Köszöntöm Kedves Olvasó!
Nem is tudjuk mekkora erő, transzformáló-teremtő erő lakik bennünk.
Nem tudjuk, míg nem kerülünk olyan helyzetbe, mely megkívánja ennek az erőnek a felbukkanását és megmutatkozását. Nem jön a szenvedés, mely felébreszti bennünk a szükséget a használatára. Nem tudjuk milyen többlet rejlik bennünk, nem ismerjük az erőnket, a hitünket, a szándékunkat. A hétköznapokban csak vagyunk, sodródunk, csapódunk, remélünk, vágyakozunk mindaddig, míg az élet egy konkrét szituációba kényszerít, melynek maró valósága megváltoztatja az életünket olyan radikális módon, melyet addig elképzelni sem tudtunk. Na akkor mutatkozik meg, hogy a beszűkült választási lehetőségek közül merre megyünk tovább. Újra felépítjük magunkat és még ha fáj is, tanulva, tapasztalva dolgozunk az életünkön vagy belesüppedünk a nihilbe és megalkuszunk, beletörődünk, összeszakadunk és esetleg a végén bele is halunk.
