kommunikáció

Asszertív kommunikáció

Mikor fordult elő utoljára, hogy úgy érezted a munkatársad helyett dolgozol, vagy hogy vesztesen kerültél ki egy munkahelyi vitából, netán kellemetlenül hangos veszekedésbe torkollt egy konfliktus? Volt már, hogy nem mertél kiállni magadért vagy az igazadért és hazavitted a feszültséget, majd az otthoniakon töltötted ki? Te mersz konfrontálódni, vagy inkább megtartod magadnak a véleményedet?

Az életben sokféleképpen lehet kategorizálni az embereket. Életkor szerint, nemi, vallási, vagy faji hovatartozás alapján is külön csoportokba rendeződhetünk. Így beszédmodorunkat tekintve (eléggé leegyszerűsítve), de három féle ember létezik. Van a passzív, az agresszív és az asszertív kommunikációra képes ember. Ne aggódj, előfordulhat, hogy bizonyos helyzetekben egyik, majd a másik csoportba tartozol. Ez nagyban függ a beszédpartnered társadalomban betöltött szerepétől, illetve a személyes kapcsolatotok mélységétől. Tudom, most sokunkban egészen extrém szituációk elevenedtek meg, mégis szeretném ezeket a nagy szavakat abszolút hétköznapi helyzetekre vonatkoztatni. Például amikor mindenáron végig visszük akaratunkat a munkatársunkon, házastársunkon és a másikat nem vesszük figyelembe, akkor azt a viselkedést agresszívnak nevezzük. Ha folyamatosan beállunk a másik igényei mögé, egyfajta alárendelt szerepbe kerülünk, akkor a viselkedésünk passzív. Mindkét kommunikációs stílus megbetegít hosszú távon, így érdemes változtatnunk. Kevesen születnek tökéletes kommunikációs képességgel, ezért érdemes magunkévá tennünk a tudatos és magabiztos problémamegoldás formáját. Az asszertív kommunikáció alapja, hogy mindamellet, hogy képviselem saját magam, a másik érdekeit is tiszteletben-, és szem előtt tartom.

Az asszertív kommunikációhoz három dologra van szükség:

1. önérvényesítés/énközlés: tehát saját magam képviselete 2. értő figyelem: a másik fél meghallgatása 3. önismeret Az énközlés segít, hogy a másik fél ne vegye támadásnak a gondolataidat, hiszen ha magadról beszélsz, máris elkerülted a hibáztatást és a sértő megjegyzéseket. Mondd el, mit gondolsz és érzel a problémáról, illetve te milyen konkrét megoldást javasolsz. Amikor a másik mond valami fontosat, foglald össze saját szavaiddal mondandójának a lényegét! Ebből tudja majd, hogy meghallottad. Persze ebben az a legnagyobb kihívás, hogy miközben hallgatjuk a másikat, megérteni akarjuk őt, és ne azzal legyünk elfoglalva, hogy a válaszunkat fogalmazzuk. Hidd el kedves olvasó, ha elsajátítod a fent leírtakat, kevesebb stresszhatás ér majd, nagyobb lesz az önbizalmad és a munkahelyi/otthoni légkör is megváltozik.