Én, a féreg. Kafka kabaré - műsorfüzet

Szereplők | Distribuția: GREGOR: Tőtős Ádám APA | TATA: Dimény Levente ANYA | MAMA: Tóth Tünde GRETE: Trabalka Cecília CÉGVEZETŐ | PROCURISTUL: Kovács Levente ORVOS, KALAUZ | MEDICUL, CONDUCTORUL: Szotyori József INGRID: Tasnádi-Sáhy Noémi ROLAND: Balogh Attila NÉZŐ | SPECTATORUL: Kocsis Gyula

Rendező | Regizor: Kovács D. Dániel Dramaturg | Dramaturgie de scenă: Bíró Bence Díszlettervező | Decor: Szakács Ferenc Jelmeztervező | Costume: Bajkó Blanka Alíz Zeneszerző | Compozitor: Trabalka Cecília Sound designer: Hodu Péter Ügyelő | Regizor tehnic: Joó Emília Súgó | Sufleor: Tentea Katalin

Koprodukciós partner | Partener coproducție: Szentendrei Teátrum Az előadás 14 éven felüli nézőinknek ajánlott. | Spectacol recomandat persoanelor peste 14 ani.

Kovács D. Dániel Junior Príma-díjas színházrendező, egyetemi oktató.

2005 és 2010 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol szakán és színháztudomány programján tanult, majd 2011től a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán folytatta tanulmányait Székely Gábor és Bodó Viktor osztályában, ahol 2015-ben diplomázott. 2013-tól 2015-ig a Szputnyik Hajózási Társaságban rendező . 2015-2017 között a Vígszínház társulatának tagja. 2017-től szabadúszó. A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára 2021-ig. 2019-ben alapítója a Narratíva Kollektíva nevű formációnak.

Nagyváradon Heinrich von Kleist A Schroffenstein család című előadását rendezte 2020-ban.

Kovács D. Dániel Regizor de teatru, laureat al Premiului Príma Junior, profesor universitar. Între 2005 și 2010 a studiat limba engleză și teatrologie la Universitatea Eötvös Loránd, iar din 2011 și-a continuat studiile la specializarea de regie a Universității de Artă Teatrală și Cinematografică, pe care a absolvit-o în 2015. între 2013 și 2015 a fost regizor la trupa „Szputnyik Hajózási Társaság”. Din 2017, activează ca liber profesionist. A fost profesor la Universitatea de Artă Teatrală și Cinematografică până în 2021. În 2019, a înființat formația „ Narratíva Kollektíva”.

Cu Trupa Szigligeti, în 2020, a montat spectacolul „Familia Schrof fenstein” de Heinrich von Kleist.

Franz Kafka legismertebb elbeszélése, Az átváltozás,

Cea mai faimoasă nuvelă a lui Franz Kafka, ”Metamorfo-

Gregor Samsáról szól, aki egy reggel nem emberként,

za”, este povestea lui Gregor Samsa, care se trezește într-o

hanem csúf féregként ébred. Az átváltozás mai napig

dimineață nu ca om, ci ca „o gânganie înspăimântătoare”.

a világirodalom egyik legizgalmasabb műve, amely az

Metamorfoza este una dintre cele mai interesante opere

embertelenség elleni néma lázadás groteszk példázata.

ale literaturii mondiale, o parabolă grotescă a unei revol-

Gregor Samsa állati alakban tükröt tart a világnak.

te tăcute împotriva inumanității. Gregor Samsa, în forma

Mint egy undorító, csápokkal és torszelvényekkel ren-

unui animal, arată lumea într-o oglindă suprarealistă.

delkező csúszómászó, Gregor nemcsak fizikailag, hanem

Metamorfozat într-o târâtoare dezgustătoare, Gregor zace

lelkileg is elszigetelten sínylődik a szobájában. Családja

în camera sa, izolat nu doar fizic, ci și spiritual.

képtelen felfogni rejtélyes átalakulását, és túlzott követe-

Familia sa este incapabilă să înțeleagă transformarea sa

léseik szeretetlenségből rosszindulatba fordulnak. Min-

misterioasă, iar cerințele lor excesive se transformă din

denki undorodik tőle, és szörnyű teher lesz környezetnek.

neiubire în răutate. Toată lumea este dezgustată de el, iar

Az átváltozás ugyanakkor tiltakozás is a család által tá-

el devine o povară teribilă pentru cei din jurul său.

masztott igények és elvárások ellen. Az allegorikus elbe-

Transformarea este, de asemenea, un protest împotriva

szélés fájdalmasan világossá teszi a szabadság hiányát, a

cerințelor și așteptărilor familiei. Narațiunea alegorică evi-

megaláztatást és a kizsákmányolást, amelyet a modern

dențiază dureros de clar lipsa de libertate, umilința și ex-

társadalom teremt, és amelyeknek az egyén akarva-aka-

ploatarea pe care societatea modernă le creează și la care

ratlanul aláveti magát.

individul se supune vrând-nevrând.

A Dr. Franz Kafka nevű prágai férfi halálos betegen feküdvén egy bécsi szanatóriumban, arra kérte barátait, köztük Max Brod írót, hogy égessék el ki nem adott és teljesen be nem fejezett műveit, hadd felejtsék el még írójuk nevét is. A barátok a végakaratot nem teljesítették, Max Brod sajtó alá rendezte és kiadatta Kafka regénytöredékeit, novelláit, egyéb írásait, és ez az életmű néhány évvel később az irodalmi érdeklődés középpontjába került, hatni kezdett az egész szépprózára, s új útra indította a XX. századbeli elbeszélő irodalmat.

Ha az ember Kafkát olvas, menthetetlenül az az érzése, hogy fogalma sincs, miféle erők dobálják ide-oda, miféle hatalmak parancsolnak, és minek mi is a következménye. […] Ha az ember Kafkát olvas, egyszeriben úgy érzi, hogy idegenek közt él és idegen mindenkitől.

Kafka egész életére, úgy látszik, alapvetően jellemző volt a sokszoros idegenség. Zsidó volt németek kö-

Kafka egész írói művét meghatározó élményei: az ide-

zött, miközben német volt a csehek között, míg prágai

genség, a kiszolgáltatottság, a mindent behálózó hiva-

csehnek számított az Osztrák–Magyar Monarchiában.

tali rendszer áttekinthetetlensége.

Otthon németül élt, a hivatal ügyfelei közt csehül élt,

[…] Kafka a társadalom elembertelenedésének rémüle-

otthon rosszul érezte magát egy erős akaratú, zsarnoki

tét fogalmazta meg, az ő világában minden értelmet-

apa uralma alatt, a hivatalban, úgy látszott, jól érzi ma-

lenné, kiszámíthatatlanná és nagyon félelmetessé vált,

gát, mindvégig lelkiismeretes, szorgalmas tisztviselő

alakjai végképp nem értenek semmit mindabból, ami

volt, közben változatos szerelmek gyötörték meg... és

velük történik, mintha maga az író vallaná be, hogy

mindezek elől mint egyetlen menedékhez menekült a

itt él a világ közepében, de fogalma sincs, mi miért és

magányhoz és az íráshoz. Az írás volt az igazi élete, noha

hogyan van. Közben azonban mindezt úgy mondja el,

egész életében alig néhány novellája jelent meg.

mintha a legtermészetesebb dolgokról számolna be a legközvetlenebb hangon.

mină soarta protagoniștilor, puterile care îi guvernează și consecințele evenimentelor. [...] Când îl citești pe Kafka, simți brusc că trăiești printre străini și că ești un străin pentru toată lumea. Întreaga viață a lui Kafka pare să fi fost caracterizată, în esență, de condiția de a fi străin. A fost evreu printre germani, în timp ce a fost german printre cehi și ceh la Praga, în Imperiul Austro-Ungar. Acasă trăia în germană, printre clienții biroului trăia în cehă, acasă nu se simțea bine, fiind dominat de un tată tiranic și cu voință puternică, la birou părea să se simtă în largul lui, fiind totuși un funcționar conștiincios și harnic, în timp ce era chinuit de diverse iubiri... și din toate acestea a fugit în singurătate și în scris ca singurul său refugiu. Scrisul a fost adevărata lui viață, deși Un praghez pe nume Dr. Franz Kafka, bolnav în fază terminală, internat într-un sanatoriu vienez, le-a cerut prietenilor săi, printre care se afla și scriitorul Max Brod, să îi ardă operele nepublicate și neterminate, pentru ca aceștia să uite până și numele autorului lor. Prietenii nu i-au îndeplinit voința, iar Max Brod a făcut să fie publicate fragmente din romanele, povestirile și alte scrieri ale lui Kafka, iar câțiva ani mai târziu această operă a stârnit interesul lumii literare, având un impact asupra întregii literaturi narative a secolului XX și stabilind un nou curs pentru aceasta. Când îl citești pe Kafka, nu poți să nu ai sentimentul că nu ai nicio idee despre forțele care deter-

nu a publicat decât câteva povestiri în cursul carierei sale.

Experiențele trăite de Kafka de-a lungul operei sale literare sunt: alienarea, neputința, intransparența sistemului atotcuprinzător al birocrației. [...] Kafka surprinde oroarea dezumanizării societății. În lumea sa totul a devenit lipsit de sens, imprevizibil și foarte înfricoșător, personajele sale nu înțeleg nimic din ceea ce li se întâmplă, ca și cum scriitorul însuși ar mărturisi că trăiește în mijlocul lumii, dar nu are nicio idee de ce se întâmplă lucrurile . Totuși, el povestește evenimentele ca fiind cele mai firești lucruri, într-o voce cât se poate de directă și clară.

Kárpáti Péter a darabról: „Ne ezt, kérem, ne ezt!” – írta Kafka 1915-ben lipcsei kiadójának az első kiadás borítójának egyik tervezete kapcsán. – „A férget önmagában nem lehet lerajzolni. Sőt, még távolból sem mutatható…”

Ugyanez a probléma jelentkezik a színrevitelnél is. Az eredeti elbeszélés nemcsak halk és cselekménytelen: a fősze-

Autorul Kárpáti Péter despre piesă :

replő, a depresszív és finom emberi lélekkel rendelkező

„Nu asta, vă rog, nu asta!” – i-a scris Kafka editorului său din

iszonyatos féreg színészi megmutatása is rendkívül prob-

Leipzig în 1915 despre un proiect de copertă a primei ediții.

lematikus. A darab eltér az eredeti történettől, inkább an-

„Gângania în sine nu poate fi desenată. Nu poate fi arătată

nak paródiáját alkotja meg, abból kiindulva, hogy ma egy

nici măcar de la distanță...”

efféle másság milyen reakciókat váltana ki a környezetéből, milyenfajta groteszk rémálmot indukál. Magát a férget pedig nem (vagy alig) mutatják meg a színpadon, helyette azt a rémületet, iszonyatot, csodálatot, röhejt, amelyet felkelt az őt szemlélő szereplőkben. A féreg ugyanakkor mégsem láthatatlan: ez a hatalmas lény a százlábú, százfejű közönség. A nézők szubjektív kamerával, Gregor Samsa szemszögéből nézik a szörnyű bohózatot.

A féreg mi vagyunk.

Aceeași problemă apare și în cazul decorului. Narațiunea originală nu este doar lipsită de acțiune: interpretarea protagonistului, o gânganie hidoasă cu suflet uman, depresiv și delicat, este și ea extrem de problematică. Piesa se îndepărtează de povestea originală, creând mai degrabă o parodie a acesteia, bazându-se pe reacțiile pe care o astfel de diferență le-ar stârni din partea publicului de astăzi, pe coșmarul grotesc pe care l-ar induce. Gângania în sine nu este (aproape niciodată) prezentă pe scenă, apare în schimb oroarea, groaza, admirația și ridicolul pe care le stârnește în personajele care o văd. Cu toate acestea, gângania nu este invizibilă: această creatură uriașă este miriapodul, publicul cu o sută de capete. Publicul urmărește această farsă monstruoasă din punctul de vedere al lui Gregor Samsa, printr-o cameră de luat vederi subiectivă.

Gângania suntem noi.

Franz Kafka: Levél apámhoz (részletek)

Franz Kafka: Scrisoare către tata (fragmente)

„Drága Apám,

„Dragă tată,

a minap egyszer megkérdezted, miért állítom azt, hogy

M-ai întrebat odată, acum de curând, de ce susţin că mi-

félek Tőled. Mint rendesen, ezúttal sem tudtam, mit felel-

e frică de tine. Ca de obicei, n- am ştiut ce să- ţi răspund,

jek, részint épp Tőled féltemben, részint meg azért, mert

în parte tocmai pentru că mi- e frică de tine, în parte

e félelmet sokkal több körülmény indokolja, semhogy

pentru că frica asta se întemeiază pe prea multe ele-

élőszóval részletezve akár félig-meddig is összefoglal-

mente ca să ţi le pot enumera măcar pe jumătate stând

hatnám. S ha most írásban próbálok válaszolni Neked,

de vorbă cu tine. Şi dacă încerc acum să- ţi răspund în

még ez is túlontúl hiányos lesz, mivel félelmem s mindaz,

scris, răspunsul meu va fi incomplet, pentru că şi în scris

ami belőle következik, az írásban is gátol ha Rólad van

frica şi urmările ei mă paralizează în faţa ta şi pentru că

szó, és mert az anyag nagysága jóval túlnő emlékezete-

proporţiile acestei situaţii depăşesc cu mult puterile

men és értelmemen.”

memoriei şi raţiunii mele.”

„Fireşte, nu spun că am ajuns ceea ce sunt acum numai ca urmare a influenţei tale. Aşa ceva ar fi o exagerare foarte mare (şi de fapt chiar sunt ispitit să exagerez astfel). Este cu putinţă ca, chiar dacă aş fi crescut cu totul în afara oricărei înrâu - riri din partea ta, să nu fi devenit totuşi un bărbat după inima ta. Aş fi ajuns probabil tot un om slab, speriat, şovăitor, neliniştit, nici Robert Kafka, nici Karl Hermann, şi totuşi cu totul altfel decât sunt acum în realitate, şi ne- am fi putut înţelege excelent. Aş fi fost fericit să te fi avut prieten, şef, unchi, bunic, chiar (deşi aici aş ezita mai mult) socru. Dar ca tată ai fost pentru mine prea pu - ternic, „Természetesen nem mondom azt, hogy csupán a Te hatásodra lettem azzá, ami vagyok. Ez nagy túlzás lenne (s én még hajlamos is vagyok erre a túlzásra). Igen könnyen meglehet, hogy még ha teljesen a Te befolyásodtól menten növök is fel, akkor sem váltam volna szíved szerint való emberré. Valószínűleg akkor csenevész, félénk, tétova, nyugtalan ember lettem volna, nem Róbert Kafka s nem is Karl Hermann, de mégis egészen más, mint amilyen valójában vagyok, s remekül megférhettünk volna egymással.

Boldog lettem volna, ha a barátom, főnököm, a nagybátyám, nagyapám vagy, sőt (bár ebben már habozok) – az apósom. Csak éppen apának voltál túl erős számomra, főleg mivel fiútestvéreim kiskorukban meghaltak, húgaim meg csak jóval később születtek, tehát egy szál magamban kellett elviselnem az első megrendülést, s ehhez túlságosan gyönge voltam.”

mai ales că fraţii mei au murit de mici, su ro rile au venit abia mult mai târziu, încât eu a 8 trebuit să port de la început singur toată povara, şi pentru una ca asta eram mult prea slab.”

„A csontokat nem rághattuk le, Te igen. A salátalevet nem szürcsölhettük. Te igen. Parancs volt, hogy a kenyeret egyenesen szeljük, de te... te girbe-gurbán, mártástól csöpögő késsel csináltad! Az asztalnál mi csakis az evéssel foglalkozhattunk, de Te a körmödet pucoltad és vagdostad, ceruzákat hegyeztél, fogpiszkálóval tisztogattad a füledet!” „Oasele nu era voie să le ronţăim sau să le zdrobim între dinţi, tu însă o făceai. Oţe tul nu era voie să- l sorbim cu zgomot, tu o făceai. Lucrul cel mai important era ca pâinea să fie tăiată drept; că tu o tăiai cu un cuţit din care picura sos nu avea nici o importanţă. La masă toată lumea trebuia să se ocupe doar de mâncare, tu însă îţi 20 curăţai şi îţi tăiai unghiile, ascuţeai creioane, îţi curăţai urechile cu scobi to rile.” „Igen, drága apám, valóban eltávolodtam tőled, még ha ez kicsit arra a féregre emlékeztet is, amelyik a hátulról rátaposó láb alól kivergődik, és oldalt vonszolja magát.” „Aici am reuşit într- adevăr să mă desprind de tine, chiar dacă într- un fel care te face să te gândeşti la un vierme călcat în picioare şi care se smulge cu partea din faţă a corpului şi se târăşte cum poate mai încolo.”

(Szabó Ede fordítása) (traducerea: Mircea Ivănescu)

A Kanzlei úgy nézett ki, ahogy azt a monarchiásregé-

Én még ilyet nem láttam. Mind a négy, mintha rugó lökte

nyek előírják. Négy unalmas, szürke, kortalan férfi ha-

volna őket, fölugrott, bokáját összecsapta, akár egy színes

jolt pökhendin az asztalok fölé, könyökvédőben, ahogy

filmen, állukat kicsit megemelve rám bámultak. Arcuk

kell. Köszönésemre nem mozdultak, kaffogtak valamit.

nem tudta követni az eseményeket, s egy pillanatra még

Mondtam, hogy Nabucco fővadászmestert keresem.

ott maradt rajtuk az előző mimika, a bosszankodás, az

A legfiatalabb végigmért. Méghogy Nabuccót. A főva-

unalom, a fennhéjázás. De gyorsan átvette az uralmat az

dászmestert. Kevesebb tán nem is volna elég. Körülbe-

elkeseredett alázatosság, igen, az évszázados feszültség.

lül így nézett rám (lett volna dolga egy szemésznek).

Hogy ne nevessek, gyorsan valami olyasmit mondtam

Mondtam barátságosan, hogy a fővadászmester vár

a legfiatalabbnak, hogy édes fiam, nyugoggyá má meg

rám. A vár szóra lecsapott.

bazmeg, magánemberként vagyok itt – de az akkor már

– Tessék várni! – kiáltotta.

futott is, és futott hirtelen mindenki, engem lerántottak

– Jó – bólogattam. Egy olyan Kafka-regényben ácsorog-

egy székre, és a rangidős, szemében könnyel, azt ismétel-

tam, melyben a kiadó szavatolta a happy-endinget, szóval

gette: – Drága kegyelmes úr! – És megsimogatta a fejem.

egy elég rémületesben. Kis idő múltán krákogni, köhögni

(Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása)

kezdtem. Most egy másik emelte föl a fejét. Arcáról por szitált a papírokra. Nem is kérdezett, csak fölvonta a szemöldökét. Ez idősebb lehetett az előzőnél, de nálam fiatalabb. (35 éves koromig így néztem az embereket, idősebb, fiatalabb, ha fiatalabb, melyik öcsémmel egykorú…)

– Ahogy már említettem…

– Elölről! – ordított föl hirtelen.

– Pardon? – A beamter kevély és gyáva. Most ez utóbbi következett. Hogy mire s kire is méltóztatok várakozni.

Eluntam ezt a könnyűkezű parafrázist. De azok meg épp mostanra jöttek bele. A kioktatás, a fenyegetés, az unalom szeszélyével lökögettek ide-oda. És még kicsit hálásak is voltak, hogy így elszórakozgathatnak. […] Akkor halkan megmondtam a nevem.

Szerkesztette | Editat de: János Szabolcs, Bozsódi-Nagy Orsolya Grafikus | Grafician: Solymosi Ákos Fotó | Foto: Vígh László Miklós Főigazgató | Manager: Czvikker Katalin Művészeti vezető | Director artistic: Novák Eszter

A Szigligeti Színház a Bihar Megyei Tanács által fenntartott közintézmény.

Teatrul „ Szigligeti Színház” este o instituție publică finanțată de Consiliul Județean Bihor.