Gyürky Katalin mindenben kiszámítható módon eljáró és létezõ, az eszmékért akár az életét is áldozó szovjet hõs típusával. A másfajta életet élõ Nemtudomka tehát egy másik létmód, egy másik utópia szereplõje, s mint ilyen,
Vissza a Szovjetunióba „Az emberiség legutópisztikusabb vállalkozásai egyikének tanúja;
rendkívül vonzó a változtatásra éhes, arra figyelõ szovjet emberek körében. A szovjet filmmûvészet pedig érdekes módon nem feltétlenül ellen-
nagy, bevégezetlen vállalkozás tanúja voltam úgy, hogy az utópia di-
hõsöket kreál, hanem ellen-magatartásformákat. Elsõsorban nem más-
csõségét és bukását is egyaránt megéltem. Nos, errõl mesélnék ezt-
hol, mint a tabunak számító, a szovjet hétköznapok szintjén „nem léte-
azt” – olvashatjuk Vasile Ernunak, az egykori Szovjetunió területérõl,
zõnek” bélyegzett szexualitás terén. Ahogyan arról ugyanis a Szex a
Moldovából származó homo sovieticusnak fájdalmasan õszinte, ugyan-
Szovjetunióban (I) címû részbõl értesülünk, 1942-ben, amikor 12(!)
akkor végletekig menõen ironikus, szatirikus „vallomásában”, a Szüle-
pontba foglalták a forradalom és szexualitás kapcsolatát a forradalmi
tett Szovjetunióban címû alkotásában.
munkásosztály számára, azzal megpróbáltak ebbõl a rétegbõl kitörölni
A fájdalmas õszinteség az íróként, esszéistaként politikai elemzõ-
mindenfajta szabados, a szexuális élvezetre, s nem pusztán a fajfenn-
ként tevékenykedõ Vasile Ernu mûvében elsõsorban a nosztalgiának,
tartás ösztönére vonatkozó, azt szolgáló nemi vágyat. „A Szovjetunió-
az emlékezésnek szól: hiszen olyan korszak jelenségeit, tipikus gondol-
ban nincs szex” kitétel uralkodott, s ehhez képest a szovjet filmgyártás
kodásmódját, lelkiállapotát, kulturális mentalitását láttatja könyvében fe-
mûremekei egyfelõl ennek a tabuként kezelt jelenségnek a megdönté-
jezetrõl-fejezetre, amely már megszûnt létezni, s mindössze az emléke-
sét, másfelõl a nyugati világ szabados szexuális életének bemutatását
zés tarthatja életben: „Idõrõl idõre szeretnék a Szovjetunióba menetje-
tûzték ki céljukul. Így történt, hogy a ’70-es években, amikor A cigány-
gyet váltani, és minden alkalommal rádöbbenek: az a jegy sehol sem
tábor az égbe megy címû filmben a hõsnõ kivillantotta a mellét, az már
kapható. Nem visz vonat, repülõjárat, út a Szovjetunióba, annál az egy-
pornográfiának számított, és így történt, hogy a peresztrojka idején ve-
szerû oknál fogva, hogy a Szovjetunió már nem létezik. Számomra a
tített A kis Vera címû alkotásban, amikor a szexuális aktuskor a hõsnõ
hazalátogatás egyedüli módja az emlékezet maga.”
a partnere fölött helyezkedik el, ez az ehhez a pozitúrához nem szokott
S hogy ez a nosztalgiázásba, emlékezésbe hajló fájdalmas õszinte-
szovjet átlagember számára maga volt a vágyott utópia, a szabados
ség mégis szatirikus, ironikus köntösbe bújik, az nemcsak azért lehet-
szexuális élet utópiája. Amely vágy egyébként módfelett különösnek
séges, mert a szovjet hétköznapok itt nem önmagukban, hanem ab-
tûnhet abban a világban, amelynek nagy részét az emberek úgyneve-
szurditásukban jelennek meg szinte minden fejezetben, hanem amiatt
zett kommunalkákban élték le. Ezekben a közös lakóterekben ugyanis
a sajátos utópisztikus lét miatt is, ami a Szovjetunió létrejöttét, fennállá-
mindenki ismert mindenkit tetõtõl-talpig, s a kényszerû együttélés miatt
sát, sõt, bukását is végigkísérte.
valószínûleg a mellette élõ minden testrészének minden paraméterével
A homo sovieticus ugyanis – derül ki Vasile Ernu könyvébõl – nem-
is tisztában volt. „Meséltem neki, hogy körülbelül közösben fõztünk,
csak, hogy kénytelen benne élni az emberiség legutópisztikusabb vá-
mindenki a saját lábasában. Hogy van idõbeosztás, aszerint fõzünk és
gyainak egyikében, de ennek megváltoztatását is csak utópisztikus ke-
végezzük különféle dolgainkat. Hogy a nagyjából húsz szomszédom-
retek között tudja elképzelni. Az egyik utópiából a másikba való átme-
nak nemcsak a nevét ismerem, hanem azt is tudom róluk, milyen köny-
net formájában, a jövõ lehetséges utópiáival foglalkozva. Ezért a szov-
vet olvasnak, mi a kedvenc kölnijük és milyen alsót viselnek vasárnap.”
jet, a fennálló rendszer utópiájával szemben az élet azon szegmenseit
Adódik a kérdés, hogy akkor vajon miért olyan érdekes a filmvász-
keresi, ahol módja nyílik egy, a fennállót leváltó utópiát létrehozni. Ezért
non látott egy-egy erotikus vagy annak tûnõ jelenet? Nyilvánvalóan a
szól Vasile Ernu könyvének igen sok fejezete a szovjet irodalom–illetve
szovjet ideológia tökéletes mûködése miatt. Ahol hiába láthattak a
filmmûvészet helyzetérõl és törekvéseirõl. Hiszen a szovjet hétköznap-
kommunalkában élõk napról napra szaftosabbnál szaftosabb jelenete-
ok ironikusan kifigurázott jelenségeit, például a szovjet hõs jellemvoná-
ket, a hivatalos álláspont volt a mérvadó: szex márpedig nem létezik. S
sait az irodalmi alkotás új, a megszokottól eltérõ hõse gyõzheti csak le.
ehhez képest valóban felszabadító élménynek számíthatott például a
Azonban ennek ábrázolása – a cenzúra kijátszása miatt – csakis a
Csapajev mellett feltûnõ Anka kivillanó bokája a filmvásznon.
gyermekirodalom, a mese területén lehetséges, amely mûfaj eleve telítve van utópisztikus vonásokkal. A szovjet hétköznapok utópiájának mese általi leváltását a szerzõ
A szerzõ, az egykori homo sovieticus könyvében mindent rendkívül világosan, pontosan megfogalmaz. Minden mondata ül, mindegyik a helyén van. Ebbõl (is) következik, hogy eziránt a tabukkal telitûzdelt, a
Nyikolaj Noszov Nemtudomka csodálatos kalandjai címû mûvén ke-
gondolkodást minden szinten szabályozni kívánó világgal szemben ér-
resztül érzékelteti: „Noszov a gyermekirodalomba, egy általa kitalált és
zett nosztalgiáján sem csodálkozhatunk: azonnal megértjük, ha ezt a
eléggé didaktikusan leírt utópiába menekül, amelyben azonban egé-
pár szavas kijelentését elolvassuk:
szen különös hõst, pontosabban ellen-hõst helyez el, akit a gyerekek
„Annyira biztos volt minden, hogy ez a biztonság idõnként szinte
imádni fognak. A felnõttek, persze, más szemmel olvassák majd”, lé-
fájt. Késõbb megtapasztaltuk, hogy az említett biztonság hiánya, illetve
vén, hogy ez a mesehõs a „nyugatimádók” jegyeit hordozza magán: di-
a hiányhoz való alkalmazkodás sokkal fájdalmasabb.” Vagyis a könyv
vatosan öltözködik, nem rajong a magasztosnak vélt eszmékért, nem
azt sugallja, hogy az egyik utópiából a másikba átlépve semmi sem lett
igyekszik tanulni és dolgozni. Ellenben alkalmazkodóképes, próbálko-
könnyebb. Csak más. (Vasile Ernu: Született Szovjetunióban. Ford.:
zik, sokat hibázik, de sikereket is elér. Kiszámíthatatlan, szemben a
László Noémi, L’Harmattan Kiadó, 2011, 216 oldal)
36
ÚJ KÖNYVPIAC 2011, OKTÓBER