Yuval noah harari sapiens – a könyv második fele 601

Yuval Noah Harari: Sapiens – a könyv második fele Az izraeli hadtörténész világsikerű könyve hetvenezer év fejlődését mutatja be – ebből a második részre csak mintegy ötszáz év maradt. A fejlődés szót gyakran használja, hiszen ebben a korszakban drámaian nőtt nem csak a lakosság, hanem az egy főre jutó jószág előállítása is.

Vissza-visszatérő motívuma a könyvnek az emberi boldogság történeti léptékű méricskélése. Ebben - megállapítása szerint - több a biológia, mint az anyagiak szerepe. Úgy tűnik, hogy mindannyian többékevésbé fix beállítottsággal születünk, megélt élményeink csak viszonylag kis emelkedést-süllyedést idéznek elő az átlagunk körül.

A könyv második fele azért különösen érdekes, mert ebből a korszakból mindannyian sokkal több ismerettel rendelkezünk. Ennek a résznek nagy témája a folyamatos globalizáció, amelyet a nagy felfedezések indítottak el. Érdekes tény, hogy a világ addigi nagy birodalmainak hódítási szándékai mennyire kimerültek a velük határos területek leigázásában. Még a kínai birodalom, a felfedezések korának legerősebb államalakulata is csak kivételként indított távoli expedíciókat. 1405 és 1433 között Cseng Ho főenuch hét expedíciót vezetett, a legnagyobb hajóraj 300 hajóból állt, amelyek csaknem 30 ezer tengerészt szállítottak – Harari ezt Columbus három hajójával, összesen 125 tengerészével veti össze. A két zászlóshajó megdöbbentő méretkülönbségét egy ábrán is bemutatja. A sikeres expedíciók azonban egy belpolitikai fordulat után nem folytatódtak. Nyilván azért nem, mert Kína gazdaságára elenyésző hatásuk volt. A távoli területek meghódítása egyébként fel se merült.

A spanyol kalandor hódítókat, Cortezt és Pizarrót annál inkább a tartós leigázás vágya vezette. Hogy maroknyi katonájukkal ez miként sikerülhetett, a könyv egyik legérdekesebb fejezetéből tudhatjuk meg.

Többek között azért, mert az egyébként fejlett azték, illetve inka birodalmak semmilyen érdeklődést nem mutattak a külvilág iránt.

Nem jutott el hozzájuk a hír, hogy halálos veszély közelít feléjük.

Nem voltak kíváncsi természetűek – és ez pusztulásukhoz vezetett.

Európában szinte ugyanekkor éppen ellenkezőleg nagy civilizációs ugrást jelentett, hogy az érdeklődés a nem tudott dolgok felé fordult.

A szerző láttató, érdekes példák során érteti meg a hitel intézményének kialakulását és fontosságát. Egy felejthetetlen fejezet mutatja meg, hogy éppen hitelképessége révén hogyan válhatott Hollandia egy évszázadon át a tengerek urává, és hogy volt képes legyőzni Spanyolországot. Aztán hosszan taglalja a birodalmak kialakulását, amelyekről minden jót és minden rosszat elmond. A tudomány ugrásszerű fejlődésében kiemeli a birodalmak és a tudomány összefonódását.

A szerző nagy trükkje a higgadt érvelés és a provokatív gondolatok ügyes vegyítése. Vallásnak nevezi a liberalizmust és az emberi jogokban való hitet, hosszan értekezik a modern nagyüzemi állattartás kegyetlenkedéseiről.

Az utolsó fejezetben az emberiség közeljövőjének elágazó lehetőségeiről beszél. Komoly esélyét látja az emberi halhatatlanság bizonyos válfajainak. Emellett biztos abban, hogy az emberi klónozásnak csak ideig-óráig lehet gátat szabni.

Az utószónak ez a címe: The Animal that Became a God (Az istenné lett állat). A könyv ezzel a mondattal fejeződik be: „Van-e veszélyesebb az elégedetlen és felelőtlen isteneknél, akik nem tudják, hogy mit akarnak?”

Harari jól olvasható szöveget nyújt, sohase kell a lexikonhoz szaladni.

A komolyabb érdeklődőknek alapos jegyzetapparátus áll rendelkezésére. Néha érdekes folyamatábrákat vet be. Az elmúlt ötven évet „permanens forradalomnak” nevezi, persze egyáltalán nem a lenini terminológia értelmében. Részletesen taglalja a család és a hagyományos identitás felbomlását, és hogy ez milyen negatív

hatással van a boldogságra. Bemutatja, hogy hányféle szubkultúra határozhat meg ma egy modern európait. Szerinte manapság a nemzetiség helyett egyre inkább az határoz meg egy embert, hogy melyik – tágan értelmezett – „fogyasztói törzsbe” tartozik. Az Elképzelt közösségek című fejezet utolsó mondata így hangzik: „Egy német vegetáriánus manapság nagyobb valószínűséggel megy hozzá egy francia vegetáriánushoz, mint egy francia húsevőhöz”. Összesen egy kisebb hibát fedeztem fel a vastag könyvben. A 245. oldalon azt meséli a szerző, hogy a különböző középkori országokat saját szentjeik védelmezték. Angliát Szent György, Skóciát Szent András, Magyarországot Szent István. (Inkább Szűz Máriát kellett volna említeni, vagy Magyarország helyett Ausztriát írni, ha nem tévedek).

Harari TED előadása elérhető itt.

Cseng Ho kínai admirális zászlóshajója és Columbus Santa Maria-ja egymás mellett, egy képzeletbeli ábrázoláson, a Sapiens angol kiadásának 38. ábrája: