RÓNAI KATALIN
Álmaimban nincs akadály Beszélgetés Máthé Ildikó virágkötővel – Nem szeretném, hogy sajnáljanak – kezdi Ildikó a beszélgetést. Egy csoportbéli ismerős ajánlására hívtam fel, azzal a kéréssel, meséljen magáról, és arról, hogy tudna-e neki segíteni, ha írok jelenlegi életéről, gyógyulási folyamatáról, arról, hogy ugyan a tüdejében áttétek vannak, ő mégis életvidáman, önmagát felvállalva jár a kezelésekre, azzal a belső bizonyossággal ragyog mindenfelé, hogy tudja, meg akar, meg fog gyógyulni. – Legtöbben, akik tőlem vásárolnak, nem is tudják, hogy miben vagyok benne, nem vertem nagydobra, az emberek a nehezebb témákat tabuként kezelik, ha megtudják, hogy valaki daganatos beteg, sok esetben elfordulnak tőle, van, aki biztos abban, hogy meg fogsz halni, ha rákos vagy. Ezért megkértem a családomat, hogy ne mondják el, ha akarom, majd én elmondom, és azoknak mondom el, akiknek én akarom. Ettől függetlenül szükségem van arra, hogy beszéljek olyanokkal, akik értenek a nyelvemen, és olyanokkal is, akik hasonló cipőben járnak, és tudva tudják, hogy meg akarnak gyógyulni.
Ildikó virágkötő, nem is akármilyen szépségeket készít, s miközben mesél munkáiról, – nekem, aki magam is kézművestanár vagyok, – lelki szemeim előtt megjelennek a csodás asztali díszek, adventi koszorúk, az ajtóra akasztható vendégés angyalváró szépségek, mert Ildi belső szépségét, melyet a betegséggel szemben is hadrendbe állított, kivetíti az alkotásaira is.
– Egy nagyon fontos számomra, – folytatja Ildikó, – a munkámat és a betegségemet sosem mosom össze. Ezt várom el a vásárlóimtól is, mert a kettő nem ugyanaz. Tőlem ne a betegségem miatt vásároljanak, hanem azért, mert szépséges dolgokat készítek. Az egy másik dolog, hogy engem megnyugtat, gyógyít az alkotás, és az is, ha valaki az általam készített kompozí-
CsPM 115
