Art is Business magazin_Nr. 16

Page 1

2021. AUGUSZTUS | 16.LAPSZÁM

MADARAS GERGELY KARMESTER


INSPIRÁLÓ INSPIRÁLÓGONDOLATOK GONDOLATOK A MŰVÉSZET MŰVÉSZETPIACI PIACIFELFOGÁSÁRÓL FELFOGÁSÁRÓL

BORBÁS GERGŐ ÉS A VIDEÓSOROZAT EDDIGI VENDÉGEI VOLTAK Palotai Borbála, a Pwc Magyarország marketingkommunikációs és üzletfejlesztési vezetője Molnár Annamária, a Molnár Ani Galéria vezetője Oszkó-Jakab Natália, a Művészetek Völgye igazgatója Rényi Andrea reklámszakember és több művészeti intézmény támogatója Szálka Zsuzsanna kulturális menedzser, az Átlátszó Hang fesztiváligazgatója Polgár András vállalkozó, a Polgár Alapítvány vezetője Márton Kata, a Praktiker Magyarország CSR- és HR-vezetője Schönberger Ádám, a Bánkitó Fesztivál főszervezője Nyáry Krisztián író, a Líra Könyv kreatív vezetője Palya Bea énekes, dalszerző Samu Tímea, a JCDecaux vezérigazgatója Szeptembertől érkezik a második évad! www.artisbusiness.hu


A LEGBEFOLYÁSOSABB MAGYAROK EGYIKE KEDVES OLVASÓK! Gróf Széchényi Ferenc (Széchenyi István gróf édesapja), kora egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb főura (1754, Fertőszéplak – 1820, Bécs) tizennyolc évesen, bécsi tanulmányai idején vált a könyvkultúra elkötelezett hívévé. Fivére halála után örökölte a családi birtokokat, amelyeket Festetics Juliannával kötött házassága révén tovább gyarapított. Nagy gondot fordított az elődöktől átvett horpácsi kastély családi könyvtárára. A kezdetben II. József reformpolitikáját támogató Széchényi 1786-ra meghasonlott a magyar alkotmányosságot több ponton is veszélyeztető jozefinista elvekkel, megbetegedett, és erre hivatkozva lemondott hivatali tisztségeiről. 1787-ben közel egy évig tartó európai utazásra indult Csehországon, Németországon és Németalföldön át Angliába. Útja során a politikai berendezkedés és a gazdaság tanulmányozása mellett elsősorban tudósokkal ismerkedett meg, könyvtárakat, akadémiákat, múzeumokat keresett fel, és akkor kapta az első ösztönzéseket a könyvgyűjtésre és a majdani könyvtáralapításra. Széchényi számos magas közhivatalt töltött be, emellett mindvégig a magyar irodalom és tudomány híve és mecénása volt: írók, költők, tudósok egész sorát támogatta anyagilag, segítette műveik kiadását, irodalmi és tudós társulásokat pártfogolt. Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Révai Miklós, Tessedik Sámuel – csak néhány név közülük; a korabeli magyarországi kultúra minden területén rábukkanunk a főúr értő és adakozó támogatására. Az 1790-es évek közepétől – döntően a prágai egyetemi bibliotéka igazgatójának hatására – hungarikagyűjteménynyé fejlesztette tovább könyvtárát: célja a Magyar Királyság területén (Erdélyt és Horvátországot is beleértve) élő és alkotó szerzőktől származó nyomdai termékek, valamint a külföldön megjelenő bármely nyelvű, Magyarországot és a magyarságot érintő kiadványok megszerzése volt. Magángyűjteménye bővítése érdekében kiterjedt könyvügynöki hálózatot épített ki a magyarországi értelmiség soraiból: írók, tudósok, hivatalnokok, papok, könyvkereskedők fáradoztak – néha sokévnyi kutatómunkával és kiterjedt levelezéssel – első kiadások, egy-egy értékesebb nyomtatvány vagy kézirat felkutatásán.

De német és osztrák könyvkereskedőktől is tömegével vásárolt könyveket a gróf, tekintélyes összegeket áldozott az egyedülálló könyvtár létrehozására. 1802-ben látta alkalmasnak a politikai és közéleti helyzetet egy nemzeti bibliotéka megalapítására. A gróf Széchényi család Magyar Könyvtára (Bibliotheca Hungarica Familiae Comitum Széchényi) elnevezésű felajánlást felségfolyamodványként terjesztette elő, majd miután a király elfogadta azt, létrejött a közjót szolgáló intézmény, mostani nevén: Országos Széchényi Könyvtár. 1846/47-ben költözött be a Magyar Nemzeti Múzeum épületébe, csaknem száznegyven év múlva, 1985-ben pedig átköltözött a Budavári Palota F épületébe. A palota felújításának, megváltozott funkcióinak következményeként hamarosan újra költözik a könyvtár. (Forrás: oszk.hu.) Széchényi Ferenc egyszerre volt – mai szóval – européer és a magyar nemzet iránt elkötelezett hazafi. A világot látott hajdani dúsgazdag hercegek, grófok nem csupán a gazdasági-politikai hatalom gyakorlói voltak, hanem a fejlődés letéteményesei, a kultúra legnagyobb támogatói is – a magánvagyonukból. Erre megvan a lehetőségük korunk tehetős és befolyásos magyarjainak is.

L. Horváth Katalin felelős szerkesztő

IMPRESSZUM MEGJELENÉS: 2021. AUGUSZTUS MEGJELENIK KÉTHAVONTA | KIADÓ ÉS SZERKESZTŐSÉG: kortársPRos Kft. | www.kortarspr.hu FELELŐS SZERKESZTŐ: L. HORVÁTH KATALIN | SZERZŐK: BARTA LUCA, GÁTI KATALIN DOROTTYA, HJ, JANKÓ JUDIT, NAGY ZSÓFIA, SÁNDOR ZSUZSA, SZELE TAMÁS, SZEMERE KATALIN, SZENTGYÖRGYI RITA KORREKTOR: HORVÁTH VIKTÓRIA | CÍMLAP: BIELIK ISTVÁN | RUHÁK: VAN GRAAF | STYLING: PAKSI ÉVA GRAFIKUS, TÖRDELŐ: CSIZIK BALÁZS | NYOMDAI MUNKA: GRAVUS NYOMDA www.artisbusiness.hu | ISSN: 2631-1127 INGYENES KIADVÁNY. TÁMOGATÓI ELŐFIZETÉSSEL: 2500 Ft+ áfa

1


A ZENE SZERETETE ÉRTÉKET TEREMT SZERZŐ: GÁTI KATALIN DOROTTYA

2

Madaras Gergelyt ötévesen érintette meg a zene: Varázsfuvolát és népzenét hallgatott, aztán ez utóbbit játszott is, majd fuvolázni és hegedülni kezdett, és tízévesen eldöntötte, hogy vezényelni fog. Mára nemzetközileg elismert karmester, neves zeneakadémiákon, kurzusokon diplomázott világpolgár, aki a legnagyobb zenekarok és operaházak meghívására vezényli körbe Európát és a többi kontinenst. A naptára két évre előre tele van, és zeneigazgatóként a neves Liège-i Királyi Filharmonikusokért felel. RUHÁK: VAN GRAAF


Egy karmester számára – ahogy meséli – bizonyos szakmai szint fölött elengedhetetlen, hogy egy ügynökség képviselje. Hogyan működik ez a koncertek és operák világában? A karmestereket, az énekeseket, valamint a hangszeres szólistákat a nagy és nemzetközi hírű együttesek ügynökségeken keresztül keresik meg, és ezek a cégek biztosítják egy-egy zenész fellépésének adminisztratív hátterét. Pályakezdő karmesterként az ember inkább a szakmaizenei fejlődésre koncentrál, és nem arra, hogyan fogják majd neves zenekarok megtalálni, ám amikor elkezdünk színpadokon vezényelni, azzal szembesülünk, hogy az igazán komoly promóterek szinte kizárólag ügynökségeken keresztül lépnek kapcsolatba a művészekkel. Miért ilyen hangsúlyos ez a zene világában? A nagy ügynökségek művészei közé tartozni egyfajta védjegy, minőségi tanúsítvány. Rengetegféle menedzsment van: kisebb butikügynökségek, magánzók és nagy nemzetközi istállók, amelyek mind máshogy működnek. A nagy presztízsűek szinte soha nem kérnek pénzt a művészektől, hanem jutalékot kapnak az általuk kialkudott gázsiból. (Ez a színészeknél, modelleknél és sportolóknál is hasonlóképp működik). Az ügynökségek széles körű kapcsolati hálót biztosítanak: amikor egy zenekar vagy operaház egy bizonyos profillú karmestert keres a produkciójához, vagy netán egy már szerződtetett művész visszamondja a koncertjüket, első körben ezekhez a nagy ügynökségekhez fordulnak tanácsért: kit kérjenek fel, ki ér rá? Budapesti zeneakadémiai tanulmányaimmal párhuzamosan öt évet Bécsben töltöttem karmester szakon, majd ösztöndíjasként több nagy zenei fesztiválon vettem részt az Egyesült Államokban. Ezeken a programokon (Aspen, Tanglewood) szembesültem először azzal, hogy az USA-ban a fiatal karmestereket már a karrierjük elején igyekeznek felkészíteni a szakma forprofit részére. Itt a kezdő dirigenseknek még jobban kitaposott életpályamodelljük van, mint nálunk, Európában (ezek a lehetőségek Magyarországon különösen hiányoznak). A koncepció azonban kontinen-

sektől függetlenül azonos: több út vezet ahhoz, hogy az ember felhívja magára a figyelmet: jeles zenekaroknál asszisztensi állást lehet elnyerni, vagy különböző versenyek, díjak, ösztöndíjak segítik a fiatal karmesterek elhelyezkedését. A menedzserek természetesen tisztában vannak ezekkel, így, ha a nagy zenekarok vagy az adott zsűri kiválasztanak egy fiatal karmestert, az ügynökök egyszerűen szemezgetnek közülük, és leteszik a voksukat a nekik tetszők mellett, akikről azt feltételezik, hogy a közeljövőben „eladhatóvá” válnak. A másik út arra, hogy komoly presztízsű ügynökségbe bekerülhessen a fiatal művész, ha olyan mentorral dolgozik, aki már tagja egy ilyen cégnek, és beajánlja őt. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ezekben a menedzsmentekben mindig a művész a kliens, az ügynök pedig a szolgáltató, tehát az ügynök nem dönthet egyedül a művész feje fölött szakmai vagy adminisztrációs kérdésekben. Mégis, mivel sokkal több fiatal művész van, mint amennyi lehetőség, sokszor találják az előadók kiszolgáltatott helyzetben magukat: mindent bevállalnak, hogy lehetőséghez jussanak. Ezért rettentően fontos, hogy művész és menedzser kapcsolata ne tisztán üzleti alapon, hanem kölcsönös bizalmon alapuljon.

még Berlinbe is elutaztam a meghívásukra (persze önköltségen), hogy az egyik nagy karmesterük koncertjét meghallgassam, akivel aztán öt percet találkoztam, majd a cég legfelsőbb vezetőjével ebédeltem. Azt hittem, közeledem a célhoz, de végül pár héttel később egy német fiú mellett tették le a voksukat, aki egyébként Bécsben az osztálytársam volt, és Londonban éppen megnyert egy neves versenyt.

Ön hogyan került először kapcsolatba ilyen ügynökségekkel? 2010-ben, miután Bécsben diplomáztam, egy ötfordulós verseny győzteseként ösztöndíjat kaptam Manchesterbe mint fiatal asszisztens karmester. Egy viszonylag elismert menedzsercég figyelt fel rám, amely német és angol nyelvterületen működött, és fantáziát látott bennem. Küldtek egy e-mailt, hogy szívesen eljönnének a diplomakoncertemre, és utána kávéznának velem. Amikor ezt a levelet megkaptam, azt hittem, hogy a karrierem mostantól sínen van. (Nem tudhattam még akkor, hogy ennél távolabb nem is lehettem volna az igazságtól!) Elmondták, hogy egy hozzám hasonló profilú fiatal karmestert keresnek a listájukra, aki mind német, mind angol nyelvterületen eladható, ezért mostantól figyelemmel követik a munkásságomat. Ez a „megfigyelés” két évig tartott, kéthavonta levelet váltottunk. Egyszer 3


RUHÁK: VAN GRAAF

Ön milyen profilú karmester? Jó kérdés, bennem ugyanez merült fel. Ki vagyok, miért akarna egy zenekar pont engem meghívni, és nem mást? Melyek azok a bizonyos kritériumok, amelyek alapján épp az én nevem mellé kerül pipa? Ez nyilvánvalóan összefügg a repertoárral, amit vezénylek. Óriási segítség volt számomra a feleségem [Győri Noémi fuvolaművész – a szerk.], aki ezt az útvesztőt velem együtt járta végig, és az volt az ötlete, hogy alakítsunk ki tudatos, éveken átnyúló stratégiát, illetve kérjük ki szakemberek véleményét. Hogyan érjek el odáig, hogy amikor egy zenekar műsorra akarja 4

tűzni bizonyos szerző műveit, akkor az ideális karmestert keresve az első öt között eszükbe jussak? Nyilván elsősorban úgy, hogy annak a bizonyos szerzőnek a műveiben abszolút otthon legyek, vagy a repertoár erősen kötődjön az egyéniségemhez, személyiségemhez, identitásomhoz. Ekkor tettem fel magamnak a kérdést, hogy miben vagyok más, mint a többi fiatal karmester. Hova szeretnék eljutni öt vagy akár tíz év múlva? Mi a fontos számomra, mit szeretek vezényelni? Sok minden felvetődött. Számomra mindig kiemelt szempont volt a magyarságom, a népzenei múltam, a budapesti vagy nagyvárosi identitá-

som; az erős kötődésem a középkelet-európai zeneszerzőkhöz, a tapasztalatom a kortárs zenében, és az, hogy öt évig Bécs zenei nyelvét szívtam magamba, azt követően Angliában telepedtem le, tehát a magyar mellett kiválóan beszélek németül és angolul. Elmentem egy „personal branding” képzésre, amellyel egyidőben a honlapomat is újraépítettük; elkezdtem tudatosan formálni a profilomat. Nem kitaláltam, hogyan akarok kinézni, vagy ki akarok lenni, hanem azokból a dolgokból válogattunk, amelyeket addig is fontosnak, értékesnek tartottam, és amelyekben még


jobban szerettem volna elmélyülni. Világossá vált számomra, hogy kívülbelül ismernem kell a legnagyobb magyar szerzők – Bartók, Kodály, Dohnányi, Liszt vagy akár Kurtág, Ligeti és Eötvös Péter – életművét ahhoz, hogy népszerűsíteni tudjam őket. Attól kezdve igyekeztem úgy irányítani, hogy a felkéréseim során ezeknek a szerzőknek egy-egy művét mindig bele tudjam csempészni a koncertjeim programjába. Elkezdtem tudatosan követni azoknak a művészeknek a pályáját, akikre felnézek, akiknek az életútja, a repertoárja közel áll hozzám. 2011-ben elmentem egy nagy francia karmesterversenyre, amit ugyan nem nyertem meg, de több száz induló közül eljutottam az utolsó fordulóig, ahol már csak hárman maradtunk. Ha egy világversenyt megnyer valaki, akkor rengeteg felkérést kap, már a győzelemmel járó koncerteket kezelni is olyan feladat, amelyre egy ügynökség építhet. A verseny döntőjére – mint egy árverésre – a világ minden pontjáról jöttek neves menedzserek, és mindhármunkat körbezsongták. Végül egy japán fiú lett az első, aki mindent vitt: a fődíjat, koncerteket, ügynököket. Akkor nagyon elkeseredtem, hogy idáig eljutottam, mégsem sikerült győznöm; azt mondtam, soha többet nem akarok versenyezni. Nem tudhattam, hogy a verseny hosszú távon mégis sokat tartogat számomra. A sztárügynökségek megjegyezték a nevemet, illetve felfigyelt rám az Orchestre Dijon Bourgogne francia együttes igazgatója, és meghívott egy koncertjüket dirigálni. Megtetszettem nekik, és kineveztek művészeti vezetőnek. Hat évig dolgoztam Dijonban, ezután a legnagyobb belga zenekar, az Orchestre Philharmonique Royal de Liège választott zeneigazgatójának; azóta is ez a főállásom. A verseny révén tehát erős francia kötődésem lett, megtanultam a nyelvet, így rendszeresen vezényelek Európa-szerte francia nyelvterületen: Belgiumban, Franciaországban, Svájcban, Luxemburgban, Monacóban. Hogyan került végül és telepedett le a családjával Londonban, ahonnan Liège-be is jár dolgozni? Az angliai életem a francia kötődésemmel szinte párhuzamosan

alakult. A Londoni Szimfonikus Zenekar 2012-ben karmesterkurzust hirdetett az akkor már idős Sir Colin Davis vezetésével. A három szerencsés között voltam, akiket rengeteg jelentkező közül választottak, hogy vezényeljük ezt a fantasztikus zenekart. Gondoltam, itt a lehetőség, hogy az összes ottani kapcsolatomat felelevenítsem, így minden londoni székhelyű menedzsert meghívtam. Eljöttek, hogy meghallgassák a kurzust, meglátták egymást, váltottak pár szót, így hamar kiderült, hogy mindegyikük miattam van ott. A kurzus remekül sikerült, és az ártalmatlannak gondolt stratégiai húzás meghozta az eredményét: másnap négy nagy ügynökség szerződésajánlata érkezett a postafiókomba. Hirtelen fordult a kocka, és az évekig tartó meddő várakozás után olyan helyzetben találtam magam, ahol én válogathattam. Utánanéztem mindegyik ügynökségnek, és tanácsokat kértem. Egy héttel később újabb sikerem volt: elnyertem életem első állását az Angol Nemzeti Operában, és a családommal együtt Londonba költöztünk. Megkérdeztem Edward Gardnert, az intézmény zeneigazgatóját, hogy ügynökügyben mit tenne a helyemben. Visszakérdezett, hogy miért nem csatlakozom ahhoz a céghez, amelyik őt is képviseli. Ez volt az Askonas Holt, amely szinte minden nagy példaképemet menedzseli. Mondtam, hogy ugyan ők nincsenek a négy között, akik az ajánlatot tették, de tegyünk egy próbát, hiszen ebben a helyzetben talán másként viszonyulnak hozzám, és egyben nagy álmom valósulna meg, ha velük dolgozhatnék. Gardner beszélt velük, eléjük tárta a helyzetet, és néhány napra rá aláírtam a szerződésünket. Kilenc éve vagyok a művészük. Hogyan látja Magyarország klas�szikus zenei életét külföldről? Van mit tanulnunk, vagy tőlünk van mit tanulni? Nincs olyan kulturális rendszer, amelyből ne tudnánk ötleteket meríteni, ez persze nem azt jelenti, hogy mindent érdemes honosítani. Magyarországon a zeneoktatás az alapszinttől kezdve világszínvonalú és egyedülálló. Minden budapesti kerületben, minden nagyobb vidéki városban működik zeneiskola, ahova hatéves kortól minimális összegért

bárki beírathatja a gyerekét, sőt hangszert is bérelhet neki. A hozzáállás, miszerint a zene szeretete és tanulása nem pénzkérdés, értéket teremt, és azt hiszem, a világon mindenhol követendő példa lehetne. Kodály országa vagyunk, már az általános iskolában is magas színvonalúak a zeneórák, és szinte minden iskola működtet kórust – ez egyáltalán nem természetes más országokban. Nem az a lényeg, hogy mindenki zenész legyen, de ha valakinek mégis ez az álma, az nem azon fog múlni, hogy milyen társadalmi rétegbe született. (Az angolszász országokban például a zenetanulás luxus, és kevés család engedheti meg magának, hogy kifizesse a képzés díját, így sok gyerek életéből teljesen kimarad az esély, hogy megismerkedjen a hangszeres játék szépségével, örömével.) Ha pedig a legmagasabb szakmai köröket nézzük: Budapesten jelenleg tíz hivatásos szimfonikus zenekar működik – mindegyikük saját törzsközönséggel –, néhány közülük nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő. Nem ismerek a világon még egy ilyen várost! Jóllehet évtizedes tradícióról van szó, de mindennek fenntartása óriási teher egy állami, városi költségvetés számára. Mégis fontos és szükséges életben tartani a zenei intézményeket, ugyanúgy, mint a nonprofit zeneiskolákat, mert így lehetséges, hogy Magyarország klasszikus zenei nagyhatalomnak számítson, és a muzsika az általános műveltség szerves része legyen. Az persze egy következő kérdés, hogy meddig tartható fenn egyensúly, hiszen jelenleg sokkal több zenész kap diplomát, mint ahány el tud helyezkedni – ebben talán reformokra van szükség. Ahogyan abban is, hogy a művészeti képzéseket nyújtó intézmények nagyobb betekintést biztosítsanak hallgatóik számára a nemzetközi zenei világ menedzselési, üzleti, szervezési, strukturális, financiális és profitorientált világába. Azt hiszem, ez ott kezdődik, hogy arra motiváljuk a fiatal művészeket: beszéljenek nyelveket, nyitott szemmel járjanak a világban, és érdeklődéssel forduljanak más kultúrák felé.

5


AZ ÉLET SZERETETÉT SZOLGÁLNI – FELELŐSSÉGGEL ÉS MINŐSÉGGEL SZERZŐ: SZEMERE KATALIN | FOTÓ: SÁROSI ZOLTÁN

Még nem alakult ki egy kultúrát támogatni képes kör Magyarországon, véli Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója, akivel kvázi magánszínházakról, saját lábra állásról, kis támogatásokról és az online színház jelentőségéről beszélgettünk. Azt is megkérdeztük tőle, milyen brandnek tartja a Centrált. 6

A művészet és az üzleti élet hogyan kapcsolódik össze a Centrál Színházban, Budapest egyik magánszínházában? Tisztázzuk a legelején: Magyarországon csak „kvázi magánszínházakról” beszélhetünk. Bevételük – a többi színházéhoz hasonlóan – három forrásból táplálkozott: a jegybevételből, a közvetett és a közvetlen állami támogatásból. Ez utóbbi volt a tao, azaz a társaságiadó-jóváírással járó támogatás 2010 és 2018 között. Egy-egy intézmény a jegybevételének nyolcvan százalékáig vehetett igénybe ilyen típusú támogatást. Ez a forma megemelte a jegyárat a nettó összeg nyolcvan százalékával, és piacivá tette. Lehetővé vált – állami segítséggel –, hogy akik önállóságra vágytak, kvázi magánszínházat üzemeltethessenek. Amikor a taót kivezették, komoly veszélybe került az ilyen típusú teátrumok működése – bár jól jelzi az élni akarásukat, hogy tudomásom szerint egyik sem zárt még be. Azzal, hogy megszűnt a tao, valódi magánszínházzá váltak? Dehogy! Mindenki kap még pályázaton állami pénzt. Ez a pénz persze töredéke annak, ami a fővárosi vagy állami fenntartású intézményeknek jut. A tao elvonása óta többlettámogatást oszt az állam. Aki a „magán” működési formát választotta, tapasztalja is az út rögösségét. Itt folyamatos a kitettség, a gondokat saját erőből kell megoldani. A Centrál Színháznak vannak támogatói, mecénásai? Nem nagyon létezik ilyen a színházak körül. Voltak példák, de úgy látom, még nem nőtt fel az a támogatói kör, amely ezt természetesnek venné. Friss még a kapitalizmus, mindenki azzal foglalkozik, hogy gyűjtsön, megmaradjon a piacon, és nem azzal, hogy jótékony-


kodjon. A második világháború végéig amúgy nagyon kevés államilag dotált színház volt. A gazdag emberek az ókori görögök óta saját operában, színházban gondolkodtak, tehát alapvetően üzleti alapon működtek a színházak. A második világháború vége óta az állam finanszírozza azok nagy részét, a piac elsorvadt. Ennek folyománya, hogy az állami pénzből élők többnyire gyereknek tekintik a nézőket, és tanár bácsit játszanak. Azaz a színház okosakat mond, ők meg okulni kénytelenek élvezet helyett. Ebben a leosztásban valóban nem várható a nézőtől, hogy sokat fizessen a jegyért. Azt mondja, nem alakult ki a támogatói kultúra Magyarországon, ugyanakkor 2010 előtt több nagyvállalat segített színházakat. A tao bevezetésével szinte eltűntek. Joggal, mert a tao sokkal egyszerűbb és nekik is hasznosabb támogatási forma volt. De most, hogy a tao megszűnt, visszaalakulhatott volna. Láttam, hogy a Centrálnak van például magánemberekből álló támogatói köre. Igen, létezik támogatói kör. Ők azon túl, hogy jegyet váltanak, azt is megengedhetik maguknak kisebb-nagyobb mértékben, hogy hozzájáruljanak a színház alapműködéséhez. Mégis úgy van, hogy az apák szereznek tőkét, és majd az unokák keresik az élet értelmét. Ők majd úgy érzik: felelősséggel tartoznak a közösségért, és elkezdenek visszaosztani. Magyarország még nem tart itt, a tehetős magánemberek adományozó kedve csekély, az állami osztás pedig mindig politikailag meghatározott. Kisebb támogatóink azért vannak. A Centrál esetében például évente finanszírozzák a legjobb színészeinknek járó díjat, és ezen túlmenően is segítenek. De ez az évi pár millió forint az egész büdzséhez képest elhanyagolható, bár fontos, méltánylandó gesztus. Vegyük csak ezt: nemrég a nagy eső miatt alaposan elázott a színház, a kár körülbelül húszmillió forint. Ebből nem tudom, mikor és mennyit áll a biztosító, van-e kerete a fővárosnak ilyen katasztrófahelyzetre, és nem látom, hogy összegyűjthető lenne akár csak ez az összeg is magyar mecénásoktól. Több színház a pénzért cserébe különböző extra programokat, szol-

gáltatásokat ajánl a cégeknek. Mondjuk a színészek beszélgetnek a támogatókkal egy vacsorán, vagy külön előadást, próbát szerveznek nekik. Ilyesmivel mi is szolgálunk. Persze ha azt gondolnám, hogy komoly támogatókat lehetne találni, akkor nekidurálnám magam. Ha életveszélyes helyzet állna elő, ha a színház megmaradása lenne a tét, megpróbálnék ilyen cégeket találni, de jelenleg jobban bízom a jegybevételünkben, mint abban, hogy pénzt gyűjthetnék a támogatói piacon. A Covid jobban megroppantotta a Centrált, mint az állami vagy önkormányzati fenntartású színházakat? A lezárások alatt viszonylag gyorsan átléptek az online mezőbe. Feltételezem, egy fizetős online előadásnak nagyobb a bevétele, mint a helyszíninek. Most tekintsünk el attól, hogy a virtuális színház nem helyettesíti az igazit. A töredéke. Az egész online mentőövet a Covid elején lelkesen fogadta a közönség, de senki sem a számítógép elé ülne este, ha azt teszi egész nap. A magánszínház jellegből ered, hogy mi gyorsan reagálunk a helyzetekre, evidens érdekünk volt az is, hogy a hosszúra nyúló járvány alatt tartsuk a nézőinkkel a kapcsolatot. Ugyanakkor ez nem volt éppen könnyű feladat, mivel többnyire olyan darabokat játszunk, amelyek jogtulajdonosai nem engedélyezték az online játszást. Így került sor aztán a Csehov-adaptációkra, Shakespearere és Molnár Ferencre. Szerencsére hatalmas sikert arattunk a Delilával. Ennek a felvételét szintén magántámogatásból készíthettük. hárommillió forintba került, és tizennyolcmillió forintnál állt meg a bevétele. Ám az összes online tartalmat együttvéve sem kerestünk huszonötmillió forintnál többet. Ehhez képest egy Covidmentes évben a Centrálnak bruttó kilencszázmillió forint a jegybevétele. Tovább nehezíti a helyzetünket, hogy az állami vagy önkormányzattal közös fenntartásban lévő színházak január elsején pontosan tudják a fenntartói támogatásuk mértékét, míg a magánés a független színházakat júliusban értesítették, mekkora pályázati pénzre számíthatnak. Persze így is hálásak vagyunk érte. Ez békeidőben se sok, de amikor alig van bevétel egy világ-

járvány idején, halálosan kevés is lehet. Viszont a kiadásaik is csökkentek a vendég sztárfellépők gázsijával. Ezzel a könnyebbséggel szemben viszont ott volt a tizenöt társulati tagunk és további ötven dolgozónk munkátlanul, a színház meg bevétel nélkül. Hogyan gazdálkodta ki ezeket a fizetéseket? A Centrál megfontoltan és jól működő színház, reméljük, hamarosan újra bizonyíthatjuk ezt! A tartalékaink elegendő fedezetet nyújtottak arra, hogy ezt a kellemetlenül hosszúra nyúlt időszakot túléljük. De júniusban már a padlást söpörtük. Ha lesz negyedik hullám, milyen vészforgatókönyve van? Abban reménykedem, hogy a hatmillióhoz közelítő átoltottság miatt a következő évadban, ha lesz is probléma, az inkább hetekben lesz mérhető, nem hónapokban. Emelnek jegyárat? Minden magánszínház emel, szerintem. Mindenki igyekszik majd, hogy megálljon a saját lábán. Itt egyetlen kérdés marad: megfizeti-e ezt a néző? Itt lenne szerepe a szponzoroknak, olyasmit támogatnának, ami a becsületükre válna, de, mint mondtam, még nem tartanak itt a közállapotaink. Ne legyen igazam; boldog lennék, ha a cikk megjelenése után csöngeni kezdene a telefonom, és megrohannának a támogatók… Jut eszembe: a színházjegyet áfa terheli, ezért, ha például egymilliárd a jegybevételem, akkor a visszafizetendő áfa majdnem annyi, mint amennyi állami támogatást kapok. Vicc! És hogy gondolkodik a Centrál Színházról mint brandről? Mit jelent a hazai színházi kínálatban – azon kívül, hogy magyar típusú magánszínház? Nehéz erre válaszolni. Azt mondanám, hogy az élet szeretetét szolgáljuk – a színház eszközeivel. Felelősséget érzünk a közönségünk kedve és problémái iránt, színházzal igyekszünk segíteni. A Centrál sikere, hogy járványmentes évben százhetvenezer ember jön hozzánk, más színházakhoz képest akár dupla jegyárakkal. Szeretnek hozzánk járni, mert olyan történeteket játszunk és úgy, hogy amikor kijönnek a nézőtérről, jobban szeretnek élni. 7


„HOSSZÚ TÁVÚ EGYÜTTMŰKÖDÉSEKET ÉPÍTÜNK” SZERZŐ: BARTA LUCA

Vajon milyen kihívásokkal szembesül a tavalyi pandémiás időszak kellős közepén kinevezett igazgató, aki az ország legnagyobb nemzetközi komolyzenei fesztiváljának jelenét és jövőjét irányítja attól a pillanattól kezdve? Hornyák Balázs, a Kaposfest fesztiváligazgatója a válsághelyzetre kihívásként tekint, és 2020-tól kezdve a fejlődés egyik nagyon fontos alappilléreként az oktatást és nevelést jelölte ki. Ehhez kapcsolódóan két irányt szeretne megvalósítani: segíteni a fiatalokat, akik hivatásként tekintenek a zenélésre, illetve kinevelni azt a közönséget, amelyre majd az elkövetkező évtizedekben támaszkodni tud a fesztivál.

Hogy látja, mennyire nyitott általánosságban a fiatal generáció a komolyzenére? Azt gondolom, hogy még sok feladatunk van ezen a téren. A komolyzene megszerettetését nagyon fontosnak tartom, hiszen bizonyítottan rengeteg transzfer hatása van a zenélésnek, és a zene igen erősen befolyásolja a kognitív képességek fejlődését is. Hiszek abban, hogy a komolyzene fel tudja kelteni a fiatalok érdeklődését, ehhez azonban meg kell találni a legmegfelelőbb közvetítő csatornákat. A klasszikus zenét gyerekkorban kell megszerettetnünk, és olyan élményekhez juttatni a fiatalokat, amelyek egész életükben meghatározóak lehetnek. Mekkora a fiatal közönség aránya a fesztiválon? Rengetegen évről évre visszajárnak. Sokan tanulni jönnek, mesterkurzusokon vesznek részt, vagy inspirációt szereznek a koncerteken. A pályára készülő növendékeknek kiemelten fontos esemény a Kaposfest. Igyek8

szünk mindent megtenni azért, hogy akik zenét tanulnak, kedvezményesen juthassanak be a rendezvényekre, ezt nagyon fontosnak tartom. Elérhetővé kell tenni, hogy a fiatalok hozzájuthassanak a zenéhez! Milyen előnyökkel jár számukra a Kaposfest? Bizonyos lehetőségek már a rendezvény részévé váltak az évek során, én pedig ezt a típusú oktatást szeretném még tovább erősíteni. A fesztivál sajátos légköre megengedi, hogy a fiatalok közel kerüljenek a művészekhez, játsszanak velük, és segítséget kérjenek. Életre szóló mentor–diák viszonyok alakulhatnak ki, és ebben a művészeti vezetőknek nagyon fontos szerepük van. A Kaposfestet illetően milyen összefogásokban hisz? A helyi zeneiskolával nagyon jó kapcsolatot ápolunk, itt zajlanak a fesztivál alatt a mesterkurzusok, és tőle kapunk próbahelyet is. Az együttműködés kettős célt szolgál.

Nemcsak a fiatalok oktatása, hanem a zenetanárok továbbképzése is nagyon fontos számunkra. Mindemellett, a helyi közösségek szerepe kiemelten lényeges minden együttműködésnél. A helyi vállalkozókkal és a város kulturális intézményeivel, a Csiky Gergely Színházzal és az Együd Árpád Kulturális Központtal is szoros kapcsolatot ápolunk. Ezek az együttműködések kulcsfontosságú alapkövei a rendezvénynek. Volt arra példa, hogy más oktatási intézményekkel is együttműködtek? Mind a Bécsi Zeneakadémiáról, mind pedig a fővárosi Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemről sok fiatal látogat el hozzánk, ami az intézmények közti kooperációnak is köszönhető. Véleményem szerint el kell odáig jutnunk, hogy még több intézményi együttműködést építsünk ki, ne pedig konkuráljunk egymással. Az a felismerés, ami abban rejlik, hogy az együttműködések felei mindinkább látják a profitot és az eredményét a közös munkának, nagyon fontos tényező.


E tekintetben a Kaposfest jól áll, mert nagyon sokan felismerték, és hisznek abban, hogy ennek a projektnek komoly perspektívái vannak. Külön érdekesség, hogy például a fellépő művészek közül sokan visszajárnak ebben az időszakban Kaposvárra. Habár mindenkinek nem tudunk fellépési lehetőséget biztosítani, de törekszünk rá, hogy a kiválóságok előbb-utóbb színpadra álljanak Kaposváron. A Kaposfestnek olyan közösségteremtő ereje van, ami a szakmai, illetve a komolyzenét kedvelő közösséget is erősíti. A látogatók között valóban százával vannak olyan emberek, akik évről évre eltöltenek pár napot a városban, mert ezt tartják a legmagasabb minőségi szakmai programnak. Mindemellett a szponzorációt tekintve igencsak érdekes támogatót tudhatnak magukénak. A fesztiválnak mindössze egyetlen vállalati támogatója van évek óta, ami nem más, mint a Magyar Cukor Zrt. Kaposvári Cukorgyára. A kulturális intézményeknek a vállalati szférában nehéz megtalálniuk azokat a kapcsolódásokat, amelyekkel közös érdekek mentén együttműködéseket tudnak kezdeményezni. Partnereink nagy részével a közös kapcsolódási pont maga Kaposvár; főleg helyi vállalatokkal, vállalkozókkal kooperálunk minden tekintetben. A Koronás Cukorral ez nagyon jelentős együttműködés, a cég a lehetőségeihez mérten évről évre támogatja a rendezvényt. Ráadásul két kapcsolódási pont is felfedezhető közöttünk: a helyszínen kívül az a minőség, amit ez a nagyvállalat képvisel, összhangban áll a Kaposfest magas színvonalával, amit az évek során sikerült legnagyobb büszkeségünkre elérnünk. Milyennek találja az egyéb szponzorációs lehetőségeket?. A kulturális szektorban külföldön a bevett gyakorlat egészen mást mutat, mint hazánkban. Kint egy esemény büdzséjének jelentős része szponzori pénzből tevődik össze, míg itthon a kulturális fesztiválok többsége állami, illetve önkormányzati támogatásokból állítja össze a költségvetését. Fő célunk és feladatunk az, hogy megteremtsük annak lehetőségét, hogy a vállalati szféra itthon is a kulturális

élet szponzorává tudjon válni. Ehhez nagyon sokat kell nekünk is tennünk. Elsősorban például be kell mutatni a tevékenységünket, majd nagyon lassan, évről évre lehet kiépíteni azt a bázist, amellyel azután akár hosszú távú együttműködéseket is építhetünk. Ez inkább közép- vagy hosszú távú munka, amit nagyon fontosnak tartok, mert muszáj, hogy kinőjön a finanszírozás harmadik lába is hazánkban a kulturális projektekhez. Ezért is jelentős eredmény, hogy a Koronás Cukor hosszú távon elkötelezett a rendezvénnyel kapcsolatban. A Koronás Cukor miként profitál ebből a kapcsolatból? A magas minőség, amit a fesztivál képvisel, olyan erős márkává tette a Kaposfestet, amit ha bármilyen cég összekapcsol a maga aktivitásával, akár a saját brandjét is erősítheti vele. Ha a nagyvállalatok megértik ennek a lényegét, onnantól érdekükben áll összekapcsolni a márkájukat egy kulturális rendezvénnyel is. Másik fontos szempont az együttműködésben, hogy a vállalat a helyi közösségekben betöltött szerepét erősíti akkor, ha részt vesz a rendezvényeken. Emellett a Kaposfest nemzetközi tevékenysége is előny, hiszen például a Koronás Cukor az AGRANA Zucker GmbH nevű multinacionális vállalathoz tartozik, akiknek inkább érdekében áll nemzetközi hatókörű projekteket támogatni. Szponzorációs szempontból egyébként az a tapasztalat, hogy a pandémia miatt a vállalatok visszavették a marketingkeretüket, ezért most kifejezetten nehéz ezekben az években építeni vagy akár fenntartani együttműködéseket. Hogyan élték meg a pandémiát? Aki ezekben az időkben fesztivált szervez, és sikeresen le is tudja bonyolítani, az borzasztó nagy előnyre tesz szert, hiszen olyan működési struktúrát tud kialakítani, ami megáll a lábán. Minden lehetséges forgatókönyvre, verzióra fel kell készülnünk, és rugalmasan kell kezelni a műsorszerkesztést, valamint az egész esemény technikai megvalósítását. Azt gondolom, hogy az ebben az időszakban szerzett tapasztalat inkább előnyt hoz akkor is, ha több energiába kerül kialakítani a működési modelleket.

Újfajta modelleket építettek ki az elmúlt két évben? Tavaly óta bevezettük a támogatói bérletet, amellyel akár magánszemélyek, akár cégek is tudják támogatni a Kaposfestet. A differenciált bérletárazás nem volt a működés része a megelőző időszakban, de a nehéz tavalyi helyzet rákényszerített bennünket, hogy új utakat és megoldásokat keressünk. Kellemes meglepetésként ért minket, hogy magánszemélyek részéről is van arra kereslet, hogy vásároljanak támogatói bérletet, amivel kifejezik, hogy nemcsak jelenlétükkel, hanem az anyagi támogatásukkal is a fesztivál mellett állnak. Van jövője a Kaposfestnek? Ebben a fesztiválban nagyon sok lehetőség rejlik, és komoly perspektívái lehetnek nemzetközi téren is, ezért tavaly óta a nemzetközi kommunikáció erősítésén is dolgozunk. Hatalmas öröm és visszacsatolás számunkra, hogy az itt fellépő művészek maguktól viszik a fesztivál hírét világszerte, és bizony nem kevés levelet kapunk, miszerint örömmel visszatérnének a Kaposfestre. Ezen kívül elengedhetetlenül fontos, hogy a rendezvény finanszírozása tartósan stabil lábakon álljon, így célunk, hogy hosszú távú vállalati együttműködéseket alakítsunk ki. A több lábon állás eredményeként bátrabban lehet a jövőre vonatkozóan tervezni. A támogatások tekintetében is legalább középtávú megoldásokban kellene gondolkozni. Mit üzenne azoknak, akik még nem jártak a Kapostfesten? Idén nagyon színes programmal készülünk, és már a családok, illetve a fiatalok is találnak maguknak érdekes előadásokat, sőt a jazz és világzene kedvelői sem maradnak koncert nélkül. Augusztus 13-19. között valóban mindenki megtalálhatja a maga számára azt, amiért érdemes idelátogatni, nem beszélve arról, hogy a város egyre gazdagabb kulturális és rekreációs programokkal várja a somogyi megyeszékhelyre látogatókat. Ezen kívül a Balatonpart is közel található Kaposvárhoz, így az ott pihenők számára is izgalmas program lehet a fesztivál.

9


RÁCZ ANIKÓ: „A NYITOTTSÁG ALAPVETÉS”

Az 2009-ben alapított SÍN Művészeti Központ egy budapesti székhelyű kortárs előadó-művészettel foglalkozó produkciós ház, négy táncstúdióval. Évente több mint száz művészeti formáció próbáinak, alkotásaik létrehozásának, valamint kutatási folyamatoknak biztosít teret. A nemzetközi kapcsolatokkal és programfejlesztéssel foglalkozó Rácz Anikó az Artus Stúdióban eltöltött tíz év után, 2012-ben csatlakozott a SÍN-hez.

SZERZŐ: SZENTGYÖRGYI RITA | FOTÓ: NAGY GERGŐ Annak idején milyen igény hívta létre a SÍN-t, hogyan alakult azóta a profilja? A SÍN-t 2009-ben művészek hozták létre azzal a céllal, hogy helyet biztosítsanak az állandó játszóhellyel nem rendelkező független társulatok műhelymunkájához. Nagy Zoltán koreográfus a SÍN egyik alapítója, jelenlegi ügyvezetője. Az első időszak azzal telt, hogy társulatok, alkotók ingyen igénybe vehették a próbatermeket. A tevékenységek bővülését az tette lehetővé, hogy bekerültünk egy Európa Kultúra partnerségi program10

ba. A projekt pénzügyi forrást biztosított művészek projektjeinek támogatására. Ez 2016-ig tartott, közben felnőtt egy olyan táncosgeneráció, amelynek tagjai nem társulatban, állandó működésben gondolkodnak, hanem projektekben. Ez a 20-as, 30-as generáció jóval mobilisabb. Sokat dolgoznak külföldön, egy-egy projektre állnak össze alkotócsoportok. Megkeresnek minket alkotók egy adott művészeti elképzeléssel, mi pályázunk hozzá anyagi forrást, a művésszel együttműködésben kitaláljuk, mi lehet a legjobb befogadó-

hely, producerként részt veszünk a projekt létrehozásában, a bemutatót követően a forgalmazást is gondozzuk. A pályázatok mellett miből tartják fenn magukat, miből gazdálkodnak? Évente pályázunk az EMMI Független Előadó-művészeti Szervezeteknek kiírt pályázatán működési támogatásért. Jó pár éve létezik az úgynevezett forgalmazói kategória, ahol a támogató közeget biztosító produkciós házak is helyet kapnak, mint a Jurányi, a Műhely Alapítvány, a SÍN. Az alapműködésünket tudjuk ebből biztosítani. Az anyagi


biztonságunk fontos pillérét jelentik azok az állandó támogatással bíró társulatok, amelyek folyamatosan bérlik a próbatermeket. Ez nagyjából harminc százaléka a teljes kihasználási időnek, a fennmaradó hetven százalékot tudjuk a függetleneknek biztosítani próbákra, saját programjaik megvalósítására. A teljes költségvetésünk huszonötharminc százalékát teszi ki a működési támogatás. A bérleményből és a forgalmazásból származó bevételünk szintén huszonöt százalék. Rengeteget pályázunk az NKA-hoz, nemzetközi pályázatokon is részt veszünk, ez nagyjából harminc-negyven százalékot biztosít. Igyekszünk arra figyelni, hogy sok lábon álljunk. Szerepel a terveik között, hogy nyitnak a magánszponzoráció felé, illetve bevonják az üzleti szférát? Tavaly elindultunk az IFKA (Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft.) társadalmivállalkozás-fejlesztési versenyén, nem azért hogy nyerjünk, hanem tanulás céljából. Egy banki szférában dolgozó mentor rengeteget segített nekünk az üzleti gondolkodás elsajátításában. A mi helyzetünk picit nehéz abból a szempontból, hogy műhely vagyunk, ahová nem jár közönség. Nehéz megmutatkozni úgy, hogy az érdekes legyen a szponzorok, a forprofit szféra számára. A kortárs táncban viszonylag kevés az olyan személyiség, akinek marketingértéke van. Az egész világban érezzük azt a jelenséget, hogy kis buborékokban létezünk, nemigen látunk rá más szakmákra, emberekre. A versenyben egy projektfejlesztés történt, amely a különböző szektorok, szakmai közegek közötti átjárást segíti elő. Művészeti eszközöket alkalmazó workshopsorozat fejlesztésén dolgoztunk, amelyben a forprofit és a nonprofit szféra szereplőivel közösen gondolkodnánk, tanulnánk egymástól az együttműködés, az esélyegyenlőség kérdéseiről. A fejlesztés tavaly a járványhelyzet miatt leállt, reméljük, jövőre folytatjuk a munkát! A Nyitottak vagyunk társadalmi kezdeményezésük is ezt a célt szolgálja? A Nyitottak vagyunk egy közösség, amihez nagyon sok multinacionális, hazai vállalat, nonprofit és civil szervezet is csatlakozott. Ha kortárs művészettel foglalkozik az ember, alapvetően fontos a nyitottság: ahhoz, hogy a művészeti

innováció megvalósulhasson, nyitott szemmel és szívvel kell fogadnunk azokat az alkotásokat, amelyek létrejönnek nálunk. A Nyitottak vagyunk alapvetése, hogy a munka világában mindenkit az általa elvégzett munka alapján ítélünk meg, semmi más nem számít. Teljesen mindegy, kinek milyen a bőrszíne, a szexuális orientációja, az a lényeg, hogy mit csinál, mit tesz a közös munkába. Performing Gender címmel tavaly novemberben kezdtünk el egy négyéves Kreatív Európa partnerségi projektet tíz európai szervezettel. Az októberben induló workshopsorozatban beszélgetésekben, mozgásban és képzőművészeti eszközök segítségével foglalkozunk genderkérdésekkel. Arról, ki hogyan éli meg nemi szerepét saját szűkebb és tágabb közegében. A workshopra mindenkit várunk, aki szívesen gondolkodik erről a témáról. A gender egy társadalmi koncepció. Az ember a társadalmi nemét az élet minden területén megéli: a családban, a munkahelyén, az utcán, bárhol. Ezzel a projekttel az a célunk, hogy – a mai világ leegyszerűsített, fekete-fehér gondolkodásával szemben – ne címkéket ragasszunk egymásra, ne általánosítsunk, hanem igyekezzünk árnyaltan gondolkodni. Mindig is kiálltak az LMBTQ emberek elfogadásáért. Hogyan érinti a független, kortárs szférát a kormány homofób törvénye? Nehéz helyzetben vagyunk pillanatnyilag. Szerintem senki nem érti, hogy egy ilyen törvény hova viszi a társadalmat. A szakmán belül is nagy kérdőjelek vannak. Bármi, ami a színpadon történik, foglalkozik genderkérdésekkel. Ez megkerülhetetlen. Érdekes lesz látni, hogy az újonnan készülő munkákban a művészek hogyan reagálnak az új törvényre. Egy biztos: a próbateremben nem függesztjük ki a törvényt, a gondolat szabadságát, a kreativitást nem gátolhatja. Hogyan fogalmazná meg a SÍN küldetését, ars poeticáját? Együttműködésekben gondolkodunk, a nem hierarchikus partnerségekben, minden helyzetben. Nagyon szeretünk a fiatal művészgenerációval együtt dolgozni azért is, hogy mi magunk képben maradjunk. Fontos számunkra az innováció, a kortárs előadó-művészetet a színházi világ kutatási-fejlesztési terü-

letének gondolom, ahol van lehetőség a kísérletezésre. Olyan projektek mellé szeretünk beállni, amelyek új utakat keresnek, hiszen ez hoz fejlődést. A terület erősítése, fejlesztése szintén lényeges. Kraft programunkban a fiatalabb művészgenerációval gondolkodunk a művészeti munkát kiegészítő számos egyéb kérdésről: menedzsmentről, pénzügyekről, marketingről. Tavasszal havi rendszerességgel tartottunk online workshopot, amit ősszel folytatunk. Nulladik lépés programunkban támogatjuk alkotók kutatási folyamatait, melyekben lehetőségük van kísérletezni, műhelymunkát végezni produkciós kényszer nélkül. A partneri kapcsolatok, nemzetközi együttműködések közül mit emelne ki? Sok előadásunkat a Trafóban mutatjuk be. A Kraft programot közösen fejlesztjük a Műhely Alapítvány, a Katlan Csoport munkatársaival és fiatal szabadúszó menedzserekkel. Számos nemzetközi együttműködésünk van. 2017 óta vagyok tagja Európa legrégebbi és egyik legnagyobb előadó-művészeti hálózata, az IETM tanácsadói testületének. Júliusban az Avignoni Fesztiválon részt vettem egy kerekasztal -beszélgetésen, a n e m zet közi k a pcsol atok pandémia utáni fenntartásáról, erősítéséről váltottunk szót. A beszélgetés a párizsi Francia Intézet négynapos Focus programjának egyik eleme volt. Magyarországon létszükség a nemzetközi forgalmazás, hiszen viszonylag kevés befogadóhelyen lehet előadásokat tartani. Franciaországban például minden kisvárosban van befogadószínház vendégelőadásokkal. Egy francia művész szép karriert tud befutni úgy is, hogy nem lép ki az országából, a struktúra lehetővé teszi, hogy egy előadás akár harmincszor is új színpadra kerüljön. Nálunk jó esetben három-négy hazai továbbjátszást él meg egy előadás. Ezért rendkívül fontosak a nemzetközi fellépési lehetőségek.

11


AZ ÉLMÉNY A KULCSA MINDENNEK SZERZŐ: JANKÓ JUDIT

A Fine Brands Company Zrt. („FBC”) a Louis Vuitton Moët Hennessy („LVMH”) ital portfóliójának hivatalos magyarországi disztribútoraként, prémium italok forgalmazásával foglalkozik. Kínálatukban olyan neves márkák találhatóak, mint a Moët & Chandon vagy a Dom Pérignon champagne-ok és minőségi párlatok, mint a Hennessy cognac, Belvedere vodka, Ardbeg és Glenmorangie whisky-k, Volcán tequila, valamint a Chandon Garden Spritz aperitif ital. Kacsóh Gáborral, a cég vezetőjével beszélgettünk a prémium márkák művészettel való kapcsolatairól.

Nagy múltú prémium italokkal foglalkozik. Mesélne nekünk ezen márkák inspiráló együttműködéséről művészekkel a nemzetközi színtéren? Vegyük először a Moët & Chandon pincészetet, amely 1743 óta generációról generációra adja át a Maisonra jellemző, egyszerre időtálló és innovatív szellemet. A szabályok újraírásával alkották meg az első olyan champagne-t, az Ice Impérialt, amelyet eleve úgy terveztek, hogy jéggel fogyasztva legyen tökéletes. De nemcsak a termékek megújításában látták a lehetőséget, hanem művészeti együttműködésekkel ráerősítettek a márka kivételességére. A Moët & Chandon X AMBUSH kollaboráció keretében, százötvenkét év után először tervezte át egy művész a Moët & Chandon Brut Impérial 1869-ben megalkotott ikonikus üvegét. Az új, limitált kiadású AMBUSH palackok nemsokára Magyarországon is elérhetőek lesznek, igaz, korlátozott számban és ideig. A művész, Yoon Ahn koreai-amerikai divattervező, az Ambush márka kreatív igazgatójaként és a Dior Homme ékszertervezőjeként ismert. A palack újrafogalmazásához kifejezetten minimalista megközelítést alkalmaz: az üveg nyakát fekete színben gyártják, új, fehér dombornyomott címkével. A dizájn egy lehetőségekkel teli világ felé nyíló ajtót mutat, ahová beléphetnek mindazok, akik mernek előre lépni. A Moët & Chandon X 12

AMBUSH palackok eladásából származó nyereség egy részét a World Land Trust nemzetközi természetvédelmi jótékonysági szervezetnek ajánlják fel. A Maison Hennessy konyak gyártója nem kevésbé izgalmas együttműködésbe fogott Refik Anadollal. A nemzetközileg elismert művész projektjei adatközpontú, a gépek tanulását leképező algoritmusokból állnak, absztrakt, álomszerű környezetet létrehozva. Most is egy egyedülálló projektbe kezdett, ami nagy nyitottságot követelt a Hennessy Kóstoló Bizottság tagjaitól is. Szokásos délelőtti meetingjeik során egy speciális, laboratóriumi kutatások számára kifejlesztett elektroenkefalográfot (EEG) helyeztek rájuk, amivel az érzékszervi adatokat rögzítették, miközben a bizottsági tagok a Hennessy V.S.O.P. Privilège számára szánt válogatást értékelték. Anadol szerint az érzelmek nyomot hagynak a bőrön, a szívben és az elmében, így az ezekből összegyűjtött adatokat kaliforniai stúdiójában pigmentekké alakította át, majd fénnyel átdolgozta. A művész szerint neurológiai szempontból a Kóstoló Bizottság az emlékezet forrása, miközben egyidejűleg a jövőt tervezik. A projekt végeredménye egy háromdimenziós adatszobor lett, amelyet 2021 májusában mutattak be. Egy másik példa a Hennessy V.S.O.P. Privilège és a londoni székhelyű United Visual Artists (UVA) közötti együtt-

működés, amelynek célja egy, a tér–idő kontinuumot megragadó kinetikus fényinstalláció létrehozása. Matthew Clark brit művész, az UVA alapítója és munkatársa, Maximo Recio metaforája szerint, a konyakosüvegek is egyfajta időkapszulák, és nem különböznek távoli csillagokból érkező fényektől, amik szintén egy másik időből és térből érkeznek vissza hozzánk, mégis homogénnek és jelen idejűnek érzékeljük őket. Az UVA által létrehozott alkotás az idő keveredését vizsgálja, a nagy sebességgel kibontakozó fény és hang érzékelésén keresztül. Még mindig nincs vége a kiemelt együttműködéseknek, a Hennessy X.O konyak százötvenedik születésnapjára Frank Gehry világhírű építész tervezett egy különleges palackot, amelyből mindössze százötven darab készült. Az aranyba mártott bronz palack formája az ital gazdag ízvilágát és a konyak készítésének művészetét jelképezi. És én a művészi találkozások közé sorolom a legendás rendező, Ridley Scott reklámfilmjét is, melynek fő üzenete szerint a „Hennessy X.O minden cseppje egy Odüsszeia”. Érdemes megemlítenünk a másik világhírű márkát, a Dom Pérignon champagne-t, ami csak Brut, vagyis száraz formában létezik, sosem készül belőle édes. Minden egyes tétel csak az adott évben szüretelt szőlőkből állítható elő, és legalább nyolc év türelmes várakozás után érik el ideális formá-


jukat ezek a italok. A Dom Pérignon Rosé 2005 limitált kiadású Jeroboam palackját pedig nem más tervezte, mint a többszörös Grammy- és Oscar-díjas énekesnő, Lady Gaga, Nicola Formichetti designer segítségével. A felsorolt példákból azt láthatjuk, hogy úttörő szemlélet, innováció, nyitottság, ugyanakkor elköteleződés a tradíciók iránt – ezek szükségesek egy jól működő kapcsolódáshoz, ami mindkét felet előre viszi, és nem lehúzza. Tervezi-e az FBC a helyi művészeti színtérrel való együttműködést? Folytatva a Moët Hennessy márkák hagyományait, arra törekszünk, hogy közös eseményeket és hosszú távú együttműködéseket alakítsunk ki kortárs magyar művészekkel, galériákkal. A márka képviselete során a társadalmi felelősségvállalás jegyében a fenntarthatóság, környezetvédelem és a művészet kapcsolatát szeretnénk erősíteni. Számos rendkívül izgalmas műalkotás született már ebben a témában, a célunk, hogy lehetőséget adjunk tehetséges magyar művészeknek, hogy a téma kreatív bemutatásával juttathassák el üzenetüket a műkedvelő közönséghez. Az FBC folyamatosan keresi azokat a művészeket, akikkel együttműködést kezdeményezhet termékei népszerűsítésére. Mi az ön személyes kapcsolata a művészettel, mennyire ismeri a magyar művészeket? Münchenben élő tinédzserként édesanyám hatására kezdtem érdeklődni a modern művészetek iránt. Olyan fantasztikus múzeumokba vitt el, mint a Lenbachhaus, a Villa Stuck és később a Pinakothek der Moderne, ahol elsősorban a modern német festészet legnagyobbjainak művészetében gyönyörködhettem. A Die Brücke és a Der Blaue Reiter képviselői közül August Macke, Franz Marc és Wassily Kandinsky fogott meg abban az időben a legjobban. Fiatal felnőttként a művészi érdeklődésem csak fokozódott. Brüsszelben folytatott tanulmányaim alatt René Magritte művészete fogott meg, később Bécsben, amikor a Belvedere mellett éltem, rendszeres látogatója lettem a MAK-nak, az Albertina és a Leopold Múzeumnak, tovább mélyült a művészettel való kapcsolatom. Szinte minden nyáron meglátogattam a családomat Párizsban, megszerettem a Musée

d’Orsay-t, a Pompidou Központot és a Musée Picassót. Ebben az időszakban olyan irányzatokban mélyültem el, mint az impresszionizmus, a kubizmus és a szürrealizmus. De külön szeretném megemlíteni a Musée d’Orsay csodálatos Art Déco bútorkiállítását is. Felnőttként a szakmai elfoglaltságaim során sokat utaztam, ilyenkor szabadidőmben fantasztikus múzeumokat és kiállításokat láthattam a világ különböző részein. A legmeghatározóbbak New Yorkban a Metropolitan Museum, a Modern Art és a Guggenheim Museum voltak, Chicagóban az Art Institute, Londonban a Tate Modern és a Victoria and Albert Museum, Madridban pedig a Thyssen-Bornemisza Múzeum és a Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofía. Ezeket a múzeumokat azért is szeretem meglátogatni újból és újból, mert mindegyik az adott város hangulatával együtt ad egy élményt. A harmincas éveim során, family office területen végzett munkám miatt továbbra is körülvett a művészet, hiszen sok esetben közreműködtem műtárgyak vételével vagy eladásával kapcsolatos ügyletekben. Továbbra is sokat utaztam, és mindig megcsodáltam az adott ország művészetét. Így Magyarországét is, ahol különféle galériákba látogattam el: acb Galéria, Virág Judit Galéria, Kieselbach Galéria, Kárai Galéria, Vintage Galéria, Kisterem – hogy csak néhányat említsek. Az elmúlt tizenöt évben már magam is rendszeresen vásároltam műtárgyakat, gyakran jótékonysági aukciókon. A magyar művészetből elsősorban a neoavantgárd és kortárs művészek keltették fel az érdeklődésemet: Bak Imre, Maurer Dóra, Keserü Ilona, Nádler István, Pinczehelyi Sándor, Tót Endre, Gáyor Tibor, Nyári István, Gerhes Gábor, Gróf Ferenc, Société Réaliste és Várnai Gyula. Külön öröm, hogy jó néhány művészt személyesen is volt szerencsém megismerni az évek során. Milyen aktuális projekten dolgozik éppen? Különösen büszke vagyok arra, hogy jelentős részt vállalhattam a Madame Tussauds attrakció Magyarországra hozatalában, elsősorban a Merlin Entertainments-szel, azaz a jogtulajdonossal folytatott üzleti tárgyalások során. A létező huszonkét attrakció után a budapesti lesz a világon az első tisztán franchise konstrukcióban megvalósuló Madame

Tussauds, amelynek figurái szintén művészi értékkel bírnak. Actonban, Nyugat-Londonban egy teljesen eldugott helyen, kézzel készítik ezeket a rendkívül élethű szobrokat. Anna Maria Tussaud első ismert figuráját 1778-ban alkotta; az alapvető technológia nem változott az évszázadok során, igaz, az anyag ma már nem viasz, hanem modernebb anyagok keveréke. A viaszfigurák ismert írók műveiben is megjelennek, Sir Arthur Conan Doyle ide vezette egyik Sherlock Holmes epizódjának hőseit, de Jules Vernét és Edgar Allan Poe-t is megihlették a viaszfigurák. Ahogy a Madame Tussauds-t tulajdonló Merlin Entertainments-et sikerült meggyőzni a franchise együttműködésről, úgy más, élményeket nyújtó és művészettel foglalkozó brandet is érdemes lehet Magyarországra hozni. Folyamatosan kutatom ezeket a lehetőségeket, és igyekszem olyan jól működő nemzetközi jellegű kapcsolatokat felépíteni, mint amilyen a Merlin Entertainments-szel való együttműködés, vagy amilyen – igaz teljesen más üzletágban – az FBC és a Moët Hennessy kapcsolata. Mit gondol, a kortárs művészet tud segíteni a brandépítésben? Igen, hiszen az élmények szorosan kapcsolódnak a művészethez, éppen ezért a kortárs művészet bevonása egyes márkák üzleti koncepciójába sikerrel járulhat hozzá az adott brand építéséhez. Az együttműködés során ezek a brandek egy külső impulzust kapnak a művészettel való kapcsolat által, amelyre egyfajta szimbiózisként tekinthetünk. Ennek közösségformáló, közösségteremtő ereje is van, a létrehozott élményen keresztül. A prémium italok népszerűsítése éppúgy prémium szórakozást nyújt, mint a művészetek élvezete, de ugyanígy jó példa lehet egy, a Madame Tussauds-hoz hasonló attrakció is. Ahogyan a jelenlegi projektjeim is mind kapcsolódnak valamilyen formában a művészet világához, a jövőbeli vállalkozásaimat is szívesen kapcsolnám a művészethez.

13


építeni, kitalálni, miben legyünk mások, mint a többiek. Nem vagyok konvencionális, sokszor sportosan elegánsan öltözködöm, Lego-várost építettünk napi csapatépítés keretében, de az elvégzett jogászi munka minden esetben magas színvonalú. Abban hiszek, hogy nem az antik íróasztal és a decens öltöny adja meg a tekintélyt, hanem a szaktudás. Igyekeztem leszűrni mindabból, amit láttam és tapasztaltam más irodáknál, hogy mik azok a jelenségek, hibák, amiket én szeretnék elkerülni. Az „ügyvédkedésemet” az a szemlélet hatja át, hogy tudni kell az ügyfél fejével gondolkodni. Nem olyan állásfoglalást kell írnunk, hogy ne értse a laikus ügyfél, és tele legyen jogszabályi hivatkozásokkal, hanem arra a nyelvre kell lefordítani a paragrafusokat, amit megért. Tulajdonképpen teljesen mindegy, milyen vállalkozást vagy projektet visz az ember, ez hozzáállás.

KOMPLEX MŰVÉSZETTÁMOGATÁSI ÖKOSZISZTÉMA

SZERZŐ: JANKÓ JUDIT FOTÓ: TRUNKÓ BÁLINT

A „best practice” példák bemutatása mellett mindig örvendetes a kultúratámogatás vagy mecenatúra új szemléletével találkozni. A youngart online galéria nem csupán egy online felület, inkább művészek támogatására szolgáló platform. Sőt valójában egy komplex támogatási rendszer, ami ahhoz segíti hozzá a művészeket, hogy a művészetüknek és a művészetükből éljenek, megismerjék és elismerjék őket. Ez az alapfilozófia teszi különlegességé az alig féléves, de máris egyre ismertebb projektet, amelynek ötletgazdájával, dr. Hatházi Vera ügyvéddel beszélgettünk youngart showroomjának is otthont adó, különleges hangulatú irodájában.

Nem szokványos ügyvédi irodában ülünk, mintha a környezete is friss szemléletet tükrözne. Mi is ez valójában? Kilencéves koromban odaálltam a szüleim elé, és bejelentettem, ügyvéd leszek. Édesapám – aki már sajnos nem él – azt válaszolta, teljesen 14

mindegy, milyen foglalkozást választok magamnak, olyan legyen, amit szívvellélekkel tudok végezni, csak úgy lehet valami jót létrehozni. Az az igazi, ha a hivatásunk egyben a hobbink is, s a mindennapi tevékenységünk nem leszív, hanem feltölt. Az ügyvédi irodám a harmadik gyermekemmé vált, imádom

A youngartnál is ugyanez a szemlélet érvényesül, hogy akit egy kicsit is vonz a kortárs művészet, az lépjen be ebbe a világba, és a galériáknál tapasztalható küszöbfélelem erejét veszítse? Valóban ez a filozófia az alapja mindennek. Nyilván lehetne beszélni az online/offline világ különbségéről, XXI. századi igényekről, arról, hogy mire van pénz és lehetőség, mert ez ugyanolyan fontos, de nem véletlen, hogy a beszélgetésünk elején rögtön itt kötöttünk ki. A partnerségnél és egymás megértésénél. A presztízs nem attól teremtődik meg, hogy lehengereljük a másikat. Az önazonosságnál nincs nagyobb erő. Mindenbe beleteszem magamat, legyen az ügyvédi iroda vagy a youngart, és igyekszem olyan légkört teremteni, hogy aki bejön ide, az ne feszengjen. Nagyon hiszek az önfejlesztésben, sok időt és energiát szánok arra, hogy egyre tudatosabb legyek, ehhez coach támogatását is igénybe veszem. Az ügyfeleimnek olyan tudást szeretnék átadni, amit be tudnak építeni a gondolkodásukba, így a mindennapjaikat teszi könnyebbé. Hogyan került kapcsolatba a művészettel, honnan jött a youngart ötlete? Gyerekkoromban otthon antik bútorok és régi tájképek, csendéletek vettek körül, de ezeket már akkor komornak láttam, a modern festmények tet-


szettek. Amikor elkezdtem az önálló életemet, nem az volt fókuszban, hogy képeket tegyek a falra, tanultam, éltem, élményeket gyűjtöttem. Majd családom lett, és érettebbé váltam, kezdett kialakulni az igény egyedi műtárgyak birtoklására. Kortárs művészeti vásárokra jártam, az egyiken beleszerettem egy művész munkáiba, vettem tőle több képet. Nagyon szerettem volna megismerni, megkértem a vásár szervezőit, hozzanak össze vele. Egy végtelenül szimpatikus, egyenes tekintetű, szerény emberrel találkoztam. Beszélgettünk, elmesélte nekem, milyen kevés ideje jut a festészetre, mert éjszaka dolgozik, délelőtt alszik, alig marad néhány órája egy napból alkotni. Létrejött köztünk egy megállapodás, havonta támogattam egy konkrét összeggel, ami kiváltotta az éjszakai műszakokat, és tudott alkotni. Nem vagyok művészettörténész, de azt éreztem, hogy ez a fiú istenadta tehetség, és nem lehet, hogy ne fessen képeket. Lassan öt éve működik köztünk ez a kapcsolat. Később megismertem több művészt is, többfelől hallottam ugyanezt a problémát. Utamba sodorta az élet a művészeket, bejött például egy művész anyukája az irodámba egy bérleti szerződéssel, látta a falon a képeket, elmesélte, hogy a fia is fest, és bemutatta nekem. Egyre több képet vásároltam, de csak, ami tetszett, mindenféle befektetési szándék nélkül. Mi fogja meg egy képben? A színek, a formák, de leginkább az, ha hatással van rám. Nagyon gyorsan, ösztönösen hozok döntéseket, mert ha el akarsz érni célokat, nincs idő sokáig hezitálni. A gyors döntésekben benne van a hibázás lehetősége, de csak az él, aki meglépi, aki mer kockáztatni. Visszatérve a művészekre, sokat járt a fejemben, hogyan lehetne segíteni nekik a megélhetési gondjaikban. Először művésztelepen gondolkodtam, aztán kitört a Covid, ami még inkább ellehetetlenítette a művészek helyzetét. A karantén elején egy este, amikor a gyerekek már aludtak, ültünk a kanapén egy pohár borral a kezünkben a férjemmel, és beugrott az ötlet, hogy amikor minden a digitális térbe költözik, online galériát kéne alapítani. A férjem reklámcéget vezet, komoly fejlesztői csapata van, így az ötlet nem volt teljesen légből kapott.

Online galéria már volt, mi az, amitől a youngart különleges? Sokkal komplexebb a működésünk egy szimpla online galériáénál. Csaknem kétszáz művésztől több mint ezer mű van fent az oldalunkon, keresőszavakkal lehet szűrni, méretre, stílusra, színre, szerzőre, témára. Ha jelzed, melyik érdekel, két nap múlva, minden kötelezettségvállalás nélkül meg lehet tekinteni itt nálunk a minigalériában a kiválasztott képeket. Egy művészeti alkotás nem termék egy webshopban. Tudatos volt, hogy ne virtuális kosárba kerüljenek a művek, hanem jöjjenek ide, nézzék meg élőben. Kérdezhessenek, kommunikálunk, személyessé válik a dolog. Elengedhetetlenül szükséges a kapcsolat, mert egy képzőművészeti alkotásnak energiája van, más hatással van rád, ha ott vagy vele egy térben, mint egy digitális képen. Kezdetektől tudtam azt is, hogy művészeti szakemberre lesz szükség a megfelelő színvonalhoz. Tomasz Piars maga is művész, ismeri a művészek napi problémáit, galériás tapasztalattal is bír, vásárokat is szervezett, széles körű kapcsolatrendszere és jó ízlése van. Tökéletesnek tűnt művészeti tanácsadónak, szerencsére neki is tetszett a projekt, és elvállalta. Nagyon komoly regisztrációhoz és zsűrizéshez kötött minden művész és minden mű is, mielőtt felkerül az oldalra. Felelősséget vállalunk a saját magunk számára meghatározott színvonalért, csak képzett művészekkel dolgozunk. De nem akarom megkerülni a kérdést, mitől vagyunk mi különlegesebbek. Attól, hogy a működésünk egyben egy művészettámogatási forma. A kezdet kezdetén végiggondoltam, mire van szükségük a művészeknek. A legtöbbjük otthon vagy a műtermében dolgozik egyedül, és nincs olyan platform, ahol el tudná adni a munkáit. Az Instagramon sem olyan egyszerű „külsős” követőtábort kiépíteni, általában egymással állnak kapcsolatban a művészek. Mi abban segítünk, hogy megismerje őket a nagyvilág. Az oldalunkon minden héten mást mutatunk be „A hét művésze”-ként, életpályával, művekkel, leírásokkal, mindezt utána a social mediában is megfuttatjuk, fizetett hirdetésekkel széles körhöz eljuttatjuk. Segítjük a művészeket mentorprogrammal és kiállítási lehetőségekkel is,

amik a karrierjüket építik, de nem kérünk kizárólagosságot, nem kötjük magunkhoz őket, az a feltételünk, hogy azt a művet, amit nekünk adnak értékesítésre, ne árulják másutt. Az ügyvédi irodában is azt tapasztalom, hogy az új generációk nem viselik jól a kötöttséget. Azok a szabályok, amikkel én felnőttem, mára nem érvényesek. Ügyvédjelöltként nem volt kérdés, hogy nincs fix munkaidő, ha kell, bent maradok éjszakára, dolgozom hétvégén, de tudomásul kell venni, mára ez megváltozott. A művészeknél ugyanezt érzékelem, és mi kellően rugalmasan állunk hozzájuk. Nagyon gyorsan haladnak, sűrű év van önök mögött. A Porschéval is tető alá hoztak egy ösztöndíjprogramot. Ennek mi a története? Az első fél évben világossá vált, hogy támogatók nélkül csak nagyon lassan tudunk haladni. Az egyik ügyfelemen keresztül ismerkedtem meg a Porsche Inter Auto Hungaria Kft. marketingvezetőjével, Árvay Péterrel, és lehetőségem volt már nagyon korai fázisban beszélni neki a youngartról. A beszélgetés végére mindkettőnk számára világossá vált, hogy erős metszete van a youngart és a Porsche célcsoportjának, ugyanazt a tehetős, elkötelezett, edukált réteget szólítjuk meg, és Péter mellénk állt. Még csak akkor élesítettük a weboldalt, összesen harminc művésszel, senki sem ismert még bennünket, mégis hitt bennünk. Az is igaz, hogy amikor elindult a nagy hatású, sok elérést produkáló kampányunk, az őket is vitte, hiszen végig velünk voltak. Létrehoztuk a youngart – Porsche Képzőművészeti Ösztöndíjat, amelynek keretében tíz alkotónak lehetősége nyílt a youngart első kiállításán bemutatkozni a Porsche Centrum Budapestben nyár elején, és egy kiemelt díjazott, Békési Ervin szobrász féléves anyagi támogatást kap. Spirituális emberként hiszek abban, hogy nem lehet mindig elvenni, vissza is kell adni, így lenni benne az élet nagy körforgásában.

15


VÉDETT ÖTLETEINK SZERZŐ: HJ | FOTÓ: MOHAI BALÁZS

Miért fontos nem csak megalkotni, de védeni is innovációinkat? Miként oltalmazza a jog a kecskesajt, a sportcipő vagy éppen a zenemű megalkotóját? Milyen etikai dilemmák elé állítja a mesterséges intelligencia a jogalkotót? Pomázi Gyulával, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) elnökével beszélgettünk.

Mit jelent a gyakorlatban a szellemi tulajdon védelme, milyen jogokkal ruházza fel tulajdonosát? Nagyon összetett kérdés, röviden válaszolva: monopol joggal ruházzák fel az alkotót. A szellemi tulajdonjog két részre osztható: ipar- és szerzői jogra. Előbbibe tartoznak például a találmányok, védjegyek és formatervezési minták, utóbbiba többek között a művészeti alkotások, informatikai fejlesztések. Szeretünk magunkra innovatív népként gondolni, de gyakran elfeledjük, a szellemi tulajdonnak, innovációnak önmagában is üzleti értéke van. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a találmányunkat, ötletünket ki és hogyan használja, hasznosítja. Az ebből való profitálás első lépése, hogy az adott szellemi jogi tulajdont oltalommal bástyázzuk körbe. Élni kell e joggal nem csak a gyógyszer-, vegyi-, járműiparban, de akár a 16

hétköznapokban, magánszemélyként, kisvállalkozóként is. Mondana egy példát? Vegyünk egy kis családi vállalkozást! A családnak van három kecskéje, a tejüket értékesítik, de úgy döntenek, mostantól sajtot is készítenek. Egy országgal odébb élő osztrák család első lépése ilyenkor: védjegyezi a sajtot. Mert tudják, hogy a piacon csak olyan branddel lehet előnyhöz jutni, ami mögött van oltalom. Nálunk ez nem jellemző: a magyar vállalkozások mindössze három százaléka rendelkezik bármiféle oltalommal. Az európai átlag kilenc százalék, a V4országokban hét százalék. Mely országok járnak élen az oltalomszerzésben? A németek, belgák, osztrákok. Ezekben az országokban felismerték a kis- és középvállalkozások is, hogy

a szellemi tulajdonjog versenyelőnyt jelent. Ahogyan tudják ezt a multinacionális cégek is. Vegyünk például egy okostelefont: száz-százötven oltalom védi, kezdve azzal, hogy hol helyezkedik el rajta a kamera, milyen az ív görbülete és így tovább. Egy sportcipőt tiz-tizenöt iparjogi oltalom is védhet: a talpa, ragasztása, varrása, logója, formája – egyetlen termék, teljes szellemi tulajdon portfólióval. Az, hogy oltalommal védjük a termékünket, szellemi tulajdonunkat, üzleti megfontolás kérdése kell, hogy legyen. Védjük a terméket a hamisítástól, miközben jövedelmünk is származik belőle. De nem csak a kis- és középvállalkozásoknak kellene jobban odafigyelni az iparjogra, ugyanilyen elmaradása van a hazai egyetemeknek, kutatóintézeteknek. 2019-ben az összes, államilag finanszírozott magyar egyetem összesen tizenöt-húsz oltalmat jelentett be.


Igaz, az elmúlt évben ez a szám jelentősen megugrott, tavaly már egyetlen egyetemtől átlagosan százötvenkétszáz szabadalomképes ötlet érkezett. Ez jó irány, amin tovább kell haladni, az egyetemeknek fel kell ismerniük: ha védik a szellemi tulajdont, azzal haszonhoz juttatják az intézményt. Ennek fontos állomása az is, hogy az SZTNH több egyetemmel is együttműködési megállapodást kötött a közelmúltban a tudatosságuk erősítése érdekében. Mi lehet az oka annak, hogy kevésbé foglalkozunk az oltalomszerzéssel? Nem volt ez mindig így. A rendszerváltás időszakában például nagyon sok találmányt jelentettek be nálunk, azonban a kilencvenes évek második felében elterjedt a nézet, miszerint a szabadalmaztatás bonyolult, drága folyamat. Pedig az uniós csatlakozással a dolog könnyebbé vált, ha egy magyar vállalkozó például német nyelvű területeken szabadalmaztatná találmányát, elég az uniós szellemi tulajdoni hivatalban bejegyeztetni azt, hatályosítást kérve az összes német nyelvű országra. Az iparjoghoz hasonlóan a szerzői jog területén is kis arányú az érdekérvényesítés? Nem. A zeneiparban például – nemzetközi példákon keresztül – felismerték a hazai szerzők, művészek, előadók, hogy a szerzői joggal élni kell. A két terület között fontos különbség, hogy míg az iparjogi oltalmat be kell jelenteni, addig a szerzői jog abban a pillanatban érvényes, ahogyan megszületik a mű vagy műrészlet, legyen az dal, festmény, irodalmi alkotás. Ugyanakkor érdemes bejegyeztetni egy önkéntes műnyilvántartásba. És persze a mű felhasználóinak is érdemes tisztában lenniük azzal, mikor szabadon felhasználható az adott mű, és mikor kötelező az engedélykérés a jogtulajdonostól. Milyen esetben nem kell engedélyt kérni? Például az oktatásban. Ezt az igényt az online tanítás, a pandémia erősítette fel. A jogszabályok adta keretek között szabad felhasználási lehetősége van a könyvtáraknak, kutatóknak, de nem kell külön engedélyt kérni információ, adatszolgáltatási kérdé-

sekben sem. Ma már – a technológia fejlődésének köszönhetően – nem csak fogyasztók, de mindannyian tartalomgyártók is vagyunk, hiszen ott a kezünkben az okostelefon, amivel képet, videót készítünk. Ám az ehhez kapcsolódó ismeretek még hiányosak. Hogyan segít mindebben az SZTNH? Bárki – legyen az magánember, gazdasági szereplő, egyesület – fordulhat a szerzői jogi területet támogató ügyfélszolgálatunkhoz. Szerzői jogi szakértői testületünk pedig olyan ügyekben nyújt segítséget, amikor a probléma bírósági üggyé nő. Évente negyven-ötven ilyen esetben adunk szakmai tanácsot. Maradva a zeneiparnál és a sportnál, gyakori a jogtalan zenefelhasználás. Itt nem csak arra kell gondolni, hogy egy nagyobb külföldi együttes lemásolja a Gyöngyhajú lány alapját. Ha például az olimpián egy ritmikus sportgimnasztikai bemutatóhoz egy bizonyos zeneszámot szeretnénk felhasználni, az engedélyköteles, ahogyan a közvetítésbe való beillesztése is. Komoly jogi kérdéseket vet fel az is, hogy ha valaki jogtalanul tölti fel nagyobb videómegosztó oldalakra más szellemi termékét, akkor kinek kell ezért felelnie. A nagyobb platformok azt hangsúlyozzák, ők csak technikai környezetet biztosítanak, miközben rajtuk keresztül juthatunk el úgy bizonyos tartalmakig, hogy az sértheti a szerzők jogait. Ebben tett rendet a június elején bevezetett változás, miszerint a közösségi platformok, videómegosztók kötelessége, hogy a jogtalanul használt tartalmat töröljék. Az EU tagállamai hosszas egyeztetések után fogadták el az új irányelveket, amelyek bevezetésére mindenki két évet kapott – ez a határidő járt le júniusban. Szükség volt erre a változtatásra, hiszen egyetlen művészeti alkotáson a születése pillanatától a fogyasztóhoz való eljutásáig számos iparági szereplő bábáskodik és ők mindannyian érdekeltek a jogaik érvényesítésében. A szerzői joggal kapcsolatos kérdésköröket eddig egy 1999-ben alkotott törvény tárgyalta, ami nyilvánvalóan nem adhatott választ a digitális kor adta kérdésekre. Hogy a változtatásnak pontosan

milyen hatása lesz, az a következő fél-egy évben derül majd ki. Mi lehet a következő kérdéskör, amihez a szellemi jognak igazodnia kell? Nagyon izgalmas kérdés: a mesterséges intelligencia. Etikai vitákat generál például, hogy egy mesterséges intelligencia által alkotott, szabadalomképes innováció esetén ki a szabadalmas. A mesterséges intelligencia? Vagy az ember, aki mindezt megalkotta, fejlesztette? Már-már hitvitákat generálnak ezek a kérdések, amelyekre globális választ kell majd adnunk. A pandémia mennyiben változtatta meg a jogalkotás folyamatát? A világjárvány felgyorsította az egyébként is jelen lévő változásokat. Egyértelművé vált: még gyorsabban kell reagálnunk. Míg korábban egy új gyógyászati eszköz, például lélegeztetőgép vagy vakcina szabadalmaztatása huszonnégy-huszonöt hónapig tartott, most azonnal cselekedni kellett. Globális problémákban, dilemmákban kellett döntést hozni. Folyamatosan vizsgáljuk, miként lehetne egy szabadalom nettó átfutási idejét csökkenteni; hogyan lehet segíteni a partnert minél gyorsabban megfelelő jogosítványhoz jutni, hogy hasznosíthassa találmányát a társadalom érdekében. Az SZTNH elnökeként mit tart a szervezet legfontosabb feladatának? Három fontos szándék mentén dolgozunk. Az első, hogy szolgáltató szemléletű hivatallá váljunk, az ügyfeleknek személyre szabott megoldásokat nyújtsunk. Másodszor: amennyire csak lehet, digitalizálnánk az SZTNH-t. Az elmúlt másfél évben ez a folyamat is felgyorsult, automatizált és könnyebb, átláthatóbb lett az ügyintézés. Harmadszor pedig: cél, hogy élen járjunk a szemléletformálásban, edukációban, segítsük a hazai feltalálót, alkotót, kreatív gondolkodót abban, hogy itthon, ő maga arathassa le a hasznot abból, amit létrehoz, és ami a világpiacon is komoly értéket képvisel.

17


VÁROSNEGYEDET ÁLMODNI SZERZŐ: SZELE TAMÁS | FOTÓ: VÉGH LÁSZLÓ

Városnegyedet álmodni könnyű. Építeni már nem annyira. Nem úgy megy az, hogy fog az ember egy nagy darab földet, házakat rak rá, azokba embereket költöztet, és már meg is van. Városnegyedet építeni azért nehéz, mert nagyon nem mindegy, hogyan fogják érezni magukat benne a lakói. Ezer szempontot kell figyelembe venni, hogy kellemes legyen az élet a lakókörnyezetben, közösséggé váljanak a beköltözők, és ennek a felelőssége mind a tervezők, kivitelezők vállát nyomja. Amikor megtudtuk, hogy BudaPart néven új negyed épül a Kopaszi-gátnál, sőt már a Dürer Kert is odaköltözött, elhatároztuk, hogy a legilletékesebbet, dr. Schranz Mihályt, a BudaPart beruházással foglalkozó Property Market Ingatlanfejlesztő Kft. ügyvezető igazgatóját kérdezzük meg, hogyan is kell ilyesmit építeni. Önök egy egész városnegyed megalkotását vállalták ezzel a projekttel. Nagyon nagy feladat, hogyan képesek megbirkózni vele?

Igen, ez óriási feladat, és azt gondolom: óriási felelősség is. Úgy áll neki az ember egy ilyen feladatnak, hogy borzasztóan sok szakirodalmat próbál olvasni mindenféle témában – a műszaki jellegű várostervezéstől szociológiai ügyeken keresztül a közlekedéssel kapcsolatos tanulmányokig – arról, milyen trendek vannak a világban. Végignézi, milyen nemzetközi példák léteznek. A következő lépés, hogy a megfelelő gondolkodó- és tervezőtársakat válogassuk ki, és a harmadik, ami nagyon izgalmas, hogy megpróbálja azt a fejlesztési víziót megálmodni, ami erre a konkrét területre vonatkozik. Tíz olyan nemzetközi várostervező irodát találtunk, amelyeknek tényleg rengeteg nemzetközi tapasztalata van. Ezek körét szűkítettük végül háromra, egy dán, egy holland és egy német csapat volt, akikkel hosszan beszélgettünk. Végül

a dán várostervező csapat, az Adept lett a győztes. Azt szoktam mondani, hogy a dánok olyan németek, akik egy kicsit olaszok is egyben. Ez nagyjából jól összefoglalja, miért őket választottuk. Az is fontos, hogy az elmúlt ötven-hatvan évben a dán várostervezési építészeti iskola tart legelőrébb a világban. A dán építészeti tervezőcégek huszonöt százalékban hazai piacra, hetvenöt százalékban külföldi piacra dolgoznak, tehát nagyon sok tapasztalatuk van arról, hogyan kell ezt jól csinálni. A dán Jan Gehl talán a várostervezés megreformálásának legfontosabb alakja a világban. Fiatal építészként összeismerkedett egy szociológus lánnyal, aki elmagyarázta neki, hogy „ti építészek, mind ostobák vagytok, mert elmozdultatok egy olyan irányba, ahol a forma, az arányok, a geometria, a kompozíció sokkal nagyobb jelentő-


séget kapott, mint az, hogy az ember jól érezze magát egy házban vagy az adott térben” – és a világ építészete valóban ebbe az irányba tartott. Jan Gehl ebből kiindulva reformálta meg a dán várostervezést és építészoktatást – ez nagyon-nagyon jó irányzat. Nemzetközi példákból indultunk ki. Koppenhágában van két városrész, amit nagyon hosszan elemeztünk, Südhafen és Nordhafen. A hamburgi Hafencity, a milánói City Life, illetve a bécsi Aspern City városnegyedek szintén sok ötletet adtak, de az is fontos, hogy a BudaPart nagyon egyedi helyszín a vízközelséggel és a húsz hektáros parkkal. Látom, külön gondot fordítanak arra, igazi dán szellemben, hogy ne csak ingatlannal, irodával, lakóépülettel, irodaépülettel töltsék meg a BudaPartot, hanem gondolattal, élettel, lélekkel, közösségi terekkel is. Miket terveznek létesíteni az odaköltöző közönség és a reménybeli közösség számára? Az első pillanattól kezdve központi kérdésnek tartjuk, hogy mitől lesz itt jó minőségű az élet, mitől fogják az emberek jól érezni magukat. Ez – azt hiszem, bátran elmondhatjuk – filozófiai mélységekig jutott, a szociológus kollégákkal hosszan elemeztük, mitől élhető egy város, és hogyan befolyásolja az érzetünket például az utcaszélesség. Ha keskeny az utca, akkor túl közel vannak egymáshoz az emberek, ha széles, akkor ugyanannyi ember távolabb kerül egymástól, és ez esetleg a közösségépülés ellen hat. Közösségépítésre alkalmas tereket kell létrehozni az épületek között, ahol köztéri szobrokat, dizájnelemeket, dizájntárgyakat helyezünk el, amik gazdagítják a tereket. Olyan motívumrendszert kell végigvinni, ami kellően részletgazdag, kellően szórakoztató – hogy jó legyen ezeken az utcákon sétálni. Arra is kell ügyelnünk, hogy elegendő partner legyen a BudaParton, akik majd a kulturális élet megteremtésével foglalkoznak. Nemrégiben jelentettük be, hogy a Dürer Kert nevű szórakozóhely ideköltözött. Ők koncerteket, különböző kulturális programokat, irodalmi esteket szerveznek majd, de próbálunk megszólítani graffitiművészeket is, akik folyamatosan friss alkotásokat tudnak készíteni

az arra alkalmas, kijelölt felületeinken. Filmvetítéseket szeretnénk szervezni a parkban, szabadtéri mozi keretében, és célunk az is, hogy kulturális, sportesemények vetítésére alkalmas helyeket hozzunk létre, fesztiválokat rendezzünk évente. Sokat mond a kultúra iránti elkötelezettségükről az a videósorozat, amivel a járványügyi zárlat idején a Youtube-on kedveskedtek a közönségnek. Ady-, Kosztolányi-, József Attila-verseket hallhattunk, neves színművészek előadásában. A színészeket, a verseket milyen szempontok alapján választották? Hosszan gondolkodtunk azon, hogyan lehet előre, jól elmagyarázni a vevőinknek, bérlőinknek, hogy nekünk mennyire fontos a kultúra. Az előnyök középhosszú távon fognak jelentkezni, és éreztük: valami nagyon erős gesztust kell tennünk, amivel a motivációnkat, az elkötelezettségünket világossá tesszük. Tanácskozás közben felmerült egy-egy színész neve, és hamar konszenzusra jutottunk abban, kiket szeretnénk megszólítani. Ők olyan karakterű színészek, akiknek a személyisége és a BudaPart brandje nagyon jól illik egymáshoz. A versek kiválasztásának szempontja pedig az volt, hogy a vízhez kapcsolódjanak. Vannak a cégnek külön kulturális szakértői, tanácsadói, vagy a thinktank, a vállalat agytrösztje foglalkozik a kultúra kérdésével? Kommunikációs vezető kollégámmal ketten visszük ezt a koncepciót. Illetve az a tervünk, hogy az ideköltöző partnerekkel közösen fogjuk a stratégiát alakítani. De bátran el lehet mondani: ez az én kezdeményezésem. Milyen forrásból gazdálkodják ki a kulturális beruházásokat? A befektetés arányaiban mennyi jut a kultúrára, milyen konstrukcióban? Az épületek értékesítésének kommunikációjára fordítható büdzséből gazdálkodunk, és ezt próbáljuk úgy csoportosítani, hogy a lehető legtöbb jusson belőle kultúrára. Azt tapasztaljuk, hogy ha a marketingköltségeink, kommunikációs kiadásaink jó részét ezekre a helyben lévő kulturális programokra fordítjuk inkább, az hasznos befektetés. Azt hiszem, már látszik is a hozadéka.

Említette, hogy köztéri szobrok, plasztikák, egyéb műalkotások vásárlását is tervezik. Pontosabban mire gondolnak? A beépítési koncepció kialakítása során már 2016-ban elkezdtünk azon gondolkodni a dánokkal, hogy hol vannak azok a területek a BudaParton, ahol érdemes lenne köztéri alkotásoknak helyet adni. Kortárs műveket szeretnénk valamilyen pályáztatás útján beszerezni, és várhatóan az egyik múzeum kurátorcsapata fog bennünket segíteni. Egyelőre két koncepció fut párhuzamosan, hogy csak hazai művészekre támaszkodunk-e, vagy külföldi szobrászokat is meg tudunk hívni, még nem dőlt el, de azon vagyunk, hogy ez a stratégia letisztuljon. Terveznek esetleg galériát, könyvtárat, múzeumot, kultúrházat? Éppen a minap keresett meg bennünket egy galéria azzal, hogy szeretne a BudaPartra költözni – ennek nagyon örülünk. És van egy álmunk Áll egy harminc kilovoltos energiaelosztó műemlék épület a területünkön. Ez tizenkétezer négyzetméteres, van benne egy ovális, zöld art deco kapcsolóterem, gyönyörű üvegtetővel, ami számtalan reklámfilmben szerepelt. Az a vágyunk, hogy sikerüljön meggyőzni a kulturális intézmények egyikét: költözzön bele. Ön szerint mikor nyeri el véglegesnek mondható formáját ez az új, élettel teli és kultúrától pezsgő negyed? 2029-ben szeretnénk átadni az utolsó épületet is. A BudaPartot úgy találtuk ki, hogy „minivárosnegyedek” sorakoznak egymás mellett. Amikor elkészül egy ilyen, az önmagában is teljes értékű életteret biztosít, és ahogy fejlődik a BudaPart, egyre nagyobb élményt nyújt. Minivárosok, folyópart, zöldövezet, kultúra – ennél többet nehezen kívánhatna a közönség. Érdemes lesz figyelni, hová fejlődik a BudaPart negyed, milyen szerepet játszik majd a főváros életében, mennyire válik a kultúra központjává. Jó szándékban nincs hiány most, a tervezés idején sem.

19


A JÖVŐ KONCERTFORMÁTUMA SZERZŐ: NAGY ZSÓFIA

Az Elefánt zenekar 2021 májusában egészen rendkívüli feladatra vállalkozott: interaktív koncertet szervezett az online térben Közönséges koncert címmel. Ugyan korábban már sok zenekar közvetített koncertet különböző platformokon keresztül, Magyarországon még nem volt példa arra, hogy a közönség ugyanolyan aktív szereplőként vehessen részt. Az ötlet Vedres Hajninak, a jövőre tizedik születésnapját ünneplő alternatívrock-zenekar menedzserének fejéből pattant ki. A koncepcióhoz a The Voice UK tévéműsor adta az inspirációt, amelyben a két fellépő közé beékelődő Tom Jones-produkció közben egyszer csak megjelentek az online bejelentkező nézők a színpad mögötti LED falon. Hajni párja, aki virtualizációs IT mérnök, azonnal felvázolta, hogyan lehetne hasonló módszerrel az Elefánt mögé varázsolni a közönséget egy online megrendezett koncerten, illetve az ő javaslatára kereste meg az ötlettel Hajni a Ciscót. „A nulladik pillanattól a kivételes lehetőséget láttuk a felkérésben, azt, hogy mi hogyan tudunk segíteni a zenekarnak” – mesélte Németh Zoltán, a Cisco magyarországi értékesítési vezetője, aki azóta a zenekar rajongójává vált. – „Nem is üzleti alapon csináltuk a projektet, hanem abban gondolkodtunk, hogy a Ciscónak, illetve a Webexnek ez olyan próbatétel, ami a későbbiekben nagyon jó 20

referenciaanyag lesz. Ráadásul egy rendkívüli élménnyel gazdagodott a csapat, egészen euforikus volt a hangulat, amikor véget ért a koncert.” A Cisco csapatának elsősorban azért jelentett kihívást a projekt, mert szolgáltatásuknak teljesen új helyzetben kellett helytállnia. A Webex alapvetően üzleti megbeszélésekre, nagyobb konferenciák lebonyolítására létrehozott alkalmazás, egy interaktív koncert esetében azonban sok szempontból magasabb a léc, amit át kell ugrani, hiszen hang- és képminőségben is többet kíván, hogy igazán színvonalas koncertélményben lehessen része a közönségnek. Míg egy konferencián néhány aktív előadóval és rengeteg lenémított mikrofonú, kép nélkül bejelentkező hallgatóval érdemes számolni, az Elefánt szemei előtt az a cél lebegett, hogy közönsége a koncert folyamán bármikor bekiabálhasson, tapsolhasson, és végigtáncolhassa a számokat egy hatalmas LED falon. Ugyanakkor ügyelni kellett arra, hogy a közönség hangja

semmiképp ne nyomja el a zenekarét. Rengeteg próbát és tesztet követően alakult ki az a Webex alapján működő rendszer, amelyben sok kis trükkel sikerült megoldást találni valamennyi felmerülő problémára. Részletes forgatókönyvet dolgoztak ki, amelyben pontról pontra megtervezték, hogy a koncert különböző szakaszaiban miként szabályozzák majd, hogy a résztvevők milyen módon hallatszódjanak be. A Cisco számára az újdonsült szakmai kihívás mellett azért is volt különösen izgalmas az Elefánt megkeresése, mert a projekten keresztül a fogyasztók egy, a vállalat számára korábban idegen rétegéhez juthattak el. Annak ellenére ugyanis, hogy a Cisco a legnagyobb hálózatimegoldás-gyártó a világon, az emberek kevéssé ismerik a nevét. „A Cisco ügyfelei alapvetően vállalati felhasználók, a Webex az egyetlen olyan szolgáltatása a cégnek, amit nem csak vállalati közegben lehet használni. Márkaismertségben ezért nekünk nagyon fontos volt, hogy tud-


junk előre lépni” – fogalmazott Németh Zoltán. Míg a technológiát a Cisco hozta, a közös gondolkodásban nagyon nagy szerepe volt partnercégüknek, a 99999 Informatika Kft.-nek is. Rumy Attila, a cég Solution Architectje a következőképpen mesélt az együttműködésről: „Amikor egy cégnek összerakunk egy konferenciarendszert, akkor azt az IT átveszi, és nem kapunk közvetlen visszajelzést a felhasználóktól, csak tudjuk, hogy munkájuk során hasznukra fog válni a rendszer. Itt viszont azt láttam az embereken, hogy élményt adtunk, illetve rajtunk keresztül élményt adott a zenekar több száz embernek. Ez nagyon nagy dolog volt számunkra.” A koncerten összesen nagyjából harminc-negyven ember dolgozott a helyszínen. A zenekar, a Cisco és a 99999 Informatika Kft. mellett a H.G. Event Technics és két partnercége, a Light Positive és az Ász Bt. is részt vett a projekt gördülékeny lebonyolításában. A produkció újszerűsége és a számtalan kihívás miatt a legtöbbekben csak a koncert közepe felé oldódott fel az izgalom, amikor elkezdtek érkezni a pozitív visszajelzések, és egyértelművé vált, hogy a rendszer jól működik, a tesztek után élesben is helyt állt. A szervezők számára a technikai kihívások mellett izgalmas volt az is, hogy a résztvevők hogyan fogják magukat érezni ebben az egészen szokatlan helyzetben. Ahogy Hajni fogalmazott: „Féltem attól, hogy hogyan fognak alkalmazkodni az otthon ülő résztvevők, hiszen a koncertezés mégiscsak olyan dolog, amit az ember nem az otthonában szokott csinálni.” A közönség azonban

szerencsére azonnal vette a lapot: énekeltek, ugráltak, táncoltak, mintha valóban ott lehettek volna egy közös térben a zenekarral. Volt, ahol többen összegyűltek egy poszterekkel kiplakátolt falú szobában, két lány az ágyon ugrálta végig a koncertet, volt egy csávó, aki befeküdt a franciaágyába, és onnan csápolt, egy srác pedig a macskájára irányította a kamerát, így egy cicával is bővült az Elefánt rajongótábora. A Közönséges koncerttel a zenekarnak az az álma vált valóra, hogy a korlátozások ellenére olyan koncertet adhassanak, amin a közönség ott tud lenni, és kapcsolatba léphet a zenészekkel. „Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor először megszólalt a közönség a fiúk fülében, azt, amikor először meghallották, hogy a nézők tapsolnak. Egy éve nem volt olyen, hogy azonnali feedbacket kapjanak egy produkcióra” – mesélte Hajni. Az eseményre kétféle jegytípust dolgoztak ki a TIXA Hungary Kft.vel: egyrészt a Közönséges jegyet, aminek a tulajdonosai interaktívan, kameraképpel és hanggal élvezhették a koncertet, másrészt a streaming jegyet, amellyel a nézők élőben, ugyanakkor a zenekarral való interakció lehetősége nélkül követhették az eseményeket. Ugyan a zenekar minden platformon igyekezett érthetővé tenni a koncert teljesen egyedülálló koncepcióját, úgy érezték, hogy sok kérdőjel maradt a közönségben. Ennek tudják be azt is, hogy Közönséges jegyből kevesebb fogyott, mint streaming jegyből. „Az volt a célunk, hogy annyi ember váltson Közönséges jegyet, amennyi már biztosítani tudja nekünk a folyamatosan váltakozó, sok kis képből felépülő

hátteret. Az utolsó pillanatig nagyon bizonytalan volt, hogy ez sikerül-e” – fogalmazott Hajni. Mivel sokáig kétséges volt, hogy a koncert egyáltalán megvalósítható-e, mindenki úgy tette bele a lelkét, hogy fogalma sem volt róla, hogy mi fog kisülni a projektből. A technikai kivitelezhetőség bizonytalanságai miatt nagyon későn tudtak kijönni a koncerttel, így promócióra is viszonylag kevés idő jutott. Az esemény – valószínűleg főleg a rövid kampány és a közönség számára teljesen ismeretlen koncepció miatt – nem tudta hozni a Hajniék által várt számokat. Üzleti szempontból így nem is lehet nyereségesnek nevezni a projektet, ugyanakkor a csapat által kikísérletezett gyakorlat talán az egész kulturális iparágat tette gazdagabbá egy olyan megoldással, amelyet a jövőben fl exibilis módon alkalmazhatnak a különböző művészeti ágak képviselői online eseményeik interaktívvá alakítására. Az Elefánt zenekar koncertnaptára jelenleg teljesen tele van, így nem terveznek egyelőre újabb Közönséges koncertet adni, azonban hibrid megoldásokon nagyon is törik a fejüket. Az általuk megálmodott formátum ugyanis az offline térben megrendezett koncertekkel is remekül ötvözhető, megoldást adhat akár a létszámlimitre és a földrajzi távolságok áthidalására is. Érzésük szerint egy végtelenül sokoldalú megoldásra találtak rá, amely kellően alapos kidolgozás és felkészülés mellett üzletileg is nagyon jól működő eszközzé válhat a jövőben.

21


„ERŐSÍTENI TUDJUK EGYMÁST ÉS EGYMÁS IMÁZSÁT” SZERZŐ: SÁNDOR ZSUZSA

Az Audi Hungaria hazánk egyik legnagyobb és legsikeresebb nagyvállalata. Motorokat és autókat gyárt, ugyanakkor Győr kulturális és szellemi életének elsőszámú támogatója. Mindez hogyan járul hozzá az Audi márka hírnevéhez? – erről is kérdeztük Németh Kingát, az Audi Hungaria személyzetért és szervezetért felelős igazgatósági tagját. Mit jelent az Audi Hungaria számára a társadalmi felelősségvállalás? Egy olyan világban, ahol az emberek és kultúrák találkozása egyre intenzívebb, ahol a gazdaság és a társadalom világa mindinkább összefonódik, minden eddiginél fontosabb a társadalmi felelősség gyakorlása. Az Audi Hungaria a régió legnagyobb munkáltatójaként örömmel vállalja ezt a felelősséget, és tesz nap mint nap azért, hogy hozzájáruljon az otthonunknak helyet adó régió fejlődéséhez, az itt élők életszínvonalának emeléséhez. Számunkra ez magától értetődő vállalás, amely a cégünk alapítása óta meghatározza szemléletünket. Mindig is az volt a célunk, hogy gazdasági tevékenységünkön túl szoros, egymást erősítő kötelék alakuljon ki a helyi tár22

sadalommal. Büszkén mondhatom, hogy ezt sikerült megvalósítanunk. Milyen közösségi célokat szeretnének szolgálni? Társadalmi jelenlétünk sokszínű és szerteágazó. A munkatársaink iránti felelősségvállaláson túl – amely a megélhetésük biztosításától a továbbképzési lehetőségek széles körén át a munka és magánélet egyensúlyáig számos területet felölel – a gyárterületünkön kívül is aktív részesei kívánunk lenni a társadalomnak, és szeretnénk pozitív hatást gyakorolni az itt élőkre. Kiemelten fontos számunkra a jövő generációjának oktatása, nevelése, környezetünk megóvása, a sport, az egészséges életmód és természetesen a kulturális élet támoga-

tása. Mindemellett szociális területen is sokféle kezdeményezésünk van, s ezek közt az adományozási tevékenységünk és az önkéntesség kap kiemelt szerepet. A hazai vállalati szektorban a kultúra támogatása még mindig háttérbe szorul. Önöknél viszont kiemelten fontos. Miért? Vállalatunk elhivatott támogatója a kultúrának, a művészeteknek és a tehetségeknek, most és a jövőben egyaránt. A kulturális együttműködéseinknél a kultúrák közötti párbeszédet, az értékek közvetítését helyezzük középpontba. A magas minőség, az innováció és a nemzetközi színvonal azok a jellemzők, melyek összekötnek bennünket partnereinkkel.


De miért került önöknél fókuszba a táncművészet és a Győri Balett? A modern balett a táncművészet egyik legösszetettebb ága, amely több száz éve az európai kultúra része. Valamennyi érzelem, minden történet kifejezhető egy-egy mozdulattal. A mozgás öröme tükröződik vissza minden egyes előadásban. Ugyan más módon és más eszközökkel, de mi is a mozgás örömét kívánjuk átadni a „közönségüknek”, azaz a vásárlóinknak az általunk gyártott motorok és autók segítségével. A Győri Balettel 1997-ig nyúlik vissza a kapcsolatunk. Ekkor lettünk az együttes támogatói. A Győri Balett a műfaj legjelentősebb hazai képviselője, nemcsak egy társulat, hanem példaértékű közösség és kiváló alkotóműhely. A világszínvonalú táncprodukciók mellett bátran vállalják a kultúrák közötti közvetítő szerepet a világ legnevesebb színpadain New Yorktól Párizsig. Markó Iván alapító örökségét Kiss János nagyszerűen vitte tovább, és emelte még magasabbra az együttes ázsióját. A Győri Balettet egy éve irányító Velekei László pedig garancia a további sikerekre. A társulat évről évre képes a megújulásra, fejlődésre, és olyan magas minőséget képvisel, amelyre méltán lehetünk büszkék. Nagy örömünkre szolgál, hogy mi is hozzájárulhatunk ehhez a kiemelkedő teljesítményhez, 2002 óta immár főszponzorként. Miként változott a kapcsolatuk az évek során? Együttműködésünk ma már túlmutat egy szponzori kapcsolaton, annál sokkal mélyebb, egymás kölcsönös tiszteletén és elismerésén alapuló partnerség, amelynek során sokat tanulunk egymástól. Természetesen együttműködésünk alapja egy szponzori szerződés, amelyet hároméves időtávra kötünk. Annyi titkot elárulhatok, hogy szerződésünket hamarosan újabb három évre megújítjuk a társulattal. Az anyagi támogatáson túl meghatározott számú autót is biztosítunk a táncegyüttes vezetőinek és vezető táncosainak. A gépjárműveinket használó művészek egyben a vállalatunk nagykövetei is, akik az Audi Hungaria jó hírnevét viszik magukkal utazásaik során, hiszen autóinkon partnerségünk szimbóluma látható. Szponzorációs szerződésünk értelmében a Győri Balett társulata a kulturális

együttműködéseknél szokásos és jól bevált reklám-ellenszolgáltatásokat biztosítja, de a balett repertoárjába vagy művészi szabadságába nem szólunk bele. A társulat támogatásán túlmenően 2013-ban megalapítottuk a Minőségi Táncművészetért Díjat, amellyel minden évben a Győri Balett egy-egy táncművészének kimagasló teljesítményét ismerjük el. A díjazottat egy háromtagú kuratórium választja ki; a Minőségi Táncművészetért Díj mellé magas pénzjutalmat adunk a táncosoknak. Szerveznek közös rendezvényeket, projekteket is? Természetesen, például rendszeresen tartunk közös sajtótájékoztatókat. Nagy örömmel vonjuk be a társulatot az Audi Hungaria jelentősebb rendezvényeibe, hogy produkciójukkal emeljék az események színvonalát. Erre több példa is volt már. 2013-ban, az új járműgyárunk megnyitóján az együttes táncművészei jelentették az esemény fénypontját, amikor leleplezték az új, Győrben készülő modellünket, az Audi A3 Limousine-t. Vállalatunk huszonöt éves jubileumán, 2018-ban a táncművészek egy gyönyörű jelenet bemutatásával járultak hozzá az évforduló méltó megünnepeléséhez. Együttműködésünk kiterjed a közös kommunikációs kampányokra, imázsfilmek forgatására és a közösségi média egyéb platformjaira is. Győrben sok más közösséget, szervezetet segítenek. Mondhatni: lokálpatrióták? Szponzorációs stratégiánkat az anyavállalatunkkal, az AUDI AG-val összhangban alakítjuk ki. A mi partneri együttműködéseinkre a regionalizmus jellemző. Ez abból fakad, hogy elsősorban annak a régiónak szeretnénk visszaadni valamit, amelyben otthonra találtunk, ahol munkatársaink, beszállítóink, partnereink is élnek. Ezért a kultúra területén fő támogatói vagyunk a Győri Filharmonikus Zenekarnak is, a Pannonhalmi Apátság által szervezett több eseménynek, mint például a Szent-Márton Napnak és a Pannonhalmi Jazzterasz koncertsorozatnak. De a sport is éppúgy közel áll hozzánk, gondoljunk csak a sportos autóinkra, valamint a sportban megjelenő olyan értékekre, mint a csapategység. Ez a mi munkatársainkra is jellemző, és

elengedhetetlen a vállalatunk sikereihez. A sport iránti elkötelezettségünk a Győri Audi ETO KC-val fennálló együttműködésünkben nyilvánul meg. A kézilabdacsapatnak tizenöt éve vagyunk fő támogatói. Ezt a nagyszerű partnerséget a jövőben is szeretnénk megőrizni. Társadalmi felelősségvállalásunk másik meghatározó pillére az adományozási tevékenységünk. Talán még sosem volt akkora szükség az összefogásra, mint manapság. Amikor egy világjárvány minden eddig biztosnak vélt dolgot megkérdőjelez, akkor nekünk mint felelős vállalatnak elő kell lépnünk, hogy segítsük a nehéz helyzetben lévőket. Ennek szellemében a koronavírus-járvány kitörése óta összesen több mint kétszázmillió forintot adományoztunk a régió egészségügyi és szociális intézményeinek, köztük a győri Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórháznak. Az anyagi támogatáson túl évek óta egy-egy Audi szolgálati gépjárművel segítjük a Győri Háziorvosok Ügyelete Nonprofit Kft., valamint a Győri Mentőszolgálat és Magyar Vöröskereszt munkáját. Emellett munkatársaink bevonásával rendszeresen szervezünk adománygyűjtési akciókat a rászorulók számára, és ösztönözzük kollégáinkat az önkéntességre. Ha tanácsot adhatna, mit mondana más cégeknek, miért érdemes ma az oktatásba és a kultúrába fektetni? A hosszú évek óta tartó együttműködéseinkből egyértelműen igazolódott, hogy a szponzori partnerség mindenki számára előnyös. Akár a felsőoktatásban is, mert így idejekorán megismerhetjük a tehetséges és potenciális egyetemi hallgatókat. Ez az együttműködés kulcsszerepet tölt be vállalatunk hosszú távú utánpótlás-stratégiájában. A Győri Balett társulata pedig olyan értékeket vall és közvetít, amelyeket mi is magunkénak érzünk, és amelyekkel erősíteni tudjuk egymást és egymás imázsát. A kultúra támogatása számos és sokszínű lehetőséget kínál, és biztos vagyok abban, hogy ezek között minden vállalat megtalálja a hozzá legközelebb állót. A mi választásunk telitalálatnak bizonyult: a partneri együttműködésünk a Győri Balettel és a Győri Filharmonikus Zenekarral erősíti vállalatunk hírnevét, és segíti tartalommal megtölteni a „Győrből a világnak” szlogenünket. 23


A CSIGAHANGULAT ÉS AZ ELEFÁNTCSONTTORONY HÁTRAHAGYÁSA SZERZŐ: NAGY ZSÓFIA FOTÓ: HAID ATTILA

Cseh Lili szobrászművész, a Baguda Egyesület alapítója. Doktori fokozatát 2010-ben szerezte Hol a szobrászat mostanában? című értekezésével. Alkotóként elengedhetetlen feladatának tartja, hogy műveit közelebb hozza közönségéhez, véleménye szerint ugyanis a művészek társadalmi szerepe jóval több, mint művészeti alkotások létrehozása.

Lilit, aki nyarait többnyire Balatonparti műtermében tölti, egy elkészült szobrának szállítása apropóján sikerült elcsípnem Budapesten. Jelenleg egy helyspecifikus szabadtéri installáció tervén dolgozik egy köztéri public art pályázatra, amelyre tavaly két művét is beválogatták. Aktuális munkáiban a mindennapi használati tárgyakhoz való viszonyulás átértelmezésével kísérletezik: egy tányérokból álló installáció és egy hagyományos faszobor készül egyidejűleg ebben a témában. Művészetek iránti érzékenysége már egészen kisgyerekkorában megmutatkozott. Nagymamájának gyakran emlegetett története a múzeumi élmény, amikor a kisiskolás Lili találkozott egy márványszoborral, amitől hosszú időn keresztül nem tudott elszakadni. Szobrászat iránti elköteleződése ennek ellenére egészen középiskolás éveiig váratott magára. Lili visszaemlékezése szerint családja szabad életfelfogása és nyitott gondolkodásmódja miatt szinte benne volt a levegőben, hogy felnőttként művészeti pályára lépjen. A Kisképző fotó szakán végezte a középiskolát, ahol jó néhány művészeti ággal megismerkedhetett, s így rátalálhatott a szobrászatra. Gondolkodásmódját és művészethez való viszonyát leginkább az őt körülvevő kisképzős, majd képzőművészeti egyetemi közeg formálta. Emellett nagy hatással volt rá az egyiptomi és antik művészet, de meghatározó élményként tekint a Szépművészeti Múzeumban megrendezett Giacometti-kiállításra is. Többször is járt tanulmányi úton: Erasmussal fél évet töltött Cuencában, ami megtoldva egy marokkói utazással

kulturális élményként feledhetetlennek bizonyult. A Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként az antik művészetben mélyülhetett el, amelyen belül nem csupán a szobrok, de a terek, helyszínek is rendkívüli módon hatottak rá. A szobrászatban megjelenő térélmény egészen fiatal kora óta foglalkoztatja Lilit. Alkotásaiban ennek megfelelően rendre nagy szerep jut a térnek. Ez a megközelítés egy egészen más szabályrendszert feltételez, mint a formaalakítást fókuszba helyező szobrászat. „Teljesen más élmény, amikor kívülről letapogatsz egy bezárt szobrot, és amikor belekerülsz egy téri helyzetbe. A Perem című munkám (Perem egyéni kiállítás, 2011, Parthenonfríz Terem, Budapest) egy olyan szokatlan kiterjedésű szobor – egy, a kiállítóhely falain körbefutó keskeny sáv –, ami magát a teret üresen hagyja. Ahogy belép az ember a terembe, először a térérzet hat rá, de miután közel megy a műhöz, kisebb körüljárható részleteket talál. Ott, azt hiszem, sikerült valami olyat összehoznom a térrel meg a formákkal, amit kellően izgalmassá tett a kettő keveredése” – meséli Lili. Szobraiban is megmutatkozó nyitottsága és kísérletező kedve sarkallta arra, hogy 2020-ban jelentkezzen a Budapest Art Mentor programra. Épp jókor talált rá a lehetőség, mivel az utóbbi években egyre inkább úgy érezte, hogy beszűkült a terep, amin mozog. A mentorprogram során konkrét példákon keresztül tapasztalta meg a kívülállók szemszögét, amely révén megerősítést nyert benne, hogy művészként kötelessége segítenie közönségét a munkáihoz való kapcso-

lódásban. „Azt tudtam korábban is, kell tennem valamit, hogy a műveim eljussanak a közönséghez, de hogy ez azon is múlik, mennyit foglalkozom azzal, hogy a munkáimat sok csatornán megerősítsem, ez csak itt tudatosult bennem” – fogalmaz Lili. A mentorprogram során amellett, hogy rengeteg elméleti tudással gazdagodott – többek között jogi ismeretekkel, kommunikációelméletekkel és storytelling technikákkal –, gyakorlati kihívásokkal is szembe kellett néznie. Saját weboldalt, Facebook- és Instagram-profilt hozott létre a féléves vizsgára. Ugyan elsőre ijesztőnek, idegennek tűntek Lili számára a saját márka építésének elemei, a gyakorlatba átültetve rengeteg előnyét ismerte meg a szemléletmódnak. Ezt a kortárs szobrászat megismertetésében és népszerűsítésében is kamatoztatni szeretné, melynek első lépése a magyar Baguda Egyesület megalapítása volt. A Budapest Art Mentor programot a fiatal művészek mellett – akiknek kiváló kapcsolatépítési lehetőséget biztosít a képzés – saját generációja számára is rendkívül hasznosnak tartja. Tapasztalata szerint a művészek mentalitását zárt közeg határozza meg, amely révén gyakran érvényesül egyfajta elefántcsonttorony-hatás. Ez a típusú bezártság pedig az életkor előrehaladtával inkább erősödik. Persze a fiatalabb korosztályban is sokak hajlamosak – Lili szavaival élve – a „csigahangulatra”, ezért nagyon fontos annak a nyitottságnak az elsajátítása, amelyre a mentorprogram fáradhatatlanul ösztönzi művészeit.

A cikk megjelenését a B. BRAUN MAGYARORSZÁG támogatta. 24


Hazai és nemzetközi sztárok a

MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR 2021-2022-es évadjának koncertjein!

MAXIM VENGEROV

VALENTIN URYUPIN

LEONARD SLATKIN

TAKÁCS-NAGY GÁBOR

PINCHAS ZUKERMAN

MIKLÓSA ERIKA

CHARLES DUTOIT

SERGEI BABAYAN

CAMILLE THOMAS

KOBAYASHI KEN-ICHIRO

Az új évad bérletei megvásárolhatók: www.mavzenekar.hu


Mert a folytatás és az új együttműködések megkezdése elismerést érdemel! Szeptember 15-ig várjuk az idei díj jelentkezéseit és jelöléseit! Nagyvállalati kategória | Kis-és középvállalati kategória | Fidelio - Kulturális mecénás kategória | Forprofit mecénás kategória | Kulturális turizmus kategória Büszkék vagyunk korábbi díjazottainkra: Nagyvállalati kategória: B. Braun Magyarország, Magyar Telekom Kis-és középvállalati kategória: Vylyan Borbirtok, Intelligent Power Solutions Fidelio - Kulturális mecénás: Radnóti Zsuzsa, Horgas Eszter Forprofit mecénás: Egri Orsolya, Rényi Andrea Kulturális turizmus: Nyíregyháza Hivatalos díjátadónkat 2021 december közepén tartjuk! További információk: www.artisbusiness.hu/artisbusinessdíj #artbreaksthrough