Závada Péter Je suis Amphitryon – dráma egy részben_678

Závada Péter: Je suis Amphitryon – dráma egy részben Egy nagyon karcsú kötetet tartok a kezemben, a boltban található legvékonyabb kiadványt. Meghatározása szerint „dráma egy részben”.

Emlékeztet arra, hogy lecsúsztam a tavaszi ősbemutatóról. A szerzőt van szerencsém ismerni. Híre megelőzte őt: már akkor hallottam róla, amikor álnéven küldött verseket a Holmi folyóiratba. Azért járt el így, mert nagy hírű apja a prózarovatot szerkesztette ugyanott. Nevet azért nem változtatott, még annyira sem, mint pályatársa, G. István László, akiről tudni lehet, hogy papája Géher István volt, műfordítónemzedékek legendás tanára, maga is költő.

Závada Péter (1982-) slammerként (lehet már úgy írni, hogy szlemmer?) tűnt fel az Akkezdet Phiai formációban, két nagy sikerű verseskötetet is kiadott. Egy ideig közgazdaságot tanult, aztán bölcsészdiplomát szerzett, később színháztudományt végzett egy másik egyetemen. Számottevő színházi gyakorlat is áll már mögötte, dramaturgként és dalszövegíróként. Darab-átíróként több kőszínházi előadásban is közreműködött, ezek közül legsikeresebb a Katona József Színház Kamrájában előadott „Ahogy tetszik” című Shakespeare darab volt. Az ifjabb Závada remek nyilatkozó, különleges férfipéldány, aki bizonyára gyakran szerepel olvasni szerető tinilányok álmaiban. Mindig mintha centiméterekkel a föld felett járna.

Figyelmesen végigolvasva a darabot el se tudom képzelni, hogy lehet ezt színre vinni… Könyvdrámaként viszont igen figyelemre méltó.

Amphitryon (görögös helyesírással Amphitrüón) történetét jól ismerhetjük nem csak a görög mitológiából, hanem számos feldolgozásból, leginkább Plautus, Molière, Kleist és Giraudoux feldolgozásaiból. Arról szól, hogy Amphitryon, a hadvezér hazatér a háborúból feleségéhez, Alkménéhez, aki meglepően viselkedik. Állítja, hogy férje előző éjjel is otthon járt. Csakhogy valójában akkor

nem ő volt, hanem Zeusz, aki a férje alakját öltötte. (Az egyéjszakás kalandból születik aztán Héraklész.) Az Amphitryon egyfelől házaspári dráma, másfelől a tényeken túli világ tézisdarabja. A szerző rövid és jól megírt utószót is mellékelt a hatszereplős egyfelvonásosához. Ebben elmondja, hogy Alkménét egy bántalmazott, megerőszakolt nőnek látja. Együttérzésének javát azonban a címszereplőnek tartogatja, ezért is választotta a címet. Aki nem használja a Facebookot, azok kedvéért elmondjuk, hogy ez a forma ott terjedt el, az ember ideiglenesen együttérzését fejezi ki valami vagy valaki iránt. (A „Je suis Amphitryon” francia kifejezés annyit tesz „én is Amphitryon vagyok.”)

Závada Péter szövege leginkább kifinomultan, csapongóan szórakoztatónak nevezhető. Eszközei az anakronizmus, a kifordított szerepjáték, a trágár beszéd és a leheletfinom, széplelkű tépelődés pulzáló váltakozása. A hátlapra a szerző – jó érzékkel – a következő részletet választotta: „ALKMÉNÉ: Már el is megy? Ki gondolta volna?A kávét se issza meg?

Pedig felkeltem hajnalban, Hogy az ágyba vigyem neki. Hogy elhiggye, ő itt az alfahím, a fedezőmén, a város fasza.

Kár tagadni: egy vibrátor is érzékibb nála. És még kávét se kér, csak teszi a dolgát.

Ezt csak gondoltam, nem mondtam ki, Míg azon tűnődtem, hogy alvást színlelek, és megvárom, míg a hajnal leple alatt hősiesen eliszkol. De nem, úgy döntöttem, hogy jó kislány leszek. Elhitetem vele, hogy fontos nekem.

Hogy megint boldogra szopatott és szerelmesre kúrt. Hogy csak őt szereti, Amphitryont, hűséges

Alkménéje. Azt mondták, olvassak kortárs női prózát, hogy lássam, milyen egy erős női hang.

De már nem volt hozzá energiám. Csak úgy mondom, amit az évek alatt mellette megtanultam. A házasság törvénye állítólag tönkreteszi a boldogságot.

Az ő boldogságát biztosan.”

Csak elvétve támad az az érzése az olvasónak, hogy ebbe a szövegbe a szerző fűt-fát (a kórustagok szerepébe például színházelméleti definíciókat) pakolt bele. Izgatottan várjuk, hogy a végére az egész nem hullik-e darabokra. Végül nem történik ilyesmi. Érdekes kérdés, hogy ez a könyvecske fordulópont lesz a pályán, vagy megmosolyogtató zsenge. Én az előbbire szavazok.

(Jelenkor – Trafó, 2018, 55 oldal, borítóterv: Eln Ferenc,1999 Ft.)