7 minute read

Önszabotázs II.

Búza Judit

Önszabotázs II.

Furcsa egy körtánc ez, amit itt járunk mindannyian.
A mindent tudásból megérkezünk ide a földre és lassan alvókká leszünk, ahogy az életben maradás törvényeihez alkalmazkodunk.
Kialakul a személyiségünk, az egónk, felszedünk magunkra sok viselkedésmintát, tévhitet, az ego dominanciája tévutakra sodor, lassan elveszítjük önmagunkat, gépiessé válunk a szokásaink korlátai közé szorítva magunkat egyre boldogtalanabbá leszünk.

Azután történik valami, egy baleset, betegség, vagy épp egy csodával határos gyógyulás, egy számunkra kedves lény elvesztése, vagy egy katarzis élmény.

És mi befelé fordítjuk a figyelmünket, kérdéseket teszünk fel, mint hogy: „Ez lenne az egész? Ennyi? Születünk, dolgozunk, élünk, öregszünk, betegszünk, meghalunk?”

És kicsivel később: „Ki vagyok én?” és „Mit keresek én itt?” -

keresni kezdjük az útvesztőkben az utat, az életben az értelmet, a rendet.

Keresni azt a lényt magunkban, aki boldog, mert valami halvány érzésünk van róla és talán emlékezni is kezdünk rá, önmagunkra.

Ezt nevezzük önkeresésnek, az ön-ismeret első lépéseként, tanulunk, magunkról, felismerünk.

Ez néha meglepő, néha fájdalmakat hordoz, de gyakran örömteli, mert ettől egyre jobban érezzük magunkat.

A második lépés az ön-javítás.

Elengedhetetlen. Mert ami volt, az már a múlt és azok már nem mi vagyunk.

Felismerjük az ön-korlátozásokat, az ön-szabotázsainkat és mert már vannak más válaszaink, mást választunk, mint korábban. Változunk.

Így veszi kezdetét a felemelkedés és az élettervünk megvalósítása.

Kedvelem ezt a megállapítást:

„A világ, tükör”

Szerintem ez azt (is) jelenti, hogy másokon keresztül ismerünk magunkra, látjuk és értjük meg gyakran a saját dolgaink működését. És a folyamat kölcsönös, mert magunkon keresztül másokat is jobban megértünk.

Amikor nem látok rá valamire, azt a szakmánkban „Tejút szindrómának” nevezzük, ami azt jelenti, azért nem látom, érzékelem az adott problémát, mert benne vagyok, ezért nincs rálátásom, ellentétben azzal, aki kívülről tud ránézni. De az a jó, ha ez csak a felismerésben segít, a megoldás mindenki számára egyéni kell, hogy legyen.

Most szeretnék segítségül hívni az ön-felismeréshez egy általam nagyon nagyra becsült rendszert, a karakterológiát, az Enneagram-ot, ami számomra annak idején sok megértést hozott és ezen keresztül a belső békét magammal, a kapcsolataimban egyaránt.

Megerősíteni szeretném, a karaktert hozzuk, velünk születik, 6 éves korunkra rögzül és minden más, ami tanult, alkalmazott, választott viselkedés, ami a személyiségünk, vagy egonk, erre épül.

A karakterünkön változtatni nem tudunk, a személyiségünk viszont a megértéseink, megéléseink függvényében változik, tudunk jobbítani magunkon és ez a feladat.

Sokat és sok helyen beszélek róla, mert meggyőződésem, az Enneagram ismerete valódi segítséget adhat mindenkinek.

Érdekességként említeném, hogy ami a hermetikus filozófiában a Tabula Smaragdina, az Alkímiában a Bölcsek köve, a Kabbalában az Életfa, az Enneagram szimbóluma - ami egy kilenchegyű yantra -, a 7. századi Naqshbandi Szufi Szerzetesrend misztikájában „Az Isten arca”. A spirituális gyakorlatukban pedig az „újjászületés köre”-ként használták.

Az Enneagram tudomány, a modern pszichológia és pszichiátria hasznos, bár még kevéssé ismert eszköze, amit a megismerése óta a világ számos részén kutatnak ma is. Az ember személyiségére vonatkozó leírása Oscar Ichazo, Chilei pszichológus (1956, Arica Intézet) és tanítványa Claudio Naranjo pszichiáter munkásságához és követőikhez (Helen Palmer, Hurley és Dobson, Richard Riso, Eli Jaxon-Bear) kötődik. Forrás: Sipos György (Sipi)

Az előző cikkemben említettem, hogy az elkerülési stratégia a védekezésünk eszköze, így most nagy vonalakban felvázolnám ki, miért és hogyan használja ezt ön-szabotálásra, védekezésre a külvilággal való kapcsolataiban.

Emlékszel -e még egy élményre, ami azután arra késztetett, sajátos módon, hogy onnantól elkerüld, mint ördög a tömjénfüstöt?

Ehhez kapcsolódva kialakulhatott egy érzés, érzelem, módszer, ami a tetteid mozgatórugójává is, válik, ez a szenvedély, ami a valódi belső erőt helyettesíti.

A nevelésed körülményei, szituációi azután segítettek, hogy kialakítsd a saját (a később már gépiessé váló) védekező módszered, ami szerintem az ön-szabotázsod is egyben.

Pedig Te Aki Vagy és amit hoztál, amikor születtél, egészen másképpen fest annál, mint amit épp élsz.

És még egy különleges készséget is hoztál a feladatod megvalósításához, a hatodik érzéked révén! …

Röviden megismétlem az érthetőség kedvéért:

Az Enneagramban 9 karaktert ismerünk meg, ebből 3 az ösztönös, akaratból, 3 az érzelmekből és 3 a gondolatokból irányított, az Ego által. De mi nem csak az Ego vagyunk, igaz? Bár, nagyrészt még azt éljük.

Ez a tükör nem mutat épp hízelgő képet rólunk, de legalább nem homályos.

Az ösztön vagy akarati ego csoport csúcsán a 9-es karakter áll, ő A Szent, egyik oldalán a kifelé forduló extrovertált 8-as A Harcos, a másik felén a befelé forduló introvertált 1-es Az Uralkodó foglal helyet.

Ők a DÜH pontosok és mindhármuknak nagyon fontos az Igazság, ebben azonosak, csak mindhárom típus ezeket másképp éli meg.

A 9-es A Szent

Amit elkerül, az a konfliktus, vele nem lehet veszekedni, ebben sosem lesz partner, nem áll ki magáért. A szenvedélye a lustaság, a restség, amit kényelmességként él meg. Gyakran elkésik mindenhonnan, ami őt nem zavarja.

Gyerekként következetesen nevelték, noha nem mindig igazságosan, a dühét nem mutatta ki, befelé fordította, ezért a védekezési módja, egyben önszabotázsa, hogy egész egyszerűen nincs jelen helyzetekben, visszavonul a belső világába.

Gépiessé válik, robot üzemmódba kapcsol, teszi, amit kell, miközben belül teljesen máshol jár. Sok esetben szerez kék-zöld foltokat eközben, amiről nem tud magának sem számot adni.

Eltompult személyiség, aki hol kifelé, hol befelé él, szokásokhoz ragaszkodó, gyűjtögető (jó lesz valamire). Sosem hoz azonnali döntéseket és képes minden állásponthoz igazodni. És sosem akkor dühös, amikor annak ideje és helye lenne, inkább belül folytat hosszú párbeszédeket.

A feladata, hogy mindenkit megértő, szeretetközpontú, elfogadó, tevékeny segítővé váljon, akinek jó a közelében lenni. Ehhez a 6. érzéke, a mindenki számára „nyertes” megoldások megtalálásában rejlik. Hogy béke legyen.

A 8-as A Harcos

Amit elkerül, a gyengeség. A szenvedélye mozgatórugója, hogy hedonista, mindent elvenni az élettől, abból is mértéktelenül.

Gyerekként következetlenül és öntörvényű módon nevelték, ezért ő is öntörvényű, lázadó.

Hajlamos másokat leuralni, nem tűr ellentmondást, középút nincs, vele vagy, vagy ellene. Hangos és nem ritkán durva, a hazugság sem áll távol tőle, ha érdekei úgy kívánják. Mindent jobban tud mindenkinél és mindenhez is ért. És úgy véli, joggal lehet dühös és ki is éli.

A védekezési stratégia, hogy ő sosem hibázik, ártatlan, minden a mások hibája és jelszava a: „Legjobb védekezés a támadás”. Ez az önszabotázs azt eredményezi, hogy fejlődésre képtelen, hiszen a hibáinkból tanulhatunk és magányos, nincsenek barátai, csak alkalmi érdekkapcsolatai, nincs igazi családja sem, csak alattvalói.

A feladata az Igazság és a gyengék védelme, az önjelölt irányítóból valódi vezetővé lenni.

És ehhez a 6. érzéke kiválóan segítheti, mivel zsigerből képes mások gyenge pontját, sebezhetőségét kitapintani.

Az 1-es Az Uralkodó

Amit elkerül, az a düh, a harag. És érdekes, mert ez a szenvedélye is és nehéz dolga van, mert tökéletesség mániás, a világban pedig rengeteg dolog ad okot arra, hogy dühös legyen.

A naponta újratermelődő por a lakásban, a gaz az ágyásban, a ferdén növő sövény, hogy egy hete nem hívta fel a fia, hogy hazug a politikus és az idióta szomszéd kedveli, hogy túl sok az eső, vagy, mert túl kevés... - és nem túloztam.

A nevelése eredménye, hogy ő a szófogadó, a „jó fiú”, a „jó kislány”, ezért azt nem ildomos kimutatni, hogy dühös. Egyik vállán az ördög ücsörög és sustorog a fülébe, a másikon meg az angyal, ő pedig hezitál a kettő közt.

Végül úgy dönt, védekezésként inkább megváltoztatja az érzéseit, ahelyett, hogy felvállalná azokat.

Ez sok belső feszültséget okoz az altestében és mivel befelé forduló típus, a múltba réved és hajlamos rá, hogy némi alkoholban (vagy más függőségben) oldja ezt.

A feladata az, hogy elfogadja a tökéletlenséget, hogy az is a világ része és a harag helyett belső derűvel szemlélődjön, így javítsa meg, amit lehet és engedje el azt, amit nem.

Remek 6. érzéke van ahhoz, hogy felfedezze, megtalálja, hol van a „vaj a fejen”, vagy a fül mögött?

Ha egy-egy leírásban magadra, vagy másokra ismernél, kérlek, azért ne vedd teljesen biztosra, mert amit leírtam általánosan jellemző. Azonban minden típus érzelmi állapota függvényében mozgásban lehet egy másik karakterbe és aszerint viselkedik. Ezen kívül minden karakternek három altípusa is van, no meg két „szárnya”, szomszédja is a rendszerben, ami hathat a viselkedésére.

Ez így nagyon bonyolultnak tűnhet, közben pedig igen egyszerű, ha részleteiben megismered és te ismered fel a magadét, meg persze a környezetedét is a tanfolyamunk során.

Hiszen változtatni csak azon tudunk, amiről tudunk, amit ismerünk.

Ha így döntenél, várlak szeretettel.

A következő számunkban a leírás folytatódik a többi karakterrel és az önszabotázsaik módjaival.

Addig is kellemes nyári napokat, jó pihenést és feltöltődést kívánok!

This article is from: