11 minute read
A tűzijáték Szűz Mária szemében csillog
Gyurkovics Eszter
A tűzijáték Szűz Mária szemében csillog
Az államalapítás ünnepe ma már kőbe vésett ünnepnap, és munkaszüneti nap. Minden magyar embernek a lobogófelvonás, az ország tortájának bemutatása, a Duna-parti tömeg és a tekintélyes tűzijáték jut először az eszébe. Esetleg még Szent István király, vagy az ő nevét címként viselő rockopera, de Szűz Mária egyáltalán nem. Hogy jön ő ide egyáltalán?
A rövid válasz: Jézus anyja Magyarország védőszentje, akinek István királyunk ajánlotta fel az országot. Tehát ha augusztus 20-án Magyarország tulajdonképpeni születésnapját ünnepeljük, akkor érintőlegesen Szűz Máriát is. De, hogy csavarjak egyet a dolgon, a szent asszony ünnepe, Nagyboldogasszony pár nappal előbbre, augusztus 15-re esik.
A hosszú, kifejtős válaszhoz lélekben térjünk vissza a történelemórákhoz. Vizsgáljuk meg ezt a dátumi káoszt először István szemszögéből. Első királyunk korán felismerte, hogy ahhoz, hogy Magyarország fennmaradjon, Európa többi keresztény országához hasonlóan az akkori pogány
népséget katolikussá kéne tenni. Templomokat építtetett, püspökségeket és érsekségeket alapított, bevezette a tizedet, az egész országra kiható törvényrendszert alakított ki. Egyes források szerint életének utolsó éveinek egyikében, más források szerint halála napján, augusztus 15-én ajánlotta fel a sikeresen a keresztény Európába integrált országát Szűz Máriának, hogy halála után ő vigyázzon rá, és tartsa is meg az országot a vallásos szellemben. Majd öt nappal később, 1038. augusztus 20-án Szent László király VII. Gergely pápa hozzájárulásával avatta Istvánt szentté, és eme nemes, a kereszténnyé tett Magyarország szempontjából hatalmas ünnepség apropóján ünnepeljük ezen a napon az államalapítást.
Nézzük ezt az eseményt Szűz Mária oldaláról. A Nagyboldogasszony Jézus anyjának legnagyobb egyházi ünnepe, amit már István uralkodása előtt is ünnepeltek a keresztény országokban. Ezen a napon történt ugyanis az, amikor Jézus feltámasztotta anyját a sírból, és magához emelte a mennybe. Más országokban augusztus 15-ét Mária mennybemenetelének az ünnepeként is emlegetik. István a keresztény szellemben tette hivatalossá ezt az ünnepet Magyarországon is, és mindig erre a napra hívta össze a királyi tanácsot, hogy Mária közbenjárásával törvényeket hozzon.
Nem tudni, hogy első királyunk halálának időpontja véletlen egybeesés-e ezzel, vagy a forráskutatók akartak-e utólag mitikus jelentést tulajdonítani ennek a dátumnak, ahogyan az sem teljesen világos, miért kellett ezt a két ünnepet szétválasztani. Egyes elméletek szerint nem érdemes két ilyen jelentős eseményt egybemosni, hogy mindkettőről méltón meg tudjunk emlékezni, mások szerint az csak ellentétet szül, ha elkülönítünk egy egyházi ünnepet egy világitól. És valóban, az augusztus 15. nem egy hívószó. Patrónánk ünnepe szépen elhomályosult a tűzijáték színes fényeiben. Olyan ez, mint amikor valaki karácsony körül ünnepli a születésnapját.
Éppen ezért ez a cikk nem Istvánról, az államalapításról, ennek politikai jelentőségéről és az ünnepségről fog szólni (a lényegét már úgyis leírtam), hanem a mi elfeledett védőszentünkről. Én ilyen módon szeretném őt feltámasztani, és köztudatba emelni.
Rendkívül sokatmondó, hogy Szűz Mária jelentőségéhez és méltóságához képest nagyon keveset tudunk róla. Az is beszédes, hogy Nagyboldogasszony ünnepén hivatalosan az édesanyákról és a nőkről is megemlékezünk. Tehát a nőkről, mint édesanyákról. Mintha az lenne az üzenet, hogy csak az számít nőnek, akinek gyermeke van. Szűz Mária szemszögéből ez érthető, akit országunk és hitünk ősanyjának, megváltónk édesanyjának tartunk, és akiről, mint nagybetűs Édesanyáról emlékezünk meg augusztus 15-én. Ám itt ki is merült a róla alkotott tudásunk.
A Mária-ábrázolások is ezt az értelmezést támasztják alá. Nem jellemzőek a róla készült fiatalkori freskók, és a Jézustól független alkotások. A szent asszony életének állomásait megállapító Mária hét örömének és hét fájdalmának legtöbbje is a fiához köthető. Ezek közül ráadásul a hét fájdalom sokkal több művészt ihletett meg, lásd a Stabat mater című vers, ami a kereszt lábánál szenvedő Máriáról szól, vagy a Pietá-alkotások, mely során a halott Jézust Mária ölébe helyezik.
Tény, hogy egy anya számára semmi sem lehet szívszorítóbb, mint végignézni saját gyermekének a halálát, de a többi életszakasz, ami nem a keresztrefeszítéshez kapcsolódik (pl. a tizenkét éves Jézus elvesztése) is azt közvetítheti Márián, mint keresztény példaképen keresztül, hogy az anyaság szenvedés. Áldozzuk fel magunkat teljesen a gyermekünk/ gyermekeink érdekében, mindenünket nekik rendeljük alá, és szűnjünk meg egyéniségként létezni.
Ma az anyaság sokkal tágabb témakört ölel fel, és nem csak ez jellemez egy nőt. Neki rengeteg szerepbe kell belebújnia élete során, és ebből az anyaság csak az egyik. Otthon háztartásvezető, a munkahelyen kolléganő, az ágyban szerető, családtagok betegsége esetén doktor néni és ördögűző, a nagybevásárlás során pénzügyi menedzser, és még lehetne sorolni.
Máriával kapcsolatban mit tudunk ezekről? Legfeljebb azt, hogy egy falusi, szegény sorban élő parasztlány volt, aki a többi asszonynyal együtt tűzifát gyűjtött és vizet hordott, hogy segítse a családját a mindennapi túlélésben. De hogy hívták a szüleit, voltak testvérei? Mik érdekelték őt, hogyan töltötte a szabadidejét, és kikkel? Sok barátja volt? Hogyan ismerkedett meg Józseffel? Pedáns háziasszonynak számított, vagy inkább lazább, spontánabb típus? Jól főzött? Kötött pulcsit Jézusnak?
Meg egyáltalán: hogy nézett ki? Csinos volt, attraktív, megtestesítette az akkori nőideált? Versengtek a kegyeiért a férfiak? A Mária-ábrázolások alapján általában egy szende arcú, barna hajú, testét sok ruhával eltakaró, törékeny teremtést képzelünk magunk elé, holott lehet, hogy ő egy szőke hajú bombázó volt, de mivel ez a kinézet nem egyezik a vallásos hagyományokkal, a festmény előnye, hogy ott lehet ferdíteni. De csak nem erről lehet szó, hiszen Isten nyilván alaposan meggondolta, kit tesz meg Megváltónk anyjává, ki lesz a kiválasztott. Csak Máriának nem árulta el ennek okát, így ezt mi sem tudjuk.
A jövendölés idején Mária még fiatal lány lehetett, mert ekkoriban jegyezték el egymást Józseffel, és az akkori szokásokhoz híven ekkor a lányok tizenéves korukat töltötték. Otthon, a saját szobájában fekve ez a fiatal lány biztos J betűvel ellátott szívecskéket rajzolt a földbe, és a vőlegényével közös jövőjükről ábrándozott. Hogy hogyan fognak élni, hol fognak élni, miből fognak élni. Kevésbé valószínű, hogy gyermekáldásra is gondolt, hiszen az sokkal jobban érdekelte, milyen lehet egyáltalán együtt lenni egy férfival. Már alig várhatta, hogy az esküvő után a szerelméhez hozzá érhessen. Erre meg jön egy angyal, aki tényként közli vele, hogy Isten belévarázsol egy gyermeket, aki népének megváltója lesz.
Mennyi kérdés cikázhatott át az agyán, mennyire meg lehetett rémülve! Mit fognak szólni a szülei a kerekedő hasához? Mit szól majd József? Mit szól a nép? Hogyan visel el a környezete ekkora, frigyen kívüli gyalázatot? Egyáltalán hisznek majd neki? És milyen lehet várandósnak lenni? Félnie kéne a szüléstől? És mit jelent az, hogy megváltó?
Józsefet sem irigylem. Úgy képzelem, ő épp M betűket karcolt a késével a fákba, mikor a menyasszonya egyszercsak elé állt, és elmesélte, hogy egy olyantól várandós, akit sosem látott. És mielőtt a vőlegényben feltámadt volna a jogos férfiúi féltékenység, Mária azt is elmesélte, hogy ő az áldott állapota ellenére szűz maradt. Totál képzavar.
A vőlegény fel akarta bontani a jegyességet, de számára is megjelent egy angyal, aki mindent elmagyarázott, és felszólította Józsefet, hogy vegye el Máriát, és vállalja ezt a sorsot. A sajátjaként kell felnevelnie egy olyan gyermeket, aki nem az övé, ráadásul aki fiatalon meg fog halni a népéért. Az egyetlen apai cselekedet, amit megtehetett, hogy ő nevezhette el a fiút. Utána meg nyelnie kellett a keserű epét, mikor látta, hogy az akkor már feleségének számító Máriának egyre feltűnőbben kerekedik a pocakja egy idegen gyermekkel, és még a házasság szentsége sem jogosította fel őt arra, hogy Máriához hozzá érjen, mert kímélnie kell őt, vigyáznia kell rá.
Jézus és József kapcsolatáról semmit sem tudunk. Józsefre épphogy csak néha-néha utal az Újszövetség, de szó szerint sosem idéz tőle. Olyan, mint egy láthatatlan jótevő, akit ezért egyébként szentté is avattak. Majd Jézus tizenkét éves kora után a nevelőapa teljesen eltűnik. Az optimisták szerint meghalt, a realisták szerint meg lelépett, mert nem bírta azt az életet tovább.
Mária és Jézus kapcsolatáról sem tudunk sokat, mint anya-fiú viszonyról. Milyen anya volt Mária? Szigorú, vagy megengedő? Miket játszott a kisfiával, mik voltak a kedvenc közös elfoglaltságaik? Fejlesztgette, tanítgatta, esetleg felkészítette őt a küldetésére? És Jézus vajon jó vagy rossz gyerek volt? Elkövetett csínyeket, talpig sárosan érkezett haza, és néha nem fogadott szót?
Jézus gyerekkoráról sem említ sokat a Szentírás.
A kevés kisgyermekkori történet vagy csodatételhez, vagy Jézus isteni létének megnyilvánulásához köthető. Arról egy festményt vagy mozaikot sem látunk a templomok falain, ahogy Mária elmegy a Kisjézussal a játszótérre, vagy ahogy esténként a falig maszatos konyhában Mária könyörög Jézusnak egy kiskanállal a kezében, hogy egye meg a vacsorát.
Mária és József házasságát is homály fedi. Szülői nyomásra jegyezték el egymást, vagy szerelemből? Szerették egymást egyáltalán? József csak az isteni parancs miatt vette el Máriát? Hűséges volt hozzá? Mária kielégítette férje minden igényét, vagy József eljárt otthonról, hogy a testiséget mástól kapja meg?
Azért nem kapunk ezekre (egyértelmű) választ, hogy ezek a szent személyek emberi inkognitójuk megőrzésének érdekében maradjanak számunkra magasztosak. Egy szentté avatott személyre sosem, mint emberre gondolunk, hanem egy kiválasztott, különleges képességekkel rendelkező szuperhősre, aki több és jobb nálunk. Ha materiális oldalról közelítenénk meg őket, elveszne a magasztosságuk. Én meg pont attól érezném őket megközelíthetőnek és megszólíthatónak, ha emberi mivoltukból nézhetnék fel rájuk.
Ha Máriával, mint egyszerű asszonnyal csoda történt, akkor velem is történhet az. Ha Jézus emberként (is) nagy tetteket vitt véghez, akkor én is képes vagyok rá. Ha a Messiást egy parasztlány és egy ács nevelte fel, akkor bárkiből lehet nagy ember. Nem szimpatikusabb üzenet ez annál, minthogy „szenvedj az életben, hogy a halálod után a mennybe juss”? A mai ember ebben az életében akarja jól érezni magát. Olyan tudattal akar meghalni, hogy kihozta a maximumot ebből a nyolcvan-kilencven évből, és nem bánt meg semmit. Legfeljebb, ha a pokolba jut, ott több lesz az ismerős.
És annak milyen üzenete van, hogy Mária szexuális együttlét nélkül lett várandós? Felkavaró, zavaros és ellentmondásos. A testiséget degradálja, tapossa a földbe, és állítja be egy mocskos, vétkes dolognak. Ami nem teljesen véletlen, tekintve, hogy a katolikus tanítások szerint csak akkor nem számít a szex bűnnek, ha az házastárssal történik, gyermeknemzési célzattal, tehát védekezés nélkül. Sőt, még az is elő van írva, hogy ez az együttlét csak misszionárius pózban történhet. (A misszionáriusok terjesztették el ezt a szabályt a hittérítések idején, innen ered az elnevezés.)
De! Tízparancsolat ide, Szentírás oda, ma a papok is elnézőbbek ebben a kérdésben. Tisztában vannak vele, hogy a mai párok már a házasságkötés előtt is művelik ezt a tevékenységet, és azt is tudják, hogy a feleknek más partnerük is akadt a múltban. Ezúttal hatalmas nagy tisztelet azoknak a pároknak, akik egymásra vártak az esküvőig, mert ismerek ilyet, és azoknak is, akiknek egész életükben csak egy partnerük volt, mert ilyet is ismerek. De azért lássuk be, a mai fiatalok nagy többsége nem ebbe a kategóriába tartozik.
Ebben a szellemben térjünk vissza Mária ártatlanságához. Nemcsak egymásra váró párokat, de több olyan nőt is ismerek, akiknek emiatt a képzavar miatt alakultak ki szexuális zavaraik. Várják a csodát, a szeplőtelen fogantatást, és nehezen látják be, hogy ehhez férfiúi közbenjárás is szükséges. Ez kicsit ahhoz hasonlít, mint amikor ötöslottó nyereményért fohászkodunk, anélkül, hogy játszanánk.
A gyermeknek a nőbe való „belevarázsolása” egy kicsit kórházszagúan is csenghet, hiszen a meddőségi központokban az orvosok számítanak istennek. Igaz, ott is kell a férfi örökítőanyag, de ez esetben szexuális együttlét nem. Tehát elméletileg ma is lehetséges érintetlenül teherbe esni. És itt jön az újabb de: hiába tesz meg a pár mindent a gyermekért (tervezett együttlét, hormonkezelések), és hiába jár közben az orvosi csapat a mikroszkópokkal, azt egyikük sem tudja garantálni, hogy a baba megfoganjon. Akkor mégis mitől, kitől függ?
Érzelmi befolyásolás nélkül, szándékosan hagyom nyitva a kérdést.
A katolikus egyház dogmává, vagyis megkérdőjelezhetetlen vallási ténnyé emelte Mária tisztaságát. Vagyis szűzen halt meg, és így is került a mennybe. Ezen a ponton visszakanyarodnék az emberi Józsefhez: egy feltételezett tizenkét éven át tartó házasság alatt mennyire elvárható tőle, hogy egyszer se érjen a feleségéhez? Jézus születése után miért ne tehette volna meg? És ha Mária nem akarta, milyen kifogásokat gyártott annyi éven át? De miért ne akarta volna, ha elvileg szerelemből ment hozzá? És még ha érdekházasság is volt az övék, nem szerettek volna közös gyermeket? Vagy lehet, hogy Jézusnak több testvére is volt, csak ez az információ megmaradt az apokrif iratok szintjén?
A női ártatlanságot ma már másképp ítéljük meg, mint Mária idejében, vagy mint a szüleink korában. A nő (lány) maga rendelkezhet vele, és ő döntheti el, mikor és kinek adja oda legbecsesebb kincsét. A téma intimebbé vált, Máriát viszont a mai napig ezzel a melléknévvel együtt emlegetjük. Mit szólnának a mai lányok, ha szűz Zoénak vagy szűz Hannának szólítanák őket az iskolában? Mária ma vajon büszke lenne erre a „címre”?
Ezzel a gondolatmenettel nem az volt a célom, hogy megtépázzam a Mária-kultuszt, inkább csak emberségében, nőiségében akartam patrónánkat bemutatni. Ha Jézust azért tiszteljük, mert meghalt a bűneinkért, akkor Máriát meg azért, mert ő elvállalta azt, hogy a rengeteg kockázat ellenére ezt az istenembert a világra hozza és felnevelje számunkra. Értünk, ismeretlen emberekért szenvedte végig saját, édes fiának a halálát. Ő éppen ezért nemcsak Jézus édesanyja, hanem a mi édesanyánk is.
