a klímaváltozás miatt

„Elválnak” az albatroszpárok

a klímaváltozás miatt

Nagyobb arányban szakadnak el egymástól az egyébként monogám kapcsolatban élő albatroszok a tengervíz felszíni hőmérsékletének emelkedése miatt.

A Lisszaboni Egyetem, a Montanai Egyetem, a Dél-Atlanti Környezetvédelmi Kutatóintézet (SAERI) és a lisszaboni Egyetemi Intézet (ISPA) szakemberei vizsgálataik során arra jutottak, hogy a Falkland-szigeteken élő dolmányos albatroszok (Thalassarche melanophrys) nagyobb arányban „válnak el” partnereiktől, amikor emelkedik az óceán felszíni hőmérséklete.

A Proceedings című tudományos folyóiratban bemutatott elemzésüket a szigeteken 15 év alatt gyűjtött adatok alapján készítették.

A fiatal albatroszok évekig „randiznak”, mire megtalálják életre-, de legalábbis évtizedekre szóló partnerüket. Korábbi kutatások szerint nagyon alacsony a „válások” száma, általában 1-8 százalék az arányuk. Ezek okát főként a fiókák nevelésénél vagy a költésnél jelentkező problémákban találták: ha a kicsik elpusztulnak vagy ragadozók falják fel őket.

Az új kutatás azt vizsgálta, hogy a nehezedő környezeti körülmények is okozhatnak-e válást, főként, ha azok hatással vannak a szaporodásra.

A tudósok által használt adatokat 2004 és 2019 között gyűjtötték a Falkland-szigeteken élő madarakról, majd összevetették azokat az időjárás-megfigyelő állomások információival és a környezet megfigyeléséből származó adatokkal.

Ennek eredményeképpen összefüggést találtak a madarak megnövekedett arányú válása és azon periódusok között, amikor a tengervíz felszíni hőmérséklete megemelkedett.

Vizsgálatok szerint ezen időszakokban a felszíni melegebb víz nem keveredik az alsóbb, hűvösebb vízzel. Ennek hatására kevesebb tápanyag kerül a felszínre, ahol a madarak elérik őket. Emiatt éhesek maradnak, ami befolyásolja a tojástermelést.

Az éhség hatására egyik vagy másik fél magára is hagyhatja a tojásokat vagy a fiókákat, ami szintén a párok elválásához vezet. Ha ez megtörténik, az albatroszok nem adnak újabb esélyt, a válás végleges: ilyenkor általában új párt keresnek maguknak.

Korábban kezdett melegedni a Jeges-tenger az eddig gondoltnál

Az eddig véltnél évtizedekkel korábban, már a 20. század elején melegedni kezdett a Jeges-tenger egy kutatás szerint. A melegedést az Atlanti-óceánból a törékeny sarkvidéki ökoszisztémába befolyó melegebb víz okozta.

A tengeri mikroorganizmusokban lévő kémiai jelek elemzése nyomán a tudósok arra jutottak, hogy a Jeges-tenger gyors melegedésbe kezdett a múlt század elején, amikor melegebb és sósabb víz áramlott be az Atlanti-óceánból - ez a folyamat az úgynevezett atlantifikáció. Ez a változás valószínűleg megelőzte a modern eszközökkel dokumentált melegedést. 1900 óta az óceán hőmérséklete mintegy 2 Celsius-fokkal emelkedett, miközben a tengerjég folyamatosan visszahúzódott, a sótartalom növekedett.

A Science Advances című tudományos lapban bemutatott jelentés az első, mely történelmileg tekint vissza a Jeges-tenger atlantifikációjára és amely bemutatja, hogy a Jeges-tenger és az Atlanti-óceán északi része közötti kapcsolat jóval erősebb a korábban véltnél. Ez a kapcsolat képes formálni a sarkvidéki klíma változékonyságát, amelynek fontos hatása van a tengerjég visszahúzódására, a globális vízszint emelkedésére és a sarki jégtakaró olvadására.

A klímaváltozás következtében a világ öszszes óceánja melegszik, a Jeges-tenger azonban mindegyiknél gyorsabban, nagyjából a globális átlagnál kétszer nagyobb mértékben - mondta a tanulmány vezető szerzője, Francesco Muschitiello, a Cambridge Egyetem kutatója.

Az atlantifikáció a Jeges-tenger melegedésének egyik fő oka, a folyamatot megfigyelni képes eszközök, például a műholdak adatai csak 40 évre nyúlnak vissza.

A tudósok az óceáni üledékből származó geokémiai és ökológiai adatok segítségével rekonstruálták a vízoszlop tulajdonságainak az elmúlt 800 évben történt változását. Különböző módszerek kombinálásával érték el az üledék pontos kormeghatározását és keresték az atlantifikáció jeleit, például a hőmérséklet és a sótartalom változását.

A 800 éves időtartam vizsgálata során ezek az értékek nagyjából állandónak mutatkoztak, a 20. század elején azonban hirtelen változás következett be Tesi Tommaso társszerző, a bolognai sarkvidékkutató intézet szakembere szerint.

A kutatók szerint eredményeik az éghajlati modellek lehetséges hibájára is rávilágítanak, mivel

azok nem tárják fel ezt a korai, múlt század eleji atlantifikációt.

A Jeges-tenger melegedése hatására olvadni kezd a sarkvidéki térség jege, ami hatással van a globális tengerszintre. A jég olvadása miatt az óceán nagyobb felületen van kitéve a napnak, hőt bocsát ki és megemeli a levegő hőmérsékletét. Az Északi-sarkvidék további melegedésével megolvad a permafroszt, az állandóan fagyott talaj, amely nagy mennyiségben metánt, a szén-dioxidnál jóval károsabb üvegházhatású gázt tárol.