Bőgel György: Terepszemle - Tanulmányok és feljegyzések az infokommunikációs világról by Typotex Ltd. Electronic Publishing House

2 . 0

Bőgel György szakmai blogja nyolcadik éve fut vállalatunk egyik honlapján. Egyes bejegyzésekből hosszabb tanulmányok, sőt, könyvek is születtek. A jelen kötet a tanulmányokból és a közelmúlt bejegyzéseiből közöl válogatást. Szerzője közgazdász, aki írásaiban nem a technikai részletekre, hanem az üzleti hasznosításra, a társadalmi következményekre koncentrál. Ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek a technikai innovációk iránt, akik látni szeretnék, milyen távlatokat nyit meg az informatika a vállalati életben, a kereskedelemben, az iskolákban, a kórházakban, az államigazgatásban, egyszóval, mindenütt, ahol ésszerű döntésekre, gyorsaságra, jobb együttműködésre, takarékos gazdálkodásra van szükség. Budafoki Róbert T-Systems Magyarország Zrt. vezérigazgató Szakcikk és blog — két nagyon különböző „műfajról” van szó, amelyeket kísérleti jelleggel, az Edition 2.0 sorozat filozófiájához igazodva tettünk egymás mellé, jelezve azt is, hogy a technológia a publikálás módjára és csatornáira is hatással van. A szakcikkek a komoly folyóiratok tartalmi és formai elvárásainak igyekeznek megfelelni, ami számos kötöttséget jelent, rendezettséget és letisztultságot igényel. A blog jóval szabadabb műfaj: a szerző felfogásában egyfajta szakmai napló, amelynek bejegyzései aktuális élmények alapján születnek, nyersebbek, nyitottabbak, aminek következtében tévedés is több lehet bennük. A szakcikkekről kollégák, lektorok mondanak véleményt szervezett keretek között; a blogbejegyzésekre a nagyközönség reagál úgy, ahogy kedve tartja. A szerző

3000 Ft ISBN 978-963-279-777-9

bögel-proba2.indd 1

2 . 0

BŐGEL GYÖRGY

TEREPSZEMLE

BŐGEL GYÖRGY

TA N U L M Á N Y O K É S F E L J E G Y Z É S E K

TEREPSZEMLE A Z I N F O KO M M U N I K ÁC I Ó S V I L ÁG R Ó L

ADATROBBANÁS BEFEKTETÉS

SMART SYSTEMS

MOBILITÁS

SZERVEZET

INNOVÁCIÓ

INFORMATIKA DIGITÁLIS SZAKADÉK

OKTATÁS E-KERESKEDELEM

VÁLLALKOZÁS INFORMATIKAI VEZETŐ

WEB

MBA

SOA

TÁVKÖZLÉS

E-EGÉSZSÉGÜGY FELHŐ-INFORMATIKA

KÖZÖSSÉGI HÁLÓ OUTSOURCING MÉDIA MUNKANÉLKÜLISÉG FOLYAMATSZERVEZÉS ÜZLETI INTELLIGENCIA

VÁLLALATVEZETÉS OKOSTELEFON

HÁMORI BALÁZS KIS ERVIN EGON KRAUTH PÉTER PAPP AT TIL A REMÉNYI CSABA DAN SOMMER S Z A B Ó K ATA L I N kommentjeivel

2012.10.02. 11:59

BÕGEL GYÖRGY

TEREPSZEMLE JAKOB NIELSEN NYOMÁN

www.interkonyv.hu

EDITION 2.0 Az Edition 2.0 nem egyszerûen egy új sorozat a kiadó életében, amely összefog bizonyos összefogható tartalmakat, sõt, nem is arról van szó, hogy egy témakör jó névre talál egy sorozatcím alatt. Az Edition 2.0 egy kiadói kísérlet, amely a könyvkiadás és az internet szellemét összeegyeztetve a könyvolvasás új alternatíváját keresi. Hagyományosan a könyv zárt világ, a szerzõ világlátásának és továbbadásra szánt mondandójának kikristályosodott formája. Sokféle kiegészítést is kínál: megjegyzéseket a lábjegyzetben, tárgy- és névmutatót, glosszáriumot. A nyomtatással a közreadott szöveg véglegessé, lezárttá válik – egy állomás a tudnivalók körében. Nem úgy az internet, amely mozgékony, változó, és stabilitása a nagyságában vált valóra. Hagyományosan a szerzõ tudásával kiemelkedik az olvasók körébõl, akik nem ismerik sem õt, sem a publikussá váló ismereteket. Ám a két fél, szerzõ és olvasó egymásról mit sem tud, megmaradnak a kölcsönös ismeretlenségben. Az olvasó jelentõsége azonban jelentõsen megnõtt a 21. századra, és ebben nemcsak a posztmodern szemlélet, hanem az internet és a web2 filozófia is szerepet játszik. Az olvasás már nem passzív aktus. Ezt az ellentmondást (statikus szöveg vs. dinamikus internet, valamint tudós szerzõ vs. laikus olvasó) próbáljuk meg feloldani az Edition 2.0 sorozatban. A feladat nem könnyû, és távol érezzük magunkat attól, hogy kész megoldásaink legyenek. Hosszas vitákat folytatunk például arról, hogy mit lehet tenni a könyvvel. Küzdünk a hagyománnyal, a formával, emelkedetten szólva, a profán és a szent határait igyekszünk kijelölni. Mert a könyv sem szent, ahogy az internet sem komolytalan. A szöveggel foglalkozó kutatók tudják, az olvasás részben történés, részben cselekvés, de mindenképpen aktus, a szöveg elõhívása. A sorozat mostani kötetében a téma hét szakértõje megkereste a neki érdekes passzusokat vagy kifejezéseket, és kommentálta, jegyzetekkel látta el az eredeti írói szöveget. A margón lévõ vonalazással erre biztatjuk az Olvasót is. Ám ezzel még nincs vége. A kiadó honlapján az adott könyvnél (typotex.hu/ konyv/bogel) folytatható a jegyzetelés, a reagálás, a kritika.

A sorozatban megjelent: Bernard Girard: A menedzsment forradalma: A Google-modell Nicholas A. Christakis – James H. Fowler: Kapcsolatok hálójában. Mire képesek a közösségi hálózatok, és hogyan alakítják sorsunkat? Bodó Balázs: A szerzõi jog kalózai. A kalózok szerepe a kulturális termelés és csere folyamataiban… Leiszter Attila (szerk.): Webergonómia Jakob Nielsen nyomán Csermely Péter: Bloghálózatos életfilozófiám

www.interkonyv.hu

BÕGEL GYÖRGY

TEREPSZEMLE Tanulmányok és feljegyzések az infokommunikációs világról

HÁMORI BALÁZS KIS ERVIN EGON KRAUTH PÉTER PAPP ATTILA REMÉNYI CSABA DAN SOMMER SZABÓ KATALIN kommentjeivel

www.interkonyv.hu

A könyv megjelenését a T-Systems Magyarország Zrt. támogatta.

ISBN 978 963 279 777 9 ISSN 2061-7852

Témakör: infokommunikációs ipar, innováció, vállalkozás, vállalatvezetés

Kedves Olvasó! Köszönjük, hogy kínálatunkból választott olvasnivalót! Újabb kiadványainkról, akcióinkról a www.typotex.hu és a facebook.com/typotexkiado oldalakon értesülhet.

Kiadja a Typotex Elektronikus Kiadó Kft. Felelõs kiadó: Votisky Zsuzsa Felelõs szerkesztõ: Leiszter Attila Borítóterv: Tóth Norbert Nyomás: Séd Nyomda Kft., Szekszárd Felelõs vezetõ: Katona Szilvia

www.interkonyv.hu

TARTALOM

Elõszó (Budafoki Róbert)

Bevezetés

A kommentek szerzõirõl

1. rész / TANULMÁNYOK A SCHUMPETERI KREATÍV ROMBOLÁS MÓDJAI AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS IPARBAN

Kreatív rombolás az infokommunikációs szektorban Christensen modellje Korábbi infokommunikációs innovációk elemzése A telegráf és a telefon A személyi számítógép A mobiltelefon Internetes telefonálás (VoIP) Friss, nyitott kimenetû innovációk Az „on demand” kiszolgálási modell az informatikában A Web 2.0 jelenségcsokor Az elektronikus könyv Összegzés Források

19 22 27 27 28 29 30 31 33 35 36 37 38

AZ INFORMATIKAI FELHÕK GAZDASÁGTANA: ÜZLETI MODELLEK VERSENYE AZ INFORMATIKÁBAN

Miért érdekes a modell közgazdasági nézõpontból? A cloud computing innovációs fejlõdési pályája A korai szolgáltatási modell Az ASP cégek két generációja A cloud computing megjelenése és diffúziója

www.interkonyv.hu

42 48 49 50 51

6·

TARTALOM

Választás a modellek közül Kutatási témák Források

56 59 60

AZ ADATROBBANÁS MINT KÖZGAZDASÁGI JELENSÉG

A „big data” jelenség és technológiai háttere A „big data” jelenség a gazdaságban és a gazdaságtudományban Üzleti modellek és vállalkozások Kockázatok Összefoglalás Hivatkozások

63 69 74 76 79 80

PÁRHUZAMOS TECHNOLÓGIAI ÉS SZERVEZETI INNOVÁCIÓ SOA az informatikában SOA elvek és módszerek megjelenése a vállalatszervezésben Szervezettervezés SOA filozófiával

Források

2. rész / FELJEGYZÉSEK AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS VILÁGRÓL

www.interkonyv.hu

82 88 94 99

103

ELÕSZÓ

Az Olvasók közül bizonyára sokan szeretik a régi filmeket. Vegyünk elõ egyet a hatvanas vagy a hetvenes évek termésébõl, mondjuk, egy sodró lendületû amerikai krimit vagy feszült francia drámát, amely vállalati környezetben játszódik! A minõséggel, a színekkel, a hanggal valószínûleg nem lesz semmi gond. Furcsa lesz viszont az, hogy az íróasztalokon nincsenek számítógépek, a polcokat vaskos, papírokkal teli dossziék borítják, és ha a hõsnek sétálás közben valamilyen gondja támad, az utcai telefonfülkéhez siet vagy benyit egy bárba, és aprót kér a mixertõl a híváshoz. Válasszunk most egy másik filmet a nyolcvanas évekbõl! Már mindenki számítógépen tevékenykedik, a testes monitorok elfoglalják az íróasztalokat. Ha a hõs dolgozni akar, oda kell mennie a gépéhez, melyet munka végeztével gondosan kikapcsol. A titkos dokumentumok borítékba csúsztatva, flopilemezeken cserélnek gazdát. Az irodai folyosókon, a drága autókban megjelennek a mobiltelefonok, mai szemmel nézve meglehetõsen ormótlan jószágok. Végezetül nézzünk bele egybe a jelen vagy a közelmúlt filmjeibõl! Ha a krimi nyomozója utána akar nézni valamilyen névnek vagy információnak, elõször egy internetes keresõbe üti be az adatokat. Ehhez nem kell bemennie az irodájába, elég, ha a táskájából vagy a zsebébõl szolgálatkész táblagépet, pengevékony okostelefont húz elõ. A dúsgazdag pénzember a jachtjáról irányítja a vállalatait, az utcán sétálva rendezi át a befektetéseit néhány gombnyomással. A gyerek képernyõ elõtt tanul, a szobájában egyszerre három-négy kommunikációs csatornát tart nyitva, pizzát az interneten rendel, a házitanítója valahonnan Indiából magyaráz és rajzol a monitoron. Közhely, de igaz: az informatika mindennapos életünk szerves részévé vált. Versenyképes vállalat, korszerû hivatal, iskola vagy bármilyen más intézmény elképzelhetetlen fejlett infokommunikációs eszközök és rendszerek nélkül. A technika fejlõdése laikus számára szinte követhetetlenül gyors és szerteágazó, néhány alapvetõ trend azonban kiemelkedik ebbõl a korlátok nélküli burjánzásból. Ilyennek mondható például az integráció és a konvergencia: minden mindennel összekapcsolódik, minden mindennel kommunikál. Mindenütt, ahol az informatika megveti a lábát, ahol számítógépesítenek és automatizálnak,

www.interkonyv.hu

8·

ELÕSZÓ

óriási adattömeg keletkezik, aminek különleges üzleti értéke lehet. Akinek informatikai eszközökre, üzleti alkalmazásokra van szüksége, többféle kiszolgálási mód közül választhat, így például biztonságos központokban mûködtetett, rugalmasan változtatható kapacitású, virtuális gépeken dolgozhat, internetes szolgáltatásokat vásárolhat a „felhõbõl”, ahogy a munka éppen kívánja. Adatokra, jelentésekre nem kell napokig vagy hetekig várni, hiszen egyre több a valós idejû rendszer. A munkahelyrõl, az irodáról és a közös munkáról alkotott képünk is megváltozott, hiszen mobil eszközökön szinte minden mindenhonnan elérhetõ, mindenkivel kapcsolatba lehet lépni. A tengernyi adatnak, az intelligens elemzõ alkalmazásoknak, a korlátok nélküli, széles sávú, multimédiás kommunikációnak köszönhetõen egyre több a villámgyors helyzetelemzésre, automatikus optimalizálásra és hatékony beavatkozásra alkalmas „okos rendszer”. Bõgel György szakmai blogja nyolcadik éve fut vállalatunk egyik honlapján. Egyes bejegyzésekbõl hosszabb tanulmányok, sõt, könyvek is születtek. A jelen kötet a tanulmányokból és a közelmúlt bejegyzéseibõl közöl válogatást. Szerzõje közgazdász, a CEU Business School professzora, aki írásaiban nem a technikai részletekre, hanem az üzleti hasznosításra, a társadalmi következményekre koncentrál. Ajánlom mindazoknak, akik érdeklõdnek a technikai innovációk iránt, akik látni szeretnék, milyen távlatokat nyit meg az informatika a vállalati életben, a kereskedelemben, az iskolákban, a kórházakban, az államigazgatásban, egyszóval, mindenütt, ahol ésszerû döntésekre, gyorsaságra, jobb együttmûködésre, takarékos gazdálkodásra van szükség!

Budafoki Róbert T-Systems Magyarország Zrt. vezérigazgató

www.interkonyv.hu

BEVEZETÉS

Egyetemi oktatóként idõnként karban kell tartanom publikációim jegyzékét. Az évszámokból kiderül, hogy távközléssel és informatikával kapcsolatos cikkeket a kilencvenes évek közepén kezdtem írni. Az elsõ témák a piaci verseny, az ügyfélközpontú stratégia és a modern vállalatszervezés voltak, nyilván nem véletlenül: a piacgazdasági fordulat és a privatizáció miatt ezek a kérdések érdekelték a vállalati közönséget, a szaklapok szerkesztõi ilyen tartalmú írásokat kértek. Az évtized második felében az internet lett a központi téma. A távközlés és az informatika dinamikusan fejlõdõ infokommunikációs iparággá forrt össze. Gombamód szaporodtak a piaci szereplõk, a felhasználók pedig óriási összegeket költöttek hardverre, szoftverre és mindenféle szolgáltatásokra. A mezõny széthúzódott, óráscégek emelkedtek ki belõle, miközben elképesztõ meredekséggel nõttek a tõzsdei árfolyamok. Mindenki „új, elektronikus gazdaságról” beszélt és azt fontolgatta, milyen hatással lesz a saját tevékenységére a technológia fejlõdése: hogyan képzeljük el a jövõ vállalatát, kereskedelmét, államigazgatását, oktatási rendszerét, egészségügyét és így tovább. Az új évezred legelején a tõzsdei lufi kipukkant. A változás új témákat hozott: tanulmányozni kellett innovációs ciklusok természetét, a fellendülések és hanyatlások logikáját, elemezni kellett a szektor talpon maradt vállalatainak túlélési stratégiáját, a nagy bukások és értékvesztések okait, át kellett gondolni a megváltozott helyzetû felhasználók gondolkodását, döntési szempontjait. Ezt a korszakot röviden így jellemezhetnénk: visszatérés a realitásokhoz, leszámolás a korábbi illúziókkal. Az infokommunikációs szektor szerencsésen túlélte a válságot, sõt, meg is erõsödött tõle. Egy rendkívül innovatív, beérett iparág áll most elõttünk. Termékei és szolgáltatásai szinte mindenütt megjelennek, mindent megváltoztatnak. Úgy tûnik, nem volt hiba annak idején „új gazdaságról” beszélni, inkább az idõzítésben tévedtünk: forradalmat vártunk, pedig inkább egy határozott és erõteles evolúciós folyamatról van szó. A nagy beruházások és építkezések után most a felhasználáson van a hangsúly: mit lehet, illetve mit kell eredményesebbé, hatékonyabbá, gyorsabbá, pontosabbá, olcsóbbá, kényelmesebbé tenni modern infokommunikációs technológiával, miként válik valósággá az

www.interkonyv.hu

10 ·

BEVEZETÉS

„elektronikus, integrált, valós idejû és kiterjesztett” vállalat modellje. A haladást két, egymással szoros kölcsönhatásban álló erõ biztosítja: a technológiai fejlõdés, amely lehetõvé, és a piaci verseny, amely szükségessé teszi a változásokat. Mirõl kell ma írni? Rengeteg izgalmas téma adódik. A technológia, illetve a szektor fejlõdését néhány tartósnak és erõteljesnek mondható trend jellemzi: technológiák, termékek és alkalmazások konvergenciája és integrációja, a mobil eszközök terjedése, a kommunikációs sávszélesség növekedése, soha nem látott méretû, exponenciálisan gyarapodó adattömegek megjelenése, hatalmas szolgáltató központok építése, virtualizálás, hogy a legfontosabbakat említsük. A piac kínálati oldalán konszolidációs és stratégiaváltási lépéseket figyelhetünk meg, új vállalkozások próbálnak piaci réseket elfoglalni és azokból elõre törni, a cégek új üzleti és kiszolgálási modellekkel kísérleteznek. A keresleti-felhasználói oldalon is mozgalmas az élet: folyik a termékek és a szolgáltatások digitalizálása, a tevékenységek automatizálása, kiszervezése, a belsõ és a külsõ munkamegosztás átrendezése, új szervezeti és együttmûködési formák jelennek meg, szakmák, foglalkozások születnek és tûnnek el, egész iparágak alakulnak át, egyre több tevékenység, szektor elõtt jelenik meg az „elektronikus” jelzõ: e-kereskedelem, e-egészségügy, e-közigazgatás… A jelen könyv két részbõl áll: az elsõ négy tanulmányt tartalmaz, a második válogatott blogbejegyzésekbõl alakult. A tanulmányok eredetileg közgazdasági folyóiratokban jelentek meg, a legkorábbi 2008-as keltezésû, a legfrissebb 2012-es. A blogbejegyzések az IQSYS honlapján futó IT Lábjegyzet elnevezésû blogból és az ITBusiness címû lap honlapjának publicisztikarovatából származnak. Szakcikk és blog – két nagyon különbözõ „mûfajról” van szó, amelyeket kísérleti jelleggel, az Edition 2.0 sorozat filozófiájához igazodva tettünk egymás mellé, jelezve azt is, hogy a technológia a publikálás módjára és csatornáira is hatással van. A szakcikkek a komoly folyóiratok tartalmi és formai elvárásainak igyekeznek megfelelni, ami számos kötöttséget jelent, rendezettséget és letisztultságot igényel. A blog jóval szabadabb mûfaj: a szerzõ felfogásában egyfajta szakmai napló, amelynek bejegyzései aktuális élmények alapján születnek, nyersebbek, nyitottabbak, ezért tévedés is több lehet bennük. A szakcikkekrõl kollégák, lektorok mondanak véleményt szervezett keretek között; a blogbejegyzésekre a nagyközönség reagál úgy, ahogy kedve tartja. Az elsõ rész bevezetõ tanulmánya a technikai innovációk logikáját próbálja megvilágítani, infokommunikációs példákat felvonultatva.

www.interkonyv.hu

BEVEZETÉS

· 11

A második napjaink egyik legfontosabb trendjét, az informatikai felhõk megjelenését elemzi üzleti-közgazdasági nézõpontból. A harmadik az adatrobbanás jelenségével és következményeivel foglalkozik. A negyedik azt igyekszik bemutatni, hogy a technikai innovációk miként kapcsolódhatnak össze a szervezeti változásokkal, milyen logika mentén lehet a technikát és a szervezetet összehangoltan, párhuzamosan fejleszteni. A második rész összeállításánál a blogbejegyzéseket megválogattuk, de megtartottuk az eredeti címüket és tartalmukat. Annak érdekében, hogy a napló mûfajt elevenebbé tegyük, néhány kiváló elméleti és gyakorlati szakembert arra kértünk, hogy írjanak pár soros kommentárokat (internetes nyelven: „kommenteket”) az õket leginkább érdeklõ bejegyzésekhez: helyeselhetnek, kiegészíthetnek vagy vitatkozhatnak, ahogy jónak látják. A könyvbe bekerült írásokban nem szerepelnek a linkek, azokat – az ismertetett könyvek adatainak kivételével – lábjegyzetekkel sem próbáltuk pótolni; az érdeklõdõ olvasó egy számítógép vagy egy okostelefon segítségével pillanatok alatt megtalálhatja a bejegyzések eredeti online változatát, miközben, ha kedve tartja, a mûfajok és közvetítõ csatornák elõnyeirõl és hátrányairól is elgondolkodhat. Végezetül köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik e könyv megírását és megjelenését segítették! Az elsõ rész negyedik tanulmányának társszerzõje Krauth Péter volt, akivel mindig élmény vitatkozni és együtt dolgozni. (A tanulmány hátteréül szolgáló kutatást a Magyar Posta kezdeményezte és támogatta.) A második rész kommentáríróinak, név szerint Szabó Katalinnak (Budapesti Corvinus Egyetem), Hámori Balázsnak (Budapesti Corvinus Egyetem), Dan Sommernek (Gartner Group), Papp Attilának (T-Systems Magyarország), Reményi Csabának (Oracle Hungary), Kis Ervin Egonnak (Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért Egyesület) és a már említett Krauth Péternek külön köszönöm, hogy habozás nélkül vállalták a feladatot! Nagyon örülök, hogy a tanulmányokat a Közgazdasági Szemle és a debreceni Competitio kiváló szerkesztõi és lektorai gondozták, hálával tartozom Halm Tamásnak és Láng Eszternek a másodközlések engedélyezéséért. Rengeteget tanultam gyakorló szakemberektõl és oktató-kutató kollégáktól különbözõ szakmai rendezvényeken, konferenciákon, mûhelymunkákon, vállalatlátogatásokon, egyetemi foglalkozásokon. Köszönöm a Typotex Kiadónak a bizalmat, a kísérletezõ kedvet és a szakmai gondosságot! A T-Systems és elõdvállalatai már több könyvemet szponzorálták – remélem, ezt a jó szokásukat a jövõben is megtartják!

www.interkonyv.hu

12 ·

BEVEZETÉS

A tanulmányok elsõ megjelenési helye: „A schumpeteri »teremtõ rombolás« módjai az infokommunikációs iparban” Közgazdasági Szemle, 2008. április, LV. évf., 344–360. o. „Az informatikai felhõk gazdaságtana – üzleti modellek versenye az informatikában” Közgazdasági Szemle, 2009. július–augusztus, LVI. évf., 673–688. o. „Az adatrobbanás mint közgazdasági jelenség” Közgazdasági Szemle, 2011. október, LVIII. évf., 877–889. o. „Párhuzamos technológiai és szervezeti innováció” Competitio, 2012. június, XI. évf., 1. szám, 5–19. o.

www.interkonyv.hu

A szöveghez személyes megjegyzéseket fûztek kommentárjaikkal

HÁMORI BALÁZS a közgazdaságtudomány kandidátusa, a Budapesti Corvinus Egyetem habilitált tanszékvezetõ professzora. A kilencvenes években vezette az egyetem Vezetõképzõ Intézetét, dolgozott a Posztgraduális Kar dékánjaként és az egyetem gazdasági vezetõjeként és rektorhelyetteseként. Az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának, a Közgazdasági Szemle és a Competitio folyóirat szerkesztõbizottságának tagja. A Sasakawa Young Leaders Fellowship Fund és a Domusprogram kurátoraként is tevékeny. Fõ mûvei: Érzelemgazdaságtan (Kossuth, 1998/2002), Információgazdaság (Szabó Katalinnal és másokkal, Akadémiai, 2006), továbbá Innovációs verseny (Corvinus Science-mûhely, 2012, társszerk.). Elõadásokat tartott számos külföldi, köztük amerikai, japán és európai egyetemen, vendégtanárként dolgozott a Purdue Egyetemen (USA).

KIS ERVIN EGON e-commerce tanácsadó és blogger, 2008 novembere

óta a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért Közhasznú Egyesület (SzEK.org) elnöke. 1999-ben az egyik elsõ hazai webshop, a fõleg DVDkereskedelemmel foglalkozó NetPiac.hu elindítója és 2007-ig vezetõje volt. A vállalkozást – amely akkoriban egyike volt a 10 legnagyobb hazai e-kereskedelmi cégnek – az RTL, majd a Bookline vásárolta fel. Azóta független tanácsadóként elsõsorban e-kereskedelmi stratégiai tanácsadással és üzleti tervezéssel foglalkozik, rendszeresen elõadásokat tart e-kereskedelmi képzéseken és konferenciákon. 2009 óta tapasztalatait szakmai blogján is megosztja (www.kiservinegon.hu).

www.interkonyv.hu

14 ·

A KOMMENTEK SZERZÕI

KRAUTH PÉTER az ELTE matematikus szakán szerzett oklevelet 1979ben. Az 1980-as években részt vett a KFKI alkalmazásfejlesztési tevékenységének kialakításában, úttörõ jelleggel alkalmazott korszerû informatikai módszereket és eszközöket, majd szoftvertechnológiai eszközök és korszerû minõségbiztosítási módszerek üzleti alkalmazásával és szabványosításával foglalkozott nemzetközi szinten is. A 2000-es években a KFKI Zrt. stratégiai tanácsadójaként dolgozott, valamint kutatás-fejlesztési projekteket vezetett a vállalati szintû adatintegráció területén. Elnökségi tagja az itSMF Magyarország Közhasznú Egyesületnek, ahol az ITIL-módszer hazai terjesztésének egyik irányítója és vezetõ oktatója. Elnöke az MSZT 819. mûszaki bizottságának, aminek keretében számos szoftvertechnológiai és információvédelmi nemzetközi szabvány honosításában vett részt.

PAPP ATTILA a T-Systems Magyarország szakértõje. 1995 óta foglalko-

zik üzleti intelligenciával, azon belül az adattárház alapú információszolgáltató rendszerek a szakterülete. Számos megoldás kivitelezésében vett részt a konceptuális tervezéstõl a fizikai megvalósításig, államigazgatási, telekommunikációs és pénzintézeti környezetben. Hazai és nemzetközi konferenciák résztvevõje, elõadója.

DAN SOMMER az infokommunikációs piac elemzésével és tanácsadás-

sal foglalkozó Gartner Group vezetõ elemzõje. Fõ szakterülete az üzleti intelligencia piacának vizsgálata, a trendek, a versenyhelyzet és a piaci részesedések analízise, elõrejelzések készítése. Stockholmban él és dolgozik, de rendszeres vendége az IQSymposium elnevezésû, informatikai szolgáltatásokkal, üzleti intelligenciával foglalkozó budapesti konferenciasorozatnak is, ahol elõadásait magyarul tartja meg.

www.interkonyv.hu

A KOMMENTEK SZERZÕI

· 15

REMÉNYI CSABA 15 éve óta dolgozik az Oracle Hungary Kft.-nél, mely-

nek 2008 óta ügyvezetõ igazgatója. A cégnél korábban szakértõi és kereskedelmi pozíciókat töltött be, 2005-tõl a technológiai üzletág igazgatójaként tevékenykedett. Mielõtt az Oracle-hez csatlakozott, az Ernst& Young auditrészlegén, valamint az ERBE Energetika Kft.-ben pénzügyi tanácsadóként dolgozott. Elsõ diplomáját a Budapesti Mûszaki Egyetem villamosmérnöki karán szerezte, majd a PSZF-en pénzügyi, a University of Edinburgh-n és az ENPC School of International Management (Párizs) intézetében Executive MBA diplomát kapott. 2010-ben szerezte Kvalifikált Executive Coach képesítését a KPMG Executive Coach és Mentor Akadémiáján.

SZABÓ KATALIN az MTA doktora, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, negyed századon át a Közgazdasági Szemle fõszerkesztõje (1986–2010). Kutatási területe: az információgazdaság, a technológiai fejlõdés, valamint a vállalatelmélet. Az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának és a Közgazdasági Szemle Szerkesztõ Bizottságának társelnöke, a Gazdaságtudományi Minõsítõ Bizottság tagja. Fõbb mûvei: A posztmodern vállalat (Kocsis Évával, OM, 2000); Digitális paradicsom vagy falanszter? (Kocsis Évával, Aula, 2002), Információgazdaság (Hámori Balázzsal és másokkal, Akadémiai, 2006), továbbá Innovációs verseny (Corvinus Science-mûhely, 2012, társszerk.). Elõadásokat tartott számos külföldi egyetemen, vendégtanárként dolgozott a Purdue Egyetemen (USA).

www.interkonyv.hu

1. rész

TANULMÁNYOK

www.interkonyv.hu

A SCHUMPETERI KREATÍV ROMBOLÁS MÓDJAI AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS IPARBAN

„…Általában nem a postamesterek alapították a vasutakat” – állapította meg Joseph Schumpeter a gazdasági fejlõdésrõl szóló könyvében (Schumpeter [1980], 112. o.). Mit jelent ez tulajdonképpen? A könyv kérdéses fejezete az innovációkról szól. Szerzõje kifejti, hogy a termelés „meglévõ dolgok és erõk kombinációját” jelenti, az innováció tehát újfajta kombinációként értelmezhetõ. A vasút innováció a postakocsihoz képest. Schumpeter arra utal, hogy az új kombinációkkal általában nem ugyanazok lépnek fel, akik a régi kombinációkat uralták: a vasúttársaságok nem a régi lovas postakocsi-hálózatokból fejlõdtek ki. Az új kombinációk rendszerint új vállalatokban testesülnek meg, amelyek a régiek mellé lépnek, versenyeznek azokkal, elszívják elõlük az erõforrásokat, átveszik tõlük a vezetõ szerepet, kiszorítják õket a versenybõl (uo. 111–112. o.). Az innováció tehát egyesek számára felemelkedést, másoknak deklasszálódást jelent, beszéljünk akár vállalatokról, akár családokról, konkrét személyekrõl. „Kreatív (alkotó, teremtõ) rombolásról” van tehát szó, hogy Schumpeter elnevezésével éljünk: valami elpusztul és valami keletkezik. Ebben a tanulmányban azt igyekszünk bemutatni, milyen módokon megy végbe ez a „teremtõ rombolás” az infokommunikációs iparban. Ez az iparág két nagy területbõl áll: az informatikai és a távközlési szektorból. E két szektort évtizedek óta a konvergencia és az integráció jellemzi: termékeik, szolgáltatásaik összekapcsolódnak, egyre kevésbé szétválaszthatók, vállalataik, vállalkozásaik közül sokan mindkét területen tevékenykednek, innovációik között sok a kombinált, tehát mindkettõt érintõ, határterületen mozgó változat (lásd errõl pl. Cairncross [1997]; Sallai–Abos [2007]). Az innováció jelenségét nem makrogazdasági, hanem iparági és vállalati szinten vizsgáljuk. A „kreatív rombolás” természetesen makrogazdasági szinten is értelmezhetõ és megfigyelhetõ.1 Az ilyen jellegû 1

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

Schumpeternek a gazdasági ciklusokról szóló tanulmányai [1939; 1980] bemutatják, hogy a tömegesen jelentkezõ új kombinációk hogyan indítanak el nagy hullámokat a gazdaságban, miként válik tömegessé a „kreatív rombolás”. Ugyan-

www.interkonyv.hu

20 ·

A SCHUMPETERI KREATÍV ROMBOLÁS MÓDJAI AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS IPARBAN

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

elemzések elõnye, hogy a schumpeteri „kreatív rombolást” sokféle formában, összetett hatásmechanizmusokon keresztül tudják bemutatni. Ricardo Caballero és Mohamad Hammour a Világbank számára készített tanulmányukban megállapítják, hogy a „creative destruction” fontos tényezõje a fejlõdésnek, következésképpen olyan körülményeket, olyan intézményrendszert kell kialakítani, ami lehetõvé teszi az érvényesülését (Caballero–Hammour [2000]). A nagy átalakulási folyamatok, a befektetések, a munkaerõ, az intézmények átalakulása, a régi kiszorítása és az új térnyerése ugyanakkor konkrét események, történések, vezetõi, befektetõi és egyéni döntések formájában valósul meg; ha kellõ közelségbe megyünk vizsgálatunk tárgyához, ezeket láthatjuk. Paul Ormerod, aki a kudarcot, a bukást, a pusztulást a gazdaság természetes jelenségeként, a mûködõ természetes kiválasztódás velejárójaként írja le, könyvében (Ormerod [2005]) számos adatot közöl arról, hány vállalat tûnik el a porondról minden évben olyan országokban, mint az USA és Anglia. E tanulmányban azt igyekszünk bemutatni, miként megy végbe az új megjelenése és a régi kiszorítása a gyakorlatban, milyen jellegzetes mintákat követ a fejlõdés. Legfontosabb állításunk az, hogy az innovációs jelenségek általában jól leírhatók a „romboló” (disruptive2) innováció Clayton Christensen és munkatársai által kidolgozott modelljével. A kutatók publikációikban (lásd elsõsorban Christensen [1997]; Christensen–Raynor [2003]; Christensen–Anthony–Roth [2004]) számos példát hoznak az infokommunikációs iparból. Arra is szeretnénk rámutatni, hogy a modell újabb keletû innovációk értelmezésére, hatásuk várható elõrejelzésére is alkalmas. De miféle innovációkról van szó? Schumpeter említett írásában a fejlõdést új kombinációk megvalósításaként értelmezi. Ezeknek a következõ öt esetét különbözteti meg (111. o.): 1) új javak vagy a javak új minõségének elõállítása; 2) új termelési eljárás bevezetése (ide értve a kereskedelmi eljárásokat is); 3) új piac megnyitása;

www.interkonyv.hu

akkor ezek az írások a vállalkozói világról, a vállalkozók személyiségérõl, motivációjáról, sõt, a menedzsmentirodalomban gyakran emlegetett „leadership” fontosságáról is képet adnak. Schumpeter a „destruction”, Christensen a „disruption” szót használja egymással rokon, de nem teljesen egyforma értelmezésben. Jobb híján mindkettõt „rombolásnak” fordítjuk, és a pontosság kedvéért, ahol szükség lehet rá, az eredeti angol szóval jelezzük, melyikrõl van szó.

KREATÍV ROMBOLÁS AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS SZEKTORBAN

· 21

4) nyersanyagok vagy félkész áruk új beszerzési forrásának meghódítása; 5) új szervezet létrehozása vagy megszüntetése. E felsorolásból látható, hogy Schumpeter az innováció fogalmát tágan értelmezi, nem egyszerûen valamilyen tudományos felfedezést, új terméket vagy technológiát ért alatta. A hangsúly a kombináción van, ami akár meglévõ, ismert dolgok újfajta összerendezését is jelentheti. Új kombinációknak tekintendõk tehát például az úgynevezett „architekturális innovációk” is, amelyek esetében a komponensek változatlanok maradnak, a struktúra, az összerendezés változik (Henderson– Clark [1990]). A Christensen által használt modell alkalmas ennek a sokféleségnek a kezelésére.

Kreatív rombolás az infokommunikációs szektorban Vizsgálatunk tárgyául választhattunk volna más iparágat is. A „kreatív rombolás” gyakorlati mechanizmusának analíziséhez azonban az infokommunikációs szektor kiváló alany. A modern gazdaság egyik legfontosabb ágáról van szó, amelynek eddigi történetét rendkívül intenzív innovációs tevékenységgel jellemezhetjük. Az infokommunikációs innovációs hullám leírásának és elemzésének gazdag szakirodalma van (pl. Freeman–Louca [2001]; Perez [2002]). E hullámban a „kreatív rombolás” jelensége kétféle módon is jelentkezik: egyrészt magán a szektoron belül, amikor az új kombinációk (termékek, szolgáltatások, vállalkozások, intézmények) kiszorítják a régieket; másrészt a szektor újdonságai és más szektorok termékei, szolgáltatásai között, amikor egy infokommunikációs termék kiszorít egy egészen másfajta terméket vagy vállalkozást. Az elsõ típusú „rombolásra” jó példa a mobil távközlés térhódítása a vezetékessel szemben, hiszen ez a váltás a szektoron belül zajlik le. A másodikra a számítógépesítés hatására a munkaerõ-struktúrában bekövetkezett változásokat, egyes szakmák eltûnését hozhatjuk fel példaként. Frank Levy és Richard Murnane leírják, hogy a bonyolult, ámde jól algoritmizálható feladatokat hogyan veszi át az emberektõl a számítógép (Levy–Murnane [2004]); az 1. ábrán (22. o.) látható, hogy adataik szerint hogyan változik a különbözõ tartalmú munkafeladatok részesedése a gazdaságban. Mivel itt a legkülönbözõbb iparágakról van szó, második típusú „rombolásról” beszélhetünk. A modern informatikai eszközök terjedése jól megfigyelhetõ innovációs hullámot indított el más iparágakban is, aminek fontos eleme a „kreatív rombolás”.

www.interkonyv.hu

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

22 ·

A SCHUMPETERI KREATÍV ROMBOLÁS MÓDJAI AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS IPARBAN

1. ábra Kreatív rombolás a munkaerõpiacon: különbözõ jellegû munkafeladatok részesedésének alakulása az USA gazdaságában (Forrás: Levy–Murnane [2004], 50. o.)

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

www.interkonyv.hu

Más okai is vannak annak, hogy az infokommunikációs szektor jó alany a „kreatív rombolás” gyakorlati mechanizmusának elemzéséhez. Az iparágban az elmúlt évtizedekben – különösen a múlt század kilencvenes éveiben – rengeteg új vállalkozás született, és rengeteg ment tönkre, pusztult el, alakult át. A szektoron belül gyorsak az evolúciós folyamatok, intenzíven mûködik a természetes kiválasztódás. Ez különösen a szektor informatikai ágára igaz, ahol csak nagyon csekély szerepe van az állami szabályozásnak és beavatkozásnak, a piac erõi gyakorlatilag a kezdetektõl fogva szabadon érvényesülnek. A távközlési ágban némileg más a helyzet. Az USA-ban az 1934-ben elfogadott Távközlési Törvény (Communications Act) alakította ki a szabályozásnak azt a formáját, amely egészen a hatvanas évekig abszolút monopolhelyzetet biztosított az AT&T-nek. A hatvanas években a távolsági szolgáltató MCI megjelenésével ez a monopólium leszûkült, majd bekövetkezett az AT&T szétbontása, végül a kilencvenes évek közepén, az 1996-os Telecommunications Reform Act elfogadásával meg-

KREATÍV ROMBOLÁS AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS SZEKTORBAN

történt a terület liberalizálása, és ezzel szabad utat kaptak a „kreatív rombolás” erõi is. A liberalizálási törekvések megjelentek Európában is, véget vetve a korábbi monopóliumoknak. Azt, hogy a „kreatív rombolás” erõi valóban mûködésbe léptek, jól mutatja a távközlési szektor válsága a 2000 és 2003 közötti idõszakban: ez a nehéz idõszak egy sor „újfajta kombináció” (termék, szolgáltatás, eljárás, mûködési forma stb.) létrehozására késztette az iparág képviselõit (Major [2003]; Ante [2007]). Az infokommunikációs szektor mellett szól az az érv is, hogy itt a Schumpeter által felsorolt kombinációfajták mindegyike jól megfigyelhetõ: minden ízében innovatív területrõl van szó. Példát rengeteget találhatunk. Az újabb és újabb mobiltelefon- és számítógép-generációk folyamatos termékinnovációt jelentenek. Folyamat-reengineering programjaikkal a távközlési vállalatok élen járnak az eljárások, a kiszolgálási módok megújításában. Mivel az eleve szabad vagy idõvel liberalizált piacon rendkívül gyors a fejlõdés és a terjeszkedés, az új piacok megnyitása állandó feladat, legyenek azok akár új demográfiai szegmensek (fiatalok, idõsek), akár új földrajzi területek (Ázsia, Afrika3). A termelést, az ügyfélszolgálati munkát és egy sor más tevékenységet sok helyen kiszervezték, olcsóbb beszerzési forrásokat kerestek, az egész világot behálózó ellátási láncokat építettek4 – Schumpeter felfogásában ez is innovációt, azaz „új kombinációt” jelent. A szektorban az intézményi-szervezeti átalakulások mindennapos eseménynek számítanak, elég egy pillantást vetni az AT&T utódvállalatainak történetére, a közelmúlt nagyszabású felvásárlási és összeolvadási akcióira, vagy átgondolni annak a több száz vállalkozásnak a sorsát, amelyek a kilencvenes évek közepétõl az amerikai tõzsdén megjelentek. Komplex, sokelemû innovációként kezelhetõ az üzleti modellek átalakítása – erre is szép számmal akad példa az infokommunikációs szektorban. Alan Greenspan, az amerikai Federal Reserve Board nemrég nyugdíjba vonult elnöke önéletrajzi könyvében a kilencvenes években kibontakozó csúcstechnológiai boomot a schumpeteri „kreatív rombolás” klasszikus példájaként írja le (Greenspan [2007], 8. fej.). Többféle szövegkörnyezetben és megfontolásból a „creative destruction” mindkét – az infokommunikációs szektoron belüli és a más szektorokban elõidézett – változatával foglalkozik. Egyebek között megemlíti a Ge3

· 23

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

A szegmensrõl szegmensre haladás logikájáról jó képet adnak az innovációk terjedésével foglalkozó diffúziós modellek (lásd pl. Moore [2002]). Az infokommunikációs szektor egyik vezetõ vállalata, a Dell globális ellátási láncának leírása megtalálható például Thomas Friedman könyvében (Friedman [2006], 414–419. o.).

www.interkonyv.hu

24 ·

A SCHUMPETERI KREATÍV ROMBOLÁS MÓDJAI AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS IPARBAN

neral Motors példáját. A cég 2005-ben gyárbezárásokat és nagyarányú létszámcsökkentést jelentett be, mindeközben pedig nagy mennyiségû pénzt irányított a nyugdíj- és egészségbiztosítási alapokba. Az alapok ezt a pénzt jellemzõen nem az autóiparba, hanem más, ígéretesebb szektorokba, így például csúcstechnológiai cégekbe fektették be. Így történik a kreatív rombolás a gyakorlatban, jegyzi meg Greenspan: a General Motors tõkéje a Google-hoz vándorol (uo. 168. o.). A Fed volt elnöke könyvében gyakran emlegeti a „creative destruction” sötét oldalát is: „Bár a versenyre feltétlenül szükség van a gazdasági haladás érdekében – írja –, nem mondhatnám, hogy személyesen mindig élvezem ezt a folyamatot” (uo. 268. o.). E problémákkal (megszûnõ munkahelyek, munkanélküliség, csõdök) mások is foglalkoznak, a teljes képhez ezek is hozzátartoznak (lásd pl. Uchitelle [2006]; Sennett [2006]). Mindezek alapján megismételhetjük a kijelentést: az infokommunikációs szektor kiváló alany a „kreatív rombolás” gyakorlati mechanizmusának megfigyeléséhez és elemzéséhez.

Christensen modellje ……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

Térjünk most vissza Schumpeter megállapításához a postamesterekrõl és a vasúttársaságokról. A „kreatív rombolás” egyik leglátványosabb és legradikálisabb formája az, amikor az innováció – legyen az bármelyik fajta a fentebb felsoroltak közül – átalakítja a piac struktúráját: a piac addigi irányítói, vezetõ cégei teret veszítenek, piacaikat mások, esetleg teljesen új vállalkozások hódítják el. Ez a jelenség a nagyvállalatok korában sem ritka. Azt a helyzetet, amikor a piac befutott vezetõ vállalatai új belépõk áldozatául esnek, Clayton Christensen „romboló” (disruptive) innovációnak nevezi (Christensen [2004], xv. o.). Az infokommunikációs szektorban ez nem ritka jelenség. Számos olyan vállalatot sorolhatunk fel, amelyek fénykorukban piacvezetõknek számítottak, mára azonban eltûntek: megszûntek, eljelentéktelenedtek, esetleg felvásárolták, beolvasztották õket. A kudarcnak, a bukásnak természetesen sokféle oka lehet (lásd errõl a fentebb már idézett Ormerod vagy Finkelstein [2003] írásait5), de, mint késõbb látni fogjuk, ezek sorában elõkelõ helyet foglal el a romboló innováció. Ugyanakkor már Schumpeter is utal arra, hogy az új kombinációk megvalósítása adott szervezeten belül is vég5

www.interkonyv.hu

A vállalati bukás és pusztulás problémájához Ormerod közgazdaságtani, Finkelstein menedzseri szemlélettel közelít, a két idézett írás így jól kiegészíti egymást.

CHRISTENSEN MODELLJE

bemehet: „Ha pedig a versenygazdaságot a manapság minden országra növekvõ mértékben jellemzõ nagyvállalatok uralják – írja –, (…) az új kombinációk megvalósítása egyre nagyobb mértékben ugyanazon gazdasági alakulat belsõ ügye lesz” (Schumpeter [1980], 112. o.). Lássuk, milyen modellt használ Christensen a „romboló” (disruptive) innovációk mûködési mechanizmusának elemzéséhez! A 2. ábrán két egymás mellé helyezett koordináta-rendszert találhatunk. A vízszintes tengely mindkettõnél az idõt képviseli, a függõleges pedig egy teljesítménymutatót, ami az adott piac és termékek sajátosságaitól függõen sokféle dolog lehet. Az ábrán felül lévõ koordináta-rendszer egy adott termék vagy szolgáltatás (például egy mobiltelefon-generáció) meglévõ piacára vonatkozik. A (c) szaggatott vonal azt mutatja, hogy az idõ elõrehaladtával a keresleti oldal, vagyis a felhasználók legfontosabb, legnagyobb fizetõképes kereslettel rendelkezõ képviselõi (az úgynevezett high-end market) a terméktõl milyen teljesítménynövekedést várnak el.

· 25

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

2. ábra A „romboló” (disruptive) innováció modellje (Forrás: Christensen–Anthony–Roth [2004], xvi. o.)

www.interkonyv.hu

26 ·

A SCHUMPETERI KREATÍV ROMBOLÁS MÓDJAI AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS IPARBAN

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

Az (a) egyenes a kínálati oldal vezetõ képviselõi által elõállított és piacra vitt termékek tényleges teljesítménynövekedését mutatja. Azokról a termékekrõl van szó tehát, amelyeket a high-end piac képviselõi vásárolnak és használnak. A kínálati oldal vezetõ képviselõi piacgazdaságban versenyeznek egymással. A verseny egyik fontos tényezõje a termékek teljesítménye. Ennek növeléséhez természetesen rendszeres innovációra (Schumpeter szavaival: új kombinációkra) van szükség: fejlesztés nélkül az (a) egyenes nem emelkedne, egyre jobban elszakadna az igényeket mutató (c) vonaltól. A verseny tehát kreatív rombolást eredményez: a friss, magasabb teljesítményt képviselõ kombinációk kiszorítják a régieket. Az innovációs versenynek természetesen vannak nyertesei és vesztesei, akár konkrét termékekrõl, akár az azokat elõállító vállalatokról beszélünk. Christensen és szerzõtársai szerint azonban az ilyen innovációk általában nem változtatják meg a piac struktúráját: azok maradnak az élen, akik eddig is ott voltak. Van tehát „creative destruction”, de nincs „disruptive innovation”. Rendszeresen megjelennek az egyre jobb termékek és technológiák, kiszorítják a régieket, de a kínálati oldalon a versenymezõnyben nincs jelentõsebb szervezeti átrendezõdés. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy a termelõk vezetõ képviselõi, érthetõen, a piac felsõ, high-end végére koncentrálnak: a legnagyobb, legfontosabb vevõk igényeit igyekeznek kiszolgálni. Amikor a fejlesztési forrásaik elosztásáról, K+F-programokról döntenek, ez a törekvés vezérli õket: begyûjtött információik, döntési kritériumaik és mechanizmusaik, vezetési kultúrájuk ehhez igazodik.6 Az ábrán látható, hogy az (a) egyenes egy bizonyos idõpontban metszi a (c)-t. Ez arra utal, hogy a vezetõ szállítók termékeinek valóságos teljesítménye meghaladja a vezetõ felhasználók által elvárt teljesítményt: a termék „többet tud”, mint amennyit a felhasználói elvárnak tõle, hasznosítani tudnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a termékek bizonyos kapacitásai, képességei kihasználatlanok. Ez a jelenség gyakran elõfordul, már csak azért is, amit Schumpeter is megállapít: „a gazdaságban (…) rendszerint a termelõ kezdeményezi a változást – írja –, és õ az, aki (…) ráneveli a fogyasztókat az új szükségletekre” (Schumpeter [1980], 110. o.). A szakirodalomban gyakran találkozhatunk az inkrementális és a radikális innovációk megkülönböztetésével. Az elsõ egy adott vállalat meglévõ forrásaira és tudására (kompetenciáira) épül, a második újfaj6

www.interkonyv.hu

Christensen és szerzõtársai forrásokról, folyamatokról és értékekrõl beszélnek (Christensen–Anthony–Roth [2004], xvii–xviii. o.).

CHRISTENSEN MODELLJE

ta forrásokat és tudást kíván. Hasonló módon érdemes megkülönböztetni a folyamatos (continuous, conservative) és a szakadásos (discontinuous) innovációkat: az elõbbi a meglévõ kombináció kisebb lépésekben történõ fejlesztését jelenti, az utóbbi nagyobb technológiai ugrást igényel (Abernathy–Clark [1985]). Azt gondolhatnánk, hogy radikális, szakadásos innovációk esetében gyakrabban fordul elõ „romboló” (disruptive) innováció, vagyis a piac kínálati oldalának átrendezõdése. Christensen kutatásai szerint azonban nem így áll a helyzet: az újdonságokkal a piac felsõ végére koncentráló, kellõ nagyságú forrásokkal rendelkezõ meglévõ versenyzõk jelennek meg, az új belépõk esélyei jóval kisebbek. A piacnak azonban általában alsó vége is van (low-end market). Azokról a felhasználókról van szó, akik kisebb teljesítménnyel is megelégednek, vagy, mert nagyobbra nincs is szükségük, vagy, mert a jobbat nem tudják megfizetni. Teljesítményelvárásukat a (d) egyenes mutatja, amely természetesen a (c) alatt halad, de idõvel szintén emelkedik. Ez az alsó piac fontos lehet a kínálati oldal kisebb, gyengébb képviselõi számára, egyrészt, mert a piac felsõ végének kiszolgálásához nem rendelkeznek kellõ erõvel, másrészt, mert a piac alsó vége kevésbé érdekes és fontos a vezetõ termelõknek. A low-end piacon a belépési korlátok is alacsonyabbak, vagyis a piacnak ez a szegmense nyitott az új belépõk elõtt. Innováció a piac alsó végén is van, a termékek teljesítménye emelkedik – ezt mutatja a (d) egyenes. A verseny kikényszeríti az újabb kombinációk létrehozását. Itt is elõfordul, hogy a kínált teljesítmény idõvel meghaladja az elvárt, a fogyasztók által hasznosítható teljesítményt, vagyis a (b) egyenes idõvel metszi a (d)-t. A piacon felbukkanhatnak olyan újdonságok is, amelyek fejlõdési potenciálja nagy: ezek idõvel a piac felsõ végén található fogyasztók igényeinek kielégítésére is alkalmassá válhatnak, vagyis a (b) egyenes metszi a (c)-t. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a high-end piac képviselõi elé egy olcsóbb, egyszerûbb alternatíva kerül, amely megfelel az igényeiknek: nem a legjobb, de megfelelõ. Várható, hogy idõvel ezt fogják megvásárolni a drágább, kihasználatlan képességekkel bíró változat helyett. Christensen és társai megfigyelései szerint ebben a helyzetben növekszik meg a „romboló” (disruptive) innováció, vagyis a kínálati oldal átrendezõdésének valószínûsége. A piac felsõ végére koncentráló termelõk nem fordítanak kellõ figyelmet és energiát a piac alsó végének igényeire, az azokra reagáló innovációkra: forrásaik, döntési kritériumaik, értékeik mást diktálnak. Az új belépõk, a piac alsó végébõl érkezõ versenyzõk megtámadják az addigi vezetõket, megingatják a pozí-

www.interkonyv.hu

· 27

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

28 ·

A SCHUMPETERI KREATÍV ROMBOLÁS MÓDJAI AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS IPARBAN

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

www.interkonyv.hu

ciójukat, piaci részesedést „rabolnak” tõlük, akár le is taszíthatják õket a trónról. Ez a jelenség az úgynevezett „low-end disruption”. A romboló innovációnak van egy másik esete is, a „new-market disruption”. Ez a jelenség akkor léphet fel, amikor a piacon lévõ termékek tulajdonságaik miatt nem hozzáférhetõek a potenciális felhasználók bizonyos körei számára, vagy a használatuk csak különleges (centralizált, a fogyasztók számára kényelmetlen) helyzetekben lehetséges. E potenciális felhasználók számára más terméktulajdonságok, teljesítménymutatók lehetnek fontosak (például a méret, a kényelem, az egyszerûség), másként értékelik és mérik a teljesítményt – a 2. ábrán ezért szerepel egy második koordináta-rendszer is, amelyen az (e) egyenes képviseli az emelkedõ igényeket. A kielégítetlen igényû „nem fogyasztók” felkeltik az új belépõk érdeklõdését: fejlesztési munkájuk eredményeként megszülethetnek a számukra is megfelelõ (kellõen olcsó, könynyen használható) termékek. Ha ezek fejlõdési potenciálja nagy – az (f) egyenesrõl van szó –, akkor a piac felsõ vége számára is elfogadhatóvá válhatnak, az ott lévõk számára is alternatívát jelenthetnek, különösen akkor, ha az addig használt termékek túl drágák, teljesítményük meghaladja az igényeket. A fenyegetés tehát nem a piac alsó végérõl érkezik, hanem „oldalról”, a „nem fogyasztók”, illetve a „nem fogyasztási helyzetek” felõl, vagyis olyan területrõl, amely kívül eshet a piac felsõ végére, a meglévõ nagy fogyasztókra koncentráló piacvezetõk látókörén. E leírásból látható, hogy az a folyamat, amelyet Schumpeter „kreatív rombolásnak” nevez, többféle módon mehet végbe. Az új kombinációk megvalósításának és bevezetésének csak egyik esete az, amikor a piacon versenyzõ vállalatok egyre jobb, egyre nagyobb teljesítményt nyújtó termékekkel jelennek meg, és a jobb új kiszorítja a rosszabb régit. Összetett piacokon többféle teljesítmény-pályagörbe (trajectory) futhat egymás mellett, és az sem kizárt, hogy a gyengébb minõségû termék szorítja ki a jobbat. A schumpeteri „kreatív rombolás” csak bizonyos esetekben jár együtt a piac kínálati oldalának (szállítói versenymezõnyének) radikális átrendezõdésével, vagyis az új kombinációk csak egy része növeli meg a „rombolás” (disruption) valószínûségét. A valóságos esetek természetesen nem olyan tiszták és egyértelmûek, mint amilyeneket a Christensen és munkatársai által használt modell leír, így például a „low-end” és a „new-market” disruption gyakran nem választható el egymástól éles határvonalakkal: a kettõ összekeveredik, egybemosódik. A modell bizonyos feltételezésekkel és absztrakciókkal él – pont úgy, mint minden modell.

A TELEGRÁF ÉS A TELEFON

· 29

Korábbi infokommunikációs innovációk elemzése Az infokommunikációs szektorban az innovációs tevékenység rendkívül intenzív, a termékek, szolgáltatások, kiszolgálási módok, egyszóval az újabb és újabb schumpeteri kombinációk megjelenése gyors, a piac liberalizálásának köszönhetõen a versenyük heves. „Kreatív rombolásra” kifejezetten erõs a késztetés. Az innovációs jelenségeknek a 2. ábrán leírt modellje hasznos segítséget ad a „kreatív rombolás” jelenségeinek értelmezéséhez, leírásához, elemzéséhez, sõt, az elõrejelzéséhez is. Erre az iparágra is igaz, hogy nem minden innováció „romboló” (disruptive) jellegû, de ez a típus gyakran elõfordul benne, néha kifejezetten látványos formában. A szektor két alapterméke, a telefon és a személyi számítógép a romboló innováció karakteres példánya.

A telegráf és a telefon A telefon elõtti legfontosabb és legfejlettebb távolsági kommunikációs eszköz az elektromos telegráf volt, amely a 19. század közepén jelent meg szolgáltatásként, és egészen az 1930-as évekig jelen volt, akkor szorították ki véglegesen az újfajta kommunikációs eszközök, elsõsorban a telefon. E közel százéves történetben természetesen sok innováció volt, köztük radikálisak, szakadásos jellegûek is: ilyen volt például az átállás a morzekódokról a betûs klaviatúrára, ami feleslegessé tette a morzeábécé ismeretét, értéktelenné tette a távírászok tudását. Ezek az innovációk nem voltak „rombolók”, a technikai újításokkal a kínálati oldal vezetõ képviselõi jelentkeztek. Ezek a vezetõ cégek – érthetõen – a piac felsõ végére, vagyis a legnagyobb, legfontosabb vevõikre, a vasúttársaságokra, az újságokra, a pénzintézetekre koncentráltak: arra törekedtek, hogy számukra nyújtsanak egyre jobb teljesítményt. Alexander Bell találmánya, a telefon pontosan ezért nem keltette fel a figyelmüket. (Azt is mondhatnánk: az adott helyzetben az elutasítással racionális döntést hoztak.) A telefon új eszközként jóval gyengébb teljesítményre volt képes a több évtizede fejlõdõ telegráfnál: kezdeti hatótávolsága pár száz méter volt, adatközlésre pedig nem volt igazán alkalmas. A vezetõ amerikai telegráfcég, a Western Union nem vásárolta meg Bell találmányát, aki erre saját céget alapított – ebbõl lett a késõbbi AT&T. A telefon a piac alsó végén keltett érdeklõdést: azok vásárolták meg, akik megelégedtek a kis hatótávolsággal. Kezdeti teljesítménye igen gyenge volt, de nagy

www.interkonyv.hu

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

30 ·

A SCHUMPETERI KREATÍV ROMBOLÁS MÓDJAI AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS IPARBAN

volt a fejlõdési potenciálja: sorozatos innovációknak köszönhetõen felfelé haladt a 2. ábra (b) egyenesén, feljutott a „high-end” piacra, és kiszorította onnan a telegráfot, az AT&T pedig legyõzte a Western Uniont. A „kreatív rombolás” folyamatos termékfejlesztés és piaci „rombolás” (disruption) formájában jelentkezett.

A személyi számítógép

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

www.interkonyv.hu

A személyi számítógép, jelesül az IBM PC sajátos „romboló” (disruptive) innovációként jelent meg a számítógéppiacon. A számítógépipart egészen a nyolcvanas évekig az IBM nagygépei (az úgynevezett mainframe-ek) uralták. Ezek egymást követõ generációit vállalatok és más tõkeerõs intézmények vásárolták meg; az IBM innovációs programjaiban – érthetõen – az õ igényeikre koncentrált, õk képviselték a piac felsõ végét. Amikor 1980 körül a piackutatók azt jelezték, hogy a kicsi és olcsó gépek gyerekcipõben járó piacán jó lehetõségek nyílnak, a vállalat vezetõi elhatározták, hogy pénzt áldoznak a fejlesztésre, de a kis gépekkel foglalkozó csapatot szervezeti és költségvetési szempontból különálló egységbe szervezik, azaz leválasztják a vállalat hagyományos döntési és irányítási rendszerérõl. A gyors piaci megjelenés érdekében úgy döntöttek, hogy az új kisgépet szabványos, a piacon kapható alkatrészekbõl állítják össze, vagyis a PC „architekturális innováció” volt: nem a komponenseiben volt új, hanem azok összerendezésében. Schumpeter innovációs típusai közül mások is megjelentek, például új beszerzési forrásokat is használatba vettek: az operációs rendszerre a Microsoft kapott megbízást, a meghajtóra a Tandon, az áramköri lapokra az SCI, a printerekre az EPSON, az áramellátó rendszerre a Zenith, az elosztási megbízást pedig a ComputerLand és a Sears nyerte el. Az asztali kisgép rendkívül sikeresnek bizonyult a piac alsó végén, vagyis a magánszemélyek, családok körében, és mivel nagy volt a fejlõdési potenciálja, rövidesen megjelent a piac felsõ végén is, teret hódítva a hagyományos mainframe-gépektõl. Sajátos „new-market disruption”-ról van szó tehát, ahol a rombolás egy vállalaton belül jelentkezik: az egyik termék „kannibalizálja” a másikat. Schumpeter hasonlatával: a postamester alapítja a vasúttársaságot, a kreatív rombolás egy vállalat belügyeként nyilvánul meg, méghozzá az innovációk szinte teljes típusskáláján (új termék, új eljárások, új források, új szervezet). Ez a diagnózis azonban csak részben igaz, a rombolás nem maradt sokáig az IBM belügye: a szabványos alkatrészeket mások is össze tudták rakni, sorra jelentek meg a versenytársak, a PC olcsó tömegcikké vált,

A MOBILTELEFON

· 31

a vállalat teret vesztett az új belépõkkel, leginkább a Compaqkal és a Dell-lel szemben. Az IBM 2004 decemberében eladta a PC-üzletágát a kínai Lenovónak.

A mobiltelefon A 2. ábrán bemutatott modell segítségével érdemes megvizsgálni, hogyan ment végbe a távközlési szektor egyik legfontosabb és legnagyobb innovációja, a mobil távközlés megjelenése és térhódítása. A történet nem ugyanaz, mint a telegráf kiszorítása esetében, ami meglepõ, mivel technikai szempontból az elsõ mobiltelefonok sokkal gyengébb teljesítményt nyújtottak vezetékes társaiknál: nehéz volt velük felhívni valakit, a kapcsolat gyakran megszakadt, az akkumulátor hamar kimerült, a készülék nagy, súlyos és drága volt. Mindezek alapján klasszikus „low-market” és „new-market” rombolásos esetet várhatnánk: a gyengébb, ámde jó fejlõdési potenciállal bíró mobil alternatívát képviselõ új belépõk fokozatosan kiszorítják a hagyományos vezetékes piacaikra, ottani legfontosabb vevõikre koncentráló régi távközlési cégeket, a korábbi monopóliumokat. A Western Union története azonban nem ismétlõdött meg. Új belépõk valóban megjelentek (lásd például a magyarországi eseményeket), de a régi vezetékes cégek nem szorultak ki a piacról: nagy piaci erõvel bíró mobil üzletágakat nyitottak. E jelenségnek több oka is van. Valóban „new-market” innovációról van szó, de olyan esetrõl, amikor nem új ügyfelekrõl, hanem új fogyasztási helyzetrõl kell beszélnünk: a drága mobilokat elsõsorban a régi vevõk vásárolták meg, akik számára fontos volt a mobilitás. A mobiltelefon más szempontból is természetes kiegészítõje volt a vezetékesnek: az összekapcsolhatóság kezdettõl fogva elemi követelmény volt, amirõl a vezetékes rendszerrel nem rendelkezõ mobiltársaságoknak is gondoskodniuk kellett. Nem meglepõ, hogy az utóbbiak közül jó párat eleve azzal a szándékkal hoztak létre, hogy idõvel a nagy vezetékes cégeknek adják el õket. A telegráfesethez hasonló piaci „rombolás” (disruption) tehát nem következett be, a mobiltelefon ma szerves része a nagy távközlési társaságok úgynevezett triple play (hang, adat, kép), illetve quadraple play (vezetékes telefon, mobiltelefon, televízió, internet) néven emlegetett integrált termékkínálatának. Mindez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy a mobiltelefon schumpeteri értelemben „kreatív rombolást” hozott a távközlési piacon, vagyis megkezdte a hagyományos vezetékes telefon kiszorítását. Az innováció „new-market” jellege miatt csak a kilencvenes évek

www.interkonyv.hu

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

32 ·

A SCHUMPETERI KREATÍV ROMBOLÁS MÓDJAI AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS IPARBAN

végétõl kezdett csökkenni a vonalas elõfizetések száma (lásd például a 3. ábrán a Magyar Telekom vonatkozó adatait7). A többféle szolgáltatást nyújtó távközlési társaságok egyik fontos stratégiai problémája, hogy miként kezeljék ezt a „kannibalizálási” jelenséget. Egyes elmaradott országokban az is elõfordul, hogy a mobiltelefon által képviselt „kreatív rombolás” azért nem megy végbe, mert a vezetékes rendszer ki sem épült: a fejlõdés egyszerûen átlépi a vezetékes korszakot: igazából nincs mit lerombolni.

3. ábra A Magyar Telekom magyarországi vezetékes vonalainak száma (Forrás: Magyar Telekom éves jelentése, 2006, 35. o.)

Internetes telefonálás (VoIP) Ha folytatjuk a telegráf – vezetékes telefon – mobiltelefon innovációs sort, akkor a következõ fontos újítás az internetes telefonálás (Voice over Internet Protocol, rövidítve VoIP). Az elgondolás tulajdonképpen egyszerû: ha a hang digitalizálható, akkor a digitális jelek az interneten továbbíthatók az ott alkalmazott protokollal, csomagkapcsolásos rend7

www.interkonyv.hu

A csökkenést elemzõ éves jelentés két okot említ: egyrészt a mobilhelyettesítést, tehát egy „kreatív rombolást” jelentõ innovációt, másrészt a számhordozhatóságot, vagyis egy, a „rombolásnak” utat nyitó szabályozási lépést.

FRISS, NYITOTT KIMENETÛ INNOVÁCIÓK

szerrel. Ez a megoldás jó darabig nem volt alkalmas hangtovábbításra: a hálózaton vándorló adatcsomagok késtek, elvesztek, nehezen álltak össze. A technika fejlõdésével, a sávszélesség növekedésével azonban az eljárás elfogadható (bár nem tökéletes) megoldássá vált a piac alsó végének képviselõi (pl. diákok, szegények) számára, akik az alacsony ár érdekében hajlandók voltak lemondani a minõségrõl, vagyis beérték az alacsonyabb teljesítménnyel. Újabb és újabb fejlesztéseknek köszönhetõen a VoIP megoldás folyamatosan emelkedett a 2. ábra (b) egyenesén, és idõvel elérte a piac felsõ végének igényeit képviselõ (c) vonalat: a nagy sebességû hálózatokkal rendelkezõ vállalatok, köztük a legnagyobbak is, befogadták az internetes telefonálást. A történet eddig klasszikus „kreatív rombolásnak” tekinthetõ: az új technológia sok helyen felváltja a régit. Azt azonban egyelõre még nem lehet pontosan látni, beszélhetünk-e christenseni értelemben vett „rombolásról” (disruption) is, azaz, az innovációk hatására számottevõ mértékben átalakul-e a piac kínálati oldalának struktúrája. A piacot uraló nagy távközlési cégek a VoIP technológiát fenntartó innovációs stratégiájuk részének tekinthetik: nagy és fontos vevõiknek olcsóbb és értékesebb szolgáltatásokat nyújthatnak a segítségével. Az új belépõk „low-end disruption”-nal próbálkozhatnak, azaz a piac alsó végérõl megindulva támadhatják a vezetõ cégek pozícióit. A helyzetet az is bonyolítja, hogy ezek az új belépõk a hagyományos távközlési szektoron kívülrõl is érkezhetnek: a népszerû, sokak által használt Skype jelenleg az internetes aukciós kereskedelemmel foglalkozó eBay cég tulajdona.8

· 33

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

Friss, nyitott kimenetû innovációk Az infokommunikációs szektorban számtalan folyamatban lévõ innováció van, köztük sok olyan is, amelyek kimenetele bizonytalan: nem lehet tudni, az új kombinációk (termékek, szolgáltatások, eljárások, kiszolgálási módok stb., vagyis a teljes schumpeteri innovációs skála) 8

A múltbeli innovációk sorában említsünk meg egy összetett hazai példát is. Bojár Gábor a Graphisoft történetét bemutató könyvében a vállalat innovációs tevékenységével is foglalkozik. Sajátos „low-end”, illetve „new-market” helyzetre, azaz „romboló” (disruptive) innovációra utalnak a következõ szavai: „A konkurenseinkhez képesti kompetitív elõnyünket – sokkal olcsóbb és kisebb gépeken futott a programunk, mint az akkor elérhetõ más háromdimenziós tervezõ rendszerek – nem azok fogják értékelni, és ezért nem is azoknak kell kínálni, akik eddig is vettek ilyet, csak sokkal drágábban, hanem inkább azoknak, akik az addigi árszinten nem tudtak ilyen rendszert venni” (Bojár [2005], 38. o.).

www.interkonyv.hu

34 ·

A SCHUMPETERI KREATÍV ROMBOLÁS MÓDJAI AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS IPARBAN

mennyire lesznek sikeresek, kiegészítik-e a régieket vagy kiszorítják azokat a piacról. Különösen nehéz megítélni, hogy mely innovációk esetében következik be a kínálati piac strukturális átalakulása, a christenseni értelemben vett „disruption”. A 2. ábrán bemutatott modell alapján megfogalmazhatunk néhány állítást azzal kapcsolatban, hogy mikor nõ meg ennek a valószínûsége:

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

a) Az adott piacon, még a piac felsõ végén is, sok olyan felhasználó van, akik a meglévõ termékek teljesítményét, képességeit nem tudják kihasználni, vagyis a kínálat a minõség és a teljesítmény tekintetében „túllõ” a keresleten. A piac beérné egyszerûbb, olcsóbb termékkel is, és ez az igényesebb felhasználókra is vonatkozik. Ez utóbbiak egyre kevésbé hajlandók megfizetni az egyre különlegesebb és egyre drágább termékverziókat. b) A potenciális felhasználók egy jelentõs része nem tudja használni a jelenleg kínált termékeket. Ennek többféle oka lehet: nem tudják azt megfizetni, a használat csak bizonyos helyeken és körülmények között valósítható meg, a használathoz különleges szakértelem szükséges stb. c) A használók és a nem használók között sokan vannak olyanok, akik különösen fontosnak tartanak egy eddig nem biztosított terméktulajdonságot vagy -funkciót. d) A piac alsó végén, illetve eddig ki nem használt fogyasztási körülmények között új, a piac felsõ végén használttól eltérõ technológiára épülõ termékek jelennek meg. Ezek a helyzetek többnyire a technikai termékinnovációk tipikus diffúziós pályáján is bejelölhetõk: a kínálati versenymezõny átalakulásának valószínûsége nõ, ha a terjedés egy nagyobb szegmens határához érkezik. (Lásd errõl pl. Moore [2002].) A felsorolt szituációk stratégiai lehetõséget jelentenek az új belépõk és veszélyt a nagy és fontos ügyfeleik kiszolgálására, „fenntartó” innovációra koncentráló vezetõ vállalatok számára. E tanulmány hátralévõ részében néhány példát mutatunk be ilyen nyitott helyzetekre az infokommunikációs szektorból. Hangsúlyozzuk, hogy nyitott, többféleképpen értelmezhetõ, több lehetséges kimenettel rendelkezõ szituációkról van szó.

www.interkonyv.hu

AZ „ON DEMAND” KISZOLGÁLÁSI MODELL AZ INFORMATIKÁBAN

· 35

Az „on demand” kiszolgálási modell az informatikában Az informatikai alkalmazások piacán jelenleg három alapvetõ üzleti modell él egymás mellett. Ezek egyike évtizedek óta jelen van, a másik kettõ viszonylag újnak, tehát innovációnak számít. Közgazdasági és piaci sajátosságaik (költség- és bevételi struktúrájuk, fedezeti sajátosságaik stb.) eltérõk, versenyeznek egymással, ezért kiválóan alkalmasak összehasonlító elemzésre, az innováció és a schumpeteri „kreatív rombolás” mûködési mechanizmusának gyakorlati vizsgálatára. E három üzleti modell a következõ: (1) az alkalmazás eladása a szoftveriparban megszokott licencelési formában; (2) az alkalmazás webes szolgáltatásként, „on demand” formában való értékesítése, használat alapján történõ fizetéssel; (3) az alkalmazás ingyenes terjesztése, reklámbevételekbõl finanszírozva. A vállalati informatikai alkalmazások piacán alapvetõen az elsõ két modell van jelen. A 4. ábrán láthatjuk, hogy az egyik legnagyobb és legtekintélyesebb infokommunikációs piacelemzõ cég, a Gartner Group elemzõi szerint mekkora, illetve várhatóan mekkora lesz a teljes piac (ezt mutatják az oszlopok), és mekkora rést tud kihasítani magának belõle

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

4. ábra A vállalati informatikai alkalmazások világpiacának nagysága, és abból az „on demand” típus részesedése (Forrás: Gartner Group, 2007, The Economist [2008], 54. o.)

www.interkonyv.hu

36 ·

A SCHUMPETERI KREATÍV ROMBOLÁS MÓDJAI AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS IPARBAN

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… ………………

www.interkonyv.hu

a második, „on demand” típusú modell a licencelési formával szemben (ezt olvashatjuk le az oszlopok tetején lévõ, százalékos arányt mutató számokból). A prognózis azt jelzi, hogy az elõbbi részesedése öt év alatt csaknem megduplázódik, meghaladja a teljes piac egynegyedét. Az „on demand” üzleti modell komplex innovációnak tekinthetõ: gyakorlatilag mind az öt, fentebb felsorolt schumpeteri innovációs típus megjelenik benne. Technikai fejlõdése, piaci bevezetése már évekkel ezelõtt megkezdõdött különbözõ formákban és elnevezésekkel. Fejlõdése nem töretlen és egyenes vonalú: az elõrelépések kudarcokkal, visszavonulásokkal keverednek. Térhódítása, tehát a schumpeteri „teremtõ rombolás” nyomon követhetõ a piaci statisztikákon. Kérdés az, hogyan értelmezhetõ ez a folyamat Christensen és kutatótársai modelljével. Nagy a valószínûsége, hogy „romboló” (disruptive) innovációról van szó. Az „on demand” modell ma elsõsorban a vállalati piac alsó szegmensében jelenik meg, az olyan kisebb cégek körében terjed, amelyek nem tudják vagy nem akarják a nagy kezdeti beruházást feltételezõ licencelési modellt használni. Egyes új belépõk erre hamarabb felfigyeltek, mint a vállalati piacot uraló vezetõ szoftvervállalatok. A romboló potenciálra utal az is, hogy a komplex vállalati alkalmazások képességei, funkciói gyakran a nagyvállalati körben is kihasználatlanok: a kínálat „túllõ” az igényeken, egy egyszerûbb, olcsóbb megoldás is megfelelõ lenne. Azt viszont egyelõre nem lehet biztosan tudni, van-e akkora fejlõdési potenciál a modellben és az alapjául szolgáló technológiákban, hogy a piac kínálati oldalának struktúráját átalakítsa, és az sem egyértelmû, hogy ez az átalakulás új versenyzõk térhódításával vagy – ahogy Schumpeter is írta – a vezetõ nagyvállalatok belügyeként jelenik-e meg. A vállalati informatika „közmûvesedésével”, vagyis az „on demand” modell általánossá válásával kapcsolatban heves viták dúlnak (lásd pl. Carr [2008]). Lényegében arról van szó, hogy a vállalati alkalmazások területét ugyanazok a technikai és gazdasági erõk mozgatják-e, mint például az áramszolgáltatásét, ahol ez a közmûvesedés egyértelmûen bekövetkezett. Ennek megvannak a maga feltételei, így például a kiterjedt szabványosodás, a megbízhatóság, a pontos mérési és számlázási rendszerek.