Zoltangabororgia

Zoltán Gábor: Orgia Ennek a nagy gonddal megírt, izgalmas és fontos regénynek hatalmas hendikeppel kell megküzdenie. A XII. kerületi nyilasok között játszódik a bukás előtti utolsó hónapban – és ha nem szorítanak pisztolyt az ember fejéhez, ugyan ki és miért olvasna el ilyen könyvet, amely a legocsmányabb, leglealacsonyítóbb bűntetteket mutatja be, egyiket a másik után. Ha létezne „21 éven felülieknek” kategória, bizonyára azt kellene rányomtatni.

A budai úrigyerekként felnőtt író (ahogy a könyvbemutatón elmondta, ott nőtt fel a Városmajorban, és egyszer csak elkezdett érdeklődni a téma iránt) nem térhetett ki a sorsa elől. Az elmúlt fél évtizedet levéltári kutatással töltötte. Regénye a tények szilárd alapzatára támaszkodik. Ez az első, bár korántsem legfontosabb érv a könyv elolvasása mellett. Ebben az átlagos terjedelmű regényben bámulatos mennyiségű konkrét családi eredettörténet zsúfolódott össze, észrevétlen természetességgel. Mint az utószóból lehet tudni, az összes nyilast (az áldozatokkal ellentétben) az eredeti nevén szerepelteti a szerző. „A nyilas nem születik, hanem lesz” – mondhatnánk a költőkre vonatkozó latin szállóige kifordításával.

Megértjük, hogy miért tartottak ki ilyen eszelős következetességgel, amikor pedig nemzetvezetőjük már Sopronban tartózkodott, és saját közvetlen vezetőik is egyre másra léptek le. Az olvasókat sokkolja, és a könyv utolsó lapjáig sem lehet megszokni és megérteni, hogy, ha a nyilasok faji alapon undorodtak a zsidónak nevezett magyaroktól, akkor a nyilas testvérek miként voltak képesek a nőket megbecsteleníteni, a lehető legválogatottabb módokon, méghozzá a „testvérnők” tekintete előtt, sőt biztatásuktól megittasulva. Az első érv tehát az, hogy úgy és olyat lehet tanulni ebből a könyvből, ahogy és amit eddig nem lehetett.

De ennél sokkal erősebb érv, hogy ez egy igazi regény, amely iszonytató tartalma és kétszeresen rettenetes befejezése ellenére is rég

érzett katarzissal ajándékozza meg az olvasót. Az olvasáshoz nem kellett kitartás – aki elkezdi olvasni, nem menekülhet.

A harmadik érv az Orgia elolvasása mellett az, hogy összességében máig hatóan kimond valami mélyen filozofikusat arról, hogy a magyar társadalom vesztesei – azóta is visszatérő módon – miként képzelik el a felfelé kitörést. Hát nem szívós tanulással, szorgalommal, fair versennyel…

A regény sikerének kulcsa a főhős, és rajta keresztül a nézőpont szerencsés kiválasztása. Renner, a „gyáros” (valójában egy nagyobb fajta, alagsorban működő, családi tulajdonú műhelyt igazgató kisvállalkozó) keresztényként házasodott be a jómódú zsidó családba, és ügyesen vezeti a rá bízott üzletet. Szereti a családját, de ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol más nőkre is, és nem tartja be az ősi szabályt, miszerint házi nyúlra nem tanácsos vadászni. Valószínűleg egy nyilas érzelmű munkáslány dobja fel Rennert (vele szintén volt futó viszonya). Őt akkor látjuk először, amikor a Városmajor utca 47. alatti nyilas házban már jól összeverték, és a nyilasok arra akarják kényszeríteni, hogy válasszon, kit hagyjanak életben: Terézt, a feleségét, vagy Irént, az igéző szépségű szeretőjét.

Renner hamarosan szem elől veszti mindkettőt, viszont kapva kap a lehetőségen: beáll a nyilasok közé – így vészeli át a korszakot. Így látjuk az ő szemén át, belülről a nevezetes „tizenkétkerületiek” tetteit.

A könyv utolsó előtti oldalain Rennert az új rendszerben látjuk. Ugye nem kell mondani, hogy nincs valami szívderítő állapotban.

Különleges, nagyszerűen megírt könyv. Sok olvasót érdemelne.

Aki hallja (esetleg olvassa), adja át!

(Kalligram, 2016, 314 o., borítóterv Hrapka Tibor, ára 3490 Ft.)