X –a rendszerből törölve – Ujj Mészáros Károly magyar filmje_686

X –a rendszerből törölve – Ujj Mészáros Károly magyar filmje Ha a Liza, a rókatündér rendezője új filmet rendezett, az ember persze hogy rohan a moziba. Akkor is, ha nemigen hitte, hogy egy ilyen hollywoodi műfajban, mint a politikai thriller, lehetséges hiteles és emlékezetes filmet készíteni magyar színészekkel.

Márpedig lehet.

De hadd adjam át rögtön a szót Szily Lászlónak, a 444.hu újságíró fenegyerekének. Mert annyira remekül megírta az élményt, pont amit én is éreztem. Már a címe is telitalálat: „Sosem volt még ennyire klassz érzés magyar moziban befosva rettegni.”

Gyakran eszembe jut, hogy gyerekkorom egyik kedvenc horgász szakírója, Antos Zoltán szerint ha a köztudottan legjobb márnacsalival, vagyis a disznók bélrendszerében élősködő, pecás körökben csak cupáknak nevezett bélgilisztával horgászunk, akkor azt meg ne fogjuk puszta kézzel, hanem csakis egy facsipesz segítségével tűzzük a horogra, különben megfertőz és belénk költözik.

De múlt csütörtökön délelőtt két órán át egyszer sem jutottak eszembe a budai Duna-parton a feneküket kétségbeesetten vakaró sporttársaim. Sőt semmi nem jutott az eszembe. A fejem üres volt és sötét, mint egy félelmetes szoba. Csak bámultam, egyre kikerekedettebb szemekkel, és borzongtam, mint az egyszeri fideszes, amikor valaki európai ügyésznek öltözött a Halloween-partin.

Hogy miért?

Sajnos nem beszélhetek róla.

Mármint arról, hogy a sajtóvetítésen pontosan miért bilincselt le majdnem két órára A Liza, a rókatündérrel nyitásnak nagyot gurító Ujj Mészáros Károly második filmje, de annyira, hogy a nyál is kicsöppent volna a számból, ha nem szárad ki már jóval korábban a nagy izgatottságtól. A mester ugyanis kiállt a vászon elé, hogy külön megkérjen minket, a kritikánkban, ha lehet, SEMMIT ne

szpojlerezzünk el a krimijéből, hadd izguljanak majd a nézők. Meg hadd rettegjenek, de ezt már én teszem hozzá. (Az izgulás mellett azért lehet rettegni is, mert az X nem sima krimi, hanem telivér thriller.)”

Aztán szépen felfejti a szerző, hogy miért áttörés ez a film. Beszél arról is, hogy miért nehéz komolyan venni egy krimit, ha a főhős a Fornettiben reggelizik, és a főhős nem Ingrid, Mary vagy José, hanem Éva, Lajos vagy Elemér… Ebben a filmben pedig még az is működik (mert funkciója van), hogy a főszereplő rendőrnőnek lakáshitele van.

Szilynek az is nagyszerűen bejött (ahogy nekem is), hogy a jelenetek között Budapestet fejjel lefelé mutatják, nyilván mert felfordult a világ, leírva kínos és gyermeteg, pedig remekül működik. Akárcsak a fő helyszín, maga a Zsarupalota.

A film minden ízében profi munka, és egy újabb trendforduló. A magyar film hála istennek újra szintet lépett – már ebben is.

Tessék megnézni, ha eddig még nem!

Szily László teljes cikke itt.

László Pál interjúja a 24.hu a rendezővel itt. (Nem hallgathatjuk el, hogy ugyanezen portál szakkritikusa az év legrosszabb filmjének kiáltja ki az X-et.)

Előzetes itt.

(2018, 114 perc, Forgatókönyv: Hegedűs Bálint, Ujj Mészáros Károly; Fényképezte: Szecsanov Martin; Vágó Mózes István Gyula. A főbb szerepekben: Balsai Móni, Schmied Zoltán, Bede-Fazekas Szabolcs, Molnár Áron, Kulka János, Básti Juli, Hámori Ildikó, Szirtes Ági, Fekete Ernő, Kőszegi Ákos, Schneider Zoltán, Olasz Renátó, Szabó Győző.)

A rendező portréját Marjai János készítette (24.hu).