzelmeket. Egyszerű és nagyszerű megoldás (nem csak csajoknak)!

- Kreatív önkifejezés: Rengeteg energiát nyerhetünk abból, ha kreatív tevékenységet végzünk, és ehhez azt hiszem tudományos alátámasztás sem szükséges. Mennyi izgalom, mennyi lelkesedés – kiáltaná az egyik. Mennyi nyugalom, mennyi meghitt perc – súgja a másik. Mint a fizikai aktivitásnál, itt is érvényes, hogy csak arra a „ténykedésre” igaz mindez, ami a szíved igaz vágya. Ebben a közegben nagyszerűen feldolgozhatóak a nagy amplitúdójú események, ez a környezet eltűri, sőt(!), követeli a felfokozott érzelmeket. Kivezetődik és az alkotásba transzformálódik mindaz a feles energia, ami a szervezetben a stresszfolyamat okán és abban megrekedve kárt okozna - ilyenformán válik a világ gyönyörteli műalkotások tárházává. Ez a folyamat önmaga is egy élő csoda, az alkímia legmagasabb szintű formája. Kiemel az idő fogságából, feloldja a dimenziók végességét. Nekem ez a black hole, azaz a fekete lyuk ellenpontja, a pont és a pillanat, ahol magamba gyűjtött fényt megsokszorozva szórom vissza a világra a szabadon létezés örömében fürödve. Írva, a szavak által csomagolódik ki belőlem a sok befejezetlen stresszválasz ciklus.

- Érintés: a könyv ugyan utal rá, de nem kiemelten említi, pedig véleményem szerint elengedhetetlen eleme a stresszkezelésnek és magának az életnek. Ha nagyon egyszerűsíteni akarnám, annyit mondanék: simogasd a macskád, vagy szexelj, nekem mindegy, csak csináld! Ha mélyebb és tartalmasabb válaszra vágysz, ajánlom figyelmedbe Landgraf Arnold múlt havi írását. Egyetértünk abban, hogy az érintés és az ölelés életmentő lehet, és hogy a test és lélek simogatása ugyanolyan fontossággal bír.

A fent megnevezett módszerekben egy a közös: tenni kell valamit. Ha csak mondogatod, hogy minden rendben van, az nem segít, a lezárás ugyanis jelen esetben nem intellektuális döntés, hanem élettani változás. Megadod a testednek, amire szüksége van, és hagyod, hogy tegye, amit tennie kell.

Tarts Ki! a következő számig, innen folytatjuk! És milyen érdekes, ez lesz egyben a következő fejezet címe is.