7 minute read
Kollapszológia - az összeomláskutatás segít felkészülni és túlélni
Katalin Röedger
Kollapszológia
- az összeomláskutatás segít felkészülni és túlélni
Összeomlás integrál szemlélettel, avagy hogyan használjuk ki értelmesen azt a körülbelül 30 évet, amíg még az emberiség fennmaradhat a jelenlegi civilizációnkban? Az összeomláskutatás, más néven kollapszológia, egy viszonylag új tudományterület, amely a civilizációk és társadalmak összeomlásának okait és következményeit vizsgálja. A kifejezés francia nyelvterületről származik. Az elmúlt évtizedekben egyre több kutató figyelmeztet arra, hogy a modern globális ipari civilizáció is hasonló sorsra juthat, ha nem teszünk sürgős lépéseket a fenntarthatóság érdekében. Hazai képviselője a témának Stumpf-Bíró Balázs, akivel számos riport található már az interneten.
Szemlézés a https://welovebudapest.com/cikk/2024/08/30/budapest-vilagvege-os zszeomlas-kutato-stumpf-biro-balazs-forbes-makers-day/?token=db3621d2a22641abe7a4e877c13e97bb cikkéből.
S-B. B: Ez egy még formálódóban lévő, multi- és interdiszciplináris tudományág, ami azt igazolja, hogy a világban minden mindennel összefügg, és hogy azok a rendszerszintű változások, amelyekben már benne vagyunk, illetve amelyek részben még előttünk állnak, azok az életünk minden területét érintik, illetve érinteni fogják. Ezért, ha érdemben szeretnénk valamit kezdeni ezzel a változáshalmazzal, az csak úgy lehetséges, pontosabban úgy érdemes, ha ezt a teljességre törekvő, holisztikus megközelítést alkalmazzuk. Mert a természettudománynak, a társadalomtudománynak, sőt minden tudományterületnek vannak olyan részhalmazai, amiket súlyosabban vagy kevésbé, de mindenképpen érintenek ezek a változások.
A kollapszológia kifejezést egy francia kutató, Pablo Servigne és munkatársai alkották meg a 2010-es évek közepén. Egyfelől azt vizsgálja, hogy a komplex rendszerek, ezen belül is elsősorban az emberi civilizáció, a társadalmak kialakulása és fejlődése hogyan vezetett el odáig, ahol most tartunk, másfelől a folyamatot, ami részben még előttünk áll, és amit hívhatunk hanyatlásnak vagy összeomlásnak is.
Balázs gondolatmenetén haladva a felsorolásban pár példa, hogy mi vezethet a civilizációk összeomlásának okaihoz és honnan tudhatjuk, hogy nagyon közel járunk ehhez? Az alábbi felsorolásban példákat hoztam környezeti, gazdasági, társadalmi vagy külső tényezőre, amik a történelem folyamán összeomláshoz vezettek.
Egy jó példa klímaváltozás, természeti katasztrófák miatti összeomlásra az Anasazi civilizáció bukása. Az Anasazik, akik a mai Arizona, Utah és New Mexico területén éltek, hosszú ideig stabil és fejlett társadalom voltak, azonban az 1200-as években hosszú szárazság és éghajlatváltozás miatt a természetes erőforrások kimerültek, és a civilizációjuk összeomlott.
Hasonló Mezopotámia esete, ahol a mezőgazdasági területek túlzott használata és az öntözés következtében a talaj sótartalma növekedett, ami az élelmiszer-termelés csökkenéséhez és végső soron a civilizáció összeomlásához vezetett.
A Római Birodalom esetében a gazdasági válságok és az erőforrások kimerülése okozott hatalmas katonai költségeket, a politikai korrupció és a gazdasági hanyatlás is mind-mind hozzájárultak a bukásához. A maja civilizációt is részben a mezőgazdasági kimerültség és a társadalmi konfliktusok döntöttek romba. Egy másik példa a 14. századi Nyugat Európa, ahol a Fekete Halál hatalmas gazdasági válságot okozott, mivel a népesség jelentős része elhunyt, és a munkaerőhiány miatt a mezőgazdasági és ipari termelés drámaian visszaesett.
Az 1789-es francia forradalom idején a politikai instabilitás és a hatalmas társadalmi egyenlőtlenségek a nemesség és a papság kiváltságai, valamint a harmadik rend kizsákmányolása hatalmas feszültségekhez vezettek. Az elégedetlenség végül forradalomban robbant ki, ami alapjaiban változtatta meg Franciaország társadalmi és politikai berendezkedését.
Egy másik példa az 1900-as évek eleji Oroszország, ahol a társadalmi feszültségek, a munkások és parasztok kizsákmányolása, valamint a politikai elnyomás forradalomhoz vezettek, ami végül a cári rendszer bukását és a Szovjetunió megalakulását eredményezte.
Háborúk, inváziók:
Az egyik legismertebb példa erre a Nyugatrómai Birodalom bukása. A hunok és más germán törzsek inváziói gyengítették a birodalom védelmi képességeit és folyamatos támadások sorozata végül a bukáshoz vezetett 476-ban. Egy másik példa a Bizánci Birodalom, amelyet 1453-ban Konstantinápoly eleste után az Oszmán Birodalom hódított meg.
Ezek az inváziók és háborúk nemcsak területi veszteségeket okoztak, hanem a gazdasági és politikai rendszerek meggyengüléséhez, és végső soron a civilizációk összeomlásához vezettek.
Történelmi példák:
Római Birodalom: A belső politikai instabilitás, gazdasági problémák, katonai vereségek és külső barbár inváziók együttesen vezettek a Nyugatrómai Birodalom bukásához 476-ban.
Maja Civilizáció: Környezeti tényezők, mint az erdőirtás és a mezőgazdasági kimerültség, társadalmi konfliktusok és politikai instabilitás járultak hozzá a maja városállamok elhagyásához a 9. században.
Bizánci Birodalom: Bár a Bizánci Birodalom a Római Birodalom keleti feléből nőtt ki, 1453-ban esett el, amikor az Oszmánok elfoglalták Konstantinápolyt. A belső viszályok és a folyamatos háborúk kimerítették erőforrásaikat.
Indus-völgyi Civilizáció: A civilizáció bukása az i.e. 2. évezred közepén történt, és valószínűleg több tényező, mint az éghajlatváltozás, árvizek, és társadalmi instabilitás miatt következett be.
Ezek a példák is mutatják, mennyire komplexek lehetnek a gazdasági tényezők egy-egy civilizáció hanyatlásában.
Modern kor kihívásai:
Egyes kutatók szerint a következő évtizedek kritikusak lehetnek a civilizációnk számára. A kutatásokban arra jutottak, hogy a jelenlegi globális problémák, mint az éghajlatváltozás, az energia-és nyersanyaghiány, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek, komoly kihívásokat jelenthetnek a jenlegi civilizáció számára. A klímaváltozás már nem csak egy jövőbeli fenyegetés: szélsőséges időjárási jelenségeket, tengerszint emelkedést és ökológiai rendszerek összeomlását hozza magával. A fenntarthatatlan gazdasági növekedés pedig kimeríti a természeti erőforrásokat és hosszú távon nem tartható fenn a folyamatos expanzió. A társadalmi egyenlőtlenségek szintén egyre súlyosabbá válnak, mind gazdasági, mind társadalmi értelemben. Ez különösen aggasztó, mivel destabilizálhatja a társadalmi rendszereket, és növelheti a társadalmi feszültségeket. Ezek a problémák összetettek és összefonódnak, így nem lehet őket külön-külön kezelni; integrált és holisztikus megközelítés szükséges, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz.
Stumpf-Bíró Balázs azt is hangsúlyozza, hogy az optimizmus és a realizmus egyensúlyának megtalálása elengedhetetlen a problémák kezeléséhez.
A fenntarthatóság és a megelőző intézkedések, mint a környezeti katasztrófákra való felkészülés, gazdasági tartalékok kiépítése és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése elengedhetetlenek ahhoz, hogy elkerüljük a jövőbeni civilizációs összeomlásokat. A fenntarthatóság azt jelenti, hogy úgy használjuk fel a természeti erőforrásokat, hogy azok a jövő generációk számára is elérhetők maradjanak. A megújuló energiaforrások használata, a környezetbarát technológiák és az erőforrások hatékonyabb felhasználása mind hozzájárulhatnak ehhez.
Ezek a lépések nemcsak a jelenlegi problémák kezelésére szolgálnak, hanem hosszú távon biztosítják a társadalmi stabilitást és a jólétet.
S-B.B: A podcastom, a Betyáros Világ első részének azt a címet adtam, hogy „Minden fontosabb annál, ami mindennél fontosabb.”
Ennél jobban és pontosabban még nem sikerült megfogalmaznom a jelenkori emberi létezés lényegét. Valóban ilyenek vagyunk, és a legcélravezetőbb ezzel szembenézni. A Deep Adaptation, magyarul Mélyalkalmazkodás mozgalom, illetve értékrend azt mondja, hogy a rendszerszintű, rendkívül mélyreható változások – mint, mondjuk, egy társadalmi összeomlás – miatt ránk visszaható problémák elsősorban nem fizikai, hanem mentális kihívások lesznek. Tehát ezeket a változásokat az emberek nagy része egyszerűen nem fogja tudni feldolgozni. Ahogy Gelencsér András is mondja: amikor a valóság „váratlanul” rájuk rúgja az ajtót, akkor emberek tömege fog pánikba esni, az káoszhoz vezet, ami pedig elvezethet a társadalmi összeomláshoz. A Mélyalkalmazkodás arra biztatja az embereket, hogy nézzenek szembe a valósággal, engedjék el az illúziókat, és béküljenek meg a várható következményekkel. Értsék meg az őket körülvevő folyamatokat, a bonyolult összefüggéseket, hogy aztán a valóságra alapozva, illúziók nélkül hozhassanak meg rendkívül fontos döntéseket a saját életükkel kapcsolatban. Vagyis nem a mindenáron való túlélésre érdemes törekedni, hanem megtanulni egyfajta valóban minőségi életet élni. Ám a minőség nem a birtokolt javak értékét jelenti, hanem az emberi kapcsolataink és az eltöltött idő minőségét, ahogy annak a képességét is, hogy képesek legyünk átértékelni az életünket. Megérteni azt, hogy valójában mi az, ami fontos az életünkben, és mi az, ami nem. Ez vezethet el egy olyan minőségi változáshoz, akár egy tudatos, minimalista élethez, aminek az első lépése az, hogy megértjük a különbséget a szükséglet és az igény között. Mert a különbség bizony hatalmas. A szükség azt jelenti, hogy legyen mit ennünk, innunk, legyen hol aludnunk, és szerethessünk. Minden más csupán egy gerjesztett igény, a fogyasztói kapitalizmus hatása. Az ember egyik nagyon fontos tulajdonsága ugyanakkor a kényelem, a biztonság, a kiszámíthatóság irányába való törekvés, és ez szinte mindent felülír. Így azt is, hogy felismerjük ezt a fontos különbséget.
Az én saját véleményem, hogy a mentális egészség és a tudatszint emelkedése kulcsfontosságú ebben a kérdésben. A meditáció, az önismeret a mindfullness vagy az ősi jóga és a buddhizmus is olyan eszközök (vagyis a keleti bölcsesség a nyugat tudományával ötvözve, ami maga az integrál szemlélet), amelyek segíthetnek abban, hogy belülről is megerősödjünk, jobban megértsük magunkat és a környezetünket. Ezek a gyakorlatok nemcsak a stressz kezelésében segíthetnek, hanem abban is, hogy tudatosabbak legyünk a cselekedeteink következményeivel kapcsolatban. A belső béke és a tudatosság növekedése hozzájárulhat egy fenntarthatóbb és harmonikusabb jövő megteremtéséhez.
