Art Is Business | 14. SZÁM

Page 1

2021. ÁPRILIS | 14. SZÁM

FÓKUSZBAN: ÍRORSZÁG


AHOL A MŰVÉSZET ÉS A FORPROFIT TALÁLKOZIK!

2021. MÁJUS 14-15.

ONLINE FORMÁBAN! 6 ország vezető szakemberei 4 művészeti produkció 12 kulturális menedzser 15 vállalati menedzser JEGYEK MÁR KAPHATÓK! www.artisbusinessconference.hu

KIEMELT TÁMOGATÓK:


ELŐSZÓ KEDVES OLVASÓK! Örömmel fogadtam a felkérést, hogy én írjam az Art is Business e havi számának előszavát. Hiszem, hogy az ír tapasztalat remek példa arra, hogy az üzleti és a művészeti világ együttműködése kölcsönös előnyökkel járhat, egyúttal kézzelfogható hatással lehet a közjóra is. A kultúra nemcsak felemelő élményeket nyújt mindannyiunknak, de kommunikációs csatornaként is szolgál, új gondolatokat juttat el az emberekhez, és eszközt teremt ahhoz, hogy jobban megértsük magunkat és a világot. A művészetek fontos értékekre tanítanak, és segítenek összehozni a társadalom tagjait, közösségformáló erejük van. Ezért is tartom rendkívül fontosnak, hogy támogassuk és a lehető legszélesebb közönségréteghez eljuttassuk, mindenki számára elérhetővé tegyük a kultúrát, a művészeteket. A vállalati szponzoráció komoly támasza lehet ennek a gazdaságilag is jelentőségteljes szektornak. Sajnálatos módon a kulturális szcénára aránytalanul nagy hatást gyakorolt a COVID-19-járvány, és bár az üzleti élet szereplői is nagy kihívásoknak néznek elébe, jelen helyzetben még fontosabb a művészetek támogatása. Ez a cégek számára is rengeteg előnnyel jár, segít kidomborítani egy vállalat kultúráját, értékeit, és ami még ennél is fontosabb: segít szoros kapcsolatot építeni a közösséggel, és hozzájárul a vállalatok társadalmi felelősségvállalásához. A nagykövetek, nagykövetségek fontos szerepet játszhatnak a művészetek támogatásában, és előmozdíthatják a határokon átívelő együttműködéseket. A művészet és a kultúra segít abban, hogy nemzetek, országok megértsék egymást – ha jobban ismerjük, elfogadjuk egymást, könnyebb közös nevezőt találni, együttműködni, üzletet kötni. Írország külpolitikájának már jó ideje szerves része a kulturális diplomácia. Nagykövetségeink a világ minden táján együttműködnek a művészeti élet szereplőivel, hogy népszerűsítsék az ír kultúrát és kreativitást, így növelve Írország láthatóságát, nemzetközi hírnevét, összekapcsolva a világ ír közösségét és Írország barátait. Ezt gyakran vállalati partnerekkel együttműködve érjük el. A kulturális kötelék Írország és Magyarország között kimondottan szoros. 2019-ben, amikor megérkeztem Budapestre, nemcsak azt fedeztem fel örömmel, hogy milyen

nagyra becsülik az ír kultúrát Magyarországon, hanem azt is, hogy milyen gazdag és sokszínű a magyar művészet. A Nagykövetség művészeti projektek széles palettáját támogatja. Legutóbb Tata városával együttműködve rendeztünk kiállítást Martyn Ferenc műveiből, akinek ükapja Írországból származott, és akinek a művészetét az ír természeti és kulturális örökség inspirálta. Emellett idén a Szent Patriknapi ünnepségek részeként versenyt hirdettünk fiatal, kortárs magyar művészeknek. A verseny résztvevői az ír kulturális örökségből, valamint a világszerte elismert ólomüvegművész, Harry Clarke munkájából merítettek ihletet egy ólomüveg ablak megtervezéséhez. Ezek a projektek nem csupán a művészek közvetlen támogatását szolgálják, hanem a nagyközönség számára is hozzáférhetőbbé teszik a művészetet, és új együttműködésekre adnak lehetőséget, más szektorokban is megerősítik bilaterális kapcsolatainkat. Írországban fontos tradíciója van az állami és a magánszektor együttműködésének a művészeti élet támogatásában. Reméljük, tapasztalataink inspirálóan hatnak másokra is! Nagy örömömre szolgál, hogy az Art is Business áprilisi számának fókuszában Írország áll. Olvassák örömmel!

Ronan Gargan, Írország magyaroszági nagykövete

IMPRESSZUM MEGJELENÉS: 2021. ÁPRILIS MEGJELENIK KÉTHAVONTA | KIADÓ ÉS SZERKESZTŐSÉG: kortársPRos Kft. | www.kortarspr.hu FELELŐS SZERKESZTŐ: L. HORVÁTH KATALIN | SZERZŐK: BODNÁR JUDIT LOLA, HAJDU LÁSZLÓ, HARDI JUDIT, NAGY ZSÓFIA, SZAKSZON RÉKA KORREKTOR: HORVÁTH VIKTÓRIA | CÍMLAP: CSIZIK BALÁZS | GRAFIKUS, TÖRDELŐ: GERE ZSUZSANNA | NYOMDAI MUNKA: GRAVUS NYOMDA www.artisbusiness.hu | ISSN: 2631-1127W INGYENES KIADVÁNY. TÁMOGATÓI ELŐFIZETÉSSEL: 2500 Ft+ÁFA

1


MŰVÉSZET és ÜZLET ÍRORSZÁGBAN SZERZŐ: HAJDU LÁSZLÓ

Hogyan működik a kulturális szponzoráció Írországban? Melyek a gyakran szponzorált területek, milyen „filozófiát” követnek a szponzor vállalatok, és mit tanulhatunk az ír példából? Írország Európa nyugati perifériáján fekszik. Történelmi hagyományai és földrajzi elhelyezkedése miatt legközelebbi szomszédjával, az Egyesült Királysággal és a jelentős ír diaszpórának otthont adó Egyesült Államokkal ápolt szoros kapcsolatot. Egyértelműnek tűnhet, hogy az ír kulturális szektor, annak közönsége és az ír művészek turnélehetőségei is elsősorban ezekhez az országokhoz kötődnek. Ugyanakkor Írország egyre inkább a globális piac felé orientáló2

dik – a társadalmi és ipari változások, valamint az ír kormányzat diplomáciai célkitűzéseinek eredményeképpen. Széles körben elfogadott tény, hogy a kultúra fontos szerepet játszik az országok közötti kapcsolatépítésben, és ez a szerep az elkövetkező években tovább fog nőni. Írország kulturális életének egyik legfontosabb támogatója a kormányzat, ami az összes finanszírozás megközelítőleg 50-60 százalékát teszi ki. Az összeg nagy része különböző

kereskedelmi bevételi forrásokból származik (például: jegyeladások, bérbeadásból befolyó bevételek, díjak, szponzoráció és adományok). Bizonyos művészeti ágakban a kormányzati támogatás mértéke elérheti a 100 százalékot, míg más művészeti formákban ez az arány sokkal alacsonyabb. A legfontosabb művészeti finanszírozásért felelős kormányzati intézmény a Művészeti Tanács (Arts Council). Más intézmények, mint például a Culture Ireland (Ír Kultúra),


a Screen Ireland (Ír Film) és a Heritage Council (Örökségi Tanács) az ír művészetek tengerentúli terjesztését, az filmművészet és az ír kulturális örökség támogatását tűzték ki célul. A Kormányzat emellett olyan adózási szabályokat is kialakított, amelyek ösztönzik a befektetést a filmművészetbe, valamint az adományozást a regisztrált művészeti jótékonysági szervezetek javára. – A kulturális szektor teljes bevételének megközelítőleg 5-10 százalékát jelentik a vállalati szponzorációból, tagdíjakból és adományokból származó bevételek – mondta Andrew Hetherington, az egyik legbefolyásosabb ír kulturális civil szervezet, a Business to Arts vezérigazgatója. A kulturális szponzoráció az 1980-as években kezdett mindennapossá válni, a 2000-es évek óta pedig egyre kifinomultabbá vált. Ennek hátterében a vállalatok stratégiai marketingtevékenysége, a társadalmi felelősségvállalás szerepének és a vállalatok kommunikációs tevékenységének felértékelődése áll. A szponzoráció fontos eszköz egy vállalat tárházában, aminek segítségével megszólíthatja a fogyasztókat és a befektetőket is. Azok a vállalatok, amelyek szponzorálják a művészeteket, céljuknak tekintik, hogy szoros kapcsolatot építsenek ki a különböző művészeti ágak célközönségével, többek közt helyszínek, kiállítások és művészeti fesztiválok támogatásán keresztül. Mindez hozzájárul a szponzorok láthatóságának növeléséhez is. – A szponzoráció növekvő ágazat, de a pandémia hatásai itt is érezhetőek. Véleményem szerint a Covid-19-járvány következtében a szponzorációs ágazatnak is komoly stratégiai kihívásokkal kell majd szembenéznie a következő néhány évben – fejti ki Mr. Hetherington. – Írország kis ország, a múltban gyakran kellett közösen legyőznünk jelentős gazdasági kihívásokat. Emiatt is van okunk optimizmussal tekinteni a szponzoráció jövőjére. Azok a vállalatok, amelyeknek jelenleg is vannak pénzügyi forrásai a kultúra támogatására, fontos pillérei lehetnek a helyreállításnak. A szponzorációs lehetőségek felkutatása középtávon az egyik legegyszerűbb módja a szektor fenntartásának. A Business to Arts szervezet minden évben megjelenteti az Arts, Fes-

tival and Music Sponsorship Report nevű kiadványt, ami betekintést nyújt azokba a módszerekbe, amelyek segítségével a művészetek, zenei szervezetek és fesztiválok szponzorokat szereznek. A szponzorációs piac három részre oszlik: a források harmada a fesztiválok és hasonló rendezvények, harmada a zeneművészet és szórakozóhelyek, míg a fennmaradó összeg egyéb művészeti formák támogatására hasznosul. A teljes vállalati szponzoráció a régióban 20-25 millió euróra rúg évente, ami a kultúra támogatására elkülönített éves kormányzati összeg 5-10 százalékát teszi ki. Írországban a félállami kereskedelmi vállalatok körében fontos hagyománya van a művészetek pártolásának, a cégek különböző módokon nyújtanak támogatást a művészeti élet szereplőinek. Az ESB [lásd a következő cikkben], a Dublin Port, és a Dublin Airport csak néhány a fontosabb vállalati szponzorok közül. A pénzügyi, bankés biztosítási szektor vállalatai, mint például a Bank of Ireland [részletesen a következő cikkben] szintén fontos szerepet töltenek be a művészetek szponzorálásában. A vállalati szponzoráció általában két területre koncentrálódik: egyrészt azokra a területekre, ahol a támogatás összhangban van a vállalat marketingcéljaival, egybevág a vásárlóközönség igényeivel. A másik a brand alignment, vagyis az, amikor egy vállalat azonosul bizonyos művészeti brandekkel és értékekkel – például a kreativitás, a világszínvonalú teljesítmény fontosságának kiemelése, vagy a közösségek támogatása kulturális oktatási iniciatívák segítségével. A gyakorlatban gyakran a kettő valamilyen kombinációjáról beszélhetünk. – A Business to Artsnál általában eltérő módon kezeljük a kereskedelmi szektort és a nonprofit szektort. Példának okáért a zeneművészet mindig is nagyobb szegmensét jelentette a művészeti szponzorációs piacnak – folytatja Mr. Hetherington. – Szerencsések vagyunk, hisz’ sok világhírű zeneművész származik Írországból. Az irodalom szintén jelentős művészeti ág. Írország generációk óta nemzetközileg elismert írók sorát adja a világnak, akiknek a munkája nyomán az irodalom fontos kulturális szektorrá

vált. A színház- és filmművészeti szektor szintén erős, és egyre fontosabb szerepet tölt be globális szinten is. Más művészeti formákban egyelőre nem ilyen jó a hírnevünk, Magyarországon sokan talán nem hallottak a nagyra becsült vizuális művészeinkről, kortárs táncművészeinkről, operaénekeseinkről… De ők is jelen vannak a művészeti életben. Írország négy legfontosabb nagyvárosa Dublin, Cork, Galway és Limerick, melyek népességszáma eltérő. A legnagyobb Dublin, 1,3 millió lakossal, ami a teljes lakosság 30-40 százaléka. A művészeti támogatások nagyrészt szintén Dublinban koncentrálódnak. Ugyanakkor az utóbbi időben a kormányzati finanszírozási prioritások a regionális fejlesztés irányába mozdultak el. – Ez a változás lassan a kulturális támogatásokban is kezd visszaköszönni, növekedést látunk a helyi partneri kapcsolatokban regionális vállalatok és művészeti szervezetek közt – magyarázza a vezérigazgató. Az utóbbi években több nemzetközi cég is Írországba tette a székhelyét. Az 1990-es évek óta a kormány fejlesztési programjának egyik központi eleme volt a pénzügyi szolgáltatási szektor növelése. A közelmúltban ezt a stratégiát szélesebb körre is kiterjesztették, beleértve olyan iparágakat, mint a technológia- és a gyógyszeripar. Ennek eredményeként az országban nőtt a globális munkaerő jelenléte és ezzel együtt a multikulturalizmus, nem utolsósorban felértékelődött a nemzetközi kapcsolatok szerepe és fontossága. Írországot ma a világ minden tájáról érkezett emberek tekintik otthonuknak, például jelentős lengyel közösség él az országban. – Írország véleményem szerint nyitott és multikulturális hellyé vált. Én magam legalább annyira érzem magam európai, mint ír állampolgárnak. Emellett Írország hosszú ideje fontos kapcsolatot ápol az Egyesült Államokkal, ahol jelentős ír diaszpóra él. Írország globális orientációja az ország egyik különlegessége. Remélem, ez lehetőséget biztosít arra, hogy kultúránkon keresztül további kapcsolatokat építhessünk ki más országokkal és állampolgáraikkal, akik eddig nem ismerték a történetünket – fogalmaz Andrew Hetherington. 3


BUSINESS to ARTS SZERZŐ: H. L.

Az 1988-ban alapított Business to Arts tagságon alapuló ír művészeti jótékonysági szervezet, amely közvetítőként elősegíti és támogatja a kreatív együttműködések kialakítását az üzleti világ szereplői, magánszemélyek és a művészetek közt. Céljaik közt szerepel, hogy hamarosan alapítványi formát öltsenek. Andrew Hetheringtonnal, a Business to Arts vezérigazgatójával beszélgettünk. Mi szükség van művészeti jótékonysági szervezetre manapság Írországban? Kritikus fontosságú, hogy különböző bevételi forrásokat hozzunk létre a művészetek és a kultúra területén, elsősorban a beszűkült finanszírozási lehetőségek miatt. Emellett sajnálatos tény, hogy Írországban nincsenek privát támogatási alapok, melyek éves rendszerességgel, kifejezetten a művészet és a kultúra támogatásával foglalkoznak. Hogy írná le a működési modelljüket? A legkönnyebben talán úgy tudnám szemléltetni a munkánkat, ha 4

bemutatom, honnan származnak a forrásaink. A bevételeink körülbelül negyven százaléka vállalati tagsági előfizetésekből származik. Tagjaink változatos iparági hátterekből érkeznek. Különböző módokon segítjük őket, például munkatársaink tanácsadóként a projektjeiket, kampányaikat. Ezen felül szponzorációs és kormányzati forrásokból is származnak bevételeink. Ez körülbelül harmincöt százalékát teszi ki a teljes költségvetésünknek. Vannak konkrét programjaink, például a National Awards rendszer, ami olyan kategóriákban oszt díjakat, mint például a művészeti szponzoráció, a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR),

a komissziók és a filantrópia. Emellett oktatási célokra szintén kapunk forrásokat: a művészetek és a kultúra területén dolgozó szakembereknek nyújtunk képzést fundraising és marketing területen. Bevételeink további tizenöt százalékát a tanácsadói szolgáltatásokból szerezzük, a maradék pedig különböző alacsonyabb szintű tevékenységekből származik. Projektfókuszú szervezet vagyunk, eredményorientált szellemben dolgozunk. Változatos feladatokat végzünk, amelyek közös célja az, hogy művészeket és művészeti szervezeteket a privát szektorból származó bevételi forrásokhoz juttassunk.


Úgy tűnik, igen szofisztikált, üzleti jellegű a stratégiájuk és a gyakorlatuk. Valóban igyekszünk. Van egy ötéves stratégiai tervünk a 2018-23-ig tartó időszakra. A tervet az elmúlt években tapasztalt rugalmasság, illetve a partnereink jövőbeli ambíciói, célkitűzései inspirálták. Annak érdekében, hogy a fenntartható fejlődés szakaszába léphessünk, alkalmazkodnunk kell a változó körülményeinkhez, és növelnünk kell a relevanciánkat a lehetséges partnerek lehető legszélesebb skálája számára. Örömmel mondhatom, hogy az elmúlt években összességében növekedtek a bevételeink. Célunk, hogy a Business to Arts megkerülhetetlen szereplő legyen Írországban, a kreativitás és az ipar találkozásának középpontjában. Szeretnénk általánosan elismertek lenni a privát szektor és a művészetek közötti kapcsolatok közvetítőjeként, jó gyakorlatok kidolgozója és megvalósítójaként. Stratégiai céljainkat víziónk megvalósításának szolgálatában alakítottuk ki. Ezek egyike, hogy támogatást nyújtunk tagjainknak és a velünk kapcsolatban álló szervezeteknek annak érdekében, hogy tovább építsék kapacitásaikat a művészetek területén és az üzleti világban. A másik pedig hírnevünk építése – a köztudat úgy tartson minket számon, mint a legfontosabb szervezetet, amelyhez vállalatok, magánszemélyek és más szervezetek fordulhatnak, ha kapcsolatba szeretnének kerülni a művészekkel és a művészetekkel. Milyen alapokon nyugszik partnerségük a művészekkel? A művészetek és kulturális szervezetek számára is van tagsági lehetőségünk. A kulturális szervezetek esetében ez lehetőséget nyújt arra, hogy strukturált módon, évente kétszer-háromszor találkozzunk, és felmérjük rövid vagy hosszú távú adománygyűjtési szükségleteiket. Mivel ismerjük az aktuális történéseket a művészeti és kulturális szektorban, képesek vagyunk a legmegfelelőbb módon összekapcsolni művészeket a különböző finanszírozási lehetőségekkel. Milyen iniciatíváik vannak? Az Arts Affiliate Programme kulturális szervezeteknek és szakembereknek

nyújt széles körű szolgáltatást a kapacitásépítés és a fenntarthatóság növelése, valamint a változatos bevételi források kialakítása érdekében. Közismertek a színvonalas belső képzéseink, az Irish Times Traininggel hosszú ideje fennálló együttműködésünk és a rendszeres tanácsadói üléseink. Ezekkel a szolgáltatásokkal segítünk a kulturális szervezeteknek és szakembereknek, hogy ténylegesen tudjanak adományt gyűjteni, kommunikálni, megerősítsék a vezetői képességeiket, és kifejlesszék a stratégiájukat. A Business to Arts Awards az egyik zászlóshajónk. Ennek keretében minden évben elismeréssel illetjük azokat a vállalatokat, művészeket és szervezeteket, akik, amelyek hozzájárulnak a jó gyakorlatok kifejlesztéséhez a kreatív együttműködések keretében, a szponzoráció, az alkalmazottak bevonása, a komissziók, a társadalmi felelősségvállalás vagy a közösségi kapcsolatok terén. A díjátadó az egyik legfontosabb esemény az ír vállalatok és kulturális szervezetek naptárában. Az elmúlt években jelentős befektetéssel növeltük a díj reputációját, digitális kapacitásait és kutatási eredményeit. A New Stream egy hosszú távú kapacitásépítő program művészeti és kulturális területen. Anyagi hozzájárulást és kétéves, professzionális képzést nyújt művészeti adománygyűjtőknek és szervezeteiknek. A Fund it.ie pedig a közösségi finanszírozási honlapunk Írország kreatív projektjei számára – bárkinek lehetőséget nyújt, hogy segítsék a jó ötletek megvalósulását. Célja, hogy elősegítse az egyéni adományok számának növekedését a kreatív szektorban, és megkönnyítse a kreatív projektek értékesítését. Említene néhányat a legutóbbi projektjeik közül? Szerencsések vagyunk, mert alkalmunk van együtt dolgozni az ország egyik legnagyobb bankjával. Az Ír Bank 2020 és 2022 között egymillió eurónyi finanszírozást oszt majd szét művészeti projektek között. Egy ilyen projekt nem valósulhat meg egyik napról a másikra. Bizalom, hitelesség és erőforrások magas szintje szükséges a létrejöttéhez. A mi feladatunk, hogy megtaláljuk a lehető legjobb projekteket a művészetek területén, nyílt pályázatok segítségével.

Az egyik támogatott projekt Blaise Smith, ír vizuális művész rendkívül érdekes kezdeményezése. Blaise idén nyáron Kilkenny minden lakosáról portrét fest majd. A folyamatot rögzíti, és online is hozzáférhetővé teszi. Végül az egész projekt látható lesz a Kilkenny Arts Festival alkalmával, digitális vagy fizikai formában. Ez egy remek kis projekt, okos válasz az utazási, műélvezeti lehetőségek – Covid-19-járvány miatt bekövetkezett – beszűkülésére. A festő egy apró faluban lakik, a projekt idején az emberek elsétálnak majd mellette, köszönnek egymásnak, lehetőségük lesz érintkezni a távolságtartás szabályainak betartásával. Csodás példa ez két teljesen eltérő szint találkozására: egy kis, helyi projekt megvalósítása az ország egyik legnagyobb bankjának támogatásával. Az Electricity Supply Board (ESB) pedig vezető ír közművállalat, amely egy ír színtársulattal, a Fishamble-lel alakított ki partnerséget. A „Tiny Plays for a Brighter Future” egy mindenki számára nyitott verseny, a jelentkezőktől egy hatszáz szavas darabot várnak, a kiválasztott darabokat pedig a Fishamble társulat elő is adja majd. Az ESB esetében a fókusz kifejezetten azon van, hogy megértsék, mit jelent a „fényesebb jövő”. Látni szeretnék, mit gondolnak az emberek a jövőről, a villamosenergiafelhasználásról, az iparági változásokról, a szén-dioxid-semleges jövőről. Véleményem szerint ez is nagyon érdekes együttműködés. Milyen hatással volt a járvány a művészetimecénás-piacra? Zárjuk az interjút optimista hangvételben! A pandémiának pozitív hatásai is voltak, ezek egyike véleményem szerint az általános felismerés: milyen fontos a művészeti szektor támogatása. Ma sokkal valószínűbb, hogy azok, akik képesek támogatást nyújtani a művészeteknek, meg is teszik. Emellett rengeteg kulturális előadás vált elérhetővé online. Érdekes látni a globális trendeket az online streaming területén. Ez az egyik olyan terület, ahol országhatárokon átívelő együttműködések születhetnek. Az igazi kihívás az, hogy az Írországban készülő művészeti tartalmakat relevánssá tegyük más, példának okáért a magyar közönség számára is. 5


KÖNYV NÉLKÜL NINCS JÖVŐ SZERZŐ: HARDI JUDIT

Vallják: minden gyermek olvasó. Missziójuk, hogy minél több fiatal kezébe kerüljön minőségi olvasmány Írország-szerte. Mert egy jó könyv megváltoztatja az ember életét. Julie Jonesszal, a Children’s Books Ireland marketing- és fejlesztési vezetőjével beszélgettünk. Miért olyan fontos a szülő által felolvasott esti mese a gyerekek életében? Az olvasásban erő rejlik: megváltoztatja az életünket. Az, hogy egy gyerek olvasóvá válik vagy nem, javarészt a szülőn, gondozón múlik. Ha már egészen pici korában sokat mesélnek neki, később maga is automatikusan nyúl a könyvekért. Megannyi felmérés bizonyítja, hogy a könyvek – akár felolvassák neki, akár maga olvassa – nem csak a gyermek szókincsét, de a számolási képességét is fejlesztik. Aki sokat olvas, empatikusabb és mentálisan kiegyensúlyozottabb lesz. De kutatások bizonyítják azt is, hogy a gyermek kognitív fejlődésében nagyobb szerepet játszik 6

az olvasás, mint a szülők iskolai végzettsége. Mindebből egyértelműen kirajzolódik: rendkívül fontos, hogy a könyv a gyerek élete részévé váljon. A szülők feladata, hogy olvasásra ösztönözzék a gyerekeiket, például azzal, ha rendszeresen felolvasnak nekik, később pedig olyan könyvet adnak a kezükbe, amelyet élvezettel forgatnak. Ebben segít a szülőknek a Children’s Books Ireland, például a megfelelő könyvek biztosításával: minden életkorban a gyerek értelmi szintjének ajánlott irodalmi alkotásokat tanácsolunk. Sok gyereknek nem adatik meg, hogy elalvás előtt esti mesét halljanak a szüleiktől, nem könyvek között

nőnek fel, így nem is jutnak hozzá a gyermekirodalom legjobbjaihoz. Őket hogyan ösztönzik olvasásra? Tapasztalatunk szerint azok válnak olvasó felnőtté, akiknek hároméves korukra már van kedvenc könyvük, illetve akik viszonylag fiatalon lesznek tagjai egy könyvtárnak. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem minden gyerek jut hozzá a megfelelő irodalomhoz nemcsak az otthonában, de még az óvodában, iskolában sem, ahogyan sokaknak nem adatik meg a lehetőség, hogy könyvtárba járjanak. Megan�nyi oka lehet ennek: társadalmi és gazdasági, kulturális és edukációs különbségek, vagy akár nyelvi nehézségek.


Számtalan projektünk fókuszál ezekre a gyerekekre. Rendszeresen adományozunk könyvet ilyen fiataloknak. Tavaly decemberben alapítóink és támogatóink segítségével országszerte nyolcezer ír gyermekkönyv talált ifjú gazdára kórházakban és hajléktalanszállókon. Ezzel együtt tavaly összesen tizennyolcezer könyvet adományoztunk. És miként ösztönzik a felnőtteket, hogy adjanak könyvet a gyerekek kezébe? Alapvető feladatunknak tekintjük, hogy a gyerekek hozzájussanak az életkoruknak megfelelő, minőségi irodalomhoz. Kapcsolatba léptünk az ír kormány által támogatott Írországi Könyvtárosok és az Egészséges Írország nevű szervezettel, velük februárban nemzeti olvasónapot tartottunk, hirdetve ezzel is: olvasni öröm! Régi és jó a kapcsolatunk a nemzeti műsorszolgáltatóval, itt havonta tartunk könyvklubot; szorosan együttműködünk az ír pedagógusszövetséggel, ezen felül kéthavonta tematikus magazint jelentetünk meg. Megosztjuk szervezetünk céljait a nagyközönséggel, és különös figyelmet fordítunk azokra a felnőttekre, akik a legnagyobb hatással vannak a gyerekekre: a szülőkkel, pedagógusokkal, könyvtárosokkal, könyvkereskedőkkel. És persze nem feledkezhetünk meg legfontosabb partnereinkről, a gyermekirodalom alkotóiról, az írókról, illusztrátorokról, könyvkiadókról sem. Hogyan dolgoztak tavaly, a megváltozott körülmények között? Nagyon büszkék vagyunk a csapatunkra, amely a nehéz tavalyi évben is kitartóan és fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy minél több gyerekből váljon olvasó. Hogy a lehető legnagyobb hatást érhessük el, abban segítségünkre voltak állandó partnereink, támogatóink és szponzoraink is. Több eseményünk is online térben zajlott, például a KPMG-vel közös Children’s Book Ireland Díj átadási ceremóniája, illetve legújabb Gyermekdíjas (Laureate na Nóg) szerzőnk, Áine Ní Ghlinn is virtuális közönség előtt vehette át az elismerést. Írország-szerte maradtak otthon a családok húsvétkor – házhoz vittük hát a Képzelet-nemzet játszókönyvünket. A nemzeti postaszolgálatnak

köszönhetően kétszázharminezer otthonba jutott el a könyv, ami összehozta az ország vezető gyermekirodalmi művészeit és a családokat, hogy közösen olvassanak, írjanak, alkossanak. Mindemellett bővítettük olvasási útmutatónkat is: tematikus irodalmi listával és szülőket támogató pakkal segítettük a felnőtteket. A sűrű év fénypontja pedig a lehetőség volt, hogy partnerei lehettünk az ország legnézettebb adománygyűjtő műsorának, az RTÉ Toy Show Appealnak. Mi a legfontosabb idei célkitűzésük? Ahhoz, hogy minél több könyv kerüljön fiatal kezekbe, a Children’s Books Ireland iskolai könyvadományozást indított hátrányos helyzetű iskolák számára. Írországban ugyanis a kormányzat nem támogatja az iskolai könyvtárakat. Ezért indítottuk el a Rubert Dunbar emlékére szervezett könyvtári programunkat (Robert Dunbar Memorial Libraries Programme). Ennek keretein belül évente pályázatot hirdetünk hátrányos helyzetű oktatási intézményeknek. Tavaly rekordszámú, négyszáz pályázat érkezett; a program négyéves működése során így összesen ezeregyszáz pályázat érkezett be különböző iskolákból. Az, hogy ennyi intézmény pályázik, megmutatja, hogy az intézményeknek és így az ott tanuló gyerekeknek nagy szükségük van minőségi kortárs irodalomra. Továbbra is szorgalmazzuk, hogy az Oktatási Minisztérium támogassa az iskolai könyvtárakat, hiszen ez nem csupán az irodalom- és nyelvtanoktatás minőségét javítja, de fejleszti a gyerekek kreativitását és képzelőerejét is. Írországban sokan támogatják a törekvéseiket, de partnerekre leltek országhatáron kívül is? Több programunk is szoros nemzetközi együttműködésben valósul meg. Könyvmag névre keresztelt babakönyv-ajándékozási programunk például nemzetközi modellen alapul. A JP McManus Benevolent Fund és a ReThink Ireland által indított programnak köszönhetően kétezer-egyszáz baba kapott már könyvet élete első három évében. E fontos programot egy, az Egyesült Királyságban már népszerű projekt, a Bookstart inspirálta – ez egyébként nemcsak Írországban, de világszerte talált követőkre. A programban részt vevő országok

minden évben megosztják egymással tudásukat, kutatási eredményeiket és tapasztalataikat a könyvadományozásról. De a már említett Gyermekirodalmi díjunk, a Laureate na Nóg is nemzetközi program része. A Bolognában megrendezett Nemzetközi Gyermekkönyvvásáron (ami tavaly elmaradt) vezettünk nem csak nyilvános fórumot, de megszerveztük a gyermekirodalmi díjazottak találkozóit, plenáris üléseket rendezünk a nemzetközi delegáltaknak, és amennyiben szükségük van támogatásra, megosztjuk velük tapasztalatainkat a nemzeti díjunkkal kapcsolatban. Így már Új-Zéland és Olaszország is kiosztotta saját Gyermekirodalmi Díját. Mit javasolnak más országoknak, hogyan neveljenek olvasni szerető gyerekeket? Minden ország különböző, minden gyerek helyzete más, van, aki karnyújtásra tudhat magáénak remek gyerekkönyveket otthon, az iskolában, vagy adott a lehetősége könyvtári tagságra, míg másoknak ez nem adatik meg. Sajnos sok olyan gyereket ismerünk, akik családjában nem divat az olvasás, és nincs is otthon könyv. Akadnak olyan családok is, ahol az írástudatlanság vagy nyelvi hiányok akadályozzák a szülőket abban, hogy megszerettessék gyermekeikkel az olvasást. Egyszerű a víziónk: minden gyerek olvasó. Úgy döntöttünk – és ezt javasoljuk más országoknak is –, munkánk középpontjába nem csak az olvasás népszerűsítését állítjuk, de segítjük a fiatalokat abban is, hogy az oktatásnak köszönhetően is remek könyvekhez jussanak. Olvassanak élvezettel! Hogyan érhetjük ezt el? Például azzal, ha nem egyetlen típusú könyvet adunk a kezükbe, ha megadjuk nekik a választás lehetőségét, így remek alkotások közül választhatják ki a számukra legmegfelelőbbet. Elég lehet csak egy könyv, hogy rádöbbenjenek: nem olvasni nem szeretnek, egyszerűen csak nem találták még meg a számukra leginkább megfelelő olvasmányt. Biztosak vagyunk benne, hogyha a gyerekek kezébe az értelmi és érzelmi szintjüknek megfelelő, minőségi olvasmány kerül, olvasni szerető felnőttekké válnak. Ráadásul így javulnak majd iskolai eredményeik, szellemileg jobban fejlődnek. 7


Megkérhetem, hogy mutassa be az Ír Bankot a magyar közönségnek? Az Ír Bank Csoport diverzifikált pénzügyi szolgáltató csoport. 1783-ban, Királyi Chartával alapították. A csoport tradicionális, ügyfélközpontú kereskedelmi bank, konzervatív üzleti filozófiával. Fő stratégiai céljai közt szerepel a bank átalakítása, a banki kultúra, rendszerek és az üzleti modell fejlesztése; az ügyfelek magas szintű kiszolgálása és a fenntartható profit növelése. Mik a bank fő értékei? NÉGY FŐ ÉRTÉK MENTÉN DOLGOZUNK, EZEK A KÖVETKEZŐK:

AZ ÍR BANK A KULTÚRÁÉRT SZERZŐ: H. L.

A majdnem kétszázötven éve fennálló nemzeti intézmény, az Ír Bank nagyon komoly összegekkel támogatja az ír kultúrát, művészetet. Több nagyszabású projekt kezdeményezője vagy lelkes szponzora, az Óriások lépcsőjénél játszódó performance-tól a „Teherautós Shakespeare”-ig. Paula Murphy, a bank szponzorációs, CSR-igazgatója avat be minket a részletekbe. 8

Ügyfélközpontúság Jól megértjük az ügyfeleinket, figyelünk az igényeikre, a lehető legjobban kiszolgáljuk elvárásaikat. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy lépést tartsunk ügyfeleink változó igényeivel. Egy csoport, egy csapat A beosztottak és a menedzsment kölcsönösen tanulnak egymástól, megosztják egymással az elképzeléseiket. Nyílt, bizalmas és támogató légkört építünk ki, kiemelten figyelünk arra, hogy ötletek, gondolkodásmódok és tapasztalatok széles tárházát hozzuk létre, ezzel is elősegítve a kreativitást. Felelősség Ügyfeleink, kollégáink és közösségeink bízhatnak bennünk, hogy mindenkor az érdekeiknek megfelelően cselekszünk. Folyamatosan tanulunk a hibáinkból, és ünnepeljük közös sikereinket. Agilitás Nyitott, pozitív hozzáállással dolgozunk, gyorsan reagálunk a kihívásokra, és proaktívan keressük a különböző perspektívákat az új, egyszerűbb módszereket ügyfeleink kiszolgálására. Mit érdemes tudunk a finanszírozási tevékenységükről? Egyik legfontosabb eleme, hogy az Ír Bank Zöld Kötvények kibocsátásával hétszázötven-millió eurót gyűjtött fenntartható projektek támogatására. Az összegből zöld épületekkel és energiahatékonysággal, megújuló energiaforrásokkal és zöld közleke-


déssel kapcsolatos projekteket támogatunk. Ez a Bank új, „Befektetés a Holnapba” nevű, felelős és fenntartható üzleti stratégiájának egyik alappillére. Elkötelezettek vagyunk a zöld átmenet támogatása iránt, ügyfeleinkkel, kollégáinkkal és közösségeinkkel együttműködve, és célul tűztük ki egy reziliens, rugalmasan ellenálló, klímasemleges gazdaság kialakításának támogatását 2050-ig – az ír és a brit kormány közös céljaival összhangban. A fenntartható finanszírozás mellett 2022 végéig a portfóliónkba beépítünk tudományosan megalapozott célkitűzéseket, és az új tevékenységeinket 2030-ig klímasemlegessé tesszük. Az Ír Bank már most rendelkezik egy kétmilliárd eurós Fenntartható Finanszírozási Alappal, amiből eddig kilencszázötven-millió eurót osztottunk ki zöld hitelként lakástulajdonosoknak és cégeknek. A csoport emellett saját szén-dioxid-intenzitását is csökkentette, 2011 óta hetvenhét százalékkal mérsékeltük a közvetlen (Scope 1) és a vásárolt energiához kapcsolódó (Scope 2) kibocsátásunkat. A tiszta környezet és hatékony környezetvédelem alapvető pillére a jó üzleti gyakorlatnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy üzleti tevékenységünk hat a környezetre, globálisan és lokálisan is. Emiatt kiemelten fontosnak tartjuk, hogy minimalizáljuk a tevékenységünk környezetre gyakorolt káros hatását. Milyen „filozófia” mentén alakították ki a bank szponzorációs stratégiáját és tevékenységét? A szponzoráció „kötelező” eleme a bank működésének. A vállalat jelentős szponzorációs programmal rendelkezik, a támogatások széles spektrumon mozognak, beleértve a vállalatisport-, művészeti és kulturális tevékenységet is. Legfontosabb stratégiai célkitűzésünk olyan kapcsolatokat, aktivitásokat kiépíteni, amelyek pozitív hatással lehetnek a közösségeinkre, ahol mi magunk is élünk és dolgozunk, ezzel együtt növelve a láthatóságunkat és a márkamutatókat. Szponzorációs tevékenységünk segítségével lehetőségünk van kapcsolatot építeni olyan iniciatívákkal, amelyek támogatják a fiatalokat, gondozzák a jövő sporttehetségeit, ösztönzik a vállalkozói szellemet, különböző kultúrákat karolnak fel. Így végeredményben Írország

teljes területén segítséget nyújthatunk a közösségek felvirágoztatásához. Kutatások bizonyítják, hogy a szponzoráció jobb módszer a cégek és brandek értékeinek átadására és népszerűsítésére, mint a reklámok. Azt akarjuk elérni, hogy az emberek lássák és hig�gyenek abban: segítünk megerősíteni a közösségeiket. Milyen irányelvek szerint hoznak döntéseket az együttműködések kialakításánál? Például a Bank of Ireland Begin Together Arts Fundra gondolok. Több kritérium alapján hozzuk meg a döntéseket, többek között megfontoljuk, hogyan járul hozzá az együttműködés az üzleti céljainkhoz, hogyan segíti a közösség erősödését, hogyan tudunk együtt dolgozni a partnerrel, hogy mind a jogtulajdonos, mint a szponzor számára kölcsönösen előnyös „történetet” tudjunk elmesélni, és hogy összevág-e az együttműködés az értékeinkkel, beleillik-e a saját szponzorportfóliónkba. A Begin Together Arts Fund esetében tudtuk, hogy a művészközösségre a járvány különösen rossz hatással volt. A Business to Artsszal hosszú ideje együttműködünk, jól ismerjük egymást, így ideális partnernek bizonyultak a közös munkához. Együtt sikerült egy tényleges és népszerű támogatási alapot létrehozni, amit más adakozók is alapul vehetnek – ez szintén az egyik alapvető célunk volt. A Begin Together Arts Fundhoz kapcsolódóan van olyan szektora a művészvilágnak, amivel a bank különösen szoros kapcsolatot ápol? A Begin Together Arts Fund a művészetek minden válfaja előtt nyitva áll, beleértve a zeneművészet, színház, képzőművészet, szépművészet, film, szobrászat, cirkuszművészet képviselőit, de más művészeti ágakat is. Művészek széles köre jelentkezett rengeteg különböző projekttel, ami alapvetően biztató jel volt, és a kiválasztott projektek is tükrözik ezt a sokszínűséget. Különösen fontos volt számunkra, hogy olyan művészeti formákat is támogassunk a népszerűbb művészeti ágak mellett, amelyek általában kevésbé hozzáférhetőek, így a művészet gondolkodásmódunkra, világlátásunkra gyakorolt hatását mindenki átélhesse, ezen keresztül

is reflektálni tudjunk a járványhelyzet hatásaira. Miért választották partnernek a Business to Artsot? Az Ír Bank már hosszú ideje remek kapcsolatot ápol a Business to Arts szervezettel. Úgy véljük, mély szakértelemmel rendelkezik a területen, és hiteles a művészek és művészeti csoportok körében. Az Arts & Business Észak-Írországgal ápolt szoros kapcsolatuk révén lehetőségük van egy teljes Írországra kiterjedő megközelítést kialakítani, ez pedig saját stratégiánknak is fontos eleme. Mint minden együttműködés esetében, itt is elengedhetetlenül fontos, hogy jó legyen együtt dolgozni azokkal, akikkel partnerséget alakítunk ki, hogy lelkes, elkötelezett, hozzáértő emberekkel dolgozzunk, akikkel jó kapcsolatot tudunk ápolni. Ez pedig a Business to Arts esetében száz százalékig így van. Elképesztően élvezetes a közös munka! Megemlítene néhányat a Begin Together Arts Fund projektjei közül, amelyek különösen közel állnak a szívéhez? Annyi fantasztikus projekt van a támogatottak között, hogy szinte lehetetlen választani, de kifejezetten szeretem a Benchmarks nevű projektet, ami Antrimban, az Óriások Útján kap majd helyet. Két alacsony támlás, hordalékfából kialakított padot helyezünk el a Runkerry strandnál. A padokat üveg, kerámia és réz segítségével öntik végleges formába, és egymással szemben, de – ami a legfontosabb – egymástól több mint két méterre helyezik majd el őket. Teljesen más műfaj, de szintén nagyon élvezem a Cycle Circus nevű projektet, amit Flann O’Brien szatirikus és abszurd írásai és biciklis kalandjai inspiráltak. A társulat korábbi, szociopolitikai élű, komikus kortárs cirkuszi előadásainak tapasztalataira alapozva a Cycle Circus negyvenöt perces előadás lesz, amit különböző, biciklivel megközelíthető helyszíneken, akár naponta négyszer is előadnak. És végül, talán mert nekem is van egy iskoláskorú gyermekem, alig várom, hogy lássam, hogyan hozza el a Lear Király egy furgonban Shakespeare-t azokhoz az iskolásokhoz, akik jelenleg nem jutnak el a hagyományos színházakba. 9


ESB

– Egy kitűnő vállalat Írországban SZERZŐ: H.L.

Az 1927-ben alapított Electricity Supply Board (ESB) vezető szerepet vállal Írországban a fényesebb, tisztább, zöld jövőért, emellett bőkezű támogatója a művészeteknek és a kultúrának. Bevin Cody, a vállalat reputációs menedzsere avat be minket a részletekbe.

Mit érdemes tudnunk az Electricity Supply Boardról? Az ESB egy állami vállalat, amit az Ír Köztársaság a Villamos Energia (Szolgáltatási) Törvénnyel alapított. Az ESB kilencvenöt százalékban az ír kormány tulajdonában van. A vállalat felelős az ország villamosenergia-hálózatának fenntartásáért és fejlesztéséért. Jelenleg több mint háromszáz beszállító vesz részt az ország különböző részein elektromos áram előállításában és szolgáltatásában. Az ESB vezető ír közművállalat, elsődleges célunknak tekintjük, hogy ügyfeleinknek kiváló szolgáltatást nyújtsunk, és megőrizzük a pénzügyi stabilitásunkat. Szabályozói eszközalapunk hozzávetőlegesen kilencmilliárd euró, villamosenergia-termelési kapacitásunk a teljes szigetet lefedő piac negyvenhárom százaléka. Jelenleg hozzávetőlegesen egymillió-négyszázezer fogyasztónak szolgáltatunk áramot. Az ESB Csoport körülbelül nyolcezer embert foglalkoztat. Emellett ESB International (ESBI) néven alapítottunk egy globális mérnöki tanácsadó vállalatot, ami a közüzemi szektorra specializálódott. Az ESBI nemzetközi kliensek nagyszabású beruházási projektjeire szakosodott. A cég megalapítása óta több mint százhúsz országban valósított meg különböző projekteket. Világszínvonalú csapattal segítjük klienseinket a világ minden táján, hogy modern, hatékony energiarendszereket hozzanak létre. 10

Stratégiai nyilatkozatunk egyesíti a földrajzi és üzleti fókuszunkat, illetve az ügyfélközpontúság és az együttműködés, innováció iránti elkötelezettségünket. Célunk, hogy Írország, Észak-Írország és Nagy-Britannia teljes területén kielégítsük ügyfeleink energiaszükségleteit, és innovatív, értékorientált megoldásokat hozzunk létre egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású világ megteremtéséért. Stratégiánk ezenkívül figyelembe veszi az üzleti környezetet, a klíma- és energiapolitikai szempontokat, a technológia fejlődését, a változó fogyasztói szükségleteket és az új üzleti modellek megjelenését. Tudna néhány példát említeni ezekre az új üzleti modellekre? 1998-ban nyitottuk meg az első szélerőműtelepünket. Ennek együttes kapacitása öt megawatt, ami körülbelül háromezer háztartás áramenergiaigényét tudja fedezni zöld energia segítségével. Azóta továbbfejlesztettük a megújulóenergia-portfóliónkat, akvizíciókkal és partnerségi kapcsolatok kiépítésével is kiegészítettük. A jelenlegi szélenergia-portfóliónk több mint négyszáz megawatt, és jelenleg is vizsgálunk újabb befektetési lehetőségeket a szélenergia és egyéb alternatív megújuló energiaforrások területén. Hogy egy másik befektetést is megemlítsek a zöld jövő területén: 2010ben megalapítottuk az ecars-t, aminek égisze alatt töltő-infrastruktúrát alakítottunk ki elektromos járművekhez, hogy támogassuk ezek bevezetését

az országban. Az elektromos járművek nagyobb elterjedésének érdekében kritikus kérdés a jól megközelíthető töltőállomások felállítása az ország minden pontján és az otthonokban is. Az ESB felelős a rendszer kialakításáért mint a villamosenergia-rendszer egyedüli tulajdonosa és működtetője Írországban. Jelenleg ezerkétszáz nyilvános töltőállomás van a sziget minden pontján. Küldetésünknek tekintjük, hogy fenntartható és versenyképes energetikai megoldásokat hozzunk el ügyfeleink számára. Célunk, hogy Írország vezető energiavállalata, valamint a teljes sziget piacán versenyképesek legyünk. Általánosságban elmondhatom, hogy fényesebb jövőt szeretnénk kialakítani, és ennek érdekében törekszünk arra, hogy vezető szerepet vállaljunk, az átmenetben utat mutassunk egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású, tiszta, megbízható és megfizethető villamosenergián alapuló jövő felé. Áttérve a művészetekre, milyen „filozófia” mentén alakították ki az ESB kulturális szponzorációs stratégiáját és tevékenységét? A művészeteket fontos eszköznek tekintjük ahhoz, hogy a nyilvánosságot bevonjuk az energiarendszer átalakításába, és elsősorban e szempont alapján alakítjuk ki a művészeti partnerségeinket is. Hogy hozzák meg a döntéseiket a művészeti együttműködéseket illetően?


Általában olyan együttműködéseket keresünk, amelyek összeillenek a céljainkkal és értékeinkkel, megszólítják a részvényeseinket, és ideális esetben lehetőséget biztosítanak arra, hogy kapcsolatot alakítsunk ki különböző közösségekkel Írország területén. Erre jó példa együttműködésünk a Fishamble-lel, egy díjnyertes ír és nemzetköri színtársulattal. Észrevettük, hogy a színház kiemelkedő terepet biztosít arra, hogy párbeszédbe kezdjünk a nyilvánossággal az energiarendszerek átalakításáról, emellett szerettünk volna támogatást nyújtani egy olyan szektornak, amelyre különösen nagy hatással volt a Covid-19-járvány. Több megbeszélés során álltunk elő a „Tiny Play Challenge” (Apró Színdarab Kihívás) ötletével, ami invitálja a nyilvánosság tagjait, hogy írjanak egy hatszáz szavas darabot arról, mit jelent számukra egy szebb energiaijövő. Ez igazán kedves kis projekt, mert különböző hangok széles tárházának ad megjelenési lehetőséget, és arra ösztönzi az embereket, hogy olyan témáról gondolkodjanak, ami normális esetben nem feltétlenül jut eszükbe.

Miért választották partnerül a Business to Artsot? A Business to Arts egyedülálló képességekkel rendelkezik, hogy összehozza a művészetek kreatív potenciálját és az üzleti világ stratégiai és praktikus szükségleteit, hogy igazán innovatív és hatásos együttműködéseket alakíthassunk ki. Amellett, hogy rengeteg olyan művésszel és szervezettel ismertettek meg minket, akikkel aztán az évek során együtt dolgoztunk, kiváló rálátással rendelkeznek a művészközösségre, és remek tanácsokkal látnak el minket a művészeti együttműködések optimalizálására. Segítettek úgy átdolgozni a művészeti együttműködéseinket, hogy nem csak üzletileg relevánsabbak, de sokkal fenntarthatóbbak is lettek.

működésünk, ami különösen kedves a szívemnek, és ami nemrégiben a Business to Arts Díj várományosainak rövidített listájára is felkerült, az ESB Centre for the Study of Irish Arts (CSIA). A központ az Ír Nemzeti Galéria része. Egy tudományos munkatárs munkáját és egy kiállítási programot finanszírozunk, amelynek keretében az ír művészetet sokkal szélesebb közönségréteghez tudjuk eljuttatni, és amivel előmozdítjuk az ír művészetet.

Megemlítene néhányat a kedvenc művészeti projektjei közül? A STEAM-partnerségeinken túl az egyik hosszú távú együtt-

Van a művészeteknek olyan ága, amihez az ESB szorosabban kötődik? Az ESB-nek az évek során igen széles körű együttműködései voltak elsősorban a vizuális és az előadó-művészet területén. A portfóliónkat próbáltuk összhangba hozni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövőre irányuló törekvésünkkel. Ennek nyomán indítottuk el a „Generation Tomorrow” programot néhány évvel ezelőtt, ami a STEAM (tudomány, technológia, mérnöki tudomány, művészet és matematika) oktatását támogatja. A művészeteknek fontos szerepe van abban, hogy a fiatalok pozitív módon kapcsolódjanak a technológiához, hogy kreatív problémamegoldó készséget és hatékony kommunikációt tanuljanak. Az ESB Creative TechFest, ami a TechSpace-szel közös projektünk, és az ESB Science Blast, amit a Royal Dublin Society-vel közösen tartunk, szintén remek példa arra, hogy a kíváncsiság és a kreativitás segítségével könnyen össze lehet kapcsolni a fiatalokat a tudomány és technológia területeivel. 11


HÍD A NEMZETEK KÖZÖTT

SZERZŐ: H. J.

Másfél ezren sem élnek Magyarországon, mégis az itteni ír közösség rendkívül aktív és összetartó, és még kultúrájukból is gazdagodhatunk. Legyen szó zenéről, táncról, irodalomról, filmről vagy képzőművészetről, az ír kultúrával mindannyiunknak érdemes közelebbről megismerkedni. Szegedi Joó Mariannával, az ír nagykövetség kulturális attaséjával beszélgettünk. Zöldbe borult a Halászbástya és Szabadság emlékmű Budapesten, a Jedlik-híd Győrben: az írek nemzeti ünnepéről, Szent Patrik napjáról Magyarországon is megemlékeztünk. Összejött az ír és a magyar közösség online, hogy zenével, tánccal ünnepeljen március 17-én. – A kultúra összeköt. A kétoldali kapcsolatok építésének alappillére a kulturális diplomácia: hiszen mennyivel könnyebb üzletről beszélni, miután megismertük egymás kultúrájának legalább egy kis szeletét, mondjuk egy kiállításon, egy táncelőadáson vagy éppen egy koncerten! – mondja Szegedi Joó Marianna kulturális attasé, aki huszonegy éve dolgozik az ír nagykövetségen. – Hat nagykövet és kilenc konzul mellett dolgoztam, 12

ők mindannyian elkötelezték magukat a kulturális diplomácia mellett. A 2000-es évek elején, amikor Marianna a követségre került, „dübörgött” az ír láz: mindenki ír zenét hallgatott, vagy éppen ropta rá a hagyományos néptáncot. – A magyarok szerettek mindent, ami ír. Legfontosabb törekvésünk tehát az volt, hogy az angolszász kultúrán belül megmutassuk a kifejezetten ír kultúrára jellemző aspektusokat. Nem tétlenkedtek, húsz évvel ezelőtt is számos fesztivált szerveztek – például Hévízen és Keszthelyen –, megmutatták az ír muzsika kevésbé ismert arcát a komolyzenei koncerteken, elkezdték közös munkájukat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel és a Kodály Intézettel.

– Nem volt nehéz dolgunk, hiszen a magyarok örömmel vettek részt ezeken az eseményeken nemcsak látogatóként, de támogatóink is akadtak szép számmal. Vidéken és a fővárosban, kisebb és nagyobb településeken álltak mellénk szponzorként különböző méretű vállalkozások. Akár kisebb megmozdulást, akár nagyobb volumenű eseményt szerveztünk, mindig akadt támogatónk. Ha csak a számokat nézzük, meglepő lehet e nagy érdeklődés, hiszen mindössze ezer-ezerháromszáz ír lakik hazánkban. – Az itteni közösség százötven-kétszáz fős magját azok a diákok alkotják, akik a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen vagy vidéki nagyvárosok orvostudományi egyetemén tanulnak. Ők rendkívül aktívak.


Szent Patrik napja és Bloomsday mellett két ír nemzeti ünnepet szeretnének még népszerűbbé tenni. Egyik a világszerte ismert Halloween, amely kelta eredetű ünnepet szeretnék kevésbé amerikai, inkább ír módon, vidám kulturális fesztivállá alakítani a gyerekeknek. A másik pedig Szent Brigitta napja. Amint Marianna mondja, január 31-én a karizmatikus, erős nők kapják a főszerepet. 2021-ben másodjára ünnepelték a női kreativitást, idén a zene került fókuszba. Kortárs ír zeneszerzők és magyar zeneművészek együttműködéséből szerveztek koncertet, az előadók és a zeneszerzők is nők voltak. Ezek a csodálatos nők, akik nem csak gyereket nevelnek, vezetik a háztartást, helytállnak a pandémia legnehezebb napjain, de emellett alkotóművészek is, akik folyamatosan dolgoznak, koncerteznek – most éppen online.

Ápolják hagyományaikat, és megismertetik az ír kultúrát a közvetlen környezetükkel is, emellett hazájuk nyelvére tanítják az itt élő ír kisgyerekeket. Az ír- és az angolnyelv-oktatás mellett a fordítás is fontos: az ír nagykövetség négy éve indított ír nyelvtanfolyamot, emellett két kiváló magyar műfordító, költő, Mesterházi Mónika és Imreh András segítségével kortárs ír költészeti, műfordítói workshopokat tartanak fiataloknak. – Az írek számára rendkívül fontos a költészet, még a köztársasági elnökük is költő! Erősségünk – és ez nagyban segíti a munkánkat – az angol nyelv. A világnyelven olvasható ír költészet és dráma Magyarországon is sokakat érdekel, az ide érkező nagykövetek rendszerint rácsodálkoznak, hogy a bölcsészeti egyetemek angol tanszékén találni írlandisztikát – nevet Szegedi Joó Marianna. – Olyannyira népszerűek, hogy majd’ mindegyik, ma is élő alkotó műveit elérhetjük magyar nyelven, idén pedig már ötödik éve szervezünk könyvklubot, ahol kortárs és nem ritkán első könyves írók regényeit olvassuk angol

nyelven. Budapesten pár évvel ezelőtt öt színtársulat – például a Katona József Színház, az Átrium, a Vígszínház, és a Madách Színház – nyolc kortárs ír darabot mutatott be. Budapest mellett más magyarországi nagyvárosok is örömmel szállnak be az ír kultúra népszerűsítésébe. Szombathelyen például évtizedek óta ünneplik június 16-án a Bloomsdayt. A hagyományosan ír, ma már nemzetközi irodalmi ünnepnap James Joyce Ulyssesének főhőséről, Leopold Bloomról kapta a nevét, a dátum pedig a regény cselekményének napja. – A szombathelyi ünnep ma már nem csak az irodalomról szól – magyarázza a kulturális attasé. – Tartanak komoly- és könnyűzenei programokat, táncelőadásokat. Sőt a Vas megyei nagyvárossal komoly képzőművészeti programokat is szervezünk. Összekötve a Bloomsdayjel: ekkor adják át a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat, támogatva ezzel egy kortárs magyar képzőművész pályáját. Pécsett a Modern Magyar Galériával ápol szoros kapcsolatot a nagykövetség. – Martyn Ferenc, az absztrakt magyar festészet kimagasló alakja ír felmenői révén számos írországi témájú alkotást hagyott maga után. Fontos a kiváló művész ír kötődésének kutatása, ezt mindenképpen támogatni szeretnénk a jövőben itthon és Írországban egyaránt. A művész halála után özvegye Tata városának adományozta a festő számtalan alkotását, e tárlat olyan népszerű, hogy már háromszor szerveztünk belőle bemutatót Budapesten is – teszi hozzá Marianna. És persze nem feledkezhetünk meg Győrről sem. A győri Székesegyház Szent Anna-kápolnájában függő Máriaképet 1655-ben a Cromwell elől menekülő ír püspök, Lynch Walter hozta magával hazájából. A kép 1697. március 17-én, Szent Patrik ünnepének reggelén véres könnyeket hullajtott – a vért felfogó kendőt ma is megtekinthetjük Győrben. A kegyképnek köszönhetően a város és Írország egyházi kapcsolata igen szoros: tömegek zarándokolnak a képhez, de emellett 2008-tól ír fesztivált is tartanak a városban. Az ír kultúra népszerűsítését nemcsak a nagykövetség, számos önkormányzat és kulturális intézmény támogatja, de a forprofit szcéna is. – Kisebb és nagyobb vállalkozások állnak mellettünk évtizedek óta – mondja Marianna. – Ma-

gyarországon jelenleg egyetlen tisztán ír tulajdonú cég, egy mezőgazdasági gépeket gyártó cég működik. Rájuk maximálisan számíthatunk, többek között az ő kultúratámogatásuknak köszönhetően tudunk több ösztöndíjprogramot meghirdetni, például azt is, amelynek keretein belül magyar egyetemisták végezhetnek kutatómunkát Írországban. De több másik, magyar–ír és ír–amerikai cég is segíti munkánkat. A Lánchíd és a Halászbástya zöld kivilágítása sem valósulhatott volna meg az egyik legnagyobb, bioetanolt előállító ír–amerikai cég segítsége nélkül. Hat-nyolc céggel állnak kapcsolatban, közülük hárommal a kezdetektől szoros a viszony, nekik köszönhetően szervezhettek fesztiválokat, nagyobb rendezvényeket már a 2000-es évek elején. – Minden évben végiglátogatjuk a Magyarországon működő ír kötődésű cégeket, illetve az ír egyetemi tanszékeket. Találkozunk nemcsak a cégvezetőkkel, de az adott település polgármesterével, a megyei gazdasági kamara vezetőjével – igyekszünk közvetítőként is jelen lenni, hogy támogassuk a cégek kapcsolatépítését. Ezen találkozások számunkra is felbecsülhetetlen értékűek, hiszen így naprakészen tudjuk, milyen kulturális események zajlanak az ország különböző pontjain, és mélyebben rálátunk az adott térség gazdaságára is.

Az elmúlt egy év a nagykövetséget is átalakulásra kényszerítette: néhány nyári eseményt leszámítva online térbe költöztek, itt tartják nyelvóráikat, könyvklubjukat, koncertjeiket és ünnepi fogadásaikat. – Kulturális programok ritkán állítottak még ennyire nagy kihívások elé minket, mint az elmúlt másfél évben, hiszen ezen események lényege éppen a találkozás, a személyes kötődés erősítése. De nem adjuk fel, amit csak lehet, online szervezünk, szükség is van rá, a közösség éhezi a találkozást, még ha csak virtuálisan is – fogalmaz Marianna.

13


KÖZÉPPONTBAN A KÖZÖNSÉG SZERZŐ: H. J. FOTÓ: ZAI VIKTÓRIA

Legyen az elektromos fogkefe, fűnyíró vagy gyerekruha, ha az ember online keres árut, csak egyszer is, onnantól személyre szabott ajánlatok érkeznek elektronikus postaládájába, közösségi médiás felületeire. Miért ne kaphatnánk ugyanezen logika mentén egyéni kulturális ajánlatokat is? Kovács Ágnes, a Culture. Crane divízióvezetője szerint az efféle fogyasztói kívánalom nem a jövő, hanem már a jelen. 14

Reális a fogyasztó elvárása, hogy ha online fogyaszt kultúrát, úgy e szektor szereplői személyre szabott ajánlatokat küldjenek neki? Abszolút! Mielőtt a Culture.Crane munkatársa lettem, a Műpánál voltam értékesítési és marketingigazgató, oda pedig a reklám- és autóiparból érkeztem. Rá kellett döbbennem, hogy azok a marketingmegoldások, amelyeket más iparágak már régóta sikeresen alkalmaznak, a kultúrában kevésbé működőképesek. Hiszen itt kezelni kell rengetegféle műfajt, kultúrafogyasztói szegmenseket, eltérő vásárlói szokásokkal, motivációkkal. Még két hasonló intézményen belül is lehet eltérő a célcsoport: a különböző koncerttermekben gyakran nagyon másféle közönség ül. Ráadásul a kultúrában nemcsak az értékesítés fontos, hanem az edukáció is… Vagyis a kulturális iparágban nem működik az a marketinges megoldás, hogy az összes, valaha volt vásárlómnak kiküldöm ugyanazt a hírlevelet, ugyanazzal a tartalommal – egyszerűen nem célravezető. Személyre szabott ajánlattal érdemes megkeresni a közönséget. Ez nem lehetetlen, hiszen vásárláskor sok adatot adunk meg magunkról – ha pedig a fogyasztó ezen információkat átadta nekünk, igenis elvárhatja, hogy kezdjünk vele valamit, egyéni programajánlót kapjon az intézményünktől, és csak arról értesüljön, ami valóban érdekli, ne terheljük a postaládáját felesleges üzenetekkel. Miért jó ez a kulturális iparágnak? Mert ha ismeri a fogyasztóját, releváns tartalmat nyújthat. Ha pedig a közönség tagjai releváns üzeneteket kapnak, azzal nemcsak azt érjük el, hogy nem maradnak le semmilyen, őket érdeklő ese-


ményről, de erősebben kötődnek majd az adott márkához, legyen az színházi társulat, zenekar vagy kiállítótér. Hogyan működik ez pontosan a Culture.Crane rendszerében? A hírlevélküldő rendszerünk a közönség aktivitásából nyert preferenciainformációk alapján rendeli a tartalomblokkokat a célcsoporthoz. Az adatbázisból kiderül, hogy a címzett mire vett jegyet, milyen cikket olvasott el és osztott meg a témában, milyen online eseményen vett részt. Így az intézmény marketingese egy kattintással akár a hírlevél több száz verzióját indíthatja célba. A fogyasztó pedig örül, nemcsak azért, mert minőségi tartalmat kapott, de azt is érzi: számon tartják, értik őt. Így kialakulhat a kötődés. Ha pedig kötődik egy intézményhez, szívesebben vesz jegyet, ajánlja az ismerőseinek, vagy támogatja anyagilag, például egy világjárvány idején. Win-win szituáció: a marketinges munkája könnyebb és hatékonyabb, a fogyasztó pedig elégedettebb. A pandémia miatt a magyar kultúrafogyasztó az online térbe költözött, ezzel még több adatot szolgáltat. Igen, és nagyon fontos, hogy ez a sok értékes adat ne vesszen el. Magyarországon a rendszeres kultúrafogyasztó réteg sajnos viszonylag szűk, amelyért egyre többen harcolnak. És az elmúlt egy évben még többen, hiszen kinyílt a világ, sokkal több minőségi tartalom érhető el ingyenesen. Egy vidéki kultúrafogyasztóért már nem csak a települése színháza, koncertterme versenyez: Magyarország szinte összes teátrumából bárki számára elérhetőek az online színházi előadások, de a nagy, világhírű külföldi társulatok darabjait is megnézhetjük. Ez persze hatalmas lehetőség az intézményeknek is, hiszen jóval nagyobb lett a potenciális közönségük – gondoljunk csak a Vígszínház előadásaira, amit telt ház mellett eddig körülbelül pár százan láthattak, s volt, hogy most tízezren néztek online. De jó annak is, aki valamilyen oknál fogva nem tudta az életébe illeszteni a rendszeres színházi látogatásokat, koncerteket. Vagyis még fontosabbá vált, hogy hűséges közönségbázist építsen ki az adott kulturális szereplő. Éppen a pandémia mutatta meg, mennyire fontos ez a támogató bázis, amelyre a baj esetén számítani lehet. A Culture. Crane abban is segít, hogy felismerjük

azokat a fogyasztókat, akikre érdemes kiemelt figyelmet fordítani. Kik lennének azok? Először mindenki a bérletesekre gondol, a rendszerünk azonban megmutatja, hogy nem minden esetben adnak ők a legtöbbet. Sokkal többel járulhat hozzá a közöshöz az, aki minden alkalommal teljes áru jegyet vesz. Vagy az, aki rendszeresen megosztja az adott színházról, előadóról szóló híreket. Róluk nem szabad megfeledkezni, a hűségüket jutalmazni kell, ezen mutatók alapján pedig sokkal hatékonyabban szervezhetjük a hűségprogramokat is. Nagyon fontos megemlíteni, hogy az elmúlt egy év a közönséget is megmegváltoztatta – és itt nem csak az online tartalomfogyasztásra gondolok. Saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy a kultúra mennyire hozzájárul a lelki jóllétünkhöz, hogy a nehéz időkben men�nyit jelenthet egy-egy színházi előadás, virtuális tárlatvezetés, online közvetített koncert. Szükségünk van rá, de arra is ráébredtünk, hogy ezért áldozni kell, a jegyvásárláson túl is. Mert az anyagi hozzájárulásunk, az adományaink nélkül sok, számunkra kedves iparági szereplő nem éli túl a pandémiát. Öt éve dolgozik a Culture.Crane-nél. Melyik együttműködésre emlékszik vissza a legszívesebben? Nem könnyű választani, mert mindegyik partnerségünkben nagyon izgalmas és értékes elemek vannak. Jó látni, hogy a megoldásunk nem csupán kiszolgálja az igényeket, hanem inspirálja a felhasználókat. Olyan elképzelések – munkafolyamatok, applikációk, modulok – születnek a rendszerben az azt használó intézmények számára, amelyekre korábban még gondolni sem mertek. Most meg napi szinten használják. Nehéz egyet kiemelni, de mindig az indulás a legizgalmasabb, ezért talán a Budapesti Fesztiválzenekart hoznám ide, akikkel a kezdetektől együtt dolgozunk. A rendszer indulása előtt nonreprezentatív felmérést végeztem európai kulturális intézmények marketingesei körében. Kiderült, ebben a szektorban is szükséges a CRM rendszer, csak éppen nem a megszokott formában: az ismert, nagy CRM rendszerek nem igazán nyomon követni a kulturális igényeket, a kisebbeket pedig nem lehetett személyre szabni. Ezért a Microsoft Dynamics

CRM programját kezdtük specifikusan fejleszteni – ez olyan sikeres lett, hogy azóta az informatikai óriás hivatalos partnerei vagyunk. Majdnem készen volt már a rendszer, amikor megkértük a Budapesti Fesztiválzenekart, hogy pilotként kezdjék el használni a programot, próbálják ki, azután pedig osszák meg a tapasztalataikat, javaslataikat, miként lenne érdemes finomabbra hangolni a rendszert. Nagy örömmel és sikerrel használják azóta is. Tavaly átlépték az országhatárt, és már Írországban is jelen vannak. Mik az eddigi tapasztalataik? Régi álmunk vált ezzel valóra. Írország nagyon nyitott, ezért is esett rájuk a választásunk, hogy ott nyissuk meg első külföldi irodánkat. Tavaly ősz óta egy munkatársunk képviseli Dublinban a céget. Egyelőre a piac felmérése zajlik, tapogatózunk, kapcsolatokat építünk, keressük az utat, merre induljunk el. Más az Írországi kulturális piac? Igen, sokkal diverzifikáltabb, mint a magyar: kevesebb az állami támogatású intézmény, vagyis a piaci szereplők többsége a fenntarthatóságra, a profitra fókuszál. Míg Magyarországon a lojalitásépítés, a közönségbázis szervezése kap nagyobb fókuszt, addig kint az elsődleges motivációs faktor a bevétel maximalizálása. A másik érdekes tapasztalatunk, hogy mennyire másképp reagált a kulturális szféra a pandémiára. A magyar szereplők hamar alkalmazkodtak és az online térbe költöztek, az ír intézmények viszont inkább hibernálták magukat, a legtöbb helyen befagyasztották a büdzsét. Abban, hogy az online közvetítések nem lettek annyira népszerűek, közrejátszik a streaming-szolgáltatásokra kiszabott súlyos adó is. Pedig az angol nyelvnek köszönhetően nagyságrendekkel több tartalom lenne nyelvi korlátok nélkül befogadható számukra. Meglátásunk szerint a közönség Írországban is igényli, hogy a négy fal közé szorulva is lásson színházi előadásokat, halljon koncerteket. Ott most mindenki az újranyitásra vár, és összpontosít, de már most azt látjuk, hogy mind a forprofit szektorban, mind kulturális területen nyitottak a Culture. Crane megoldásaira. 15


„PONTOSAN AZT CSINÁLOM, AMIHEZ KEDVEM VAN” SZERZŐ: BODNÁR JUDIT LOLA FOTÓ: ROBIN WINCHESTER

Jamie Winchester Írországban született, de közel huszonöt évig élt Magyarországon, itt épített komoly zenészkarriert zenekarokban és szólóban egyaránt. Egyensúlyról, a zenészlét neurózisáról és a szabadságról beszélgettünk. Amióta 2012-ben visszaköltözött a családjával Írországba, nem sokat hallani önről itthon, azt leszámítva, hogy békeidőkben néhány koncerten el lehet csípni. Milyen most az élete? Amikor jött az elköltözés ötlete, meghoztam egy döntést, amire sok indokom volt, többek között az, hogy egy kicsit besokalltam. Addigra már huszonöt éve zenéltem minden nap, és csak ezzel foglalkoztam. Viszont 16

mindig nagyon élveztem, hogy amikor kijöttem Írországba a szüleimhez vagy bármi más miatt, akkor feltűnően megkönnyebbültem attól, hogy senki nem figyel, senki nem ismer, semmiféle nyomás nincs rajtam. Ezt meg is tartottam a költözés óta, a mai napig maximálisan kerülöm a nyilvánosságot. És ez nagyon jól működik, sikerült jó egyensúlyt találnom. Nem véletlenül vonzódtam a színpadhoz, kellően nagy

az egóm és a szeretethiányom, ezért mindig vágytam szerepelni, zenélni, de nem akartam, hogy erről szóljon az egész életem. Egyszerűen egy idő után egészségtelen, amikor az ember csak azzal foglalkozik, hogy mennyien ismerik, mennyien lájkolják a posztjait, megy-e felfele a görbéje. Itt ennek a gyökeres ellentétét csinálom, teljesen polgári munkát végzek, de amikor szeretném, kiélhetem az énemnek azt


az oldalát is. Próbáltunk egy kis éttermet vinni, de sajnos a földbe fúródott, és azóta egy nagy technikai cégnek dolgozom, otthonról, online. Találtam egy csodálatos kis házat a tengerpart közelében, jó internettel, ahol boldogan eléldegélünk. Idillien hangzik. Igen, nagyon szeretem. Már nem vagyok annyira fiatal, és bár nagyon jó volt abban a szenvedélyes őrületben élni, egyszer csak azt mondtam: kicsit vissza kell venni a gázból. Kiegyensúlyozottabb, egészségesebb életmódot kerestem, mert a zenélősdit csak teljes lángon tudtam csinálni, és annak voltak hátulütői. Sorolhatnánk a zenészeket, akik már „fél lábbal a sírban vannak”, és még mindig a színpadon állnak. Ön meg azt mondja: le lehet jönni arról az őrületről, amivel a színpad meg a hírnév jár. Nyilván embere válogatja, én le tudtam róla jönni, sőt szükségem volt rá. Nem akarok senkit minősíteni – ez abszolút az én életemről, az én döntésemről szól, arról, hogy nekem mi az, ami működik. Nem akartam olyan helyzetben találni magam, hogy kétségbeesetten próbálok releváns maradni egy olyan világban, ahol már nem vagyok az. Kell tudni elegánsan továbbmenni, és nem görcsösen ragaszkodni ahhoz, ami volt, csak azért, mert nincs jobb ötletem. Bíztam annyira magamban és a képességeimben, hogy könnyedén továbbléptem. Nem féltem attól, hogy ha nem vagyok zenész, akkor nem találom fel magam. És közben megmaradt az a rendkívül szerencsés helyzet, hogy amikor nagyon szeretnék, amikor nagyon hiányzik – nyilván nem a mostani helyzetben –, akkor el lehet menni tök jó bulikba játszani, nagyon jó zenésztársakkal, nagyon jó közönségnek, de a nyomást, ami ezzel együtt járhat, elkerülöm. De azért aki egyszer zenész, az örökké zenész: gondolom, továbbra is ír. Volt egy hosszú-hosszú szakasz, amikor egyáltalán nem írtam, sőt, kerültem az egészet. Mostanában, körülbelül egy-két éve beindult valami bennem, ami egy időre kihalt, és elkezdtem írni. Például olyan dalokat, amik felkerültek a legújabb Zséda-lemezre. Ez egy

kicsit beindított, és elkezdtem magamnak is dalokat írni, azokat is felveszem szép sorjában. Eggyel kijöttünk halkan tavaly, most készült egy másik. A stúdióm itt van kéznél, egyre jobban összeáll, és ide is kezdek visszatalálni. Régen nagyon szerettem stúdióban, hangmérnökként dolgozni, és most olyan lehetőségeket is kapok, amelyek révén visszatérhetek ehhez. Nemrég Pálvölgyi Géza keresett meg két dallal, amiket Keresztes Ildikónak írt, és azokat itt kevertem össze, itt vokáloztuk fel a párommal. Úgyhogy valamelyest benne maradtam a zenében, persze. Ráadásul ezek a kedvenc tevékenységeim: azt szeretem a legeslegjobban, amikor csak ülök egyedül két hangszóró között, és valami felépül előttem a semmiből. Írországban is volna lehetősége zenei munkát végezni, vagy ott ez nem ambíciója? Egyáltalán nem foglalkozom ezzel. Nem azért csinálom, hogy ebből karrier legyen, mert az megmérgezné az egészet. Ha muszáj pénzt teremteni belőle, ha abból kell élnem, akkor nekem a zene más aspektusba kerül, olyan nyomás telepedik rám, amit nehezen viselek. Úgyhogy a legnagyobb szeretettel csinálom gyakorlatilag hobbiból vagy zsebpénznek, de nincs kedvem beszállni abba a versenybe, hogy márpedig én keverek jobban. Elég ember ismer engem Magyarországról, és tudják, hogy mire vagyok képes, ha valaki pont erre vágyik, akkor megkeres, és nagyon szívesen megcsinálom. Tehát gyakorlatilag megértette, hogy a zenészlétnek melyik része komfortos és melyik nem. Igen, és szerintem jó helyen landoltam. Szoktunk erről beszélgetni a párommal, aki szintén zenész, és ő nem érti, miért tudtam ilyen könnyen továbblépni. De valahogy azt érzem, a legjobban az hajt egy művészt vagy egy színpadi embert, hogy sok nézőt meg akar győzni, hatással akar lenni a közönségre. És ez valahol egy neurózis. Szeretethiányból jön, egóból, meg abból, hogy visszacsatolásra vágyik. Ez mind megvolt bennem is, de aztán eljutottam egy szerintem egészséges szintre, amikor elfogadtam magamat olyannak, amilyen vagyok, minden szépséghibámmal együtt. És azóta

nem érzem magamban azt a tüzet, hogy bizonyítani akarjam: én vagyok a legjobb, a legmenőbb és a legrelevánsabb. Őrületesen nagy szabadság, hogy pontosan azt csinálom, amihez kedvem van. Magyarországon sok szó esik arról, hogy hiányzik a zenészek érdemi támogatása a járványhelyzetben. Írországban hogy van ez? Nem tudom, ez a zenei szcénában pontosan hogy néz ki, de az feltűnő volt a környezetemben, hogy amint beütött a krízis, többeknek elkezdett érkezni a bankszámlájára hetente pár száz euró, azóta is érkezik, és erre bárki jogosult, akinek megszűnt a munkája a járvány miatt. Ebből persze nem lehet nagy lábon élni, de valamilyen támogatás mégis csak van, és ezért nincs az a borzalmas keserűség, amit látok a Facebookon: hogy a barátaim milyen helyzetben vannak Magyarországon. Az én helyzetem ilyen szempontból teljesen más, mert a járvány egyáltalán nem befolyásolta a munkámat. Azért is tudok ilyen bátran döntéseket hozni, hogy ha nem akarok elmenni zenélni, akkor nem kell, mert ez a része az életemnek megoldott. Semmit sem azért csinálok, mert muszáj, mert különben nem éljük túl a hónap végét. Írországban milyen a kreatív szektor támogatása? Egyáltalán: milyen az írországi zenei élet? Egyáltalán nem látok bele a támogatási rendszerbe, mivel itt nem veszek részt a zenei életben. De azt látom, hogy egészséges zenei társadalom van. Működik, él, vibrál, sok az élőzene. Egy kisváros mellett lakunk, és amikor normális az élet, akkor egy péntek vagy egy szombat estén, ha lesétálok a főutcán, legalább három-négy kocsmából hallok élőzenét, rengeteg fesztivál van, életben tartják a tradicionális zenét, amely nagyon sok teret kap. De persze itt is van panaszkodás, mert a legtöbb zenész itt is a koncertekből próbál megélni, és ha nagyobb sikerekre vágyik, akkor bizony, kénytelen elmenni, mondjuk, Londonba. Az ír piac, négy és félmillió emberrel, nagyon kicsi, elég gyorsan körbe lehet haknizni. Ezért sem volt kedvem ebbe beszállni: eleget ültem már mikrobuszokban hajnali kettőkor. 17


A PÁLYÁZATOK SIKERE NEM A POLITIKAI-IDEOLÓGIAI SZÉLJÁRÁSTÓL FÜGG SZERZŐ: B.J.L.

Két ország, két szakma. Vidovszky György rendezőként és drámapedagógusként is elismert, és nemcsak magánemberként, szakmailag is kétlaki: családjával Írországban él, ott és Magyarországon is tanít és rendez. Az ír színházi szcénáról és a járvány hatásairól beszélgettünk.

A kulturális élet kis szünetet leszámítva egy éve tetszhalott állapotban vegetál. Írországban és Magyarországon is dolgozik – mennyire tudja ezt most megtenni ott és itt? A magyarországi rendezői munkáim vagy elmaradtak, vagy halasztódtak a következő évadra. Van egy teljesen kész előadásunk Nyíregyházán, ami „csőre töltve” várja, hogy színpadra állhasson, van olyan, a kecskeméti Cirókában, aminek a próbafolyamatát félbe kellett hagynunk a szigorítások miatt, olyan is van, a Kolibri Színházban, amit eleve úgy terveztünk, hogy júniusban kezdjük a munkát, és bízunk benne, hogy meg is tud majd valósulni, ősztől repertoárra kerülhet az előadás. Írországban éppen a doktorimat írom, ami szerencsés időzítés, mert ezt olyankor is lehet csinálni, amikor az ember kénytelen otthon ülni. Írországban egy évvel ezelőtt leállt minden, és Magyarországgal ellentétben itt nem is indult újra. Az pedig, az írországi színházi szisztémából adódóan a legtöbb esetben nem megvalósítható, hogy egy színház a saját régi előadásait streamelje, vagy az aktuális előadásaira várja a közönséget online, ez itt nem nagyon működik. Hogyan hidalják át az intézmények ezt az időszakot? Egyetlen színháznak, az Abbey Theatrenek, az itteni Nemzeti Színháznak van épülete és éves költségvetése. Az ös�szes többi befogadó színház: rendelkezik technikával, színpaddal, nézőtérrel, 18

és mindig más-más társulat előadása látható. Egy úgynevezett társulat leginkább egy művészeti teamből áll – az egyes produkcióhoz szerződtetnek színészeket és társalkotókat, és ameddig az adott produkció létrejön, addig ezeknek az embereknek van munkájuk. Így aztán ezek a művészek beleestek abba az általános segítségnyújtásba, amit Írország mindenkinek biztosít, aki a korlátozások miatt nem tud dolgozni. Ez az apanázs forintra átszámolva nagyon jó összeget jelent, de még az itteni életkörülményekhez képest is megfelelő, ha jól tudom, háromszázötven euró hetente. A magyar és az ír finanszírozási rendszer miben különbözik? A fő finanszírozó szerv az úgynevezett Arts Council, ami olyan, mint, mondjuk, nálunk az NKA. Ez egy független szervezet, amihez lehet pályázni működési és produkciós összegekre. Itt – mivel más állami forrás nincsen –, ha egy társulat pályázik egy előadás megvalósítására, valóban annyi pénzt kap, amen�nyiből azt létre lehet hozni, nem úgy, mint otthon, ahol a pályázók általában a kért összeg ötven százalékát kapják meg. Vannak magánmecénások is, de ők inkább nagyobb rendezvényekbe, nem különálló produkciókba szállnak be. A kéthetes nemzetközi Dublin Theater Festivalnak a legutóbbi időkig az Ulster Bank volt a fő támogatója – gondolhatjuk, hogy óriási összeggel. Az elmúlt tíz-tizenöt évben egyáltalán

nem tapasztaltam, hogy bármiféle politikai-ideológiai széljárásnak megfelelően kellene pályázni, témát választani: a produkciók igényessége és az alkotók előélete határozza meg, hogy valaki mennyire sikeresen tud pályázni. De aszerint, amit már említett, nem csak a finanszírozás tér el. Persze. Itt, ha valaki megkap egy ös�szeget a produkciójára, abba beletartozik az is, hogy bérel valahol egy próbahelyet – nagyon sok ilyet lehet találni Dublinban. Mivel a színészek általában nem játszanak más előadásban, a próbaidőszak nem nyúlik olyan hosszúra, mint nálunk. Néhány hétig próbálnak a próbahelyen, majd a produkció beköltözik oda, ahol játszani fogják. Hogy egy előadás meddig marad műsoron, az attól függ, hogy abból a pénzből, amit a produkcióra kaptak, mennyi időre bírták kibérelni a színházat, illetve, hogy a megállapodásuk hány hétre szólt. Ha nem jön a közönség, akkor is ki kell fizetni a bérleti díjat addig, ameddig megegyeztek, és ha olyan sikeres a produkció, hogy még sorban állnának érte a nézők, akkor is le kell állni vele, mert már költözik a színházba a következő. Nagyon pici az esélye annak, hogy egy produkció visszatérhet, és a közönség újra láthatja. Az előfordulhat, hogy egy produkcióval eleve turnéra is pályáznak, és ha ügyesek, akkor nem csak írországi turnét tudtak megszervezni. Itt válik fontossá, hogy nincsen nyelvi korlát: lehet vinni az előadásokat Angliába, Amerikába, Ausztráliába.


BLOOMSDAY

IN BUDAPEST

AVAGY ÍR–MAGYAR KAPCSOLATOK A KORTÁRS ZENE NYELVÉN SZERZŐ: NAGY ZSÓFIA

Hogy mi is a Bloomsday? Egy nap, ami az irodalomé. Nevét James Joyce Ulysses című regényének egyik főhőséről, Leopold Bloomról kapta. A Bloomsday időpontja pedig a nap, amelyen a mű cselekménye játszódik: június 16-a. De hogyan kapcsolódik a magyar klasszikus-kortárs zene az ír irodalomhoz? A választ a Bloomsday in Budapest háza táján kereshetjük, amelynek megálmodója, Koltai Katalin gitárművész mesélt a projektről. „James Joyce regénye a maga korában radikálisan progresszívnek számított, és hiába százéves, még mindig a világirodalom egyik központi alkotása. A haladó, bátor, szabad gondolat, a kereső, kutató szellem visz mindannyiunkat előre.” – kezdi beszámolóját Katalin. Joyce-ról ráadásul az is tudható, hogy magas fokon képzett zenész is volt, gitáron és más hangszereken is kiválóan játszott. Irodalmi műveiben visszatérő elem a zene, így érthető, hogy regényei napjainkban is gyakran felbukkanó témái a kortárs zenének. Az ír és a magyar zene története több ponton is összekapcsolódik: mindkét nemzet klasszikus-kortárs zenéjére hasonlóképpen hat például az élő népzene és a táncházmozgalom. Az országok kis mérete és periferikus helyzete miatt pedig az ír és a magyar zenészeknek egyforma kihívásokkal kell szembenézniük a nemzetközi művészeti életben. Kifejezetten fontosak ezért azok a projektek, amelyek a két ország összekapcsolódását és egymás támogatását tűzik ki célul. A Bloomsday in Budapest kiváló példa a két nemzet közötti együttműködésre: a zeneszerzői pályázatot Koltai Katalin, a Budapest Music Center és Írország Nagykövetsége az írországi Contemporary Music Centre-rel közösen hirdette meg, így a versenyre ír és magyar zeneszerzők egyaránt benevezhették alkotásaikat.

A Bloomsday in Budapest ötlete még 2019-ben, a Dublin Guitar Symposium során fogant meg, amelyen Koltai Katalin meghívott előadóként vett részt. Katalin a konferencia ideje alatt adott szólóestjén, a Dublini Magyar Konzulátuson ismerkedett meg Evonne Fergusonnal, az írországi Contemporary Music Centre igazgatónőjével, aki a kortárs zene ügyének egyik legelkötelezettebb támogatója. „Evonne hallotta az előadásomat, ahol bemutattam a magnet capo system nevű találmányomat, amely egy olyan mágneses capo rendszer, ami a fogólapon bárhol elhelyezve bármelyik húrt képes külön lefogni, megváltoztatva ezáltal a húr magasságát. Majd Ligeti- és Bartók-átirataimat eljátszva szemléltettem is, hogyan tágítja a gitár lehetőségeit ez a kiegészítő. A koncert után beszélgetve Evonne-nal hamar kiderült, hogy az új zene iránti érdeklődésünk kapcsán is nagyon közel áll a gondolkodásmódunk.” – meséli Katalin. A nemzetközi projekt koncepciója ebben a beszélgetésben fogalmazódott meg először, majd nem sokkal később meg is született a felhívás. A projekt célja olyan művek nemzetközi bemutatása, amelyek feszegetik a klasszikus gitár idiomatikus határait, újszerűen árnyalják a hangszer karakterét, és ezáltal gazdagítják a hat- és nyolchúros gitár repertoárját. A kiválasztás során előnyt élveztek a különle-

ges scordatúrátt és a korábban említett magnet capo systemet használó művek, de hagyományos hangolású darabokkal is lehetett nevezni. A Bloomsday in Budapest másik fontos célkitűzése, hogy lehetőséget biztosítson a magyar és az ír zeneszerzőknek nemzetközi kapcsolataik bővítésére és tevékenységük széles körű megismertetésére. A pályázat sikerességét igazolja, hogy több mint harminc alkotás érkezett, rendkívül sok kiemelkedően színvonalas mű, amelyek közül Koltai Katalin öt ír és hat magyar pályaművet választott ki, Daragh Black Hynes, Seán Clancy, Benjamin Dwyer, Gráinne Mulvey, Ian Wilson, Balogh Máté, Alessio Elia, Gryllus Samu, Szászi Petra, Szőcs Márton és Tornyai Péter alkotását. Az eredeti koncepció szerint a kiválasztott műveket Koltai Katalin a 2019/2020-as évadban mutatta volna be Magyarországon és Írországban egyaránt, a világjárvány miatt azonban a nagyközönség kénytelen valamen�nyivel többet várni a művek megismerésére. Tavasszal dől majd el, hogy 2021 júniusában megrendezhető-e a koncert biztonságos körülmények között, vagy további egy évvel el kell halasztaniuk a szervezőknek a programot. Ha minden jól alakul, Koltai Katalin 2021 őszén már Dublinban és Belfastban is bemutathatja a győztes alkotásokat. 19


KARRIERLÖKÉS A NEMZETKÖZI KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETBEN SZERZŐ: SZAKSZON RÉKA

Számos kortárs magyar képzőművésznek segített a nemzetközi művészeti világba való betörésben az ír házaspár által tíz évvel ezelőtt alapított Leopold Bloom Képzőművészeti Díj. Kukla Krisztiánnal, a díj hátterében álló alapítvány művészeti vezetőjével a díj céljairól, erejéről és jövőjéről beszélgettünk.

Mary Mc Loughlin és John Ward indította útjára 2011-ben a Leopold Bloom Díjat. Hogyan jut el egy ír házaspár odáig, hogy magyarországi művészeti díjat hozzon létre? Mary és John úgy kerültek Magyarországra, és Magyarország úgy került közel a szívükhöz, hogy szállítási vállalatuk, a Maurice Ward itt nyitotta meg új irodáját, ráadásul az írországi anyavállalat mellett egyedül itt volt még műtárgyszállító részlegük. Ha valaki 20

frissen be akar ugrani a műtárgyszállító piacra egy országban, akkor kapcsolatba kell lépnie művészeti intézményekkel, művészekkel, hiszen ők az ügyfeleik. Ez gazdasági érdek és öröm is egyben. Az ír házaspár is elindult ezen az úton: galériákkal, műgyűjtőkkel, művészekkel ismerkedtek meg, és közben ők maguk is elkezdtek magyar műveket gyűjteni. Egy idő után már nem a műalkotások megvásárlása és birtoklása volt a fontos a számukra,

hanem a magyar művészet kérdéseinek, problémáinak, dimenzióinak megismerése és átlátása. Ezekből a tényezőkből már mondhatni természetes, hogy a következő lépés számukra egy művészeti díj alapítása volt. Miért Leopold Bloom nevét viseli a díj? Nekem mindig is nagyon szimpatikus és különleges volt, hogy nem saját magukról nevezték el a díjat, tehát nem a Maurice Ward szállítási vállalat, és nem is az alapítók nevei kerültek be


a díj nevébe, ehelyett inkább kerestek egy speciális ír–magyar kontextust. Ehhez nem kellett túlságosan mes�szire menniük: az Ulysses fiktív főhőse, Leopold Bloom tökéletes választás volt szombathelyi származása miatt. Ráadásul az Ulysses nem pusztán Írország kiemelkedő irodalmi exportja, hanem más vonásaiban is szimbolikusan köthető ehhez a díjhoz: a hétköznapiságban rejlő nagyszerűséget, a nemzetköziséget fejezi ki, és így a díj nemcsak a magyar–ír kapcsolatokat hordozza magán, hanem Joyce és az Ulysses szellemiségét is. A Leopold Bloom Díjat tartják a legfontosabb hazai, magánalapítású kortárs képzőművészeti díjnak. Miért olyan ritka ez a kategória Magyarországon, és hogyan emelkedik ki a Leopold Bloom Díj ezek közül? A Bloom Díj esetében nagyon fontos a függetlenség. Más díjakkal ellentétben nincs benne a magyar művészeti szcéna döntőbírósága, ítélőereje, hanem kifejezetten a nemzetközi szcénát szólítjuk meg. Kortárs magyar képzőművészek kerülnek egy háromtagú nemzetközi zsűri elé a portfóliójukkal és a kiállítástervükkel – így foglalható össze röviden a díj működése, és egyben ebben van minden titok is. Hogy miért lett meghatározó díj az elmúlt pár évben, azt nem tudom pontosan megmondani, de persze nagyon örülünk neki. Minek alapján választják ki a három zsűritagot, akik a pályázatokat értékelik? Egyetlen megkötése van az alapítóknak, hogy az egyik zsűritagnak legyen valamiféle ír kötődése, így a zsűri elnöke általában Írországban dolgozó vagy ír származású kurátorok közül szokott kikerülni. Olyan szakembereket választunk zsűritagnak, akik különböző régiókat és nyelvterületeket képviselnek, nincsenek túl közel a magyar képzőművészethez (vagyis nem ismerik bensőségesen), viszont érdeklődnek Magyarország iránt, és szívesen megismerkednek a magyar művészettel és művészekkel. Milyen szempontok szerint választja ki a zsűri a döntősöket, majd a nyertest? A szempontrendszereket nem mi adjuk, hanem a zsűritagok hozzák magukkal. A zsűrizésnek van egy munkamódszere, ami mindenütt a világon nagyjából egyforma: eszerint a művészi ízlés, a tájékozottság, a mondan-

dó aktualitása sokat nyom a latban. Emellett a Leopold Bloom Díj esetében a nemzetközi horizont van még fókuszban. A mai képzőművészekkel szemben elvárás, hogy a munkájukat ezen a horizonton helyezzék el: tudjanak másokról, akik hasonló törekvésekkel dolgoznak, hasonló műveket hoznak létre vagy ugyanabban a témában alkotnak. A díj célja, hogy támogassa a kortárs képzőművészeket, erősítse jelenlétüket a nemzetközi kortárs művészeti világban. Ezt többek közt a díjjal járó tízezer euró jelenti, amely egy nemzetközi kiállítás létrejöttét támogatja. Egy kortárs művésznek ilyen szintű támogatás nélkül milyen esélyei vannak a nemzetközi megjelenésre, külföldi kiállítás szervezésére? Amikor elindult a díj, mindig hangsúlyoznunk kellett a nemzetköziségét, most azonban ez már szinte természetes, és ilyen díjakból kellene még minél több. A kortárs magyar képzőművészet helyzete nem rosszabb, mint más hasonló országok képzőművészetének helyzete a régióban. Lehet, hogy kommunikációs szempontból kicsit rosszabb helyről indulunk, másrészt viszont izgalmasabbnak tűnik az ország. A tízezer eurós díj nagy segítséget jelent a nyertesnek, de nem is a pénz a legfontosabb. Ha egy művész úgy lép kapcsolatba egy külföldi galériával vagy kiállítótérrel, hogy ezt a díjat neki ítélte egy rangos nemzetközi zsűri, és náluk szeretné megvalósítani a kiállítását, az nagyon jó ajánlólevél. Visszatekintve az elmúlt évek Bloom-díjazottjaira, milyen eredményeket értek el a művészek, és men�nyiben segítette őket karrierjükben a díj elnyerése? Ha végignézzük a listát, a díjazottak most is részesei a művészeti életnek. Van, aki aktívabb, van, aki kevésbé, de ettől függetlenül legtöbbjük esetében érezhető volt a díj következtében egyfajta lökés a karrierjükben. És éppen ez a karrierlökés a díj célja. Mindenkinél saját magán és persze részben a szerencsén is múlik, hogy további felívelés vagy stagnálás, megtorpanás követi-e ezt a lökést. A legfontosabb mégis az, hogy tehetséges képzőművészek kapják a díjat, akik megérdemlik ezt az elismerést, valamint az, hogy egy kiváló kiállítással vigyék külföldre, gyarapítsák a magyar képzőművészet hírét.

Idén lesz tízéves a Leopold Bloom Díj. Milyen változásokat terveztek a 2021es pályázat kapcsán a korábbi évekhez képest? A díjátadó a kezdeti évekhez hasonlóan – többek közt a járványhelyzet miatt – átkerült őszre, valamint új helyszínt is kerestünk. A kiírás, a zsűritagok felkérése is folyamatban van. A pályázat online része mindenképpen megoldható, de a műterem-látogatásokat és a díjátadót semmiképpen sem szeretnénk online térbe költöztetni, hiszen itt fontos a személyes jelenlét, és hogy egy izgalmas társasági eseménnyel záruljon a pályázat. A díj jubileuma kapcsán nem egy hatalmas díjátadót rendeznénk, inkább több kísérőprogrammal, hosszabb kiállítással, művészbeszélgetésekkel szeretnénk feldolgozni a Leopold Bloom Díj múltját. Az új döntősök és a győztes mellé meghívjuk a korábbi résztvevőket és díjazottakat is, és abban bízom, hogy a régi zsűritagok közül többen el tudnak majd jönni. Természetesen sok múlik a járvány alakulásán és a vakcináció helyzetén, hiszen ettől függ, hogy tudunk-e rendezvényt szervezni, valamint megoldhatóak lesznek-e a nemzetközi utazások. Optimisták vagyunk, és nagy lelkesedéssel készülünk az idei pályázatra és programokra. Mit gondol, a beérkező pályamunkák mennyiben reflektálnak majd a járványhelyzet témájára? Remélem, nem csúsznak majd át aktualitásba a pályázók. A művészek ebben az időszakban sokkal inkább általános értelemben dolgozzák fel a sebezhetőséget, a bizonytalanságot – ezek mindig is a kortárs művészet kiemelt, általános érvényű témái voltak. Nem hiszem, hogy olyan szintű változás bekövetkezne, hogy kizárólag karanténművek vagy a karanténhelyzetre direkt módon reflektáló alkotások érkeznének hozzánk. Ha valaki csak ilyeneket adna le, akkor könnyen unalmassá válna a portfóliója. Azt szeretném, hogy normál rendszerben fusson a 2021-es Leopold Bloom Díj pályáztatása, nyugodt díjátadóval, sok programmal, és jó lenne, ha egyben arról is szólna ez az őszi időszak, hogy az intézményrendszer ismét talpra áll, és a kultúra a virtuális terekbe szorult másfél év után újfent személyes jelenléttel is élvezhető. 21


„Ez nem az a díj, ahol már a kiíráskor lehet tudni, hogy ki lesz a díjazott” SZERZŐ: SZ. R. FOTÓ: ALICE WARD

A tettek mindig hangosabbak a szavaknál – vallja az ír házaspár, Mary Mc Loughlin és John Ward, a Maurice Ward & Co szállítási vállalat tulajdonosai, a kortárs magyar művészeket segítő Leopold Bloom Képzőművészeti Díj alapítói. Miért döntöttek úgy, hogy Magyarországon szponzorálnak egy művészeti díjat, és hogyan biztosítják a díjazási folyamat függetlenségét? Többek közt ezek a kérdések is szóba kerültek a Dublin–Budapest távolságot áthidaló online beszélgetésben.

Utazzunk vissza egy kicsit az időben! A Maurice Ward a 2000-es években nyitotta meg irodáját Budapesten, és önök is ekkor ismerték meg a magyar művészeti szcénát. Mik voltak ebben az időben a benyomásaik a magyar művészekről? Mary Mc Loughlin: John és én a 2000-es években sok időt töltöttünk Magyarországon, sok magyar mű22

vésszel találkoztunk, és számos galériát látogattunk végig. Nagyon behúzott minket Budapest kulturális élete, és lenyűgöztek a tehetséges művészek, akikkel megismerkedtünk. És hogy mi volt az első benyomásunk? Az ír emberek szeretnek beszélni. Úgy gondolunk magunkra, mint a költők, írók és történetmesélők nemzetére. A legnagyobb kulturális különbség, amit észre-

vettünk, amikor magyar művészekkel találkoztunk, hogy a legtöbben nem beszéltek olyan bátran a saját művészetükről, a hatásokról, amik őket érték, mint amennyire egy ír művész esetében természetes lenne. Másrészt azt is megfigyeltük, hogy a magyar művészeti szcéna nem kapott elegendő nemzetközi figyelmet, a magyar művészek pedig nem részesültek olyan mér-


tékű támogatásban, mint ahogyan az ír művészeket támogatták az ír kulturális intézmények. Ez ültette el bennünk egy művészeti díj létrehozásának magját. John Ward: Azt vettük észre akkoriban, hogy a magyar és a közép-európai emberek nem beszélnek túl sokat, inkább megtartják maguknak a véleményüket. Ez teljesen az ellentéte az amerikai, ír vagy akár a romániai szokásoknak. A magyar kortárs művészek nagy részéből, akiket megismertünk, hiányzott az önbizalom, nem voltak olyan jók saját maguk menedzselésében a nemzetközi művészeti színtéren. Mary: Rengeteg tehetséges művésszel találkoztunk, és szerettük volna, hogy nagyobb nemzetközi figyelmet kapjanak. A saját gyűjteményünkbe is vásároltunk műtárgyakat, de egy idő után úgy éreztük, hogy ez nem elég. Emlékeznek még, hogy mi volt az első magyar műalkotás, amit vásároltak? John: Vettünk pár festményt egy fiatal, dinamikus művésztől, Batykó Róberttől, és rajta kívül Kis Róka Csabától is vannak képeink az írországi házunkban. Ismertebb művészektől is vásároltunk, például Bak Imrétől, de mindig inkább az élő és főként a feltörekvő művészekre fókuszáltunk, nem a már befutottakra. Hogyan jutottak el a műtárgyvásárlástól a Leopold Bloom Művészeti Díj megalapításáig? Mary: A cégünk többek közt műtárgyak szállítmányozásával foglalkozik. Láttuk, ahogy nemzetközi galériák képzőművészeti vásárokon jelennek meg, és tolják a művészeiket is maguk előtt. Magyarország ebben az időben még nem vett részt aktívan ezeken az eseményeken. Azóta persze változott a helyzet. Mostanra már sokkal nagyobb az önbizalom a művészetben és az országban is. John: Húsz évvel ezelőtt is voltak olyan magyar művészek és galériák, amelyek megjelentek külföldön, de általában Bécsben vagy Berlinben állítottak ki, nem gondolkoztak azon, hogy akár Miamiba vagy más városokba is eljuthatnának. Ezeknek a felismeréseknek az összessége vezetett el odáig, hogy úgy éreztük, itt az ideje, hogy Leopold Bloom közbelépjen, és segítsen egy kicsit a művészeknek. A kezdetektől fogva fontos önöknek, hogy ne befolyásolják a szervezést és a nyertes kiválasztását. Miért dön-

töttek úgy, hogy a zsűrielnök ír kötődésének előírásán túl nem szólnak bele a díjazás folyamatába? John: A kezdetek óta teljesen megbízunk a helyi szervezőkben, akik nagyszerű munkát végeznek. Ha bármilyen módon jobban részt vennénk a folyamatokban, vagy befolyásolnánk bizonyos tényezőket, az veszélyeztetné a díj függetlenségét. Nem lenne szerencsés, ha az emberek azt látnák, hogy a díj mögött álló cég tulajdonosai Batykó Róbert vagy más művészek alkotásait vásárolják, és utána ők nyernék meg a díjat. Ez nem az a díj, ahol már a kiíráskor lehet tudni, hogy ki lesz a díjazott. Mi az üzleti életben is büszkék vagyunk a függetlenségünkre, így természetes volt, hogy ezt a mentalitást képviseljük a díj kapcsán is. A Leopold Bloom Díj ennek köszönhetően érhette el a hitelességet a magyar művészek körében. Mary: Nincs más érdekünk a díj mögött, mint hogy megfelelően működjön a szervezés, sikeres legyen és minden körülmények közt teljesen független maradjon. Az pedig a ráadás, hogy a művészek értéket látnak benne. Amíg ezek a tényezők nem változnak, addig mi elégedettek leszünk. Egy díj megalapítása és szponzorálása magas szintű támogatása egy ország művészeti életének. Ajánlanák ezt a módszert más, művészet iránt érdeklődő cégtulajdonosoknak is? John: Ha valaki fiatalkoromban, amikor egy kis irodában dolgoztam a dublini reptéren, azt mondta volna nekem, hogy pár évtized múlva egy magyarországi művészeti díjat fogok alapítani és szponzorálni, biztosan azt gondoltam volna, hogy nem normális. Az élet útjai kiszámíthatatlanok, véletlenszerűek és rendkívül izgalmasak. Mary: A tettek pedig mindig hangosabbak a szavaknál. A mi célunk, hogy olyan utat biztosítsunk művészeknek, amivel részt vállalhatunk a megélhetésükben, és segíthetjük őket abban, hogy folytassák a művészeti tevékenységüket. Sok esetben, ha valaki elad egy festményt, akkor az mindössze arra elég, hogy új vásznat, ecseteket, festékeket vegyen. Bízunk benne, hogy a Leopold Bloom Díj nagyobb előrelépést és kitörési lehetőséget jelent. De természetesen mindenki úgy, azzal tudja támogatni a művészeket, ami számára belefér. Ha valaki megkérdezné tőlem, mit tehetne a művészet tá-

mogatásáért, biztosan azt mondanám, hogy első lépésként vásároljon műalkotásokat kortárs, köztünk élő művészektől; és támogassák azzal a galériákat, hogy tőlük vesznek műtárgyakat. John: Számunkra ez jó módszer volt, mivel a cégünknek a műtárgyszállítás miatt vannak érdekeltségei a kortárs művészeti szcénában – ebből a szempontból passzolt a Maurice Wardhoz. Hogy más cégeknek mit ajánlanék? Vásároljanak műtárgyakat kortárs művészektől, hozzanak létre gyűjteményt, indítsanak egy másik díjat, vagy támogassák teljesen másképp a művészetet. Nekünk abban az időben az ír–magyar kapcsolatok, a művészeti élet és a kötődéseink miatt ez tűnt a legjobb megoldásnak – ráadásul mi elsősorban nem is a művészetet magát, hanem sokkal inkább a művészeket szerettük volna támogatni. Idén ünnepli tízéves jubileumát a Leopold Bloom Díj. Hogy látták a fejlődést az elmúlt évtizedben? Milyen hatással volt a díj a magyar művészeti életre? Mary: Az elmúlt tíz évben kétévente hirdettük meg a pályázatot, így eddig öt díjat osztottunk ki. Felemelő érzés látni, ahogy a korábbi díjazottak haladnak előre a karrierjükben, és szépen, lassan bekerülnek a „mainstreambe”, közismert művészekké válnak Magyarországon és nemzetközi színtéren. Boldoggá tesz minket, ha azt halljuk, hogy Amszterdamban vagy más világvárosban állítanak ki. Jó érzés követni a fejlődésüket és az a tudat, hogy ebben nekünk is volt egy kis részünk. Mit hoz a jövő a Leopold Bloom Díj életében? John: A most következő díj még biztosan a korábbi menetrend szerint alakul majd, egy idő után azonban nem árt változtatni a dolgokon. 2023-ra el kell gondolkoznunk azon, hogy valamit kicsit vagy akár radikálisan megváltoztassunk. Felmerült bennünk például, hogy Európán kívüli, akár dél-amerikai, afrikai, ázsiai szakembereket hívjunk meg a zsűribe – így más háttérből érkező emberek is bevonhatóak lennének a folyamatba. Nem tudjuk pontosan, hogyan működik majd pár év múlva a díj, de az biztos, hogy a hozzáállásunk és a hozzájárulásunk nem fog változni. Kíváncsian várjuk a Leopold Bloom Díj következő évtizedét! 23


Irish-Hungarian Business Circle SZERZŐ: K.D.R.

Az Irish-Hungarian Business Circle (Ír–Magyar Üzleti Kör) egy nonprofit és politikailag független szervezet, amelyet 2005-ben hoztak létre. A célja, hogy megkönnyítse és fejlessze az üzleti és társadalmi kapcsolatokat Írország és Magyarország között, az ír és magyar közösségeken belül. Ahogyan azt Kontra Istvántól, az Irish–Hungarian Business Circle igazgatósági tagjától megtudhattuk, foglalkoznak kultúrával és szponzorációval is.

A BLUM-HÁZ FALÁBA BEILLESZTETT JAMES JOYCE – VERES GÁBOR SZOBRÁSZ ÉS NAJMÁNYI LÁSZLÓ MÉDIAMŰVÉSZ ALKOTÁSA

24

Az IHBC tevékenységének négy pillére van: az üzlet, az események, a kultúra és a jótékonyság. Fontos szempont számukra, hogy minden tag megtalálja a helyét ezeken keresztül. Üzleti tevékenységük fő célja, hogy segítsék biznisztagjaik munkáját, vállalkozásuk népeszerűsítését, promócióját és működését. Így szoros az együttműködés a tagokkal és a nemzetközi kapcsolati hálóval egyaránt. Az IHBC gyakran szervez webináriumokat, kerekasztal-beszélgetéseket, és online promóción keresztül is igyekszik építeni erős üzleti közösségét. Ahogy az köztudott, az ír kultúra fontos részét képezik a társadalmi események és ünnepek. Az IHBC is törekszik ennek hű tükrözésére, és számos izgalmas eseményt szerveznek, amikor a helyzet is engedi. Fontos kapcsolatépítő alkalmak például számukra a különböző sportesemények, whiskey- és borkóstolások, valamint a Szent Patrik Nap, de minden hónap első péntekjén is összejövetelt szerveznek közösségüknek: a „First Friday”-t. A jótékonyság is kulcsfontosságú szempontja a szervezetnek. Az IHBC

Jótékonysági Alapítványa segít felismerni és hatékonyabban támogtani jó ügyeket és helyi jótékonysági szervezeteket. Tanácsadó testületek működnek együtt a közösséggel, hogy érdemben segítsenek másokat. Az Irish-Hungarian Business Circle kulturális tevékenységének fő célja az ír kulturális örökség fenntartása. Ez vonatkozik a nyelvre, a zenére, a táncra és az irodalomra is, hiszen Írországnak gazdag a kulturális és művészeti élete, amit fontos megőrizni. Az ír nagykövetséggel és más szervezetekkel együttműködve növelni szeretnék az ír kultúra népszerűségét és ismertségét Magyarországon – különös hangsúlyt fektetnek az ír táncra és zenére –, miközben a magyar kultúrában is részt vesznek. Szerveznek például múzeumi látogatásokat és vezetett városi sétákat, támogatják a Szent Patrik Fesztivált, a Budapest Centre for Irish Studies-t és irodalmi ösztöndíjprogramot is. Az IHBC szorosan együttműködik a nagykövetséggel, ír tánciskolákkal és az ír tanulmányok központjával, és minden tevékenységük során igyekeznek komoly hangsúlyt fektetni az ír kultúrára.


VALÓDI TALÁLKOZÁSOK ÉS TÖRTÉNETEK A MŰVÉSZET ÉS A FORPROFIT TERÜLETÉRŐL

Az Art is Business április 21-étől új rádióműsorral jelentkezik a TrendFM hullámhosszán. Művészek és menedzserek mesélik el példaértékű történeteiket a kultúráról, bevonódásról és együttműködésekről. PARTNERÜNK:

KÁVÉ ELVITELRE Az Art is Business új videós sorozata április végétől Borbás Gergő vezetésével! Izgalmas és eddig valóban nem hallott történetek elevenednek meg vállalati vezetők, mecénások, művészek és kulturális menedzserek életéből. Hogyan gondolkodnak ők az együttműködésekről? Mi hajtja és inspirálja őket a magánéletükben?

A legfrissebb híreket és interjúkat www.artisbusiness.hu oldalunkon találja.


A BLENDING OF TIME I N C O L L A B O R AT I O N W I T H U N I T E D V I S U A L A R T I S T S #FineBrandsCompany

#Hennessy

#HennessyVSOP

#UnitedVisualArtists