BÚZA JUDIT
Advent 2021 A naptáram lapozgatva meglepődve ébredtem rá, másfél hónap és itt a karácsony. Még két hét és vasárnap fellobban az első adventi gyertya lángja a hagyomány szerint, a Hit angyalát köszöntve, majd érkezik a Remény angyala, őt köszönti a második, azután advent harmadik vasárnapján az Öröm angyalát üdvözli a gyertyafény, s végül karácsony szent estéjén a negyedikként fellobbanó láng a Szeretet angyaláé, aki felerősíti a már lobogó három másik erejét és ragyogását ebben a mai furcsa, szokatlan, már-már hitét és reményét is elveszített világban. Mindennek rendelt ideje van. És talán nem is véletlen, hogy az embert próbáló, a nehéz csillagállásokat hordozó időben jelzőfényként gyúlnak meg a gyertyák idén és mindenkiben ébred a szeretet fénye. Átlengi a földet, megtölti a kollektív tudatot és ennek még a legmorcabb „utálom-a-karácsonyt” típusú ember sem tud teljességgel ellenállni.
A HIT A hit nem azonos azzal, hogy elhiszek valamit, mert az utóbbiban mindig ott lapul a kétség. A hit mentes a kétségtől, valami sokkal mélyebben gyökerező érzés, tudás, tapasztalás a bölcsője, ami, jóllehet nem a látható világban ring, hanem valahol a lelkünk legmélyén, egész egyszerűen csak tudjuk, hogy úgy van, és ezt nem tudja megrendíteni semmi. Az emberekben benne van a gyermeki csodavárás készsége, lehet sokukban mélyen a tudatalatti szintjén lebetonozva, ha túl sok csalódás érte őket az életben, de mégis ott van. Sokunkban
közel a felszínhez, és nagyon nem is lepődünk meg azon, ha a dolgok úgy alakulnak, amire azt mondhatnánk: ez maga a csoda. A mai modern tudomány szinkronicitásnak is definiálja. A kicsit misztikusabb megközelítés az, „ha Isten becsuk egy ajtót, kinyit egy ablakot”, ha a lehetőségekről beszélünk. Mindannyian élünk meg ilyeneket, s közben fel sem merül, a kulcsot a hitünkben kell keresnünk. Vagy itt vannak a csodálatos gyógyulások, amelyek ellentmondanak minden orvosi előrejelzésnek a lefolyásukat illetően, és nem tisztelik az orvosi protokollt. CsPM 125
