Mesteri utószó a Családi szótárhoz
„A fasizmus idején a költők csak az álmok kopár, zárt, szibillai világát fejezték ki. Most újra sok szó keringett, és a valóság megint elérhető távolságba került, ezért a korábbi böjtölők nagy élvezettel kezdték szüretelni. És a szüret univerzális lett, mindenki részt akart venni benne, s ezáltal nyelvi zűrzavar a költészet és a politika között, amelyek mintha egymásba olvadtak volna. De aztán kiderült, hogy a valóság legalább olyan bonyolult és titokzatos, megfejthetetlen és homályos, mint az álmok világa…”
Ezt a bekezdést aláhúztam a könyvben. Ugyanezzel fejeződik be a könyv utószava is. Az érett Kádár-korban, amikor a kiadók számára alig maradt tilalmas külföldi tabu, a meredekebb művekhez általában utószót íratott a kiadó, amelyben az utószó szerzője alaposan elmagyarázta, miért is ártalmatlan az illető könyv.
Király Kinga Júlia esszéje egyáltalán nem ilyen, hanem tündöklően tehetséges írás. A világ minden pénzéért se tessenek kihagyni!
Nagyon bonyolult dolgokról nagyon egyszerűen és érthetően ír.
Történelmi kontextust ad, betölti a szerző által hagyott űröket, mondatfűzésével és verbális tűzijátékával önmagában is gyönyörködtet.
Király Kinga Júlia 1976-ban született Marosvásárhelyen, író, fordító, dramaturg.
„Egy ideig Erdélyben és Budapesten élt kétlaki életet, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve fél évre elszegődött Egyiptomba idegenvezetőnek. Súlyos betegséggel tért vissza Európába. A hosszas lábadozás alatt, az egyiptomi élmények hatására kezdte el írni regényét, P. Lujza: Útvesztő alig eltévedt kislányoknak (2007). A kötet elindította az írói pályán” – olvasható Wikipédia oldalán. Azóta több kötete is megjelent.
Alább egy kölcsönvett gondolatfutam, véleményem alátámasztására:
