Kávészünet az elmének

„A halálfélelem egy gyökérfélelem. Hogy halhatsz meg, ha nem is létezel? Csak a gondolataid teremtenek valamivé. Ha nem gondolkodsz, már most meghaltál. Meghaltál valakinek lenni. Utána már csak a fi zikai test áll le valamikor. Te, Aki Vagy, örökre megmarad. Mindig is volt, és lesz is. A Most pillanatában létezel, a forma amiben épp vagy, lényegtelen. Most annyiból fontos, hogy ezt csak ebben a formában tudod felismerni. A halálfélelem azért merül fel, mert most tudod meghaladni és felismerni. Felismerni valódi Éned. Valód. A létezést, mi Abból fakad. Nincs halál, csak változások. A gyermek meghalt tinédzser korban, aztán az is, mikor felnőtt lett, mégis mind egyszerre létezik. Nem öregszünk valójában. Már a születéskor tudható, hogy valamilyen formában távozol majd. Akkor mire hát e félelem? A pillanatban ott az egész élet. Létezz.”

*** „Irigységed, féltékenységed az ego birtoklásvágyából fakad. Tudd, semmi sem a tiéd, az életed sem. A tulajdonlás hamis illúzió, olyan múlandó dolgokhoz köt, melyeket tulajdonképp nem birtokolhatsz. Az ego addig marad fenn, míg van valami, amit magáénak tudhat. Ő mindent akar, Téged is. Miközben Te adsz neki lehetőséget a létre. A féltékenység az elveszítéstől való félelem, az irigység a „másik” féllel szembeni alulmaradástól való félelem. Kevesebb vagy, mert neki van valamije, ami neked nincs. Ha tudod, hogy nincs másik fél, és semmi sem a tiéd, az ego nem tud mibe kapaszkodni.”

*** „Mi teljesítene ki? Gondolkodtál már ezen?

Ha megnevezel dolgokat, és azok bekövetkeznének, teljes lennél? Vagy akkor újra más felé vinne a vágy? Ki tud teljesíteni bármi, ami ebből a világból való? Kiteljesíthet, ami kézzel fogható, ami elképzelhető? Ki kell, hogy teljesedj? Vagy már teljes vagy? Emlékezz!”

*** „Mikor gondolkodsz, a gondolatod legyen hófehér, mint a szűz hó.”