Zene, hétköznapokra
Mint generalista, aki sok mindenhez ért egy keveset, éppen egy előadásra készülök arról, hogy miféle zenei platformok léptek napjainkra a hanglemezek, CD-k helyére.
Mert nem csak a Spotify létezik ám, a vájtfülűek részére van a Tidal, az Idagio és mások. Ezeket mind áttanulmányoztam, és rájöttem, hogy én eddig, képletesen szólva egy Volkswagennel jártam, mikor létezik
Lexus és Lamborghini is, ráadásul olyan árfekvésben, amit még én is megengedhetnék magamnak.
De eközben megrohantak az emlékek.
Emlékszem, mekkora öröm volt az első lemezjátszóm. A baráti családok masináihoz képest szerény eszköz volt. Egy lecsukható kis bőröndben helyezkedett el, gondolom arra számított a tervező, hogy a tulajdonosa elviszi majd egy-egy házibulira.
Emlékszem, tizenhat éves koromban, egy külföldi házaspár jött hozzánk, és a Let it Be című Beatles lemezt kaptam tőlük ajándékba.
Hetekkel a premierje után! Azonnal feltettem, és közben észrevettem a feleség, magas rangú ENSz tolmács szemének rándulását, mikor
meglátta a lejátszómat.
Emlékszem, hogy a zsebrádiók forradalma idején Videoton asztali rádiót kértem karácsonyra. Legközelebb sztereó fejhallgatót.
Akkoriban a sztereó adás csak délután 2-kor kezdődött. És még nem hívták Bartók Rádiónak…
Emlékszem, már az első lányom is megszületett, amikor vettem egy walkmant. Csodálatos volt, hogy profi minőségű gyári kazettákat is gyártott a Hungaroton. A legelső, amit megvettem és rongyosra hallgattam, egy Rossini nyitány kazetta volt, Fischer Ádám vezényletével.
Emlékszem, egy amerikai magyar barátom mutatott egy méregdrága walkmant, ami kicsi volt, könnyű, és magától le tudta játszani a kazetta másik oldalát is. Persze nekem is kellett ilyen. De el is veszettem sajnos.
Vademecum Newsletter 957/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Emlékszem, amikor megvettem a közel csúcsminőségű Denon hifitornyot. Úgy éreztem, célba értem, igazi polgár lettem.
Istenien szólt, zengett a szobám.
Emlékszem, egy barátom elvitt Darvas Lászlóhoz, a hifi-pápához. Ő
megmutatta, hogy ha acél tüskékre helyezte a lemezjátszóját, jobb minőséget kapott. De én nem hallottam ezt, nem volt rá fülem.
Emlékszem, amikor megjelent a YouTube, először maximum 10 perces zenéket lehetett feltölteni, azt is pocsék minőségben. És akkor rájöttem, hogy a zene lényege ilyenkor is átjött nekem.
Emlékszem, 1991-ben volt Mozart születésének 250. évfordulója, akkor indult az új Philips Összkiadás. 180 CD összesen, 45 dobozban. Menten elhatároztam, hogy összegyűjtöm az egészet. De rettentő drága volt, a feléig se jutottam, hiába kértem ezt minden rokontól minden alkalomra.
Emlékszem, már az általam messze elkerült kalóz-letöltések idején egyszer az utamba akadt egy link: a teljes Mozart sorozat letöltése, a borítókkal és kísérő füzetekkel együtt. Nem töltöttem le azonnal… Hármat aludtam rá. Aztán mégis. Feltöltöttem a telefonomra, hogy útközben is velem legyen.
Emlékszem, a Spotify egyik korai előfizetője lettem. Hamar rájöttem, hogy az én nagy gonddal összeállított gyűjteményem minden darabja megtalálható rajta.
Emlékszem, amikor a felajánlásom nyomán két bőrönddel megjelent a lakásomon a soproni származású zeneakadémiai hallgató. Neki ajándékoztam az egész gyűjteményemet.
Emlékszem, amikor rájöttem, miért érdemes saját playlisteket létrehozni a Spotifyon… mert barátokkal, rokonokkal, tanítványokkal meg lehet osztani.
Ezzel fogom az előadásomat befejezni: ezek a platformok, legyenek bármily tökéletesek, csak a hétköznapokra valók. Az ünnep továbbra is, örökre, az élő zene.
Vademecum Newsletter 957/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
Vademecum Newsletter 957/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium
Vademecum Newsletter 957/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft