1054 Budapest, Hold utca 12., a Batthyány-örökmécsesnél
Nyitvatartás: keddtől péntekig 14–18 óráig
Bejelentkezéssel: info@einspach.com
einspach.com
A MŰVÉSZET ÉS A KULTÚRA AZ ENERGIAFORRÁSOM
SZERZŐ: DARIA DODONOVA | FOTÓ: BODÓ GÁBOR
Magyarország egyik legnagyobb vállalata gazdasági vezérigazgató-helyettesének lenni hatalmas megtiszteltetés és felelősség is egyben, ugyanakkor a munkámhoz gyakran kapcsolódik stressz, szigorú határidők, népszerűtlen döntések és összetett stakeholder menedzsment. Úgy gondolom, mindezt nem lehet különleges energiaforrások nélkül kezelni. Nekem ezt az energiaforrást jelenti mindaz, ami a kultúrához kapcsolódik, legyen szó képzőművészetről, zenéről, irodalomról vagy építészetről.
Amikor 2020 tavaszán megkaptam a kinevezésemet, és Budapestre költöztem, már megvoltak a kedvenc helyeim a városban, mivel az elmúlt húsz év során legalább évente egyszer jártam itt üzleti vagy magánúton. Abban, hogy elfogadtam az állást, a Budapest iránti rajongásomnak is része volt, hiszen a magyar főváros sok tekintetben a szülővárosomra, Szentpétervárra emlékeztet.
Szentpéterváron nőttem fel, egy olyan városban, amelyben mindenütt jelen van a kultúra, ahol múzeumokkal, színházakkal vagy körülvéve, bármerre is jársz. Igazán szerencsésnek érzem magam azért, mert mindössze öt percre laktunk az Ermitázstól, és arra is lehetőségem volt, hogy eljussak számos balett- és operaelőadásra.
Szüleimnek köszönhetően már egészen fiatalon megtanultam értékelni a képzőművészetet és a zenét, mivel a családunk életében központi szerepet játszottak a művészetek. Havonta több alkalommal jártunk múzeumba, és az is fontos volt a szüleim számára, hogy a nővéremmel együtt megtanuljunk hangszeren játszani. Emellett már korán megismertem a klasszikus festőket is, akik közül Rembrandt, Anthony van Dyck, El Greco, Caravaggio és Francisco de Goya művészete volt rám a legnagyobb hatással. Idővel aztán a klasszikusoktól egyre inkább a kortárs képművészet felé fordultam, éppúgy, mint ahogy a zenében a komolyzenétől a jazzig jutottam. Úgy érzem, a klasszikus és kortárs művészet számára egyaránt elegendő hely van a szívemben. Ha harmóniára vágyom, akkor elsősorban a régi korok művészetéhez és zenéjéhez fordulok, ha viszont inkább inspirációra és kreativitásra van szükségem, akkor a kortárs művészetben és a jazzben merülök el. A klasszikus alapok után a kortárs művészet megértése egy teljesen más, új világot nyitott meg számomra, ahol nagy szerep jut a fantáziának, hiszen elsőre általában nem egyértelmű, hogy mit is ábrázol a mű pontosan. Nincsenek benne közmegegyezésen alapuló értelmezések, ezért mindenkinek mást jelent, amit lát.
Már fiatal felnőttként, Németországban élve kezdtem felfedezni a művészet teljesen új formáit és korszakait. A német expresszionizmus, ezen belül is August Macke művei
fordították a figyelmemet először a XX. századi és a kortárs képzőművészet felé. Eredetileg azért látogattam meg a bonni Szépművészeti
Múzeumot, hogy megnézzem Macke képeit, de amikor ott voltam, felfedeztem, hogy a múzeumnak vannak kortárs képzőművészeti kiállításai is, amelyek aztán magukkal ragadtak.
A mai napig nagyon szeretem felfedezni a klasszikus és kortárs művészet közötti összefüggéseket. Erre utoljára a budapesti Szépművészeti Múzeum
El Greco-kiállításán volt lehetőségem, amelyet néhány hete néztem meg, és ahol újabb érdekes példáját láttam a régi korok és a modern művészetek kapcsolatának egy több mint négyszáz évvel ezelőtt élt festő életművén keresztül.
Amikor Budapestre érkeztem, eleinte nagyon nehezen viseltem, hogy a karantén miatt nem járhatok koncertekre és kiállításokra, de amióta újraindult az élet, többször is voltam a Magyar Nemzeti Galériában, a Szépművészeti és a Ludwig Múzeumban éppúgy, mint a Müpában, az Operában, az Operett Színházban és a Budapest Jazz Clubban. Jó érzés helyi lakosként járni ezekre a helyekre, nem pedig turistaként, mert nem kell sietni, van időm minden képet alaposan megnézni, minden számomra érdekes koncertre, rendezvényre elmenni.
Azt is nagyon várom már, hogy újra megnyissa kapuit az Iparművészeti Múzeum, mivel tudomásom szerint nagyon aktív a kapcsolata a londoni Victoria and Albert Múzeummal, amely nagyon kedves a szívemnek. A magyar művészek közül elsősorban
Munkácsy Mihály és Szinyei Merse Pál áll hozzám közel, a klasszikus zenében Liszt Ferenc és Kálmán Imre műveit szeretem a legjobban, a jazz-zenészek közül pedig nagyon kedvelem a zongorista Binder Károlyt.
A művészet a személyiségem fontos része. Lehetőséget ad arra, hogy egy művész szemével lássam a világot. A zene megnyugtat, ha túlságosan feszült vagyok, és energetizál, amikor túlságosan passzívnak érzem magam.
Minden vezetőnek és minden szakembernek inspirációra van szüksége a továbbfejlődéshez. Én ennek az inspirációnak egy részét a kollégáimtól és a szakmai konferenciáktól kapom
meg, de egy nagyon lényeges része a művészeten keresztül érkezik hozzám. Mind a képzőművészet, mind a zene egyszerre hat az agyunkra és a lelkünkre, és mindig megérintik a szívünket. Ez utóbbi pedig nagyon fontos összekötő kapocs a művészet és az üzleti világ között.
Bár a pénzügyek és a kultúra világa viszonylag távol esik egymástól, mégis kapcsolódnak. Mindkét területen meghatározott rendszerek, szabályok érvényesülnek. A számok világa sokkal kézzelfoghatóbb, univerzálisabb, egységesebb rendszer, mint a művészeté, de ha figyelmesen tanulmányozzuk, akkor a művészetben is felfedezhetünk hasonló kapcsolódási pontokat és hálózatokat.
Bármit csinálok a munkában, azt szenvedélyből és szívből teszem. Vezetőként is rengeteg energiát és motivációt merítek a művészetekből. Habár már nem játszom hangszeren, azért ma is megdobban a szívem, ha meglátok egy zongorát. Úgy gondolom, a zenei nevelés az ember egész életére hatással van, jellegzetes látásmódot ad. A zenei világ pedig szerintem nem áll távol az üzleti világtól, egy zenekar felépítése ugyanis nagyon hasonló egy nagyvállalat működéséhez.
A kultúra a vezetési stílusomnak is szerves része: munka közben is gyakran használok olyan metaforákat, hasonlatokat, amelyek inkább a kulturális hátteremhez köthetők.
Az egyik legkedvesebb kifejezésem (és ezt számos kollégám tanúsíthatja) a zenekar fogalmához kapcsolódik. Egy megkapó zenemű csak akkor jön létre, ha jó zenészeid és tehetséges karmestered van, egy tökéletesen megkomponált művet adsz elő, és rengeteget gyakorolsz. Mindez száz százalékig igaz az üzleti életben is. A munkában gyakran mondom, hogy: „másképpen kell ezt vagy azt a dolgot hangszerelnünk.”
A csapatom a „vezénylés” szót is gyakran hallja tőlem, abban az értelemben, ahogy egy karmester vezényel egy zenekart. Fellini filmje, a Zenekari próba is jó példa erre, úgy gondolom, hogy a zenekar–karmester metafora az élet legtöbb területén, így a pénzügyek világában is alkalmazható.
Fény és árnyék, világos és sötét színek, különböző perspektívák és formák – ezek a képzőművészeti fogalmak szintén megtalálhatók az üzleti életben. Az aranymetszés a tökéletesség szimbóluma, és én erre törekszem az üzleti életben is.
MOLNÁR ANNAMÁRIA, A MOLNÁR ANI GALÉRIA TULAJDONOSA, IGAZGATÓJA
HÁMORI MÁTÉ KARMESTER, AZ ÓBUDAI DANUBIA ZENEKAR MŰVÉSZETI VEZETŐJE
