Zsambekiesfullajtarosztalya

Zsámbéki és Fullajtár osztálya bemutatkozik 1865. január 2-án, a mai Astoria közelében, egy bérház három szobájában megnyílt a Színészeti Tanoda, amely az akkor operai előadásokat is tartó Nemzeti Színház utánpótlását volt hivatva biztosítani. Nőknél legalább 15, férfiaknál 18 éves életkor volt szükséges a felvételhez, ezenkívül „jó színpadi alak, csengő, hibátlan, tiszta szókiejtés a drámai, és csengő, tiszta hang, szabatos zenei hallás, kottaismeret az operai szakon; jó magaviselet és erkölcsi bizonyítvány, szülői vagy gyámi beleegyezés”. A jelölteket hat-nyolc hetes próbaidőre vették fel, ez után dőlt el, hogy részt vehetnek-e vagy sem a hároméves képzésben. A nők a férfi növendékektől elkülönítve hallgatták az órákat. A 150 éves évfordulót egy sor eseménnyel ünnepelte a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Például a múlt hétvégén, a Rákóczi út 21ben részt vehettem a Zsámbéki/Fullajtár (másodéves) színészosztály bemutatkozásán. Egy zsúfolásig megtelt tanteremben került sor az eseményre. Zsámbéki Gábor mondott rövid bevezetőt. Ezek olyan jelenetek, tudtuk meg, amelyek részben a Molière-stúdiumok, részben más gyakorlatok során keletkeztek – utóbbiak nem függenek össze. Mindegyik a társaság közös alkotása. Már a kezdésre való várakozás is beszédes volt. A diákok igyekeztek „a falakat kitolni”, hogy minél több érdeklődő beférjen. Mivel a folyosó is játszott, egyszer csak levették a súlyos, párnázott ajtót… Aztán kezdetét vette a mutatvány. Eleinte olyan jelenetek sorjáztak, talán nem szándékosan, amelyek a diákok briliáns fizikai képességeit villogtatták. Egy hórihorgas alak mindenre rácáfolva befér egy ládába, egy másik, Rómeó adottságú diák egy fallal és egy asztallal játssza el, hogy meghódítja szíve hölgyét… Aztán jönnek a szabad gyakorlatok: mit csinált vajon Rezesova, mielőtt elindult magyarországi ámokfutására? Mi történik egy holokamuzó diákkal az iskolában és

Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook