Fejlődj!
Hálával - Jobban A hála megélése, annak tudatosítása és aktív kifejezése mindennapjainkban is fontos, hiszen jó hatással van az ember általános közérzetére, kapcsolataira.
A járvány körül kialakult helyzetben, ahogy sokan otthonukba kényszerülnek, adott esetben azt el sem hagyhatják, továbbá szinte minden társasági esemény lemondásra kerül, a pozitív érzések, élmények és impulzusok még sokkal jobban felértékelődnek. Éppen ezért a hálaadás is lehet egy olyan gyakorlat, ami valamelyest könnyebbé teszi a jelenlegi és az előttünk álló időszakot. A hála és a szubjektív jóllét Az elmúlt évtizedekben a hála kérdésköre tudományos körökben is megnövekedett figyelemnek örvend. Számos kutatás eredménye bizonyítja, hogy a fizikai, mentális, szellemi és pszichés jóllétünkhöz egyaránt hozzájárul a hála érzése (Jakowska, és mtsi., 2015; Wood és mtsi., 2008). A hála rendszeres megélése többek között növeli az élettel való elégedettséget (Boehm és mtsi., 2011), csökkenti a negatív érzelmeket (Em mons ésMcCullough, 2003), csökkenti a szorongást és a depressziót (Ramírez és mtsi., 2014).
Egy időskorúak (77–90 éves résztvevők) körében végzett vizsgálat esetében azt találták, hogy akik inkább hálásak voltak életük pozitív dolgaiért, emelkedettebb jóllétről tanúskodtak, mint azok, akik azon aggódtak, amit nem tudnak megváltoztatni (Hörder és mtsi., 2013). Talán nem is szükséges ezt tovább fejtegetni, hiszen látható, hogy aki inkább megéli mindennapi életében – így most, a kényszerű korlátozások között is – a hálát, jobban fogja érezni magát. A hála és a koherenciaérzés Életünk és önmagunk koherens egészként, különböző kisebb és nagyobb volumenű céljaink realitása ebben a helyzetben bizony könnyen változhat. A koherenciaérzés, a pozitív újrakeretezésre való képesség a hála és a mentális egészség között egy köztes tényezőként áll, vagyis a hála megélése segítségünkre van a mostani hirtelen változások, új élethelyzetek átkeretezésében, más szempontból való megközelítésében, ami végül mentális egészségünket és jóllétünket támogatja (Lambert és mtsi., 2009).
15
