KISS ZSOLTNÉ BERÉNYI TÜNDE
KILÓGVA A SORBÓL… Rögtön azzal kezdem az írásomat, hogy elnézést kérek a Tisztelt Olvasóktól! Elnézést, ugyanis ez az írás sokkal inkább egy önvallomás, mint újságcikk. Miért hozom akkor nyilvánosságra mégis? Mert abban
bízom, hogy ha nem vagyok ezzel az érzéssel, helyzettel egyedül, akkor akár erőt is adhatok hasonló cipőben járóknak és persze magamnak is a továbbiak „elviseléséhez”…
„Ne lógj ki a sorból! Ne szólj szám, nem fáj fejem! A széllel szemben nem lehet…” Ismerős közhelyek ugye? Ráadásul az esetek többségében igazak is!
Ezek után én kamaszodva, fiatal felnőttként saját indíttatásból, de talán szebb és igazabb, ha azt írom elhívásból, elkezdtem tanulmányozni a bibliát, a vallástörténetet, és rájöttem, hogy Luther nézetei azok, ameÉs mégis… És ennek ellenére is… lyek legközelebb állnak hozzám, az Istennel való kapcsolatom, érzéseim, félelmeim Jaj! Majdnem úgy kezdtem a monda- sokban hasonlítanak Luther Mártonéhoz. A tot, hogy „vagyunk sokan”. Emlékszem a felismerés után konfirmáltam és evangélimentálhigiéné szakon a kedvenc tanárom mindig azt mondta, hogy ne többesszámban mondjuk el a véleményünket, hanem egyesszámban, a saját nevünkben! És ebben (is) teljesen igaza volt! Szóval én úgy vagyok, hogy mindig mindenhonnan kilógok a sorból. Soha, semmilyen „keretbe” nem sikerült beleférnem, ugyanakkor a „keretek” többségének volt olyan része, ami abszolút az enyém volt, amivel 100%-ban közösséget tudtam vállalni. Mire is gondolok? Hívő keresztyén ember vagyok. Evangélikus. De én nem büszkélkedhetek „nagynevű” vallási felmenőkkel, hisz mindenki egyszerű ember volt a családomban, ráadásul római katolikus. Nagyon komolyan vették a keresztséget, a templomi esküvőt, de körülbelül ennyiben merült ki a családi „hitélet”.
kus lettem. Ezzel már rendesen kilógtam a családból. Aztán jött a többi… A munkám, a hobbim, és a szórakozásom is a közöségi léthez köthető (civilség, politika, kultúra) és itt is „sikerül” mindenhonnan kilógnom… CsPM 29
